Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-27 / 207. szám
1915. júius 17. VILÁG : Hiába! Az olasz támadások végig az egész vonalon ismét és ismét meghiúsultak. Az újabb arök és igen nagy áldozatok harcbavetése hiábavaló volt. Az eredeti állások ma reggeltől megint a mi, a védők birtokában vannak. Cadorna offenzivája egyetlen lépést nem haladt előre.. A hivatalos jelentés szerint: A doberdói fensik széle körül folyó harcok újból föléledtek. Az olaszok az egész arcvonalon éjjel-nappal szakadatlanul a legnagyobb hevességgel támadtak, de az újabb erők és áldozatok igénybevétele is hiábavaló volt. Az ellenség csak átmenetileg ért el helyi sikereket, ma szürkületkor az eredeti állások kivétel nélkül újból a hős védők birtokában voltak. A görzi hídfő ellen az ellenség nem kísérelt meg újabb támadást. A görzi grófságban az ellenséges tüzérség ma reggel ismét tömegtüzet indított. .4 km vidékén tegnap délután egy ellenséges támadást kézitusában és kőzáporral visszavertünk. A visszavonuló olaszok ágyutüzünkben súlyos veszteségeket szenvedtek. Egyik repülőnk Veronára bombákat dobott. A karinthiai és tiroli arcvonalon nem történt jelentős esemény. Höfer altábornagy. A Köln. Ztg. külön tudósítója jelenti az Isonzónál folyó harcokról: Az olaszok által hozott összes áldozatok megint eredménytelentek maradtak. Az olaszok veszteségei körülbelül az általuk beállított harcosok egy harmadát érik el, vagy talán még ennél is többet. Az olasz tüzérségnek most már sokkal takarékosabb tevékenységéből az olasz manációállapot fogyatékosságára lehet következtetik, nagy sietségben elhagyják a várost és Afrikát. A múlt héten az arabok nagy tömegekben megtámadták Avzarát, mely mintegy kilenc kilométernyire van Tripolisztól. Ezt a támadást azonban visszaverték. Tripolisz új kormányzója, Ameglio tábornok, roppant nagy tevékenységet fejt ki és ennek következtében Tripolisz lakossága megint jobban bizakodik. Új hadüzenet előtt A Giornate d'Italia szerint a török hatóságok elvben hozzájárultak ahhoz, hogy a Kisázsiában tartózkodó olasz hadkötelesek eleget tegyenek bevonulási parancsuknak. A lap panaszkodik azonban, hogy ez a határozat csak papíron van meg, mert a tényleges elutazást a legképtelenebb formulákkal éskifogásokkal megnehezítik vagy lehetetlenné teszik. Ilyen körülmények közt a diplomáciai viszony nem soká tartható fenn. A B. Z. am Mittag Luganóból keltezett jelentése szerint a háború Olaszország és Törökország között befejezett tény. A római lapok, csakhogy megokolhassák ezt a háborút, azt a hírt koholták, hogy egy török hadtest német tisztek vezetése alatt a solumi partokon Kirenajkám partraszállott. A Neue Züricher Zeitung jelentése szerint a cenzúra édesig állandóan törölte a Popolo di Italia cikkeinek részét, melyben azt követelik, hogy Olaszország üzenjen hadat Németországnak. Újabban azonban változott a helyzet. A reform szocialistállapja ma oly cikket közöl, amelylyel ennek a hadüzenetnek szükségességét bizonyítgatja. A partvidék bombázása Höfer mai jelentése szerint Veronára egyik repülőnk bombákat dobott. Az olasz partvidék legutolsó bombázásáról a Stampa (Anconából) a következőket jelenti: A Marocchián átvivő hidat Pedasso és Cupara-Marittima között számos találat rongálta meg, épp úgy a cupara-marittimai pályaudvart. Kisebb sérülést szenvedett a pedassoi világító torony, valamint Ortono, Chietti, Serracapriola és Campomairino helyiségek vasútállomásai. Sok lövedék érte a Thermoli melletti vasúti raktárakat, úgyszintén a vasúti pályatestet, valamint a távíró vonalat. Arabok Tripolisz előtt A Secoh jelentése szerint az ellenséges arabok már Tripolisz városának kapui elé értek. Az európaiak körében