Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-02 / 244. szám
3/ 1915. szeptembbr ■£ ______________...... VILÁG Az olasz fronton Hofer jelentése szerint az olasz hadszíntéren a helyzet változatlan. De hogy menynyire reménytelennek látják ezt maguk az olaszok is, mutatja a Tribuna-nak a békéről írott cikke. A cikket különösen Parisban megütközéssel fogadták. A cikk azokat az előnyeiket mérlegeli, amelyek mindkét hatalmi csoportra háramlanának abból, ha most összeülne egy békekonferencia. Vivioni legutóbbi kamarai beszédében hazaárulásnak mondotta azt, ha valaki a békéről még csak említést is tesz. A cikk az értelmi szerzőket Salandra olyan hívei között kell keresni, akik már megunták a háborút. Höfer jelentése szerint: Az olasz hadszíntéren a helyzet változatlan. A Corriere szerint az olaszok közül sokan panaszkodnak a háború nehézségei és áldozatai miatt és azt mondják, hogy jobb lett volna megőrizni a semlegességet. Senki sem felelős — írja a lap — hogy sokan csalódtak, de Olaszország nem szenvedett vereséget és győzni fog. Olaszországban most erőteljesen szervezik a muníciógyártást. Hét albizottságot alakítottak, egyet-egyet Piemont, Lombardia, Liguria, Velence, Közép-Olaszország, Dél- Olaszország és Szicília számára. Valamennyi bizottságot magasrangú tisztek vezetik. Rómában nagy elkedvetlenedést szült az a körülmény, hogy az epirota képviselők bebocsátást nyertek a görögkamarába. A sajtó egy része ezt nemcsak Olaszország megbánásának, hanem a londoni konferencia határozataival szemben is provokáló jellegű magatartásnak minősíti. A török háború A török főhadiszállás jelentése szerint: Jelentős esemény egyetlen arcvonalon sem történt. A Dardanelláktól érkezett hírek szerint az angolok és franciák részéről az Anaforcánál lefolyt legutóbbi harcokban szenvedett óriási veszteségek mindjobban és jobban szembetűnnek. Aszmagderetől északra, ahol az ellenség támadásai aránylag gyengébbek voltak, 3400 halottat számláltak. Az ellenség veszteségei azokban a szakaszokban, ahol a harc a leghevesebb volt, még sokkal nagyobbak. A Frankfurter Zeitung tudósítója Konstantinápolyból a következő részleteket jelenti a török seregnek a Suvla-öböl mentén aratott győzelméről: Az angolok mindenáron hatalmukba akarták keríteni a magaslatokat Klerics-Tepe körül, hogy így áttörhessenek Anafordához, de óriási veszteségeket szenvedtek, amelyeket nem becsülünk túl, ha halottaik számát tízezerre és sebesültjeiket ugyanannyira tesszük. Az ütközetek két napján Hamilton tábornok személyesen vezette a küzdelmet. Körülbelül 600 angol tiszt esett és összesen 100.000 főnyi angol sereg vett részt a csatákban. Az angolok vesztesége augusztus hatodika óta halottakban és sebesültekben több mint ötvenezer. A londoni Cityben erősen tartja magát a hír, hogy Kitchener lord veszi át a törökök ellen operáló hadseregek főparancsnokságát. Az Osmanischer Lloyd-nak jelentik a gallipoli-i főhadiszállásról. Egy fogoly angol százados, kihallgatásakor elmondta, hogy a Dardanellákat ostromló angol seregben az utóbbi időben igen sokszor mutatkozott hajlandóság a zendülésre. Részben azért, hogy a seregeket jobb kedvre hangolják, részben pedig, mert a katonák küldöttségei kérték, ezelőtt egy héttel a napi zsoldot egy ötödrészével felemelték és a napi boradagot megkettőzték. A Novoje Vremia jelenti, hogy az olasz csapatok megérkeztek a Dardanellákhoz és operációikkal meg fog történni a döntő mérkőzés Konstantinápoly falai előtt. A görögökvegyék ezt tudomásul és most már lemond. A ruhlebeni fogolytáborban Jr Világ tudósító/otó: Ruhleben, augusztus hó. — Tehát 11 órára, ha szabad kémem, a telepen magam fogom végig kísérhetni. Ezek voltak Ruhleben parancsnokának, gróf Schwerin Wolfshagen ezredesnek barátságos, invitáló szavai. Természetesen, miután már a látogatáshoz szükséges engedéllyt bemutattam. Említenem sem kellene talán, hogy a pontos időt