Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-13 / 193. szám
4 1915. július 13. VILÁG Az olaszok támadtak Az olaszok megint támadtak és megint visszavertük őket. Teljesen sikertelen akciójuk már nagy nyugtalanságot okoz magában Olaszországban is, amit lapjaik mentegető cikkei is bizonyítanak. Az olasz lapok szerint a magyar és osztrák csapatok ördögies ügyességgel megépített sáncai és erősítése ellen nehezen tudnak a bátor olasz csapatok érvényesülni. A magyar és osztrák csapatok erősítéseik mögé húzódnak vissza és nyílt csatába ritkán bocsátkoznak. A küzdelem oly heves, hogy az ellenséges lövészárkok néhol csak 40—50 méter távolságra vannak egymástól. Utalnak arra, hogy a tiroli hegyvidéken és az Isonzo vidékén minden talpalatnyi földet csak a legelkeseredettebb küzdelem árán lehet elfoglalni. A Grazer Tagespost tudósítója az Alsó- Isonzónál az olaszokra nézve veszteségteljesen végződött küzdelemről jelenti. Az olasz hadszíntéren csapataink nagyarányú offenzívával szálltak szembe. Az ellenség, tekintet nélkül óriási veszteségeire, vitte keresztül támadásait ,z olaszok egymás mögött felállított huszas sorokban rohantak előre. Félelmetes gyilkolás volt az és félelmetes lesz, bár nem reánk nézve, a következmény. Két nap alatt két ellenséges hadosztályt küldtek a vágóhídra és végül tűzbe vitték az olaszok egész harmadik hadseregüket, majdnem 250.000 embert, mely létszámának igen jelentékeny részét elvesztette. A jelentésen Az olasz lapok — írja az Avanti — tele vannak regényes haditudósításokkal, mintha a hadszíntéren íródtak volna, holott a főparancsnokság minden újságtudósítót kitiltott a hadizónáról. A közönség mohón falja ezeket a hazug tudósításokat. Mai hivatalos jelentésünk szerint: A tengermelléki arcvonalon az olaszok ismét néhány támadást kíséreltek meg, amelyeket — mindeddig ■— ezúttal is visszautasítottunk, így Vermeglianónál, Redipugliánál és a Kun-csúcstól délre több ponton. A karintiai határterületen az ágyúharc tovább folyik. A Kreuzberg-nyeregtől északkeletre emelkedő határhegyen levő állásaink és néhány tiroli erődművünk ellen is tüzel az ellenséges tüzérség. Az ellenségnek a Col di Lana ellen intézett újabb támadásai épp úgy meghiúsultak, mint a korábbiak. Höfer altábornagy. A sajtót hadiszállásról jelentik a Magyar Távirati Irodának. Az olasz vezérkar hivatalos jelentései egyre csapataink visszautasított támadásairól mesélnek. Az egész világ tudja, hogy a délnyugati harctéren egyelőre védelemre szorítkozunk. Ezek a híradások tehát, amelyek osztrák-magyar haderők támadásairól szólnak, kitalálások. Az ellenség legföljebb a front előtt folyó felderítéseket tarthatná támadó akciónak. Ugyanilyen alaptalan a Kun vidékén operáló csapataink elleni azon vád, hogy robbanó lövedékeket használnak. Az ellenség — úgy látszik — nem tudja, hogy a lövedékek, ha köves vagy sziklás területen csapódnak le, alakjukat megváltoztatják és apró szilánkokká törnek. A Dardanellák kérdése Hinotaux a Fiparo-ban úgy nyilatkozott, hogy itt az ideje Olaszország beavatkozásának a Dardanellák ostromába, hogy a szövetségesek készen legyenek Konstantinápolylyal. Franciaországnak sürgősen szüksége van arra, hogy Keleten eredményt érjen el. Konstantinápoly ügye döntő fontosságú. Minden pillanat, mely közelebb hoz az elhatározó sikerhez, fontos. A Balkán-államok ingadozó és bátortalan magatartása késlelteti Törökország pusztulását. Az entente fontos érdeke, hogy az akció minél hamarabb sikerrel végződjék, mert minél rövidebb ideig tart a küzdelem, annál kevesebb áldozatba kerül. Olaszország hajlandó és képes is segítségül