Világ, 1916. február (7. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-11 / 42. szám

1916. február 11. VILÁG volt Oroszországban a román hadsereg számára. Angol kölcsön Romániának Ír Világ tudósítójától Bukarest, február 10. Még január elején, mikor Románia és Anglia megkötötték a sokat vitatott gabona­­ügyletet, kiderült, hogy ez az ügylet fiktív és csak arra szolgál, hogy egy újabb román hi­telműveletet palástoljon el. Most a román kor­mány félhivatalosai jelentik, hogy a legkö­zelebbi napokban kerül emisszióra a londoni piacon egy új 9,2 millió font sterling összegű román államkölcsön­. A kölcsön biztosítására az a 10.000 vagyon gabona szolgál, amelyet Románia 1916. április 17-étől kezdődő szállí­tásra Angliának 1916. január 17-én 10 millió font értékben eladott. Törökország háborúja A török főhadiszállás közli: A Kaukázus, és Irak-fronton semmi je­lentős nem történt. Február 6-án az orosz flotta bombázta Zunguhlak szénkikötőt, de sem­mi jelentős kárt nem tett. Egy ellenséges hajót, amelyen hidroplánhangárok­ voltak, egyik bű­­­várhajónk megtorpedózta. — Dardanela-front: Február 7-én égi­ cirkáló Jenischir magasság­ban Tckeburnu ellen tíz lövést adott le, anél­kül, hogy eredményt ért volna el. Tüzérségünk egy ellenséges repülőgépet, amely délelőtt át­repülte Szedil-Bahrt, elűzött. Egy másik re­pülőgép, amely délután ugyanezen szakasz fölött elrepült, tüzérségünk tüzelése következ­tében eltávozott és egyik légi járművünktől ül­dözve, I­mbroszba menekült. Az Echo de Paris, a La Presse és Gaulois egybehangzóan jelentik, hogy szombat óta Mezopotámiában nagy csata dühöng. Az an­golok elkeseredett ellenállást fejtenek ki. A Times a Tigris-menti hadszíntéren ne­hézségeiről és a törökök csodálatraméltó vé­delmi rendszeréről az alábbiakat írja: Az esős időszak elmúlt, a Tigris-folyó apadóban van. A napok hidegek és oly szelek fújnak, me­lyek kiszárítják az iszapot. Éjjel fagy. Had­oszlopunk, mely a Tigris mentén nyomul előre, jó állapotban van a hideg időjárás és más nehézségek ellenére is. Seih Saadnál a törökök arra kényszerítettek bennünket, hogy megkerülő mozdulatunkat egy front­szakasznál megváltoztassuk. Január 21-én is frontális tá­madásra kényszerítettek bennünket. A törö­köknek Seih Saad­nál lévő futóárkai kitűnően vannak elkészítve, mélyek és keskenyek. A csapatok azokban gyorsan ide-oda mozoghat­nak, anélkül, hogy veszélynek tennék ki ma­gukat. Egyes árkokat arab csapatok és lovas­ság tartanak megszállva, más árkok pedig összekötő futóárkok révén az utóvéddel és tartalék­ őrsökkel vannak összekötve. A hadál­lás a folyó mindkét oldalán ugyanaz. A vidék itt a védők számára liaztán természetes elő­nyöket nyújt bekerítő mozdulatok ellen. Gya­logságunk már 1800 méternyi távolságban gépfegyver tüzébe kerül és nincs összekötő futóárka, hogy a tűzkörzetből kikerüljön. Az időjárási viszonyok épp oly kedvezőtlenek, mint voltak Franciaországban 1911 telén. Talant bey ideiglenes pénzügyminiszter a kamarában expozét mondott, amelyben mindenekelőtt megállapította, hogy a legkö­zelebbi pénzügyi év költségvetése kerek 74 millió font hiányt mutat fel, amely itt és fél­millióval nagyobb, mint a folyó pénzügyi évre előirányzott deficit. A miniszter ezután rész­letesen ismertette a költségvetést és felemlí­tette, hogy az Ausztria-Magyarországgal és a német birodalommal pénztárjegyek kibocsá­tása ellen kötött pénzelőlegezési szerződések alapján 7-t és félmilliót vettek be. Kijelentette, hogy az államkincstár elegendő eszközzel ren­delkezik, hogy a március 13-án végződő pénz­ügyi év lejáratáig minden rendes és rendkí­vüli kiadást fedezzen. Konstantinápolyból jelentik: Abból az alka­lomból, hogy tizenöt centiméteres tarackütegünk, amely a gallipolii harcokban döntő sikerrel vett részt, ideérkezett, szép ünnepséget rendeztek a hadügyminisztérium paloták előtt, ahol