Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-19 / 261. szám
ft« 1915, »sqptamxttr IS, v ti^ag A dijnokné , .Vörös fezek közt csukaszürkék tarkáinak, mint a sarki kofa őszirózsás kosarában a vörös és hamvaskék virág, amely mellett „Zbogom Májkát“ énekelve eltrappolnak bosnyák bakáink. A párás budai hegyek alatt, a Sima két partján, bronzszintre ősziesedett fák zörgő levelei bólongatnak egymás felé. Talán gyökerükig összeborzongnak az előttük robogó, csürngélő villamosok szakadalan zajára. Szatyrokkal, hálókkal, kosarakkal karjukon sietnek a két part villamosain, a nagycsarnoki piac pénteki vásárára, a gondterhes szegénysorsú háziasszonyok és a katonák felé szomorgósan mosolygó cselédleányok. A Ferenc József hídfőnél ütött kopott kalapos, mezítlábas fiúcskák, nyolc-tíz évesek, egymássa versengve ajánlkoznak: — Én segítek bevásárolni, segítem felcipelni a teli kosarat! Kesernyés, vékony, elfulladó hangocska szelíden védekezik: — Hadd csak, fiam, az én kosaram úgy sem igen fog megtelni... — „Madárijesztő néni!“ — kacagtak utána a maszatos, éhes fiúcskák. Első pillantásra ráillik a gonoszkodó jelző. Viaszsárgára úszott képén, szemei és szája körül, fanyar kifejezést adva, sok apró ránc torzítja el, nagyon finom vonásait. Beesett szeme színtelen, de emésztő lázak füzétől csodásan ragyog. Alacsony termete vékony és görbült; inkább fogyóhold sarlójára, mint asszonyi formára hasonlít. Valaha sötét tengerszín ruhája olyanná fakult, mint őszi széltől, esőtől vert, tépett, sárgás-vörhenyesé hokult falevelek- Kérgesre dolgozott, kicsiny iceeével, mégis úgy fogja fel csípetlen alakjáról, minthahercegnőként, fényes termeken suhanna át drága aszályos, új selyemruhában. Bal karján koszlott, jókora fonott szatyorkosár. Súlytalan testét, fáradt imbolygással viszi szaporán előre, valami sietős iparkodás. Itt-ott megáll a dumaparti piac zöldséges szerbeinél»"Előbbi felnéz a vámpalota dór oszlopaira, a komoly triglifek közé, mintha katedrálist, lennét felemelő helyet keresne, a zöldségtenger emberkavarodásának kíméletlen morajlásában. Aztán halkan, szinte szorongó félénkséggel megkérdi, az egészségtől ís izzadó, piros arcú, öles szerviántól: — Hogy a sárgarépa kötege . Nem kap választ. Az árus elnéz a feje fölött és zavartalanul tovább tréfál, kacag átelleni szomszédjával. Mire a káposztáshoz ér, összeszed egy kis bátorságot és még félénkebben kérdezi: — Hogy a káposztafej? ... Itt sincs válasz. Ez a szervián két falusi menyecskével dévajkodik. Oda sem hederít a gyönge hangocskára, amely úgy hangzik el, akár csak sivatag pusztasága lenne körülötte. — Héj, bácsi, — bököm meg ernyőm végével az elbizakodott árust,— hát nem eladó a káposzta? Mért fáradt el ide, ha olyan terhire esik szóba állani a vevővel? — Mit diskuráljak vele, — legyint kövér kezével, úgy sem részen ez, ilyen prímát. A kis sarlóalak kiegyenesedik, de nyomban összeesik, csak a tekintete keresi nagy bizalommal az enyémet. Aztán egymás mellett haladunk. Beszélgetünk a drágaság hábotus bajairól. Messze lakik, elfárad gyalog és villamoson, mire ide ér. Nem 13 ez lenne a piaca, néha mégis ide próbálkozik, a vasárnapokon, hátha itt lehetne valamivel jutányosabban eleséghez jutni. Nekik sok kell. Hat gyermekük van, eddig egy tizennégyéves „cselédkéje“ is volt. Kilenc szál, amelyet táplálni kellett, három korona ötven fillér bijnoki fizetésből. Ma már képtelenség lenne. Úgy javított a helyzeten, hogy a „cselédkét“ elbocsátotta, két nagyobb leányát, a tizen,négy és a tizenhárom évest üzleti elárusnőnek adta, de bizony csak annyit keresnek, hogy eltivüvik cipőben, ruhában. A koszira megint csak nem marad belőle. Szerencsére az ura