Világ, 1911. szeptember (2. évfolyam, 207-232. szám)

1911-09-01 / 207. szám

4 1911/ szeptember 11 V­I­II A. C. hozott elaborátumot áttanulmányozza és annak ide­jén a maga megjegyzéseivel a párt elé terjessze. (Helyeslés.) " Baross János azt kéri, hogy amig ez b. .választójogi bizottság a maga elaborátumával el nem készül, a pártnak tagjai, úgy azok, akik radi­kálisabb, mint azok, akik nemzetibb választójogi reformot kivánnak, ne tárgyalják nyilvánosan ezt a kérdést a piacon. Kossuth­ Ferenc: Minden egyes párttag be­látására és lelkiismeretére kell bízni annak meg­ítélését, hogy mit tart szükségesnek a nyilvános­ság elé vinni és mit nem.­­ J­á­r­m­y Béla rámutat arra a helyzetre, amely előáll abból, hogy az ellenzék egyes pártjai a vá­­lasztóközönség előtt agitációt fejtenek ki az álta­lános, egyenlő és titkos választói reform mellett,­­a párt pedig e tekintetben nem nyilatkozhatik, a­míg a választójogi bizottság munkálatát be nem fe­dezte. (Felkiáltások: A szózatban le vannak fektetve a reform alapelvei!) Gróf A­p­p­o­n­y­i Albert: Akik olyan Hango­san hirdetik az általános, egyenlő, községenkinti titkos választói reformot, ahányan vannak, annyi­féleképpen magyarázzák azt. Ennél sokkal konkré­­tebb és politikailag érettebb­ az a meghatározás, amely a szózatban foglaltatik­. Hogy kívánjuk az általános és egyenlő szavazati jo­got, mégpedig két szempontnak a meg­óvásával. Az egyik a magyar állam nemzeti jellegének, a másik a társa­dalmi fejlődés folytonosságának a biztosítása. Az ellenzéknek éppen az a tak­tikai előnye, hogy teljesen elegendő, ha álláspont­ját elvileg precizírozza. A kormány kötelessége, hogy teljesen konkrét javaslattal lépjen elő. Az ellenzék a maga előnyös taktikai helyzetéből semmi esetre sem­ szabad. Hogy kimanővereztetni­­engedje magát. (Élénk Helyeslés.) Szál­kai Sándor elfogadja a szózatot. — Barabás Béla kijelenti, hogy úgy befelé, mint kifelé egyaránt igyekszik megóvni a párt egysé­gét, mert a mai helyzetben nem ismer más célt, mint a véderőjavaslatok­ megbuk­tatását. Jármy Bélának arra a kérdésére, hogy milyen álláspontot foglaljanak el az egyes kép­viselők a választójog kérdésében, azt hiszi, hogy erre a felelet nemcsak a szózatban, de a párt programmjában is megvan. (Egy incidens) Jármy István elfogadja az elnöki indítványt. Hogy az elnökség bizottságot állítson össze a vá­lasztójogi reform­ tárgyalására, de ennek a bizott­ságnak azt az utasítást kívánná adni, hogy nemzeti alapon készítse e­l a reformot. Jármy Istvánnak ez a kijelentése nagy kava­rodást okozott. Bar­abás Béla, Hegyi Árpád, Zlinszky István, Kelemen Béla és Szluha István azt kiáltották­, hogy Jármy indítványa fölös­leges. Mire Jármy igy szólt feléjük: — Örülök, hogy csak’ öt úr van ezen a véle­ményen. Désy Zoltán: Az egyhangúlag elfogadott szó­zatban egész világosan meg van mondva, hogy az általános, egyenlő és demokratikus választójogi re­formot nemzeti alapon kívánjuk megcsinálni. Fel­teszi azokról, akik az általános,­ egyenlő és titkos választói jogot hirdetik, hogy csak nemzeti ala­pon akarják ők is azt megcsinálni. A nemzet an­nál erősebb, minél szélesebb rétegei vannak jogok­kal felruházva. Fölöslegesnek tartja, hogy bárminő utasítás adassák a bizottságnak. Elnök felteszi a kérdést, mire az értekezlet­­tagjai egyhangúlag elfogadják­ úgy a szózatot, mint az elnöknek a választójogi bizottság kiküldé­sére vonatkozó indítványát, valamint Désy Zoltán­nak az indítványát, hogy Kállay Abul a vitarendező bizottságba kiküldessék­. Förster Aurél, majd Tóth János fölhívja a párt tagjait, hogy a képviselőház ülésein lehető­leg teljes számban jelenjenek­ meg. Ezzel az értekezlet véget ért. Nyilatkozatok A pártértekezlet után a képviselők a társalgó­­terembe vonultak s hosszabb ideig vitatkoztak a meghozott határozatról. Lengyel