Mangu­sebek hadnagy ütegparancsnok felvonultatta az üteget Pomiankovsky vezérőrnagy osztrák-magyar katonai meghatalmazott és Enver nasa hadügy­­miniszer helyettes főparancsnok jelenlétében. Az üteget ezután visszavitték a Peruban levő Taxim­­kaszárnyába, ahol ekkor már az osztrák-magyar kolónia, a tanulóifjúság, valamint minden nem­zetiségű nagyszámú közönség jelent meg. Az osztrák-magyar nagykövetség részéről Trautmanns­­dor­ff gróf nagykövetségi tanácsos és a nagykövet­ség több tagja voltak jelen. Pomiankowski vezér­őrnagy fogadta az ütegparancsnok jelentését, mire Weinzedl, az osztrák magyar iskola­­ igazgatója méltatta az osztrák-magyar tüzérség szerepét a világháborúban. Weinzedl ezután az osztrák­­magyar kolónia nevében üdvözölte a parancsnokot. Manousc­hie­k meleg szavakkal mondott köszönetet és emlékeztetett az örömre, amely az üteg tisztjeit elfogta, amikor annyi veszélyek után Gallipoliba érkeztek, állásba helyezkedtek és december 24-én megkezdték a tüzelést az angolok ellen, este pedig a konstantinápolyi osztrák-magyar kolónia által küldött karácsonyfa alatt pihenhettek. Briand Rómában Az egész cnlente-sajtó, mintegy adott jelre,­­ igyekszik megmagyarázni és jelentőségében­­ felfújni Briand római útját. Mára már nemcsak az olasz lapok lelkesednek, de Anglia is kilép­­eddigi tüntető hallgatagságából. A célra nézve valamennyi lap megegyezik: Briand azért megy Rómába, hogy az entente-hataknak között végre katonai, politikai és gazdasági egységet teremtsen. A sorok közül azonban ki­­érezhető, hogy Briandék utazásának egyéb háttere is van: a szövetségesek bizalmatlansága Olaszországgal szemben. Briandék látogatása hivatott, hogy ezt a bizalmatlanságot elosz­lassa, hogy ez mennyire fog sikerü­lni a fran­cia miniszterelnöknek, kérdés. De, hogy a kí­vánt és nélkülözött egységet ily rövid idő alatt megteremthessék, erről nem nyilatkozik az entente-sajtó és aligha bízik benne. Az utazás célja A Berliner Tageblatt genfi jelentése szerint bi­zonyos körökben azt várják Briand római utazá­sától, hogy Olaszország végre megüzeni a háborút Németországnak és így végre helyreáll a teljes egység a négyesszövetség hatalmai között. Turin­­ból jelentik, hogy Caelonia Briandnak Rómába való érkezése előtt visszautazott a frontra. Olasz lapok a francia miniszterek római látogatá­sát meleg szavakkal kommentálják. A Corriere della Sera kifejti, hogy a négyesszövetség számára most elérkezik az ideje annak, hogy a háború döntő fázisába lépjen, a múltak tévedéseit, viszálykodá­­sait, anarchiáját, amely a politikai és katonai tevé­kenység­­ sikerét lehetetlenné tette, kiküszöbölje, ha egyáltalában akarja a győzelmet. A Secolo úgy van informálva, hogy Briand Rómába való utazása azzal van összefüggésben, hogy a négyes entente közös fővezért akar a köz­ponti haditanács élére állítani. A tárgyalások a személy kijelölése körül folynak. A Secolo párisi tudósítója Briandtól közvetle­nül azt a felvilágosítást kapta, hogy római útja Olaszország barátságának és közreműködésének nagy értékelését bizonyítja. Thomas aiuniciós ál­lamtitkár is kijelentette a Secolo munkatársa előtt, hogy bensőbb és eredményesebb kapcsolatot re­mél Olaszországgal. Nagy dicsérettel emlékezik meg az államtitkár Franciaország és Anglia hadi­­szergyártásáról. Franciaországban 750.000 mun­kás látja el a hadiszergyártást, Angliában kétszer­­annyi. Olaszország katonai bizottságot tart fenn Parisban a hadianyaggyártás előmozdítására, Franciaország Rómában tart fenn ilyen bizottságot. Olaszország teherautom­obilokat ad Franciaország­­­­nak, Franciaország pedig lövedékeket szállít az olaszoknak, miután az ágyúcsövek átmérőjét mind­két országban egyenlővé tették. Most arról van szó, hogy egységes vezető szervezetet teremtsenek, amely a csereforgalmat megszilárdítsa és tökélete­sítse,­ egyben pedig az összetartozan­d­óság