fizetését emelték egy koronával naponta. —• A másik négy gyermek? — Úgy jöttek, mint az orgonasíp, minden esztendőre egy-egy. Két fiú jött, a két leány után: tizenkét és tizenegy évesek. Gimnáziumba járnak, nagyon jó tanulók. Ha nem volnának szegények olyan betegesek, leckes dússal valamit szerezhetnének... Első négy gyermekem után egy évig beteg voltam, mert nem lett volna szabad táplálni a kisebbiket. Aztán jött még két kis Leány, kilenc és nyolc évesek. Az egyik: púpos, a másik angolkóros. Szelíd, szorgalmas gyermekek, segítnek nekem a házimunkában. Klgyengüítem, mióta tüdőcsucshanntom van, nem bírom úgy a dolgot. A cselédkét nehezen nélkülözöm ... Hagymák és burgonyák közt járunk- Erjedés szaga csapja meg az orrunkat. A dijnokné arca felelevenedik: — Itt kapni fogok a kiselejtezett burgonyából és talán egy kevés hagymát is. Kapott tíz fillérért kilóját a hibás burgonyából és hetvenyolc fillér helyett harmincötért a félig keshedt hagymákból. Mikor figyelmeztettem, hogy ezekből sokat kell eldobni, lemondással, de panasz nélkül felelte: — Ezt mégis megvehetem, de jóra, hibátlanra nem lelne. Akárhogy osztom be, valamire mindig nem jut. így volt ez ezelőtt is, de most mégis sokkal nehezebb. Nagyon soká tart a háború. Amit lehetett, már mindent zálogházba adtunk . . . A zongorát a második gyermek születésekor adtuk el. Az sem volt könnyű helyzet, valahogy mégis jobban elviseltük , mint a mostanit. Hiszen nem vagyunk válogatósak vagy elégedetlenek, nem bánnánk, akármi, csak valami lenne olyan olcsó, hogy elegendőt vehetnénk a gyermekeknek. Az uram meg én beérjük kevéssel: egy szem burgonya, egy csipet kenyér egész jó vacsora. Hanem a két kisebbfű leány sokszor békétlenkedik, igen nagyon kívánja a tejeskávét. Amikor még kaptunk tejet, többnyire ezt vacsorázták. A két gimnazista, meg a két nagyobb leány roppant jó étvágynak . . . Piros paradicsomos kosarak, zöldbab, zeller, cékla, karalábé mellett befordulunk a csarnok hátsóbejáratához. Néhány ledobott pudvés karalábé hever a földön. A dijnokné lahajol, felveszi finom, lírás óvatossággal, mintha valami értékes dolog lenne, amit veszendőbe hagyni bántja jó érzését Elsárgult, elfonnyadt Száránál fogva odanyujtja a kofa felé: — Tessék, leesett ez az öt karalábéi Nem esett le, én dobtam el, — vihog a kofa. — Ha krajcáért öári darabját, megveszem. — Veheti, —• mondja fölényesen a kofa és amikor az öt krajcárt elveszi érte, egy kicsit zavarba jön és két szép friss karalábét ad. —Ez a ráadás, amiért meglátta, hogy nekünk is rossz, ha veszendőbe megsz az árunk. Ojjé, mi is megérezzük a háborút. A közönség mégis úgy bánik velünk, mintha ellenségei volnánk. A csarnokban megnézzük a halakat. Leginkább a ponty érdekli. Olcsóbb halban ez a legizletesebb. Ám most ezt sem lehet venni, az akkora pontyocska, amelyik ezelőtt tizenöt krajcár volt, most egy korona húsz fitter. Nyolc darabba szelve egy-egy falat se jut egyre. A pacalhoz megyünk. Kilója hatvan krajcár. Mielőtt határozna, még megnéz egy bornyalábat. Darabja negyvenöt krajcár, ezelőtt tíz volt, — egy darab kávés, kettő csaknem egy forint. Mégis a pacalt választja. Ez a mi hús táplálékunk, — mosolyog enyhe szomorúsággal, amikor kifizeti. A főkapunál jövünk kifelé. Elhaladva a gombák közt, kellemes illat száll felénk. — Egészséges és tápláló a gombaleves, jó szagára összefut az ember nyála. Istenem, csak ne lenne nyolc krajcár dekája, vagy lenne mindenkinek módjában megszerezni ilyen meseáron is! — fakad ki először a dijnokné, — a gomba az én kedvenc ételem. Apám erdész volt, sokat szedtünk, sokat ettünk, amíg Budapestre felkerültünk ... A villamosnál várunk, katonák vonulnak el. Reng a