Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-01 / 243. szám

4 1915. szeptember­­ VILÁG A nyugati fronton A német hivatalos jelentés szerint a nyu­gati harctéren jelentősebb esemény nem történt. A Humanité írja: Azáltal, hogy a szocialis­táknak a hadügyi és költségvetési kamarai bi­zottságok titkos ülésére vonatkozó javaslatát elutasították, még nincsen megoldva az a kér­dés, hogy szükségesek e további felvilágosítá­sok a kormány részéről. A bizottsági határoza­tok ellen a kamara nyilvános ülésén fognak harcolni. A kamarának kell efelett határozni. Mind világosabb, hogy Franciaország fő fel­adata ma az, hogy kiderítse és megszüntesse minden hibának és minden bajnak okát. A Temps Compiégne legutóbbi bombázá­sáról jelenti, hogy 11 gránát esett a városba és igen jelentékeny anyagi kárt tett. Több ház erősen megsérült. A bombázás következtében támadt tüzet idejekorán el lehetett oltani. A walesi bányász*sztrájk A Times jelenti Cardiffból. Itt feszült ér­deklődéssel várják annak a tanácskozásnak eredményét, amelyet a dél-walesi bányatulaj­donosok képviselői a kereskedelmi hivatalban Lloyd George és Runciman miniszterekkel folytatnak. Hir szerint minden előkészületet megtettek az általános sztrájkra arra az esetre, ha a követelt béremeléseket ne adják meg. A Rhondda-völgyben, mint a bányamunkások bizalmi embere kijelentette, a követelés meg­tagadása esetén kedden feltétlenül beszüntetik a munkát. A kormány és a dél-walesi bányamunká­­sok kiküldötteinek a bányatulajdonosokkal folytatott konferenciája véget ért. Hír szerint bizonyos javaslatokat tette­k, amelyeket a bányamunkások végrehajtó bizottsága elé ter­jesztenek döntés végett, hogy Egyptomot azanektálták azon ünnepies kijelentés ellenére, hogy azt nem fogjuk tenni s nem tagadhatjuk azt sem, hogy Marokkó és Perzsia függetlenségét szövetségeseink által megsértettük. A kancellár kijelentette, hogy Németország a semlegességi szerződést olyan háborúkra akarta korlátozni, amelyekben nem­­ ő a támadó. Grey állítólag teljesen elutasította­­ ezt a formulát, mert Angolor­szágnak a többi hatalmakhoz való barátságát veszélyeztette volna. Edward Grey levele A Nieuwe Rotterdamsche Courant jelenti Londonból, hogy Bowles Gibbson, az alsóház tagja kifejti a Daily Newss-ben, hogy Grey­­nek a német kancellár beszéde ellen írt leve­lében van egy mondat, amely nyugtal­a­nítólag hathat az angolok nagy többségére, akik ab­ban a hitben vannak, hogy a tengeri uralom Anglia számára életkérdést jelent. Sir Grey ugyanis kijelentette, hogy a tengeri szabadság a háború után megegyezés és megfontolás tárgya lehet a népek között. Bowles ezzel szemben úgy vélekedik, hogy ez azt a látszatot kelti, mintha Angliában meg­volna az a ve­szélyes hajlandóság, hogy Anglia egyetlen vé­delmi és támadó fegyvere felett hajlandó tár­gyalásba bocsátkozni. Szerinte joggal olvas­hatnák, hogy konzervatív körökben Grey e szávai ellen felszólaljanak. A Frankfurter Zeitung jelenti: A londoni Economist Grey levelének tárgyalásánál rá­mutat arra, hogy a béketárgyalások nem lát­szanak többé túlságosan messzelevőnek. A Frankfurter Zeitung ehhez megjegyzi: Az Economist helyesen adja vissza a City felfogását. A Citynek ez a felfogása részben abban találja magyarázatát, hogy Grey leve­lének hangja előbbi nyilatkozataiétól lényege­sen különbözik. Bármikép állanak is a dol­gok, Németország hideg nyugalommal vár, amíg a brit miniszter szavainak értelme vilá­gos lesz. Azon az alapon, amelyre nekünk a békéhez szükségünk van, semmi sem változ­tathat A Labour Leader Írja: A birodalmi kancellár beszéde rendkívül ügyes volt Kö­vette a hadviselő államférfiak példáját és mel­lőzte felemlíteni azt, hogy mennyiben volt részes saját nemzetének a lőporraktár fel­­gyújtásában. A figyelmet az ellenség