Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-24 / 83. szám
2 1915. március 21. VILÁG okokat. Kétségtelen, a cukornál jobbam táplál a hús meg a kenyér s a csóknál jobb fájdalomcsillapító a morfium-oltás. De azért ne vessétek meg sem a cukrot, sem a csókot. Mindkettő jelkép. Ha ma minden fájdalmat csillapítani akarnánk, hosszú tehervonatoknak kellene cipelni a zsongitó szereket, dézsákba, hordókba kellene fejteni a morfiumot. A csók is tompítószer: természetes morfium. Mikor a szegény sebesült, a szegény-szegény fogoly, ereje fogytán, fényes szemmel hever a csatamezőn, akkor neki egy reátekintő emberi szem minden, akkor az idegen, sohase látott szem az anyja szemét hozza az eszébe, aki a betegségedején, valaha nagyon régen, gyermekkorában — voltunk valaha gyermekek? — reáhajolt. Nem lehet annyira romlott a világ, hogy ezt elfelejtse. Minden embernek eszébe kell, hogy jusson a gyermekkora, az, hogy mit akart gyermekkorában. Ez a gondolat majd erőt ad ahhoz, hogy az jó legyen, most is. Eszünkbe kell jutni, hogy a fogoly már védtelen és csak ember, aki fázik és este magára húzza a paplanát, aki meleg italra, jó szívre vágyik, aki éjjel hosszan néz ki az ablakon és keresi azt a sínpárt, amely a hazájába szalad. A mi katonáink héroszok is. Lehetetlen, hogy az orosz katona, akinek vitézségét a mi hadvezetőségünk is elismerte, ne értékelje, hogy hősöket, férfiakat, igazi, becsületes és jó embereket lát maga előtt. —Emberek, jó emberek, akárkik vagytok, szépítsétek meg izgalommal az emberiség szenvedő korát. Adjatok a foglyoknak cukrot és csókot, kenyeret, húst, teát, levest, sok-sok szeretetet. A szeretésből, abból a végtelen feszülésből, amely a szenvedők szívét csikarja, szűrjetek bűvös fluidumot, köpüljetek le és meglincseltek volna, ha közelünkbe tudnak férkőzni... A nagyobb állomásokon a francia Vöröskereszt működött és közegészségi szempontból orvos vizsgálta át a mi vonatunkat. Ezeknek az orvosoknak könyörögtünk, hogy a Vöröskereszt jóvoltából juttasson , legalább a pici gyermekeknek egy kis tejet, a felnőtteknek vizet... összerázva, holtra fáradva éjjel érkeztünk meg egy állomásra, ahol kiszállítottak bennünket. Ott láttuk csak, hogy a vonat felét útközben lekapcsolták és nyilván másfelé vitték. Ufitársaink közül sok szívtépő kétségbeesésben győződött meg róla, hogy elszakadt hozzátartozóitól. Egy egészen fiatal lányka őrjöngve szaladt a vonat mentén, felugrott minden kocsiba, szívbajos anyját kereste. És két pici gyermek, kik talán örökre elvesztették szüleiket, gyanútlanul bujócskát játszott a kerekek között. De sok időt keresésre, jajveszékelésre, pihenésre nem hagytak nekünk. Még nem érkeztünk meg a számunkra kijelölt lakóhelyre. Ismét csoportokba osztottak bennünket, az én csoportomat, körülbelül 1500 embert, azonnal útnak is indították. A nők és gyermekek szekéren, a férfiak gyalog mentek megszakítás nélkül 28 kilométert... Végre célhoz értünk. Rodes félreeső, csöndes városka, az egyetlen Franciaországban, ahol a papság újra viszszaülhetett birtokaiba. Festői fekvése, jó levegője van, és mi, akik odakerültünk, még a legjobban jártunk. Később hallottuk, hogy a többi fogolytáborokban járványok pusztítottak és némely napra kétszáz gyermektestet temettek. Vízvezetéke, vagy egészséges vize ugyan Rodesnek sincs. Nekünk nagy hordókban szállították a vizet, bizony nem mindennap frisset, és ez a víz eleinte piros és kellemetlen izű volt, mert a hordókban azelőtt zsongitószereket, álmot, csillapító