Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)
1955-08-16 / 192. szám
vT / /j J! ^ ^ ' Világ proletárjai egyesüljetekl VIHARSAROK 1 XI. évfolyam, 192. szám 1 óra: 50 fillér UH Kedd, 1955. augusztus 16. AZ MD PCSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK Baráti találkozók előtt R. L.) Népköztársaságunk címerében a búzakoszorúval övezett kalapács és az aranyos búzakalász fölött a vörös csillag az öntudatos, szocialista munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét jelképezi. Aki rátekint a címerre, róla leolvashatja, hogy ez a címer valóban a dolgozók országának jelképe. De emögött a jelkép mögött eleven, testvéri politikai és gazdasági szövetség van: a munkások és dolgozó parasztok szocializmust építő, gyümölcsöző barátsága. S most, amikor néhány nap múlva, augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén a falvakból eljönnek a városokba, a gyárakba a dolgozó parasztok, hogy megnézzék, hogyan élnek, dolgoznak a munkások; amikor a városokból munkásküldöttségek utaznak falura, hogy együtt ünnepeljék a tsztagokkal, állami gazdasági dolgozókkal és egyéni parasztokkal az alkotmány születésének évfordulóját, a munkás-paraszt szövetség erősödését, elmélyülését mozdítják elő. Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata azért is nagy jelentőségű hazánk szocialista továbbfejlődése szempontjából, mert szétzúzta azokat a jobboldali nézeteket is, amelyek éppen a proletárhatalom alapjának, a munkás-paraszt szövetség jelentőségének leszűkítését, elsekélyesítését, tehát lazítását okozták. Pedig népi rendszerünk fejlődésének eddigi szakaszában — és a következőkben is — előrehaladásunk legbiztosabb záloga e szövetség erősítése volt és lesz. A munkás-paraszt szövetség nagy politikai és gazdasági harcok közepette erősödött és szilárdult. De, hogy e szövetség alkotó és termékeny szövetséggé tudott válni, ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy e szövetség vezetőereje a forradalmi harcaikban megedződött, szervezett munkásosztály, s hogy e szövetséget a munkásosztály élcsapata, a párt vezeti. A dolgozó parasztság elismeri e vezetést, mert a szövetség el sősorban olyan politikai kap csolatokra épül, amelyek a volt uralkodó osztályok, volt nagybirtokosok, tőkések és különösen a kulákok és spekulánsok ellen, a szocializmus felépítésére irányulnak. Ez a politika teljes mértékben megfelel a dolgozó parasztság — köztük a középparasztság — érdekeinek is. 1945-ben, a felszabadulás másnapján, a munkásosztály juttatta földhöz a dolgozó parasztságot. 1946-ban a munkásosztály verte vissza a volt földbirtokosok és tőkések támadását, amely a földreform visszacsinálására irányult. S azóta is a munkásosztály segíti a dolgozó parasztságot a kulákok és spekulánsok elleni harcban. A gépállomások útján óriási politikai és gazdasági segítséget nyújt, hogy meghonosodjék a mezőgazdaságban is a modern technika. A munkásosztály nagy erőfeszítésének köszönhető, hogy az év végére már 20 ezer traktor — és köztük 4000 univerzáltraktor és 2300 kombájn könnyíti meg a parasztj Aki Lipt-------ság munkáját a gépállomásokon és az állami gazdaságokban. De a munkás-paraszt szövetségnek még van egy döntő fontosságú jellemvonása, az, hogy olyan osztályszövetség, amelynek célja a szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. S éppen ezt a legdöntőbb kérdést igyekeztek az opportunisták elhomályosítani, amikor a szövetkezeti mozgalom elgáncsolásán mesterkedtek. Pedig milyen szocializmus lenne az, amelyben városon egyre nagyobb sikereket aratunk a szocialista építésben, falun viszont a régimódi, a kisárutermelés fékezi vissza a szocializmus