Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)
1955-01-28 / 23. szám
fTLÄG PROLFTfP t ” PCYTSÜ! fKTEK i XX. LVFoLliAM, 23. SZÁM ARA: 50 FILLÉR Jó helyen vannak a gyermekek a mindszenti bölcsödében Példamutató sportoló: Szegedi Károly Különös éjjeli »ellenőrzés« a sövényházi gépállomáson GRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA PÉNTEK, 1955. JANUÁR 28. A legelőgazdálkodás az állattenyésztés szolgálatában írta Ballabás Sándor, a csongrádi városi tanács osztályvezetője A párt- és minisztertanácsi határozat előírja, hogy dolgozó népünk életszínvonalának emelkedésével jelentkező és fokozódó igények kielégítése érdekében növelni kell az állatállományt, emelni kell az állatállomány termelékenységét, — az átlagos hozamot és a szaporaságot. Ezt az általános érvényű határozatot az állattenyésztéssel és állattartással foglalkozó termelők és termelőszövetkezetek az elmúlt gazdasági évben — a lehetőségek szerint — iparkodtak megvalósítani. Azonban állatállományunk számszerű növekedését, valamint hozamának emelkedését és szaporaságát az egyes termelőszövetkezetekben és kistermelőknél a megfelelő takarmányalap hiánya kedvezőtlenül befolyásolta. Márpedig ismeretes és köztudomású, hogy az állatállomány létszámának növelése, fajtatulajdonságainak megjavítása és termelékenységének fokozása csak szilárd takarmányalappal lehetséges. A takarmányalap a legelők, a rétek és a szántóföldek terményeinek összetételéből adódik. Fejlődő állattenyésztésünk megköveteli tőlünk, hogy meglévő rétjeinket és legelőinket a legjobb gazda gondosságával kezeljük, mert ezek a területek látják el állatainkat a legeltetési idényben zöldtakarmánnyal, télen pedig szénával. Ezeket a vitamindús és tápértékben gazdag takarmányokat semmi sem pótolhatja. Előnyösen hat a természetes legelő használata az állatok egészségügyi állapotára is, szilárdabb lesz a betegségekkel szembeni ellenállóképességük, növekszik termelőképességük ,és mindinkább ritkán fordul elő a meddőség és az elvetélés. Ezeket a természetadta lehetőségeket kell kihasználnunk rétjeink és legelőink gazdálkodásának megjavításával. Az egységes kezelésbe vett legelőkön történő legelőgazdálkodás az egyes legeltetési bizottságok részéről nem kielégítő. Ez tapasztalható volt a csongrádi legeltetési bizottság munkájában is, különösen a rét és legelő trágyázása tekintetében. A legeltetési bizottság a kezelésében lévő rét és legelő tápanyagpótlását fektetéses trágyázással iparkodott megoldani, valamint kevés műtrágyát alkalmazott tavasszal. Természetesen ez nem volt elegendő, mert nem tudta folyamatosan pótolni a gyepnövényzet által elhasznált, a talajból kivont táplálóanyagokat. Ezért legeltetési bizottságainknak — többek között a csongrádi legeltetési bizottságnak is — arra kell törekedniük, hogy a legelők és a kaszálók 3—4 évenként rendszeres trágyázás alá kerüljenek, a már bevált fektetéses trágyázással, műtrágya használatával, továbbá a gyepterületekre legértékesebb trágya (a keveréktrágya, komposzt) alkalmazásával. Mellőzni kell azt a helytelen eljárást, hogy a legelőkről az állatok által szétszórt trágyát elhurcolják és tüzelésre használják fel. Másik igen fontos tennivaló: a legelő helyes használata. Alföldi legelőinknél általában a kihajtás ideje április végére és május elejére esik. Helytelen volna azonban, csupán megszokásból minden évben ugyanabban az időben kezdeni a legeltetést. Ezért a kihajtást — az időjárás figyelembevételével — a legelő állapotától és a gyepnövényzet fejlődésétől tegyük függővé. A túl korai kihajtás káros az állatok egészségére, káros a legelő fűhozamára; egyszóval: a korai