pánik tört ki és a Kapkodás a politikában !z Világ tudósítóidtól Tájékozódó útra indultam és legelőször egy munkapárti egyéniséget kerestem fel. — Köszönöm — fejelte kérdésemre — megvagyunk. Kultiválni szokta, úgy tudom, a szójátékokat, hát azt is mondhatom úgy megvagyunk, hogy még vagyunk. Mint a kutya a vízben. Politikailag kérem, csakis politikailag tessék érteni, vagyunk olyanképpen, mint a kutya a vízben. Szeretnénk kimenni a partra, de régi bűneink állanak ott furkósbottal és kergetnek vissza, hogy keressünk már partot. Tessék elhinni, a munkapártban csak úgy lézengünk, ismét mondom, politikailag, hogy szertenézünk és nem találjuk honunkat a klubban politikailag. — Ha szabad tudnom, miért tetszik mindig közbevetni, vagy hozzáragasztani, hogy „politikailag“. — Vártam a kérdését, azért hangsúlyoztam feltűnően, hogy „politikailag“,mert társadalmilag, hogy úgy mondjam, egyénileg, közgazdaságilag, az életviszonyokban az egymással való érintkezésben semmi sem változott, úgy élünk, mint eddig. A rang szerint, osztálybeli helyzet szerint, a vagyon révén, vagy szellemi javak birtokában és vallás szerint együvé tartozók együtt vannak, közéjük kellemes és alkalmazkodni tudó emberek keverednek, némelyik ott marad, asszimilálódik, boldogul, más visszakerül oda, ahonnan elindult, ha nem sikerült magasabb fokozatba jutnia. Vannak persze kárörvendők ilyenkor, vannak gúnyos megjegyzések: „nem birja az iramot“, „rossz startot kapott“, „aknára futott“ és a stréber kezdheti az egészet elölről. Karrierek letörése most is igen érdekes és tanulságos tárgya lehet a szemlélődésnek, valamint a karrierek keletkezése, az alkalmazkodásban szerencsések érvényesülése is. Aztán amiatt sincsen baj, hogy vannak gazdagok és vannak szegények. Van, aki naponta kétszáz koronát költhet, másnak ki kell számítania, nehogy társadalmi élete, esténként többe kerüljön tíz koronánál, ennél fogva szeret gyalog járni, kocsit elvből nem fogad, inkább szereti, ha meginvitálják. Nem baj, vélem, a szegénynek minden ház a háza, minden kocsi a kocsija. Szeretjük őket, ők a párt puritánságának a zászlói. A klubban beszélgetünk a háború eseményeiről, beszélgetünk egyes társadalomi jelenségekről is, keletkező hangulatokról vitatkozhatunk is és vannak társadalmi és közgazdasági viták nemcsak elvont, hanem reális kérdésekben, aktualitásokban is ellentétes osztrák érdekekről, ám azt mindig konstatálnunk kell, hogy ezek nem tartoznak a politikához, különben betiltanák a pártbékéje érdekében. Egy béke van. Politikailag az más. Politizálnunk nem tanácsos. Valahogy úgy érezzük, mintha itt volna a teremben a báró Podmaniczky Frigyes szelleme és mintha hallanák gyermekesen mérges hangját, ahogy szétoszlatja a csoportokat: „Ne politizáljatok, adta teremtette, menjetek kártyázni.“ A szoci lid kétfilléres alapú kártyajátéknak mostanság legbuzgóbb híve báró Ghillányi Imre földművelésügyi miniszter. Tisza billiárdozni szeret, Teleszky és Jankovich kibicelni szeretnek, Harkányi, ha pihenni akar, elviszi magával Jankovichot sétálni és művészeti kérdésekről diskurálgat vele. Nem politizálni! Micsoda szörnyűség, amikor valamennyiünknek éreznünk kell, hogy a politika a körmünkre ég, valamennyiünknek tudnunk kell, hogy eddigi politikai programunnk kinőtt a ruhájából és nincs más politikai párt sem, amelyet meglephessünk fürdőzés közben és ellopjuk ruháját. Hogy csak egyet említsek: ki meri most azt állítani, hogy kereskedelmi és vámpolitikánkat változatlanul fenntarthatjuk. Ki nem emlékezik magának Tiszának egyik erre vonatkozó kijelentésére egyes tapasztalatokról, ki nem veszi észre például a vámunió kérdésében is az eltéréseket. Avagy maradhat-e dirigáló