Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-10-26 / 86. szám

’ PESTED, AS42» Megjelenik e politikai , tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Il­­lője közöl min­den hirdetményt, egy ötös­ szelet, sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem­ rendes levelezők kéretnek az­ Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.VIXiACr­­ October £0. Előfizethetni helyben a szerkesztő-hivatalban [Uri-utcza 450. sz. alatt e­lső emeletben], félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az or­szágban minden — azon kivül csak a bécsi cs. kir fő - postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ czím alatt kéretik beküldetni. X a t* t a 1 o in. MAGYARORSZÁG és Erdély. Kinevezések. Halálozások. Hitre­­bizottságok és Majorátusok. - Igaz-e, hogy a duna-jobb-parti vasút botrányos mystificatio volt? - Fővárosi hír. — A pestbudai han­sfász egyesület részéröl. Az irgalmasnők Pestre áttelepitendese. Nyilatkozás a Pesten felállítandó főiskola ügyében. — Válasz a P. Hírlap szerkesztőjének gyanúsítására. —Nyilvános felszólítás és követelés. Tudósítások. Soprony és Fejérmegyék közgyűlé­séről. — Nyilatkozat Cso­ngr­iából. Megyei rövid közlések: Zem­­plényböl (a szathmárija pont sorsa). Szepesböl (előterjesztés). — Magyar partvidék. List és társai (folytatás). Hírlapi kalászok. KÜLFÖLD. Szerbia (Legújabb események. Bonúi kilátások.) Francziaország (A kabinet, véleménye a franczia-belga ke­reskedési szerződésnél megoszlik A tuilleriák erősíttetnek. Gui­­zotnak a kereskedés emelését tárgy­azó törekvései. A catholi­­cismus Oroszországban. Nagybritannia (Statusjö­ved­elem csök­kent állapotra. —­ London élénkül a fő nemesség visszatérte által. Betegségek. Fridrik ausztriai főherczeg még folyvást Angliában.) Németalföld (Bellona ausztria hadi gőzös elsülyedt.) I­­él a­me­ri­ka (Békekötés Peru és Bolivia közt. Congressus-egybehivó ren­delet.) T h i­e r s jellemrajza. — Hivatalos jelentések és magán­hirdetések. Magyarország és Erd­ély. Sánta István, eddigien vajdahunyadi tanító, maros­­újvári tanítóvá alkalmaztatott. Hecrolog. jgs. Patak,oct. 9én. Ismét egy nagy­ férfiút vesztett a haza, különösen megyénk, a ritka polgári érdemekkel tünköklő, nyájas lereszkedéséröl ’s egyeneslelkű­ségéről közönségesen dicsért’s szeretve tisztelt Fáy Fericzünk nincs többé!— A s. pataki ref. anyaiskola részérül, melly­­nek 21 évig fáradhatlan buzgalmu algondnoka volt, —e napon tartott ünnepélyes halotti végtiszteletére az épen bevégzett megyei közgyűléseken jelen volt KK. és RR. köréből számosan tisztelék meg e nagy polgár hamvait. — Zsarnay Imre professor által tartott halotti beszédnek szenlirásbeli szavai „Ki nagy akar lenni, legyen ti szolgá­tok“, — igen jól vala választva. A nagy elhunyt ugyan­is minden önzésen felülemelkedő ritka önmegtagadási ál­dozattal vezérlé 21 évig az ifjúság iskolai neveltetésének nagy gondokkal terhes kormányzását — édes megyénk­nek a múlt országgyűlésen lelkes képviselője volt — az érdemeket méltánylani tudó jó Fejedelmünk királyi ke­gyelme előbb ugyan a debreczeni valtótörvényszék elnö­kévé, majd cs. kir. udvari tanácsnokává emelé — mint min­den jó hazafinak, úgy e nagy polgárnak is politikai hit­vallását az egymástól soha el nem választható — fejdelem iránti tántoríthatatlan hűség ’s a haza iránti forró szere­tet, jellemző; — ez volt nagy tetteinek rugója ’s lelkesítője. — Benne koronás királyunk egyik, leghűségesb jobbágyát ’s ritka értelmi felemelkedéssel biró tanácsnokát, a vallás ’s erkölcsiség egyik szelíd nemzetét, oszlopát, Zemplén