Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-26 / 268. szám

"vasá­rnap Hivatalos jelentései! Északkeleten a helyzet változatlan. Kelet-Galiciában nem volt jelentősebb esemény. Az ellenség volhiniai harcvonalunk ellen — gyakran rendkívül heves — támadások egész sorát intézte, amelyek folyamán egyes helyeken behatolt lövészárkainkba, de mindenütt véresen visszavertük. Az oroszok nagy veszte­séget szenvedtek. Az Ikva-harcvonalon tegnapelőtt és tegnap összesen 20 fisz-­­ tét és mintegy 1OO0 főnyi legénységet fogtunk el. A Styr alsó folyásán az erdő- és mocsárövezetben előnyomuló osztrák-magyar lovasság ismét több makacsul védelmezett községet ragadott el az ellenségtől. Litvániában csapa­taink Kraszyn vidékéig nyomultak elő. Höfer, altábornagy. • A német vezérkar jelenti: Hindenburg tábornagy hadcsoportja. Lennewadentől délnyugatra, továbbá Vilejkánál és Rebunnál visszavertük az oroszok támadásait. Solytól délre arc­­vonaltámadásainkat folytattuk. Az oroszok előnyomulásunknak a Smorgontól Wischmenen át Sabcresinától nyugatra Diek­alitschiig (a Berezinának a Nye­­menbe való torkolása mellett) húzódó általános vonalon még ellentállottak. Friedrichstadt nál egy német repülő lelőtt egy orosz repülőgépet. Lipót bajor herceg, tábornagy hadcsoportja. Korelitschitől északra az oroszok makacsul védekeznek. Csapataink rohammal bevették Negniewitschi városát Novogrodektől északkeletre és több erős ellentámadást visszavertek. Baranowicitől keletre és délkeletre támadásunk a Szczara nyugati partján előrehalad. Néhány száz oroszt elfogtunk. Nedwiedzschitől nyugatra és tovább délre Liskig elértük a Szczarát. Mackensen tábornagy hadcsoportjánál, valamint a délkelti hadszíntéren a helyzet nem változott. Legfelsőbb hadvezetőség: Vilna—Dolnaharg Orosz erődítések a svéd határon A Ruszkoje Szlovo haditudósítója, Mihaj­­lovszki táviratot közöl lapjában, amely be­ismeri, hogy Vilna bevétele után a németek olyan rohamosan és szívósan támadva nyo­multak előre, hogy a délkeleti irányban vissza­­vonulni akaró oroszokat könnyen elvághatják csapataiktól. Az orosz seregnek egy tekinté­­lyes része köralakban harcol a németekkel és a csata kimenetele elé méltán nagy izgalom­mal nézhetnek az orosz katonai körök. Londoni értesülés szerint Dünaburgot osztrák-magyar 30 és feles mozsarak is bom­­bázzák és a legnehezebb tüzérség hatása olyan óriási, hogy ezzel szemben a vitéz védelem és a kitűnő földművek egész hálózata megtagadja­­a szolgálatot. Stockholmból jelentik: Megbízható forrás­ból jelentik, hogy Aland szigetén régóta foly­nak az erődítési munkálatok s azok most be­fejezésükhöz közelednek. A munka lázas siet­séggel folyik. A katonaság a munkásokat kényszerrendszabályokkal állította ki. Külö­nösen nagy gondot fordítanak az Aland dél­nyugati részén fekvő Hammar megerősítésére. Akik Abo kikötőjében az ezen erődnek szánt ágyukat látták,­ azt mondják, hogy igen nagy­­kaliberűek. Nagy szorgalommal ássák a lö­vészárkokat is. Mariehamnál is nagyon erős lövészárkokat építettek, úgyszintén Ledsund közelében a Degarby felé vezető országút men­tén és Ekerő déli szögletén. Mariehamn előtt, Ledsundnál és Ekerőnél drótnélküli távirda­­állomások vannak. Mariehamnban benzinnel tele automobilok állnak készen. Halálra ítélt zsidók A Journal de Génévé­nek Írja egy előkelő orosz politikus Pétervárról. Közölték önökkel öt zsidó polgárnak nevét, akiket Mjaszojedeff tábornokkal együtt halálra ítéltek, mert az orosz hadsereget elárulták. Engedjék meg, hogy én viszont azokat az árulókat soroljam fel, akiknek nevét csak azért tartották titok­ban, mert véletlenül nem voltak zsidó szárma­zásúak. Először itt van Grodguss báró, aki a hírhedt Trepov tábornoknak legintimebb mun­katársa volt és még két hónap előtt döntő, szava volt a birodalomban. Emlékszünk őrá abból a borzalmasságból, melylyel elnyomta az 1903-iki forradalmat, mint a rigai rendőr­ségnek főnöke. Azután jön Otto Freinatt, volt főtörvényszéki elnök s a kisenovi törvényszék államügyésze. A politikai minisztérum vice­igazgatója és a rendőrség hivatalos lapjának főszerkesztője ugyancsak árulásért halálra ítél­­tetett. Ezek sokkal nagyobb dolgot tudtak el­­árulni és sokkal nagyobb bűnt is követtek el, mint az a pár nyomorult zsidó, aki csak kém volt, amilyent minden nemzetnél egyformán lehet találni VILÁG 1915. szeptember 25. §: Az orosz