Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-27 / 207. szám

1915. júius 17. VILÁG : Hiába! Az olasz támadások végig az egész vona­lon ismét és ismét meghiúsultak. Az újabb arök és igen nagy áldozatok harcbavetése hiábavaló volt. Az eredeti állások ma reggeltől megint a mi, a védők birtokában vannak. Ca­­dorna offenzivája egyetlen lépést nem haladt előre.. A hivatalos jelentés szerint: A doberdói fensik széle körül folyó harcok újból föléledtek. Az olaszok az egész arcvonalon éjjel-nappal szakadat­lanul a legnagyobb hevességgel támad­tak, de az újabb erők és áldozatok igénybevétele is hiábavaló volt. Az ellen­ség csak átmenetileg ért el helyi sikere­ket, ma szürkületkor az eredeti állások kivétel nélkül újból a hős védők birtoká­ban voltak. A görzi hídfő ellen az ellen­ség nem kísérelt meg újabb támadást. A görzi grófságban az ellenséges tüzér­ség ma reggel ismét tömegtüzet indított. .4 km vidékén tegnap délután egy ellen­séges támadást kézitusában és kőzápor­ral visszavertünk. A visszavonuló ola­szok ágyutüzünkben súlyos vesztesége­ket szenvedtek. Egyik repülőnk Vero­nára bombákat dobott. A karinthiai és tiroli arcvonalon nem történt jelentős esemény. Höfer altábornagy. A Köln. Ztg. külön tudósítója jelenti az Isonzónál folyó harcokról: Az olaszok által hozott összes áldozatok megint eredménytele­­ntek maradtak. Az olaszok veszteségei körül­belül az általuk beállított harcosok egy harma­dát érik el, vagy talán még ennél is többet. Az olasz tüzérségnek most már sokkal takarékosabb tevékenységéből az olasz m­aná­­cióá­llapot fogyatékosságára lehet következ­tetik, nagy sietségben elhagyják a várost és Afrikát. A múlt héten az arabok nagy tömegekben meg­támadták Av­zarát, mely mintegy kilenc kilo­méternyire van Tripolisztól. Ezt a támadást azonban visszaverték. Tripolisz új kormány­zója, Ameglio tábornok, roppant nagy tevé­kenységet fejt ki és ennek következtében Tri­polisz lakossága megint jobban bizakodik. Új hadüzenet előtt A Giorn­ate d'Italia szerint a török hatósá­gok elvben hozzájárultak ahhoz, hogy a Kis­­ázsiában tartózkodó olasz hadkötelesek eleget tegyenek bevonulási parancsuknak. A lap pa­naszkodik azonban, hogy ez a határozat csak papíron van meg, mert a tényleges elutazást a legképtelenebb formulákkal és­­kifogásokkal megnehezítik vagy lehetetlenné teszik. Ilyen körülmények közt a diplomáciai viszony nem soká tartható fenn. A B. Z. am Mittag Luganóból keltezett je­lentése szerint a háború Olaszország és Török­ország között befejezett tény. A római lapok, csakhogy megokolhassák ezt a háborút, azt a hírt koholták, hogy egy török hadtest német tisztek vezetése alatt a solum­i partokon Kire­­najkám partraszállott. A Neue Züricher Zeitung jelentése szerint a cenzúra édesig állandóan törölte a Popolo di Italia cikkeinek részét, melyben azt követe­lik, hogy Olaszország üzenjen hadat Német­országnak. Újabban azonban változott a hely­zet. A reform szocialistál­­lapja ma oly cikket közöl, amelylyel ennek a hadüzenetnek szük­ségességét bizonyítgatja. A partvidék bombázása Höfer mai jelentése szerint Veronára egyik repülőnk bombákat dobott. Az olasz partvidék legutolsó bombázásá­ról a Stampa (Anconából) a következőket je­lenti: A Marocchián átvivő hidat Pedasso és Cupara-Marittima között számos találat ron­gálta meg, épp úgy a cupara-marittimai pálya­udvart. Kisebb sérülést szenvedett a pedassoi világító torony, valamint Ortono, Chietti, Serra­­capriola és Campomairino helyiségek vasútál­lomásai. Sok lövedék érte a Thermoli melletti vasúti raktárakat, úgyszintén a vasúti pálya­testet, valamint a távíró vonalat. Arabok Tripolisz előtt A Secoh jelentése szerint az ellenséges arabok már Tripolisz városának kapui elé ér­tek. Az európaiak körében