Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)
1955-08-11 / 188. szám
7 Világ proletárjai egyesülje fehl VIHARSAROK AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 188. szám Harc az új technika elterjesztéséért (N. L.) Rákosi elvtárs Csepelen tartott képviselői beszámolójában hangsúlyozta, hogy pártunk a szocialista ipar erőteljesebb, gyorsabb növelése és teljesítőképességének fokozása céljából a műszaki fejlesztés problémáit is napirendre tűzte. Mint az egész országban, hasonlóan Csongrád megyében is kézbeveszik a kutatók, a műszakiak, a sztahanovisták és újítók a munkásokkal együtt üzemük technikája fejlesztésének és tökéletesítésének ügyét. Ez a mozgalom nem valami gyökeresen új dolog, hiszen köztudomású, hogy a felszabadulás óta szocialista iparunk és részben mezőgazdaságunk új technikai alapra helyeződött. Elmondhatjuk, hogy a mi üzemeinkben is megtalálhatók ma már a Szovjetunió által tervezett és gyártott legkorszerűbb és legnagyobb termelékenységű gépek is. A testvér népi demokráciáktól is kaptunk technikai segítséget. Hazánkban is számos új gépet terveztek és állítottak be a termelésbe. Tehát nekünk is van már új technikánk. Ez nagyban előre vitte népgazdaságunk fejlődését ,az első ötéves tervben. Ez azonban nem elég. Éves tervünket is sikeresen kell befejezni, s előttünk áll az új ötéves terv megvalósítása. Üzemeinkben az elmúlt héten elkezdődött ennek az ügynek a hatékonyabb felkarolása. Számos beszélgetés, tervezgetés folyik az új technika terjesztéséről. Hogy sikert érjünk el, minden jó javaslatra szükség van. Cselekedni kell. Az alap megvan, hiszen eddig is számos konstrukció, újítás, ésszerűsítés történt. Most is sok jó terve, elgondolása van a műszakiaknak és a munkásoknak. Az üzemi pártszervezeteknek, a DISZ-nek, a szakszervezeteknek mindenütt fel kell karolniok az újat. Nem szabad hagyniok, hogy elsikkadjanak az újítások, ésszerűsítések, a jó kezdeményezések. A műszakiakat is ösztönözni kell a jobb, az olcsóbb gépek szerkesztésére, megtervezésére és kivitelezésére. Az újítás, ésszerűsítés tömegmozgalom, tehát szűnjenek meg az újító „trösztök“, akik ki akarják maguknak sajátítani az újításokat. Van ilyen jelenség a Hódmezővásárhelyi Mérleggyárban is. Nem akadályozni kell az újító mozgalmat, hanem minden segítséget meg kell adni a műszakiaknak és a munkásoknak egyaránt, hogy az újító mozgalom megizmosodhasson. A pártszervezetek irányításával, a DISZ-szervezetek és a szakszervezetek is álljanak a sarkukra, vizsgálják meg, hogy vajon az újítások díjazására előirányzott összegeket erre használják-e fel. Nem az történik-e számos más üzemben is, mint a Szegedi Cipőgyárban, ahol 32 ezer forint újításra előirányzott összegből csak 4 ezer forintot használtak erre a célra fel, a többit jogtalan túllépések kiegyenlítésére fordították. Az is fogyatékosság, hogy megyeszerte nincs pontos, áttekinthető adat az újítókról és újításokról, s így nem is foglalkoznak érdemének megfelelően ezzel a kérdéssel. Számos jó újítás a fiókokban hever, vagy megreked az illetékes szakminisztériumokban. Ezeket a pártszervezetek vezetésével ki kell ásniok az illetékeseknek és politikai harcot kell folytatniok azok ellen, akik gátolják az új előrehaladását. A Makói Gépgyárban, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyárban, a Szegedi Textilműveknél, a szövő- és a kendergyárakban, az építőiparban mindenütt nagy lehetőség van a termelés tökéletesítésére. A mérnököknek, a technikusoknak sok jó tervük van, csak fel kell azokat karolni. Ugyanakkor a régebben jól bevált, de el még nem terjesztett munkamódszereket felszínre kell hozni, mert az is hiba, hogy a már meglevő újat sem terjesztjük el, mint például az építőiparban a gyorsfalazási eljárást. Elő kell azt is segíteniük az üzemi pártszervezeteknek és szakszervezeteknek, hogy a műszaki dolgozók közelebb kerüljenek a munkapadoknál dolgozó munkásokhoz, mert csak együtt összefogva lehet megyénk üzemeiben is valóra váltani a műszaki fejlesztés tervét. Az automatizálási folyamat fejlesztésében is nagy lehetőségeink vannak, különösen a szövőiparban, de egyebütt is. A Szegedi