kérdését erkölcsileg is megerősítse. Rómában Bálnából jelentik: Briand tmnisváerelnök, Bourgois miniszter és Thomas tengerészeti másod­­államtitkár, továbbá Pellet tábornok és a külügy­­miniszt­ériumban a politikai ügyek igazgatója de Mergerie, ideérkeztek. A vendégeket Salandra miniszterelnök, Sonnino külügyminiszter, más hi­vatalos személyiségek és nagy embertömeg fogad­ták. Sok házon olasz és francia lobogó van. A ven­dégek tiszteletére külömböző lakomák és fogad­tatások lesznek. Francia hang A Temps vezércikkben foglalkozik Briand római útjával. Kifejti, hogy ezt az utazást mindkét­ oldalról akarják, és pedig több okból. Az utazás egyik célja a szövetség teljessé tétele Parisban léte­sítendő állandó végrehajtószerv megteremtésével. Ennek a szervnek Parisban, a koalíció szívessen kellene működnie. Olaszország végleges csatlako­zásával Briand meg akarja koronázni művét. Más­részt az Alpokon túl számolnak azzal, hogy a fran­cia miniszterelnök látogatása a többi szövetséges­nek helyes fogalmat fog adni az olasz erőfeszítések igazi nagyságáról, miután Olaszország áldozatainak igazi értékével eddig nyilván nem voltak tisztában. Ebben az összefüggésben a lap megemlíti Olaszor­szág kétszínű magatartását, annyiban, hogy még mindig nem határozta el magát a Németország­nak való hadüzenetre. Végül azonban a lap azzal vigasztalja magát, hogy Olaszország teljes szolida­ritását nyilvánította, a londoni szerződés aláírásá­val a szövetségesek ügyével teljesen összeforrt és ily módon önszántából magára vállalta összes kö­vetkezményeit a konfliktusnak, amelybe önszántá­ból avatkozott bele. Végül a Temps megemlíti a pessziimisztikus tendenciákat, amelyeket Olaszor­szág bizonyos politikai körei erősíteni igyekeznek, melyekkel azonban a Salandra-kormány sikerrel energiával szembeszáll. Ily körülmények között Briand utazása jelentős segítségére lesz az olasz kormánynak, amennyiben az olaszok kézzelfogható bizonyítékát láthatják benne a szolidaritásnak, amely a szövetségeseket összefűzi és amelynek a politikai, gazdasági és katonai harc minden ágára ki kell terjeszkednie. Sonnino tanácskozásai A Secolo beszámol a római diplomáciai kö­rök rendkívüli tevékenységéről, amit a balkáni helyzet lett szükségessé és az, hogy az ententenek a Balkánon intézkednie kell. Ezzel kapcsolatosan egy idő óta a Comsultán Sonnino napok óta ta­nácskozik Giers orosz nagykövettel, akit tegnap is fogadott. A görög érdekeket is rendkívüli figyelem­mel kíséri Sonnino, aki tegnap kétszer, délelőtt és délután fogadta Koromídís görög követ­. Dél­előtt Sonnino Gykha herceg, román követet is fo­gadta, aki már hosszabb ideje nem járt a Consul­­tán, továbbá Risztics szerb követet a szerb képvi­selők küldöttségével, amely köszönetet mondott az olasz kormánynak a vendégszeretetért és Olasz­országnak a szerb menekülők segítéséért. Péntek­ ­­n Olaszországban nyomott a hangulat Milánóból érkezett megbízható magánjelenté­­sek szerint Olaszországban igen nyomott a hangu­lat. Különféle helyeken, nevezetesen a Romagnában és Emíliában tüntetéseket rendeztek a szabadságolt katonáknak a harctérre való visszatérése ellen úgy hogy a rendőrségnek és katonaságnak kellett közbelépnie. A milánói vasúti állomáson az utasok a sebesültszállító vonatok megérkezésekor és kato­nák elutazásakor nap-nap után izgalmas jelenetek tanúi. Asszonyok nagy csoportokban átkozzák a háború okozóit, Salandrát és híveit s a rendőrség nem mer közbelépni. Maguk az intervenciósok is vágyódnak már a háború befejezése után. Már nem lehet eltitkolni a sebesültek színeit, amely óriási. Milánó teliszele van sebesültekkel s a vasúti állomás első és második osztályú várótermeit sebesültek ideiglenes elhely­ezésére rendezték be. török Vörös Félhold képeslevelezőlapjait 20 Fillérért árusítja az Országos Bizottság .— (Budapest, Képviselő­ház 1. )

Next