Világ, 1914. november (5. évfolyam, 274-303. szám)
1914-11-02 / 275. szám
Orosz-Lengyelországban új harcok fejlődnek. Ji hadállásaink ellen intézett támadásokat visszavertük. Néhány ellenséges különítményt szétugrasztottunk. Ji Turkától északkeletre és Stary-Sambortól délre fekvő területen a több napos elkeseredett csata tegnap csapataink teljes győzelmével végződött. Jiz itt előretört ellenséget, két gyaloghadosztályt és egy lövészdandárt összes hadállásukból kivertük. „Szerbiában széles vonalba fontos pozíciókat foglaltunk el, csapataink bevették Crnabara, Hradenkovics, Gluscsi, Sanovopolje és Tabanovics helységeket. Ypresnél a német csapatok tovább nyomultak előre. Hatszáz foglyot ejtettek és néhány angol ágyút zsákmányoltak. Ji Liljétől nyugatra harcoló német csapatok is előrehaladtak. Törökország megelőzte az orosz hadvezetőségnek azt a tervét, hogy a Bosporus bejáratát aknákkal elzárva, a török flottát ketté vágja és külön-külön megsemmisítse. .Az orosz jelentések szerint Törökország erejét nem lehet és nem szabad lekicsinyelni, félmillió katonát tud harcba küldeni és 300.000 embert helyezhet tartalékba, s az orosz flotta vesztesége : 40 katonai szállítóhajó, két orosz cirkáló, egy , hadihajó, hat gőzös. A szétrombolt erőd Norbert Jackes, a Frankfurter Zeitungban Longwy erődről érdekes cikket ír, írásának jellegzetesebb részeit a következőkben adjuk: A vonal csak Rodange-ig visz. Az utolsó luxemburgi falu. Jobbra belga bányatelepeik, balra francia telepek a völgyihajtásókban. Két óráig gyalogolunk. Német automobil robog el az egyenes országúton Franciaország felé. t Vöröskeresztes kocsi. Mérsékelt gyorsasággal vonul el mellettünk a német tábori posta szürke kocsija. Egy ló hozza ügyelve. Katonát sehol sem látunk. Határ már nincs. Csalka egy szerény luxemburgi hivatalnok áll ott, a francia sipka a fején, hol a határ volt. Az emberek bizonyos megelégedettséggel haladnak ,el mellettük, egyikkel sem törődik senki. Erdővel borított lejtőn visz az út lefelé. Már látjuk a meghódított várost. A hatalmasacélgyár össze-visszaságban terjeszkedik avölgyben. A fákon túl a magaslaton fekszik a vár szétrombolva. A gránátokat, melyek ittlecsapódtak, a vártól északra felállított német ágyuk a sáncok felett kissé magasan lőtték ki. Az erdőn keresztül az útra vágódtak le. Fönt az erdőből levágott fagalyakat látunk mindenütt. A védők alulról kezdve az embermagasságig lecsonkitották a fákat s a fatörzseketdrótsövénynyel kötözték össze. A körülzárás azonban nagyon hamar bekövetkezett, s azelkezdett munkát abba kellett hagyni. Az erődből nagyon k«**®'“* —W. Egészen a földbe van építve s galyakkal takarva, erről az oldalról csak egyik bástya van kitéve a gránáttűznek. Megérkeztünk az alsóváros elé. Ville-basnak hivják. A német őr nem akar bebocsátani. A német parancsnokság a város elején egy gazdag özvegy házában kapott szállást. Honnan jön? — szól az őr. Luxemburgból — volt a válasz. Akkor csak gyorsan vissza oda. Szerencsékre az őr még nem maga a parancsnok. O, von M. alezredes, kegyelmesebb volt s tekintettel összeköttetésemre a Frankfurter Zeitungal, nemcsak azt engedte meg, hogy az alsó városba bemehessek, hanem hogy a szétrombolt erődöt is bejárhassam, hol még polgári ember nem volt benn. Az alsóvárosban a pusztulásnak alig van nyoma. A templomtorony fedele fel van szakítva, s néhány ház fala mutatja a golyók járását. A folyó partján egyik háznak szegletét a gránátok teljesen elszakító fák. Másik épület leégett. Általában azt beszélték: az összes szállodákat elpusztították a németek. Éhínség van, ennivalót sehol sem lehet kapni, a vendéglősök nem szolgálnak ki senkit, ha nem francia az illető. Szemközt velünk a Hotel du Comínerc épp oly kevéssé hever romokban, mint a többi szállodák. Mikor beléptünk, a büfféskisasszony trónusán ült, s épp egy német honvéd fizette ki neki számláját. Igen jól ettünk, volt bőven minden. A szomszéd szobában volt terítve a német tisztek asztala. Épp olyan figyelemmel szolgálják ki őket, mint a franciáikat. Minden, amit hallottunk, csupa hazugság volt. A luxemburgiak szerfölött élénk fantáziával vannak megáldva. Egyik például óva intett bennünket, nehogy továbbutazzunk, mert hisz Longwy és a határ közt 20.000 francia táborozik. Étkezés után keskeny úton haladtunk az erődbe. Jelentékeny, régi építkezés. Várfalak és árkok veszik körül a felsővárost, mely a korábbi háborúkban bevehetetlen volt. Bástyák s árkok sűrű sorokban övezik a bárok időik e maradványát, mely csupa régi franciás házból áll. A régi francia kapun ott leng a német lobogó. A francia lobogó pedig, mely nemrég még a kapu felett volt