legeltetésnek több kára van, mint haszna. Káros a túlságosan későn való legelőre hajtás is, mert a szárba indult gyep legeltetés utáni sarjadzóképessége csökken. Igen fontos továbbá, hogy a meglévő legelő területre mennyi állatot hajtunk ki. Ez általában legelőink fűhozamától függ. Jó legelő esetében egy számos állatra 800—1200 négyszögölet számítunk, közepes vagy gyengébb legelő területen egy számos állatra 1 holdat vagy 1 holdnál nagyobb területet. Legelőink célszerű kihasználását a szakaszos legeltetés bevezetése előnyösen elősegíti. A legelő szakaszos beállítását a kutak fekvése és a legelő állatok számától függően jelöljük ki. Az egyes szakaszhatárokat megjelölhetjük fasoral, árkokkal, cövekekkel stb. A legelő használata és az állatok legelőn való jó tartása összefügg a pásztorok és bojtárok jó munkájával. A legeltetési bizottságainknak éppen ezért ez évben fokozottabb gondot kell fordítaniok jól képzett pásztorok és bojtárok beállítására és rendszeresen ellenőrizni kell munkájukat. Többször előfordult az elmúlt években, hogy a pásztorok nem tartózkodtak a gondjaikra bízott falkák mellett, hanem az állatok őrzését bojtárjaikra bízták és így a jószágok elkószáltak, esetleg termelvényekben kisebb vagy nagyobb kárt okoztak vagy összekeveredtek. A pásztorok és bojtárok munkájához tartozik a legelők és a legeltetésre használt rétek gyomnövényeinek irtása. Ezért minden pásztor és bojtár rendelkezzék kiszúró pálcával. A földművelésügyi minisztérium prémiumban részesíti azokat a legeltetési bizottságokat, amelyen megfelelő módon irtják a gyomot. Egy hold gyomirtásért a pásztort 4 forint illeti meg. Ugyanakkor a legeltetési bizottságok gondoskodjanak arról, hogy a legelő területen lévő, csoportosan található, vagy nagyobb területet átszőtt, elburjánzott gyomnövényeket felmagzás előtt június és augusztus első felében lekaszálják, hogy elgyomosodott legelőinket megjavíthassuk. Állatállományunk fejlődését, szervezeti szilárdságát, termelékenységét, szaporaságát csakis abban az esetben tudjuk tovább javítani, ha legelőinket és rétjeinket megfelelően gondozzuk. Igaz az a megállapítás, hogy jó takarmánnyal is lehet rossz állatot tartani és a legjobb tenyészértékkel bíró jószágot is le lehet rontani, ha nem megfelelően takarmányozzuk. Ezért minden legeltetési bizottság már most készüljön fel, hogy a kezelésében lévő legelőkön a soron következő legfontosabb tavaszi munkálatokat idejében, a kihajtás előtt elvégezzék. » FELSZALBflDULÁSI VERSENY SIKERÉÉRT Dicséretre méltó gépállomás — az egykori sárfészek közepén Öt évvel ezelőtt ócska, szedettvedett rossz gépekkel és néhány emberrel, a sárfészek kellős közepén alakult a Batidai Állami Gépállomás. Ha valaki véletlenül odacsöppen itt, — főképpen, ha ott is ragadt a gépállomáson — sorsát büntetésnek vette. A gépállomás most is Batidán van. Emberekkel és élettel. Munkával és eredményekkel. Igaz, ez a gépállomás — bár az egykori sorfétezek kellős közepén van ma is — nem az már, ami pár esztendővel ezelőtt volt. A két utolsó esztendő alatt a traktorosok saját erejéből felépült az új üzemi konyha ebédlővel együtt, s a cséplőműhely sem a puszta lábakon áll már, hanem igazi téglafalakon, betonos mennyezettel. A traktorosok, akiknek azelőtt nem volt otthonuk a gépállomás, ma nagy-nagy előszeretettel nézegetik az építésének befejezése előtt álló új traktorospihenőt és az egyik termelőszövetkezetben traktoros brigádszállás is van már. Nem is kell mondani: ekkora fejlődés láttán a traktorosoknak is megnőtt a kedve. Ma már szívesen dolgozik a gépállomáson az is, aki azelőtt messze elkerülte Batidát. A rossz