Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)

1915-08-26 / 237. szám

Cs&Körtök VILÁG 1915. augusztus 26. – Az Egyesült-Államok válasza Bécsből jelentik: Penfield, az amerikai Egyesült-Államok nagykövete, a következő jegyzéket nyújtotta át Burián báró közös kül­ügyminiszternek : Az amerikai Egyesült-Államok alulírott nagykövete nem mulasztotta el, hogy közölje kormányával az 1915. június 19-iki jegyzék teljes tartalmát, amelyben Burián báró kül­ügyminiszter előadta a cs. és kir. kormány nézeteit és megjegyzéseit az Egyesült­ Államok kormányának az amerikai gyárosok és Nagy­­britannia s szövetségesei közti fegyver- és funnició-kereskedelmi forgalom megengedése kérdésében tanúsított magatartására nézve. Alulírott utasítást kapott kormányától, hogy válaszul a következőket közölje: Az Egyesült­ Államok nem ért egyet Az Egyesült­ Államok kormánya gondosan mérlegelte a cs. és kir. kormánynak fejt­egetéseit sorra a fegyver- és muníciókivitelre vonatkozóan, amely az Egyesült­ Államokból oly országokba irá­nyul, amelyek Ausztria-Magyarországgal és Német­országgal hadiállapotban­­ vannak. Az Egyesült­ Államok kormánya el­ég­ült­séggel vesz tudomást ar­ról, hogy a cs. és kir. kormány elismeri azt a két­ségtelen tényt, hogy magatartását az Egyesült­ Államokból való fegyver- és muníciókivitel kérdé­sében az a szándék vezérli, hogy megőrizze a leg­szigorúbb semlegességet és a nemzetközi szerződé­sek határozataihoz, azok minden betűjéhez alkal­mazkodjék, azonban meglepetéssel látja, hogy a cs. és kir. kormány értésére adja, hogy a jog szigorú alapelveinek betartása a jelenlegi háború folyamán kialakult körülmények közt nem elegendő, s azt állítja, hogy a kormánynak túl kellene mennie azokon a régóta elismert szabályokon, amelyek ezt a forgalmat a semlegesekre nézve meghatározzák, s intézkedéseket kellene tennie, hogy szigorúan paritásos magatartást tanúsítson mindkét hadviselő féllel szemben. Azzal az állítással, amely szerint fennállana az a kötelezettség, hogy a nemzetközi szokás sza­bályait speciális körülményekre való tekintettel meg kell változtatni vagy módosítani, az Egyesült­ Államok kormánya nem érthet egyet. A múlt nem­zetközi gyakorlatában ismeretlen ilyen kötelezett­ségnek elismerése minden semleges nemzetre azt a kötelezettséget róná, hogy törvényt üljön egy há­ború lefolyásán és korlátozza kereskedelmi forgal­mát egy hadviselő álla­mmal, amelynek tengerészeti sikerei a semleges államot az ellenséggel való ke­reskedelemben akadályozzák. A cs. és kir. kor­mánynak, úgy látszik, az az álláspontja, hogy az egyik hadviselő félnek a tengeren való fölényéből eredő előnyeit semleges hatalmaknak ki kell egyen­­líteti­ök a győzővel való kereskedelmi forgalom megszüntetésének rendszeresítésével. A cs. és kir. kormány megjegyzéseit a fegyver- és muníciókivi­telre korlátozza, de ha az elv, amelyért síkraszáll, helyes, annak hasonló erővel kellene érvénynyel bírnia az összes hadidugáru-cikkekre. Valamely hadviselő államnak, amely a nyílt tenger fölött uralkodik, nagy fegyver- és municiókészlete lehet, de élelmiszerben és ruházati cikkekben hiányt szenvedhet. Az új alapelv szerint, hogy tudniillik a kiegyenlítés semlegességi kötelesség, semleges nemzetek kötelezve volnának megtiltani az ily