Vasöntőben is például sok a nehéz fizikai munka, a cipekedés, ezáltal nehezebb és drágább a termelés. A DISZ-re is nagy feladat vár az ifjú mérnökök és technikusok körében, hiszen a fiatalok a legfogékonyabbak az új iránt. Ifjúsági szervezeteinknek ezért el kell érniök, hogy a fiatalok az új technika elterjesztésének az élenjáróivá váljanak. A szakszervezetre is nagy munka hárul, mert a munkások szakképzettségének a növelése nélkül mindezek a feladatok nem valósíthatók meg. Márpedig az utóbbi időben elenyészően kevés munkás vesz részt továbbképző szakmai tanfolyamokon. Így a munkások egyrészének szakképzettsége és műveltsége az új technikának megfelelően nem növekedett kellően, munkáikat is nagyobb vesződséggel végezték és ez nyilván kihatott keresetükre is. A szakszervezeteknek ma elsőrendű feladata a munkások szakképzettségének növelése, technikai kulturáltságának fejlesztése. Szocialista iparunk látja el gépekkel, műtrágyával, vegyszerekkel mezőgazdaságunkat. Az idei jó terméseredmények elérésében nagy része van iparunknak és a gépállomásoknak. Gépiparunk egyre tökéletesebb technikával látja el a mezőgazdaságot, s ezt a technikát jól kell megnyergelniök a traktoristáknak. Ehhez is jó szakképzettség kell. Ugyanakkor megyénk mezőgazdasági gépeket gyártó üzemeiben a műszakiakra, a technikusokra, a munkásokra az a feladat is hárul, hogy mind több olyan gépet tervezzenek, amelyek a mezőgazdaságban lehetővé teszik a növényápolási és betakarítási kézi munkák minél nagyobb arányú gépesítését, ami végső fokon a munka termelékenységének növekedéséhez vezet. Megyénk üzemeiben is elsőrendű politikai kérdés az új technika elterjesztése, hiszen ez a szellemi és fizikai munka közötti lényeges különbségek megszüntetéséhez vezető út; a jobblét, a szocialista rendszer győzelmének az útja; a munka termelékenységéhez az önköltség csökkentéséhez vezető út Ára: 50 fillér Légkamrás módszerrel szárítják a szentesi termelők a gabonakévéket (Tudósítónktól.) Szentes területén már van olyan termelőszövetkezet és számos egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, akinek nem fáj a feje az esős időjárás, a lassú cséplés miatt. A Vörös Október TSZ már teljesen befejezte a cséplést, beadási kötelezettségének is eleget tett, gabonája mind egy szemig szárazon került a raktárba, mert igyekezett a berakodással és a csépléssel, — jól szervezték meg itt a munkát. Az Új Élet TSZ tagjai is minden időt kihasználnak a behordásra és a cséplésre. Még az esős időjárás sem akadályozza őket, mindig csépelnek és a tagok szívvel-lélekkel azon dolgoznak, hogy minden szem gabonát megmentsenek és megfelelő száraz állapotban raktárba tegyenek. A tagok egy része a kereszteket szárítja más része hordja egyenesen a cséplőgépbe. Vannak, akik az elcsépelt és még nedves gabonát szárítják, egyszóval az életrevalóság, a szorgalmas munka jellemzi ezeket az embereket. Molnár János, a tsz elnöke és Vass Lajos, a szövetkezet egyik legharcosabb tagja azt mondják: — Akármilyen is legyen az idő, mi minden szem gabonát megmentünk, amit nehéz munkánkkal megtermeltünk. Ebben a törekvésükben mellettük van az egész tagság. Ez a szövetkezet is teljesítette már napokkal ezelőtt mind kenyérgabona, mind árpa beadási kötelezettségét. A cséplést rövidesen befejezik! A többi termelőszövetkezetről is elmondható: igyekeznek a csépléssel, a berakodással, de még erősebb akaratot, nagyobb forradalmi lendületet kellene összekovácsolni a pártszervezeteknek, a vezetőségnek, a tagság között. Még akad bőven tennivaló a munkaszervezés körül, azért hogy a bizonytalanságot, az esős idő miatti pánikot, »jajveszékelést« harcos akarattal munkává változtassák át szövetkezeteink pártszervezetei. A kommunisták erős akaratával lehet csak legyőzni a nehézségeket. Ezen a téren már vannak tapasztalatai szövetkezeteink tagságának. A határ minden részében vannak szép számmal olyan dolgozó parasztok, akik már elcsépeltek, felszántották a tarlót, megkapálták a másodvetésű kukoricát. Az állam iránti kötelezettségüket teljesítették, ezért elismerés és dicséret illeti őket. Jó munkájukkal nemcsak önmaguknak tettek