részes­­­­ségére koncentrálta. Balgaság volna ta­­­­gadni, hogy a birodalmi kancellár érve­­ erős volt. Egyszerűen balgaság volna síkraszállani az ellen az állítás ellen, hogy az angol kormány úgy tün­teti fel a dolgot, hogy a kis nemzetek érdeké­ben harcol, holott legutóbbi háborúját a kis búr nép ellen, folytatta. Azt sem tagadhatjuk, A német szocialisták kompromisszuma­ it átlá­t tudósítójától Berlin, augusztus hó. Már a Reichstag megnyitása előtt alkal­mam volt röviden beszámolni arról az érte­kezletről, amelyet a német szociáldemokraták a Königsh­ofban tartottak és amelyben egy­úttal további magatartásukat is eldöntötték. Akkor csak egy cél lebegett a párt tagjai és a frakciók vezérei között: fönntartani a pártegy­­séget és megakadályozni azt, hogy a párt ép­pen ezekben a súlyos időkben szertehulljon.­­ Az, amit egy héttel ezelőtt jelentettem, hogy­­ tudniillik a szocialisták a birodalmi gyűlésen­­ nem fognak nehézségeket okozni a kormány­nak és ismét megszavazzák a hadihitelt, be is következett; a párt nem óhajtotta megbontani­­ a parlament nagyszerű egységét és az egyetlen Liebknecht volt az, aki ellenzéket csinált a kormánynya­l szemben,­­ viszont őt maga a­ pártja is dezavuálta. Most, hogy a Reichstag szessziója véget ért, a szocialisták közük a Königshofban ho­zott párthatározat lényegesebb pontjait. A Vorwärts-ben megjelent deklaráció szövege ez. ..Saját hód­aink nemzeti érdekeinek és jogainak tekintetbevételével, és minden nép életérdekeinek szenna el tartásával a német szociáldemokrácia olyan bék­ére törekszik, amely tartósságának bizonyságát magában biztosítja és az európai államokat egy szűkebb jogi, gazdasági és kultur közösség útjára vezeti. Ehhez mérten a következő iránypontokat állítjuk föl: 1. A német birodalom politikai szertetlensége és érintetlensége kívánja, hogy visszautasítsuk az ellenségnek minden territoriális hatalmi terület el­len intézett foglalási célját. Ez Elzász I­otharingijá­nak Franciaországhoz való visszacsatolási kíván­ságát is illeti, történjék az bármiféle formában. 2. A német nép gazdasági fejlődése szabadságának biztosításáért követeljük: a „nyitott kaput“, azaz egyenlő jogot minden kolóniába terület gazdasági tevékenységének; a preferenciális klauzula fölve­­vését az összes háborút viselő hatalmak békeszer­ződésébe. A vám- és forgalmi sorompók lehető mellőzésével a gazdasági közeledés követelését A munkás internncionálé által küzdött cé­lok értel­mében a szociálpolitikai berendezkedések kiegyen­ítését és megjavítását Nemzetközi szerződés biz­tosítja a tenger szabadságát E célból a tengeri ka­lózjogot mellőzni és a világforgalomra fontos ten­gerszorosokat nemzetközivé tenni kell. 3. Német­ország biztonsága és délkeleti gazdasági tevékeny­ségének szabadsága érdekében visszautasítjuk az ententenaík minden oly háborús célját, amely Ausztria-Magyarország és Törökország gyengítésére vagy sz­étdarabolására irányulna. 4. Annak meg­fontolásában, hogy idegen népességű területek an­­ztektálása a népek önkormányzati joga ellen való és ezenfelül az annek­tálással a német nemzeti ál­lamnak benső egysége és ereje csak gyengül, külső politikai viszonylatai hosszú ideig a legteljesebben szenvednek, rövidlátó hódító­ politikusoknak erre vonatkozó tervei ellen küzdünk. 5. Azok a rette­netes szenvedések és pusztulások, amelyeket ez a háború az emberiségre hozott, új milliók szívét nyerték meg az internacionális jogi intézmények­kel állandóan biztosított világbéke ideáljának. En­nek a célnak elérése a legnagyobb erkölcsi köte­lesség érzése kell, hogy legyen mindazoknak, akik hivatottak, hogy a békéért dolgozzanak. Ezért kö­veteljük, hogy állandó internacionális döntőbíró­­ság állíttassék föl és a népek közt a jövőben min­den konfliktus ez elé terjesztessék.