cik­kek kivitelét, mert a hadviselő felek egyike a ke­reskedelmi forgalom útján nem szerezhetné meg azokat. Ha azonban ezt a cs. és kir. kormány által oly erősen hangsúlyozott érvet hatályosnak ismer­jük el az egyik hadviselő fél tengeri fölényének alapján, vájjon nem volna-e ez ugyanúgy érvényes egy a szárazföldön fölényben levő hadviselő félre is? Ha a kiegyenlítésnek ezt az elméletét alkal­mazzuk, amikor egy hadviselő félnek, amely az eredményes szárazföldi harchoz szükséges muníció­nak hijján van, meg kellene engedni, hogy azt semlegesektől vásárolja, míg egy hadviselő fél, amelynek hadiszerben feleslege van, vagy megvan az ereje, hogy azt előállítsa, ki volna zárandó ilyen kereskedelemből. Nyilvánvaló, hogy a szigorú semlegességnek a cs. és kir. kormány által meghatározott fogalma a bonyodalmak egész tömkelegébe sodorna egy sem­leges nemzetet, amely bonyodalmak a nemzetközi kötelezettségek egész területét homályassá tennék, gazdasági zavart idéznének elő és minden kereske­delmet és ipart meg­osztanának a vállalkozási te­vékenység törvényes terétől, amely tevékenységét a háború elkerülhetetlen korlátozásai amúgy is igen erősen megnehezítenek. Németország és a monarchia muníció­­szállítása Ebben az összefüggésben helyén­való a cs. és kir. kormány figyelmét felhívni arra a tényre, hogy Ausztria-Magyarország és Németország, különösen pedig az utóbbi a jelenlegi háború előtti években nagy fegyver- és muníciófelesleget gyártott, ame­lyet az egész világon, különösen pedig hadviselő felek részére eladott. Ez idő alatt a két állam egyike sem kezdeményezte vagy alkalmazta a cs. és kir. kormány által most képviselt elvet. A Nagy - Bri­titán­i­a és a délafrikai köztársaságok között folyt búr háború alatt a szomszédos sem­leges gyarmatok partjainak ott cirkáló brit hadi­hajók álal való őrzése megakadályozta a Transz­­vázriil és Oranje szabadállamba való fegyver- és auniciószállítást. A szövetséges köztársaságok olyan helyzetben volta­k, amely ebben a tekintetben csak nem­ azonos azzal, amelyben most Ausztria-Ma­gyarország és Németország vannak. Ennek dacára Németország, tekintet nélkül az egyik hadviselő félnek kereskedelmi izoláltságára, a másik had­viselő félnek, Nagy-Britanniának száz meg száz ki­logramm robbanóanyagot, lőport, töltényt, löve­­­­déket és fegyvert adott el és ismeretes, hogy Ausz- t­­ria-Magyarország is eladott hasonló muníciót­­, ugyanennek a vásárlónak, ha kisebb mennyiségben­­ is. Míg a jelenlegi háborúval egybevetve az akkor­­ eladott mennyiségek csekélyek volta­k (a mellékelt táblázat feltünteti az erre vonatkozó adatokat), a szóban­forgó semlegességi elv ugyanaz volt. Ha Ausztria­ Magyarország és jelenlegi szövetségese abban az időben vonakodott volna fegyvert és mun­­ nációt Nagy-Britanniának eladni, abból az okból, mert ez az eljárás a szigorú semlegességnek meg-­­ sértése volna, akkor a cs. és kir. kormány nagyobb­­ köve­tkezet­ességgel és nagyobb erővel ragaszkodhat­nék jelenlegi álláspontjához. Rámutathatunk továbbá arra, hogy a krími háború alatt porosz gyárosok nagymennyiségű fegyvert és hadiszert szállítottak Oroszországnak, hogy továbbá, a legutóbbi török-olasz háborúban, mint a kormány értesült, Németország fegyvert és muníciót szállított az ottomán kormánynak