jönni, miért tehát a késlekedés? Az olasz sajtó a dardanellai akcióra vonatkozólag két pártra szakadt. A legtekintélyesebb lapok, köztük a Secolo és a Corriere della Sera is helyeslik a kormány álláspontját, hogy az olasz hadseregnek nem kell résztvennie a Dardanelák forszírozásában, nehogy a karinthiai és a trentinoi fronton meggyengítsék és késleltessék az akciót. Más lapok, főleg a római Messagero azt írják, hogy részt kell venni a Dardanellák ostromában, hogy Oroszország munícióval való ellátását meggyorsítsák. Az olasz hadikölcsön Az olasz hadikölcsönre alig háromszázmillió lilát jegyeztek, ebből kétszázmilliót a kormányhoz közelálló nagybankok. Olaszország tőkéje egyáltalán nem áll a háborút szolgálatába. A pénz megérzi, hogy ez a háború Olaszországra nézve szerencsétlenül végződhet. Az olasz kormány el van keseredve Olaszország tőkepénzesei ellen, akik azt mondják: Anglia akarta a háborút, tehát adjon hozzá pénzt. De már nyílt titok, a nizzai tárgyalások kudarccal végződtek és Anglia csak az esetben adta volna millióit, ha Olaszország azonnal csapatokat küld a Dardnellákhoz és a flandriai harctérre. Ezt azonban Olaszország nem tehette meg, mivel Cadorna, aki maga bízta-halasztotta a beavatkozást azzal, hogy Olaszország nincs kellően felkészülve, a beavatkozás pillanatában kikötötte, hogy az egész haderőnek Olaszországban kell maradnia. Zürichbe érkező megbízható milánói jelentések szerint az olasz hadikölcsön kibocsátása tökéletesen meghiúsult. Minthogy a kapitalista rétegek, különösen klerikális körök, teljesen távoltartották magukat, a bankok képtelenek nagy összegeket átvenni, ami feszült helyzetüket még inkább fokozza. Hírek a tengerről A Secolo jelenti Velencéből: A sülyedő Amalfiről sikerült a legénység nagy részét megmenteni. A megmentettek száma, tekintve, hogy több nagy hajó végezte a mentési munkálatokat, ötszáz ember. Az Amalfin összesen kilencszáz ember volt. A Secolo-nak ez a jelentése nagy megdöbbenést keltett Olaszországban, mert az eddigi közlések szerint csak száznyolcvan ember veszett oda a sülyedő páncélossal. A cenzúra nem törölte az olasz lap jelentését s így bizonyos, hogy az újabb adatok helyesek, s az Amalfi áldozatait nem száznyolcvan, hanem kétszerannyi. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállásról: Külföldi lapok ismételten híreket közöltek haditengerészetünknek ellenséges támadások folytán szenvedett hajóveszteségeiről. Mértékadó helyről szerzett információk alapján meg kell tehát állapítani, hogy a cs. és kir. flotta az Olaszországgal való háborúban eddig semminemű veszteséget nem szenvedett és hogy az ellenséges sajtóban tengeralattjáróink megsérüléséről ismételten közölt hírek teljesen hamisak. Az olasz rizskivitel Az olasz kormány legutóbbi rendeletével számos árucikkre, többek között a rizsre is, kiviteli tilalmat léptetett életbe. A rizstermelők most közös beadványnyal fordulnak a kormányhoz, a rizsre vonatkozó kiviteli tilalom felfüggesztése iránt. A rizstermelők kérvényükben elmondják, hogy az olasz rizstermelők tekintélyes számát annál is inkább sújtja ez a körülmény, mert a határok el lévén zárva, a rizsmennyiség romlásnak fog indulni. Az olasz rizstermés és a tavalyi készlet oly nagy, hogy azt az országban elfogyasztani lehetetlen. Ezért kérik a tilalom felfüggesztését. Döntés még nem történt. Ne adjunk a katonáknak alkoholos italt Redd Bulgária és a hatalmak Világ tudósítóidtól Amsterdam, julius hó. A Stampa érdekes interjút közöl, melyet a lap szófiai levelezője Genadief volt miniszterrel folytatott. Az intervjú tartalma teljesen megegyezik a