Zoltán így nyi­latkozott tudósítónk előtt: — Teljesen kielégít az a javas­lat, amelyet egyhangúlag elfogadtunk. (Meg­jelöltük a taktikánk útjját és a Justh-párttal való együttműködés lehetőségének feltételeit. Már most csak az a kérdés, hogy­ a Just­h-p­apt a jövőben mit fog cselekedni Baross János, akit szintén azok közé soroz­tak, akik a pártból ki akarnak lépni, munkatársunk előtt az alábbi érdekes nyilatkozatot tette: — Szó sincsen arról, hogy kilépjek a pár­tomból, hiszen a határozat, amelyet megszavaz­tunk, az én álláspontomat igazolja. Két hóna­pon keresztül küzdöttem ezért s győztem nem­csak a taktika, hanem a választói reform kér­désében is. Most intenzívebben fogunk r­észt­­venni a parlamenti küzdelemben, de olyképp, hogy valamennyien fölszólalunk a véderőjavaslatok ellen. Ennek dacára nem hiszem, hogy a Justh-párttal való együttműködésünk szilárdabb lesz, sőt ellenkezőleg. Az is gátolója az együttes harcnak, hogy Justhék népgyűléseik­­kel a mi kerületeinkbe is elmennek olyan vá­lasztóreformért való agitáció érdekében, amely nem fedi a mi álláspontunkat. Föl is kértem Kossuth­ Ferencet, hogy járjon el a Justh­­pártnál, hogy a jövőben ettől tartózkodjanak. Kossuth­ ezt meg is ígérte. Egyébként ma elha­tároztuk, hogy a választójog ügyében bizottság fog egybeülni. Ennek a bizottságnak a tagjait Kossuth Ferenc fogja kinevezni s a bizottság két héten belül megkezdi munkálatait. A mai Határozatban az a legfontosabb­, hogy pártunk nem szereli le a har­cot, ha el is nyernénk­ a választó­jog reformját. Kossuth­ Ferenc ezt há­romszor is hangoztatta a mai est folyamán. Ez kettévágja minden paktum- és kompromisszum-kísérletnek az út­­j­á­t, amit nem a mi pártunk, hanem mások szeretnének. (Pártvacsora, Justh és Polónyi) A 48-as függetlenségi Kossuth-párt tagjai ma este a pártértekezlet után vacsorára gyűltek ösz­­sze a Pannónia-szálló külön termében. Ott voltak Kossuth Ferenc, a párt vezére, gróf Appo­­nyi Albert, Tóth János alelnök és a párt tag­jai igen nagy számban. A vacsorára eljött Justh Gyula is gróf Batthyány Pál és Barcsay An­dor országgyűlési képviselők kíséretében, majd Polónyi Géza is, Justh örömének adott kifeje­zést a Kossuth-párt határozata felett. (A munkapárt) A nemzeti munkapártban ma nagy számban voltak fent a párt tagjai. Fönt volt a klubban gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, Hazai Samu és Székely­ Ferenc miniszterek, Jeszenszky Sándor, Kazy József,­­Kálmán Gusztáv és Rohonyi Gyula államtitkárok. A klubban a legnagyobb érdeklődéssel a Kossuth-párt ma esti értekezletén történtekről beszélgettek s ar­ról a vitáról, amely az értekezleten a választójog reformja kérdésében lefolyt. Budapest, augusztus 31. Zichy barátja ellen. Nyitráról je­lenti tudósítónk. A nyitramegyei tanítóegye­sületnek szeptember 7-én Nyitrán tartandó közgyűlése iránt élénk érdeklődés mutatkozik. A közgyűlés legérdekesebb mozzanata a ta­nítók állásfoglalása lesz dr. Pataki János nyitramegyei segédtanfelügyelő hírlapi sze­replése ügyében. Ugyanis Utóbbi a tanítók hivatalos lapjában gróf Zichy János köz­­oktatásügyi minisztert, kapcsolatban azzal, hogy a «Tanító» című lap szerkesztőjét, W­e­r­­ner Jenő fővárosi tanítót a lap szerkeszté­sétől eltiltotta, megdicsérte. A szociáldemokrata párt agitáció­ja. A magyarországi szociáldemokrata párt ma este a fővárosban tizenkét népgyűlést tartott,­­amelyen tilta­koztak a katonai terhek és a sajtószabadság meg­sértése ellen. A népgyűlések harmadik pontja a választójog reformja volt. Az egyik gyűlést a rend­őrség képviselője föloszlatta, mert úgy vélte, hogy a gyűlés szónoka a miniszterek­­ellen izgatott. Miskolcz és a Tisza Kálmán-szobor. Szerdán Miskolcz város törvényhatósági bizott­sága Szentpáli István polgármester elnöklésével közgyűlést tartott, amelyen tárgyalták