és hogy a balkáni háború idején úgy Austria- Magyarország, mint Németország munícióval látta el a hadviselő feleket. Bár ez a néhány utóbbi eset Ausztria-Ma­­gyarországnak és Németországnak a jelenlegi há­borúban való helyzetével nem analóg, mint a dél­­afrikai háború volt, mégis világosan mutatja, a két országnak a hadiszerrel való kereskedés dol­gában hosszú idő óta fennálló gyakorlatát. Tekintette a fentebb kifejtettekre, a kormány nem hinné, hogy a cs. és kir. kormány a pár­tatlan semlegesség hiányát róná fel az Egyesült Államoknak, ha azok folytatják legitim kereske­delmüket minden anyaggal, amely szükséges, hogy egy hadviselő államnak haderejét hatásossá te­gyék, bárha a jelenlegi háború körülményei meg­akadályozzák abban, hogy az ilyen anyagokat az Egyesült Államok piacain szerezze be, amelyek — amennyiben a kormány akciója és politikája forog szóban, — minden hadviselő államnak egyenlően vannak és maradnak nyitva. Német fegyver- és municiókivitel Nagybritanniába. Cikk 1899 1900 1901 1902 mennyiség 100 kg.­ham Robbanóanyagok 43-12 R014 5147 3645 Lőpor 28 658 243 69 Puskacső (ágyucsi) 12 366 21 133 Lövedék kovácsolt vasból, nem csiszolva stb. 30 43 38 — Lövedékek, tovább feldol­gozva, csiszolva stb., ólomburkolat nélkül — 4 —­­ — Lövedékek, nikkele­zve vagy ólomburkolattal, rézgyűrűvel stb. — 3018 176 —­­ Fegyverek hadicélra — — 18­2 Töltények, rézhü­velylyel és gyújtóval 904 1595 866 982 Osztrák-magyar fegyver- és muníciókivitel Nagybritanniába: Cikk 1899 1900 1901 1902 mennyiség 100 kg.-ban Fegyver (kis fegyvert ki­­véve) 190 374 12 — Fegyveralkatrészek 1 1 — — K­is fegyverek 2 3 80 5 Muníció és robbanóanya­gok (386. sz. tarifa) 1 7 16 51 Egyéb muníció­s robbanó­anyag —­­ — 4 — Militarizmus és világhétté Az elvi kérdésen kívül azonban még egy gya­korlati és tárgyi oka van annak, amiért az Egye­­sült Államok kormánya a köztársaság m­egásle­kí­­tásától kezdve mind a mai napig a fegyverrel és hadianyaggal való korlátlan kereskedelmet helye­selte és gyakorolta. Ennek az országnak sohasem volt politikája, békeidőben olyan nagy katonai hatalmat vagy fegyver- és muníció-készletet tar­tani, amely elegendő volna egy jól felfegyverzett és hatalmas ellenség betörésének visszaverésére. Az volt az óhaja, hogy minden nemzettel békében éljen és kerülte minden látszatát annak, hogy hadseregük és flottájuk fenyegetésével veszélyez­teti ezt a gékét E hagyományos politika alapján az Egyesült Államok egy idegen hatalom támadása esetén a háború elején komoly, ha nem végzetes zavarba jönnének a fegyver- és munícióhiány, vagy oly eszközök hiánya folytán, amelyekkel fegyvert és muníciót a nemzeti védelem céljára elegendő mennyiségben gyárthatna. Az Egyesült Államok mindig számítottak arra a jogra és le­hetőségre, hogy idegen támadás esetén fegyvert és muníciót semleges hatalmaktól vásárolhatnak Ezt a jogot, amelyet önmaguk részére igénybe vesznek, nem vitathatják el másoktól. Egy nemzet, amelynek elve és politikája, hogy politikai és területi integritásának védelme tekin­tetében nemzetközi kötelezettségekre és a nemzet­közi igazságosságra bízza magát, áldozatává le­hetne egy aggresszív nemzetnek, amelynek politi­­kája és gyakorlata az, hogy békeidőben hódítási szándékból erősíti fegyveres erejét, ha