Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-05-01 / 44. szám
fontolására,’s előttö ki újabb megjelenésre 15 napokon túl nem terjeszthető határidőt ’s helyet rendelnek,azt a folyamodás egyik példányára hátirási alakban feljegyzik,’s az átmenni kívánónak kezébe adják,a másik példányt pedig hivatalos jegyzőkönyvükbe a reá tett hátirással együtt besorozva,magoknál megtartják. 3-ik §. A határidő eltelte után, megyékben az alispán maga mellé veendő szolgabiró ’s esküit tiszttársai,sz. k. városokban a polgármester és két tanácsnok, a külön portákkal biró kerületekben a kapitány, egy táblabiró’s a helybeli hadnagy együttlétében az elöltök ismét két tanúival megjelenendő átmenni kívánó kihallgattatik ; nyilatkozása szinte a hiteles jegyzőkönyvbe iktattatik, és ha szándéka mellett megmarad, a szabad átmeneteiről szóló bizonyságlevél mindhárman által aláírva "s megpecsételve lüslint kezébe adatik ; az átmeneteinek történt megengedéséről pedig az alispán ’s illetőleg a polgármester ’s kerületi kapitány az átmenőnek az előtti ’s azonluli lelkészét nyomon ’s hivatalosan értesíti. Mindezek után 4.§.az első §ban kijelölt köztisztviselők a dologbani eljárásuk lefolyt rendéről körülményes és hiteles tudósításaikat megkészítik ; ’s azt az eredeti folyamodásnak és hivatalos jegyzőkönyveiből a tárgyat érdeklő hűséges kivonatainak’s az átment egyén kezére kiadott bizonyságlevél töredékének hozzácsatolásával a közelebb tartandó közgyűlésre okvetlenül beadják. 5-dik §. Minden olly tudósítások az illető törvényhatóságok közgyűléseik első vagy legfeljebb második napi ülésében mulhatlanul felolvasandók, ’s onnan csatolmányaikkal együtt — egyedül tudomás végett — a kir. Helyt.tanács utján ő Felségéhez haladék nélkül felterjesztendők. 6ik §: Ha az illető köztisztviselők a 2ik ’s 3ik §-ban kijelölt kötelességek teljesítésében hanyagul járnának el, vagy azokat épen nem is teljesítenék, az utóbbi esetben az átmenni kívánó a maga mellé vett két tanútól veendő bizonyságlevél, az első esetben pedig a folyamodás kezéhez visszaadott egyik példánya bemutatása mellett az illető köz törvényhatóság előtt panaszt tehet, ez pedig a panaszt késedelem nélkül orvosolni tartozik. Ezen javaslat általános elfogadást nyervén, csak kevés előadás történt meg, mellyek közöl 7. megye követeiből ezeket emeljük ki. A vallás tárgyát a magos FORR. válaszüzenete szerint úgy látom állítva, mintha, jelesen a transitusra nézve adandó concessiókról volna a szó. A vallás tárgya most néma protestánsoknak az országgyűlés eleibe benyújtott folyamodása következtében, hanem ezen táblának initiativa jogánál fogva, mintegy alkotmányos kérdés került szőnyegre, és így az nem mint a protestánsok petitiója, hanem mint ezen táblának a törvények egyoldalú, önkényes és hibás magyarázatából eredt sérelem orvosoltatása körüli indítványa tekintendő, itt tehát nem a felekezeteknek kizárólagos, de a hazának közös ügye forog fen,mellyben a protestánsok s a n. e. görögök csak annyiból érdekeltetnek, amennyiben azon törvények megsértése által ők leginkább a szenvedők. Nem lehet itt tehát semmiféle concessiókról szó, pedig annál kevésbbé, minél bizonyosabb az, hogy a protestánsok nem kegyelem útján, hanem jogszerűleg követelhetik törvény adta azon jogaikat,mellyektől megfosztanak. Ott consessiókról szó nem lehet, hol békekötések és törvények jogokat tulajdonítanak. Ki lévén vrva az elve. s az átmenetei szabadsága, előadásomat egyedül azon formalitásokra és ünnepélyességekre szorítom , mellyeket a m. FORR. a szabad átmeneteihez feltételül kötni kívánnak. Én ugyan a transitust csak akkor tartanám tökéletesen szabadnak, ha ez minden formalitások nélkül megtörténhetnék, de a t. RR. bizonyos formalitásoknak a transitásra nézve leendő megállapításában beleegyezvén , nem akarok e részben visszamenő lépést tenni,és így én is részemről bizonyos formalitások megállapításába beleegyezem ugyan, azonban azt