Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-05-01 / 44. szám

fontolására,’s előttö ki újabb megjelenésre 1­5 napokon túl nem terjeszthető határidőt ’s helyet rendelnek,azt a folyamodás e­­­gyik példányára hátirási alakban feljegyzik,’s az átmenni kí­vánónak kezébe adják,a másik példányt pedig hivatalos jegy­zőkönyvükbe a reá tett hátirással együtt besorozva,magoknál megtartják. 3-ik §. A határidő eltelte után, megyékben az alispán maga mellé veendő szolgabiró ’s esküit tiszttársai,sz. k. városokban a polgármester és két tanácsnok, a külön por­tákkal biró kerületekben a kapitány, egy táblabiró’s a hely­beli hadnagy együttlétében az elöltök ismét két tanúival meg­jelenendő átmenni kívánó kihallgattatik ; nyilatkozása szinte a hiteles jegyzőkönyvbe iktattatik, és ha szándéka mellett megmarad, a szabad átmeneteiről szóló bizonyságlevél mind­hárman által aláírva "s megpecsételve lüslint kezébe adatik ; az átmeneteinek történt megengedéséről pedig az alispán ’s illetőleg a polgármester ’s kerületi kapitány az átmenőnek az előtti ’s azonluli lelkészét nyomon ’s hivatalosan értesíti. Mindezek után­­ 4.§.az első §ban kijelölt köztisztviselők a do­­logbani eljárásuk lefolyt rendéről körülményes és hiteles tu­dósításaikat megkészítik ; ’s azt az eredeti folyamodásnak és hivatalos jegyzőkönyveiből a tárgyat érdeklő hűséges kivona­tainak’s az átment egyén kezére kiadott bizonyságlevél töre­dékének hozzácsatolásával a közelebb tartandó közgyűlésre okvetlenül beadják. 5-dik §. Minden olly tudósítások az illető törvényhatóságok közgyűléseik első vagy legfeljebb második napi ülésében mulhatlanul felolvasandók, ’s onnan csatolmányaikkal együtt — egyedül tudomás végett — a kir. Helyt.tanács utján ő Felségéhez haladék nélkül felterjeszten­­dők. 6ik §: Ha az illető köztisztviselők a 2ik ’s 3ik §-ban ki­jelölt kötelességek teljesítésében hanyagul járnának el, vagy azokat épen nem is teljesítenék, az utóbbi esetben az átmenni kívánó a maga mellé vett két tanútól veendő bizonyságlevél, az első esetben pedig a folyamodás kezéhez visszaadott egyik példánya bemutatása mellett az illető köz törvényhatóság előtt panaszt tehet, ez pedig a panaszt késedelem nélkül or­vosolni tartozik.­­ Ezen javaslat általános elfogadást nyer­vén, csak kevés előadás történt meg, mellyek közöl 7. me­gye követeiből ezeket emeljük ki. A vallás tárgyát a magos FORR. válaszüzenete szerint úgy látom állítva, mintha, jele­sen a transitusra nézve adandó concessiókról volna a szó. A vallás tárgya most néma protestánsoknak az országgyű­lés eleibe benyújtott folyamodása következtében, hanem e­­zen táblának initiativa jogánál fogva, mintegy alkotmányos kérdés került szőnyegre, és így az nem mint a protestánsok petitiója, hanem mint ezen táblának a törvények egyoldalú, önkényes és hibás magyarázatából eredt sérelem orvosolta­­tása körüli indítványa tekintendő, itt tehát nem a felekeze­teknek kizárólagos, de a hazának közös ügye forog fen,melly­­ben a protestánsok s a n. e. görögök csak annyiból érdekel­tetnek, amennyiben azon törvények megsértése által ők leg­inkább a szenvedők. Nem lehet itt tehát semmiféle conces­­siókról szó, pedig annál kevésbbé, minél bizonyosabb az, hogy a protestánsok nem kegyelem útján, hanem jogszerűleg követelhetik törvény­ adta azon jogaikat,mellyektől megfosz­tanak. Ott consessiókról szó nem lehet, hol békekötések és törvények jogokat tulajdonítanak. Ki lévén vrva az elv­e. s az átmenetei szabadsága, előadásomat egyedül azon for­malitásokra és ünnepélyességekre szorítom , mellyeket a m. FORR. a szabad átmeneteihez feltételül kötni kívánnak. Én ugyan a transitust csak akkor tartanám tökéletesen szabad­nak, ha ez minden formalitások nélkül megtörténhetnék, de a t. RR. bizonyos formalitásoknak a transitásra nézve leen­dő megállapításában bele­egyezvén , nem akarok e részben visszamenő lépést tenni,és így én is részemről bizonyos for­malitások megállapításába beleegyezem ugyan, azonban azt kívánom, hogy