a tanácsnak azt a javaslatát, hogy a főváros átiratára szavaz­zanak meg háromszáz koronát a Budapesten föl­állítandó Tiaza Kálmán-szoborra. A javaslatot 1 Péntet 19 szavazattal 17 ellenében elvetetté. Vidáts János nagy beszédet mondott a tanács javaslata mellett. Kérte a politikai vonatkozások félre­tételét, de az ellenzék mégis leszavazta a javaslatot. A Házból Budapest, augusztus SlV y Ma végre hallottunk egy igazi beszédet; a pápai követ, Antal Géza mondotta el, aki nagy nehezen szóhoz jutott végre, nem a H­áz engedelméből. Hanem az obstrukciós vitaren­dezők jóindulata folytán. De, ha tudták volna a vitarendezők, Hogy mit fog a fránya Antal Géza beszélni, bizony nem adták volna meg neki az engedelmet. A munkapárti képviselő ugyanis arra használta föl a technikai obstrukció Hosszú heteit, hogy nagy szorgalommal összegyűjtötte azokat a­ nyilatkozatokat, amelyeket Apponyi, Kossuth, sőt Justh Gyula az ob­strukció ellen tettek, persze nem a most folyó obstrukció ellen, ha­nem a régiek ellen, főleg, mikor nem ők ma­guk obstruáltak. Mert hajh, így van az, ha az embernek múltja van már. Akinek olyan szép történelme van, mint Apponyinak, Kossuthnak és Justh­­nak, az bizony könnyen beleeült abba a követ­kezetlenségbe. De egyet elfelejtett Pápa kö­vete: hogy csak az ökör következetes. És ami egyszer rossz volt, az ma jó lehet. Az obstruk­ció egykor ellenezhető, elítélhető volt, ma, a népjogok érdekében és egy nem tiszta válasz­tással egybegyűlt parlamentben jogosult le­het, ha a szereplő személyek nem is i­ kon­zekvensek. Az ül­és kezdete­dik­ órakor Berzeviczy Albert elnök megnyitja az ülést A múlt ülés jegyzőkönyvét hozzászólás nélkül hitelesítik. . Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, amely szerint a király több törvényt szentesített Tudomásul veszik Bemutatja Esztergom­ és Hont megye,­­ továbbá Temesvár város feliratát a képviselőház mai tanács­kozásmódja ellen. Javasolja, hogy a kérvényeket a kérvényi bizottságnak adják ki. Mádi-Kovács János ezzel szemben javasolja, hogy a kérvények a közgazdasági bizottságnak is­ adassanak ki. Elnök jelenti, hogy mind a három feliratra név szerinti szavazást kértek, egyben kérték a szavazásnak holnapra való halasz­tását. Ebben az értelemben mondja ki a hatá­rozatot. 1 1 ’ ! Pl "1 Következett napirend szerint a­­ kiskunmajsai feliratra vonatkozó elnöki előterjesztésről és Bar­csay Andor ellenindítványáról a név szerinti sza­vazás; 105 szavazattal 10 ellen az elnöki indítványt fogadták el. i I I­­ I j Barcsay Andor Újvidék és Debreczen fölira­tára nézve benyújtott ellenindítványát, Ráth Endre Szeben vármegye föliratára nézve beterjesztett ellenindítványát, I I I 1 i Lovászy Márton Komárom vármegye és a makói népgyűlés föliratára nézve benyújtott ellen­indítványát visszavonta, a névszerinti szava­zások tehát ezekre nézve elmaradtak. véderő, reform tárgyalása. 1­1. (Egy munkapárti beszéd) Antal Géza engedelmet kér a Háztól, hogy* visszatérhessen arra a közbeszólásra, mely miatt annak idején gróf Tisza Kálmán árpádi beszéde kapcsán az ellenzék annyira fölháborodott, és akkor csak annyit mondott, hogy a többség tisztességes vitától nem idegenkedik. Az ellenzék zárt üléseket provokált emiatt s azt hangoztatta, hogy nem enged semmiféle tárgyalást, mig a sérelem nem reparáltatik. A fenyegetésből aztán semmi se lett, meggondolták a dolgot s három nap múlva mindent elfelejtettek. Ez az incidens jellemző az ellenzékre, amely mindent ürügyül használ föl a technikai obstrukcióra s örökös ellentmondásokból él. Utal az 1908-iki obstrukcióra, melyet annak idején a balpárt folytatott s amely ellen Justh Gyula annyit háborgott. Justh egy makói beszédben azt mon­dotta akkor, hogy a helyzetből nincs más kibon­­takozá­s, mint a­ házszabályok revíziója. (Nagy be-Következett a I­M.

Next