Világ, 1912. április (3. évfolyam, 79-103. szám)
1912-04-07 / 84. szám
t .Vasárnap’ / Ha a föld megáll Newyork, március végén. (Saját levelezőnktől.) L. A. Bauer, awashingtoni Carnegie Institution tanára oly fölfedezéssel lép a tudományos világ elé, mely borzalmasan fontos az emberi nemre. Szerencse, hogy a nagy világfelfordulást mi nem fogjuk érezni, hanem csak a kétezer év múlva élő nemzedékek. Elszomorodni azonban lehet késői unokáink sorsán, mert ez az idő mindössze csak kétszer oly hosszú, mint a magyarok eddigi európai élete. Bauer tanár szerint a földnek a saját tengelye körül való forgása egyre lassúbb, következésképp a nappalok és északok egyre hosszabbak. A mágneses viharok és zavarok fékezőleg hatnak a föld forgására s ha ezek a mágneses viharok oly gyakoriak és vehemensek lesznek, mint az utóbbi tizennyolc esztendő alatt, akkor az öreg földnek maga körüli forgása körülbelül 3000—3300 esztendő múlva teljesen megszűnik, egyik oldalát örökös nap fogja sütni, a másikon pedig örökös lesz a sötét éjszaka. Ezt más tudósok is mondják, de nem mernek oly pontosak lenni jóslásaikban, mint Bauer, annyit azonban ők is vallanak, hogy a föld maga körüli forgása idővel megszűnik. Nem tudni ugyanis, hogy a mágneses viharok nem maradnak-e ki ezentúl teljesen, vagy nem lesznek-e még hevesebbek, miint az eddigiek, tehát a föld megállásának végleges idejét még megközelítőleg sem lehet megállapítani. Ha a föld megszűnik forogni önmaga körül, egyik felén örökös forróság s világosság, másik felén örökös hideg és sötétség lesz. E két pont közt lesznek természetesen oly területek, hol mérsékelt lesz a hőfok, s körülbelül olyan szürkület fog derengeni, mint alkonyatkor. Az emberiség ez utóbbi vidékeken fog meghúzódni, kerülni fogja azt a vidéket, ahova a nap egészen merőlegesen tűz le, s viszont a másikat is, mely ennek a fókusznak éppen átellenében fekszik, mert mindkét vidék lakhatatlan lesz. Most úgy az egyenlítő, mint az északi sark könnyen megközelíthető (a klímát s nem a közlekedési viszonyokat tekintve), mert sem a forróság, sem a nagy hideg nem állandó. Az előbbinek vidékén esők esnek, szellők lengenek, az utóbbinak környékén pedig szintén változik a temperatúra, az évszakok szerint. A föld forgásának megszűnése után azonban úgy a forróság, mint a rettenetes hideg állandó lesz. Szinte meg fog rögződni, s nem lesz teremtett lény, amelyik akár egyiket, akár a másikat kitarthatná. A bekövetkezendő nagy változás természetesen oly lassú folyamata lesz, hogy egyáltalában nem lehet majd észrevenni. Az emberiség nagyon lassan fog hozzászokni ahhoz, hogy a nap huszonhat, majd harminc, majd negyven, száz, kétszáz órából áll sépp ily lassan fognak átalakulni a társadalmi viszonyok, szóval az egész nagy természet. Mikor fogunk fölkelni s lefeküdni, ha egy napnak nyolcvan órája lesz? Hány órát fogunk dolgozni naponként, mit csinálunk a nyolcvan órás éjszakákon, mint fognak átalakulni a munkabérek, hány napból fog állani az esztendő, hogy fogjuk mérni az emberek korát? S ha a nap oly hosszúra nyúlik, mint egy mostani esztendő, akkor egyáltalában nem lesz többé nap és éjszaka, nem lesznek hetek és hónapok. De nem lesznek évszakok sem, nem lesz tavasz, nyár, ősz és fák. kajkilöiriböző, évszakunk időjárását csak úgy fogjuk megtapasztalhatni, ha a forró és hideg zóna közt ide-oda utazunk. Ez a nagy változás a föld területének felét elértékteleníti. A földgömib sötét felén lévő városok és falvak észrevehetetlen lassúsággal ugyan, de mégis elnéptelenednek, lassanként sötétség és örökség borul rájuk, s épp olyan lassan fog az emberiség áttelepedni a lakható vidékekre. Nincs tudós elme, mely már most meg tudná mondani, hogy a föld melyik részének jut az örök forró világosság s az örök hideg sötétség. A föld rotációjának kérdésével több tudós foglalkozik már évek óta, de egy sem oly behatólag, mint Bauer tanár, aki a föld delejességének körforgásából s a mágneses viharok fékező hatásából számítja ki azt, hogy a föld forgása (ha a mágneses viharok ezentúl is oly gyakoriak lesznek, miint az utóbbi I0 esztendőben) hamarább megszűnik, mint gondolnék. Nem százezer évek múlva, hanem