Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)

1915-08-03 / 214. szám

55 1915. f­ugusztus 3. VILÁG Törökország háborúja A Dardanella-fronton történő eseményeik­ről a török főhadiszállás a­zt­­jelenti, hogy a* * utóbbi időben nincs nagyobb jelentősége. Sze­­dU-Bahrnál a felderítő osztagok behatoltak az ellenséges lövészárkokba és számos fegyvert és muníciót zsákmányoltak. Egyik repülő Te­­nedosra négy bombát dobott eredménynyel, a­melyek közül kettő egy ellenséges repülőtéren hullott le. A repülőgépet két ellenséges repülő­gép üldözte, amelyek arra hatástalan gép­­puska-tüzet indította­k. A Gallipoli-félsziget ellen az entente csa­patai, négyszeres rajvonalba fejlődve, ismét erős támadást intéztek. A támadást a török csapatok visszavetették és az emtentenak óriási veszteségeket okoztak. Ennél a támadási ki­­kiséreletnél, megbízható jelentések szerint, egy teljes francia divízió veszett oda. A kaukázusi harcokról az orosz vezérkar a következő jelentést adta ki: Július 27-én török felderítő osztagok meg­­támadták előőrseinket, tüzelésünkkel azonban visszavertük őket. Olty irányában puska­­tüzelés. Erzerumból jelentik: Az oroszok folytat­­ják a visszavonulásukat a török jobbszárny elől, amely üldözés közben állandóan harco­kat folytat az orosz utóvédekkel. E harcok mindig a törökök sikerével végződnek. A legutóbbi harcokban ejtett orosz foglyok most érkeznek Erzerumba. A foglyok egybehangzó kijelentése az orosz sereg hangulata teljesen deprimált. 50.000 orosz, akik a keleti határon harcoltak, eldobták fegyvereiket és vonakod­tak a háborút folytatni A foglyok csodálattal adóznak a török tüzérségnek és gyalogságnak. Konstantinápolyi lapok egy lengyel kül­döttség megérkezését jelzik, amelynek Ga­­browski, a krakói egyetem tanára, is a tagja. A küldöttség célja, hogy a törökországi közvé­leményt felvilágosítsa a lengyel nemzeti tö­rekvésekről. A lengyeleknek álandó képvise­lete is lesz Konstantinápolyban, amely egy folyóiratot is török, német és francia nyelven ki akar adni. A Tasvir i Eskiar ez alkalomból azt írja, hogy az ot tóműnek at, akiket a len­gyelekkel annyi történelmi kapcsolat fűz egybe, az a kívánság hatja át, hogy sikerüljön a lengyel népnek orosz iga alól a felszabadu­lása. Az­­Armeuron nevű nagy angol szállíilő­­hajót, mely a Földközi-tengeren csapatokat szállított a Dardanellákhoz, tengeralattjáró megtorpedózta. Egy francia tengeralattjáró hajó az éj­szaka besurrant a szorosba. A második üteg­nek ugyancsak hosszú időt töltött Páriában. A B. osztályon „nagyon sokat“ dolgoznak. Egész kémr­end­szer fut itt össze. Az a csodálatos, hogy a Krupp-gyár, amelynek a címét most a „nagy Berta“ adja meg. — „la marmita Bertha“, amint a mi bundásaink nevezik — ez az egész nagy, lehet mondani, legnagyobb gyári szervezetet egy sorház cégére alá rejti.“ * A párisi emléktárgyakat úgy hívják, hogy „Article de Paris“. Az araszos Eiffel-torony, a Napóleon-emlékek, pénztárcák, albumok, le­velezőlapok javarésze német gyártmány volt. Az idegen, aki párisi emléket vásárolt magá­nak, német portékát vett a Rue de Rizolin. Most a franciák ezek ellen az apró emléktár­gyak ellen indítottak irtó hadjáratot. A Figaro boldogan újságolja: „Ki­rakta­ink megváltoztak. Újjászülettek rajtuk az apró libelet-k, csino­­sabbak, franciábbak, mint régen voltak. Pár év óta német ügynökök árasztották el olcsó pénzen áruikkal boltjainkat. Olcsók voltak áruik de förtelmes ízléstelenek. Semmit nem adtak az embernek pénzéért. Az article de Paris egykori termő művészeit legyezte a boche ipar. De most egy év alatt újra apró mestermunkák kerültek ki kezeik alól és fel­váltották kirakatainkban az osztrák-német ipar termékeit. Az „article de Paris újra vissza­kapja régi nyelvét Parisban és a világpiacon és ez az igazság!