Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-04 / 246. szám
fecsaBat VILÁG *915. szeptember J J_ ■ ' Cr- ■ - - - ---------------------------------- S úgy érzem, hogy szinte bocsánatot kell Tőled kérnem, amiért szavaikkal bicsuzunk, nem pejdig, ahogyan bizonyára legjobban szeretted volna, scsak egy baráti öleléssel, meleg, testvéri kézszomi- Hassafl. Szép volt az életed, szép a halálod! De a halálod csak Neked volt szép, amidőn egy újabb,komoly munkádat elvégezve, nyugodt kedélylyel hagytad el meghitt családi körödet, hogy pihenőre térj, amely azután kimos fájdalom, egyetlen jajszó nélkül vált örök pihenéseddé. Míg életed mindnyájunknak szép volt, szép rajongásig szeretett családodnak, szép nekünk, a Te tágabb családodnak, amelynek minden egyes tagja annyira, de annyira szeretett és tisztelt, s szép hazánk iparának, kultúrájának, az egész világegyetemet átfogó szabadkőművességnek, a királyi művészetnek. S most, e gyászosan szomorú órában szentül ígérjük és fogadjuk, hogy utódaid, a mi Mesterünk utódai leszünk, hogy a haza és az emberszeretet opárának szerit tüzet, amelyet egész életeden át folyton ápoltál és élesztettél, soha elaludni nem engedjük s tovább fogjuk építeni azt a templomot, amely a népnevelés, felvilágosítás, gazdasági jólét tanainak hirdetésével egy független, szabad, demokrata, gazdag, boldog Magyarország megteremtését célozza s amelynek felépítéséhez Te is oly nagyával, oly sokkal járultál. Hálánk és köszönetünk mindezért kisérjen messze utadra s annak a tudata, hogy nemes, szép, dicső emléked örökkön örökké fog élni szivünkben s minden magyar szabadkőműves, minden jó ember szivében! Isten Veled! A közönség könnyes szemmel mondta el az utolsó istenihozzádot. Előfizetési felhívás Barátainkat, híveinket akarjuk újra kérni, hogy terjesszék lapunkat ismerőseik és jóembereik körében. Minél többen leszünk, annál erősebbek leszünk, annál többet adhatunk: lelkesedést, szórakozást, tudást. Nagy és nehéz utat tettünk meg, utunkon megmozdult a magyar középosztály széles rétege, megértett és velünk jött. Egy éve már a csataterek felé fordult a tekintet, most a harctéren küzdő fiainkkal van minden gondunk, minden szeretetünk. A béke még nem a miénk, ezért a legnagyobb emberi gyönyörűségért még harcolnunk kell. De már érezzük a háború eseményeiben is a közelséget, a magyar polgárságnak már most, a csaták viharainak napjaiban ébredeznie kell, hogy megbirkózzék és sikraszálljon azokért a kívánságaiért, amelyeket most letrompított, de megduzzaszt és friss erőre szíthat a háború. Mert a háború a polgári élet kötelességeit is fegyverbe szólította és más csataterekre állította, mint ahol békében álltak. Az új kötelességek új csatákat vívtak a régi berendezkedések, a régi élet és a háborús megszorítások között. Ez a polgári szervezkedés döntő fontosságú cégízője, sokszor alapja volt, és ma is az a nagy csatatereken viszett háborúnak. Ennek a szolgálatába állott közéletünk minden szerve, tehát a sajtója is. A háborús sajtó szinte emberfölötti nehézségekkel teljesítette ezt a kötelességét és ebben — joggal mondhatjuk — kivette a maga részét a Világ is. Figyelő szemmel, a véres küzdelem felé fordulva, lankadatlan kitartással követte és hűen elmondta a milliók mérkőzését. . Kérjük olvasóinkat és barátainkat, terjesszék mindenütt a Világot. Szeptember 1-én új előfizetést nyitottunk a Viláig-ra. Kérjük ebből az alkalommal mindazokat, akiknek lejárt az előfizetésük, minél hamarább újítsák meg, nehogy a köztünk való szíves kapcsolat megszakadjon. A Kieli csatorna, a Szucas-csatorna, a manchesteri csatorna, amelyet mint a Keresztes háborúk és a nasty felfedezéseit átalakították a vilási Kereskedelmét, 1500 millió irántiba kerültek. Alig egy heti tápláléka a háborúnak. " ' ■ ....i“ ■' HÍREK Elestek Kókai Pált, a 32. gyalogezred 