építésének lendületét? A szocialista átalakulásból a falu sem maradhat ki. És a munkás-paraszt szövetség életrevalóságának bizonysága, hogy amíg 1949-ben, az alkotmány megszületésének napjaiban a mezőgazdaságban a szocialista szektor csak 5—6 százalék volt, napjainkban már 30 százalékon felül van s napról napra erősödik. A munkásosztály felismerte milyen feladatai vannak, hogy a mezőgazdaságban is túlsúlyba jusson a szocialista szektor. Az alkotmány ünnepe tiszteletére indult, alkotmányműszakok alatt sok gépet, textilt, szenet termelnek terven felül. A dolgozó parasztság sem kisebb lendülettel munkálkodik azért, hogy az időjárás viszontagságaival dacolva, mielőbb biztonságba helyezze az ország ellátása szempontjából életfontosságú gabonát. Augusztus 20-án, a munkások és a dolgozó parasztok a baráti találkozókon büszkén akarnak egymás szemébe tekinteni: megtettük kötelességünket szabaddá lett szép hazánk iránt. S ezek a találkozók egyben megpecsételő lesznek a további sikerek érdekében tett fogadalmaknak. Már az augusztus 20-át megelőző napokban megkezdődtek a munkás-paraszt találkozók. A Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat munkásai nemcsak üzemüket mutatták meg a dolgozó parasztoknak, hanem azt is elmondták, hogyan tudnák a dolgozó parasztok jobban ellátni élőbaromfival a feldolgozó üzemet, hogy több hús kerülhessen az ellátatlan lakosságnak. A találkozók zömét azonban augusztus 20—21-én tartják. Csinosítják a termelőszövetkezetek a tanya környékét, meszelik a házakat, díszítik a munkások az üzemeket, hogy a jóbarátokat méltóan fogadhassák. Ezek a találkozók elsősorban ünnepségek lesznek, de a legjelentősebb mindegyikükben a politikai mondanivaló: a szocializmus építésének előttünk álló nagy feladatait továbbra is csak a munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetség erősítése útján, csak az osztályellenség elleni összefogott kíméletlen harcban, csak a népgazdaság fejlesztése érdekében történő vállvetett munkával tudjuk megoldani. Erre lelkesítsenek minden munkást és minden dolgozó parasztot az alkotmányunk ünnepén tartandó munkásparaszt találkozók, LAPJA A MUNKÁS-PARASZT BARÁTSÁG Üzemlátogatás a szentesi BARNEVÁL-ban — Mennyi csirke, mennyi kakas, sosem láttam egy helyt ennyit — szólt Papp Károly, a szentesi Vörös Október TSZ tagja a mellette szemlélődő látogatónak —. Hej, ha ez mind nálunk szaladgálna, a szövetkezet földjein, lehetne enni csirkepaprikást eleget — toldotta meg előbbi szavait. Tovább nem jutott a beszéddel, mert lekötötte figyelmét Patai Szabó Sándornénak, a Szentesi Baromfinagy figyelmet keltett fel a látogatókban, hiszen kevesen jártak közülük ilyen üzemben. A tsz-tagok feleségei, akik baromfineveléssel is foglalkoznak, különösen a tojástartósítás után érdeklődtek és volt is mit nézniök, mert egy pincehelyiségben beépített tartósító betonkádakban egyenként 40 ezer tojást tárolnak a meszes vízben. A tojás 6—8 hónapig is eláll ezekben a tartályokban és az itten eltett tojásokat akkor hozzák forgalomba, amikor keveset tojnak a tyúkok, kevesebb a tojás, azaz a téli hónapokban. — Ebben a hizlaló helyiségben 15—16 ezer csirke van — magyarázta Patainé elvtársnő a látogatóknak —, amelyeket 10—14 napig bőségesen etetünk, hogy hízzanak legalább 20—25 dekát. Ha a külföld fehérhúsú csirkét rendel, akkor két hétig rizst etetünk a jószágokkal, amitől fehér zsírréteg rakódik a bőr alá. Sokáig álltak a látogatók a vágó- és koppasztóhelyiségben, ahol a fürgekezű munkásnők szinte pillanatok alatt megkoppasztottak egyegy jószágot. Ahogy számolták, egy csirke levágása, megkoppasztása, belezése és csomagolása 7 percet vesz