Viharsarok, 1956. április-június (12. évfolyam, 79-153. szám)

1956-05-23 / 120. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 VIHARSAROK __________________AZ MDP CSON­GRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA_______________ Xn. évfolyam, 120. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1956. május 23. Taggyűlések elé a májusi havi taggyűlések­re készülve a kommunisták gazdag tárházból meríthet­nek. A közelmúltban zajlott le a XX. kongresszus törté­nelmi jelentőségű ülésszaka, nemrégen bocsátotta vitára pártunk a második ötéves terv irányelveit és nincs egy hete, hogy Rákosi elvtárs a budapesti nagyaktíva érte­kezleten ismertette a Politi­kai Bizottság beszámolóját a nemzetközi helyzetről és a párt feladatairól, végül helyi viszonylatban most közöljük a Csongrád megyei Pártbi­zottság ülésének anyagát. A pártszervezetek ezekből a bő forrásokból gazdagon meríthetnek a május havi taggyűléseken; ezeknek a szellemében kell, hogy kiala­kítsák a kommunisták tevé­kenységét a termelő üzemek­ben és a hivatali pártszerve­zetekben egyaránt. De ez csak úgy sikerülhet, ha minden pártszervezetben érvényesí­tik a kollektív vezetés elvét, támaszkodnak a párttagok és a pártonkívüliek gazdag és kimeríthetetlen tapasztalatai­ra. Azoknak a pártszerveze­teknek vezetői cselekszenek helyesen, akik­ már a taggyű­lést megelőző héten összehív­ják a pártbizalmiakat. Tájé­koztatják őket az illető párt­­szervezet előtt álló legfonto­sabb pártépítési és termelési feladatokról. Szükséges ez­után, hogy a pártszervezetek vezetői a pártbizalmiakkal együtt alaposan megszervez­zék a pártcsoport-értekezlete­ket. Mindezt azért, hogy a taggyűlési beszámolók elké­szítéséhez ne csak a pártve­zetőségi tagok, hanem a párt­munkások is hozzájáruljanak. Az is elengedhetetlen, hogy a pártvezetőségek igényeljék a párttagságtól a pártszerű, kommunista bírálatot a párt­vezetésre vonatkozóan, ab­ban a szellemben, mint ahogy az a Politikai Bizottság be­számolójában is megtörtént. Lényegében a május havi taggyűléseknek úgy lesz si­kere, ha a párttagság köré­ben hatékony, széleskörű po­litikai szervező munkát foly­tatnak a pártbizalmiak a pártvezetőségi tagok tevékeny közreműködésével. Ha ezt megteszik, minden bizonnyal látogatottak lesznek a tag­gyűlések, jól sikerül a beszá­moló elkészítése és érezni fogja az egész tagság, hogy a beszámoló az ő véleményét is tükrözi. Ennek a révén bontakozhat ki a beszámoló felett alkotó vita, és hangoz­hat el sok jó kezdeményezés és hasznos javaslat. A taggyűlés akkor teljesíti feladatát, ha ott elhangzó beszámoló kommunista mó­don, tömören értékeli az el­múlt hónapban végzett párt­politikai és szervező munka eredményét és fogyatékossá­gát. Továbbá az is lényeges követelmény, hogy a párttag­ság bátran bírálja meg a be­számolót és az egyes veze­tők hibáit, mert csak úgy jut­hatunk előre, ha munkánk­ban levő fogyatékosságokat bátran feltárjuk és azokat ki­javítjuk. A kommunista bírá­latot személyekre való tekin­tet nélkül alkalmazni kell, ugyanakkor az önbírálatot is sokkal gyakrabban kell alkal­mazni, mint ahogy ez eddig történt a megye pártszerve­zeteiben. Erre egyébként Rákosi elvtárs is felhívta a párttagok figyelmét a kom­munista nagyaktíva értekez­leten, mert csak ez az útja a párttagok egységes cselek­vésének, a pártdemokrácia erősítésének. Ipari üzemekben a párttag­gyűléseken a kommunisták­nak állást kell foglalniok