ezen formalitások tör­tentői lehetőbb a legegyszerűbbek és már o­lyanok legyenek, hogy az elvileg már kimondott átmenetei szabadságának lényeges voltával öszveütközésbe ne jőjenek, következőleg hogy azoknak ürü­gye alatt a transitus távairól sem akadályoztassák , és azok egyedül a transitus némelly ünnepélyességének megadására szolgáljanak. Már mi a m. FORR. által javaslott formalitá­sokat illeti, ezek a fenebb említett két feltételeknek egyálta­lában meg nem felelők. Nem következetes, nem igazságos-e, hogy miután a reversalisok minden formalitás feltétele nél­kül kiadathatnak, a transitás is minden formalitás nélkül, vagy ha már azok nélkül épen nem történhetnek, legalább a legegyszerűbb formalitások megtartása mellett menjen véghez? Úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen formalitá­sok úgy , mint javasoltalak, nem segítenének a bajon, de sőt inkább az elvileg kimondott szabad átmeneteinek, és így a hozandó törvény czélzalának kijátszására használható esz­közül szolgálnának. Ugyanazért B. megye követének a for­malitásokra nézve előadott nézeteit osztván, az általa javas­lott formalitásokba beleegyezem, de a m. FORBtól viszont azt kívánom, méltóztatnának abba beleegyezni, hogy az át­meneteinek felsőbb helyre leendő bejelentése nem intra domi­nium, hanem extra dominium, azaz: az átmeneteinek tettleges megtörténte után egyedül tudomásvétel végett történjék meg. Ez előttem azon conditio sine qua non, mellybe ha a m. FORR. bele nem egyeznek, részemről a formalitásokra néz­ve minden alkudozás megszűnt, mert formalitások kedvéért az elvet feláldozni soha sem fogom. Az előhozott okoknál fogva kívánnám tehát a v­. FöRökel ezen formalitásnak meg­változtatására azon őszinte kijelentéssel felszólítani, hogy ha a kérdéses jelentésnek extra dominium leendő felterjesz­tésében nem egyeznek, akkor a transitás dolga maradjon inkább azon zavarban, mellyben jelenleg van. Emlékeztessük a FeRöket arra, hogy épen a transitusnak jelenleges zavaros állapotja következtében, ha a bajon jól eleve nem segítünk, nemsokára maga az idő fogja kivíni a transitus köteles sza­badságát. A 1). pont — olly esetekben t. i. midőn a vegyes házasságokban élő felek ágytól és asztaltól örökre elválasz­tanak, az evangelicus félnek az uj házasságra lépdetés sza­badságában álljon.­­ Az evangelicusokat a kapcsolt részek­ből kizáró törvénynek kívánt megszüntetése, úgy szinte hogy a vallásbeli kérdéseknek örök időkre való megszüntetése vé­gett alkottassák olly törvény, mellynél fogva a különböző vallásu keresztény felekezeten lévők,és egyházuk viszonyaira a teljes egyenlőség és tökéletes viszonosság szolgáljon zsi­nórmértékül, változatlanul hagyatott.­­ A válasz tárgyalása után a jegyző bemutatta folyó évi febr. 22én tartott orszá­gos ülésben felolvasott ágostai valláson levők folyamodását az iránt,felterjeszszék-e az izenektet a FORR,vagy nem ? mint nem ide való tárgy, mellyben nem is kérnek semmit, hanem csak cseleket idéznek fel a történt sérelmekről, a petitionalis választmányhoz utasíttatokt.­­ (A Május 21-én tartott CCdik kerületi ülés bő­vebb leírása. Tárgy: a FÖRöktól leérkezett többi válaszok.) Megnyíltával az ülésnek H.megye követe Bakabánya protes­táns lakosainak kérelmét azon kijelentéssel mutatta be, hogy azt a RR. minél előbb tárgyalás alá venni méltóztatnának, olvasatlanul adatott ki a petitionális választmánynak. Fel­olvastatván ezután a malgos FeRRnek válasza az unitá­riusok állapotában, mellyre nézve a javaslati módosítás egy megye követe által azon okból elleneztetett, mivel ál­tala a keresztény felekezetek közti faj,mellyet lerontani e táb­la többségének fő törekvése, mindinkább erősödnék ; azért maradjon a t.javaslat a rendi­­zenet általánosságában. — Erre egy másik megye követe azon felvilágosítást adá,hogy a FRR. módosítása hihetőleg azon körülményen alapszik, miszerint a római catholicusoknak nem lévén speciális törvényük, az unitáriusok nem tudnák magukat mihez tartani,és azért kívánja