a megtá­madott nemzet, a hadüzenet megtörténte után, nem szerezhetné be a világpiacon a támadója elleni védekezésre szükséges eszközöket. Ila a világ nemzetei általánosan elfogadnák azt az elméletet, hogy semleges hatalmaknak meg kell tiltaniuk a hadviselő felek részére való fegy­ver- és muníció-eladást, ez minden nemzetet arra kényszerítene, hogy állandóan elegendő hadiszert tartson készen, hogy minden eshetőséggel szembe nézhessen, üzemeket létesítsen és tartson fenn arányi fegyver és muníció előállítására, a­mennyi elegendő ahhoz, hogy szárazföldi és tengeri had­erőinek szükségletét fedezhesse. Világos, hogy en­nek az elméletnek alkalmazása oda vezetne, hogy minden állam egy-egy felfegyverzett táborrá lenne, amely készen áll minden támadás visszaverésére s jogainak megvédelmezésére inkább az erőszak­kal tesz kísérletért, semmint hogy nemzetközi konfliktus esetén az észhez és igazságossághoz folyamod­jék. Felismerve azt, hogy­­annak az elvnek el­fogadása, amely szerint a semleges állalmiak kö­telessége egy hadviselő állam részére való fegy­ver- és munícióeladást a háború tartama alatt megtiltani, elkerülhetetlenül azt a hadviselő felet juttatná előnybe, amely békeidőben a hadiszer - gyártás fejlesztette és a háborúval számolván, nagy fegyver- és m­unícióraktárakat létesített­­ az Egyesült Államok kormánya meg van győződve arról, hogy ennek az elméletnek elfogadása rá­kényszerítené a világra a militarizmust s ellene dolgoznék annak a világbékének, amely óhaja és célja minden nemzetnek, amely a jogot és igazsá­got a maguk kölcsönös viszonyában nagyra be­csülik. Amidőn az Egyesült Államok kormánya a fentiekben kifejtette azokat a gyakorlati okokat amelyek alapján a munícióval való kereskede­lemért síkra szállott és azt folytatta,­­ nem szeretné, ha azt a szándékot tulajdonítanák neki, mintha a jelenlegi háború körülményeiről ítéletet akarna mondani, vagy ilyenre célozni akarna Csupán teljes nyíltsággal akarta megvilágítani, azt a gondolatmenetét, amely ebben a kérdésben az Egyesült Államok politikájának irányára mérvadó volt. A hágai egyezmény, hadihajók ellátása, nemzetközi szabályok Míg a nemzetek gyakorlata, amelyet Ausztri- Magyarországnak és Németországnak a délafrikai háború folyamán tanúsított magatartása oly jól illusztrál és azok a nyilvánvaló bajok, amelyekkel ennek a gyakorlatnak megváltoztatása járna, ki­zártnak tüntetik fel a hozzájárulást a cs. és kir. kormány javaslatához. — az osztrák-m­agyar fej­­tegetésnek bizonyos, álláspontja indokolásául fel­sorolt állításai mellett nem mehetünk el meg­jegyzés nélkül. Ez állítások lényegükben a követ­kezők: 1. hogy az Egyesült Államok fegyver- és inn­n­iciókivitele hadviselő államok részére az 1907. évi 13. sz. hágai egyezmény bevezetésébe ütközik; 2. hogy ez nem­ fér össze azzal, hogy az Egyesült Államok kormánya vonakodik megengedni hadi­hajóknak nyílt tengeren való ellátását; 3. hogy a nemzetközi jog minden tekintélye, az ezzel a kér­déssel behatóbban foglalkozott, azon a nézeten van, hogy „a munkciókivitelt meg kell akadá­lyozni, ha ez a kereskedelem olyan módon és olyan mértékben történik, hogy ez az ország sem­legességét érinti.“ Nyilvánvaló, hogy az egyedüli oka annak, hogy az egyezményben foglalt szabályokat íressz

Next