csak pár ezer esztendő múlva. Q. H. Darwin, a cambridgei egyetemen a mathematika tanára azt mondja, hogy a föld ezelőtt 50—100 millió esztendővel nyolcszor gyorsabban forgott maga körül, mint most, vagyis egy nap csak három órából állt. A hold meg kétszázszor gyorsabban kerülte meg a földet, amelyhez sokkal közelebb járt, mint most, s az óceánokra oly roppant hatást gyakorolt, hogy elsuhanását 600 láb magas dagály követte, végigsöpörvén az egész földgömbön, melynek maga körüli forgását talán ez is csökkentette. A föld forgása lassankint meglassabbodott a mai 24 órás napig, a hold egyre távolodott tőle, s bizonyos, hogy ez a folyamat nem állt meg, hanem tovább fog tartani a teljes mozdulatlanságig, bár azért a nap körül rendesen fogja végezni útját. Bauer tanár következőképp jutott erre a szenzációs fölfedezésre. Bauer jelenleg a legalaposabb kutatója a földmagnetizmusnak, s évekkel ezelőtt tudományos folyóiratot is alapított e kérdés tárgyalására. Tudta (mi is tudjuk azóta), hogy a föld nem egyéb az űrben forgó nagy dynamónál, épp úgy forog, mint egy Westinghouse-féle dynamo a saját tengelye körül, s szintén erős villamosáramot fejleszt. A távíróik szaporodásával mind gyakrabban észlelték, hogy a huzatok felmondták a szolgálatot hatalmas mágneses zavarok következtében, melyek egyidőben léptek fel a föld egész felületén E zavarok mindig összeestek egy-egy nagyobb kitöréssel, mely a nap felületén történt, s mely a mágneses vihar okozója. Ez a vihar pár perc alatt ér a földre, s hatásában oly erős, hogy 4—5 fokkal eltéríti a hajók iránytűjét, megakasztja a távírógépek működését s az észeki fénynek nevezett pompás természettüneményt idézi elő az égboltozat északi felén. Bauer tanár számtalan adat összevetéséből megbizonyosodott arról, hogy a Mont-Pelée kitörését is épp úgy egy borzalmas mágneses vihar okozta, mint a nap kitöréseit. A Mont-Pelée reggel 7 óra 52 perckor tört ki, az obszervatóriumok megfigyelései szerint pedig 7 óra 54 perckor, vagyis 2 perccel későbben nagy mágneses vihar lépett föl a föld egész felületén, három és fél perc alatt kerülvén meg a földet. Fék gyanánt zuhanván a napból a föld felületére, s akadályozván ezt forgásában. Mennél nagyobb ez az áram, annál nagyobb a gyorsasága, s Bauer kiszámította, hogy a földet 4 perc alatt végigszáguldó mágneses vihar 70—80 kilométernyi vastag „rátesehem“ veszi körül földet s rettenetes nyom , mással nehezedik rá. Fékezi, megzavarja azt a rendes villamos áramot, mely a föld körül, mint egy nagy dynamo körül, állandóan kering. A dynamo lassanként megáll keringő villamos áram nélkül, s ez fog megtörténni a földdel is, ha a papból ezentúl is nagy mágneses viharok fognak lezúdulni. —rt— VSLAfí : 1912. április 7. 41 Ottnbaum selyemeslushi női és leány jelöltek, szoknya és kosztüm % IWI mggtieteshedésétlen köpeny vásáp ■■ cseh itenl ez első UVVOCOan fÉÍP@Í^ÍmMÍSM 13m Sttzstu nagtt átjárTELEFON SZ. 19—46. H hazugság Silány erkölcsvitézek, Bus prédikátorok, Miért becsmérlitek Legszebb ajándékunkat: A jóságos hazugság Biborredes palástját, Mely eltakarja enyhén Lelkünk nyomoru púpját? Kaján szeretkezök, Sunyi marakodók, Kalózok, hajkurászók Vagyunk mindannyian! Se jobbak, sem különbek Falánk fenevadaknál! S pokolnál undorítóbb Búvóhely volna földünk, Ha vérző homlokunkra Nem tűzne koszorút Az irgalmas hazugság! Disz, pompa rang, dicsőség, Remény, mámor, barátság, Hit, ábránd, szerelem, Az ő kertjéből magzik! Sirkant fölé virágot, örvény felett hidösvényt Igéz csalóka ujja! Napfénynyel, illatokkal Kendőzi bánatunkat. Öröm bölcsödalával Ringatja el a gyászt, S a puszta magasába, Vihar felhője közzé Serkentve, gyújtva von ifol Szivárványt, délibábot rösbarlangból, cölöpről Város puha ölébe A hazugság vezérel! Vásári zűrzavarban, Dúló tusák között Nyugalmat ö teremt. Sújtó ököl kövéből Meleg kézszoritást Az ö szava csihol. Kárörvendő alakja A részvét lágy vonását Az ö ecsetje festi! ... Silány erkölcsvitézek, Bus prédikátorok, Gáncsolni szűnjetek A százarcú hazugság Varázsló mesterét! Legboldogabb, ki útját ö vére járja végig \. S kinek hunyó szemét Csókjával ö lezárja! " / ’ ’ Y v ^ \ Lenkei Henrik, i