Világ, 1914. június (5. évfolyam, 128-152. szám)
1914-06-03 / 128. szám
41 1914. június I. világ olvok érdekelt képviselje. Ausztriában ez ipso facto nem van, míg Magyarországon nem ez a helyzet. Már ez az egy körülmény is mutatja, mennyire igazuk volt azoknak, akik nálunk is az általános, titkos, egyenlő választójogot követelték. Ezt a hát- Tányt — legalább részben — kiegyenlíti az a körülmény, hogy a mi parlamentünk is útban van az általános választójog felé. Két népparlament, amelyekből minden közjogi kérdés ki van küszöbölve,kétségkívül könnyebben, minden rázkódtatás nélkül, gyorsabban s bizonyára tartósabban is alapozzák meg érdekeik kiegyenlítését. Ez a monarchia népeinek egyesítése terén is igen jelentékeny lépés lenne. Az ország anyagi helyzetének javításáról a következőket mondja Erdély Sándor: " Az ország gazdasági helyzetének megjavításán egyik legfontosabb eszköz az agrárreform. Ágrárállam vagyunk s mezőgazdaságunk mégis ijesztőan lassan fejlődik s hallatlanul maradi és irracionális. Ennek legfőbb oka a nagybirtok túltengene, ami a racionális és intenzív gazdálkodással majdnem összeférhetetlen. Hogy gazdaságilag megerősödjünk, át kell térnünk tehát a közép- és kisbirtokra, ami az intenzív mezőgazdaság egyetlen lehetősége ma. Egy földreformmal, mely ezt a célt szolgálja, nemcsak a mezőgazdaság hozamát emeljük, hanem a kivándorlást is inkább csökkentjük ezzel, mint bármilyen határrendőri intézkedéssel. Ezzel egyidejűleg a parasztságot is előreviszszük, amely ma még az ország legelmaradottabb osztálya s megadjuk annak a lehetőséget, hogy megszerezze az ország gazdasági fejlődéséhez szükséges tőkéket. Hosszú Vazul, szentosujvári püspök, főrendiházi tag, a gondviseléstől teszi függővé gazdasági boldogulásunkat. Ha jók lesznek 1917-ig a termések, úgy elégedett a nép s akkor könnyű minden kérdés megoldása. A gondviselés kegyessége mellett azonban jó politika is kell a sima és zavartalan kiegyezéshez. Jó politika pedig csak az lehet, amely jó népért van. Elégedett pedig csak akkor lehet a nép, ha kulturális és gazdasági érdekeit egyformán védik. Ezzel elérkeztünk a nemeztiségi kérdéshez. Itt ő a politikailag egységes magyar nemzet híve, az egységnek azonban nem szabad nyelvi és etikai térre is átcsapni. A fontos az, hogy gazdag legyen az ország. Ila gazdag, akkor boldog is lesz. Budapest, június 2. Elenzéki tanácskozások. Az ellenzéki pártok elnökei, gróf Károlyi Mihály, gróf Andrássii Gyula, gróf Zichy Aladár, VázsonyiVilmos és gróf Apponyi Albert ma délután Andrássy palotájában tanácskozásra gyűltek össze, amelyen az ellenzéki szervezkedés előkészítését beszélték meg. Gróf Apponyi Albert ma reggel Budapestre érkezett, hogy résztvehessen a gróf Andrássy Gyula lakásán tartott ellenzéki tanácskozáson. Gróf Apponyi Albert még a mai nap folyamán visszautazott eberhardi birtokára, ahonnan szombaton jön vissza Budapestre. A szegedi irásvizsgák. A szegedi szociáldemokrata párt beadványnyal fordult a polgármesterhez s ebben azt kérte, hogy a választójogi irásvizsgákra való jelentkezést, tekintet nélkül a vizsgák megkezdésére, hosszabbítsa meg. A polgármester közölte a párttal, hogy a kérésnek eleget tett és az irásvizsgákra való jelentkezést június 7-ig meghosszabbította. Nagyváradról jelentik a „Magyar Tudósítóknak: Nagyváradon befejeződtek az irásvizsgák, amelyek végleges eredménye a következő: Jelentkeztek összesen 1840-en, de csak 1350-en jelentek meg a bizottságok előtt. A megjelentek közül sikerrel állották ki a vizsgát és bizonyítványt kaptak 1330-an, visszautasítottak 20 jelöltet. Bizottságonként az eredmény a következő: az olaszi-i bizottság a 361 jelentkező közül 291-et vizsgáztatott; megkapta a bizonyítványt 289 jelölt, elbukott 3. Az újvárosi bizottság előtt 883 jelentkező közül 620-an jelentek meg; bizonyítványt kaptak 612-en, elbuktak 8-an. A váraljai bizottság előtt 596 jelentkező közül megjelent 438, levizsgázott 429, megbukott 9. A zentai jubileum Függetlenségi ünnep — Károlyi beszéde Zenta, junius 2. A sántai függetlenségi kör vasárnap ünnepelte fennállása harmincéves jubileumát. Erre az alkalomra gróf Károlyi Mihály, Lovászy Márton, Kelemen Béla, Szmrecsányi György, Laehne Hugó és Jernbach Károly utaztak le Zeniára. A képviselőket bandériumos menet kisérte a városba. Délelőtt tíz órakor tartották meg a jubileumi gyűlést. A gyűlésen gróf Károlyi Mihály hosszabb beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy ő, immár elnöke, vezére a függetlenségi pártnak, milyen örömmel jött Zentára, amely az elvbőségnek oázisa. Majd a mai rendszerről mondott lesújtóan éles bírálatot. Dr. Széchenyi István beszélt ezután, leleplezve Lovászy Andornak, a város egykori képviselőjének arcképét. Délben Gázon István plébános adott ebédet a Vendégek tiszteletére. Károlyi meleghangúelköszöntőt mondott arról, hogy a katolikus vallás mily szépen egyesíti a nemzetieszmét a demokráciával. Délután négy órakor népgyűlés volt, amelyen Firnbach Károly, a városi képviselője, mondotta el beszámolóbeszédét. Ezután gróf Károlyi Mihály szólalt föl. A delegációk alatt kinyithatott az ország szeme. A hadi és tengerészeti kiadások az idén nyolcszáz millió koronára emelik-Hek, az államadósságok kétezer millióval. S ezzel szemben mit látunk? Ahol veszélyes pontok vannak, dacára, hogy ilyen óriási összegeket költünk el, nem védetnek meg, az egész erdélyi román határ védtelen. Talán a románok barátaink azért? Nem. Olaszország benne van a hármas szövetségben s ennek ellenére telerakjuk azt a határt várakkal. Érdekes volt látni a delegációban, hogy az a párt, amely mindig verte a mellét, hogy ő a munkának a pártja, hogyan viselkedett az égész ülésszak alatt. Hallgatott és szavazott. Ők érvekkel nem tudnak dolgozni, csak Gerável. Felszólalt egy kiváló munkapárti, a munkapárt vezére, gróf Uhuén. Azt hitte, hogy a delegációban is lehet munkapárti előadásokat tartani. Felháborodással mondotta, hogy nem hiszi, hogy ügyen ember, aki feltételezi, hogy van olyan magyar, akit meg lehet vásárolni. Ezt csak annak tulajdoníthatom, hogy azt hitte, hogy a munkapártban van, mert hiszen közismert dolog, hogy a munkapárt a vesztegetési rendszert honorálta a legjobban. A delegáció egyik előadója Hegedűs Lóránd volt, aki a gyáriparosoknál azt mondotta, hogy ha neki üzeme volna és az üzemet az igazgató úgy vezetné, mint ahogy a külügyminiszter a külpoliikát, akkor azt ő elcsapná. Ez az úr azonban csak künn beszél így, a delegációban megparancsolták, hogy másképp beszéljen és nemcsak, hogy megszavaz mindent, de hajlong a külügyminiszter előtt, akit még pár nappal azelőtt el akart csapni. Még egy igen, érdekes jelenségre akarok rámutatni. Mikor olyan óriási budgettel állunk szemben, mikor száz és száz milliókat szavazunk meg, mikor olyan terhekről van szó, melyet alig bír el az ország, akkor Magyarország miniszterelnökének az a legfontosabb, hogy: ő a becsületbíróságról és a lovagias ügyekről tartson előadást. A párbajt a törvények tiltják. A miniszterelnök, aki a törvények legfőbb őre a törvényhozásban, a törvények legnagyobb megvetésével hidegvérrel nyilatkozik a párbaj intézményéről. Sőt tovább ment. Ő magának vindikálta azt a jogot, hogy a becsületről ő fogja megállapítani, hogy mint miniszterelnök kinek tartozik elégtételt adni. S most a helyzet az, hogy a magyar polgár sorsa a miniszterelnök és a hadtestparancsnok kezébe van letéve, a magyar polgárok becsületét onnan intézik. Ha ez az ország továbbra is megtűri ezt a rendszert, akkor erkölcsileg és anyagilag megy tönkre. Egy orvosság van, az általános, egyenlő, titkos választójog. De a választójog nem cél, az csak eszköz, melylvel mindenki saját nézetének érvényt tud szerezni. Pillanatnyilag a választójog megalkotása a célunk, azért, hogy ennek segítségével megvalósíthassuk a nagyszabású szociális és demokratikus intézményekkel telített programmot, melyet zászlónkra tűztünk, hogy úgy az ipari, mint a mezőgazdasági polgárságnak anyagi jóléte