Viharsarok, 1956. január-március (12. évfolyam, 1-78. szám)
1956-01-31 / 26. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! VIHARSAROK AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 28. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1956. január 31. Záróközlemény a varsói szerződés Politikai Tanácskozó Bizottságának üléséről Prága, január 28. (CTK) A varsói szerződésben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának Prágában tartott üléséről a következő záróközleményt adták ki: Január 27-én és 28-án Prágában tartotta üléseit a Varsóban 1955. május 14-én kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottsága. A Politikai Tanácskozó Bizottság ülésén a következő küldöttek vettek részt: az Albán Népköztársaság részéről Mehmet Shehu, j a minisztertanács elnöke, B. Ballvku altábornagy, a minisztertanács első elnökhelyettese, nemzetvédelmi miniszter, a Bolgár Népköztársaság részéről Rajko Damjanov, a minisztertanács elnökének helyettese, P. Pancsevszki hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter; a Magyar Népköztársaság részéről Hegedűs András, a minisztertanács elnöke, Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter; a Német Demokratikus Köztársaság részéről Walter Ulbricht, a miniszterelnök első helyettese, W. Stoph vezérezredes, miniszterelnökhelyettes, nemzetvédelmi miniszter, a Lengyel Népköztársaság részéről J. Cyranskiewicz, a minisztertanács elnöke, K. Rokossowski marsall, a minisztertanács elnökhelyettese, nemzetvédelmi miniszter, a Román Népköztársaság részéről Chivu Stoica, a minisztertanács elnöke, L. Salajan vezérezredes, a fegyveres erők minisztere, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről V. M. Molotov, a minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter, G. K. Zsukov marsall, honvédelmi miniszter, a Csehszlovák Köztársaság részéről A. Cepicka hadseregtábornok, a miniszterelnök első helyettese, nemzetvédelmi miniszter, V. David külügyminiszter; a Kínai Népköztársaság részéről, mint megfigyelő Nie Zsun-csen marsall, a Honvédelmi Bizottság alelnöke. Az üléseken az elnöki tisztet Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke látta le. A bizottság — X. Sz. Kőinyevnek, a Szovjetunió marsalljának, az egyesített fegyveres erők főparancsnokának javaslatára — megvitatta és jóváhagyta az egyesített katonai parancsnokság szabályzatát és eldöntött néhány szervezeti kérdést, amely a varsói szerződésben részvevő államok egyesített fegyveres erőinek tevékenységével kapcsolatos. A bizottság elfogadta a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének azt a javaslatát, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadseregének megalakítása után a Német Demokratikus Köztársaság kontingensét is vonják be az egyesített fegyveres erőkbe. Elhatározta a bizottság azt is, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, az elfogadott rendelkezések értelmében a varsói szerződésben részvevő államok egyesített fegyveres erőinek egyik helyettes főparancsnoka lesz. Minthogy a varsói szerződés előírja, hogy a tagállamok folytassanak tanácskozásokat olyan nemzetközi kérdésekről, amelyek érintik közös érdekeiket, a Politikai Tanácskozó Bizottság megvitatta a nemzetközi helyzetet. Az e vitában levont következtetéseket tartalmazza az a deklaráció, amelyet a varsói szerződés tagállamainak küldöttei aláírtak. A bizottság ezenkívül megvizsgált néhány szervezeti kérdést, amely saját munkájával kapcsolatos. Elhatározták, hogy a Politikai Tanácskozó Bizottság a szükséghez képest fog összeülni, de évenként legalább kétszer, hogy megvitassa a varsói szerződés végrehajtására vonatkozó kérdéseket. Az elnöki tisztet egy-egy naptári évre a bizottságban képviselt államok küldöttei felváltva látják el. A Politikai Tanácskozó Bizottság mellett kisegítő szerveket állítanak fel, amelyeknek székhelye Moszkvában lesz. Ezek a következők: a) állandó bizottság, amelynek feladata, hogy javaslatokat dolgozzon ki külpolitikai kérdésekben; b) egyesített titkárság, amelyben az összes tagállamok képviselve vannak: A varsói szerződés tagállamainak deklarációja