Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)
1915-08-03 / 214. szám
55 1915. fugusztus 3. VILÁG Törökország háborúja A Dardanella-fronton történő eseményeikről a török főhadiszállás aztjelenti, hogy a* * utóbbi időben nincs nagyobb jelentősége. SzedU-Bahrnál a felderítő osztagok behatoltak az ellenséges lövészárkokba és számos fegyvert és muníciót zsákmányoltak. Egyik repülő Tenedosra négy bombát dobott eredménynyel, amelyek közül kettő egy ellenséges repülőtéren hullott le. A repülőgépet két ellenséges repülőgép üldözte, amelyek arra hatástalan géppuska-tüzet indítottak. A Gallipoli-félsziget ellen az entente csapatai, négyszeres rajvonalba fejlődve, ismét erős támadást intéztek. A támadást a török csapatok visszavetették és az emtentenak óriási veszteségeket okoztak. Ennél a támadási kikiséreletnél, megbízható jelentések szerint, egy teljes francia divízió veszett oda. A kaukázusi harcokról az orosz vezérkar a következő jelentést adta ki: Július 27-én török felderítő osztagok megtámadták előőrseinket, tüzelésünkkel azonban visszavertük őket. Olty irányában puskatüzelés. Erzerumból jelentik: Az oroszok folytatják a visszavonulásukat a török jobbszárny elől, amely üldözés közben állandóan harcokat folytat az orosz utóvédekkel. E harcok mindig a törökök sikerével végződnek. A legutóbbi harcokban ejtett orosz foglyok most érkeznek Erzerumba. A foglyok egybehangzó kijelentése az orosz sereg hangulata teljesen deprimált. 50.000 orosz, akik a keleti határon harcoltak, eldobták fegyvereiket és vonakodtak a háborút folytatni A foglyok csodálattal adóznak a török tüzérségnek és gyalogságnak. Konstantinápolyi lapok egy lengyel küldöttség megérkezését jelzik, amelynek Gabrowski, a krakói egyetem tanára, is a tagja. A küldöttség célja, hogy a törökországi közvéleményt felvilágosítsa a lengyel nemzeti törekvésekről. A lengyeleknek álandó képviselete is lesz Konstantinápolyban, amely egy folyóiratot is török, német és francia nyelven ki akar adni. A Tasvir i Eskiar ez alkalomból azt írja, hogy az ot tóműnek at, akiket a lengyelekkel annyi történelmi kapcsolat fűz egybe, az a kívánság hatja át, hogy sikerüljön a lengyel népnek orosz iga alól a felszabadulása. AzArmeuron nevű nagy angol szállíilőhajót, mely a Földközi-tengeren csapatokat szállított a Dardanellákhoz, tengeralattjáró megtorpedózta. Egy francia tengeralattjáró hajó az éjszaka besurrant a szorosba. A második ütegnek ugyancsak hosszú időt töltött Páriában. A B. osztályon „nagyon sokat“ dolgoznak. Egész kémrendszer fut itt össze. Az a csodálatos, hogy a Krupp-gyár, amelynek a címét most a „nagy Berta“ adja meg. — „la marmita Bertha“, amint a mi bundásaink nevezik — ez az egész nagy, lehet mondani, legnagyobb gyári szervezetet egy sorház cégére alá rejti.“ * A párisi emléktárgyakat úgy hívják, hogy „Article de Paris“. Az araszos Eiffel-torony, a Napóleon-emlékek, pénztárcák, albumok, levelezőlapok javarésze német gyártmány volt. Az idegen, aki párisi emléket vásárolt magának, német portékát vett a Rue de Rizolin. Most a franciák ezek ellen az apró emléktárgyak ellen indítottak irtó hadjáratot. A Figaro boldogan újságolja: „Kiraktaink megváltoztak. Újjászülettek rajtuk az apró libelet-k, csinosabbak, franciábbak, mint régen voltak. Pár év óta német ügynökök árasztották el olcsó pénzen áruikkal boltjainkat. Olcsók voltak áruik de förtelmes ízléstelenek. Semmit nem adtak az embernek pénzéért. Az article de Paris egykori termő művészeit legyezte a boche ipar. De most egy év alatt újra apró mestermunkák kerültek ki kezeik alól és felváltották kirakatainkban az osztrák-német ipar termékeit. Az „article de Paris újra visszakapja régi nyelvét Parisban és a világpiacon és ez az igazság!