9. századának őrvezetőjét, Dobratvor mellett szivén találta az orosz halálos golyó. Vargha Jenő joghallgató, tartalékos zászlós, az olasz harctéren elesett Fekete Gyula cserefalvi református tanító, az északi harctéren súlyos sebet kapott, amelyben a marosvásárhelyi hadikórházban meghalt, — A király adománya. A király Károly Ferenc József trónörökös és Zita főhercegasszony budapesti tartózkodása alkalmával, a budapesti és gödöllői szegények és szűkölködők részére tízezer, illetve hatszáz korona pénzsegélyt engedélyezett. — Visszatérés Bécsből, Bécsből táviratozzék. A hódoló küldöttség sok tagja a Dunagőzhajózási Társaság meghívására »m.a az ünnepélyesen feldíszített „Budapest“ hajón, Markovich kapitány vezetése alatt, a Dunán tért vissza Budapestre. A kikötőhelyen, amely szépen fel volt díszítve, Schonka Ferenc lovag, elnök, és Csatáry Frigyes udvari tanácsos, vezérigazgató, a kikötői kapitánynyal fogadták és üdvözölték a vendégeket. Csatáry udvari tanácsos a hajón is ellátta a vendéglátó szerepét s a társaság impozáns építményeiről megadta a kért felvilágosításokat. Valamennyi uszály zászlódíszt öltött fel és a partmentén mindenütt nagy közönség gyűlt egybe, amely harsány éljenzéssel köszöntötte a vendégeket: ezek, a spontán tüntetéstől mélyen meghatva, lelkesen viszonozták az üdvözlést. A Dunagőzhajózási Társaság figyelmes vendégszeretete és a kedvező időjárás rendkívül kellemessé tették a hajóutat. — Orvosok kitüntetése. A király dr.Haiti Hümér egyetemi magántanárt a budapesti egyetemre rendkívüli tanárrá nevezte ki. A kiváló sebészt nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is előnyösen ismerik tudományosságáról, és arról a munkásságáról, melylyel a sebészet fejlődését előmozdította. A sebészet úttörője kinevezésének hírét mindenütt örömmel fogadják. A király a Signum Laudis dicsérő elismerésével tüntette ki dr. Unterberg Jenő honvéd-főorvost, az ellenséggel szemben vitéz és önfeláldozó magatartásáért. Dr. Unterberg Jenő tudása és orvosi tekintélye révén ismert és kedvelt tagja a fővárosi társadalomnak, ahol harctéri kitüntetése igazi örömet szerzett. — A pápa trónraléptének évfordulója. A Corriere della Sera jelentése szerint a pápa trónraléptének évfordulóját a legszűkebb környezetben ülte meg. A szokásos nagy ceremóniákat november 6-ára halasztották. Az abeszsziniai négus katolikus misszionáriussal a pápának levelet küldött, amelyben hódolatát és jókívánságait fejezi ki. — Mackensen és a császár. A Dainzinger Allgemeine Zeitung közli, hogy Vilmos német császár Mackensen tábornagyot, a breszt-litovszki győzelem alkalmából a fekete sas-renddel tüntette ki. — Használ-e? A francia lapok Londonból jelentik, hogy az angol kormány a munkciógyárak munkásainak és alkalmazottainak feladatuk fontosságát érthetőbbé tegye, elhatározta, hogy a különböző gyári központokból 77 kiszemelt munkást szeptember és október hó folyamán néhány napra a frontra küld az állások megtekintése céljából. A Trade Union vezetőit szintén felszólították, hogy vegyenek részt ez utazásokban. A Wolff-ügynökség megjegyzése: És ha ez se használt — Amerikai magyarok adománya. A pitsburgi osztrák-magyar konzulátus 1144 korona 14 fillért küldött a miniszterelnökséghez, mely összeget a Bens Creeki Magyar Bányász-Betegsegélyző Férfi- és Női Egylet tagjai gyűjtöttek a háborúban elesett magyar katonák özvegyei és árvái részére. Az adományt gróf Tisza István miniszterelnök rendeltetése helyére juttatta. •— Francia kritika a francia hadvezetőségről. Clémenceau, aki a háború kezdete óta — hol csöndesebben, hol hangosabban — kritizálja a háborút, lapjában pár nap óta bírálgatja, még pedig keményen, a francia hadvezetőséget. Ezzel foglalkozik a Figaro hasábjain Alfred Capus, az ismert drámaíró. Cikkét Clémenceaulhoz intézi s többek közt ezeket a