Világ, 1914. szeptember (5. évfolyam, 212-242. szám)

1914-09-01 / 212. szám

4 1914. szeptember 1. VILÁG keresztül tartott a csata. A hatalmas kiterjedésű terepen, ahol váltakozó a vidék, ahol majd erdő, majd tó, köz­tük mező és szántóföld, ilyen harcté­ren nem lehet összefüggő hadvonal­­ról beszélni. " Aktív csapataink jobbszárnya tehát az első vonal, Szoldal és Kilgenburg, a centrum és honvédség Hohenstein körül, a balszárny Allenstein, Warten­­burg és Bisovszkburg mellett van. 1 A centrum, hála a nehéz ütegek működésének, győzelmesen állott el­lent az oroszok keresztültörési kísér­letének; jobbfelől Heidenburgon át, balfelől pedig Passenheimon át a bal­­szárnyat támadták meg. Ez az ope­ráció az ellenség teljes körülkerítésé­hez vezetett és hír szerint, ma már az egész sereg kapitulálni fog. Az orosz sereg öt hadtestből és három lovas­sági hadosztályból állott, így jelentős túlsúlyban volt a német fölött.­­ Amennyiben ez a hír hivatalosan is meg­erősítést nyer s azt jelenti, hogy a cár Európá­ban álló hadserege egyhatod részének sorsát pecsételték meg a németek. Ennek a győzelem­nek, mely az orosz hadsereget jobb szárnyá­tól fosztotta meg, kiszámíthatatlan hordereje lehet a háború további kifejlődésére úgy az orosz, mint a galíciai harctéren. A hazugságok ellen A Bud. Tud. Tisza István miniszterelnök­nek következő nyilatkozatát közli: Minden férfiasan gondolkozó magyar embert méltó bosszúsággal tölthet el, hogy bizonyos itteni körökben naiv­képű­ fontos­kodással terjesztenek a jólértesültség hamis mezében tetszelgő urak aggasztó híreket. Vi­gasztalásul szolgálhat a következő észlelet. A Berliner Tageblatt augusztus 28-iki száma azt mondja: „Természetesen nincs hiány kósza hírekben. Újból beigazolást nyer Bismarck mondása, hogy sehol nem hazud­nak annyit, mint háborúban, vadászaton és választásnál. Persze sokkal szívesebben hi­szik el a rosszat, mint a jót.“ Megnyugvás­sal konstatáljuk tehát, hogy ez a csúnya be­tegség nem magyar specialitás. Budapest, 1914 augusztus 31. Egyes román újságokban annyi szerb, orosz és francia forrásból származó hazugság látott napról-napra napvilágot, hogy a buka­resti osztrák-magyar konzulátuson ezentúl ál­landóan ki fogják függeszteni a hivatalos táv­i­ iratokat magyar, német és román nyelven, hogy e teljesen tárgyilagos hírszolgálatból a román közvélemény teljes és tiszta tájékozást nyerjen. A konzulátus tábláján a táviratok kö­zött vasárnap megjelent gróf Berchtold Lipót külügyminiszter következő távirata: „A szenzációs szerb győzelmekre vonat­kozó hazudozásokkal szemben utalok a had­vezetőség hivatalos jelentéseire. A közreadott osztrák és magyar hadijelentések katonásan kurták, tömörek és politikus részleteket nél­külözők, nem foghatja reájuk sen­ki azt, hogy a valóságot elrejtik, vagy elferdítik. Észak-Szerbiában, ahol a szerb hadsereg zöme helyezkedett el, hadseregünk első­rangú helyeket tart megszállva és visszaveti az összes szerb támadásokat. A kifáradt el­lenség lemondott minden ellentámadásról. Az utolsó betűig hazugság az a szerb jelen­tés, mely arról szól, hogy a szerbek meg­verték csapatainkat. Gróf Berchtold, külügyminiszter:“ Tegnap este pedig a következő hivata­los táviratot függesztették ki: Krasznik és Ortelsburg után A bécsi lapok haditudósítói a kraszniki győzelmeket tárgyalva megállapítják, hogy az osztrák-magyar hadsereg eredményeinek je­lentősége abban áll, hogy ama vereség