Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-01 / 243. szám
4 1915. szeptember VILÁG A nyugati fronton A német hivatalos jelentés szerint a nyugati harctéren jelentősebb esemény nem történt. A Humanité írja: Azáltal, hogy a szocialistáknak a hadügyi és költségvetési kamarai bizottságok titkos ülésére vonatkozó javaslatát elutasították, még nincsen megoldva az a kérdés, hogy szükségesek e további felvilágosítások a kormány részéről. A bizottsági határozatok ellen a kamara nyilvános ülésén fognak harcolni. A kamarának kell efelett határozni. Mind világosabb, hogy Franciaország fő feladata ma az, hogy kiderítse és megszüntesse minden hibának és minden bajnak okát. A Temps Compiégne legutóbbi bombázásáról jelenti, hogy 11 gránát esett a városba és igen jelentékeny anyagi kárt tett. Több ház erősen megsérült. A bombázás következtében támadt tüzet idejekorán el lehetett oltani. A walesi bányász*sztrájk A Times jelenti Cardiffból. Itt feszült érdeklődéssel várják annak a tanácskozásnak eredményét, amelyet a dél-walesi bányatulajdonosok képviselői a kereskedelmi hivatalban Lloyd George és Runciman miniszterekkel folytatnak. Hir szerint minden előkészületet megtettek az általános sztrájkra arra az esetre, ha a követelt béremeléseket ne adják meg. A Rhondda-völgyben, mint a bányamunkások bizalmi embere kijelentette, a követelés megtagadása esetén kedden feltétlenül beszüntetik a munkát. A kormány és a dél-walesi bányamunkások kiküldötteinek a bányatulajdonosokkal folytatott konferenciája véget ért. Hír szerint bizonyos javaslatokat tettek, amelyeket a bányamunkások végrehajtó bizottsága elé terjesztenek döntés végett, hogy Egyptomot azanektálták azon ünnepies kijelentés ellenére, hogy azt nem fogjuk tenni s nem tagadhatjuk azt sem, hogy Marokkó és Perzsia függetlenségét szövetségeseink által megsértettük. A kancellár kijelentette, hogy Németország a semlegességi szerződést olyan háborúkra akarta korlátozni, amelyekben nem ő a támadó. Grey állítólag teljesen elutasította ezt a formulát, mert Angolországnak a többi hatalmakhoz való barátságát veszélyeztette volna. Edward Grey levele A Nieuwe Rotterdamsche Courant jelenti Londonból, hogy Bowles Gibbson, az alsóház tagja kifejti a Daily Newss-ben, hogy Greynek a német kancellár beszéde ellen írt levelében van egy mondat, amely nyugtalanítólag hathat az angolok nagy többségére, akik abban a hitben vannak, hogy a tengeri uralom Anglia számára életkérdést jelent. Sir Grey ugyanis kijelentette, hogy a tengeri szabadság a háború után megegyezés és megfontolás tárgya lehet a népek között. Bowles ezzel szemben úgy vélekedik, hogy ez azt a látszatot kelti, mintha Angliában megvolna az a veszélyes hajlandóság, hogy Anglia egyetlen védelmi és támadó fegyvere felett hajlandó tárgyalásba bocsátkozni. Szerinte joggal olvashatnák, hogy konzervatív körökben Grey e szávai ellen felszólaljanak. A Frankfurter Zeitung jelenti: A londoni Economist Grey levelének tárgyalásánál rámutat arra, hogy a béketárgyalások nem látszanak többé túlságosan messzelevőnek. A Frankfurter Zeitung ehhez megjegyzi: Az Economist helyesen adja vissza a City felfogását. A Citynek ez a felfogása részben abban találja magyarázatát, hogy Grey levelének hangja előbbi nyilatkozataiétól lényegesen különbözik. Bármikép állanak is a dolgok, Németország hideg nyugalommal vár, amíg a brit miniszter szavainak értelme világos lesz. Azon az alapon, amelyre nekünk a békéhez szükségünk van, semmi sem változtathat A Labour Leader Írja: A birodalmi kancellár beszéde rendkívül ügyes volt Követte a hadviselő államférfiak példáját és mellőzte felemlíteni azt, hogy mennyiben volt részes saját nemzetének a lőporraktár felgyújtásában. A figyelmet