Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-13 / 193. szám

4 1915. július 13. VILÁG Az olaszok támadtak Az olaszok megint támadtak és megint visszavertük őket. Teljesen sikertelen akciójuk már nagy nyugtalanságot okoz magában Olaszországban is, amit lapjaik mentegető cikkei is bizonyítanak. Az olasz lapok szerint a magyar és osztrák csapatok ördögies ügyes­séggel megépített sáncai és erősítése ellen nehe­zen tudnak a bátor olasz csapatok érvénye­sülni. A magyar és osztrák csapatok­ erősíté­seik mögé húzódnak vissza és nyílt csatába ritkán bocsátkoznak. A küzdelem oly heves, hogy az ellenséges lövészárkok néhol csak 40—50 méter távolságra vannak egymástól. Utalnak arra, hogy a tiroli hegyvidéken és az Isonzo vidékén minden talpalatnyi földet csak a legelkeseredettebb küzdelem árán lehet elfog­lalni. A Grazer Tagespost tudósítója az Alsó- Isonzónál az olaszokra nézve veszteségteljesen végződött küzdelemről jelenti. Az olasz had­­­­színtéren csapataink nagyarányú offenzívával szálltak szembe. Az ellenség, tekintet nélkül óriási veszteségeire, vitte keresztül támadásait­ ,­z olaszok egymás mögött felállított huszas sorokban rohantak előre. Félelmetes gyilkolás volt az é­s félelmetes lesz, bár nem­ reánk nézve, a következmény. Két nap alatt két ellen­séges hadosztályt küldtek a vágóhídra és végül tűzbe vitték az olaszok egész harmadik had­seregüket, majdnem 250.000 embert, mely lét­számának igen jelentékeny részét elvesztette. A jelentésen Az olasz lapok — írja az Avanti — tele vannak regényes haditudósításokkal, mintha a hadszíntéren íródtak volna, holott a főpa­rancsnokság minden újságtudósítót kitiltott a hadizónáról. A közönség mohón falja ezeket a hazug tudósításokat. Mai hivatalos jelentésünk szerint: A tengermelléki arcvonalon az ola­szok ismét néhány támadást kíséreltek meg, amelyeket — mind­eddig ■— ezút­tal is visszautasítottunk, így Vermeglia­­nónál, Redipugliánál és a Kun-csúcstól délre több ponton. A karintiai határte­rületen az ágyúharc tovább folyik. A Kreuzberg-nyeregtől északkeletre emel­kedő határhegyen levő állásaink és né­hány tiroli erődművünk ellen is tüzel az ellenséges tüzérség. Az ellenségnek a Col di Lana ellen intézett újabb támadásai épp úgy meghiúsultak, mint a ko­rábbiak. Höfer altábornagy. A sajtót hadiszállásról jelentik a Magyar Távirati Irodának. Az olasz vezérkar hivatalos jelentései egyre csapataink visszautasított tá­madásairól mesélnek. Az egész világ tudja, hogy a délnyugati harctéren egyelőre véde­lemre szorítkozunk. Ezek a híradások tehát, amelyek osztrák-magyar haderők támadásairól szólnak, kitalálások. Az ellenség legföljebb a front előtt folyó felderítéseket tarthatná tá­madó akciónak. Ugyanilyen alaptalan a Kun vidékén operáló csapataink elleni azon vád, hogy robbanó lövedékeket használnak. Az el­lenség — úgy látszik — nem tudja, hogy a lövedékek, ha köves vagy sziklás területen csapódnak le, alakjukat megváltoztatják és apró szilánkokká törnek. A Dardanellák kérdése Hinotaux a Fiparo-ban úgy nyilatkozott, hogy itt az ideje Olaszország beavatkozásának a Dardanellák ostromába, hogy a szövetsége­sek készen legyenek Konstantinápolylyal. Franciaországnak sürgősen szüksége van arra, hogy­ Keleten eredményt érjen el. Konstantiná­poly ügye döntő fontosságú. Minden pillanat, mely közelebb hoz az elhatározó sikerhez, fontos. A Balkán-államok ingadozó és bátor­­talan magatartása késlelteti Törökország pusz­tulását. Az entente fontos érdeke, hogy az akció minél hamarabb sikerrel végződjék, mert minél rövidebb ideig tart a küzdelem, annál kevesebb áldozatba kerül. Olaszország haj­landó és képes is segítségül