híd a lábuk alatt. Szakállas, öreg, bús népfölkelők. — Az ura nem katona? — kérdem a dijnoknét. — Dehogy, hiszen olyan girhes szegény, a lélekbú jélhokKéméri Sándor. A Balkán Az entente elhatározta, hogy azokat az olasz csapatokat, amelyeknek a Dardanellaakcióban kellene résztvenni, Szerbiába küldi hogy velük a szerb hadsereget megerősítsék. Az olasz csapatokat Szalonikiben akarják partraszállítan, ehhez azonban Görögország beleegyezése kell. Az entente azzal, hogy katonai segítséget nyújt Serbiának, nyomást vét gyakorolni Bulgáriára s megakadályozni igyekszik azt, hogy a bolgár hadsereg fegyveres akciót kezdjen Szerbia ellen. Bulgáriában kormány és politikája szilárdan áll, bár az ellenzéki pártok mindent elkövetnek, hogy a kormány útjába akadályokat gördítsenek. Románia még mindig tartózkodó, Görögországban pedig Verrizelosz túlzott enterne-bark politikája az ellenzék körében nagy visszatetszést kelt. A Bakán helyzete Az Indépendance Roumaine írja: A Balkán-helyzet tisztázása kezdetét vette, amióta a bolgár-török megegyezés ténnyé vált. A balkáni politika fejlődésének irányai most adva vannak. Ha Radoszlavov ki is jelentette, hogy a török-bolgár egyezménynek nincsen politikai jellege, mégis bizonyos: a legkevesebb, amit a bolgárok adtak a törököknek , jóakaratú semlegességüket megőrzik Törökországgal szemben. Bulgária választott a két ígéret közt és mint praktikus nép az azonnal megkapható Trácia mellett döntött, úgy látszik, attól féltek, hogy Szerbia, ha most át is adja a kívánt területet, később, ha megerősödne, visszavenné. A bolgárokat az abszolit bizalomhiány vezette új elhatározásuknál. Görögországban ezt a kiegyezést rossz néven vették. A közvélemény fel van háborodva és a konstantinápolyi kormányt azzal vádolja, hogy a görög nép kiirtására pályázik. A Balkán-félszigeten az entente diplomáciája alulmaradt. A bolgárok most megerősítik a dedeagacsi kikötőt, felszerelik nehéz tüzérséggel és védelmi állapotba helyezik egészséges partjukat. A szövetségesek már tudják, hogy Gallipolinál nem számíthatnak bolgár segítségre. Saját erőikkel kell folytatniok a halál félszigetén az akciót, mely a támadóktól a hullák hegyeit követeli. A törököknek nagy fölényük van nemcsak a természetes fekvésben, hanem az élelmezés könnyebbségében is. A második csatát a Balkánon az entente diplomatái teljesen elvesztették és nemsokára látni fogjuk, ki fogja megnyerni a most kezdődött harmadik csatát. ■MMMH • Román minisztertanács Bratianu román miniszterelnök elnöklésével csütörtökön minisztertanács volt, melyen a miniszterlenök a külpolitikai helyzetről referált. Bukarestből jelentik. Az oroszbarát politikusok sem titkolják többé, hogy az enténtehatalmak diplomáciája a Balkánon vereséget szenvedett. Take Ionescu lapjaiban bevallja, hogy a Balkán fővárosaiból kedvezőtlen hírek érkeznek. Szükségtelen ezt titkolni. A három főváros egyikében sem tudtak a népek a helyzet magaslatára emelkedni. A Balkán népei makacsságukban nem akarják megérteni, mi az igazi érdekük. Bizalmatlanok egymással szemben és azért az entente kormányainak még kényszer árán is biztosítani kellene együttműködésüket. Olasz csapatok Szerbiában A szófiai Kambana jelenti athéni forrásból. Az athéni angol követ bejelentette a görög kormánynak, hogy a Dardanellákhoz vezényelt olasz expedíciós csapatok az újabb diszpozíciók szerint nem fognak résztvenni a Gallipoli- félsziget ellen irányuló akcióban. Ezeket a csapatokat már Szaloniki felé irányították, ahol partra fogják szállítani és onnan a szerb harctérre továbbítani, görög területen át. A görög kormány még nem nyilatkozott az iránt, hogy az olasz csapatokat átengedi-e terjültén.