az ellenség részességére koncentrálta. Balgaság volna tagadni, hogy a birodalmi kancellár érve erős volt. Egyszerűen balgaság volna síkraszállani az ellen az állítás ellen, hogy az angol kormány úgy tünteti fel a dolgot, hogy a kis nemzetek érdekében harcol, holott legutóbbi háborúját a kis búr nép ellen, folytatta. Azt sem tagadhatjuk, A német szocialisták kompromisszuma it átlát tudósítójától Berlin, augusztus hó. Már a Reichstag megnyitása előtt alkalmam volt röviden beszámolni arról az értekezletről, amelyet a német szociáldemokraták a Königshofban tartottak és amelyben egyúttal további magatartásukat is eldöntötték. Akkor csak egy cél lebegett a párt tagjai és a frakciók vezérei között: fönntartani a pártegységet és megakadályozni azt, hogy a párt éppen ezekben a súlyos időkben szertehulljon. Az, amit egy héttel ezelőtt jelentettem, hogy tudniillik a szocialisták a birodalmi gyűlésen nem fognak nehézségeket okozni a kormánynak és ismét megszavazzák a hadihitelt, be is következett; a párt nem óhajtotta megbontani a parlament nagyszerű egységét és az egyetlen Liebknecht volt az, aki ellenzéket csinált a kormánynyal szemben, viszont őt maga a pártja is dezavuálta. Most, hogy a Reichstag szessziója véget ért, a szocialisták közük a Königshofban hozott párthatározat lényegesebb pontjait. A Vorwärts-ben megjelent deklaráció szövege ez. ..Saját hódaink nemzeti érdekeinek és jogainak tekintetbevételével, és minden nép életérdekeinek szenna el tartásával a német szociáldemokrácia olyan békére törekszik, amely tartósságának bizonyságát magában biztosítja és az európai államokat egy szűkebb jogi, gazdasági és kultur közösség útjára vezeti. Ehhez mérten a következő iránypontokat állítjuk föl: 1. A német birodalom politikai szertetlensége és érintetlensége kívánja, hogy visszautasítsuk az ellenségnek minden territoriális hatalmi terület ellen intézett foglalási célját. Ez Elzász Iotharingijának Franciaországhoz való visszacsatolási kívánságát is illeti, történjék az bármiféle formában. 2. A német nép gazdasági fejlődése szabadságának biztosításáért követeljük: a „nyitott kaput“, azaz egyenlő jogot minden kolóniába terület gazdasági tevékenységének; a preferenciális klauzula fölvevését az összes háborút viselő hatalmak békeszerződésébe. A vám- és forgalmi sorompók lehető mellőzésével a gazdasági közeledés követelését A munkás internncionálé által küzdött célok értelmében a szociálpolitikai berendezkedések kiegyenítését és megjavítását Nemzetközi szerződés biztosítja a tenger szabadságát E célból a tengeri kalózjogot mellőzni és a világforgalomra fontos tengerszorosokat nemzetközivé tenni kell. 3. Németország biztonsága és délkeleti gazdasági tevékenységének szabadsága érdekében visszautasítjuk az ententenaík minden oly háborús célját, amely Ausztria-Magyarország és Törökország gyengítésére vagy szétdarabolására irányulna. 4. Annak megfontolásában, hogy idegen népességű területek anztektálása a népek önkormányzati joga ellen való és ezenfelül az annektálással a német nemzeti államnak benső egysége és ereje csak gyengül, külső politikai viszonylatai hosszú ideig a legteljesebben szenvednek, rövidlátó hódító politikusoknak erre vonatkozó tervei ellen küzdünk. 5. Azok a rettenetes szenvedések és pusztulások, amelyeket ez a háború az emberiségre hozott, új milliók szívét nyerték meg az internacionális jogi intézményekkel állandóan biztosított világbéke ideáljának. Ennek a célnak elérése a legnagyobb erkölcsi kötelesség érzése kell, hogy legyen mindazoknak, akik hivatottak, hogy a békéért dolgozzanak. Ezért követeljük, hogy állandó internacionális döntőbíróság állíttassék föl és a népek közt a jövőben minden konfliktus ez elé terjesztessék.