a felső tábla őket a protestánsok törvényéhez alkalmazni. Némi vitatkozások után a FORR. módosítása szavazati több­séggel elfogadtatók.Ezenben a görög nem egyesült vallásun­­kat illető FORRI válasz el nem fogadtatott,és abban a 3.4.pon­tok alatt a görög nem egyesült valláson levő plebánusok il­lendő ellátásáról, a papi növendék­házak és kolostorok el­rendezéséről, és az alapítványoknak mi módon lehető legjobb kezeléséről véleményes tudósítás, úgy a Julianum calendari­­um megszüntetése iránt az illető egyházi rend meghallgatásá­val teendő javaslat végett kiküldetni kívánt országos választ­mány továbbra is szorgalmaztatok Úgy vélekedtek a BR., miszerint tudni kellettk az országnak, mikép történik az ed­dig nagyobb részint elhanyagolt nevelés a nemzet ezen ré­szénél. A törv­javaslat szerint a nagyszámú oláhság viselve a terheket és költségeket, aránylag fog részesülhetni minda­zon jótétemények és kedvezésekben,mellyekben felettük mos­tan a határőrök és ráczok supremaliát gyakorolnak. B. m. követe az oláhok és ráczok közt tett különbséget nem lénye­gesnek állítván, miután mindnyájan a görög n.e.vallás köve­tői, ez ellen A. megye követe az e két felekezet közti súrló­dásokat véghetlen nagyoknak erősité,­s jelesen készebb az oláh nép templomba nem menni, mint az isteni szolgálatot rácz templomban tartani. Eredetileg már e vidékeken volt az oláh nép még sokkal a daclaratorium illyricum decretum meg­jelenése előtt, ’s úgy írták azt alá mint nem egyesült gö­rögök; de időjártával kiszor­ltattak a ráczok által's most azok s a határszéli katonaság ellenében egészen háttérben állanak ’s ott is maradandóak, ha ügyök a synodusra fog bízatni, hol az oláh nép aránylagosan képviselve nincsen, sem a népszámra, sem a terhek viselésére nézve.Megmaradt tehát a tábla előbbi nézeteinél. — A magos Főrendeknek a t.­Rvhez a vegyes házasságoktól az egyházi szertartásoknak a magyarországi catholicus papság által tett megtagadása tár­gyában költ izenetre átküldött válasza hasonlólag el nem fo­gadtatott.Ezen érdekes tárgyban egy szónok a vegyes házas­ságok körül sokszor hallott észrevételek ismerése után átment a válasz ezen soraira, „hogy mivel az áldásnak a vegyes há­­zasságoktóli megtagadásában törvénysértést, valamint már a nagyváradi deák szertartása volt megyés püspöknek ismeretes körlevele felett folyt tanácskozás alkalmával a múlt ország­gyűlésen azon okoknál fogva nem láttak, mert az áldás mind általában mind pedig a házassági kötésnél, mint csupán egy­házi szertartás, kizárólag az egyház sajátja lévén, a polgári törvényhozásnak tárgya nem lehet“— megjegyzé,miként nem csak az idegen hatalmak, hanem magok a magyar királyok, mint Kálmán, László, beavatkoztak a vallásba. „Hogy ő fel­sége jövendőre minden pápai bullától vagy brevétől,melly a hazai törvényeket bármi csekély részben sértené,királyi fetsz­­vényét megtagadni kegyeskedjék“ előadta, miszerint külső honból jővén be az illy religionariumot érdeklő brevék, rendesen nagyhatásuak szoktak lenni,érdekes tudni a törvény­­hozásnak mi foglaltatik egyszersmind bennök. Mert például, ha Angolhonban,vagy bár­hol is lenne egy illy fejek a protes­tánsoknak ’s az egy rendeletet bocsátana ki, a szónok maga is tudni akarná előbb foglalatját. Nem is szükséges, hogy a romai brevében ollyas valami foglaltassák,mi a nyilvánosság fizett . De később ez mind megváltozott ’s a társulat ki­nőtte magát. Minden virágzásnak indult, csak külsőnk házi csende­s boldogsága indult hervadásnak, a kocsis szorosabb viszo­nyokba eredt Karolinával, mit, nem tudni mi okból, Fiala nem látszik szívelni, — csendes nyári alkonyban behízta a kocsist szobájába,— megállította lord Byron arczképe elött — el­kezdte szavalni az abydosi arát olly érzékenyen 's annyi pathoszszal—hogy Tesla térdre esett, sírt—’s türelmes szív­vel valla meg, hogy míg Debreczenben literatorunk Thalia templomában működők — addig ötödmagával egy magazí­­numot tört fel , kinyilatkoztatván egyszersmind , hogy Ka­rolinát imádja ’s ha rögtön passus nélkül el nem kergeti —hírbe hozza az egész házat. Költőnk, tört szívvel bár, meg­tette az iszonyú lépést, megszorító Testa kezét — ’s elker­gette; hogy azonban lettei közölt, mellyeket nagyoknak ne­vezenek az értők—a jótékonyságnak s nemes kebelnek is ragyogyjanak gyöngyei — utána kergető kocsisának Karo­linát is, meghagyván neki ’s szivére kötvén , becsülné meg a jobb sorsra érdemes Teslát, ki ennyi észbeli tulajdonok­kal Francziaországban legalább is hal háznak örökös ura, Spanyolországban pedig—a mostani állások mellett — bizo­nyosan minister.