Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)
1915-08-18 / 229. szám
eg 1918- augusztus 18. VILÁG látják. De Selves volt miniszter ezt mondta: Hiába igyekeznek ellenségeink rámutatni a békekötés lehetőségeire. "A háború hosszú lesz és mi tudjuk majd azt győzelmessé alakítani. Mit tesz Anglia a háborúban A Daly Mail-nak jelentik Pétervárról. Az angol nagykövet másodszor is szükségesnek tartotta, hogy megmagyarázza az orosz közönségnek, mit tesz Anglia a háborúban. A nagykövet a moszkvai lapok képviselőivel folytatott beszélgetés során kijelentette, hogy a győzelem az ágyuk és a muníció kérdése. Aki látta a német erődítményeket vagy azok fénykép-felvételeit, megítélheti azok erősségét. A németek a nyugati fronton nem gyöngítették meg hadseregüket. Oroszországnak nem áll érdekében, hogy a szövetségesek nagy offenzívát kezdjenek nyugaton, mielőtt még bizonyosak volnának abban, hogy áttörhetik a német frontot. A Dardanellákról szólva, a nagykövet azt mondotta, hogy midőn Törökország hadat üzent, Oroszország arra kérte Angliát, rendezzen demonstrációt a Dardanellák előtt, hogy a törökök csapataik egy részét a Kaukázusból visszavonják. Erre Anglia megkezdte a Gallipoli elleni hadjáratot, egyúttal azzal a szándékkal, hogy kierőszakolja az átkelést a tengerszorosokon és biztosítsa az orosz ki- és bevitelt a Dardanellákon át. Ez meggyöngítette a nyugati frontot és késleltette az offenzívát. A Daily Mail tudósítója hozzáteszi, hogy a nagykövet nyilatkozatát általában rokonszenvesen fogadták. Minthogy az orosz vereségek legsúlyosabb hetei már elmúltak, szívesebben hallgatnak meg olyan eljárásról való kijelentéseket, amelyeket előbb semmivel sem menthető késedelmeskedésnek neveztek volna. Német támadás Anglia nyugati partja ellen Londonból jelenti a Reuter-ügynökség. E hó 16-án reggel egy német tengeralattjáró Anglia nyugati partján fekvő Parton, Hallington és Whitehaden helyekre gránátokat tüzelt anélkül, hogy jelentékenyebb kárt okozott volna. Néhány gránát a Partontól északra fekvő vasúti pályatestet érte. A forgalom némi fennakadást szenvedett. Whitehadenben és Hallingtonban tüzek támadtak, amelyeket hamarosan eloltottak. Emberéletben nem esett kár. Az Unió béketörekvései A Wolff-ügynökség különtudósítója jelenti szikratávíróval Newyorkból. A Newyork American nevű Hearst-csoportbeli lap kongresszusi és egyéb mértékadó körökből számos kijelentést közöl, amelyekben a nyilatkozók amellett foglalnak állást, hogy a semleges államok ligát alkossanak a semlegesek jogainak megvédésére és a béke heyreállításában való közreműködésre és egyúttal állást foglalnak amellett is, hogy a fegyverkiviteli tilalmat mondják ki. Vezércikkében a Newyork American appellál Wilson elnökhöz, hogy személyes és hivatalos befolyását a fegyverkivitel beszüntetése érdekében vesse latba. A lap amerikai cégek hosszabb jegyzékét közli, akik összesen 139 milliónyi hadimegrendelést visszautasítottak. Körkérdéssel megállapította a lap, hogy folyton nő azoknak a száma, akik hadimegrendeléseket visszautasítanak, nehogy a háborút meghosszabbítsák. A semleges hajózás A Daily News Írja: Be kell ismernünk, hogy Anglia a semleges hajózással szemben formálisan igazságtalan eljárást követ. A helyes védekezés az, hogy a modern tengeri közlekedés gyorsaságával a kereskedelem és a tengeri háború általános módszerei annyira megváltoztak, hogy a régi népjogi szólamokat cs kis új módszerekkel lehet hatásosan védelmezni. Egy mondern tengerjáró gőzöst nem lehet nyílt tengeren átkutatni s kikötőbe kell vinni. Sajnos, azok a változások, amelyek normális viszonyok között fokozatosan állottak