Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-02 / 244. szám

3/ 1915. szeptembbr ■£ ______________...... VILÁG Az olasz fronton Hofer jelentése szerint az olasz hadszín­téren a helyzet változatlan. De hogy meny­nyire reménytelennek látják ezt maguk az olaszok is, mutatja a Tribuna-nak a béké­ről írott cikke. A cikket különösen Parisban megütközéssel fogadták. A cikk azokat az előnyeiket mérlegeli, amelyek mindkét ha­talmi csoportra háramlanának abból, ha most összeülne egy békekonferencia. Vivioni leg­utóbbi kamarai beszédében hazaárulásnak mondotta azt, ha valaki a békéről még csak említést is tesz. A cikk az értelmi szerzőket Salandra olyan hívei között kell keresni, akik már megunták a háborút. Höfer jelentése szerint: Az olasz hadszíntéren a helyzet vál­tozatlan. A Corriere szerint az olaszok közül so­kan panaszkodnak a háború nehézségei és ál­dozatai miatt és azt mondják, hogy jobb lett volna megőrizni a semlegességet. Senki sem felelős — írja a lap — hogy sokan csalódtak, de Olaszország nem szenvedett vereséget és győzni fog. Olaszországban most erőteljesen szerve­zik a muníciógyártást. Hét albizottságot ala­kítottak, egyet-egyet Piemont, Lombardia, Liguria, Velence, Közép-Olaszország, Dél- Olaszország és Szicília számára. Valamennyi bizottságot magasrangú tisztek vezetik. Rómában nagy elkedvetlenedést szült az a körülmény, hogy az epirota képviselők be­bocsátást nyertek a görög­­kamarába. A sajtó egy része ezt nemcsak Olaszország megbáná­sának, hanem a londoni konferencia határo­zataival szemben is provokáló jellegű maga­tartásnak minősíti. A török háború A török főhadiszállás jelentése szerint: Jelentős esemény egyetlen arcvonalon sem történt. A Dardanelláktól érkezett hírek szerint az angolok és franciák részéről az Anaforcá­­nál lefolyt legutóbbi harcokban szenvedett óriási veszteségek mindjobban és jobban szembetűnnek. Aszmagderetől északra, ahol az ellenség támadásai aránylag gyengébbek vol­tak, 34­00 halottat számláltak. Az ellenség vesz­teségei azokban a szakaszokban, ahol a harc a leghevesebb volt, még sokkal nagyobbak. A Frankfurter Zeitung tudósítója Kon­stantinápolyból a következő részleteket jelenti a török seregnek a Suvla-öböl mentén aratott győzelméről: Az angolok mindenáron hatal­mukba akarták keríteni a magaslatokat Kle­rics-Tepe körül, hogy így áttörhessenek Ana­­fordához, de óriási veszteségeket szenvedtek, amelyeket nem becsülünk túl, ha halottaik számát tízezerre és sebesültjeiket ugyanannyi­ra tesszük. Az ütközetek két napján Hamilton tábornok személyesen vezette a küzdelmet. Körülbelül 600 angol tiszt esett és összesen 100.000 főnyi angol sereg vett részt a csa­tákban. Az angolok vesztesége augusztus hatodik­a óta halottakban és sebesültekben több mint ötvenezer. A londoni Cityben erősen tartja magát a hír, hogy Kitchener lord veszi át a törökök ellen operáló hadseregek főparancsnokságát. Az Osmanischer Lloyd-nak jelentik a gal­­lipoli-i főhadiszállásról. Egy fogoly angol szá­zados, kihallgatásakor elmondta, hogy a Dar­danellákat ostromló angol seregben az utóbbi időben igen sokszor mutatkozott hajlandóság a zendülésre. Részben azért, hogy a seregeket jobb kedvre hangolják, részben pedig, mert a katonák küldöttségei kérték, ezelőtt egy hét­tel a napi zsoldot egy ötödrészével felemelték és a napi boradagot megkettőzték. A Novoje Vremia jelenti, hogy az olasz csapatok megérkeztek a Dardanellákhoz és operációikkal meg fog történni a döntő mér­kőzés Konstantinápoly falai előtt. A görögök­­vegyék ezt tudomásul és most már lemond­. A ruhlebeni fogolytáborban Jr Világ tudósító/otó: Ruhleben, augusztus hó. — Tehát 11 órára, ha szabad kémem, a telepen magam fogom végig kísérhetni. Ezek voltak Ruhleben parancsnokának, gróf Schwerin Wolfshagen ezredesnek barátságos, in­vitáló szavai. Természetesen, miután már a láto­gatáshoz szükséges engedéllyt bemutattam. Emlí­tenem sem kellene talán, hogy a pontos időt le­hetőség