emelkedjék. Olyan birtokpolitikát akarunk, amely Magyarországot vagyonilag előbbre viszi, hogy a polgárok adófizetőképességét fokozzuk. Ezért ahhoz az eszközhöz kell nyúlni, amely rendelkezésünkre áll a magyar földhöz. A magyar földnek termőképességét kell fokozni és az iparfejlesztés eszközeit megvalósítani. Vessék meg a mai rendszert, tartsanak ki a függetlenségi és 48-as zászló mellett és akkor az önök segítségével fel fogjuk építeni az új, a nemzeti, a demokratikus Magyarországot. Gróf Károlyi Mihály után Szmrecsányi György országgyűlési képviselő szólalt fel, aki élesen támadta az új radikális pártalakulást. Nagy lelkesedéssel fogadta a népgyűlés Kelemen Béla, Lovászy Márton képviselők, valamint Szatmári Mór és Búza Barna beszédeit. Este fáklyásmenetet rendeztek Fernbach Károly tiszteletére. Szerda Feloszlatott román népgyűlés A gyulafehérvári szervezkedés — A románok tiltakozása Budapest, június 2. Gyulafehérvárott feloszlatták a román nemzetiségi pártnak egy népgyűlését. Bizonyára nem speciális nemzetiségi sérelem ez, mert hisz a vidéki potentátok Gödöllőn épp úgy tisztelik a gyülekezési szabadságot, mint Balázsfalván vagy Miaván. A szabadságjogok rendszeres letiprása, amely mindenütt megnyilatkozik, mutatkozik ebben is. Itt csak kétszeres reakciója van a hatósági brutalitásnak, mert az általános emberi sérelmen kívül külön nemzetiségi sérelmet látnak ebben. A románok megláthatják ebből, mennyire várhatnak „törvénytisztelő kormányzat“-ot ettől a rendszertől. A románok megérthetik ebből, hogy a reakció haszúálló. Ha nem hajlik a gerinc, úgy lesújt a szolgabíró vagy más hatósági közeg ökle . . . A belügyminiszternek tartozó kötelessége vizsgálatot indítani a gyulafehérvári népgyűlés feloszlatása dolgában. Nem azért, mert román népgyűlésről van szó, nem azért, mert a csendőrök azokat verték szét, akikkel a miniszterelnök nemrég egyezkedett, hanem azért, mert a gyülekezés joga minden polgárnak közös tulajdona. Gyulafehérvár, június 2. Az alsó fehém megyei román nemzetiségi párt május 31-re négy ülést hívott egybe hogy az aktuális politikai kérdésekről nyilatkozzék és a megyei nemzetiségi pártot újjászervezze. A gyűlés bejelentését a rendőri hatóság tudomásul vette. Közel tízezer főnyi közönség jelent meg a népgyűlésen. Alsófehér vármegye csaknem valamennyi intelligens románja és a szomszéd vármegyékből is igen számosan. A gyűlés elnökéül Teculescu János esperest választotta meg. Elsőnek Mihályi Tivadar országgyűlési képviselő szólalt fel, aki a békekísérletek meghiúsulásának okairól, a Romániával való viszonyról és a következetesen folytatandó, a dinasztiához és a monarchikus érdekekhez hű politika szükségességéről beszélt, tiltakozva az irredentizmus vádja ellen és teljes jogegyenlőséget követelve a románok számára. Hasonló szellemben beszélt utána Vajda Sándor országgyűlési képviselő, ki hivatkozással nyíltan valóit politikai elveire, tiltakozott azon eljárás ellen, melylyel őt russzofil színben igyekeznek feltüntetni. Majd Vlad Aurél volt képviselő szólalt fel, bírálta a választójogi törvényt és a románok szempontjából sérelmesnek jelentette ki a kerületek beosztását. Vlad Aurél beszéde közben váratlanul megjelent Roska József városi rendőrkapitány és a szónokot félbeszakítva, ezzel a kérdéssel fordult a szónoki emelvény körül ülőkhöz: — Ki itt az elnök? Teculescu esperes elnöki minőségében bemutatkozván, a rendőrkapitány így szólt hozzá: — Tudomásomra hozták a csendőrök, hogy itt izgató tartalmú beszédek tartatnak, feloszlatom a gyűlést. Még mielőtt bárki egy szót is szólhatott volna, egyszerre megjelent Roska Miklós helyettes polgármester és a következő kijelentést tette: „Nekem, mint polgármester-helyettesnek, a csendőrhadnagy azt jelentette, hogy itt izgató tartalmú beszédek tartatnak és kért, hogy oszlassam fel a gyűlést, mert különben ő oszlatja fel. Ezennel fel is oszlatom a gyűlést. Erre anélkül, hogy időt engedett volna a gyűlés vezetőségének arra, hogy ellentmondhasson, az