lehetőség szerint igyekeztem betartani. Azonban ember tervez, berlini villanyos végez. Bosszúságom mellett is bizonyos jóleső elégtétellel észleltem, hogy bizony a jó öreg berlini villamos egy cseppet sem különb a mi budapesti vörös, illetve sárga kocsijainknál. A Marschal-hídnál egy félórás várakozás után, alig hogy felszálltaim és életveszedelmek között szűk kis állóhelyet hódítottam magamnak, megkezdődtek szenvedéseim. Aki a „Nagy berliniek“ közlekedési alkalmatosságát élvezetesnek mondja, az a valósággal szemben az ellenkezőt állitja. Gróf Schwerin Wolfshagen ezredes nagyon barátságosan fogadott, figyelmemet azonnal a bejárat felé irányitotta, hol egy nagyobb csport fekete fogoly tartózkodott. — E csoportnak egy melegebb klimáju telepre kellene átköltöznie, de a fickók nem akarnak innen elmenni. Nagyon jól érzik magukat. — Szabad az emberekkel egy-két szót váltanom? — Tessék a tetszése szerint. Egy erős csontú kafler felé fordultam, ki vigyorgó száj fin forgatással elefántcsont-szinü fogait mutatta. — Wei, how do you do my how? — volt a szokásos megszólítás srcára a tipikus ..All right Sir“ a válasz. Mikor elmondottam, hogy épp most halom, hogy egy másik, rájuk nézve jobb és melegebb kismájú telepre szállítják őket, a hátul állók is előre tolongtak és siránkozva kiáltották: — O no Sir. for Gode sake not. we are aUright here and would not go awav. Eleinte érthetetlennek tűnt fel előttem a feketék nagy ragaszkodása e helyhez, de amikor később az egész telep berendezését megtekintettem, világossá vált, hogy éppen e feketék, kik Ruhlebenben az államköltségen eddig még nem ismert tőtésben éltnek, félnek, hogy ezen semmiesetre sem javíthatnak. Egy tágas helyiségben, melyet a versenytér intézőségének épületében az első emeleten rendeztek be, a parancsnok a falon függő tervrajzra mutatott, amely az egész tábor pontos és áttekinthető helyszínrajzát mutatta. A versenytér masszív épületein kívül, melyek mind a táborhoz tartoznak, még tizenkét fából készült barakk van, itt az internáltak hálótermei vannak. Négytől hat emberig, mint a hálókocsikban, egymás fölött alusznak itt. A szilárd épületben a mosdó és zuhany-berendezéseken kívül még a betegmegfigyelő s kórházi helyiségek is varrnak. Két orvos, egy főorvos s egy segédorvos nagy egészszégügyi személyzettel gondoskodik a betegek ápolásáról. Sok lábadozó beteg rövidebb, vagy hoszszabb időre szabadságot kap, de csakis a Westenden levő dr. Weiler szanatóriumát keresheti fel, melyben egy paviliont speciálisan erre a célra tartanak fenn. Két konyhában hatalmas öntöttvas edényeikben készül az internáltak étele. Épp ebéd kiosztás ideje volt; nemzeti étel „Irisch Stew“ szétosztásával voltak a katonák elfoglalva, mely a szigetlakóknnk, többek véleménye szerint itt jobban ízlik, mint otthon, fűszeresebben készítik itt. Egy kis kóstolót kérem. A fogás kitűnő volt, nem csoda, hogy mindnyájuknak ízlik. Előttünk a postaépület állt, melyben a számtalan levél és levelezőlapon kívül naponta több mint 800 csomag kerül kiadásra. Ita meggondoljuk, hogy minden egyes csomagot a legkisebb hajtásig átvizsgálna,k elképzelhetjük, micsoda munkát jelent az. A sportkedvelő angolok részére a telepen egy klubbaz is van, hol szabad idejüket a legnagyobb kényelemmel tölthetik, sajátjukból mindenféle alkoholmentes italt, kávét és teát szerezhetnek be. Alkoholtartalmi ital a telepről száműzve van. A színház közelében kis katolikus kápolna áll, melyet a telep lakói szorgalmasan látogatnak, sokszor több, mint ötven ájtatoskodót rejt magában e kis épület. E kápolnán kívül anglikán és protestáns imaházak is vannak, utóbb angol és német istentisztelettel. A színházban minden este van előadás, melynek bevétele épp úgy, mint a többi helyiségek tiszta jövedelme az úgynevezett jóléti kasszába kerül, melyből az itt tartózkodó vagyontalan internáltak életét és helyzetét igyekeznek tűrhetővé