gépek helyett korszerű, új gépeket kaptak, a múlt évi eredményük azonban még nem volt egészen 100 százalékos. Az őszi tervet már 126 százalékra sikerült teljesíteniük, a tavaszi és a nyári vállalásukkal még lemaradtak egy kicsit. A fejlődés azonban nyilvánvaló. Ez már az eddigiekből is látszik. Most pedig, amikor a téli gépjavítási idénynek még csak a harmadik negyedében tartunk, a batidai gépállomás dolgozói már azzal dicsekedhetnek, hogy gépeiket mind kijavították. Ezzel tehát — a pusztamérgesi gépállomás után — a megyében a második helyen állnak a téli gépjavításban, azaz: a javítási tervüket január 26-ra 100 százalékig teljesítették. Teljesítményük pedig annak köszönhető, hogy a traktorosok között sokan vannak olyanok, mint Lázár József, Kádár József, Marton Imre, Kelemen István és még jónéhányan, akik a „keserű“ esztendők idején sem csüggedtek. Ma ezek az emberek legbüszkébbek az állomás eredményeire, de ez érthető is. A Í téli gépjavítás sikere kétségkívül elsősorban a felszabadulási versenyben, lelkesen dolgozó traktorosoknak köszönhető, de — tagadhatatlan — munkájukat lényegesen megkönnyíti, hogy az állomás vezetői lépten-nyomon segítik őket. Meg kell említeni a Szegedi MÁV Felépítmény Vasanyagjavító Vállalat dolgozóit is, akik egész éven át patronálják a gépállomást. Faragó elvtárs, a vállalat főnöke és Pászti Gyula elvtárs műszaki vezető mindketten önzetlenül segítik a batidaiakat. Néhány nappal ezelőtt, amikor egyik-másik brigád már befejezte a javítást, az ekejavító-brigád nagy izgalomba hozta a gépállomás többi dolgozóit. Pedig az izgalom teljesen felesleges volt, mert január 26-án este már ez a brigád is jelentette, hogy vállalását teljesítette. A gépállomás dolgozói tegnap már a Viharsarok Termelőszövetkezet vetőgépét és a Lenin Termelőszövetkezet fogásait javították. Most valamennyien az idő enyhülését lesik, várják, mert a tavaszon nemcsak a tavaszi tervüket akarják teljesíteni, hanem a múlt évi tartozásukat is. Párosverseny kezdődőn a két szomszédos község: Apátfalva és Magyarcsanád között Amíg egy község volt Apátfalva és Magyarcsanád, addig is állandó versengés folyt a község két része között. Most, hogy ketté vált a község, az apátfalviak párosversenyre hívták a magyarcsanádiakat. A versenyfelhívásban szerepel többek között, hogy a gyümölcsfák téli ápolása érdekében permetezőbrigádot alakítanak. Megszervezik a korai burgonya előcsiráztatását. A tavaszi munkák megkezdéséig az istállótrágyát kihordják és 1000 hold őszi kalászost fejtrágyáznak. Számba vették a versenyfelhívás elkészítésekor az egész évi mezőgazdasági feladatokat. A tavaszi vetés időbeni befejezéséről a fogaterő jó elosztásával gondoskodnak, a földművesszövetkezet útján pedig a vetőmagvak kollektív csávázását szervezik meg. Négyszeri kapálással cukorrépából 200, vöröshagymából pedig 110 mázsás átlagtermést akarnak betakarítani. A szükség szerint 200 hold legelőjüket egész idény alatt öntözik. Ezenkívül a lucernavetést is növelik. A két község versenyét kéthavonta értékelik. A vásárhely-külsőszerháti gazdák nemes szándéka A nemrégiben alakult vásárhelykülsőszerháti olvasókörben mintegy harminc egyéni gazda gyűlt össze és felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére versenykihívást fogalmazott, amelyben versenyre hívják az ország valamennyi olvasó- és gazdakörébe tömörült dolgozó parasztokait, a mátyáshalmi olvasókör tagjait pedig párosversenyreAz olvasókörbe tömörült gazdák megfogadták, hogy a gazdasági szerszámokat február 15-ig kijavítják. Ahol szükséges, az őszi kalászosokat március 15-ig fejtrágyázzák, április 2-ig pedig megtisztítják a