jönni, miért tehát a késlekedés? Az olasz sajtó a dardanellai akcióra vo­natkozólag két pártra szakadt. A legtekinté­lyesebb lapok, köztük a Secolo és a Corriere della Sera is helyeslik a kormány álláspontját, hogy az olasz hadseregnek nem kell részt­­vennie a Dardanelák forszírozásában, nehogy a karinthiai és a trentinoi fronton meggyen­­gítsék és késleltessék az akciót. Más lapok, főleg a római Messagero azt írják, hogy részt kell venni a Dardanellák ostromában, hogy Oroszország munícióval való ellátását meg­gyorsítsák. Az olasz hadikölcsön Az olasz hadikölcsönre alig háromszáz­­millió lilát jegyeztek, ebből kétszázmilliót a kormányhoz közelálló nagybankok. Olasz­ország tőkéje egyáltalán nem áll a háborút szolgálatába. A pénz megérzi, hogy ez a há­ború Olaszországra nézve szerencsétlenül vég­ződhet. Az olasz kormány el van keseredve Olaszország tőkepénzesei ellen, akik azt mond­ják: Anglia akarta a háborút, tehát adjon hozzá pénzt. De már nyílt titok, a nizzai tár­gyalások kudarccal végződtek és Anglia csak az esetben adta volna millióit, h­a Olaszország azonnal csapatokat küld a Dardnellákhoz és a flandriai harctérre. Ezt azonban Olaszország nem tehette meg, mivel Cadorna, aki maga b­ízta-halasztotta a beavatkozást azzal, hogy Olaszország nincs kellően felkészülve, a be­avatkozás pillanatában kikötötte, hogy az egész haderőnek Olaszországban kell ma­radnia. Zürichbe érkező megbízható milánói je­lentések szerint az olasz hadikölcsön kibocsá­tása tökéletesen meghiúsult. Minthogy a kapi­talista­ rétegek, különösen klerikális körök, tel­jesen távoltartották magukat, a bankok kép­telenek nagy összegeket átvenni, ami feszült helyzetüket még inkább fokozza. Hírek a tengerről A Secolo jelenti Velencéből: A sülyedő A­malfiről sikerült a legénység nagy részét megmenteni. A megmentettek száma, tekintve, hogy több nagy hajó végezte a mentési mun­kálatokat, ötszáz ember. Az Amalfin összesen kilencszáz ember volt. A Secolo-nak ez a je­lentése nagy megdöbbenést keltett Olaszor­szágban, mert az eddigi közlések szerint csak száznyolcvan ember veszett oda a sülyedő páncélossal. A cenzúra nem törölte az olasz lap jelentését s így bizonyos, hogy az újabb adatok helyesek, s az Amalfi áldozatait nem száznyolcvan, hanem kétszerannyi. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtó­­hadiszállásról: Külföldi lapok ismételten hí­reket közöltek haditengerészetünknek ellensé­ges támadások folytán szenvedett hajóveszte­ségeiről. Mértékadó helyről szerzett informá­ciók alapján meg kell tehát állapítani, hogy a cs. és kir. flotta az Olaszországgal való há­borúban eddig semminemű veszteséget nem szenvedett és hogy az ellenséges sajtóban tengeralattjáróink megsérüléséről ismételten közölt hírek teljesen hamisak. Az olasz rizskivitel Az olasz kormány legutóbbi rendeletével számos árucikkre, többek között a rizsre is, kiviteli tilalmat léptetett életbe. A rizsterme­lők most közös beadványnyal fordulnak a kormányhoz, a rizsre vonatkozó kiviteli tila­lom felfüggesztése iránt. A rizstermelők kér­vényükben elmondják, hogy az olasz rizster­melők tekintélyes számát annál is inkább sújtja ez a körülmény, mert a határok el lé­vén zárva, a rizsmennyiség romlásnak fog in­dulni. Az olasz rizstermés és a tavalyi készlet oly nagy, hogy azt az országban elfogyasztani lehetetlen. Ezért kérik a tilalom felfüggeszté­sét. Döntés még nem történt. Ne adjunk a katonáknak alkoholos italt Redd Bulgária és a hatalmak Világ tudósítóidtól Amsterdam, julius hó. A Stampa érdekes inter­jút közöl, melyet a lap szófiai levelezője Genadief volt miniszter­rel folytatott. Az intervjú tartalma teljesen megegyezik