folytán, amelyet a Lublin körül összegyűlt orosz erők szenvedtek, az orosz főerők jobb szárnya alig­ha lesz képes beleavatkozni az események to­vábbi folyásába. A kraszniki győzelmet követő sikerei az osztrák-magyar csapatoknak teljessé teszik ezt az eredményt. A haditudósítások egyhangúlag kiemelik az osztrák és magyar tisz­tek rendkívüli szívósságát és támadó szellemét, amelylyel, figyelemreméltó menetelések után az orosz haderőket menekülésszerű visszavo­nulásra kényszerítették. Egy Belzecből ideér­kezett honvédhuszártiszt lelkesedéssel beszél huszárjairól és kijelentette, hogy úgy harcol­nak, mintha ördögök volnának. A tisztek úgy támadnak, hogy ki sem vonják kardjukat és az orosz lovasokat elevenen akarják összefog­­dosni. A kozákok ívben térnek ki gyalogsá­gunk elől és nem várják be lovasságunk attak­jait. Tüzérségünk brilliánsan lő. A hadsereg szelleme kitűnő. A Nova Reforma a kraszniki harcok egyik résztvevőjétől még a következő részleteket kapta: A Krasznik ellen előnyomuló csapatok közül különösen egy gyalogezred tűnt ki. A puska- és ágyutűz a múlt vasárnap reggel 8 órától este 7 óráig szakadatlanul tartott. Az osztrák és magyar csapatok eközben állan­dóan rajvonalban előnyomultak. Mint az elfo­gott orosz katonák beszélik, a tábori sáncokat már két héttel a csata előtt emelték. Csapa­taink előnyomulása rendkívül nehéz volt, mert homok­tengeren kellett menetelniük, úgy, hogy embereink néhol térdig besüppedtek a ho­mokba. Később azután nyílt síkföldön vonul­tunk előre, ahonnan az oroszokat elűztük. .. sáncárkokban halomszámra hevertek a holt­testek. Ez tüzérségünk tüzelésének tulajdonít­ható. A Lokalanzeiger haditudósítója az ortels­­burgi csatáról a következőket jelenti: Tekin­tettel az erdős-tavas roppantul váltakozó vi­dékre, összefüggő csatasorról szó sem lehetett Előfordult, hogy az orosz csapat egyes részei derékszögben állva, harcoltak a németekkel. Jobbszárnyunk Soldau és Gilgenburg között centrumunk, amely főleg honvédcsapatokból állott, Hohensteinnál, balszárnyunk Allenstein, Würtemburg és Bischofburg között állott. Centrumunk az oroszok kétségbeesett áttörési kísérleteit nehéz tüzérséggel győzelmesen vis­szaverte. Jobbszárnyunk aztán Neudenburgon, balszárnyunk Passenheimon át előnyomult. Ezek a hadműveletek az orosz ellenfél tökéle­tes bekerítéséhez vezettek. Az oroszok öt had­testükkel és három hadosztályukkal jelenté­keny túlsúlyban voltak a német erőkkel szem­ben. A Hohensterntől nyugatra elterülő ma­gaslaton háromezer orosz foglyot láttam el­­vonulni. A fickók egy része bambának, levert­­nek látszott, volta­k azonban köztük fegyházi alakok is, akikről a borzasztó barbárságokat, amelyekről a menekültek beszélnek, bátran föl lehet tételezni. Van, mint ismeretes, egy honvéd halálosan megsebesített és aki sebeibe belehalt; halála előtt néhány száz rubelnyi készpénzét hálából a szeretetteljes bánásmódért, amelyben az osztrák-magyar egészségügyi szermélyzet ré­szesítette, a Vörös Kereszt­nek adományozta. Feltűnést kelt­ett, hogy Wannowski tábornok levelei között ráakadtak a cár levelére is, amelyben az elhunyt Wannowski tábornokot Galícia meghódítása után Galícia kor­mányzójává nevezi ki Lemberg szék­hellyel. A finnországi orosz haderő A stockholmi Aftenblated majdnem bizo­nyosnak mondja, hogy Finnországban legalább 400.000 orosz katona van. A főerő a Porkala- Hangö vonalon áll. További csapatrészek való­­színűleg a