a­­ második ötéves terv tenniva­­­­lóival kapcsolatosan. A veze­tőség akkor cselekszik helye­sen, ha a párttagság fő fi­gyelmét a termelési tervek teljesítésére, üzemük techni­kájának a fejlesztésére, ezen belül az újítómozgalom bátor támogatására irányítja. Szá­mos üzemben sajnos, még az új­ítómozgalom fej­lesztésé­vel keveset törődnek a gazdasági vezetők. Ezt Szentesen több üzemi párttitkár elmondotta. Az üzemi pártszervezetek taggyűlésén a párttagoknak a párt gazdasági ellenőr­zés módszereit is szük­séges megvitatni, mert ez még korántsem elég haté­kony. A mezőgazdasági jellegű pártszervezetek taggyűlésein nem lehet most fontosabb fel­adat, mint a tavaszi növény­ápolási munkákra való moz­gósítása a párttagoknak és a pártonkívülieknek, valamint a kommunista példamutatás érvényesítése a munkában. Ezenkívül az állattenyésztés fejlesztésének feladataival is behatóan kell foglalkozni, mert Csongrád megyében el­maradtunk a szarvasmarha­tenyésztéssel, s a baromfite­nyésztés még rosszabbul áll. Számos termelőszövetkezet­ben alig látni a közösben ba­romfiállományt, holott a föld­területeken ötszáz-tízszer annyi baromfit is eltartana. Gondoljanak arra a termelő­­szövetkezetek kommunistái, amit a budapesti nagyaktíván is hangsúlyozott Rákosi elv­társ: miért nem lehetett még leszállítani a húsnak és a zsírnak és egyéb fontos élel­miszer >cikkeknek az árát. Ennek a kérdésnek a megol­dása elsősorban a dolgozó pa­rasztságtól, a gépállomások dolgozóitól és az ottani párt­­szervezetek politikai és szer­vező munkájától függ. A hivatali pártszervezetek is bőven megtalálják munká­jukat, hiszen a bürokrácia Csongrád megyében is elural­kodott. Emiatt számos tanácsi és más hivatali dolgozók, de elsősorban a vezetők elsza­kadtak az eleven élettől. En­nek a kérdésnek megvitatása a taggyűlésen hasznos volna, mert a kommunisták számos jó javaslattal segítenék a bü­rokrácia leküzdését. Hiszen népi demokráciánk fejlődésé­nek fontos tényezője a terme­lőmunkában résztvevők szá­mának növelése, s ezzel szem­ben a nem termelő kiadások csökkentése. A taggyűléseken a pártépí­tés napi tennivalóiról sem szabad megfeledkezni. Külö­nösen a termelő üzemekben vegyenek fel minél több párt­tagot és tagjelöltet. Növeljék a népnevelő­ munkában részt­vevő párttagok számát és ja­vítsák meg a népnevelők tá­jékoztatását, hiszen a terme­lőszövetkezeti agitációnak a legnagyobb munkák idején sem szabad szünetelnie. Az oktatási év befejeződött, de máris hozzá kell kezdeni az új oktatási év előkészítéséhez. Sokrétű tehát a pártmunka, de sokan is vagyunk hozzá. A május havi taggyűléseket használják fel pártszerveze­teink arra, hogy mozgósítsák a kommunistákat és utána a pártonkívülieket ezeknek a fontos feladatoknak megvaló­sítására, A mezőgazdasági termelés és a termelőszövetkezeti mozgalom helyzete Csongrád megyében A Magyar Dolgozók Pártja Csongrád megyei Bizottságának ülése Az MDP Csongrád megyei Bizottsága május 21-én tartotta rendes ülését Hód­mezővásárhelyen. Az ülést Németh Károly elvtárs, a pártbizottság első titkára nyi­totta meg. Az ülés napirendjén „A mező­­gazdasági termelés és a tsz-mozgalom helyzete a megyében“ szerepelt, melyről a párt-végrehajtó bizottság beszámolóját Papp Sándor elvtárs terjesztette a pártbizottság elé. A beszámolót kivonatosan az alábbiak­­ban ismertetjük:­­­z Á tsz-mozgalom eredményei bátor és merész tervezésre bíztatnak — A végrehaj­tóbizottság beszámolója