a Corriere della Sera pétervári le­velezőjének befolyásos helyről kapott értesü­léseivel. Genadiesnak, bár Bulgáriának a Quadruple Ententeval való együttműködése mellett van, az a véleménye, hogy a szövetségtársak kísér­lete, hogy Bulgáriát a központi hatalmak ellen támadásra bírják, teljesen kudarcot vallott. Genadief szerint a német ügynökök propagan­dájukat Bulgáriá­ban kitűnően szervezték, ez a propaganda már azért is termékeny talajra talált, mert a bolgár nép legkevésbbé sem hisz az entente döntő győzelméről. Bulgária politi­kája a világháború kitörésekor nyílt könyv volt. Semleges óhajtott maradni minden mel­lékgondolat nélkül. Másképpen állottak az ügyek, mint Ro­mániában vagy Görögországban. Ezek az or­szágok határozottan kijelentették, hogy fel­készültek a háborúra s egy-két nap alatt meg­kezdhetik támadásukat, mig a tényállás iga­zolja, hogy a mai napig egy lépést sem tettek s a közeli időben sem várható ebben az irány­ban valami változás, mert mind a két ország­ban rendkívül nagy a német befolyás. E be­folyást általánosságban érthetetlen módon le­becsülték, m­ig az intervenció értékét túl ma­­gasra taksálták. A quadruple-entente hatalmai ezt végül maguk is belátták s éppen azért Bul­gáriával kezdtek tárgyalásokat. S valóban Bulgária egyedül idézhet elő három hét alatt a háború további folyamára döntő változást. Bulgária hadserege három hét alatt Konstan­tinápoly kapui előtt állhat. Konstantinápoly eleste a központi hatalmakra a legnagyobb csapás lenne. A Dardanellák forszirozása az orosz be- és kivitelnek szabad utat jelent s legalább 100.000-nyi embermegtakarítást, ki­ket most Gallipoliba kell küldeni a kitűzött cél elérése előtt. A négyes szövetségre Bulgária intervenciója negyven milliárd megtakarítást jelent. Az olasz lapok véleménye szerint Kon­stantinápoly elestével Németország és Ausz­­tria-Magyarország hatalmi ereje megtörik. — Való, — folytatja úgy a Stampa, mint a Corriere della Sera — hogy a csatardzsai vo­nal forszirozása nem könnyű feladat Bulgária részére és éppen azért akarja fáradságát és az áldozatok hozását jól megfizettetni. Még pedig előre. Bulgária jutalmul Macedóniát követeli. S valóban azt ugyanoly joggal követelheti, mint Franciaország Elzász-Lotharingiát vagy Olaszország Trientet. Nagyon jól tudjuk, hogy Szerbia Bulgária e követelése ellen tiltakozik, de tót nem Szerbia közvetett okozója-e a nagy világháborúnak? Oroszország nem Szerbia megvédése miatt indított háborút Ausztria- Magyarország ellen? És íme, most azt látjuk, hogy ugyanez a Szerbia a nagy harcokból tel­jesen kivonja magát, hogy hat hónap óta egyetlen offenzív támadást sem idézett, sőt mi több, az a gyanú kezd lábrakapnni, hogy Szer­bia Bécs buzdítására űzi Albániában kisded játékait. Úgy látszik azonban, hogy legújabban a négyes szövetség hatalmai más irányban ke­resnek olcsóbb és kedvező eredményeket. Ez Bulgáriát a központi szövetségesekkel való szorosabb tárgyalásokra indította. Az első lé­pés ez irányban az volt, hogy Németország polgári követét Szófiából visszahívta s helyét von der Goltz köréből származó magas kato­nai személyiséggel töltötte be, miáltal Török­ország és Bulgária egymáshoz való vonatko­zása bensőbb lett. Bulgária Törökországnak a legutóbbi időben nagy küldeményeket engedé­lyezett s nagymennyiségű gabonát szállított, ami a két kormány között fennálló barátságos viszonyt még jobban igazolja. Genadief a beszélgetés végén még meg­említette, hogy különösen orosz oldalról fe­nyegetéseket kaptak, hogy a Balkán-viszályt újból feltámasztják. De ettől Bulgária ma iga­zán nem fél, a hatalmak evvel már nagyon is megkéstek. Goldberg Ernő.

Next