—Karolina váltig esküvők, hogy egyedül urát szeretheti, a jóságteljes Fialát, — de­­ leratorunk hidegen fe­lelt mint Hamlet . ..Ha istenen ’s kívülem mást nem szeret­hetsz —­ menj apáczának “ — Mostökülnyi kanyírt törült ki szemeiből, — majd gúnyosan kaczagott; — e rögtöni kedély­változás elég documentuma volt nagyságának’s én hiszem, hogy ha 102Gb élt volna, Shakespeare-rel karöltve sétálhatott. Ez időtől fogva lib­rátorunk jelleme szörnyű módosítá­sokon ment keresztül; szüntelen magányt keresett; valamennyi munkáit — iszonyú kárára — a két világnak — elégetteté, fe­kete köpenybe burkolva sétált éjenkint a faluban ’s Ossián­­ból szavalt; szüntelen egy leánykát emlegetett, kinek hire szerint Sevillában kellett lakni, ’s kit ő nőül fogna venni, ha megnyerhetné szerelmét; — képeit mind kidobálta az ab­lakon, végre viharos éjszakán maga is kiugrott azon. Két egész évig nem tudta senki, hová lett; a biró affirmálta, hogy épen a korcsmából térvén haza, éjszaka látta, mikint ragadtatott tűzésen a felhők közé — a nótárius ellenben azt­­ állította, hogy duellumban esett el az erdő végén, barna férfi lőtte agyát keresztül—’s azonnal lóháton magával hur­­­­czolá ; — az egész falu, maga a költő családja is bizonytalan­­­­ságban volt, míg végre egy levél Francziaországból világot derik­­­ultsorai igy hangzanak „ugy­e édes atyám, két­­ é­v­i­g b­о­r­t) é­s у­r­о­g­é пуке­d­n­i nem­ t­r­é­fa , d­e b­a- r­j­a­i­m N­­а­к vége, holnapután reggel induló­­ ! Algírba“ — Csaknem az egész falu sírva fakadt örö­mében, meghallván, hogy jótevőjük él — meghálálandók ér­demeit— emlékoszlopot emelőnek számára még éltében — restendes allegóriákban adván át az utókornak Fiala tetteit. L­a u­d a Gusztáv. Vi'Hi­exia f'en­yítettm­ény нхсМ .jelenet. ( lyoniul.) Egy még ifju egyén, sudár termettel, értelmes és ki­tűnő arczkifejezéssel, de kinek vonásain a nyomor és szen­vedés dulása látható , helyt foglal a fenyitószéki padokon, mellyekre később korább minden nyomor fia kerülni fog. A szerencsétlen tagjait foszladozott avult öltöny borítja; ma­gaviselete alázatos és önmegadó. Elnök: Bemond, kószálásról vádoltatot: az ügy­nökök késő órákban találtak a város utczáin, ’s te kinyi­latkoztattad nekik, hogy nincs szállásod. Vádlott: Igaz, elnök úr. Elnök: Mivel foglalatoskodol ? Vádlott: Tanító valók ... most nincs foglalatosságom. E. Nincs semmi keresetforrásod, nem tudsz dolgozni? V. Beteg válak tizenkilenc­ hónapig; miután a kórházat elhagyhatom, munkát kerestem, de szemem és tagjaim gyön­­gesége nem engedő , hogy munkára adjam magamat ? Ki­eszközölhetné-e elnök úr , hogy valamellyik szegényházba­­ vitessem? E. A szegényház csak olly egyéneknek áll nyitva, kik­­ a koldulás bűne miatt ítéltetnek el. Kértél-e alamizsnát ? V. Sohasem nyújtom ki érte kezemet. E. Nem szerezhetvén meg életszükségeidet, segedet­­j mezősekből kelle tengődnöd. V.Néhány barátom csekély ajándékokkal segítettek rajtam. E- Tehát kértél tőlök segélyt ? I v. Elmondám szenvedésim­et, ’s ők megszántak. E- Beleegyezel-e, hogy koldulás bűne miatt ítéltessél el ? V. Igenis, bele­egyezem , elnök úr. A törvényszék, Mahon kir. ügyvéd előadásival össze­­hangzólag, Bemondót nyolcz napi börtönre ítéli, és rendeli,­­ hogy büntetési ideje eltelvén, a szegényházak valamelyi­kébe vitessék. A szerencsétlen megköszöni a fenyitőszék kegyelmét, melly számára menhelyet nyit. La Presse.

Next