A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésiben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottsága prágai ülésszakán az alábbi deklarációt adták ki: Az 1955. május 14-én megkötött varsói szerződésben részvevő államok — a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői, akik összegyűltek Prágában a varsói szerződés alapján létesített Politikai Tanácskozó Bizottság ülésszakára, kicserélték véleményüket a nemzetközi helyzet és az európai biztonság kérdéseiről. Ennek eredményeként teljesen egyöntetű értékelésre jutottak mind a nemzetközi helyzet egészét, mind pedig az Európában kialakult helyzetet illetően. Egyöntetű véleményre jutottak azokra az intézkedésekre vonatkozólag is, amelyekre szükség van a nemzetközi feszültség további enyhítése, a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezése, az európai béke és biztonság megszilárdítása végett.• A népek mélységes békeakarata már lényeges változásokra vezetett a nemzetközi helyzetben, bizonyos enyhülést idézett elő az államok közötti feszültségben. Új, még ki nem használt lehetőségek tárultak fel az államok kapcsolatainak megjavítására és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására, az államok társadalmi rendszerében mutatkozó különbségektől függetlenül. Helyesnek bizonyult, hogy az államok közötti nézeteltérések és viták megoldásának módszere nem az erőszak alkalmazása, vagy az erőszakkal való fenyegetőzés, hanem a felek kölcsönös érdekeinek figyelembe vételével a tárgyalások útja. Ennélfogva azok a találkozások, amelyek az utóbbi időben az államok vezető személyiségei között jöttek létre, különösen a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezletén, igen pozitív jelentőségűek voltak abból a szempontból, hogy egészségessé váljék az egész nemzetközi helyzet, csökkenjen az új háború veszélye. Az államok kapcsolatainak az utóbbi években történt fejlődése azt bizonyítja, hogy az a politika, amely a békeszerető államok ellen irányuló agresszív tömbök alakítására irányul, mint például az északatlanti tömb, a bagdadi tömb, a délkelet-ázsiai katonai tömb (SEATO), nem segítheti elő az államok nézeteltéréseinek rendezését, sőt ellenkezőleg, fokozza e nézeteltéréseket, az államok viszonyának még nagyobb fokú kiéleződésére vezet. E politika eredménye a példátlan arányú fegyverkezési verseny, különösen a tömegpusztító fegyverek: az atom-, a hidrogén-, a rakétafegyver stb. terén. Ez a fegyverkezési verseny már oda vezetett, hogy az államok óriási és egyre növekvő anyagi eszközöket fordítanak az atom- és hidrogénfegyverek, a rakétatechnika, repülőgépek, hadihajók, tankok, tüzérségi fegyverek és más fegyverek előállítására. Mindez kétségtelenül növeli az új háború veszélyét, pedig ez a háború mérhetetlen áldozatokat és nyomorúságot zúdítana az emberiségre. Ezzel együtt sok olyan állam számára, amelyet külső nyomással, az eszközökben nem válogatva vontak be az említett katonai tömbökbe, a tömbökben való részvétel nemzeti függetlenségük közvetlen veszélyeztetését, azt a veszélyt jelenti, hogy idegen érdekekért keletkezett konfliktusokba sodródnak, jelenti továbbá azt a veszélyt, hogy újból gyarmati rabságba döntik azokat a népeket, amelyek kemény harccal letépték magukról a gyarmati jármot és elnyerték a független fejlődés lehetőségét. Nem véletlen, hogy az agresszív katonai tömbök alakításának és a fegyverkezési hajsza fokozásának politikáját mind több állam elítéli. Mind nagyobb elismerésre talál az a törekvés, hogy az államok tegyenek kollektív erőfeszítéseket a békéért vívott harcban, működjenek együtt nemzetközi téren a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása, a meg nem támadás, az államok belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, a békés egymás mellett élés alapján. Ezek a célok megfelelnek több állam olyan irányú törekvéseinek is, hogy az agresszív katonai tömbök politikáját mellőzve semlegességi politikát folytassanak. A varsói szerződés államai üdvözlik az ilyen törekvéseket, mert meggyőződésük, hogy e törekvések támogatása szilárdítja a béke erőit és gyengíti a háború erőit. A varsói szerződés államai