“ A franciák boldogok. Ezt a csatát, úgy látszik, megnyerték egyelőre — a német ipar és ízléstelenség ellen, fényszórói felfedezték és egyetlen ágyútövéssel eltalálták. .4 tengeralattjáró harmincegy főnyi személyzetét elfogták. A doberdói fensikért A tiroli és karinthiai határterületen az olaszok támadó lendülete meggyengült. A tiroli arcvonalon egy ellenséges osztag kísérelt meg előrenyomulást, azonban meglepetésszerűen rajtaütöttünk és viszavertük. A karinthiai határterületen a gyalogsági támadások újból szünetelnek. A tengermelléken az olaszok tevékenysége élénkül. Az arcvonal északi szakaszaiban ugyan legnagyobbrészt nyugalom van, de délen az olaszok többször intéztek támadást állásaink ellen. Az erős olasz támadásokat visszavertük, s gyalogságunk eredeti állásain túl előrenyomult. A doberdói fensik szegélyén tüzérségi harc van. Hivatalos jelentésünk a következő: A tiroli arcvonalok a Lodró-völgyben a Bezzesszótól nyugatra egy ellenséges osztagon rajtaütöttünk és nagy veszteségei mellett visszavetettük. A Judicariákban őrjárataink elzavartak két olasz megfigyelőörsöt, amelyek a Condinótól északnyugatra emelkedő magaslatokon befészkelték volt magukat. A karinthiai határterületen semmi lényeges se történt. A tengermellék északi szakaszaiban legnagyobbrészt nyugalom van. A fensikert az ágyúharc tovább tart. A Polazótól keletre állásaink ellen intézett ezrős olasz támadásokat egy ellentámadással teljesen visszavertük, amely alkalommal gyalogságunk eredeti állásain túl nyomult előre. Höfer altábornagy. A Temps foglalkozik a görzi csatával s megállapítja, hogy az olasz szövetségesek tényleg nagyon lassan haladnak előre s eredményt jóformán mit sem értek el kéthónapos hadjáratuk alatt, akkor, amikor az osztrák és magyar monchi két fronton is foglalkoztatja hadseregét. A végső eredményben ma mégsem szabad kételkedni. Mire majd keresztültörték magukat azokon a védvonalakon, amelyek most az olaszokat feltartóztatják, a haladás sokkal gyorsabb lesz. Útjuk azonban nem Trieszt felé fog vezetni, hanem Bécs és Magyarország felé. Trieszt amúgy is kezükbe fog kerülni, ha már egyszer döntő csatában megverték az osztrák és magyar hadsereget, sok, csak alárendelt jelentőségűek. Nagyobbszabású támadásra nem vállalkozott az ellenség. Megállapítható, hogy az olaszok, akik több hadtestet vezettek a küzdelembe, súlyos veszteségeket szenvedtek. Ezek még nagyobbak, mint az első isonzói csatákban szenvedett veszteségek. Annyi bizonyos, hogy számos ellenséges hadosztályt megtizedeltek. A hadállásaink előtti terep valóságos halálmező. A második olasz offenzíva A Berliner Lokalanzeiger-nek azosztrák és magyar sajtóhadiszálláson lévő tudósítója az olasz offenziva összeomlásáról a következőket jelenti lapjának: Tizenegy napig tartó rettenetes küzdelmekben az osztrák és magyar csapatok az olaszok hatalmas ágyútüze, és naponta háromszor-négyszer megkísérelt gyalogsági támadásai ellenére, amelyek majd mindig elkeseredett kézitusára vezettek, az egész vonalon megtartották hadállásaikat. Ilyenformán az olaszok új offenzívája a borzasztó áldozatok dacára is, ismételten eredménytelen maradt. Már az általános támadás után, melyet az olaszok a vasárnapról,hétfőre forduló éjjelen intéztek az egész arcvonalon ritka bátorsággal és legkimlóbb ezredeik feláldozásával, igen meggyengültek az ellenség sorai. Ezután szünet állott be. A keddi nap folyamán kitűnt, hogy az ellenfél, amelynek csapatai szinte emberfeletti munkát fejtettek ki , kimerült. A Kun területen a küzdelmek mindinkább elcsendesedtek és július 28-án már teljes nyugalom volt. Hasonlóképpen az Isonzó mentén, a Görztől északra lévő hadállásoknál is. A görzi