és Bihar egyik nagy polgárát — veszté ! — Vérző szívvel ke­­sergik kora gyászos elhunytat vigasztalhatlan szép lelké­ről, különösen a szenvedő emberiség ápolásában számos érdemiről tisztelt özvegye mlg is született Berpátfalvi An­na asszony ö­nga ’s nagyreményű egyetlen fija Gyula. — Nincs senki, ki igazán ismeré a megboldogult elnök és udv. tanácsost, hogy legbensőbb fájdalmi részvéttel ne osztoz­nék méltó keservikben! — Tündöklő számos érdeme ’s nagy tettei maradandó emléket emeltek e nagy polgárnak minden jobb érzésű szívben. — Áldás kövesse emlékezetét — ’s béke viraszszon hamvai felett!!. Gotthardi Antal fiumei patr. tanácsos és városbiró, f. hó 140. munkás életének 46. évében meghalálozott. — Gyászolják öt özvegye­s árvát, kik benne a szelíd férjt és gyöngéden szerető atyát; gyászolják ismerői, kik a tiszta­­lelkű barátot veszték el. Fiume e halál által fáradhatlan munkássága tisztviselői egyikétől fosztatott meg, ki élete minden óráját a legnagyobb lelkiismerettel szentelő hona ügyeinek. A béke angyala lengyen sírjának hantjai felett­ alatt tárgyalandók;igénytelen nézetimet egyedül kezdő betűimmel jelelve közölni; de köszönettel fogadom a Pesti Hírlap fáradságát, ki azokat a közönségnek ma­gyarázni olly szives volt; és igy azok példáját köve­tem, kik, bár a havcrjátéki szabályok szerint félig le­eresztett sisakkal jelentek meg a sorompókban, részük­ről soha sem ellenzették , hogy nevök ismertessék , kihirdettessék. — Mi a kérdéses czikket magát illeti, az két részre oszlik: az általam előadott nézetek megczáfolására, és a hitrebizottságok és Majorátusok kérdésének további taglalására. Mi az elsőt illeti, rövid feleletem egyedül abban központosul, hogy nagyrészt olly dol­gok c­áfoltatnak meg, mellyeket nem mondottam; o­lyanok pedig nem érintettek, mellyek épen nézeteim velejét képezik. Nem azt mondottam én, hogy az ősi­ségi törvényeknek megszüntetését azért kívánom, mi­vel a birtokos aristocratiát nem eléggé védik, és nem elég erős föntartó eszközöknek mutatkoztak; nem azért kívánom én azok módosittatását, mivel nem eléggé aristocratiaiak; de azért, mivel mind­ezen kitűzött czél­­nak elégkép meg nem felelnek,­­s mégis a hazai ipar előmozdítására, a jogviszonyok biztosítására, egysze­rűsítésére is az. káros hatással vannak. Még akkor is, ha az ősiségi törvények aristocraticus irányoknak tel­jesen megfelelnének, a törvényhozás föladásihoz tar­toznék, megfontolni: nem lehet­­ ugyanazon czélt olly eszközök által is elérni, mellyek az ősiségi törvények hiányival szűkölködnének, é s a haza egyéb érdekeire káros hatással nem volnának; e föladás annál sür­getőbb , minthogy az említett törvények káros hatá­sukat gyakorolják a nélkül, hogy czéloknak megfelel­nének ; ezen viszonyok éreztetik majd mindenkivel az ősiség módosításának szükségét, bár mennyi történeti és politicai okok harczoljanak is mellettök.De a különb­ség abban áll, hogy némellyek a czélt, — a. m. az ari­­stocratia anyagi jólétének föntartását,— továbbá is szent­nek tekintik, és azt csak más törvényes módok által vélik eszközlendőnek, mellyek az előbbiek hiányaival szűkölködnének;amíg mások épen maga a czél ellen küzdenek; hogy az egyik fél a változást, hazai alkot­mányunk szellemében aristocraticus, a másik pedig democraticus irányzatok befolyása alatt akarná eszkö­zöltetni; hogy az egyik rész a birtokot ugyan biztossá, de a rendelkezési jogot a közállományi érdekek kellé­kei szerint szabályozottá tenni kívánja, míg a másik e tekintetben is határtalan szabadságot igényelvén, a rendelkezési