“ A franciák boldogok. Ezt a csatát, úgy látszik, megnyerték egyelőre — a német ipar és ízléstelenség ellen, fényszórói felfedezték és egyetlen ágyút­övés­­sel eltalálták. .4 tengeralattjáró harmincegy főnyi személyzetét elfogták. A doberdói fensikért A tiroli és karinthiai határterületen az ola­szok támadó lendülete meggyengült. A tiroli arcvonalon egy ellenséges osztag kísérelt meg előrenyomulást, azonban meglepetésszerűen rajtaütöttünk és viszavertük. A karinthiai ha­tárterületen a gyalogsági támadások újból szünetelnek. A tengermelléken az ola­szok tevékenysége élénkül. Az arcvonal északi szakaszaiban ugyan legnagyobbrészt nyugalom van, de délen az olaszok több­ször intéztek támadást állásaink ellen. Az erős olasz támadásokat visszavertük, s gya­logságunk eredeti állásain túl előrenyo­mult. A doberdói fensik szegélyén tü­zérségi harc van. Hivatalos jelentésünk a kö­vetkező: A tiroli arcvonalok­ a Lodró-völgy­­ben a Bezzesszótól nyugatra egy ellensé­ges osztagon rajtaütöttünk és nagy vesz­teségei mellett visszavetettük. A Judica­­riákban őrjárataink elzavartak két olasz megfigyelőörsöt, amelyek a Condinótól északnyugatra emelkedő magaslatokon befészkelték volt magukat. A karinthiai határterületen semmi lényeges se tör­tént. A tengermellék északi szakaszai­ban legnagyobbrészt nyugalom van. A fensikert az ágyúharc tovább tart. A Po­­lazótól keletre állásaink ellen intézett ezrős olasz támadásokat egy ellentáma­dással teljesen visszavertük, amely al­kalommal gyalogságunk eredeti állásain túl nyomult előre. Höfer altábornagy. A Temps foglalkozik a görzi csatával s megállapítja, hogy az olasz szövetségesek tény­­leg nagyon lassan haladnak előre s eredményt jóformán mit sem értek el kéthónapos had­járatuk alatt, akkor, amikor az osztrák és ma­gyar monchi két fronton is foglalkoztatja had­seregét. A végső eredményben ma mégsem szabad kételkedni. Mire majd keresztültörték magukat azokon a védvonalakon, amelyek most az olaszokat feltartóztatják, a haladás sok­kal gyorsabb lesz. Útjuk azonban nem Trieszt felé fog vezetni, hanem Bécs és Magyarország felé. Trieszt amúgy is kezükbe fog kerülni, ha már egyszer döntő csatában megverték az osztrák és magyar hadsereget, sok, csak alárendelt jelentőségűek. Nagyobb­­szabású támadásra nem vállalkozott az ellen­ség. Megállapítható, hogy az olaszok, akik több hadtestet vezettek a küzdelembe, súlyos veszteségeket szenvedtek. Ezek még nagyob­bak, mint az első isonzói csatákban szenvedett veszteségek. Annyi bizonyos, hogy számos el­­lenséges hadosztályt megtizedeltek. A hadállá­saink előtti terep valóságos halálmező. A második olasz offenzíva A Berliner Lokalanzeiger-nek az­­osztrák és magyar sajtóhadiszálláson lévő tudósítója az olasz offenziva összeomlásáról a követke­zőket jelenti lapjának: Tizenegy napig tartó rettenetes küzdelmekben az osztrák és magyar csapatok az olaszok hatalmas ágyútüze, és naponta háromszor-négyszer megkísérelt gya­logsági támadásai ellenére, amelyek majd mindig elkeseredett kézitusára vezettek, az egész vonalon megtartották hadállásaikat. Ilyenformán az olaszok új off­enzívája a bor­zasztó áldozatok dacára is, ismételten ered­ménytelen maradt. Már az általános támadás után, melyet az olaszok a vasárnapról,hétfőre forduló éjjelen intéztek az egész arcvonalon ritka bátorsággal és legkimlóbb ezr­edeik fel­­áldozásával, igen meggyengültek az ellenség sorai. Ezután szünet állott be. A keddi nap folyamán kitűnt, hogy az ellenfél, amelynek csapatai szinte emberfeletti munkát fejtettek ki , kimerült. A Kun­ területen a küzdelmek mindinkább elcsendesedtek és július 28-án már teljes nyu­galom volt. Hasonlóképpen az Isonzó­ mentén, a Görztől északra lévő hadállásoknál is. A