Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-07-09 / 55. szám

451 leik Ipar- é s szorgalombimbaján rágódik, ez ama szírt, mellyen minden oktatás, minden buzditás hajótörést szenved; munkájának illő beret kiki megkívánja,s midőn látjuk, hogy azok sem tesznek ingyen semmit, kik nem szorultak munkájok bérére, csudálkozhatunk-e azon, vagy vétkesithetjük-e , ha a kenyeret véres verítékkel kereső földműves szorgalma csügged, midőn látja, hogy fáradsága méltó jutalmát nem veszi. Sok üres ábrándszülte terv helyett, melly hazánk népboldogitóinak agyát gyakran egész a szédelgésig foglalkoztatja, üdvösebb volna nemzetünkre nézve, ha léghajóikból földre szállva, fellegvárak építése helyett a szorgalom- és iparébresztés egyetlen módjának, t. i. a kereskedés felvirágzásának, talpkövét tennék le. ’S e talpkő véleményem szerint nem vaspálya, nem is épen vámmentesség, mellyet nekünk Ausztria ellenében kárpótlás mellett megváltani, mikép egy híres politikus fő indítványozó, a nemzet elleni bűn volna, hanem minden megyében létrehozandó terménytárak, hova mindenki szállíthatná eladó termesztményét és kaphatna rá előlegezést, hogy szükség esetén, vagy bőtermés mellett is nyomorogni, vagy uzsorások körmei közé jutni ne kénytelenittessék; a terménytár ügyvivőjének azután összeköttetésbe kellene magát helyezni nagykereskedőkkel, ’s miután a beszállított termények eladattak, az intézeti költségek fejében levonandott procentuation fölül megmaradó pénz ismét a termesztő kezeibe fizettetnék, a terv kivitele nem nehéz, csak akarat kell hozzá! Bácsitul. (Czáfolat). Baja,jun. 9. Sok szépet olvastam a ,P. H.4 és ,Világ‘ban a rohanva* és ,fontolv a‘ haladásról, ’s örült lelkem , édes hazámnak a journalistikai pályán történt illy előmenetelén; de foglalatosságon által akadályoztatván, hivatásom azok iránt felszólalni nem támadhatott. Azonban a P. H. 149ik számú 401dik lapján czim alatt „Bácsból 44 kijött közleményt szeretett megyém morális tekintete nekem , mint egyik csekély fiának elhallgatnom nem engedi. A mit ott közlő sír a polgári perektől általában, ’s különösen a szóbeli ’s Örökülési osztály-perektől előterjeszt, azt az érdemes közönség ítéletére bízom , mert vannak nálunk is, másutt is elég javítandók , hanem a fenyitőperek említésénél előhozza, többek közt D.János futaki g. n. e. pap fiát, ki — a közlő ur gondolkozása ellenére — megbotoztatott, ’s itt elménczkedik, hogy t. i. a fenyitőtörvényszék néhány birája kívánatéra megérinti, miszerint a megpálczázottnak sorsállapotja többekelőtt ismeretlen vala“, mellyből méltán következtethetni, hogy többek előtt ,nem vala ismeretlen, ’s igy ezeket a hírlapi közönség által megrovatni kívánja. Sokat lehet a botozás ellen,— de lehetne talán mellette is mondani, — mert kétséget sem szenved, hogy itt az emberi méltóság nagy nyomatékú tekintélylyel mutatkozik; azonban csekély tapasztalásom szerint, fájdalom! sok embertársunk van, ki oktalanabb a baromnál , és próbálja csak bár valaki a barmot szép móddal rendreigazítani! És könnyebb volt kétségkívül a közlő úrnak iószobájában illyképen okoskodni, mint azt gyakorlatban eszközleni, a mint alább előterjesztendem. — A fenyitőperi esetek valóságát elhallgatta, pedig csak innét lehete méltányosan ítélni; a tény a következő: D. János, köz paraszttársival