Viharsarok, 1956. április-június (12. évfolyam, 79-153. szám)
1956-05-23 / 120. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 VIHARSAROK __________________AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA_______________ Xn. évfolyam, 120. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1956. május 23. Taggyűlések elé a májusi havi taggyűlésekre készülve a kommunisták gazdag tárházból meríthetnek. A közelmúltban zajlott le a XX. kongresszus történelmi jelentőségű ülésszaka, nemrégen bocsátotta vitára pártunk a második ötéves terv irányelveit és nincs egy hete, hogy Rákosi elvtárs a budapesti nagyaktíva értekezleten ismertette a Politikai Bizottság beszámolóját a nemzetközi helyzetről és a párt feladatairól, végül helyi viszonylatban most közöljük a Csongrád megyei Pártbizottság ülésének anyagát. A pártszervezetek ezekből a bő forrásokból gazdagon meríthetnek a május havi taggyűléseken; ezeknek a szellemében kell, hogy kialakítsák a kommunisták tevékenységét a termelő üzemekben és a hivatali pártszervezetekben egyaránt. De ez csak úgy sikerülhet, ha minden pártszervezetben érvényesítik a kollektív vezetés elvét, támaszkodnak a párttagok és a pártonkívüliek gazdag és kimeríthetetlen tapasztalataira. Azoknak a pártszervezeteknek vezetői cselekszenek helyesen, akik már a taggyűlést megelőző héten összehívják a pártbizalmiakat. Tájékoztatják őket az illető pártszervezet előtt álló legfontosabb pártépítési és termelési feladatokról. Szükséges ezután, hogy a pártszervezetek vezetői a pártbizalmiakkal együtt alaposan megszervezzék a pártcsoport-értekezleteket. Mindezt azért, hogy a taggyűlési beszámolók elkészítéséhez ne csak a pártvezetőségi tagok, hanem a pártmunkások is hozzájáruljanak. Az is elengedhetetlen, hogy a pártvezetőségek igényeljék a párttagságtól a pártszerű, kommunista bírálatot a pártvezetésre vonatkozóan, abban a szellemben, mint ahogy az a Politikai Bizottság beszámolójában is megtörtént. Lényegében a május havi taggyűléseknek úgy lesz sikere, ha a párttagság körében hatékony, széleskörű politikai szervező munkát folytatnak a pártbizalmiak a pártvezetőségi tagok tevékeny közreműködésével. Ha ezt megteszik, minden bizonnyal látogatottak lesznek a taggyűlések, jól sikerül a beszámoló elkészítése és érezni fogja az egész tagság, hogy a beszámoló az ő véleményét is tükrözi. Ennek a révén bontakozhat ki a beszámoló felett alkotó vita, és hangozhat el sok jó kezdeményezés és hasznos javaslat. A taggyűlés akkor teljesíti feladatát, ha ott elhangzó beszámoló kommunista módon, tömören értékeli az elmúlt hónapban végzett pártpolitikai és szervező munka eredményét és fogyatékosságát. Továbbá az is lényeges követelmény, hogy a párttagság bátran bírálja meg a beszámolót és az egyes vezetők hibáit, mert csak úgy juthatunk előre, ha munkánkban levő fogyatékosságokat bátran feltárjuk és azokat kijavítjuk. A kommunista bírálatot személyekre való tekintet nélkül alkalmazni kell, ugyanakkor az önbírálatot is sokkal gyakrabban kell alkalmazni, mint ahogy ez eddig történt a megye pártszervezeteiben. Erre egyébként Rákosi elvtárs is felhívta a párttagok figyelmét a kommunista nagyaktíva értekezleten, mert csak ez az útja a párttagok egységes cselekvésének, a pártdemokrácia erősítésének. Ipari üzemekben a párttaggyűléseken a kommunistáknak állást kell foglalniok