megyénk mező­gazdaságának soron levő fel­adataival, a termelőszövet­kezeti mozgalommal, tehát azokkal a feladatokkal kíván foglalkozni — kezdte beszé­dét Papp elvtárs —, melye­ket pártunk Központi Veze­tősége 1955 júniusában hatá­rozott meg egész mezőgazda­ságunk termelésének fokozá­sa, a szövetkezeti mozgalom kiszélesítése érdekében. — A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében 1955- ben kiléptünk az egy helyben topogás állapotából és az elő­ző évekhez viszonyítva jelen­tős eredményeket értünk el. A tsz-ek száma 1955-ben a 119-ről 148-ra, a tszcs-k szá­ma pedig 62-ről 64-re növe­kedett. Az új tsz-ek és tszcs-k megalakulása mellett sokan beléptek a meglevő tsz-ekbe és ennek következtében a tsz-einkben és tszcs-inkben dolgozó családok száma 10 ezer 623-ról 13.102-re, a tag­ság száma 13.196-ról 16.133-ra, a földterület pedig 100.923 kh-ról 116.039 kh-ra növeke­dett. A tsz-fejlesztés mellett már a múlt évben igen komolyan igyekeztünk a mezőgazdaság jövedelmét is fokozni és eb­ben a tekintetben is mind a­­ növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben értünk el jelentős eredményeket 1955-­­en. Megmutatta a múlt év, hogy ha van akarat és helyes cselekvés pártszerve­ink, tanácsszerveink, tsz-eink és gépállomásain­­k vezetőiben és dolgozóiban, érhetők el eredmények a tsz-ek fejlesz­tésében is, a mezőgazdaság terméseredményeinek növe­lésében is. A kezdeti ered­mények biztatást adtak ah­hoz, hogy pártszervezeteink, tsz-eink, gépállomásaink bát­ran és merészen tervezzenek az 1956-os évre mind a ter­méseredmények továb­bi fo­kozására, mind a tsz-mozga­lom kiszélesítésére. Papp Sándor elvtárs ez­után áttekintést adott a me­zőgazdaság helyzetéről. Elő­ször a növénytermesztés ered­ményeit és hiányosságait ele­mezte. A kenyérgabona-vetés fejlődési állapotára vonatko­zóan elmondotta, hogy 30 százaléka jól fejlődött — en­nek egy része állami gazda­sági, egy része tsz-területen van. Az egyénileg gazdálko­dó parasztság vetéséből ke­vés számítható be ebbe a 30 százalékba. A kenyérgabona­­vetés 40 százaléka közepes fejlődést mutat, ennek na­gyobb része egyéniek terüle­tén van. A gabonavetés to­­­vábbi 30 százaléka gyenge minőségű. Ez nagyrészt egyé­ni földeken található, de van gyenge kenyérgabona vetése jó néhány tsz-ünknek, sőt ál­lami gazdaságunknak is, bár ez nem jelentős terület. Hogy a kenyérgabona-vetés ilyen magas százaléka gyenge, ez annak tudható be, hogy ké­sőn vetették el és nem készí­tették megfelelően elő a ta­lajt. A kukoricát közel 60 százalékban négyzetesen ve­tették, a tavalyihoz képest jobb minőségben. A kukorica kivételével a többi növények első kapálását elvégezték és megkezdték a cukorrépa egyelését. Jelenleg a legnagyobb fel­adat a négyzetes vetésű kukorica és a napraforgó gépi kapálása. Ezekhez a munkákhoz állami gazdaságainknál, de gépállo­másainknál is biztosítva van a gépkapacitás. A tsz-ek több mint 26 ezer kh-ra kötöttek szerződést a gépállomásokkal. Tanács­vonalon betakarítás­ra vár megyénkben 20 és fél­ezer hold lucerna és vörös­here, amelyhez gépállomása­inkon a gépkapacitás hiá­nyos. Nincs elegendő fűka­szálógép és fűkaszakés. A gyümölcsfák téli és ta­vaszi ápolása kevés kivétel­től eltekintve megtörtént. Folyamatosan permeteznek. Gyümölcsöseinket nagymér­tékben megkárosította a feb­ruári hideg fagyhullám. Őszi­és nyári­ barackfáink termő­rügyei 95—100 százalékban elfagytak. A februári fagy