farsangolván, ’s a borból többecskét hörpentvén, történt szánkózás után már gyertyavilágnál egy korcsmánál megáll, ’s ott békében mulatozó nehány német adózót, minden legkisebb adott ok nélkül, csupán, vétkes mulattatásból először is ő a gyertyavilágot eloltván, társaival együtt haramiamódra megtámad, ’s különösen egyet a sötétben majd halálra elkínoztat. S rá tehát, mint vezérre, kinek inkább kötelessége lett volna az ilyektől letartóztatni, méltán mondatott-e ki az ítélet úgy , miként kimondatott, a közönség ítéletére bízom , mert valóban, ha illyetén tudóskák és kapatosok a vezérek, akkor a szegény tudatlan paraszt bennük bízván, társai csak az ő szánandó áldozatai; csekély és igénytelen véleményem szerint, ha itt a törvényszék hibázott, nem a keménység, hanem a kegyesség miatt hibázott, mert csak zúznák össze fejét, nyakát, oldalát, vállát a közlő úrnak amúgy csupa mulatságból, majd meglátnám, mikép érzékenykednék akkor? Egyébiránt szép érzékenységének gyönyörű példáját adó nemrégiben, midőn egy általa felfogadott szolgálónak anyja a foglalót visszahozván, ezen „ártatlan anyát,“ és „nemes személyt“ úgy annyira összevissza pofozta, ruháját elszaggatta, és pálczával elverte, hogy pálczája ketté törött, és ezen gyönyörű embertársa iránt való érzékenységében, már meghűlve, azzal dicsekedett, hogy ezen esetben csak a pálczáját sajnálja ! Ihol a morál! Prédikálunk, és ellenkezőt cselekszünk másnak Szemében a Szálkát, magunkéban a gerendát nem látjuk*) Kár ilyekért a törvényhatóságot érinteni, melly a jövendő törvényhozásig csak azt cselekszi, mi törvényes kötelessége ; —■■ de a közlőúrnak szép modora szerint mégis indulni nem akar, ’s nem is fog. A másik mindjárt utána következő ugyan, ,,Bácsból“ czím alatti által, csupán az exequens bírót láttuk megrovatni akarni. — Akárki volt e névtelen, de kitűnik, hogy az égő pipának játszi bodor füstjére volt nagyobb gondja, mint egyébre, csakhogy a hírlapi pályán egy tisztviselő ellen rombolhasson, de nem terjesztette elő, mikép szokás a megfenyítendőknél a nadrágokat bőven kitömni, és azután imígy, mind a fenyítést kijátszani, mind a körülálló társak előtt azt nevetségessé tenni. Szoros kötelességében állott tehát az exequens bírónak ezt eltávoztatni, hogy a fenálló törvények szerint példa és ne nevetség legyen a fenyítés. Hiúság volt tehát a hírlapi pályán a törvényhatóság, és egyes tisztviselők rovására illymóddal hírnevet szerezni akarni, mert mindenesetre a közlőnek kívánságára az exequens bíró a fenyítendővel együtt sirni nem fog, hanem bár benne embertársát szánja is, de mint a társaság rothadt tagján, a megitélt fenyítést kötelessége szerint ..szigorúan tartozik foganatosíttatni. K. J. Klies.J. Tudtul adom a hazai művészetet pártoló közönségnek azon csapást, melly Klieglt legújabban érte. Ne vegye senki rész néven, ha ennek tudatásával újólag részvétet kívánok gerjeszteni a művész és ember iránt a nemesen dobogó magyar keblekben, és ha ezt talán egy részt azért is teszem, nehogy a lángeszű férfi ismét hanyagságról vádoltassék, ha tán a most több oldalról nyilvánuló ’s tettleg tanúsított részvét daczára is munkájában elakad. — Én ugyan jelen alkalommal azon veszélynek teszem ki magam, hogy a t. közönség baráti keblem hevét túlbuzgóságnak tekintendi, ’s engem ezért balul itélend