a második ötéves terv tennivalóival kapcsolatosan. A vezetőség akkor cselekszik helyesen, ha a párttagság fő figyelmét a termelési tervek teljesítésére, üzemük technikájának a fejlesztésére, ezen belül az újítómozgalom bátor támogatására irányítja. Számos üzemben sajnos, még az újítómozgalom fejlesztésével keveset törődnek a gazdasági vezetők. Ezt Szentesen több üzemi párttitkár elmondotta. Az üzemi pártszervezetek taggyűlésén a párttagoknak a párt gazdasági ellenőrzés módszereit is szükséges megvitatni, mert ez még korántsem elég hatékony. A mezőgazdasági jellegű pártszervezetek taggyűlésein nem lehet most fontosabb feladat, mint a tavaszi növényápolási munkákra való mozgósítása a párttagoknak és a pártonkívülieknek, valamint a kommunista példamutatás érvényesítése a munkában. Ezenkívül az állattenyésztés fejlesztésének feladataival is behatóan kell foglalkozni, mert Csongrád megyében elmaradtunk a szarvasmarhatenyésztéssel, s a baromfitenyésztés még rosszabbul áll. Számos termelőszövetkezetben alig látni a közösben baromfiállományt, holott a földterületeken ötszáz-tízszer annyi baromfit is eltartana. Gondoljanak arra a termelőszövetkezetek kommunistái, amit a budapesti nagyaktíván is hangsúlyozott Rákosi elvtárs: miért nem lehetett még leszállítani a húsnak és a zsírnak és egyéb fontos élelmiszer >cikkeknek az árát. Ennek a kérdésnek a megoldása elsősorban a dolgozó parasztságtól, a gépállomások dolgozóitól és az ottani pártszervezetek politikai és szervező munkájától függ. A hivatali pártszervezetek is bőven megtalálják munkájukat, hiszen a bürokrácia Csongrád megyében is eluralkodott. Emiatt számos tanácsi és más hivatali dolgozók, de elsősorban a vezetők elszakadtak az eleven élettől. Ennek a kérdésnek megvitatása a taggyűlésen hasznos volna, mert a kommunisták számos jó javaslattal segítenék a bürokrácia leküzdését. Hiszen népi demokráciánk fejlődésének fontos tényezője a termelőmunkában résztvevők számának növelése, s ezzel szemben a nem termelő kiadások csökkentése. A taggyűléseken a pártépítés napi tennivalóiról sem szabad megfeledkezni. Különösen a termelő üzemekben vegyenek fel minél több párttagot és tagjelöltet. Növeljék a népnevelő munkában résztvevő párttagok számát és javítsák meg a népnevelők tájékoztatását, hiszen a termelőszövetkezeti agitációnak a legnagyobb munkák idején sem szabad szünetelnie. Az oktatási év befejeződött, de máris hozzá kell kezdeni az új oktatási év előkészítéséhez. Sokrétű tehát a pártmunka, de sokan is vagyunk hozzá. A május havi taggyűléseket használják fel pártszervezeteink arra, hogy mozgósítsák a kommunistákat és utána a pártonkívülieket ezeknek a fontos feladatoknak megvalósítására, A mezőgazdasági termelés és a termelőszövetkezeti mozgalom helyzete Csongrád megyében A Magyar Dolgozók Pártja Csongrád megyei Bizottságának ülése Az MDP Csongrád megyei Bizottsága május 21-én tartotta rendes ülését Hódmezővásárhelyen. Az ülést Németh Károly elvtárs, a pártbizottság első titkára nyitotta meg. Az ülés napirendjén „A mezőgazdasági termelés és a tsz-mozgalom helyzete a megyében“ szerepelt, melyről a párt-végrehajtó bizottság beszámolóját Papp Sándor elvtárs terjesztette a pártbizottság elé. A beszámolót kivonatosan az alábbiakban ismertetjük:z Á tsz-mozgalom eredményei bátor és merész tervezésre bíztatnak — A