elő, most egyszerre merültek fel s a kereskedelmi világnak sejtelme sem volt arról, milyen egy tengeri háború modern feltételek Egy tragikus nemzet Kriegspressequartier, augusztus 10. tt Világ haditudósítóidtól Ma egy esztendeje éppen virágos katonavonaton utaztunk a tragikus nemzet tragikus földje felé. Galíciában akkor hűvös volt és az ég sárgásan, bíborosan borult a pompás hegyekre. Magyar bakákat vittek a katonavonatok, virágos volt a sapkájuk, magyar nótákat daloltak, győzelemről beszélt a szemük csillogása és akkor még harci jelszó volt a lengyel testvér felszabadítása és évszázados rokonszenv, közös sors, közös szenvedések, közös harcok emléke élt a lelkekben. A magyar bakák azt danolták, hogy Busul a lengyel hona állapotján, mert Poniatovszky nincsen a csatáján, a magyar bakák azt dalolták, Nincs még veszve Lengyelország, él, remél mi általunk és a lengyel paraszt, a lengyel hivatalnok közömbösen hallgatta a nótájukat a pályaudvarokon. Én nem értettem a közönyüket, a nyugalmukat, tűnődtem és csodálkoztam, hogy mit jelentsen ez. Akkor a háború elején kerestem a lengyeleket, kerestem a lengyel nemzetet és nem találtam meg. A nagy gőzhenger akkor indult el Dubno, Rowno, Luck irányából, a lengyelek tudták, hogy az ő földjüket sepri végig és néma közönynyel, fásult fatalizmussal várták a sorsukat. Kerestem a lengyeleket és nem találtam meg a tragikus nép lelkét. A lengyel paraszt nehéz sejtelmekkel élt nyomorult viskójában, a lengyel főurak aggódva gondoltak kastélyaikra és rokonaikra, akik a másik félnél voltak, az ő vérük mind a két részen folyt, az ő fiaik mind a két hadseregben szolgáltak és egyetlen lengyel dolog, lengyel motívum az volt, hogy Dukla utcáján két zsidóleány civódott egymással és az egyik haragosan és rikácsolva rárivallt a másikra: Nepozwolim! Nem akarom! Ez a nepozwolim, királyválasztó országgyűlések csatakiáltása, buszirtásó lengyel jog volt az egyetlen, amit értettem és éreztem, a többi közöny volt, fásultság, fatalizmus, nehéz sejtelmek, bús aggódások. * Legionisták jöttek aztán a faluba. Fiatal gyerekek, sapkájukra, melyet a lengyel sas díszített, virágot tűztek ők is, furcsa szlávos kiejtéssel, lágyan beszéltek németül és fiatalok voltak, mosolygók és aznap nem törődött velünk a falu, nem érdekeltük, neon néztek utánunk az utcán, nem kérdezték, hogy hány tábornokot fogtunk el. Aznap csak a legionistákkal törődtek. Enni adtak nekik, finom italok kerültek elő, fehér terítékű, nemesművü asztaldíszek, szinte rend lett a faluban és tisztaság, ünnepe volt a falunak; a legionistákat ünnepelték. Amit nekünk pénzért nem akartak eladni, azt nekik ingyen odaadták. S egy fiatal legionista büszkén beszélt nekem arról, hogy köztük van akadémikus, doctor philosophiae és egyetemi tanár, parasztgyerek és henteslegény, mindenki eljött, hogy a moszkalok ellen harcoljon, a moszkalok ellen, akik elvették a lengyel szabadságot, akik valamikor el akarták venni a lengyel nyelvet, a hitet, ők mind harcolni fognak a moszkalok ellen, amíg Varsó újra szabad nem lesz, amíg a darabokra tagolt lengyel föld büszke egységben nem egyesül. A legionista azokat a szólamokat mondta, amiket akkor minden lengyel újságban meg lehetett találni, nem volt a szavainak belső csengése és ebből a kedves, szemüveges, szőke egyetemi hallgatóból sem éreztem a lengyelség lelkét. * Lemberget elfoglalta az orosz, a cár seregei elözönlötték Galíciát, mondhatatlan szenvedések és aggódások következtek. A katonáink, akik harcoltak, szenvedtek, küzködtek Galíciában, nem tudtak szeretettel gondolni Galíciára, sem a földjére, sem a népére, mert hisz minden emlék fájdalmas