pánik tört ki és a Kapkodás a politikában !z Világ tudósítóidtól Tájékozódó útra indultam és legelőször egy munkapárti egyéniséget kerestem fel. — Köszönöm — fejelte kérdésemre — megvagyunk. Kultiválni szokta, úgy tudom, a szójátékokat, hát azt is mondhatom úgy meg­vagyunk, hogy még vagyunk. Mint a kutya a vízben. Politikailag kérem, csakis politikai­l­­ag tessék érteni, vagyunk olyanképpen, mint a kutya a vízben. Szeretnénk kimenni a partra, de régi bűneink állanak ott furk­ósbottal és kergetnek vissza, hogy keressünk már partot. Tessék elhinni, a munkapártban csak úgy lé­zengünk, ismét mondom, politikailag, hogy szertenézünk és nem találjuk honunkat a­­ klubban politikailag. — Ha szabad tudnom, miért tetszik min­­­­dig közbevetni, vagy hozzáragasztani, hogy­­ „politikailag“. — Vártam a kérdését, azért hangsúlyoz­­­­tam­ feltűnően, hogy „politikailag“,­­mert tár­­­­sadalmilag, hogy úgy mondjam, egyénileg, közgazdaságilag, az életviszonyokban az egy­mással való érintkezésben semmi sem válto­zott, úgy élünk, mint eddig. A rang szerint, osztálybeli helyzet szerint, a vagyon révén, vagy szellemi javak birtokában és vallás sze­rint együvé tartozók együtt vannak, közéjük kellemes és alkalmazkodni tudó emberek ke­verednek, némelyik ott marad, asszimiláló­dik, boldogul, más visszakerül oda, ahonnan elindult, ha nem sikerült magasabb fokozatba jutnia. Vannak persze kárörvendők ilyenkor, vannak gúnyos megjegyzések: „nem birja az iramot“, „rossz startot kapott“, „aknára fu­tott“ és a stréber kezdheti az egészet elölről. Karrierek letörése most is igen érdekes és ta­nulságos tárgya lehet a szemlélődésnek, vala­mint a karrierek keletkezése, az alkalmazko­dásban szerencsések érvényesülése is. Aztán amiatt sincsen baj, hogy vannak gazdagok és vannak szegények. Van, aki naponta kétszáz koronát költhet, másnak ki kell számítania, nehogy társadalmi élete, esténként többe ke­rüljön tíz koronánál, ennél fogva szeret gya­log járni, kocsit elvből nem fogad, inkább sze­reti, ha m­eginvitálják. Nem baj, vélem, a sze­génynek minden ház a háza, minden kocsi a kocsija. Szeretjük őket, ők a párt puritánsá­gának a zászlói. A klubban beszélgetünk a há­ború eseményeiről, beszélgetünk egyes társa­­dalomi jelenségekről is, keletkező hangulatokról vitatkozhatunk is és vannak társadalmi és közgazdasági viták nemcsak elvont, hanem reális kérdésekben, aktualitásokban is ellen­­tét­es osztrák érdekekről, ám azt mindig konstatálnunk kell, hogy ezek nem tartoznak a politikához, különben betiltanák a párt­­békéje érdekében. Egy béke van. Politikailag az más. Politizálnunk nem tanácsos. Valahogy úgy érezzük, mintha itt volna a teremben a báró Podmaniczky Frigyes szelleme és mintha hallanák gyermekesen mérges hangját, ahogy­­ szétoszlatja a csoportokat: „Ne politizáljatok,­­ adta teremtette, menjetek kártyázni.“ A szoc­i lid kétfilléres alapú kártyajátéknak mostan­­­­ság legbuzgóbb híve báró Ghillányi Imre föld­művelésügyi miniszter. Tisza billiárdozni sze­ret, Teleszky és Jankovich kibicelni szeretnek, Harkányi, ha pihenni akar, elviszi magával Jankovichot sétálni és művészeti kérdésekről diskurálgat vele. Nem politizálni! Micsoda szörnyűség, amikor valamennyiünknek érez­nünk kell, hogy a politika a körmünkre ég, valamennyiünknek tudnunk kell, hogy eddigi politikai programun­nk kinőtt a ruhájából és nincs más politikai párt sem, amelyet meg­lephessünk fürdőzés közben és ellopjuk ru­háját. Hogy csak egyet említsek: ki meri most azt állítani, hogy kereskedelmi és vámpoliti­kánkat változatlanul fenntarthatjuk. Ki nem emlékezik magának Tiszának egyik erre vo­natkozó kijelentésére egyes tapasztalatokról, ki nem veszi észre például a vámunió kérdé­sében is az eltéréseket. Avagy maradhat-e