kívánom, hogy ezen formalitások törtentői lehetőbb a legegyszerűbbek és már olyanok legyenek, hogy az elvileg már kimondott átmenetei szabadságának lényeges voltával öszveütközésbe ne jőjenek, következőleg hogy azoknak ürügye alatt a transitus távairól sem akadályoztassák , és azok egyedül a transitus némelly ünnepélyességének megadására szolgáljanak. Már mi a m. FORR. által javaslott formalitásokat illeti, ezek a fenebb említett két feltételeknek egyáltalában meg nem felelők. Nem következetes, nem igazságos-e, hogy miután a reversalisok minden formalitás feltétele nélkül kiadathatnak, a transitás is minden formalitás nélkül, vagy ha már azok nélkül épen nem történhetnek, legalább a legegyszerűbb formalitások megtartása mellett menjen véghez? Úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen formalitások úgy , mint javasoltalak, nem segítenének a bajon, de sőt inkább az elvileg kimondott szabad átmeneteinek, és így a hozandó törvény czélzalának kijátszására használható eszközül szolgálnának. Ugyanazért B. megye követének a formalitásokra nézve előadott nézeteit osztván, az általa javaslott formalitásokba beleegyezem, de a m. FORBtól viszont azt kívánom, méltóztatnának abba beleegyezni, hogy az átmeneteinek felsőbb helyre leendő bejelentése nem intra dominium, hanem extra dominium, azaz: az átmeneteinek tettleges megtörténte után egyedül tudomásvétel végett történjék meg. Ez előttem azon conditio sine qua non, mellybe ha a m. FORR. bele nem egyeznek, részemről a formalitásokra nézve minden alkudozás megszűnt, mert formalitások kedvéért az elvet feláldozni soha sem fogom. Az előhozott okoknál fogva kívánnám tehát a v. FöRökel ezen formalitásnak megváltoztatására azon őszinte kijelentéssel felszólítani, hogy ha a kérdéses jelentésnek extra dominium leendő felterjesztésében nem egyeznek, akkor a transitás dolga maradjon inkább azon zavarban, mellyben jelenleg van. Emlékeztessük a FeRöket arra, hogy épen a transitusnak jelenleges zavaros állapotja következtében, ha a bajon jól eleve nem segítünk, nemsokára maga az idő fogja kivíni a transitus köteles szabadságát. A 1). pont — olly esetekben t. i. midőn a vegyes házasságokban élő felek ágytól és asztaltól örökre elválasztanak, az evangelicus félnek az uj házasságra lépdetés szabadságában álljon. Az evangelicusokat a kapcsolt részekből kizáró törvénynek kívánt megszüntetése, úgy szinte hogy a vallásbeli kérdéseknek örök időkre való megszüntetése végett alkottassák olly törvény, mellynél fogva a különböző vallásu keresztény felekezeten lévők,és egyházuk viszonyaira a teljes egyenlőség és tökéletes viszonosság szolgáljon zsinórmértékül, változatlanul hagyatott. A válasz tárgyalása után a jegyző bemutatta folyó évi febr. 22én tartott országos ülésben felolvasott ágostai valláson levők folyamodását az iránt,felterjeszszék-e az izenektet a FORR,vagy nem ? mint nem ide való tárgy, mellyben nem is kérnek semmit, hanem csak cseleket idéznek fel a történt sérelmekről, a petitionalis választmányhoz utasíttatokt. (A Május 21-én tartott CCdik kerületi ülés bővebb leírása. Tárgy: a FÖRöktól leérkezett többi válaszok.) Megnyíltával az ülésnek H.megye követe Bakabánya protestáns lakosainak kérelmét azon kijelentéssel mutatta be, hogy azt a RR. minél előbb tárgyalás alá venni méltóztatnának, olvasatlanul adatott ki a petitionális választmánynak. Felolvastatván ezután a malgos FeRRnek válasza az unitáriusok állapotában, mellyre nézve a javaslati módosítás egy megye követe által azon okból elleneztetett, mivel általa a keresztény felekezetek közti faj,mellyet lerontani e tábla többségének fő törekvése, mindinkább erősödnék ; azért maradjon a t.javaslat a rendizenet általánosságában. — Erre egy másik megye követe azon felvilágosítást adá,hogy a FRR. módosítása hihetőleg azon körülményen alapszik, miszerint a római catholicusoknak nem lévén speciális törvényük, az unitáriusok nem tudnák magukat