végrehajtóbizottság beszámolója megyénk mezőgazdaságának soron levő feladataival, a termelőszövetkezeti mozgalommal, tehát azokkal a feladatokkal kíván foglalkozni — kezdte beszédét Papp elvtárs —, melyeket pártunk Központi Vezetősége 1955 júniusában határozott meg egész mezőgazdaságunk termelésének fokozása, a szövetkezeti mozgalom kiszélesítése érdekében. — A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében 1955- ben kiléptünk az egy helyben topogás állapotából és az előző évekhez viszonyítva jelentős eredményeket értünk el. A tsz-ek száma 1955-ben a 119-ről 148-ra, a tszcs-k száma pedig 62-ről 64-re növekedett. Az új tsz-ek és tszcs-k megalakulása mellett sokan beléptek a meglevő tsz-ekbe és ennek következtében a tsz-einkben és tszcs-inkben dolgozó családok száma 10 ezer 623-ról 13.102-re, a tagság száma 13.196-ról 16.133-ra, a földterület pedig 100.923 kh-ról 116.039 kh-ra növekedett. A tsz-fejlesztés mellett már a múlt évben igen komolyan igyekeztünk a mezőgazdaság jövedelmét is fokozni és ebben a tekintetben is mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben értünk el jelentős eredményeket 1955-en. Megmutatta a múlt év, hogy ha van akarat és helyes cselekvés pártszerveink, tanácsszerveink, tsz-eink és gépállomásaink vezetőiben és dolgozóiban, érhetők el eredmények a tsz-ek fejlesztésében is, a mezőgazdaság terméseredményeinek növelésében is. A kezdeti eredmények biztatást adtak ahhoz, hogy pártszervezeteink, tsz-eink, gépállomásaink bátran és merészen tervezzenek az 1956-os évre mind a terméseredmények további fokozására, mind a tsz-mozgalom kiszélesítésére. Papp Sándor elvtárs ezután áttekintést adott a mezőgazdaság helyzetéről. Először a növénytermesztés eredményeit és hiányosságait elemezte. A kenyérgabona-vetés fejlődési állapotára vonatkozóan elmondotta, hogy 30 százaléka jól fejlődött — ennek egy része állami gazdasági, egy része tsz-területen van. Az egyénileg gazdálkodó parasztság vetéséből kevés számítható be ebbe a 30 százalékba. A kenyérgabonavetés 40 százaléka közepes fejlődést mutat, ennek nagyobb része egyéniek területén van. A gabonavetés további 30 százaléka gyenge minőségű. Ez nagyrészt egyéni földeken található, de van gyenge kenyérgabona vetése jó néhány tsz-ünknek, sőt állami gazdaságunknak is, bár ez nem jelentős terület. Hogy a kenyérgabona-vetés ilyen magas százaléka gyenge, ez annak tudható be, hogy későn vetették el és nem készítették megfelelően elő a talajt. A kukoricát közel 60 százalékban négyzetesen vetették, a tavalyihoz képest jobb minőségben. A kukorica kivételével a többi növények első kapálását elvégezték és megkezdték a cukorrépa egyelését. Jelenleg a legnagyobb feladat a négyzetes vetésű kukorica és a napraforgó gépi kapálása. Ezekhez a munkákhoz állami gazdaságainknál, de gépállomásainknál is biztosítva van a gépkapacitás. A tsz-ek több mint 26 ezer kh-ra kötöttek szerződést a gépállomásokkal. Tanácsvonalon betakarításra vár megyénkben 20 és félezer hold lucerna és vöröshere, amelyhez gépállomásainkon a gépkapacitás hiányos. Nincs elegendő fűkaszálógép és fűkaszakés. A gyümölcsfák téli és tavaszi ápolása kevés kivételtől eltekintve megtörtént. Folyamatosan permeteznek. Gyümölcsöseinket nagymértékben megkárosította a februári hideg fagyhullám. Ősziés nyári barackfáink termőrügyei 95—100 százalékban elfagytak. A