szőlőinkben is okozott káro­sodást, de ez nem nagy ará­nyú. Szőlőink közel 80 szá­zalékát trágyázták meg, ezen túl a tsz-ek mintegy 200 hol­don műtrágyázást is végez­tek. A gyümölcsösök és sző­lők további megvédéséhez a szükséges védő- és permete­­zőszerek megfelelő mennyi­ségben rendelkezésre állnak. A beszámoló megállapítot­ta: jelenleg megyénk mező­­gazdasági helyzete minden vonatkozásban azt mutatja, hogy ebben az évben is lehet jó termést elérni, ha felhasz­nálunk minden lehetőséget főleg a növényápolásra és be­takarításra, ha alapul ves­­­szük azt, hogy gépállomása­ink az előző évekhez viszo­nyítva jobban fel vannak ké­szülve, m­int az előző évek­ben. — Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy ez évi munkánkat a mezőgazdaság­ban célkitűzésünknek megfe­lelően úgy végezzük el, hogy egész mezőgazdaságunk hoza­mát a tavalyi évihez viszo­nyítva 3 százalékkal túltelje­sítsük — állapította meg a beszámoló —. Második ötéves tervünk irányelv-tervezete azt a célt tűzi ki, hogy mezőgaz­daságunk hozamát 27 szá­zalékkal kell emelnünk. Ez megkívánja, hogy már eb­ben az évben jelentős erő­feszítéseket tegyünk a nö­vénytermesztés hozamának minél nagyobb fokozására. Éppen ezért párt- és tanács­­szerveinknek kell elsősorban olyan politikai felvilágosító munkát kifejteniök, mely­nek következtében tovább növekszik a termelési kedv tsz­eink tagságában, gépál­lomásaink dolgozóiban és az egyénileg dolgozó parasztok­ban. El kell érni állami gaz­daságainkban is, hogy szilár­duljon a munkafegyelem. Eh­hez pedig az szükséges, hogy az állami gazdaságok veze­tői a pártszervezet segítségé­vel úgy neveljék a dolgozó­kat, hogy megértsék a jó munka jelentőségét és fon­tosságát, ugyanakkor fordít­sanak megfelelő gondot a le­hetőségekhez képest a dolgo­zók szociális igényeinek a ki­elégítésére, hogy ezáltal is növekedjék a dolgozók mun­kakedve. A tsz-ekben szélesí­teni kell azt a dicsérendő je­lenséget, hogy a tagság egyre inkább megérti, hogy csak akkor érhet el nagyobb érté­ket munkaegységenként, ha maximálisan kiveszi részét a közös munkából és védi a tsz tulajdonát. Meg kell vilá­gítani a munka minden terü­letén, hogy a további élet­­színvonal emelkedéséhez nem elég csak az ipar termelésé­nek növelése, hanem elen­gedhetetlenül szükséges a mezőgazdasági termelvények hozamának maximális foko­zása is. A megvalósítandó célok eszközei A beszámoló az említett célkitűzések eléréséhez, a termelési tervek megvalósí­tásához szükséges feladato­kat a következőkben jelölte meg;. ■ • Biztosítani kell, hogy nagy­arányú munkaverseny in­duljon és érvényesüljön a mezőgazdaságban. A tsz-ek a szentesi Felszaba­dulás Tsz-hez hasonlóan ver­senyezzenek a jó gabona át­lagtermés eléréséért és min­den tsz-ben törekedjenek a 30 mázsás kukorica, a 200 mázsás cukorrés>a és a 100 mázsás burgonya holdankénti termésátlag elérésére. Ezért a növényápolást időben, jó minőségben és nagyrészt gé­pek igénybevételével végez­zék el a tsz-ek. A fő kapásnö­vényeket — a kukoricát, a cukorrépát — háromszor, négyszer kapálják meg és biztosítsák a nyári gázoló ka­pálást is. Csak ilyen munká­val valósulhatnak meg ter­veink. A gépállomások munkájá­ért felelős kommunistáknak, vezetőknek az a feladatuk, hogy a gondjaikra bízott ha­talmas technikát, az irányítá­suk alatt dolgozó sok száz ag­­ronómust jól irányítsák a mezőgazdasági termelésben előttünk álló feladatok vég­rehajtására. A gépállomási