igénybe. A hűtő pincében pedig fel kellett gyűrni a kabátgallért és begombolni az inget, mert a hőmérő 20 fok hideget mutatott. Itt fagyasztják a feldolgozott és feldolgozó igazgatójának magyarázó szava, aki az üzembe ellátogató tsz-tagokat, dolgozó parasztokat kalauzolta. — Ez a tojásosztályozó gép — mondotta Patainé elvtársnő, ami súly szerint osztályozza a tojásokat és nem is keveset: óránként ötezer darabot 8 felé, minden emberi segítség nélkül. Ez itt mellette a tojáslámpázó, amellyel naponta százezer tojást is meg lehet lámpázni, becsomagolt csirkéket és úgy exportálják. A munkás-paraszt találkozó résztvevői alaposan, töviről-hegyére megnéztek mindent, feljegyezték emlékezetükbe a látottakat, hogy mindenről beszámolhassanak társaiknak. A szentesi Felszabadulás, a Vörös Október, az Új Élet és még jónéhány tsz tagjai vettek részt a találkozón és volt két egyénileg dolgozó paraszt is, Kádár István és Szilágyi János. Mint ahogy Erdei Lászlóné elvtársnő, az üzem párttitkára mondotta az ünnepségen: — A Hazafias Népfront kezdeményezésére a munkás-paraszt találkozót a két osztály közötti baráti kapcsolatok elmélyítésére és egyben a szövetkezeti, valamint az egyéni gazdaságok baromfitenyésztésének növelése érdekében hívták össze. Ezt a találkozót megelőzően a szentesi Felszabadulás TSZ-be látogattak el a város gyárainak dolgozói, hogy megtekintsék a mezőgazdasági nagyüzemi termelést. Most a Baromfifeldolgozó vncs a keltetőállomás. A keltetőállomástól ugyan kapnak méltányos áron naposcsibét, de azok nem eléggé fajtiszták. Azt is kérte, hogy tegyenek intézkedést a csirkeneveléshez szükséges műanyák nagyobb mérvű gyártásának szonozta ezt és meghívta a szövetkezetek tagjait találkozóra. Az üzemlátogatás során a Baromfifeldolgozó Vállalat vezetősége számokkal, tényekkel bizonyította a látogatók előtt, hogy mennyire érdemes baromfit tenyészteni. Patainé elvtársnő beszédében elmondotta, hogy ha például a szentesi Felszabadulás Termelőszövetkezet tagjai a 4009 holdon felneveltek volna 8 ezer pulykát, ez számukra 174 ezer forintot jövedelmezett volna készpénzben. Ugyanakkor a pulykák megtisztították volna a száz hold lucernát és a 300— 400 hold cukorrépát a férgektől, rovaroktól. Ez pedig a terméseredmények növekedését eredményezi. Majd kiszámolta azt is Patainé elvtársnő, hogy ha a szövetkezet ezer tyúkot igényelne a Baromfifeldolgozótól, akkor a tojáshozam 90 ezer forintot jövedelmezne a szövetkezetnek. A halastavon 15 ezer kacsát lehetett volna nevelni, ami viszont 150 ezer forint jövedelmet jelent. Amikor ezeket a számokat Balla János elvtárs, a szövetkezet elnöke hallotta, meggyőződött a baromfitenyésztés előnyeiről és elismerte, hogy a szövetkezet tanyáiban könnyű felnevelni ennyi baromfit és nem is vesz igénybe férfi munkaerőt az aprójószág-tenyészet létrehozása. A nők, a gyerekek és a könnyebb munkára alkalmas osztagok is elláthatnák ezt a jól jövedelmező munkát. Szilágyi János dolgozó paraszt pedig annak az észrevételének adott kifejezést, hogy bizony a dolgozó parasztokat sok esetben érdekeiben. A találkozó folyamán a látogatók arra tettek ígéretet, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítanak a baromfitenyésztésre, a vállalat vezetősége pedig azt ígérte meg, hogy mindenben segítségére lesz a szövetkezeti és az egyéni gazdaságok aprójószág-állományának növelésében. A vállalat vezetősége megígérte továbbá, hogy a baromfi törzsállomány felfrissítése, a naposcsibe felnevelése és a naposcsibe-ellátás érdekében gyors intézkedéseket hoznak és rendszeresen látogatják a csoportokat, figyelemmel kísérik a baromfinevelést és szakmai tanácsokkal látják el