tenni. v . Egész sor üzlehhelyiség él a foglyok rendelkezésére, hol a különböző élelmiszer és alkoholmentes italokon kívül az internáltak ruha, cipő, stb.A szükségleteit a legolcsóbb árakon beszerezhetik. Egyszóval itt minden kapható, amire szükség van. Az áruk tiszta jövedelme a már fentebb említett jóléti kasszába kerül. Egy melegvíz-berendezés, hol leginkább teavizet szolgálnak fel, a mai napig 9000 márka nettó jövedelmet szállított a kasszába. Különösen sok a szivar- és cigarettaüzlet a telepen. Egyesnök is jövedelmezően űzi mesterségét. A football- és lawn-tennisversenyek díjait látja el ajánló sorokkal. Leginkább órákról és 5 márkás vagy 5 frankos csiszolt ezüst pénzdarabokról van szó. Most hirtelen egy pompásan berendezett bor-,bély- és fodrász-terem tűnik szemem elé, mely- nek utcai részén a következő felirat olvasható:: The Ruhleben Ilair- Dressina-Salon: Mar. C. Teaer. Egy pillantás a legnagyobb kényetemmel berendezett helyiség belsejébe, itt az elkényeztetett Albion fiai sem találnak kivetni valót. A tükrök előtt hajvizek is láthatók. Az üvegekben azonban csak színes víz van, mert az alkoholal esetleg, visszaélés történthetnek. E helyiség közvetlen közelében van a szalon, mely elegendő nagy ahhoz, hogy egy új Bechstein zongorának helyet adjon. Belépésünkkor a zongora előtt egy fiatalember ült, ki gyakorla- Lait végezte. Diák volt, ki zenetanulmányait a háború kitörése előtt fejezte be egy ismert német zenetanár intézetében. Zenei élvezetben az internáltaknak nincs hiánya. A telepen busz első hegedűssel rendelkező szimfónikus zenekar van, amely elég gyakran hangversenyeket rendez. Ruhlebenben nem kevesebb, mint 7 lawntennis telep s több football játszóhely van. Esténként boxmérkőzéseket rendeznek, melynek céljára külön box-tribünöket emeltek. A telep, lakóinak összeállítását illetőleg a következőket tudtam meg: általánosságban férfiak. 17-től 55 éves korig tartózkodnak itt. Csak a hajósnépeknél (különösen a feketék között) nincs meg a fenti életkorhatár. Közülük 14 esztendős gyermeket s 70 éves aggastyánokat találunk. A szabóműhelyben egy kis fekete legénnyel találkoztam, kinek egészen más arcvonásai voltak, mint a többi zulu-kaffernek, kikkel ezelőtt egy órával a bejáratnál kerültem össze. Igemi csinos arca volt s különösen finom szabású s kevéssé hajlott orra tűnt fel, mely a keleti országok típusára emlékeztet. — Wes Jimmy — szólítottam meg. — mit csinálsz te itt? — Szabni tanulok. Sir. — felelte az ifin. — A hajón ugye Steward voltál? — Nem, az árbockosárban téliesítettem szolgálatot. — Na, és miért nem maradsz a mesterségednél? — O Sir. itt nem lehet mecsreveléseket termi, itt minket figyelnek. — Jól van fiam, szalni csak tovább, ember lesz belőled. A csinos főtéren áthaladva,lét férfi jött velünk szemben, kiken meglátszott, hogy örülnek a találkozásnak. Az egyik Schatwell, a Fröhlich-istálló rockeviscki mesterségét Belgiumban tanulta s azután német szolgálatba épett. A másik Sam Sleamt trainer, ki hosszú éveken át szolgálta urát most meg halálra unja magát. Főnöke Belgium szülötte s fia a németországi milliomos Brugmannak, ki most százados a belga hadseregben s igy elhalt atyja honfitársai ellen küzd. Sammalk különben semmi panasza sincs, a bánásmód korrekt, az ellátás jó, csak a többiekkel való együtt éllés aránylag ilyen kis helyen kellemetlen neki? Itt találjuk a graditzi ménes volt rockieviát Warner is, régi szándékát, hogy magát Németországban naturalizáltassa, elmulasztotta s most hanyagsága következményeit viseli. G. E. hatnak Szmárnára való minden aspirációjukról, ha gyorsan be nem avatkoznak ők is az entente mellett. ""ni ~iru~TTft yiwfwnwi tfeOfóifSk Selyem-, csipke-, szalag-, női szövet-, batiszt-, moso• kelme osztályunkban újdonságok! Bara«igg»MaiafeM»uttgBiB8^^ Fischer Simon és Társai selyem- és női divatáruház, Budapest, V. Bécsi utca 10. sz. Telefon 16—44,148—09.