meg, sőt kiteszem magam annak is, hogy ’ hegy baráti bizodalmának elszentségteleníttetéséről vádoland engem, hogy azt mit ő magánylag csak nekem adott tudtomul, egy nagy közönség elé terjesztem, de szívesen türendem a vádat, szívesen viselendem el honosim pillanatnyi neheztelését (mert úgy hiszem, tartós az nem lehetend a dolog átgondolása után, ha egy két szánalom - és részvét-szikrát gyújthatok a gyöngédebb emberi érzelmektől el nem zárkózott szívekben. E czélból, tehát (ne vegye senki szemtelenségnek tettemet, esedezem) közlök egy két töredéket azon levélből, mellyet múlt hó 2okán irt hozzám Kliegl: —• -------* „annyin lefoszlott már azon kötelékeknek, mellyek engem a hazához csatoltak, ’s most ismét egy — a legerősebb melly eddig lelánczola. Tudod, milly bánattal váltam meg tőletek , látván, hogy olly kevés kilátásom van czélom valósítására. Búsan készültem ... be menni, ott a végsőt megkísértendő; de egy belső titkos sejtelem még egy ideig letartóztatott. Utazásom már 21kére (junius) volt határozva, — nem gyöngélkedni kezde , — utazásomat elhalasztom , — nem mindig rosszabbul jön, — ’s végre egy fiú szülésében őt tegnap a halál elragadta! Itt állok most elhagyatva tőle, — — — hét gyermek van közülem, kik anyjok halálán siránkoznak , — ah, minden oda van, mi az élet örömeihez lánczolt. Jelen állapotom fölötte keserű; ő sorsom miatti bánatának jön áldozatja, ez ásta alá életerejét,-------olly szegény vagyok, hogy koporsót is rokonim csináltattak neki. Ennyire jutottam hazámban.—-----—Gyermekeim el vannak szélesztve, mint firjek, mellyeknek anyját a vadász elölte. — — — ha hamar nem találom ügyem feloldását, — hisz én most szabad vagyok, — A barátom! ez rettenetes szabadság!------— Szándékom gépeim felet egy munkát közrebocsátani, — igen szeretném ha a — — —. Barátod Kliegl.“ — Ez ím levéltöredtse, ‘eredeti valódiságában lemásolva. En ehez nencsatolok több szót; honosini tudják, hogy nem volt szégyen ama nagy görögnek olly sífegvenyűl meghalni, hogy el sem temethetek gyermeket ; a nemesszívű ügybarátok tehát ezt sem veendik szégyenletes dolognak. Csak azon őket, kéréssel rekesztem soraimat: vajha minél előbb jutnának rendeltetésük helyére a jó czélra több oldalról megajánlott nemes segélyezések! Ne hagyjuk veszni az emberrel a művészt ! — Legyen szabad még egy kis indítványt is csatolni kérésemhez: nem volna-e czélszerű a művész segéllésére valami műkedvelői színi mutatványt, vagy hangversenyt, vagy e kettőből vegyesen szerkesztendő esti mulatságot adni? Reménytem, fognak találkozni, kik a szép czél tekintetéből közremunkálásukkal járulandnának illy vállalathoz. Adja isten, hogy csekély szavam minél nagyobb eredményt szüljön. Pesten, július fián 1842. Nov. “) Az illy morálhirdetők népen nem ritkák a rohanva haladók között, az sartosan politicai dogmáikhoz tartozik ; de ők azt mondják: „ne nézzétek tetteinket, hanem halljátok szavainkat’“... és szavakban? Oh', szép szavakban ők, a világosság fiai, mindig bővölködnek. —* Szerk. Hírlapi kalászok. Pesti Hírlap (158. sz.) A vezérczikkben ismét a középpontositás és középités eszméjével vesződik Pulszky Ferencz, ’s noha e tárgyat ismételve hányogatja , még is csak folyvást a puszta elmélet síkján forog vele ; ha csak ezután nem jő még egy vezérczikk, mellyben honunkra is leend