morfiumot. Przemysl hős védőire gondolunk... A Dardanellák ellen Egyelőre szünetel a Dardanellák ostroma. A szövetségesek tengeri erejükben olyan veszteségeket szenvedtek, amelyek erős pótlást tesznek szükségessé. Az angol adimiralitás, bár kezdi belátni, hogy Konstantinápoly a tenger felőlmegközelíthetetlen, hangsúlyozza, hogy a veszteségek ellenére is a legnagyobb erővel fogja folytatni a tengeri támadást. A tengeri akcióval egyidősben azonban szárazföldi hímadásra is készülődnek. A szárazföldi támadásra szánt csapatok legnagyobb része gyarmati katonaságból áll. A franciák is küldenek a szárazföldi támadás ,támogatására tengerész csapatokat. Egyelőre nem lehet tudni, melyik ponton kísérlik meg a szövetségesek a partraszállítást, az bizonyos azonban, hogy a törökök minden előkészületet megtettek s készen várják a szövetségesek szárazföldi csapatait. A Dardanellák még sok ellentétet fog támasztani a szövetségesek között, mert hiszen érdekeik ennél a fontos átjárónál ellentétesek. Még elején áll az ostrom, máris történtek érdeksurlódások. Írtunk róla, hogy a francia kamarában szót emeltek a Szíria és Palesztinára vonatkozó aspirációk kielégítése érdekében. Most azt közük, a szenátus külügyi albizottsága felszólította Delcassé külügyminisztert, hogy a szövetséges kormányoknál jelentse be Franciaország igényeit Szíriára és Palesztinára. Szünetel az ostrom teljesen le van rombolva és a hajón mér fekete zászlók lengenek, ami azt jelenti, hogy a hajó teljes személyzete odaveszett. Eddig nem tudtuk, hogy a Cornivallis-típus egyik legnagyobb páncélosa összelőve fekszik Tenedos előtt, erről csak most kapunk hírt. ! ! A Corriere della Seri jelenti Londonból. A Dardanellák bombázását abba kellett hagyni, mert az erős szél a hat hajóra nézve, amely a tengerszorosba jutott, az operációk folytatását lehetetlenné tette. Az ostromot azonbnl fokozott erővel újra megkezdik. A Kölnische Zeitung-nak táviratozzék Szalonikisből. A Lemnosz szigete felé érkezett utasok szerint az ottani kikötőben hét angol és egy francia csatahajó vesztegel, amelyek sérüléseket szenvedtek a Dardanellák ostrománál. A Le Nouvelliste jelenti Parisból, hogy a Gaulois páncéloshajót, műhelyt az időjárás lehetővé teszi, száraz dokkba viszik. Az Inflexible angol páncélos cirkáló javítását rövid időn belül befejezik. A Jaureguiberry páncéloshajót is a Dardanellákhoz rendelték ki. Az angol kormány Lemnosz szigetének kormányzójává egyelőre ideiglenesen a dedeagacsi angol konzulátus titkárát nevezte ki. A Osmanischer Lloyd tudósítója a Dárdanellák ostromáról a következőket jelenti: Március 31-én egyrepülőgépünk a legügyesebb pilótánk vezetésével felderítő szolgálatot végzett Tenedos fölött és érdekes dolgokat jelent. A néhány nap előtt gránátjainkkal megsértett Euryalis nevű angol hajó gépháza vörösbort tartottak. Egy nagy, lakatlan papi szemináriumban szállásoltak el bennünket, ahol földre terített szalona volt fekhelyünk. Enni Csak egyszer kaptunk napjában, még pedig rántott levest és kenyeret. A szeminárium mellett sült ugyan egy kantin, mely csak nekünk árusította készleteit, de az élelmiszer ott rossz és olyan drága volt, hogy takarékoskodnunk kellett bevásárlásainkkal. Ettől el is tekintve, ismét meggyőződtünk róla, hogy Franciaországban pénzért minden kapható, pénzzel mindent el lehet érni. A rodesi polgármester például, aki botjával hessegette magától távolabbra a kéréssel vagy panaszszal eléje járuló hadifoglyokat, igen