kitűzve, sárosan a földön hever. Mintha a városban s az erődben már nem volna hely, hol elrejtőzni lehetne. A város s az erőd csupa romhalmaz. A keskeny utcák hatalmas halomiban hevernek egymás mellett. A templom fundamentuma, széttört francia fegyverekkel borítva, a szétlőtt falak közül bámul az ég felé. Kődarabok hevernek szerteszéjjel, melyeken át kell lépkedni, ha tovább akarunk jutni. A városháza rombadőlt. Barátom fájdalmas emlékkel nézi a Hotel de l'Europa romjait, hol nem is oly rég gyakori vendég volt. Tovább a Place d‘Armes összetört katonai szekerekkel, ágyukkal. Három ép francia ágyút német katonák őriznek. Kétszáz ember takarítja a romokat. Senkit sem bocsáttatnak be az ott foglalatoskodó katonáikon kívül a szétrombolt városba. A romok közül cégtáblák pislognak elő, égyük egy órás üzletből, másik a pékboltról került oda. Néhány nappal ezelőtt még halottakat emeltek ki a romok Törökország szerepe .A világháború eshetőségének komoly mérlegelői közt egyértelmű a felfogás, hogy az ozmánság katonai erejének belevivése a népek csatájába, jelentőségében eléggé nem méltányolható körülmény. Egyelőre csak az bizonyos, hogy a török flotta orosz hajókat süllyesztett el, s orosz kikötővárosokat eredményesen bombáz. S már e fellépésének is megvan a tengeren a maga morális értéke. Ha pedig szerencsés ütközetek után a fekete-tengeri orosz flotta pusztulása lesz a következmény, ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy az ázsiai török csapatok szállítása akadályokba többé nem ütközik. Ez aztán súlyos veszedelmet jelenthet Törökország ellenségeire nézve. Lehetséges, hogy a közvélemény ma még kevésre becsüli Törökország katonai erejét. A vesztett balkáni hadjárat után felületes szemlélő előtt ez a körülmény igen könnyen megérthető. Az azonban, ki nemcsak a kileburgászi s kirkilisszei csatákra gondol, mikor a kellőleg fel nem készült török hadsereg szenvedett vereséget, hanem maga előtt, látja azt a kemény ezentállást, mely a csodafldiasi vonalon s Gallipoli félszigetnél vívott nehéz csatákban megnyilvánult, már gondolkozóba esik véleményének megformálása körül. Azóta pedig sok minden megváltozott. A hadsereg reorganizálása, a tisztikar megújhodása, a német katonai missziók alapos munkája nagy eredményeket ért el. Igaz, e munka még nincs teljesen befejezve, annyi azonban bizonyos, hogy a török hadsereg értéke ma már minden ismerőjére nézve nagy , meglepetést jelent. _ £ # J‘'*' - :•> ■ ' Ezek után most az a kérdés, minő szerep juthat az ozmánság katonai erejének a világháború eshetőségei közt. A harci területek, hol a török haderő akciót kezdhet, így sorakoznak egymás mellé. Első helyen áll európai Törökország, s azon államok területei, melyek az európai török területekkel szomszédosak. De a török fegyverek az európai területen kívül szerephez juthatnak Syriábam, Mezopotámiában, a kaukázusi orosz területen, s Egyptom északi részén. A mai viszonyok közt alig lehet szó az európai harctéren való szerepről. Annál jelentősebb a helyzet Ázsiában. Itt rákerülhet a sor arra, hogy Anglia betör Syriába, vagy még inkább, hogy megtámadja Egyptom török területeit. Az ozmán haderőnek tehát Kisázsia déli részében, Syriában kell erős készültségről gondoskodnia, s nem fogja szem elől téveszteni, hogy Anglia a perzsa Golf felől Mezopotámia ellen támadhat fiasopra. figyelem illeti azonban azokat a területeket is, hol Törökország Oroszországgal kerülhet szembe. Arméniát a Kaukázuson túli orosz támadás ellen már béke idején eléggé megerősítették. Erzermu, Trapezunt szilárd védelmi pontok, ezzel szemben orosz részen , Batum, Kars, Alexandropol a Kauká furdane* felvételitt Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Block*ner Jv Győri és Nagy, Jauboa éa Társa, Tenczer Gyula, Leopold Testv., Mezei Antal, Schwarz Jó* zsef, Mosse Rudolf, Eckstein Ber* nát hirdetést irodákban. — Bécsben M. Dukes Nachf., Hausenstein és Vogler, Rudolf Mosse, Eduard Braun, Heinrich Schalek, Bock und Herzfeld. — Berlinben j Db Jr. Blimenreich, Berlin-Wilmersdorf, Holstinniche^Strasse 27. sz. Sserfesztőeé f fVICVóf Zichy Jenő* i utca 37. száza. Telefon 58-00. a f«MáU Szerkesztőéi 81—58. lír Adóhivatal [Vív Gróf |Wény Jenő utca 37. szám. Telefon 81-90. Előfizetési árak amagyar korona országaiba/ Ausztriábaés Bosznia-Hercegovinába. Egész évre 132 kor., félévre 16 kor., negyedévre 8kor., egy hóra 2 kor. 80 fin. A németbirodalomba negyedévre 15 kor.,egy »hóra 5 korona 20 fill. A »VILÁG« megjelenik hétfő kivételével mindennap, ünnepnapok után fe. Ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 12 fillér. V. évfolyam 1914 Budapest, HÉTFŐ november 2 275-ik szám