Világ Ifjúsága, 1987 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám
legyen szó, akár a latinamerikai országok eladósodásáról vagy éppen a fiatal nők helyzetéről, közös gondjairól. Nagy hangsúlyt helyeztek — a természetesen nem új felismerésre is, hogy a DIVSZ- nek még fokozottabban kell keresnie a széles körű együttműködés lehetőségét nemcsak a különböző világszervezetekkel, mint például az ENSZ- szel és szakosított szervezeteivel, az UNESCO-val, az UNICEF-fel, hanem számos, különböző politikai platformon álló béke - vagy vallási mozgalommal is — éppen korunk nagy kérdése, a béke és leszerelés érdekében. Végül fontos - és szintén új — kérdésként merült fel a szövetség életének fokozott „demokratizálása”, az a tény, hogy a belső demokráciának a tagszervezetek jobb tájékoztatását, a közös munkába való fokozottabb bevonásukat kell jelentenie. AMI A KONKRÉT AKCIÓKAT, TERVEKET ILLETI - nos, helyhiány miatt aligha számolhatunk be róluk a teljesség igényével. (Ezt következő lapszámainkban amúgy is megtesszük.) Csupán néhány kiragadott példa: népek csúcstalálkozója elnevezésű rendezvénysorozat az Egyesült Államokban, a nukleáris leszerelés szolgálatában. I Nemzetközi békeőrség néven I széles összetételű delegáció I utazik Névadóba, az amerikai I atomkísérletek színhelyére - I a küldöttség Washington fe- I lelős politikusai előtt számol I majd be tapasztalatairól. A I bécsi együttműködési konfe- I rencia ajánlására szociálde- Imokrata, kereszténydemokra- I ta és liberális ifjúsági szó- I vétségek bevonásával össz- I európai ifjúsági találkozó - I valószínűleg Lengyelország- I ban; nemzetközi környezetvé- I dő tábor Magyarországon és I szeminárium Svédországban; I kerekasztal-konferencia az I Ázsiai Ifjúsági Tanács meghí- I vására Kuala Lumpurban, ta- I nácskozás a fiatal nők hely- s zetéről, jogairól még ebben I az évben Ausztriában. A Nelson Mandela kiszabó- I dításáért indított kampány és I az önkéntes munkabrigádok I a nicaraguai kávészüretben I való részvétele is folytatódik. I A DÍVSZ tekintélyének erősö- I dését az is mutatja, hogy a I szövetség a XII. közgyűlésére I 17 új tagszervezettel gazda- I godott — ennek ellenére a I „várólistán'' még sokan van- I nak . . . A DÍVSZ tagszervezetei támogatták azt az elképzelést, hogy a XIII. Világifjúsági és Diáktalálkozó 1989-ben Phenjanban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában legyen. Végül, de nem utoljára: a XII. közgyűlés megválasztotta a DIVSZ vezető testületeit. Az elnök tisztét - Valid Maszri személyében — továbbra is a Libanoni Demokratikus Ifjúsági Szövetség tölti be, a főtitkárét pedig - Cservény Vilmos személyében - a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Folyamatosság és megújulás - az elmondottak alapján érzékelhető, hogy nem véletlenül tűzte a DIVSZ zászlajára ezt a jelszót. Az elkövetkező évek — reméljük —, azt is bebizonyítják: nem kampányról vagy múló „divatról" van szó. Hiszen a XII. közgyűlés munkája, hangvétele tanúsítja — a megújulás feltételei adottak. És megteremthetők. (Interjúnk a DÍVSZ XII. közgyűlésének küldötteivel a 10-13. oldalon.) FÉL EURÓPÁN ÁT !BékekaPMOn Az elmúlt év legjelentősebb ifjúsági békemegmozdulása a békekaraván volt, amelyet az Ifjúsági Turizmus és Csereutazások Nemzetközi Irodája, a BITEJ szervezett. Lapunk Samuel Michael Koromát kereste fel, aki a DÍVSZ elnökhelyettese, és ő maga is végigutazta a karavánnal fél Európát. — Hogyan alakult ki a karaván terve? — 1985 novemberében Berlinben született meg az elhatározás. A túra 1986. szeptember huszonkilencedikén indult Budapestről. Lényegében fél Európát végigjártuk. Útvonalunk érintette — a többi között — Bécset, Münchent, Hamburgot, Brüsszelt, Amszterdamot. Kiemelkedett a városok közül Koppenhága. — Éppen ottlétetek alatt ülésezett a béke-világkongresszus. Mindanynyian részt vettetek rajta? — Nem. Harminc küldöttet delegáltunk a karaván tagjai közül. — Mi volt a kongresszus célja? — Elsősorban a fiatalok véleménycseréjét segítette elő. De számos konkrét célt is kitűztünk magunk elé. Például aláírásokat gyűjtöttünk Nelson Mandela kiszabadításáért. Talán mondanom sem kell, hogy már eddig is több tízezer ember támogatta a felhívást. — Más hasonló akciótok is volt? — Igen, a szovjet atommoratóriumot is ilyen módon támogattuk. — Utatok során csak békemegmozdulásokon vettetek részt? — Nem, a szervezők minden egyes városban számtalan programról gondoskodtak. Nem unatkoztunk. Ha már sikerült ennyi helyre eljutnunk, kihasználtuk az alkalmat, megpróbáltuk megismerni az egyes országok szokásait. Kedvünkre válogathattunk hagyományőrző, népzenei, könynyűzenei és más programok között. — Melyik város jelentette a legnagyobb élményt? — Szinte lehetetlen választanom. Mindenhol barátságosan, kedvesen fogadtak minket. Legjobban talán mégis Brüsszel tetszett, ott is a békemenet. Rengeteg ember csatlakozott hozzánk. Éreztük, hogy nem hiába tevékenykedünk. Sikerült magunk mellé állítani az embereket. Megrázó élményünk volt a dachaui koncentrációs táborban tett látogatás, amely megdöbbentett bennünket. Ott éreztük igazán, hogy a háborúnak soha többé nem szabad megismétlődnie. B. CS.