volt, ami reá vonatkozott. Menekülőik özönlöttek Galíciában, magukkal hozták a szenvedéseiket és nyomorúságukat, úgy látszott a lengyel ügy elveszett. A sok keserűség és csalódás, ami lengyel földeken ért bennünket, szinte hideggé tett a lengyel fájdalmakkal szemben. Egyszer együtt utazott velem valamelyik galíciai város felé egy lengyel leány, hosszan és sokáig magyaráztam neki, hogy reménytelen a lengyel ügy, mert nincs lengyel polgárság, a lengyel paraszt közömbös, a lengyel főurak kevesen vannak, közigazgatásról, utakról, földnélküliségről, gazdag Galicia nyomoráról beszéltem neki s amit a lengyelek elfelejtettek megcsinálni a maguk ideáljaiért, azt mi nem csinálhatjuk meg. A leány sokáig és nyugodtan hallgatott, aztán elpirult, megremegett az ajka és könynyes szemekkel, zokogva mondotta: — Mit akarnak tőlünk? Mennyit szenvedjünk még? Mi történjék még velünk? Hisz annyit szenvedtünk már? Feldúlta az ellenség városainkat, falvainkban a hódító részegíti a parasztot és Lembergből elvitte az orosz gyönyörű nemzeti emlékeink csodálatos gyűjteményét. Az oroszok elvitték Lembergből az Ossalineumot. És keservesen sírt az Ossalineumért, a lengyel nemzet szép emlékeiért. * Gorlice után jártam Galíciában és a lengyeleket akkor sem találtam meg. A városokban még voltak ujjongók, de a falvak csöndes közönyben szenderegtek tovább és féltek, hogy az orosz visszajön. A városok is aggódtak, hogy új sebet fognak majd kapni új csatákban. Mint ólmos nyomás nehezedett a telkekre, hogy hátha visszajön az orosz. S ezért olyan nehéz megtalálni a lengyelt. A végzete oda telepítette a világ legnagyobb országa mellé s a lengyel paraszt, a lengyel polgár is azt hitte, hogy a cár hadserege győzhetetlen, mert a legnagyobb. Lemberg után is attól tartottak, hogy talán visszajön az orosz s amikor azt mondták nekik, hogy a világ legnagyobb katonai hatalma, az osztrák-magyar és német hadsereg, vigyáz a városukra, busán csóválták a fejüket és azt mondták, hogy igen, de az oroszok sokan vannak. Katolikusok, a kultúrájuk nyugat, a lelkük európai, a vérük szláv és a világhistóriai legnagyobb szláv és orthodox hatalmassága lidércnyomásos közelségben van hozzájuk. A világ három leghatalmasabb birodalma közé ékelve, mindenikben más sorsban, vájjon melyik nemzet lenne olyan nagy és okos, hogy itt megtalálja a helyét. * Az orosz cár egyenruháját viselte, orosz tiszt volt és mégis forró üdvözlettel szorított kezet a jaroslaui polgárral, aki haragtól lángolva mondta neki, hogy Varsó felé megyünk. Lengyel volt, orosz egyenruhát viselt, az orosz hadseregben harcolt, mégis azt súgta a jaroslaui polgár fülébe: — Bár igaz lenne, bár úgy volna, bár Varsó felé mennétek. Akkor minden megváltoznék, akkor tudná a nép, hogy hol a helye. Éltek ezelőtt, de vagy sírva, vagy szomorúan, vagy suttogva beszéltek. Most Varsó és Ivangorod után szabadok lesznek a lengyel hangok. A befagyott trombitából talán újra felriad, hogy nincs még veszve Lengyelország, Magyar Lajos mellett. Tagadhatatlan, hogy az egész kérdést a háború után revideálni kell és uj jogot kell teremteni. Szerda Mindenki nézze meg a Pasaréti Lövészárkot! Siófokra közlekedés kelet* p. u.ról s vissza: Bpest keleti p. u. ind......... 630 70u* 10 12*5 2&6’ Bfüred crk...........................“’ll«* 3?-3 “eKT' , ind. hajó ............. 12« 350 7® Siófok érk. . 1»’ 4« 8^ •-gal jelöltek a fiumei gyorsvonatok, átszállással Adonyszabolcsban. Többi személyvonat, közvetlen kocsikkal. Siófok ind. hajó ...____ 350 9« 12« Bfüred érk. . 4« 10« 2« , ind. _ ... ........... 5i£ 1137 258 Bpest érk. k. p. u................ 900 4« 740 Átszállás nincs.