szerint igyekeztem betartani. Azonban em­ber tervez, berlini villanyos végez. Bosszúságom mellett is bizonyos jóleső elégtétellel észleltem, hogy bizony a jó öreg berlini villamos egy csep­pet sem kü­lönb a mi budapesti vörös, illetve sárga kocsijainknál. A Marschal-hídnál egy félórás várakozás után, alig hogy felszálltaim és életveszedelmek között szűk kis állóhelyet hódítottam magamnak, meg­kezdődtek szenvedéseim. Aki a „Nagy berliniek“ közlekedési alkalmatosságát élvezetesnek mondja, az a valósággal szemben az ellenkezőt állitja. Gróf Schwerin Wolfshagen ezredes nagyon barátságosan fogadott, figyelmemet azonnal a be­járat felé irányitotta, hol egy nagyobb csport fekete fogoly tartózkodott. — E csoportnak egy melegebb klimáju te­lepre kellene átköltöznie, de a fickók nem akar­nak innen elmenni. Nagyon jól érzik magukat. — Szabad az emberekkel egy-két szót vál­tanom? — Tessék a tetszése szerint. Egy erős csontú kafl­er felé fordultam, ki vigyorgó száj fin forgatással elefántcsont-szinü fo­gait mutatta. — Wei, how do you do my how? — volt a szokásos megszólítás s­rcára a tipikus ..All right Sir“ a válasz. Mikor elmondottam, hogy épp most halom, hogy egy másik, rájuk nézve jobb és melegebb kismájú telepre szállítják őket, a há­tul állók is előre tolongtak és siránkozva kiál­­tották: — O no Sir. for Gode sake not. we are aUright here and would not go awav. Eleinte érthetetlennek tűnt fel előttem a fe­keték nagy ragaszkodása e h­elyhez, de amikor később az egész telep berendezését megtekintet­tem, világossá vált, hogy éppen e feketék, kik Ruhlebenben az államköltségen eddig még nem ismert tőtésben éltnek, félnek, hogy ezen semmi­­esetre sem javíthatnak. Egy tágas helyiségben, melyet a versenytér intézőségének épületében az első emeleten ren­deztek be, a parancsnok a falon függő tervrajzra mutatott, amely az egész tábor pontos és átte­kinthető helyszínrajzát mutatta. A versenytér masszív épületein kívül, melyek mind a táborhoz tartoznak, még tizenkét fából készült barakk van, itt az internáltak hálótermei vannak. Négy­től hat emberig, mint a hálókocsikban, egymás fölött alusznak itt. A szilárd épületben a mosdó és zuhany-berendezéseken­ kívül még a betegmeg­figyelő s kórházi helyiségek is varrnak. Két orvos, egy főorvos s egy segédorvos nagy egészszég­­ügyi személyzettel gondoskodik a betegek ápolá­­­­sáról. Sok lábadozó beteg rövidebb, vagy hosz­­sza­bb időre szabadságot kap, de csakis a Wes­tenden levő dr. Weiler szanatóriumát keresheti fel, melyben egy paviliont speciálisan erre a célra tartanak fenn. Két konyhában hatalmas öntöttvas edényeikben készül az internáltak étele. Épp ebéd kiosztás ideje volt; nemzeti étel „Irisch Stew“ szétosztásá­val voltak a katonák elfoglalva, mely a szigetlakók­­nnk, többek véleménye szerint itt jobban ízlik, mint otthon, fűszeresebben készítik itt. Egy kis kóstolót kérem. A fogás kitűnő volt, nem csoda, hogy mindnyájukna­k ízlik. Előttünk a postaépület állt, melyben a szám­talan levél és levelezőlapon kívül naponta több mint 800 csomag kerül kiadásra. Ita meggondol­juk, hogy­ minden egyes csomagot a legkisebb hajtásig átvizsgálna,­k elképzelhetjük, micsoda munkát jelent az. A sportkedvelő angolok részére a telepen egy klubbaz is van, hol szabad idejüket a legnagyobb kényelemmel tölthetik, sajátjukból mindenféle alkoholmentes italt, kávét és teát sze­rezhetnek be. Alkoholtartalmi ital a telepről szám­űzve van. A színház közelében kis katolikus kápolna áll, melyet a telep lakói szorgalmasan látogatnak, sokszor több, mint ötven ájtatoskodót rejt magá­ban e kis épület. E kápolnán kívül anglikán és protestáns imaházak is vannak, utóbb angol és német istentisztelettel. A színházban minden este van előadás, melynek bevétele épp úgy, mint a többi helyiségek tiszta jövedelme az úgynevezett jóléti kasszába kerül, melyből az itt tartózkodó vagyontalan internáltak életét és helyzetét igye­keznek tűrhetővé tenni. v . Egész sor üzlehhelyiség él a foglyok rendel­kezésére, hol a különböző élelmiszer és alkohol­­mentes italokon kívül az internáltak ruha, cipő, stb.A szükségleteit a legolcsóbb árakon beszerez­hetik. Egyszóval itt minden kapható, amire szük­ség van. Az áruk tiszta jövedelme a már fentebb említett jóléti kasszába kerül. Egy melegvíz-beren­­dezés, hol leginkább teavizet szolgálnak fel, a mai napig 9000 márka nettó jövedelmet szállított a kasszába. Különösen sok a szivar- és cigaretta­­üzlet a telepen. Egy­e­snök is jövedelmezően űzi mesterségét. A football- és lawn-tennisverseny­ek díjait látja el ajánló sorokkal. Leginkább órákról és 5 márkás vagy 5 frankos csiszolt ezüst pénzda­rabokról van szó. Most hirtelen egy pompásan berendezett bor-,­bély- és fodrász-terem tűnik szemem elé, mely-­ nek utcai részén a következő felirat olvasható:: The Ruhleben Ilair- Dressina-Salon: Mar. C. Teaer. Egy pillantás a legnagyobb kényetemmel be­rendezett helyiség belsejébe, itt az elkényeztetett Albion fiai sem találnak kivetni valót. A tükrök előtt hajvizek is láthatók. Az üvegekben azonban csak színes víz van, mert az alkoholal esetleg, visszaélés történthetnek. E helyiség közvetlen közelében van a szalon­, mely elegendő nagy ahhoz, hogy egy új Bech­­stein zongorának helyet adjon. Belépésünkkor a zongora előtt egy fiatalember ült, ki gyakorla- Lait végezte. Diák volt, ki zenetanulmányait a háború kitörése előtt fejezte be egy ismert né­met zenetanár intézetében. Zenei élvezetben az internáltaknak nincs hiánya. A telepen busz első hegedűssel rendelkező szimfónikus zenekar van, amely elég gyakran hangversenyeket rendez. Ruhlebenben nem kevesebb, mint 7 lawn­­tennis telep s több football játszóhely van. Es­ténként boxmérkőzéseket rendeznek, melynek cél­jára külön box-tribünöket emeltek. A telep, lakóinak összeállítását illetőleg a következőket tudtam meg: általánosságban férfiak. 17-től 55 éves korig tartózkodnak itt. Csak a hajósnépeknél (különösen a feketék között) nincs meg a fenti életkor­határ. Közülük 14 esztendős gyermeket s 70 éves aggastyánokat találunk. A szabó­műhelyben egy kis fekete legénnyel találkoztam, kinek egészen más arcvonásai vol­­tak, mint a többi zulu-kaffernek, kikkel ezelőtt egy órával a bejáratnál kerültem össze. Igemi csinos arca volt s különösen finom szabású s kevéssé hajlott orra tűnt fel, mely a keleti or­szágok típusára emlékeztet. — Wes Jimmy — szólítottam meg. — mit csinálsz te itt? — Szabni tanulok. Sir. — felelte az ifin. — A hajón ugy­e Steward voltál? — Nem, az árbockosárban téliesítettem szol­gálatot. — Na, és miért nem maradsz a mestersé­gednél? — O Sir. itt nem lehet mecsrev­elés­eket termi, itt minket figyelnek. — Jól van fiam, szalni csak tovább, ember lesz belőled. A csinos főtéren áthaladva,­l­ét férfi jött velünk szemben, kiken meglátszott, hogy örül­nek a találkozásnak. Az egyik Schatwell, a Fröhlich-istálló rockevisc­­ki mesterségét Belgiumban tanulta s azután német szolgálatba épett. A másik Sam Sleamt trainer, ki hosszú éveken át szolgálta urát most meg halálra unja magát. Főnöke Belgium szülötte s fia a németországi milliomos Brugmannak, ki most százados a belga hadseregben s igy elhalt atyja honfitársai ellen küzd. Sammalk különben semmi panasza sincs, a bánásmód korrekt, az el­látás jó, csak a többiekkel való együtt éllés arány­lag ilyen kis h­elyen kellemetlen neki? Itt talál­juk a graditzi ménes volt rockieviát Warner is, régi szándékát, hogy magát Németországban na­tural­izáltassa, elmulasztotta s most hanyagsága következményeit viseli. G. E. hatnak Szmárnára való minden aspirációjuk­ról, ha gyorsan be nem avatkoznak ők is az entente mellett.­ ­ ""ni ~iru~TTft yiwfwnwi tfeOfóifSk Selyem-, csipke-, szalag-, női szövet-, batiszt-, moso­­• kelme osztályunkban újdonságok! Bara«igg»MaiafeM»uttgBiB8^^ Fischer Simon és Társai selyem- és női divatáruház, Budapest, V. Bécsi­ utca 10. sz. Telefon 16—44,148—09.

Next