dolgozókkal is többet kell fog­lalkozni, jobban kell gondos­kodni róluk s ezen az alapon meg kell szilárdítani a mun­kafegyelmet. Minden téren javítani kell az ellenőrzést. Gépállomásaink érezzenek az eddiginél sokkal fokozottabb felelősséget a tsz-ek növény­­termesztéséért, állattenyész­téséért, s egyéb gazdálkodá­sáért. Pártbizottságainknak, a gépállomások pártszerveze­teinek, a tanácsoknak tud­­niok kell, hogy a mezőgazda­­sági termelés növelésének egyik legfőbb feltétele a gép­állomásokban rejlő hatalmas erő teljes kihasználása. A szakemberek mielőbb mérjék fel, hogy a kukorica­­vetésiben milyen a hiányos­ság és azonnal intézkedjenek a vetés pótlására. A legna­gyobb gondot kell fordítani a széna betakarítására, a lucer­­­na, a vöröshere, a legelők, a kaszálók, az árterek­, a por­ták és az utak fűtermésére. Pártszerveink, tanácsszerve­ink a mezőgazdasági szak­emberek bevonásával hassa­nak oda, hogy minden meg­termett érték betakarítást nyerjen. Fordítsunk gondot minden munkánál a DISZ-re, az ifjúságra. Lássuk benne azt az erőt, ami már több esetben megmutatkozott me­gyénk területén a növény­­ápolás, az aratás, a cséplés, a silózás feladatainak elvégzé­sében. Álljon példaképpen előttünk az olyan ifjúsági brigád, mint a szentesi Fel­­szabadulás, vagy a makói Út­törő Tsz-é, ahol a fiatalok ön­állóan oldják meg a reájuk kiosztott feladatokat. A nagy munkákhoz nyújtson segítsé­get a MEDOSZ is és főként gépállomásainknál és állami gazdaságainknál szélesítse ki a munkaversenyt. Alkotmá­nyunk tiszteletére, augusztus 20-ra már most indítsák meg azt a nagyarányú mezőgazda­­sági versenyt, amely a nö­vényápolás legeredményesebb elvégzését, a széna jó állapot­ban való betakarítását, a siló­­takarmány maximális biztosí­tását, a szemveszteség nélküli aratást, cséplést, tarlóhántást és a­ másodvetés eredményes elvégzését tűzi ki céljául. Pártszervein­k és tanácsszer­ve­ink megfelelő politikai munkával érjék el, hogy eh­hez a versenyhez az egyéni­leg dolgozó parasztok is nagy számban csatlakozzanak. Már most gondolnunk kell a nagy nyári betakarításra és a felkészülést már most meg kell kezdeni. Párt-végrehajtó bizottságaink már most tájékozódjanak el­sősorban a technikai előké­születekről, mert gépállomá­saink az idén minden eddigi évet túlszárnyalva kell, hogy felkészüljenek arra, hogy mi­nimálisra csökkentsék a szemveszteséget mind az ara­tásban, mind a cséplé­sben. Már most fel kell készülni az apró magvak kellő időben és jó minőségben való elcséplé­­sére is. Ha azt az értéket, ami megterem, csak minimális veszteséggel takarítanánk be, vagy ami értéket gondosabb munkával még meg lehetne termelni, már most megköze­lítenénk a második ötéves terv irányelveiben kitűzött 27 százalékos terméshozam növelést. Amikor a betaíkiarításról be­szélünk, ki kell hangsúlyoz­zuk azt a sok károsodást, amit még tapasztalunk mező­­gazdaságunkban. Ennek leg­inkább az az oka, hogy még nem tudjuk megbecsülni a megtermett értéket, hogy nem számoljuk,­­milyen érték­­kiesést jelent az a­ számtalan kukoricaszár, ami tönkre­megy, az a sok széna, ami ki­­lúgozódik, az a sok takar­mányrépa, ami gondatlanság­ból kifolyólag megfagy és megsemmisül. Megyénk terü­letén a növényvédelem kí­vánja a legnagyobb gondos­kodást. Lucernánk legna­gyobb része a kártevők által megy tönkre, a magfogást leginkább ez gátolja lucerna­. (Folytatás a 2. oldalon) Megyénk mezőgazdasági helyzete

Next