uralmon az agrárius osztály? Ezt a témát nem folytatom. Ellenben felhatalmazom annak közlésére, hogy mindinkább eszünkbe jut többünknek, hogy az általános választások alkalmával, amikor a kerületektől mandátumot kértünk, sokan tettün fogadalmat az általános, egyenlő és titkos választási jogra és érezzük, hogy elkövetkezik az idő, amikor ezt a fogadalmat még számon kérik tőlünk. Nem lehet titkolni, hogy politikai programmmunk nagy változásokat igényel és többé sohasem lehet az, ami volt, mert ha változtatni nem akarunk rajta, akkor elmerülünk. Szívesen jegyeztem fel az őszinte nyilatkozatokat és elindultam alkotmánypárti nyilatkozót keresni. Úgynevezett nagymultu kitűnőséget találtam, a párt büszke is rá, hogy bőviben van nagymultunkkal. — Csak azt felelhetném arra vonatkozó kérdésére, hogy miiképpen állunk, hogy mi irányadónak tartjuk gróf Andrássy Gyula kijelentését, hogy most egyetlen fontos kérdés van és ez az, hogy seregeink győzzenek a harctereken, ezt kell előmozdítaniok az itthonlévőknek is minden, erejük megfeszítésével és a legteljesebb összetartással. Emlékezik-e, hogy mit szakított meg ezelőtt egyesztendővel az ultimátum bejelentése a képviselőházban? A rengeteg terjedelmi bélyegvitát szakította meg. A vitát vezette, annak életét mindennap meghosszabbította a mi pénzügyi kapacitásunk Springer Ferenc. Az ultimátum bejelentésekor még folytattuk egy kicsit színből, látszatból, aztán letettük a fegyvert, melylyel a kormányt ostromoltuk. Pedig nagy elszántsággal mentünk a harcba mi a pártalakuáskor, mely nemrég történt. Andrássy kijelentette, hogy a kormány átvételére törekszik és Dósy Zoltán magyarázta, hogy mily nagyjelentőségű, hogy aki mindig visszautasította a hatalmat, az bevallja, hogy a hatalmat keresi, mert nemzetét és faját veszélyeztetve látja. Elhallgattunk, amikor a fegyverek beszéltek és Andrássy nem mondta többé, hogy a hatalmat keresi, ámbár tudvalévően a háború közben is lett volna alkalma, hogy annak egy részéhez hozzájuthasson. Pártprogrammánk érvényesítése tehát függőben van. Nem mondom, hogy a program út nem fog módosulni. Sőt meg vagyok győződve róla, hogy a harcok tüzében és a felszínes politikai béke idején bensőleg már most is módosult. A harctéren lévők választói jogára vonatkozólag a mi pártunk részéről történt a módosító javaslat benyújtása a választói bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor a képviselőháziban. Ez nem sok, ugye? De kezdetnek tessék aképpen akceptálni, hogy az alkotmánypárt akkor szembeszállott Tiszának a választói jog kiterjesztése tekintetében tett elzárkózó kijelentéseivel és a munkapártot is rákényszerítette a mi határozati javaslatunk elfogadására. Hogy agráriusok vagyunk? Nohát nem vagyunk erősebben agráriusok, mint Tisza és semmiesetre se vagyunk olyan agráriusok, mint az ő főrendiházi szószólója, gróf Zselénszky. Egyébként, hogy miiképpen leszünk, hova fejlődünk, mit csinálunk, azt most nem tudhatjuk, amíg a háború be nem végződik, nem is tudhatjuk, véleményem szerint addig nem is helyes nyilatkoznunk, mert nyilatkozatunk csak kapkodás lenne, kifejezések és sablonok öltözéke volna, melyet élettelen papírmaché, bábára rakosgatnánk. Elmentem aztán a függetlenségi ; párt-] klubba. Senkit sem találtam ott. A néppárt klubbjában detto. Nem szerezhettem tehát nyilatkozatot afelől, hogy ott miképpen vannak a kapkodó politikával. De nem kételkedhettem, hogy szintén benne vannak, azaz, hogy volnának, ha gondolkoznának felőle. A svájci alagút kilométerenként 6 millióba kerül. A háború árából — 150 milliárd — oly alagutat építhetnénk, amely Capr Finistéreből (az Atlanti-óceántól) Vladi erosztokig (Csendes-Óceánig) vezetne. B:m