jót, hanem az államnak és az egész dolgozó népnek is. »Becsület és szorgalom« — ez a két szó jellemzi Szentes város dolgozó parasztságának legnagyobb részét. Azonban vannak még olyanok, akik most is spekulálnak: várják, hogy mikor múlik már el az esős idő, nem szárítják a vizes, keresztekbe rakott gabonát, nem rakodnak be, nem csépelnek. Azt mondogatják: »már mindennek vége, oda van a gabona«. Pedig nem így van. Van olyan egyéni gazda is, aki sajnálja az államtól a gabonát, a kenyérnekvalót és úgy van vele, majd lesz valahogy. Ami nem megy tönkre, majd elcsépeli valamikor. Az ilyen embereknek nincs igazuk. Nyilván az bántja most őket inkább, sem mint az esős idő, hogy kevesebb gabonával üzérkedhetnek majd a piacon. Kevesebb dolgozót uzsorázhatnak ki. Az állam nem potom áron, hanem jó pénzért vásárolja fel a szabad gabonát és aki az államnak adja el, az a dolgozó nép zavartalan kenyérellátásához járul hozzá. Az elmúlt héten mind a termelőszövetkezetek, mind a dolgozó parasztok becsületesebben rakodtak, mint korábban. Egy néhány helyen még mindig az időjárás megjavulását várják most is, mint vetés idején szokták. A Szabad Nép augusztus 3-i számának vezércikke jó módszereket tanácsolt a berakodást és a cséplést illetően. Mi, a Szabad Nép által javasolt rakodási módszerek mellett, még célszerűnek látjuk a légkamrás asztagolást is, ami úgy történik, hogy az asztagba rakott sor kéve közt folyosót hagyunk, amely kifut az asztag két végéig, azután a folyosó tetejét kévékkel befedjük és néhány sor kévét az egész asztagon mint rendesen elrakunk, majd újból ilyen légkamrák következnek. Az asztagot ne rakjuk szélesre, hogy a légkamrán keresztül a gabona ki tudjon száradni. Szentesen, ezt a módszert javasoltuk már és elfogadhatónak találták. Alkalmazzák is a termelők, mert bevált, ezért más területre is javasoljuk. Csütörtök, 1955. augusztus 11. Pártmunkások jelentkeznek falura Csongrád megyében is egyre terebélyesedik, szélesedik a termelőszövetkezeti mozgalom. Nagyobb feladatok várnak a községi pártszervezetekre, a megye 20 gépállomására; egyre több jól képzett káderre van szükség falun. Az elmúlt hetekben több mint 80 politikailag, szakmailag jól képzett kommunista jelentkezett a fővárosból és a megyéből Csongrád megyei falusi munkára. Kiss Imre, a MÁVAG esztergályosa jól megismerkedett a gépekkel, s így hozzáértéssel segítheti majd a csongrádi járás gépállomásait. A járási pártbizottságon a gépállomásokkal foglalkozó titkár lesz. A fővárosból indul a megyébe Zöldi Kovács Lajos, a budapesti Hídépítő Vállalat technikusa is, aki a megye egyik gépállomását irányítja majd. Falusi pártmunkára jelentkezett Sztojka István, az Építőipari Szakszervezet Csongrád megyei területi bizottságának termelési felelőse. Cseh Mihály, a Szegedi Vasöntöde magkészítője az Óföldeáki Gépállomáson segíti majd a munkát. Baranyi Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságának személyzeti csoportvezetője visszatér termelőszövetkezetébe, a makói Úttörő TSZ-be. Befejezés előtt áll a cséplés Kisteleken Kisteleken már nem találunk kereszteket a tarlókon, mert befejeződött a behordás, sőt rövidesen a csépléssel is végeznek. Az időjárás szeszélyeit csak egyféleképpen tudták legyőzni — írja Bartucz Mária községi agronómus —, hogy a dolgozó parasztok minden percet kihasználtak. Van már a község területén olyan munkacsapat, amelyiknek körzetében befejeződött a cséplés. A dolgozó parasztok dicsérik Kása Imre felelős vezetőt és Gombos Mihály cséplőgép munkacsapatát. Körzetükben a cséplést augusztus 2-re befejezték 2600 mázsás eredménnyel. Még két cséplőgép ért el igen szép eredményt, amelyeknél Sinkó József és Belányi Dezső munkacsapata dolgozik. Amikor eső közeledik ponyvával letakarják a félbemaradt osztagot, az eső elálltával aztán folytatják a munkát. A községi tanács nemcsak a gyors csépléssel foglalkozik, de a begyűjtéssel is. Eddig minden termelő a géptől teljesítette beadási kötelezettségét. A lassú behordás akadályozza a cséplőgépek munkáját Levelet kaptunk Bátki János elvtárstól, a Sövényházi Gépállomásról. Túlzás nélkül mondhatom, hogy cséplőgépeinket még