Corriere della Sera pétervári levelezőjének befolyásos helyről kapott értesüléseivel. Genadiesnak, bár Bulgáriának a Quadruple Ententeval való együttműködése mellett van, az a véleménye, hogy a szövetségtársak kísérlete, hogy Bulgáriát a központi hatalmak ellen támadásra bírják, teljesen kudarcot vallott. Genadief szerint a német ügynökök propagandájukat Bulgáriában kitűnően szervezték, ez a propaganda már azért is termékeny talajra talált, mert a bolgár nép legkevésbbé sem hisz az entente döntő győzelméről. Bulgária politikája a világháború kitörésekor nyílt könyv volt. Semleges óhajtott maradni minden mellékgondolat nélkül. Másképpen állottak az ügyek, mint Romániában vagy Görögországban. Ezek az országok határozottan kijelentették, hogy felkészültek a háborúra s egy-két nap alatt megkezdhetik támadásukat, mig a tényállás igazolja, hogy a mai napig egy lépést sem tettek s a közeli időben sem várható ebben az irányban valami változás, mert mind a két országban rendkívül nagy a német befolyás. E befolyást általánosságban érthetetlen módon lebecsülték, mig az intervenció értékét túl magasra taksálták. A quadruple-entente hatalmai ezt végül maguk is belátták s éppen azért Bulgáriával kezdtek tárgyalásokat. S valóban Bulgária egyedül idézhet elő három hét alatt a háború további folyamára döntő változást. Bulgária hadserege három hét alatt Konstantinápoly kapui előtt állhat. Konstantinápoly eleste a központi hatalmakra a legnagyobb csapás lenne. A Dardanellák forszirozása az orosz be- és kivitelnek szabad utat jelent s legalább 100.000-nyi embermegtakarítást, kiket most Gallipoliba kell küldeni a kitűzött cél elérése előtt. A négyes szövetségre Bulgária intervenciója negyven milliárd megtakarítást jelent. Az olasz lapok véleménye szerint Konstantinápoly elestével Németország és Ausztria-Magyarország hatalmi ereje megtörik. — Való, — folytatja úgy a Stampa, mint a Corriere della Sera — hogy a csatardzsai vonal forszirozása nem könnyű feladat Bulgária részére és éppen azért akarja fáradságát és az áldozatok hozását jól megfizettetni. Még pedig előre. Bulgária jutalmul Macedóniát követeli. S valóban azt ugyanoly joggal követelheti, mint Franciaország Elzász-Lotharingiát vagy Olaszország Trientet. Nagyon jól tudjuk, hogy Szerbia Bulgária e követelése ellen tiltakozik, de tót nem Szerbia közvetett okozója-e a nagy világháborúnak? Oroszország nem Szerbia megvédése miatt indított háborút Ausztria- Magyarország ellen? És íme, most azt látjuk, hogy ugyanez a Szerbia a nagy harcokból teljesen kivonja magát, hogy hat hónap óta egyetlen offenzív támadást sem idézett, sőt mi több, az a gyanú kezd lábrakapnni, hogy Szerbia Bécs buzdítására űzi Albániában kisded játékait. Úgy látszik azonban, hogy legújabban a négyes szövetség hatalmai más irányban keresnek olcsóbb és kedvező eredményeket. Ez Bulgáriát a központi szövetségesekkel való szorosabb tárgyalásokra indította. Az első lépés ez irányban az volt, hogy Németország polgári követét Szófiából visszahívta s helyét von der Goltz köréből származó magas katonai személyiséggel töltötte be, miáltal Törökország és Bulgária egymáshoz való vonatkozása bensőbb lett. Bulgária Törökországnak a legutóbbi időben nagy küldeményeket engedélyezett s nagymennyiségű gabonát szállított, ami a két kormány között fennálló barátságos viszonyt még jobban igazolja. Genadief a beszélgetés végén még megemlítette, hogy különösen orosz oldalról fenyegetéseket kaptak, hogy a Balkán-viszályt újból feltámasztják. De ettől Bulgária ma igazán nem fél, a hatalmak evvel már nagyon is megkéstek. Goldberg Ernő.