“ Neon lesz érdektelen, ha ennek a deklarációnak a létrejöttét megvizsgáljuk, mert hiszen ebben nemcsak a parlamenti frakciónak a kormánynyal szemben való magatartása van meghatározva, hanem egyúttal az egész német szociáldemokráciának a háború és a békekötés kérdésével szemben elfoglalt álláspontja is. Az, amit a határozat a német területek integritásáról, a monarchia és Törökország területi épségéről, a tenger szabadságáról vagy a háború gazdaságpolitikai céljairól mond, nem lényeges, mert hiszen ez természetes kívánságok leszögezése. A mi szempontunkból csak egy passzus van ezek között, amivel foglalkozni érdemes, az, amely így szól: „Förderung der wirtschaftlichen Annäherung durch möglichste Beseitigung von Zollund Verkehrschranten.“ Ez a pont kétségkívül a monarchia és Németország közötti gazdasági közeledés gondolatára vonatkozik. E tekintetben a szocialisták álláspontja az volt, hogy minden olyan gazdasági egyesülés, amely más államokkal szemben harcias karakterű, káros. Hogy ilyennek tekintik-e a gazdasági közeledést a monarchia és Németország között is, ezt a határozat nem mondja meg. Óvatos és teljes tért nyit a jövő kombinációinak és eshetőségeinek. Ez az óvatosság azt jelenti, hogy a szociáldemokrata pártban ez irányban is két nézet áll egymással szemben : az egyik az, amely a gazdasági közeledésben csak a vámsorompók eliminálását látja és ezért kívánja a közeledést, a másik, amely e közeledésnek egyúttal védekezést vagy harciasságot lát kifelé és ezért ellenzi azt A határozat tehát itt is kompromisszumos alapon történt, aminthogy kompromisszum az egész deklaráció a párt különböző frakcióival szemben. Mégis, a határozat lényegileg a Bernstein- Haase-féle csoport álláspontját fedi leginkább. Ez a csoport volt az, amely minden annexiós gondolatot elutasított magától és azt hirdette, hogy a hódító politika csak magát Németországot gyöngíti. A mostani párthatározat is az annexiós politika ellen nyilatkozat, amikor kijelenti, hogy a birodalom érdekében ellensége minden annexiós politikának, idegen terület bekebelezésének, de viszont nem hirdeti az annexiós politika ellen való agitációt, amit viszont Bernsteinék a Das Gebot der Stunde-ban kívántak. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy itt nemcsak elvi megállapodásról van szó, hanem a párt magatartásáról, tevékenységéről is és itt voltak a legsúlyosabb elvi eltérések. Bernsteinék agitációt hirdettek a béketörekvések mellett, a másik csoport agitációt hirdetett az imperialista politika mellett. A párthatározat olyan kompromisszum útján jött létre, hogy az imperialisták alávetették magjukat a Bernstein-frakció antiannexiós politikájának, ellenben ez a csoport viszont lemondott a maga álláspontja melletti agitációról. Két szempontból van különösen nagy jelentősége ennek a deklarációnak. 1. A szociáldemokrata párt felbomlását megakadályozta, együtt tartotta a pártot, amely e kompromisszum alapján csak akkor dönt majd az agitáció kérdésében, amikor az aktuális lesz. A béketörekvések melletti agitációról a szocialisták tehát ezidő szerint lemondtak. 2. A szocialisták csatlakoztak az egész német nép egységéhez és a kancellár épp úgy maga mögött találja ezt a pártot is, mint akár az ó-konzervatíveket. A párthatározat meghozásánál a szocialisták kétségkívül nagy politikai belátást tanúsítottak. Ha a pártban nem is, de lent, a népben mindenesetre elvesztették volna a talajukat azok, akik a béketörekvéseket kívánták propagálni. Ne felejtsük el, hogy ma egész Németország imperialista és a háború céljai közül egyet kiván csak: a győzelmet. Déri Imre: At török Vörös Félhold képes levelezőlapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság /Budapest, Képviselőház. )