februári fagy szőlőinkben is okozott károsodást, de ez nem nagy arányú. Szőlőink közel 80 százalékát trágyázták meg, ezen túl a tsz-ek mintegy 200 holdon műtrágyázást is végeztek. A gyümölcsösök és szőlők további megvédéséhez a szükséges védő- és permetezőszerek megfelelő mennyiségben rendelkezésre állnak. A beszámoló megállapította: jelenleg megyénk mezőgazdasági helyzete minden vonatkozásban azt mutatja, hogy ebben az évben is lehet jó termést elérni, ha felhasználunk minden lehetőséget főleg a növényápolásra és betakarításra, ha alapul vesszük azt, hogy gépállomásaink az előző évekhez viszonyítva jobban fel vannak készülve, mint az előző években. — Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy ez évi munkánkat a mezőgazdaságban célkitűzésünknek megfelelően úgy végezzük el, hogy egész mezőgazdaságunk hozamát a tavalyi évihez viszonyítva 3 százalékkal túlteljesítsük — állapította meg a beszámoló —. Második ötéves tervünk irányelv-tervezete azt a célt tűzi ki, hogy mezőgazdaságunk hozamát 27 százalékkal kell emelnünk. Ez megkívánja, hogy már ebben az évben jelentős erőfeszítéseket tegyünk a növénytermesztés hozamának minél nagyobb fokozására. Éppen ezért párt- és tanácsszerveinknek kell elsősorban olyan politikai felvilágosító munkát kifejteniök, melynek következtében tovább növekszik a termelési kedv tszeink tagságában, gépállomásaink dolgozóiban és az egyénileg dolgozó parasztokban. El kell érni állami gazdaságainkban is, hogy szilárduljon a munkafegyelem. Ehhez pedig az szükséges, hogy az állami gazdaságok vezetői a pártszervezet segítségével úgy neveljék a dolgozókat, hogy megértsék a jó munka jelentőségét és fontosságát, ugyanakkor fordítsanak megfelelő gondot a lehetőségekhez képest a dolgozók szociális igényeinek a kielégítésére, hogy ezáltal is növekedjék a dolgozók munkakedve. A tsz-ekben szélesíteni kell azt a dicsérendő jelenséget, hogy a tagság egyre inkább megérti, hogy csak akkor érhet el nagyobb értéket munkaegységenként, ha maximálisan kiveszi részét a közös munkából és védi a tsz tulajdonát. Meg kell világítani a munka minden területén, hogy a további életszínvonal emelkedéséhez nem elég csak az ipar termelésének növelése, hanem elengedhetetlenül szükséges a mezőgazdasági termelvények hozamának maximális fokozása is. A megvalósítandó célok eszközei A beszámoló az említett célkitűzések eléréséhez, a termelési tervek megvalósításához szükséges feladatokat a következőkben jelölte meg;. ■ • Biztosítani kell, hogy nagyarányú munkaverseny induljon és érvényesüljön a mezőgazdaságban. A tsz-ek a szentesi Felszabadulás Tsz-hez hasonlóan versenyezzenek a jó gabona átlagtermés eléréséért és minden tsz-ben törekedjenek a 30 mázsás kukorica, a 200 mázsás cukorrés>a és a 100 mázsás burgonya holdankénti termésátlag elérésére. Ezért a növényápolást időben, jó minőségben és nagyrészt gépek igénybevételével végezzék el a tsz-ek. A fő kapásnövényeket — a kukoricát, a cukorrépát — háromszor, négyszer kapálják meg és biztosítsák a nyári gázoló kapálást is. Csak ilyen munkával valósulhatnak meg terveink. A gépállomások munkájáért felelős kommunistáknak, vezetőknek az a feladatuk, hogy a gondjaikra bízott hatalmas technikát, az irányításuk alatt dolgozó sok száz agronómust jól irányítsák a mezőgazdasági termelésben előttünk álló feladatok végrehajtására. A