centrum harcai Az orosz centrum, melynek északi szár­nyát a német támadások Vilnától S­morgonig szorították már vissza, ellenállással iparkodik a német nyomást feltartóztatni. A német csa­patok az egész arcvonalat támadják. Hinden­­burg hadseregének déli szárnya az orosz ellen­állás dacára tovább nyomult kelet felé. Vol­­hyniában az orosz támadások vereséggel végződtek, az oroszok igen súlyos vesztesége­ket szenvedtek. A forrongól Oroszország A krisztiániai Dagens pétervári jelentése szerint minden intézkedés dacára a munká­sok sztrájkmozgalma egyre növekszik. Ked­den este Pétervárott már 38.000 munkás ál­lott sztrájkban. A krisztiániai Den Norske pétervári tudó­sítója beszélgetést folytatott Dancsenko duma­taggal, Kiev város képviselőjével, aki a követ­kezőket mondotta el: — A birodalom leggazdagabb kormányzó­sága, a kievi, teljesen tönkrement. A nagy város olyan, mint egy őrültek háza. Rendelet szerint 17 évestől 45 évesig minden férfinek a birodalom belsejébe kell költöznie. A német származásúak és a zsidók nem a­karnak ele­get tenni ennek a parancsnak és ezért gyakran emberim itóvadászatokat rendeznek az utcákon és a házakban. A legtöbb üzlet zárva van, állandó fosztogatások és gyilkolások napi­renden vannak. A rendőrség nem bír az em­berekkel. Megesett, hogy rendőrtiszviselőket is kirabolt és meggyilkolt a csőcselék. Na­ponta 80.000 menekült vonul át Kieven. Le­tartóztatásoknak alig van eredményük, mert a foglyokat a csőcselék éjjel kiszabadítja a börtönökből A Morgenbladed jelenti Pétervárról: A duma tanácsa elvetette azt a javaslatot, mely a zsidók telepedési tilalmának felfüggesztésé­ről szól. Beszélgetés Kovacsev bolgár tábornokkal és Világ tudósítójától Kovacsev bolgár tábornok, a balkáni háború idején a bulairi negyedik bolgár had­sereget vezette a törökök ellen, fogadta a Világ tudósítóját és a beszélgetés folyamán a következő rendkívül érdekes kijelentéseket tette: — Mi a véleményem a Dardanellák el­leni támadásokról? Rövidesen megmondha­tom: .. Dardanellákat elfoglalni nem lehet. A Gallipoli-félsziget topográfiai sajátosságai meg­­vívhatatlanná teszik a szorosok bejáratát. A terület tele van leküzdhetetlen természeti akadályokkal és lehetetlenné teszi nagy tö­megek partraszállítását. Hiába visznek oda 400.000 vagy akár félmilliónál is több em­bert. A csapatok szerepe csak a partraszállítás után kezdődik, nagy tömegek kihajózása és a szilárd talajon való elhelyezkedése pedig — mint mondottam — a talaj természetéből ki­folyólag is lehetetlen. Szülő területen, az el­lenség előtt ki nem puhatolható szakadékos, barlangos, zeg-zugos felületen sohasem szok­tak sikerülni az offenzívák. Ezenfelül a tö­rök katonaság a világ legelszántabb elemeiből áll. Ebben a tekintetben csak a mi katonáin­kat tartom a török katonával egyenrangúnak. Nagyon el tudnám például képzelni, hogy a török védősereg minden muníció nélkül, pusz­tán a meztelen szuronynyal a tengerbe szo­rítson nálánál egy ötszörre erősebb, nagy­hatású hajóágyúkkal fedezett ellenséges tá­madó sereget. Továbbá, a török hadsereg teljesen egyöntetű, az ellenséges csapatok ellenben tarka, kevert elemekből van össze­szedve, amelyek közül egyik sem harcol szí­vesen. Törökország és Bulgária között a viszony­­ a lehető legszívélyesebb. Az érdekek egyforma­sága annyira közel hozta egymáshoz a két országot, hogy ellentétekről már szó sem lehet. Ma minden bolgár tekintete Macedónián és annak elrablóin, a szerbeken függ. Macedónia megszerzése Bulgária számára a nemzeti lét, a nemzeti becsület kérdése és a bolgárok tü­­­­relme ma már sokkal kisebb, semhogy to­­­­vábbra is nyugodtan elnézzék macedón test­­­­véreik elnyomatását. Mindenki kész Macedó­nia felszabadításáért az életét feláldozni. Ha ezen­­ cél elérése érdekében Bulgáriának há­borút kellene viselnie, ez a bolgár nemzet szent háborúja volna. A végső győzelemről nem akarok jóslá­sokba bocsátkozni. A háború olyan, mint a sakkjáték. A legzseniálisabban vezetett sakk­­partiét is elveszítheti a játékos, ha egyetlen olyan hibát elkövet, amelyet már nem tud helyrehozni. Az eddig történtekre támaszkod­­va, azt kell hinnem, hogy a központi hatal­maknak kell győzniük. A központi hatalmak a háború kezdete óta egyszer sem követtek el olyan katonai hibát, amely győzelmüket két­­­­ségessé tenné és ha továbbra is így folytatják , -- bizonyos a győzelmük.

Next