szabadság megszorítását csak ott látja helyesnek, hol a föntartó institutiók keletkezésére nyújt­hatna alkalmat! Mi már a felemlített czikk azon részét illeti, melly magának a hitrebizottságok és Majorátusok kérdésének velejét tárgyalja; a szerző leginkább oligarchiás jel­lemét igyekszik kitüntetni. Nincsen könnyebb egy­szersmind ügyesb eszköz hazánkban , bizonyos elvek és nézetek népszerűtlenitésére, mint azt hirdetni fe­lőlük, hogy oligarchiái is egy hyperaristocratiai irány­zatnak szüleményei; de merem kérdeni, miben áll olly intézkedések oligarchi­us jelleme, mellyek nem egyes gazdagok, hatalmasok, vagy főranguak érdekében al­kottatnak, hanem a polgári társaság ugyanazon fokoza­tán álló minden egyént és családokat egyaránt érdekle­nek; miben egy olly oligarchkcus tervezet, melly épen oda irányul, hogy a nemességi birtoknak ha­tártalan szabad adásvevése által, az egész haza kevés hatalmasok vagy pénztőzsérek kezeibe ne kerüljön, azon tapasztaláson épülő szabály szerint, hogy a nagy­birtok a kisebbiket végre mindig elnyelni szokta, ha csak ez különös módon biztosítva nem volt És itt ta­lálkozunk az ellennézetüeknek azon fontos — és cse­kély nézetem szerint, egyedül fontos — ellenvetésé­vel, hogy a hitrebizottságok ’s majorátusoknak az ősi­ség megszüntetése utáni föntartása vagy általánosabb behozatala a jelenleg fönálló, valóban hazai és nemzeti nemességnek föntartását nem eszközölné, ’s csak egy uj külföldi nemesség örökítésére szolgálna. De épen azért szükséges módosítani a módosított körülmények arányában a hitrebizottságok institutióját is; szükség épen ezen hatalmas eszközt nemzetiségünk védjegy­verévé ala­kítani; és ezen czél elérésére szükséges, hogy­ midőn az ősiség megszüntetésével a nemzeti birtok nagy ré­sze idegen kezekre megyen át — és pedig az egyszer vett jószág birhatásának biztossága tekintetéből visszaválthatlanul megyen át; a nemesi családok ősi javai egy családi egyén pazarlásai által teljesen 's egészben el ne veszszenek , de az el­adási summának vagy az érte vásárlott jószág­nak egy része olly hitr­ebizott­sé­gi természetet akár­­melly szabályozás mellett öltsön magét rá, melly az ősiségi jusokat némileg pótolja ; anélkül hogy az új vevő birtoka bizonytalan volna; az előadónak ön jószága iránti szabad rendelkezési joga telje­sen lenne megkötve, anélkül végre, hogy a birha­­tási zavar, melly most hazáinkban divatozik, jö­vendőre is örökítessék. Ha ezen hitrebizottságok ma­jorátusok lennének, szaporodnék kétségkívül a fekvő birtokkal szűkölködő egyéneknek, de nem egy­szersmind az aristocraticus proletariusoknak (és itt megjegyeztetni kérem, hogy ezen kifejezést csak a P. Hírlap példájánál fogva használom) száma is, mert így kétségkívül kevesb birtok kerülne ki minden kárpótlás nélkül a nemesi családok kezeiből, mintha az ősiség, minden illynemű biztosítás elmellőzésével megszüntet­tetek, és ez szolgáljon feleletül a Pesti Hírlap által felhozott aristocraticus tekintélyű 1827-i országos vá­lasztmánynak véleményére is, mellyre nézve egyszer­smind szabad legyen megjegyeznem, hogy azon idő óta a magyar reform kérdéseibe olly elemek kevered­tek , mellyek azok szellemét teljesen megváltoztatták 's kétségkívül az említett országos választmány néze­teit is sokban módosítandók valának. Mi leend illy intézkedések nélkül az ősiség meg­szüntetésének valószínű ha nem is szükséges követ­kezése , leginkább a nemesi birtoknak eladósult álla­­potja, és hiteltörvényeinknek, hitelintézetek által nem enyhített szigora mellett. El fognak adótni örökre, min­den visszaválthatási