szívesen és előzékenyen járt kedvükben azoknak, akik viszont bankóikkal az ő kedvében járhattak. Valamennyiünk sorsa akkor vett jobb fordulatot, mikor az amerikai konzulátus beavatkozott a dologba. Akkor tiszta szalmazsákokat kaptunk félig rothadt szalma helyett, kétszer napjában levest, a pici gyermekek tejet és a franciák is a velünk való érintkezés kíméletesebb formáját választották. Meddig a jó idő tartott, tűrhető volt a helyzet. Az egész napot, a langyos éjszakákat is kint tölthettük a szabadban, az udvaron, ahol férjem huszonnégy szép kis festményt és tusrajzot készített. De mikor az esős ősz beállott, iszonyú hetek következtek. Csaknem mindig a szobában kellett tartózkodnunk, mely rossz levegőjű, piszkos, és rideg volt. A fogolytábor intelligens tagjai csak most kezdték megérteni, hogy mit jelent az, együtt élni olyanokkal, akik erkölcsileg és szellemileg az emberiség salakjaihoz tartoznak. Mert természetes, hogy ilyen akadt közöttünk legtöbb. Férfi és női kalandorok legfzidorítóbb fajtájával éltünk bizalmas közelA Times március 21-iki számaiban hivatalosan jelenti, hogy az indiai államtitkár az angol alsóházban bejelentette, hogy a jelenlegi körülményekre való tekintettel az angol kormány felhatalmazta az indiai alkirályt arra, hogy Bombayban exekutív jellegű országgyűlést létesítsen. Az indiai alkirály ezt március 21-én egész Indiában kihirdethette.ségben, ocsmány szavakban, szégyentelen kifakadásokban volt részünk elég és alig háríthattunk el magunktól megalázó közeledésüket és bizalmaskodásokat. Micsoda exisztenciákat ismertem meg, micsoda élettörténeteiket voltam- kénytelen végighallgatni! Végre, hosszú, kínos hónapok után november elején tudatták velünk, hogy a 60 éven felüli, 16 éven aluli férfi hadifoglyok és a női hadifoglyok kicserélése megkezdődik. Ez a nagy újság leírhatatlan izgalmat keltett táborainkban. Egy szívbajos öreg urat nyomban megölt a nem remélt örömhír. Betűrend szerint csoportosították az embereket és úgy szállították őket Lyonon át a határ felé. Nekem a második csoporttal kellett volna mennem, de a fogolytábor orvosa, egy kíméletes, jólelkű úr, állapotomra való tekintettel megtiltotta az utazást. Mielőtt világra hoztam kisfiamat, biztosítékul egy pénzösszeget deponáltunk a polgármesternél, aki aztán megengedte, hogy a szülés előtt két héttel a városban szobát béreljünk és ott férjemmel együtt lakhassunk. Gyermekemet azonban nem ott, hanem a rodesi Matemitében szültem meg. A Matermiében lelkiismeretesen ápoltak, egyáltalában jól és részvéttel bántak velem. Miután kissé megerősödtem, az utolsó hadifogolytranszporttal hazaküldtek, míg férjemet Villefrancheba szállították. Bár bal keze hiányzik, minden kérésünk és könyörgésünk dacára ott tartották. A férfiak hazabocsátásánál a legszigorúbb elővigyázati eljárásokat követik. Egy magas, erős, fejlett tizenhatéves fiút mindenáron fogságban akartak marasztalni, mert nem hitték el neki a bemondott életkort... Utunk Lyonon át a svájci határ felé már emberségesebb körülmények között folyt le, mint amikor Rodesbe szállítottak bennünket Széni- Hartum a mohamedánon kezében A Deutsche Tages Zeitungnak jelentik Rotterdamból, hogy Egyptomban Kartumot február közepe óta mintegy 60.000 különböző törzshöz tartozó mohamedán szállta meg, akik egy máhdi főparancsnoksága alatt állanak. Ennek a hírnek a megerősítését mindeddig nem lehetett megszerezni, minthogy Egyptom felső és alsó része között minden összeköttetés megszakadt.