alkalmazás. Hogy pedig a rémet, melly alkotmányos hazánkban mindaddig nem űzhetendi játékát, mig alkotmányunk szilárdan állami, annál biztosabban tapodhassa : Carmenin és Buldv-Cummerow munkáit használja mankókul. — Jaj az igazságnak, ha csak akkor számolhat hitelre, midőn tekintély gyámolítja. — Az ,E r t ed e z Ő£ hasábjain Csendes, levél cylusa XVI. számában az ősiség eltörlése mellett szól, Ilonjaid pedig Veszprémi ellen replikáz a megyei tisztválasztásokról irt czikkelye ügyében. — Bajos volna journalistikánk mindennapos jelenetei után kétségbe vonni, hogy valamint a magyar nemes született katona, úgy a magyar író született prókátor ! Jelenkor, (54.) Nem fárasztja olvasóit budapesti naplójával, mert nincs vasárnap. — A Társalkodóban Beöthy Zs. a sajtóbiróságról értekezvén, azt tervezi a megyei tisztválasztások mintája szerint: válaszszon az országgyűlés 3 — 5 tagból álló bíróságot, melly mint feljebbviteli vizsgálószék, Budapesten legyen, a megyék pedig imagok válaszszanak magoknak sajtóbirót. — Az ügy, mellyben e tárgy közöltetik, sokkal fontosabb, mint első pillanatra látszik, mert annak eldöntésérül igen nagy mértékben függ a nemzeti szellem iránya; kívánatos, hogy e tárgyban többen is felszólaljanak, mit biztosan várva fentartjuk észrevételeinket. E czikken kívül kettesével is van a replica. Nemzeti Újság. (54 sz.) :Korunk ügyei czikket ezúttal nem adhatunk, — mond a lap szerkesztősége, ’s mi nagyon csudálkozunk, hogy illy hamar kőbe ütötte lábát, vagy üres mentséget tűz ki lobogó gyanánt? — A Hasznos Mulatságok John Paget magyarországi utazásából kivont ismertetés folytatásának folytatását ígérik. A Hir nök (52.) alakjához ’s irányához híven ragaszkodva folytatja pályáját. A Századunkban három igen igen érdekes czikk van: tengerpartunk4 ,Országgyűlési ingyenszállások4 és ,Válasz Ferenczy J. urnák a művésznek4 czim alatt. — Ez utóbbira nézve rövid megjegyzésünk csak az : toll helyett vészt Ferenczy úr! Dicsérje mesterét a mű. Az Erdélyi (53.) Híradó lapjain a földnép szabad költözése ügyében szólal föl Kovács Lajos , melly iránt újabb intézkedést látván szükségesnek, igy fejezi be czikkelyét: „A költözködési szabadságintézkedésünk elengedhetlen tárgya, mert az letartóztatás az emberi méltóságon, a személyen elkövetett bűn, mire a természet fellázad; de midőn ezt eltörüljük, óvakodjunk más részről fölébreszteni azon érdeket, melly e szabadságból minden jobb reményeinknek sirt készíthet, ’s viruló part helyett még közelebb visz az örvény széléhez. Az Athenaeum, (3.) beszélyei sorát egy franczia beszélylyel kezdi meg, természetesen magyarra fordítva, e czim alatt: „A veszedelmes asztal.44 — — Tagadhatlan , hogy a puskaporral terített aljú asztal veszedelmes; mi azonban ennél sokkal veszedelmesebbnek tartjuk az illyféle üres fordítmányt. A Regélő (54.) czikkei között olvasható egy pécsi közlemény, mellyből mind az ifjú nemzedék, mind a lap irányának jellemvonásocskája gyanánt szükségesnek tartunk néhány sort ide iktatni: „A lefolyt nemzeti körtáncz minden egyes szakait Halász Józsefünket köszöntő dörgő éljenek zárak be, mig a kedves kézfogó befejeztével az örömzaj véget alig érhetvén, a szépek szépek. E. kisasszony, mint az öröm választott angyala lelkes hölgyeink nevében Halász József urnak egy pompás ezüst, belül hull?