lehetőség nélkül, számos nemesi jószágok, elszegényülend számos nemesi család, és szaporítandják igy hazánknak birtok- és vagyontalan nemességét. A nemtelen vevőkre nézve vagy fönálland a bir­­hatlanság elve, vagy nem; ha fönálland, akkor az ősiség megszüntetése által a vett birtok biztossága mitsem nyerend; ha pedig föl nem álland, ’s a birha­­tási jog minden különbség nélkül nemesre ’s nemne­mesre egyaránt leend kiterjesztve , anélkül hogy egy­szersmind a politikai jogok gyakorlata közössé tétes­sék, — egyrészről a fekvő birtokot, az anyagi ha­talmat, ’s a t. látandjuk politicai jogok nélkül, más­részről pedig a politicai jogok gyakorlatát, anyagi bir­tok nélkül; és igy olly közjogi ellenmondást, melly­­nek példáját Európában hiába keresnek, ’s mellynek elejét venni kétségkívül a törvényhozásnak legszentebb kötelessége. Nem lehet szándékom olly meggyőző és kime­rítő okoskodásokra felelni, mint p.­p, hogy a hitre­bizottságok elve szükségképen rosz, mert még párto­lói is azt korlátlanul pártolni nem akarják; máskép kér­deni merném az említett vezérczikk tudós szerzőjét: magában rosznak tekinti-e egész hazai alkotmányun­kat, mellynek módosítását annyira és annyiszor aján­lotta, rosznak tekinti-e p. .. a státusgazdasági tanok mezején a Listtől némelly viszonyokban ajánlott véd­­vámok elvét, azért, mert maga List megvallja, hogy annak hatása csak bizonyos föltételek alatt lehet üd­vös; kérdezni merem : ellensége-e minden anyagi vagy szellemi élvezetnek, azért, mert annak korlátlan hasz­nálata károssá válhatik, vagy barátja-e tán azért a morális és politikai szabadosságnak, mert a szabad­ság védői közé kívánja magát soroztatni? — Nem is szándékom a fekvő birtok befolyása, ’s a t. iránt új vitát támasztani; elmondattak és jelesebb férfiaktól mondattak el e tárgy iránt a mondandók, és bár az érdemes szerkesztő a diadalt, mint fölemlíttetett, ki­zárólag magának tulajdonítja, kétségkívül ezen alka­lommal is (mint sok másban), mind a két rész tekinté magát győztesnek, és éneklé a Tedeumot; azt aka­rom egyedül még megjegyezni, hogy azon elv, „mi­képen a földet szabad kézen forgásra alkalmazni kel­lessék“ azon elmélkedést ébresztő bennem, hogy, ha egyrészről oligarchk­us irányzatok a magyar nemzet­nek és alkotmánynak tisztán aristocraticus szellemétől kétségkívül távol esnek, ahhoz a democraticus elvek sem állnak közelebb. G. Sz. M.—l. Merebizottságok és Majorátusok. A „Pesti Hírlap“ 186. számának vezérczikke a Majorátusok és hitrebizottságokról irt rövid észrevé­­telimet tárgyalja. Mennyivel fontos­ azon kérdés, melly körül a vita foly, annál őszintébb örömmel látom, hogy a Pesti Hírlap azt egy apodicticus czikkel bevégezni nem szándékozik , és a más véleményüeknek nézeteit is figyelemre méltatván, annak különböző szempont­bóli fontolására tért nyit. Bármelly hiányosak legyenek is az egyes vitatkozók nézetei, fogalmai, nyer illy vitatkozás által az ügy, tisztulnak az eszmék, oszla­doznak a balvélemények és előítéletek, és ezért örö­mest térek vissza e fontos kérdés tárgyalására, bízván szándékom és meggyőződésem tisztaságában, bár nem is annyi öntudattal, mint a fönnemlitett vezérczikk t. szer­zője, ki, hírlapírói tekintélyénél fogva a múlt év vége felé a birtokaristocratiai fogalmakról folyt vitában a diadalt (?) önmagának decretálja.Föntartom ugyan ma­gamnak azon jogot jövendőben is, olly kérdésekben, mellyek ügyesebb tollat látszatnak kívánni, és mellyek nem annyira egyedül a hazafiság ’s méltányosság,­­ mint a politikai ismeretek ’s jártasságnak befolyása­ ­.

Next