Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-04 / 246. szám

fecsaBat VILÁG *915. szeptember J J_ ■ ' Cr- ■ - - - ---------------------------------- S úgy érzem, hogy szinte bocsánatot kell Tő­led kérnem, amiért szavaikkal bi­csuzunk, nem pe­­jdig, ahogyan bizonyára legjobban szeretted volna, scsak egy baráti öleléssel, meleg, testvéri kézszomi- Hassafl. Szép volt az életed, szép a halálod! De a halálod csak Neked volt szép, amidőn egy újabb,­­komoly munkádat elvégezve, nyugodt kedélylyel hagytad el meghitt családi körödet, hogy pihenőre térj, amely azután kimos fájdalom, egyetlen jajszó nélkül vált örök pihenéseddé. Míg életed mindnyá­junknak szép volt, szép rajongásig szeretett csalá­dodnak, szép nekünk, a Te tágabb családodnak, amelynek minden egyes tagja annyira, de annyira szeretett és tisztelt, s szép hazánk iparának, kultú­rájának, az egész világegyetemet átfogó szabadkő­művességnek, a királyi művészetnek. S most, e gyászosan szomorú órában szentül ígérjük és fogad­juk, hogy utódaid, a mi Mesterünk utódai leszünk, hogy a haza és az emberszeretet opárának szerit tüzet, amelyet egész életeden át folyton ápoltál és élesztettél, soha elaludni nem engedjük s tovább fogjuk építeni azt a templomot, amely a népnev­e­­lés, felvilágosítás, gazdasági jólét tanainak hirde­tésével egy független, szabad, demokrata, gazdag, boldog Magyarország megteremtését célozza s amelynek felépítéséhez Te is oly nagyával, oly sok­kal járultál. Hálánk és köszönetünk mindezért ki­sérjen messze utadra s annak a tudata, hogy ne­mes, szép, dicső emléked örökkön örökké fog élni szivünkben s minden magyar szabadkőműves, min­den jó ember szivében! Isten Veled! A közönség könnyes szemmel mondta el az utolsó istenihozzádot. Előfizetési felhívás Barátainkat, híveinket akarjuk újra kérni, hogy terjesszék lapunkat ismerőseik és jóembereik körében. Minél többen le­szünk, annál erősebbek leszünk, annál töb­bet adhatunk: lelkesedést, szórakozást, tu­dást. Nagy és nehéz utat tettünk meg, utunkon megmozdult a magyar középosz­tály széles rétege, megértett és velünk jött. Egy éve már a csataterek felé fordult a tekintet, most a harctéren küzdő fiainkkal van minden gondunk, minden szeretetünk. A béke még nem a miénk, ezért a­ legna­gyobb emberi gyönyörűségért még harcol­nunk kell. De már érezzük a háború ese­ményeiben is a közelséget, a magyar pol­gárságnak már most, a csaták viharainak napjaiban ébredeznie kell, hogy megbir­kózzék és si­kraszálljon azokért a kívánsá­gaiért, amelyeket most letrompított, de megduzzaszt és friss erőre szíthat a há­­­ború. Mert a háború a polgári élet köteles­ségeit is fegyverbe szólította és más csata­terekre állította, mint ahol békében álltak. Az új kötelességek új csatákat vívtak a régi berendezkedések, a régi élet és a há­borús megszorítások között. Ez a polgári szervezkedés döntő fontosságú cégízője, sokszor alapja volt, és ma is az a nagy csatatereken viszett háborúnak. Ennek a szolgálatába állott közéletünk minden szerve, tehát a sajtója is. A háborús sajtó szinte emberfölötti nehézségekkel teljesí­tette ezt a kötelességét és ebben — joggal mondhatjuk — kivette a maga részét a Világ is. Figyelő szemmel, a véres küzde­lem felé fordulva, lankadatlan kitartással követte és hűen elmondta a milliók mér­kőzését. . Kérjük olvasóinkat és barátainkat, terjesszék mindenütt a Világ­ot. Szeptem­ber 1-én új előfizetést nyitottunk a Vi­­láig-ra. Kérjük ebből az alkalommal mind­azokat, akiknek lejárt az előfizetésük, mi­nél hamarább újítsák meg, nehogy a köz­tünk való szíves kapcsolat megszakadjon. A Kieli csatorna, a Szucas-csatorna, a man­chesteri csatorna, amelyet mint a Ke­resztes háborúk és a nasty felfedezéseit átalakították a vilási Kereskedelmét, 1500 millió irántiba kerültek. Alig egy heti tápláléka a háborúnak.