“ Neon lesz érdektelen, ha ennek a dekla­rációnak a létrejöttét megvizsgáljuk, mert hi­szen ebben nemcsak a parlamenti frakciónak a kormánynyal szemben való magatartása van meghatározva, hanem egyúttal az egész német szociáldemokráciának a háború és a békekötés kérdésével szemben elfoglalt álláspontja is. Az, amit a határozat a német területek in­­tegritásáról, a monarchia és Törökország terü­leti épségéről, a tenger szabadságáról vagy a háború gazdaságpolitikai céljairól mond, nem lényeges, mert hiszen ez természetes kívánsá­gok leszögezése. A mi szempontunkból csak egy passzus van ezek között, amivel foglal­kozni érdemes, az, amely így szól: „Förderung der wirtschaftlichen Annähe­rung durch möglichste Beseitigung von Zoll­­und Verkehrschranten.“ Ez a pont kétségkívül a monarchia és Németország közötti gazdasági közeledés gon­dolatára vonatkozik. E tekintetben a szocia­listák álláspontja az volt, hogy minden olyan gazdasági egyesülés, amely más államokkal szemben harcias karakterű, káros. Hogy ilyennek tekintik-e a gazdasági közeledést a monarchia és Németország között is, ezt a határozat nem mondja meg. Óvatos és teljes tért nyit a jövő kombinációinak és eshetősé­geinek. Ez az óvatosság azt jelenti, hogy a szociáldemokrata pártban ez irányban is két nézet áll egymással szemben : az egyik az, amely a gazdasági közeledésben csak a vám­sorompók eliminálását látja és ezért kívánja a közeledést, a másik, amely e közeledésnek egyúttal védekezést vagy harciasságot lát ki­felé és ezért ellenzi azt A határozat tehát itt is kompromisszumos alapon történt, amint­hogy kompromisszum az egész deklaráció a párt különböző frakcióival szemben. Mégis, a határozat lényegileg a Bernstein- Haase-féle csoport álláspontját fedi legin­kább. Ez a csoport volt az, amely minden an­nexiós gondolatot elutasított magától és azt hirdette, hogy a hódító politika csak magát Németországot gyöngíti. A mostani párthatá­rozat is az annexiós politika ellen nyilatkozat, amikor kijelenti, hogy a birodalom érdekében ellensége minden annexiós politikának, ide­gen terület bekebelezésének, de viszont nem hirdeti az annexiós politika ellen való agitá­­ciót, amit viszont Bernsteinék a Das Gebot der Stunde-ban kívántak. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy itt nemcsak elvi megállapo­dásról van szó, hanem a párt magatartásáról, tevékenységéről is és itt voltak a legsúlyosabb elvi eltérések. Bernsteinék agitációt hirdettek a béketörekvések mellett, a másik csoport agi­tációt hirdetett az imperialista politika mel­lett. A párthatározat olyan kompromisszum útján jött létre, hogy az imperialisták alá­vetették magjukat a Bernstein-frakció anti­­annexiós politikájának, ellenben ez a csoport viszont lemondott a maga álláspontja melletti agitációról. Két szempontból van különösen nagy je­lentősége ennek a deklarációnak. 1. A szociáldemokrata párt felbomlását megakadályozta, együtt tartotta a pártot, a­mely e kompromisszum alapján csak akkor dönt majd az agitáció kérdésében, amikor az aktuális lesz. A béketörekvések melletti agitá­­cióról a szocialisták tehát ezidő szerint le­mondtak. 2. A szocialisták csatlakoztak az egész német nép egységéhez és a kancellár épp úgy maga mögött találja ezt a pártot is, mint akár az ó-konzervatíveket. A párthatározat meghozásánál a szocialis­­ták kétségkívül nagy politikai belátást tanúsí­tottak. Ha a pártban nem is, de lent, a népben mindenesetre elvesztették volna a talajukat azok, akik a béketörekvéseket kívánták pro­pagálni. Ne felejtsük el, hogy ma egész Német­ország imperialista és a háború céljai közül egyet kiván csak: a győzelmet. Déri Imre: At török Vörös Félhold képes levelezőlapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság /Budapest, Képviselőház­. )

Next