a baromfinevelőket. Most, amint Papp Lajos elvtárs, a városi pártbizottság munkatársa mondta, az ígéretek után a tetteknek kell következniök, hogy bőségesebb legyen az élelmiszerellátás és külföldre is minél több baromfit tudjunk kiszállítani cserében az értékes külföldi nyersanyagokért és egyéb cikkekért. (T. J.) A nagyüzemi munkaszervezés nem segíti kellően a BARNEVÁL t £ eve?eszámU U áU FABIÁNSEBESTYÉN Távirat érkezett az Új Élet TSZ vezetőségétől, amelyben a következőket közlik: — A fábiánsebestyéni Új Élet TSZ augusztus 12-én 11 órakor az összes kalászos termény cséplését befejezte, beadásra járó és szabad eladású terményét még július hónapban beadta. Az Új Élet TSZ teljes fogaterejét a cséplés tartamára is segítségül küldi a fábiánsebestyéni Petőfi TSZ-be. TÖMÖRKÉNY A napokban levél érkezett Fekete István vb-elnöktől, amelyben közli: A Haladás TSZ gabonáját egész szekérkaraván szállítja a begyűjtőhelyre. Az elmúlt szerdán egy vagon gabonát adott át a szövetkezet. A Kossuth TSZ befejezte a cséplést és eleget tett szabad gabona beadási tervének. Az Alkotmány TSZ valóságos sártengeren keresztül szállítja a gép farától a gabonát s begyűjtőhelyre. A jövő évben csak kombájnokat akarunk látni gazdaságunkban A ferencszállási Úttörő TSZ-ben már augusztus 4-én befejeződött a cséplés. Beadási kötelezettségünknek azonban így is július 20-ig eleget tettünk és nemcsak a beadási gabonánkat, hanem a szabad kenyérgabona feleslegünket is a cséplőtől egyenesen a begyűjtőhelyre vittük. A termelőszövetkezet tagjai a háztartási szükséglet megtartása mellett 26 mázsa búzát adtak át az államnak. Te-Zsótér Jánosnak, aki már öt éve tsz-tag és feleségének 710 munkaegysége van. Sok ilyen szorgalmas család él az Úttörő TSZ-ben Ferencszálláson. hettük, hiszen termett bőven. Ez pedig azért sikerült így, azért arattunk bőven az idén, mert időben szerződést kötöttünk a gépállomással gépi munkákra. Az aratás-csépléssel párhuzamosan haladt a tarlóhántás és a másodvetés is. Amilyen gyorsan pedig be tudtuk fejezni az aratást, cséplést, tarlóhántást és a másodvetést, az aratás előtti növényápolás idején is épp oly gyorsan tudtunk előre haladni másféle munkákkal is, mert ahol csak lehetséges volt, gépekkel dolgoztunk. Mindezek ellenére nem mondhatja senki, hogy a gépállomás csak nekünk dolgozik, mert jelenleg is nappal az egyéni dolgozó parasztoknak csépel, éjjel pedig a termelőszövetkezet területén szántanak traktorat. A tsz fejlődését látják az egyéni dolgozó parasztok is, hiszen a tsz-ben egyéni dolgozó parasztokból álló munkacsapat csépelt. Eredményeinket nem is hagyták figyelmen kívül: a holdankénti 12 mázsás búza-, 17 és fél mázsás árpa-, meg a 10 és fél mázsás zabtermésünk több dolgozó parasztot beszólított a közösségbe. Amióta az aratást elkezdtük, immár öt dolgozó paraszt kérte felvételét a termelőszövetkezetbe. A termelőszövetkezet gabonáinak termésátlaga jóval magasabb, mint a községi egyéni területeken. Az egyéniek — az eddigi csépléseredmények alapján — búzából csak 7—8, árpából 10—12, zabból pedig 6—7 mázsát termeltek holdanként. A termelőszövetkezetben azonban nemcsak a gabonák fizettek jól, hanem a kapások is bő termést ígérnek. Ez pedig ismét csak a gépi erő nagyfokú kihasználásának köszönhető. Bár a tsz-tagok még a múlt esztendőben idegenkedtek a gépi munkától, ennek ellenére az idén már azt mondták, hogy a jövő esztendőben kiskaszáról, meg aratógépről hallani sem akarnak, mert összes gabonaterületüket kombájnnal akarják learatni. Az idén ugyanis a kombájn munkája vált be a legjobban. Bajnóczi Ferenc tsz-elnök Varga József agronómus Zsákba kerülnek az utolsó szemek is.