ilyen jó minőségben nem javították, mint az idei javítási évadban. Valamennyi cséplőgépünk eddig műszaki kiesés nélkül dolgozott és reméljük, hogy ezután is így lesz. A munkacsapatok megértették a cséplés meggyorsításának szükségességét és a munkaidő minden percét kihasználják annak érdekében, hogy mielőbb befejezzék a cséplést. Sajnos a lassú behordás miatt a dolgozó parasztság nem tudja biztosítani a cséplőgépek folyamatos munkáját. A termelőszövetkezetekben a gépállomás vontatói is segítenek a behordásban, így sikerült elcsépelnie a baksi Micsurin és a tömörkényi Kiss Ernő Termelőszövetkezetnek. A tarlóhántást csak részben végeztük el, mert a tsz-ek nem gereblyézték fel a tarlót, azonban valamennyi tsz-ben rövidesen befejeződik a tarlóhántás. A traktorosok közül ezideig Kósa Imre, Apró János, Pataki Ferenc és Szekeres János teljesítménye emelkedik ki. Egy dolgozó asszony levele ,,A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek... A nők egyenjogúságát szolgálják ... az anya- és a gyermekvédelmi intézmények rendszere“ — írja elő a Magyar Népköztársaság Alkotmánya 50-ik paragrafusának 1. és 2. pontja. Ebben a levélben szeretném megköszönni, amit kormányunk adott nekünk, dolgozó édesanyáknak. Államunk a dolgozó nép Alkotmányán keresztül megvédi a dolgozó nők jogait, hozzásegít, hogy boldog gyermekeket neveljünk, munkahelyünkön megbecsüljenek. Ezt a megbecsülést kapom a Hódmezővásárhelyi Malom Vállalat minden egyes dolgozójától azóta, hogy először léptem be munkahelyem ajtaján. Eddig nem tudtam dolgozni kisebbik gyermekemtől, mert sűrűn beteges volt. Most azonban kivették a manduláját, egészséges. Felvették a napközi otthonba, ahol — amíg én dolgozom — szeretettel nevelik, gondozzák. • Körülbelül három héttel ezelőtt mint szárító munkás kerültem a malomba. De úgy fogadtak engem, mintha már évtizedeken keresztül ott dolgoztam volna. Kedves, megértő embereket találtam mind az üzemben, mind az irodán. Kérésemre még azt is elrendezték, hogy három gyermekem nevelése miatt, csak délelőtt dolgozom. A vállalat igazgatója mindennap beszél az üzem munkásaival. Ilyenkor tőlem is megkérdezi van-e valami problémám, s ha van segít azt elintézni. És ezekhez hasonlót még nagyon sokat tudnék írni. Mi pedig mindezt úgy igyekszünk meghálálni, hogy teljes erőnkkel, minden tudásunkkal helyt állunk a munkában. Hadd lássák a kapitalisták hogy nálunk megbecsülik a nők munkáját. Hogy ezért a megbecsülésért örömmel dolgozunk. Én eddig is legjobb tudásom szerint dolgoztam, de ígérem, hogy alkotmányunk ünnepének tiszteletére még jobban igyekszem. ■__ Nagy Ferencné Patronálok Székkutason A Székkutasi Gépállomást a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár munkásai patronálják. A gyár küldöttei az elmúlt vasárnap megjelentek Székkutason és a gépállomás vezetőivel megbeszélték, hogyan, milyen módon segítik majd a mezőgazdasági gépüzem munkáját. A traktorgyári elvtársak műszaki és politikai segítséget kívánnak adni. Tervezik, hogy különböző szerszámgépeket juttatnak a gépállomásra, javítóbrigádot küldenek a téli gépjavításhoz és a gépállomáson folyó műszaki továbbképzéshez időnként előadókat. A patronálok segítik a gépállomási pártszervezet és a DISZ-szervezet politikai és kulturális nevelőmunkáját is. Nyolcvan vendég a makói Úttörő ISZ-ben A makói Úttörő Termelőszövetkezetet vasárnap mintegy 80 egyénileg dolgozó paraszt kereste fel. A szentesi járás községeiből és Hódmezővásárhelyről érkezett gazdák megtekintették az országos hírű szövetkezet gazdagtermést hozó, gondozott földjeit és állatállományát. A szövetkezet tagjai büszkén mondták el, hogy a termelőszövetkezetben számos olyan család dolgozik, amelynek évi jövedelme eléri a 25 000— 30 000 forintot. Tavaly 44 forintot ért egy munkaegység, s a jó eredmény, a gazdag jövedelem az idén 102 új belépőt vonzott a szövetkezetbe. Most ismét sokan kopogtatnak a szövetkezet ajtaján. Ez volt Csongrád megyében az idén a harmincötödik termelőszövetkezeti látogatás, s ezek során mintegy kétezer egyénileg dolgozó paraszt ismerkedett a könnyebb, szebb paraszti életformát jelentő közös gazdálkodással^ ,