görzi hídfő előtt, amelyért majdnem kilenc héten át küzdöttek, július 28-án csupán tü­zérségi harc volt. A doberdói fensik vidékén is ágyúharc volt, de az itteni küzdelem sokat veszített ko­rábbi intenzitásából. A kis gyalogsági összetű­zések, amelyekre az utóbbi órákban került A Balkán A szerb minisztertanács döntött: Bulgária területi követeléseinek nem tesz eleget. Szerbia elhatározása érthető. Az entente az olasz szö­­vetségesért megfosztja Szerbiát jövő fejlődésé­nek lehetőségétől, amikor a tengertől elzárja. Szerbia szövetségeseinek erre az ökök kapá­­sára azzal felel, hogy ragaszkodik macedóniai területeihez, amivel elzárja az entente Bulgá­riával való megegyezésének útját. A macedón­­kérdést tehát elintézték. A diplomáciának itt már nincs többé mit tennie. A macedón­ kér­dést diplomáciai után nem lehet már megol­dani. Bulgáriában még az entente-barátoknak is be kell látni, hogy az entenek annyi ereje sincsen, hogy saját szövetségeseinél eredményt érhessen el. Az entente tehát végleg elveszí­tette Bulgáriát s ezzel még a reményét is an­nak, hogy Konstantinápoly birtokába jusson Szerbia nem mond le Macedóniáról Nisből jelentik. A sajtóiroda jelenti, hogy a minisztertanács döntése az, hogy Szerbia a bolgár jegyzékben foglalt kívánságoknak, me­lyek területi engedményekre vonatkoznak, nem hajlandó eleget tenni, amint ez a múlt­ban sem volt szándékában. Az Odeszki Novoszti híradása szerint Trubeczkoj herceg orosz követ nem megy többé vissza Nisbe, mivel az orosz kormány által reá bízott feladatok egyikét sem tudta kedvezően elintézni. Utódja Poklevszki kö­zsés bukaresti követ lesz, kinek helyét Triu­beczkoj foglalja el. A bolgár kormány félhivatalos lapja, a Narodni Prava, a legerélyesebben megcáfolja a Corriere della Sera-nak azt a híradását, hogy a háború kitörése előtt Törökország és Bulgá­ria között a kölcsönös semlegességre vonatko­zólag szerződés állott fenn. A bolgár lap azt írja, ha a török-bolgár szerződés valóban fennállott volna, akkor Bulgária nem folytatott volna semmiesetre sem tárgyalásokat Törökország ellenfeleivel. Görögország magatartása A római Tribuna jelenti, hogy a Görög­ország segítségében való remény már nagyon halvány. A parlamentet is elhalasztották augusztus 15-ig és a középhatalmak befolyása mind nagyobb lesz az országban. Az Epoea a következőket jelenti Deville francia athéni követ hirtelen felmentésének okairól: Deville és Gunaris miniszterelnök közt konfliktus támadt, mert a francia követ nem volt hajlandó elégtételt nyújtani Gunaris miniszterelnöknek azért az indirekt támadás­ért, amelyet július 15-én, a francia szabadság, lakomán intézett a miniszterelnök ellen, ami­kor gratulált a görög népnek a legutóbbi vá­lasztáson tanúsított magatartásáért. Gunaris, aki ebben Görögország belső ügyeibe való be­avatkozást s személyes támadást is látott, a párisi görög követ utján a francia külügymi­nisztériumhoz fordult elégtételért. Devillet azonnal visszahívták és az új követ, Guille­­min, már Athénbe érkezett. A Hellas közli: Athanazios Romanos, Görögország párisi követe Athénbe érkezett, hogy Gunaris miniszterelnöknek referáljon a párisi vezető köröknek a görög politikára vo­natkozó felfogásáról és a Párisban elhelye­zendő nagyobb gör­ög kölcsön sikertelenségé­nek okairól. A konferencia Romanos és Guna­­ris közt délelőtt 11-től késő délutánig tartott és csak a minisztertanács szakította meg, ame­lyet Gunaris a török-görög incidensek és vitás kérdések ügyében hívott össze. A miniszterta­nácsba később bevonták Romanost is, aki ott elreferálta a négyes entente legújabb felfogását a görög kérdésben. A miniszterelnök röviden kifejtette, hogy mily következményeket von le az előadottakból és ezzel a tanácskozás vé­get ért. Keim

Next