mihez tartani,és azért kívánja a felső tábla őket a protestánsok törvényéhez alkalmazni. Némi vitatkozások után a FORR. módosítása szavazati többséggel elfogadtatók.Ezenben a görög nem egyesült vallásunkat illető FORRI válasz el nem fogadtatott,és abban a 3.4.pontok alatt a görög nem egyesült valláson levő plebánusok illendő ellátásáról, a papi növendékházak és kolostorok elrendezéséről, és az alapítványoknak mi módon lehető legjobb kezeléséről véleményes tudósítás, úgy a Julianum calendarium megszüntetése iránt az illető egyházi rend meghallgatásával teendő javaslat végett kiküldetni kívánt országos választmány továbbra is szorgalmaztatok Úgy vélekedtek a BR., miszerint tudni kellettk az országnak, mikép történik az eddig nagyobb részint elhanyagolt nevelés a nemzet ezen részénél. A törvjavaslat szerint a nagyszámú oláhság viselve a terheket és költségeket, aránylag fog részesülhetni mindazon jótétemények és kedvezésekben,mellyekben felettük mostan a határőrök és ráczok supremaliát gyakorolnak. B. m. követe az oláhok és ráczok közt tett különbséget nem lényegesnek állítván, miután mindnyájan a görög n.e.vallás követői, ez ellen A. megye követe az e két felekezet közti súrlódásokat véghetlen nagyoknak erősité,s jelesen készebb az oláh nép templomba nem menni, mint az isteni szolgálatot rácz templomban tartani. Eredetileg már e vidékeken volt az oláh nép még sokkal a daclaratorium illyricum decretum megjelenése előtt, ’s úgy írták azt alá mint nem egyesült görögök; de időjártával kiszorltattak a ráczok által's most azok s a határszéli katonaság ellenében egészen háttérben állanak ’s ott is maradandóak, ha ügyök a synodusra fog bízatni, hol az oláh nép aránylagosan képviselve nincsen, sem a népszámra, sem a terhek viselésére nézve.Megmaradt tehát a tábla előbbi nézeteinél. — A magos Főrendeknek a t.Rvhez a vegyes házasságoktól az egyházi szertartásoknak a magyarországi catholicus papság által tett megtagadása tárgyában költ izenetre átküldött válasza hasonlólag el nem fogadtatott.Ezen érdekes tárgyban egy szónok a vegyes házasságok körül sokszor hallott észrevételek ismerése után átment a válasz ezen soraira, „hogy mivel az áldásnak a vegyes házasságoktóli megtagadásában törvénysértést, valamint már a nagyváradi deák szertartása volt megyés püspöknek ismeretes körlevele felett folyt tanácskozás alkalmával a múlt országgyűlésen azon okoknál fogva nem láttak, mert az áldás mind általában mind pedig a házassági kötésnél, mint csupán egyházi szertartás, kizárólag az egyház sajátja lévén, a polgári törvényhozásnak tárgya nem lehet“— megjegyzé,miként nem csak az idegen hatalmak, hanem magok a magyar királyok, mint Kálmán, László, beavatkoztak a vallásba. „Hogy ő felsége jövendőre minden pápai bullától vagy brevétől,melly a hazai törvényeket bármi csekély részben sértené,királyi fetszvényét megtagadni kegyeskedjék“ előadta, miszerint külső honból jővén be az illy religionariumot érdeklő brevék, rendesen nagyhatásuak szoktak lenni,érdekes tudni a törvényhozásnak mi foglaltatik egyszersmind bennök. Mert például, ha Angolhonban,vagy bárhol is lenne egy illy fejek a protestánsoknak ’s az egy rendeletet bocsátana ki, a szónok maga is tudni akarná előbb foglalatját. Nem is szükséges, hogy a romai brevében ollyas valami foglaltassák,mi a nyilvánosság fizett . De később ez mind megváltozott ’s a társulat kinőtte magát. Minden virágzásnak indult, csak külsőnk házi csendes boldogsága indult hervadásnak, a kocsis szorosabb viszonyokba eredt Karolinával, mit, nem tudni mi okból, Fiala nem látszik szívelni, — csendes nyári alkonyban behízta a kocsist szobájába,— megállította lord Byron arczképe elött — elkezdte szavalni az abydosi arát olly érzékenyen 's annyi pathoszszal—hogy Tesla térdre esett, sírt—’s türelmes szívvel valla meg, hogy míg Debreczenben literatorunk Thalia templomában működők — addig ötödmagával egy magazínumot tört fel , kinyilatkoztatván egyszersmind , hogy Karolinát imádja ’s ha rögtön passus nélkül el nem kergeti —hírbe hozza az egész házat. Költőnk, tört szívvel bár, megtette az iszonyú lépést, megszorító Testa kezét — ’s elkergette; hogy azonban lettei közölt, mellyeket nagyoknak nevezenek az értők—a jótékonyságnak s nemes kebelnek is ragyogyjanak gyöngyei — utána kergető kocsisának Karolinát is, meghagyván neki ’s szivére kötvén , becsülné meg a jobb sorsra érdemes Teslát, ki ennyi észbeli tulajdonokkal Francziaországban legalább is hal háznak örökös ura, Spanyolországban pedig—a mostani állások mellett — bizonyosan minister.—Karolina váltig esküvők, hogy egyedül urát szeretheti, a jóságteljes Fialát, — de leratorunk hidegen felelt mint Hamlet . ..Ha istenen ’s kívülem mást nem szerethetsz — menj apáczának “ — Mostökülnyi kanyírt törült ki szemeiből, — majd gúnyosan kaczagott; — e rögtöni kedélyváltozás elég documentuma volt nagyságának’s én hiszem, hogy ha 102Gb élt volna, Shakespeare-rel karöltve sétálhatott. Ez időtől fogva librátorunk jelleme szörnyű módosításokon ment keresztül; szüntelen magányt keresett; valamennyi munkáit — iszonyú kárára — a két világnak — elégetteté, fekete köpenybe burkolva sétált éjenkint a faluban ’s Ossiánból szavalt; szüntelen egy leánykát emlegetett, kinek hire szerint Sevillában kellett lakni, ’s kit ő nőül fogna venni, ha megnyerhetné szerelmét; — képeit mind kidobálta az ablakon, végre viharos éjszakán maga is kiugrott azon. Két egész évig nem tudta senki, hová lett; a biró affirmálta, hogy épen a korcsmából térvén haza, éjszaka látta, mikint ragadtatott tűzésen a felhők közé — a nótárius ellenben azt állította, hogy duellumban esett el az erdő végén, barna férfi lőtte agyát keresztül—’s azonnal lóháton magával hurczolá ; — az egész falu, maga a költő családja is bizonytalanságban volt, míg végre egy levél Francziaországból világot derikultsorai igy hangzanak „ugye édes atyám, két évig bоrt) és уrоgé пукеdni nem tréfa , de ba- rjaim Nак vége, holnapután reggel induló ! Algírba“ — Csaknem az egész falu sírva fakadt örömében, meghallván, hogy jótevőjük él — meghálálandók érdemeit— emlékoszlopot emelőnek számára még éltében — restendes allegóriákban adván át az utókornak Fiala tetteit. La ud a Gusztáv. Vi'Hiexia f'enyítettmény нхсМ .jelenet. ( lyoniul.) Egy még ifju egyén, sudár termettel, értelmes és kitűnő arczkifejezéssel, de kinek vonásain a nyomor és szenvedés dulása látható , helyt foglal a fenyitószéki padokon, mellyekre később korább minden nyomor fia kerülni fog. A szerencsétlen tagjait foszladozott avult öltöny borítja; magaviselete alázatos és önmegadó. Elnök: Bemond, kószálásról vádoltatot: az ügynökök késő órákban találtak a város utczáin, ’s te kinyilatkoztattad nekik, hogy nincs szállásod. Vádlott: Igaz, elnök úr. Elnök: Mivel foglalatoskodol ? Vádlott: Tanító valók ... most nincs foglalatosságom. E. Nincs semmi keresetforrásod, nem tudsz dolgozni? V. Beteg válak tizenkilenc hónapig; miután a kórházat elhagyhatom, munkát kerestem, de szemem és tagjaim gyöngesége nem engedő , hogy munkára adjam magamat ? Kieszközölhetné-e elnök úr , hogy valamellyik szegényházba vitessem? E. A szegényház csak olly egyéneknek áll nyitva, kik a koldulás bűne miatt ítéltetnek el. Kértél-e alamizsnát ? V. Sohasem nyújtom ki érte kezemet. E. Nem szerezhetvén meg életszükségeidet, segedetj mezősekből kelle tengődnöd. V.Néhány barátom csekély ajándékokkal segítettek rajtam. E- Tehát kértél tőlök segélyt ? I v. Elmondám szenvedésimet, ’s ők megszántak. E- Beleegyezel-e, hogy koldulás bűne miatt ítéltessél el ? V. Igenis, beleegyezem , elnök úr. A törvényszék, Mahon kir. ügyvéd előadásival összehangzólag, Bemondót nyolcz napi börtönre ítéli, és rendeli, hogy büntetési ideje eltelvén, a szegényházak valamelyikébe vitessék. A szerencsétlen megköszöni a fenyitőszék kegyelmét, melly számára menhelyet nyit. La Presse.