nagyon érdekes dolgokat írja: „Tudja ön, hogy hová megy olyan országban, mint Francia,ország, ebben az órában, mikor a vértmérséklete és tehetsége követelményeivel felszabadítja a katonai műveletekről s következésképp a vezetőkről való bírálatot is? Ön ezt írja: Nem természetes, hogy minden okos bírálógondolat tilos egy ember méltósága által bárki is legyen az. Épp itt van a vita központja. Minden a bírálat határaitól és okától függ. Meg lehetünk győződve, hogy önt a szigorúsága sem sodorja majd veszedelmes területekre. Másokat illetően nem vagyok ilyet, biztos. Kevésbbé vagyok biztos képviselőtársait illetően, kevésbbé vagyok biztos a szaténák és társaskörök heréit illetően, azokat illetően, akiket zavar a háború tartama, a pánikos lelkeket illetően,az elégedetleneket illetően, akik miután a gát szakad és a varázs megtörik, hanyathomlok zuhannak előre; akit az „okos“ bírálatot rendszeres rágalmazássá teszik, kitágítják a sebeket, elmérgesítik a fájó pontokat, amelyeket ön be akar kötözni. A katonai vezetők prestige-e jelentős követelménye a győzelemnek, különösen a mi demokráciánkban, ahol nincs semmi hatalom, amely a rosszul informált közvéleménynyel szemben semmiféle személyiséget sem védhet meg. A prestige önkényes és finom valami egy bizonyos titokzatosság, amit nem szabad megbolygatni. Clémenceau, önre bízom ezt s lelkiismereti kérdést . . .“ — Pegoud temetése. Pegoud, a híres francia aviatikust, aki annak idején Budapesten is be akarta mutatni vakmerő repülését, mint már előzőleg megírtuk, egy megfigyelővel az ellenséges ásás fölé repült monoplánjával, miközben egy német repülőgép megtámadta. Pégoud rálőtt a német aviatikusra és mikor a francia újra meg akarta tölteni fegyverét, a német repülő hirtelen megelőzve, rásütötte fegyverét és Pegoud lezuhant a kétezer méternyi magasságból a francia földre, ahol azonnal meghalt. Ma temették el Belfortban. — Gallipoli. Mit jelent ez a név ? A Figaro etymologizál. Néhány író — állítja a Figaro — a kereszteshadjáratokig vezeti viszsza, úgy magyarázza, hogy a francia keresztesvitézek, akik Krisztusért mentek verekedni, kikötöttek a Dardanelláknál, tábort ütöttek, ebből a táborból később város lett és ennek a városnak ezt a nevet adták: villé des Gautois. (A gallok városa.) Csakhogy az etymológia kissé sántít. Minthogy az egyik szó latin: Gallus, a másik pedig, amelyik „város“-t jelent: görög: Polis. Gallipolit pedig jóval a keresztesháború előtt keresztelték el. A macedónok alapították, akik Kallipolis-nak Szépváros-nak nevezték el. Ebből lett később Galli,poli. Még az etymologia sem ad igazat az ententenak. . — Az avezzánói földrengés. Lyoni lapoknak Rómából érkezett ama Illlét, hogy Avezzanóban erős földrengés volt, amely jelentékeny emberáldozatot követelt, a cenzúra az olasz sajtóban elhallgattatja. Számos olasz újság egyikében nincs még csak utalás sem a pusztító földrengésre. — Ellenséges külföldiek levelezése. A jövő-* bem nemcsak a magyar szent korona területén internált, hanem az itt élő és enyhébb rendőri felügyelet alatt álló külföldieknek az ellenséges alla- mokkal váltott postai küldeményeire és tálirataira általában ugyanazok a szabályok és feltételek mértékadók, mint az internáltaik küldeményeire. Ellenben az enyhébb rendőri felügyelet alatt álló külföldi alattvalóknak a belföldön, továbbá a barátságos és a semleges külfölddel váltott postai küldeményei és táviratai nem esnek külön rendőrhatósági ellenőrzés alá. Az ellenséges állambeli alattvalók közül azok, akik rendőri őrizet (nem felügyelet) alatt állanak, azaz valamely épületben (kaszárnyáiban) kényszertartózkodásra vannak utalva, az ellenséges államokban levő hozzátartozóikkal családi ügyekben váltott postai küldeményeknél ugyanazt a portamentességet élvezik, mint a hadifoglyok. - ".................. "'J . -