gépállomási dolgozókkal is többet kell foglalkozni, jobban kell gondoskodni róluk s ezen az alapon meg kell szilárdítani a munkafegyelmet. Minden téren javítani kell az ellenőrzést. Gépállomásaink érezzenek az eddiginél sokkal fokozottabb felelősséget a tsz-ek növénytermesztéséért, állattenyésztéséért, s egyéb gazdálkodásáért. Pártbizottságainknak, a gépállomások pártszervezeteinek, a tanácsoknak tudniok kell, hogy a mezőgazdasági termelés növelésének egyik legfőbb feltétele a gépállomásokban rejlő hatalmas erő teljes kihasználása. A szakemberek mielőbb mérjék fel, hogy a kukoricavetésiben milyen a hiányosság és azonnal intézkedjenek a vetés pótlására. A legnagyobb gondot kell fordítani a széna betakarítására, a lucerna, a vöröshere, a legelők, a kaszálók, az árterek, a porták és az utak fűtermésére. Pártszerveink, tanácsszerveink a mezőgazdasági szakemberek bevonásával hassanak oda, hogy minden megtermett érték betakarítást nyerjen. Fordítsunk gondot minden munkánál a DISZ-re, az ifjúságra. Lássuk benne azt az erőt, ami már több esetben megmutatkozott megyénk területén a növényápolás, az aratás, a cséplés, a silózás feladatainak elvégzésében. Álljon példaképpen előttünk az olyan ifjúsági brigád, mint a szentesi Felszabadulás, vagy a makói Úttörő Tsz-é, ahol a fiatalok önállóan oldják meg a reájuk kiosztott feladatokat. A nagy munkákhoz nyújtson segítséget a MEDOSZ is és főként gépállomásainknál és állami gazdaságainknál szélesítse ki a munkaversenyt. Alkotmányunk tiszteletére, augusztus 20-ra már most indítsák meg azt a nagyarányú mezőgazdasági versenyt, amely a növényápolás legeredményesebb elvégzését, a széna jó állapotban való betakarítását, a silótakarmány maximális biztosítását, a szemveszteség nélküli aratást, cséplést, tarlóhántást és a másodvetés eredményes elvégzését tűzi ki céljául. Pártszerveink és tanácsszerveink megfelelő politikai munkával érjék el, hogy ehhez a versenyhez az egyénileg dolgozó parasztok is nagy számban csatlakozzanak. Már most gondolnunk kell a nagy nyári betakarításra és a felkészülést már most meg kell kezdeni. Párt-végrehajtó bizottságaink már most tájékozódjanak elsősorban a technikai előkészületekről, mert gépállomásaink az idén minden eddigi évet túlszárnyalva kell, hogy felkészüljenek arra, hogy minimálisra csökkentsék a szemveszteséget mind az aratásban, mind a cséplésben. Már most fel kell készülni az apró magvak kellő időben és jó minőségben való elcséplésére is. Ha azt az értéket, ami megterem, csak minimális veszteséggel takarítanánk be, vagy ami értéket gondosabb munkával még meg lehetne termelni, már most megközelítenénk a második ötéves terv irányelveiben kitűzött 27 százalékos terméshozam növelést. Amikor a betaíkiarításról beszélünk, ki kell hangsúlyozzuk azt a sok károsodást, amit még tapasztalunk mezőgazdaságunkban. Ennek leginkább az az oka, hogy még nem tudjuk megbecsülni a megtermett értéket, hogy nem számoljuk,milyen értékkiesést jelent az a számtalan kukoricaszár, ami tönkremegy, az a sok széna, ami kilúgozódik, az a sok takarmányrépa, ami gondatlanságból kifolyólag megfagy és megsemmisül. Megyénk területén a növényvédelem kívánja a legnagyobb gondoskodást. Lucernánk legnagyobb része a kártevők által megy tönkre, a magfogást leginkább ez gátolja lucerna. (Folytatás a 2. oldalon) Megyénk mezőgazdasági helyzete