hídfő előtt, amelyért majdnem kilenc héten át küzdöttek, július 28-án csupán tüzérségi harc volt. A doberdói fensik vidékén is ágyúharc volt, de az itteni küzdelem sokat veszített korábbi intenzitásából. A kis gyalogsági összetűzések, amelyekre az utóbbi órákban került A Balkán A szerb minisztertanács döntött: Bulgária területi követeléseinek nem tesz eleget. Szerbia elhatározása érthető. Az entente az olasz szövetségesért megfosztja Szerbiát jövő fejlődésének lehetőségétől, amikor a tengertől elzárja. Szerbia szövetségeseinek erre az ökök kapására azzal felel, hogy ragaszkodik macedóniai területeihez, amivel elzárja az entente Bulgáriával való megegyezésének útját. A macedónkérdést tehát elintézték. A diplomáciának itt már nincs többé mit tennie. A macedón kérdést diplomáciai után nem lehet már megoldani. Bulgáriában még az entente-barátoknak is be kell látni, hogy az entenek annyi ereje sincsen, hogy saját szövetségeseinél eredményt érhessen el. Az entente tehát végleg elveszítette Bulgáriát s ezzel még a reményét is annak, hogy Konstantinápoly birtokába jusson Szerbia nem mond le Macedóniáról Nisből jelentik. A sajtóiroda jelenti, hogy a minisztertanács döntése az, hogy Szerbia a bolgár jegyzékben foglalt kívánságoknak, melyek területi engedményekre vonatkoznak, nem hajlandó eleget tenni, amint ez a múltban sem volt szándékában. Az Odeszki Novoszti híradása szerint Trubeczkoj herceg orosz követ nem megy többé vissza Nisbe, mivel az orosz kormány által reá bízott feladatok egyikét sem tudta kedvezően elintézni. Utódja Poklevszki közsés bukaresti követ lesz, kinek helyét Triubeczkoj foglalja el. A bolgár kormány félhivatalos lapja, a Narodni Prava, a legerélyesebben megcáfolja a Corriere della Sera-nak azt a híradását, hogy a háború kitörése előtt Törökország és Bulgária között a kölcsönös semlegességre vonatkozólag szerződés állott fenn. A bolgár lap azt írja, ha a török-bolgár szerződés valóban fennállott volna, akkor Bulgária nem folytatott volna semmiesetre sem tárgyalásokat Törökország ellenfeleivel. Görögország magatartása A római Tribuna jelenti, hogy a Görögország segítségében való remény már nagyon halvány. A parlamentet is elhalasztották augusztus 15-ig és a középhatalmak befolyása mind nagyobb lesz az országban. Az Epoea a következőket jelenti Deville francia athéni követ hirtelen felmentésének okairól: Deville és Gunaris miniszterelnök közt konfliktus támadt, mert a francia követ nem volt hajlandó elégtételt nyújtani Gunaris miniszterelnöknek azért az indirekt támadásért, amelyet július 15-én, a francia szabadság, lakomán intézett a miniszterelnök ellen, amikor gratulált a görög népnek a legutóbbi választáson tanúsított magatartásáért. Gunaris, aki ebben Görögország belső ügyeibe való beavatkozást s személyes támadást is látott, a párisi görög követ utján a francia külügyminisztériumhoz fordult elégtételért. Devillet azonnal visszahívták és az új követ, Guillemin, már Athénbe érkezett. A Hellas közli: Athanazios Romanos, Görögország párisi követe Athénbe érkezett, hogy Gunaris miniszterelnöknek referáljon a párisi vezető köröknek a görög politikára vonatkozó felfogásáról és a Párisban elhelyezendő nagyobb görög kölcsön sikertelenségének okairól. A konferencia Romanos és Gunaris közt délelőtt 11-től késő délutánig tartott és csak a minisztertanács szakította meg, amelyet Gunaris a török-görög incidensek és vitás kérdések ügyében hívott össze. A minisztertanácsba később bevonták Romanost is, aki ott elreferálta a négyes entente legújabb felfogását a görög kérdésben. A miniszterelnök röviden kifejtette, hogy mily következményeket von le az előadottakból és ezzel a tanácskozás véget ért. Keim