rokonszenvüket nyilvánítják az ázsiai és afrikai országok iránt, amelyek védelmezik a független nemzeti fejlődéshez való törvényes jogaikat. A varsói szerződés államai kijelentik, hogy teljes támogatásukban részesítik az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletének határozatait. A bandungi értekezlet részvevői megmutatták: elhatározták, hogy megvédelmezik a béke és a haladás ügyét, elítélik a gyarmati rendszert, amelyre új, döntő csapást mért a nagy kínai nép győzelme és a Kínai Népköztársaság megalakulása. A Kínai Népköztársaság ma az egész világ békéjének egyik hatalmas támasza. A varsói szerződés államai megállapítják, hogy a bandungi értekezleten kiemelkedő szerepe volt Indiának, Indonéziának, Burmának, Egyiptomnak és más államoknak. Kijelentik, hogy készek elősegíteni a bandungi értekezlet határozatainak megvalósítását, a többi között a gazdasági és a kulturális együttműködés terén a kölcsönös előnyök alapján, anélkül, hogy bárminő politikai, katonai vagy egyéb feltételeket kényszerítenének ki. A varsói szerződés államai természetesen különös jelentőséget tulajdonítanak az európai helyzetnek és azoknak az intézkedéseknek, amelyek az európai biztonság biztosításához szükségesek. A kialakult helyzetben, midőn Európa egymással szembenálló katonai csoportosulásokra szakadt, midőn az északatlanti tömbben részvevő államok fegyverkezési hajszája egyre nagyobb lendületűvé válik, midőn az e tömbbe bekapcsolt Nyugat- Németországot aktívan renilitarizálják, az európai népek érthetően aggódnak az európai béke sorsa miatt. Tudatában vannak annak, milyen veszélyes a fegyveres erők — a szárazföldi hadseregek, a légierők, az atom- és hidrogénfegyverkészletek — növelése. Számot vetnek azzal is, hogy amennyiben ez a helyzet tovább tart Európában, akkor még inkább növekszik a fegyverkezési hajsza miatt a népekre nehezedő katonai kiadások terhe. Az agresszív katonai tömbök politikájában és a fegyverkezési hajszában rejlő veszély tudatával magyarázható az a tény, hogy a francia nép a nemrég tartott parlamenti választásokon azokat az erőket támogatta, amelyek a nemzetközi együttműködés, a megoldatlan problémák békés eszközökkel való rendezése mellett foglalnak állást. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia kijelenti, hogy kész együttműködni minden más állammal az európai biztonság megszilárdítását és az új európai háború veszélyének elhárítását szolgáló intézkedésekben. Eltökélték, hogy továbbra is a béke és minden állam — a nagyok és a kicsinyek — mindenre kiterjedő békés együttműködésének politikáját folytatják. Ez a törekvésük annak a mélységes tudatán alapszik, hogy az új háború óriási áldozatokat követelne a népektől, elpusztítaná mindazon államok területét, amelyek csatamezővé válnának. Következik ez a törekvés ezen államok belső fejlődésének és természetének szükségleteiből is. Ezen államok népei a gazdasági és kulturális fejlesztés hatalmas tervein, az emberek jólétének fellendítését célzó terveken, a gazdasági élet és a kultúra mindenre kiterjedő fejlesztésének tervein, a tudomány és a technika legújabb vívmányait az emberiség szolgálatába állító óriási tervek teljesítésén dolgoznak. A békeszerető államok az európai biztonság megszilárdítására törekszenek. A nyugati hatalmak bizonyos körei viszont félnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és az államok együttműködésének kiterjedésétől. Nyilvánvalóan a háborús idegesség fenntartására, a »hidegháború« folytatására törekszenek, mert úgy vélik, hogy csakis ily módon tudják megóvni a széteséstől Európában — és nemcsak Európában — alakított katonai csoportosulásaikat és fenntartani a fegyverkezési hajszát, biztosítván a tőkés monopóliumok anélkül is nagy profitjának növekedését. Ezeknek az államoknak agresszív körei széles körben reklámozott katonai programjaikkal és gyújtogató nyilatkozataikkal arra törekednek, hogy megfélemlítsék, mérhetetlen katonai kiadásokra, békés gazdasági és kulturális építésük elsorvasztására kényszerítsék a békeszerető államokat. Ezek a körök félnek a béke erőinek megszilárdulásától, a békeszerető államokban élő népek