di­rigáló uralmon az agrárius osztály? Ezt a té­mát nem folytatom. Ellenben felhatalmazom annak közlésére, hogy mindinkább eszünkbe jut többünknek, hogy az általános választá­sok alkalmával, amikor a kerületektől man­dátumot kértünk, sokan tettün fogadalmat az általános, egyenlő és titkos választási jogra és érezzük, hogy elkövetkezik az idő, amikor ezt a fogadalmat még számon kérik tőlünk. Nem lehet titkolni, hogy politikai programm­­munk nagy változásokat igényel és többé so­hasem lehet az, ami volt, mert ha változtatni nem akarunk rajta, akkor elmerülünk. Szívesen jegyeztem fel az őszinte nyilat­kozatokat és elindultam alkotmány­párti nyi­latkozót keresni. Úgynevezett nagymultu ki­tűnőséget találtam, a párt büszke is rá, hogy bőviben van nagymultunkkal. — Csak azt felelhetném arra vonatkozó kérdésére, hogy miiképpen állunk, hogy mi irányadónak tartjuk gróf Andrássy Gyula ki­jelentését, hogy most egyetlen fontos kérdés van és ez az, hogy seregeink győzzenek a harc­tereken, ezt kell előmozdítaniok az itthon­­lévőknek is minden, erejük megfeszítésével és a legteljesebb összetartással. Emlékezik-e, hogy mit szakított meg ezelőtt egy­­esztendő­vel az ultimátum bejelentése a képviselőház­ban­? A rengeteg terjedelmi­ bélyegvitát sza­kí­­totta meg. A vitát vezette, annak életét minden­nap meghosszabbította a mi pénzügyi kapaci­tásunk Springer Ferenc. Az ultimátum beje­lentésekor még folytattuk egy kicsit színből, látszatból, aztán letettük a fegyvert, mely­­lyel a kormányt ostromoltuk. Pedig nagy el­szántsággal m­en­tünk a harcba mi a pártala­­kuáskor, mely nemrég történt. Andrássy ki­jelentette, hogy a kormány átvételére törek­szik és Dósy Zoltán magyarázta, hogy mily nagyjelentőségű, hogy aki mindig visszautasí­totta a hatalmat, az bevallja, hogy a hatalmat keresi, mert nemzetét és faját veszélyeztetve látja. Elhallgattunk, amikor a fegyverek be­széltek és Andrássy nem mondta többé, hogy a hatalmat keresi, ámbár tudvalévően a há­ború közben is lett volna alkalma, hogy annak egy részéhez hozzájuthasson. Pártprogram­­mánk érvényesítése tehát függőben van. Nem mondom, hogy a program út nem fog módo­sulni. Sőt meg vagyok győződve róla, hogy a harcok tüzében és a felszínes politikai béke idején bensőleg már most is módosult. A harc­téren lévők választói jogára vonatkozólag a mi pártunk részéről történt a módosító javaslat benyújtása a választói bíráskodásról szóló tör­vényjavaslat tárgyalásakor a képviselőháziban. Ez nem sok, ugy­e? De kezdetnek tessék aképpen akceptálni, hogy az alkotmánypárt akkor szembeszállott Tiszának a választói jog kiterjesztése tekin­tetében tett elzárkózó kijelentéseivel és a munkapártot is rákényszerítette a mi hatá­rozati javaslatunk elfogadására. Hogy agrá­riusok vagyunk? Nohát nem vagyunk erő­sebben agráriusok, mint Tisza és semmiesetre se vagyunk olyan agráriusok, mint az ő fő­rendiházi szószólója, gróf Zselénszky. Egyéb­ként, hogy miiképpen leszünk, hova fejlő­dünk, mit csinálunk, azt most nem tudhat­juk, amíg a háború be nem végződik, nem is tudhatjuk, véleményem szerint addig nem is helyes nyilatkoznunk, mert nyilatkozatunk csak kapkodás lenne, kifejezések és sablonok öltözéke volna, melyet élettelen papírmaché, bábára rakosgatnánk. Elmentem aztán a függetlenségi ; párt-] klubba. Senkit sem találtam ott. A néppárt klubbjában detto. Nem szerezhettem tehát nyilatkozatot afelől, hogy ott miképpen vannak a kapkodó politikával. De nem kételkedhettem, hogy szintén benne vannak, azaz, hogy volnának­, ha gondolkoznának felőle. A svájci alagút kilométerenként 6 millióba kerül. A háború árából — 150 milliárd —­ oly alagutat építhetnénk, amely Capr Finistéreből (az Atlanti-óceántól) Vladi e­rosz­tokig (Csendes-Óceánig) vezetne. B:m

Next