gyomoktól és csulkamivektől. A borsót, a tavaszi árpát, a zabot, a cukor- és takarmányrépát, amint a talaj erre alkalmas lesz, de legkésőbb március 20-ig, elvetik. Szerepel a vállalásban, hogy az első negyedévre ütemezett baromfi-, tej-, tojás-, sertés- és marhabeadást március 25-ig teljesítik, az adót pedig havonként fizetik. A külsőszerházi gazdák versenyvállalása az állattenyésztés fejlesztésére is irányul. Az állatlétszámot 1955 végére 20 százalékkal akarják fejleszteni. A környékben lévő összes tanyákat és rakodó területeket példásan rendben tartják. A versenyfelhívást Molnár Sándor, az olvasókör elnöke, Muzsik János, a városi népfront-bizottság tagja és Molnár János, a termelési bizottság elnöke írta alá a külső« szerháti egyéni gazdák nevében, Néhány követője van a Hódmezővásárhelyi Útfenttartó Vállalatnak, mégis sok baj van velük. Most is ott akarják hagyni a vállalatot. — Minek dolgozzunk ennyiért, amikor máshol többet keresünk — vélekednek. Ha mélyebbre nézünk az okot keresve, csúnya dolgokra bukkanunk. A hiba gyökere némelyik városi tanácstól indul ki. Ugyanis: A 19-es normafüzet egy négyzetméter laptéglaburkolatért 0,21 perc idő alatt 76 fillért ír elő. Ez a tétel reális. Diós János, az Útfenttartó egyik követője, decemberben ezzel a tétellel számolva 187 százalékot ért el s 6,39 forint órabért keresett. Diós megérdemelten kapta ezt a bért. Ugyanakkor: A szabadságát töltő id. Tóthkása József követő elment téglajárdát rakni, öt nap alatt kétezer forintot keresett. Jogosan? Vajmi kevéssé hisszük. Mennyibe számolták el Tóthkása és a többi követő munkáját? Hihetetlenül hangzik: négyzetméterét 6—7 forintba. És hol? A makói városi tanács községgazdálkodási osztályán. — Nem vállalta el a makói téglajárda készítéseket az Útfenttartó, azért csináltattuk házi beruházásban — mentegetődzik Háló József, a községgazdálkodási osztály vezetője. Kisvártatva a nagyobb nyomaték kedvéért megismétli kijelentését és hozzáfűzi: — írásunk is van az Utfenttartótól... Valóban van írásuk, de az Utfenttartónak is van és valahogy nem egyezik a valósággal. Mert Háló elvtárs a 262—1/1954. sz. levélben, melyet múlt év májusában írt, egy igazolást kér arról, hogy a vállalat nem tart igényt egy négyzetméter területű apró kis munkákra. „Oly természetű munkálatok, melyek a munka kis mérete és sokszáz munkaterülete miatt egy vállalattal gazdaságosan nem végezhetők“. Alább pedig: a munkahelyek szétszórtak, a munka terjedelme kicsi, tehát az Útfenttartó Vállalat természetszerű, hogy az ilyen munkálatokat nem végezné gazdaságosan sem a város szempontjából, sem saját vállalati érdeke szerint“. Ez mind igaz! — Mármint a megállapítás. A hiba ott volt, hogy kis négyzetméterűnek gondolták Háló elvtársik a Hollósi Kornélia utca mintegy 300 négyzetméter egyben levő járda burkolatát s talán még a piactér 800 négyzetméterét is. Legalább is úgy rémlik, hisz nem szóltak az Útfenttartónak. — Engedélyt kaptunk rá, hisz egy négyzetméter 14 10 forintba került érvel Háló elvtárs. Ez sem elfogadható kifogás. A felsőbb szerv nyilván automatikusan egyezett bele. Mert ugyebár „írás van, az Útfenttartó úgyse vállalja“. Most már talán érthető, hogy a néhány követővel miért van annyi baja a vállalatnak. Azt gondolják, otthagyják jelenlegi munkahelyüket és elmennek „egyénileg“ dolgozni. Ami sikerült Kelemen Istvánnak , — akit a vállalat fegyelmi úton elküldött és nemsokára a makói községgazdálkodási osztály kedveltje lett, — nem sikerülhet mindenkinek. Úgy véljük: a megyei tanács kissé körmére néz majd a makói városi tanácsnak. Munkája nem lesz hiábavaló! (— Kiss —) Szut^a kallailiiiiú