­ ­ " ' ■ ....i“ ■'­­ HÍREK Elestek Kókai Pált, a 32. gyalogezred 9. századának őrvezetőjét, Dobratvor mellett szivén találta az orosz halálos golyó. Vargha Jenő joghallgató, tartalékos zászlós, az olasz harctéren elesett Fekete Gyula cserefalvi református tanító, az északi harctéren súlyos sebet kapott, amelyben a marosvásárhelyi hadikórházban meghalt,­­ — A király adománya. A király Károly Fe­renc József trónörökös és Zita főhercegasszony budapesti tartózkodása alkalmával, a budapesti és gödöllői szegények és szűkölködők részére tíz­ezer, illetve hatszáz korona pénzsegélyt engedé­lyezett. — Visszatérés Bécsből, Bécsből táviratozzék. A hódoló küldöttség sok tagja a Dunagőzhajózási Társaság meghívására »m.a az ünnepélyesen feldíszí­tett „Budapest“ hajón, Markovich kapitány veze­tése alatt, a Dunán tért vissza Budapestre. A ki­kötőhelyen, amely szépen fel volt díszítve, Schonka Ferenc lovag, elnök, és Csatáry Frigyes udvari tanácsos, vezérigazgató, a kikötői kapitánynyal fo­gadták és üdvözölték a vendégeket. Csatáry udvari tanácsos a hajón is ellátta a vendéglátó szerepét s a társaság impozáns építményeiről megadta a kért felvilágosításokat. Valamennyi uszály zászlódíszt öltött fel és a partmentén mindenütt nagy közön­ség gyűlt egybe, amely harsány éljenzéssel köszön­tötte a vendégeket: ezek, a spontán tüntetéstől mé­lyen meghatva, lelkesen viszonozták az üdvözlést. A Dunagőzhajózási Társaság figyelmes vendégsze­retete és a kedvező időjárás rendkívül kellemessé tették a hajóutat. — Orvosok kitüntetése. A király dr.­­Haiti Hümér egyetemi magántanárt a budapesti egye­temre rendkívüli tanárrá nevezte ki. A kiváló sebészt nemcsak Magyarországon, hanem a kül­földön is előnyösen ismerik tudományosságáról, és arról a munkásságáról, melylyel a sebészet fejlő­dését előmozdította. A sebészet úttörője kinevezé­sének hírét mindenütt örömmel fogadják. A király a Signum Laudis dicsérő elismerésé­vel tüntette ki dr. Unterberg Jenő honvéd-főorvost, az ellenséggel szemben vitéz és önfeláldozó maga­tartásáért. Dr. Unterberg Jenő tudása és orvosi tekintélye révén ismert és kedvelt tagja a fővárosi társadalom­nak, ahol harctéri kitüntetése igazi örö­met szerzett. — A pápa trónraléptének évfordulója. A Corriere della Sera jelentése szerint a pápa trónraléptének évfordulóját a legszűkebb kör­nyezetben ülte meg. A szokásos nagy ceremó­­niákat november 6-ára halasztották. Az abesz­­sziniai négus katolikus misszionáriussal a pápának levelet küldött, amelyben hódolatát és jókívánságait fejezi ki. — Mackensen és a császár. A Dainzinger Allgemeine Zeitung közli, hogy Vilmos német császár Mackensen tábornagyot, a breszt-litovszki győzelem alkalmából a fekete sas-renddel tün­tette ki. — Használ-e? A francia lapok Londonból je­lentik, hogy az angol kormány a m­unkciógyárak munkásainak és alkalmazottainak feladatuk fon­tosságát érthetőbbé tegye, elhatározta, hogy a különböző gyári központokból 7­7 kiszemelt munkást szeptember és október hó folyamán né­hány napra a frontra küld az állások megtekin­tése céljából. A Trade Union vezetőit szintén fel­szólították, hogy vegyenek részt ez utazásokban. A Wolff-ügynökség megjegyzése: És ha ez se hasz­nált — Amerikai magyarok adománya. A pitsburgi osztrák-magyar konzulátus 1144 korona 14 fillért küldött a miniszterelnökséghez, mely összeget a Bens Creeki Magyar Bányász-Betegsegélyző Férfi- és Női­ Egylet tagjai gyűjtöttek a háborúban el­­esett magyar katonák özvegyei és árvái részére. Az adományt gróf Tisza István miniszterelnök rendeltetése helyére juttatta. •— Francia kritika a francia had­vezető­ségről. Clémenceau, aki a háború kezdete óta — hol csöndesebben, hol hangosabban — kri­­tizálja a háborút, lapjában pár nap óta bírál­­gat­ja, még pedig keményen, a francia hadveze­tőséget. Ezzel foglalkozik a Figaro hasábjain Alfred Capus, az ismert drámaíró. Cikkét Clémenceaulhoz intézi s többek közt ezeket a nagyon érdekes dolgokat