sveaborgi erődben és Helsingfors­­ban van. Hadvezetőségünk hivatalosan je­lenti, hogy csapataink Bukovinánál megint győzelmet arattak az oroszok felett. Elfogtak 400 kozákot, ke­zeinkbe került 10 ágyú, sok gépfegy­ver, 24 mozgókonyha. Galícia Kormányzója A kraszniki győzelem érdekes és Beveze­tes okmányt juttatott a hadvezetőség birto­kába. Azt az okmányt, melyben a cár kinevezi a meghódított Galicia orosz kormányzóját. A győzelem biztos föltételezésével indították út­nak az orosz hadsereget! De milyen lesújtó fordulat! Azt a sereget, amelynek parancsnoka kellett volna, hogy a meghódított Galicia pa­rancsnoka legyen, Kraszniknál összetörte sere­günk és maga a kinevezett tábornok pedig, Wannowski tábornok, a lembergi kórházban halt bele sebeibe. A Wiener Allgemeine Zeitung jelenti Ber­linből: Wannowski tábornok, akii szuronyharc­ A tengeren A japán hadműveletek — ez most már bizonyos, maga a japán miniszterelnök jelen­tette ki — nem fognak túlterjedni a keletázsiai vizeken és ott is csupán arra fognak szorít­kozni, hogy az ázsiai angol gyarmatokat eset­leges német támadásokkal szemben megvéd­jék. Ez ugyan ellentétben van azzal az ulti­mátummal, melyet Japán Németországhoz in­tézett s amely úgyszólván bejelentője volt Ja­pán beavatkozásának a háborúba. Japán itt a csingtaói német gyarmat visszaadását követelte Németországtól, ami mégis csak több az an­gol gyarmatok védelménél. Úgy lehet azonban, az a követelés angol konyhán főtt, éppen csak Németország boszantására, aminthogy sokkal nagyobb fontossága nincs is. Németországnak ez a Japánon át történő boszantása, úgy lát­szik, nagyon megtetszett Angliának, más mó­dokon is folytatja. Csingtauban egyébként áll a mérkőzés, a német őrség el van szánva a legvégsőre. A tengeri harctér eseményei közt említjük föl, hogy az abruzzói herceget kinevezték ú­j egész olasz tengeri haderő parancsnokává. Japán szerepe Rómán át érkezett jelentés szerint az Egyesült Államok jegyzékére gróf Okuma, Japán miniszterelnöke, Nikkoból, a császár nyári tartózkodási helyéről ezt a választ adta: Japán mérlegelve a jegyzéket, úgy látja, hogy az Egyesült Államok intervenciója már nem állíthatja meg a viaskodást, mely az európai, nemzetek közt támadt. Japán, bármennyire is szeretné, nemcsak nem vehet részt a béke­­közvetítésben, de miután Angolország érdekelt fét és Angliához Japánt szövetségi szerződés fűzi, teljesítenie kell a szövetségi szerződésből azonnal rája háruló feladatokat két irányban. Japánnak szerepe azonban, és ez szolgáljon az Egyesült Államok bölcs kormányának a meg­nyugtatására, csupán arra terjedhet ki, hogy védje Angolország ázsiai kolóniáit az esetleges nő­p­támadásokkal szemben. Kije­lenti Japán, h­ogy arról, miszerint a maga hadi­hajóit európai vizekre küldje, szó sem lesz. A japán admirális, a háború hírére ké­szenlétbe helyeztette a japán hadiflottát. A szibériai partok mentén a világítótornyokban már ki is oltották a lángokat. A Korea hajóval nagyszámú német, osztrák és franc­ia tarta­lékos indult útnak San Francisco felé, hogy Amerikán át hazatérhessenek Európába. A csingtaui harcok Csingtauból táviratozzák. A múlt pénte­ken az itteni német helyőrséghez Vilmos csá­szártól távirat jött, amelyben az uralkodó fel­szólította a német katonákat, hogy tarjanak ki a legvégsőkig. Minden épületet, amely az ellenségnek esetleg célul szolgálhatna, lerom­boltak, miután dinamittal a levegőbe röpített kedd

Next