jólétének növekedésétől. Mindez megmagyarázza azt a tényt, hogy a nyugati hatalmak egymás után gördítik az akadályokat az általános európai biztonság ügyében való megegyezés útjába, nem hajlandók megoldani a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdését, nem hajlandók beszüntetni a fegyverkezési versenyt. Országaink népei, bízva erőikben, fellelkesülve a szocializmus építésében aratott nagyszerű győzelmeiktől, nem hagyják magukat megfélemlíteni, vagy félrevezetni. Országaink népei lebírhatatlan békeakaratára, saját egyesült és növekvő erejükre támaszkodva, továbbra is folytatni fogják békés építő politikájukat, tevékenyen elősegítik a békének és a népek biztonságának megszilárdulását. Az európai népek fejlődéséhez szükséges békés feltételeket egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése biztosíthatná a legjobban. Ez a rendszer lépne az Európában fennálló katonai csoportosulások helyébe. A varsói szerződés tagállamai meg akarják könnyíteni a lehetőséget egy hatékony európai biztonsági rendszer megteremtésére és ezért kijelentik, hogy hajlandók a többi érdekelt állammal együtt megvizsgálni azokat a javaslatokat, amelyek megfelelnek e feladatnak. Ezt a célt szolgálná megfelelő megállapodás megkötése eleinte az európai államok egy része között, beleértve a Szovjetuniót, Nagy- Britanniát, Franciaországot, valamint az Egyesült Államokat, továbbá az, hogy olyan övezet létesüljön Európában, amelyben a fegyveres erők létszámát és elhelyezését az érdekelt államok külön megállapodása szabályozná. Meg lehetne vizsgálni azokat a megfelelő javaslatokat is, amelyeket Nagy-Britannia kormánya tett a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten. Különös figyelmet érdemel az a kérdés, hogy Európában hozzák létre a fegyverzet korlátozásának és ellenőrzésének említett különleges övezetét, amely magában foglalja Németország mindkét részét és az államok kössenek erre vonatkozólag megfelelő megállapodást. Az ilyen megállapodás előírhatná, hogy a külföldi csapatokat kivonják Németország mindkét részéből, illetve ottani létszámukat korlátozzák, előírhatná továbbá a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres kontingensének korlátozását oly módon, hogy megteremtsC a " szükséges ellenőrzést, amely a megfelelő megállapodások teljesítése felett őrködik. Az ilyen megállapodás fontos lépés lenne az európai feszültség enyhülése felé vezető úton. Ez a megállapodás kedvezőbb feltételeket teremtene ahhoz is, hogy a német problémát az európai biztonság biztosítása követelményeinek megfelelően oldják meg. Az északatlanti tömb tagállamai fegyverkezési hajszát folytatnak. Tavaly decemberben amellett foglaltak állást, hogy hadseregeiket atomfegyverrel szerelik fel és egyharmadával növelik ezen csoportosulás Európában állomásozó légierejének létszámát. Lehetetlen nem látni, hogy ez a lépés az európai helyzet kiélezésére, a fegyverkezési verseny folytatására, a katonai költségvetések még nagyobb arányú felduzzasztására irányul. Mindezt annak ellenére teszik, hogy a békeszerető európai országok már egész sor intézkedést tettek fegyveres erőik és katonai költségvetésük csökkentésére. Minthogy az északatlanti tömb említett határozata ellentétben áll a népeknek azzal a követelésével, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek és szüntessék meg az atomháború veszélyét, a varsói szerződés tagállamai határozottan elítélik ezt a lépést, minthogy ez összeegyeztethetetlen az európai biztonság érdekeivel. A varsói szerződés tagállamai javasolják, hogy amíg nem jön létre megegyezés az érdekelt államok között az atomfegyver eltiltásáról, egyezzenek meg abban, hogy a Németország területén állomásozó fegyveres erőknek — köztük a Német Demokratikus Köztársaság fegyveres erőinek és a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres erőinek — fegyverzetében nem lesz atomfegyver. Ilyen megegyezés lépés lenne előre az európai feszültség enyhítésében és összhangban állna a német nép érdekeivel is. A négy hatalom vezető államférfiainak tavaly júliusban és októberben, Genfben létrejött eszmecseréi meginu(Folytatás a 2. oldalon.)