írja: „Tudja ön, hogy hová megy olyan országban, mint Francia,­ország, ebben a­z órában, mikor a vértmérsék­lete és tehetsége követelményeivel felszaba­dítja a katonai műveletekről s következésképp a vezetőkről való bírálatot is? Ön ezt írja: Nem természetes, hogy minden okos bíráló­­gondolat tilos egy ember méltósá­ga által­ bárki is legyen az. Épp itt van a vita köz­pontja. Minden a bírálat határaitól és okától függ. Meg lehetünk győződve, hogy önt a szi­­gorúsága sem sodorja majd veszedelmes terü­letekre. Másokat illetően nem vagyok ilyet, biztos. Kevésbbé vagyok biztos képviselőtár­sait illetően, kevésbbé vagyok biztos a szaté­nák és társaskörök heréit illetően, azokat illetően, akiket zavar a háború tartama, a pá­nikos lelkeket illetően,­­az elégedetleneket ille­tően, akik miután a gát szakad és a varázs megtörik, hanyathomlok zuhannak előre; akit az „okos“ bírálatot rendszeres rágalmazássá teszik, kitágítják­ a sebeket, elmérgesítik a fájó pontokat, amelyeket ön be akar kötözni. A katonai vezetők prestige-e jelentős követel­ménye a győzelemnek, különösen a mi demo­­kráciánkban, ahol nincs semmi hatalom, amely a rosszul informált közvéleménynyel szemben semmiféle személyiséget sem védhet meg. A prestige önkényes és finom valami egy bizonyos titokzatosság, amit nem szabad megbolygatni. Clémenceau, önre bízom ezt s lelkiismereti kérdést . . .“ — Pegoud temetése. Pegoud, a híres francia aviatikust, a­ki annak idején Budapesten is be akarta mutatni vakmerő repülését, mint már elő­zőleg megírtuk, egy megfigyelővel a­z ellenséges ásás fölé repült monoplánjával, miközben egy né­met repülőgép megtámadta. Pégoud rálőtt a né­met aviatikusra és mikor a francia újra meg akarta tölteni fegyverét, a német repülő hirtelen megelőzve, rásütötte fegyverét és Pegoud lezuhant a kétezer méternyi magasságból a francia földre, ahol azonnal meghalt. Ma temették el Belfortban. — Gallipoli. Mit jelent ez a név ? A Figaro etymologizál. Néhány író — állítja a Figaro — a kereszteshadjáratokig vezeti visz­­sza, úgy magyarázza, hogy a francia keresztes­­vitézek, akik Krisztusért mentek verekedni, kikötöttek a Dardanelláknál, tábort ütöttek, ebből a táborból később város lett és ennek a városnak ezt a nevet adták: villé des Gautois. (A gallok városa.) Csakhogy az etymológia kissé sántít. Minthogy az egyik szó latin: Gallus, a másik pedig, amelyik „város“-t je­­lent: görög: Polis. Gallipolit pedig jóval a ke­­resztesháború előtt keresztelték el. A mace­­dónok alapították, akik Kallipolis-nak Szép­­város-na­k nevezték el. Ebből lett később Galli,­poli. Még az etymologia sem ad igazat az en­­tentenak. . — Az avezzánói földrengés. Lyoni lapoknak Rómából érkezett ama Illlét, hogy Avezzanóban erős földrengés volt, amely jelentékeny emberáldo­zatot követelt, a cenzúra a­z olasz sajtóban elhall­gattatja. Számos olasz újság egyikében nincs még csak utalás sem a pusztító földrengésre. — Ellenséges külföldiek levelezése. A jövő-* bem nemcsak a magyar szent korona területén in­ternál­t, hanem az itt élő és enyhébb rendőri fel­ügyelet alatt álló külföldieknek az ellenséges alla-­ mokkal váltott postai küldeményeire és tál­irataira általában ugyanazok a szabályok és feltételek mér­tékadók, mint az internáltaik küldeményeire. Ellen­­ben az enyhébb rendőri felügyelet alatt álló kül­földi alattvalóknak a belföldön, továbbá a barát­­ságos és a semleges külfölddel váltott postai külde­ményei és táviratai nem esnek külön rendőrható­sági ellenőrzés alá. Az ellenséges állambeli alatt­valók közül azok, akik rendőri őrizet (nem felügye­let) alatt állanak, azaz valamely épületben (kaszár­nyáiban) kénys­zertartózkodásra vannak utalva, az ellenséges államokban levő hozzátartozóikkal csal­­ádi ügyekben váltott postai küldeményeknél ugyanazt a portamentességet élvezik, mint a hadi­foglyok. - ".................. "'J . -

Next