Világ, 1918. augusztus (9. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
Szerkeszztség és kiadóhivatal VI., Andrássy ut 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba: Egész évre 52 kor., félívre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy bóra 14 korona 60 fillér. A »VILAG»0 megjelenik hétfő kivételével ■mindennap. Ara Budapesten és vidéken 18 fillér pályaudvarokon 20 fillér. IX évfolyam 1918 Budapest, CSÜTÖRTÖK augusztus 1, thátth& kivételnek Budapesten a VILÁG kiadó birsaiéban. Blockner Jurik és Nagy, Jaulue és Társa, Tencser Gyula, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schware József, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernit hirdetési irodákban *— Bécsien, Hausenstein és Vogler, M. Daken Noch, Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kolban, Bersie NVP. Unter den Lieden 40/41/ 177-ik szám A primadonna püspök A méltáyos és nagyméltóságú főrend urak ma egy ülésbn végeztek a választójogi javaslattal. Ők is megszavazták a Tisza—Wekerle alkotást és most még csak az kell, hogy Károly király, akinek kézirata a választójog küzdelmet elindította, szentesítse a javaslatot és törvénynyé válik annak a Tisza grófnak választójoga, akitől a király épp a választójog kérdésében vonta meg bizalmát. A főrendiház, új születési és pénzarisztokrácia testülete Magyarországon elavult, dohos levegőjű intézmény, amelyben a nagytőke, nagybirtok, nagy vagyon képviselői ülnek. Köszvényes múmiatestület, szimbóluma annak a ténynek, hogy ezt az országot a nagybirtok és nagybank korrupt szövetsége kormányozza, nevetségesen elmaradt intézmény, amelynek nincs köze az országhoz, néphez és amelyhez a népnek sincs köze. Született törvényhozók a huszadik ■században, ez olyan anachronizmus, amiről nem is szabad sok szót vesztegetni. De a mai ülésről őszintén meg kell mondanunk, hogy nem volt minden érdekesség, pikantéria nélkül való. Érdekes volt, hogy gróf Mailáth József, gróf Sigray, Berzeviczy Albert hogyan akarták átkenni reakciós érzületüket egy kis liberális mázzal. Ennek a politikai festő technikának Wekerle a főmestere, de néhány főrend buzgón filánozta ebben a hipokrita állibarallmussan, amely liberális frázisok hangoztatása közben az „egyetértés" kedvéért, a „békesség" érdekében annál őszintébben reakciós I. :deleiben. Nagyon mulatságos, volt, ahogy : Apponyi Henrik felpanaszolta a nagymás ságú elnök és méltóságos főrend uraknak, hogy a Világ és a Népszava legutóbbi beszéde alapján „szellemileg korlátoltnak" nyilvánították"■ őt, akinek objektív érveire nem is kell válaszolni. Köteles figyelemmel hallgattuk végig gróf Apponyi Henrik mai beszédét is, mely csak megerősített bennünket korábbi meggyőződésünkben. Őméltósága, akinek fejtegetéseit igen magas helyeken meghallgatták és gróf Tisza is szívesen hallgatta az Astoria pincéjében, ne vegye rész néven tőlünk ezt a plebejus fölényt, de mi, a misera plebs contribuens szerény tagjai egy szikrányi logikát, értelmet sem találtunk lélekindító érveléseiben, amelyekkel Wilson és a nyugati demokráciák államférfiainak beszédét akarta pozdorjává zúzni. Nagyon érdekes volt, hogy gróf Széchenyi Aladár, aki ma még Somogy vármegye hivatalban levő főispánja, keményen, becsülettel, férfiasan síkra szállt az eredeti választójogi javaslat mellett és a dohos, álmos főrendi táblán hangot adott az igazi demokráciának, de bevalljuk, legtöbb érdeklődéssel hallgattuk .Székesfehérvár püspökének, Prohászka Ottokárnak beszédét. Prohászka arról beszélt ma, hogy Ő tá-mogat minden eszmét, ötletet, javaslatot, amely népemelő, népmentő, bárhonnan jöjjön is és ezért elfogadja a választójogi javaslatot, amelyet kevésnek tart és szűkmarkúnak. Mi is azt hirdettük, hogy minden nép- , mentő, népemelő törekvést támogatni kell, s bárhonnan jöjjön is és ezért történt, hogy gyakran szívesen hallgattuk Prohászkát és segítettük őt, amikor püspöki tallérban népkeredetről, népmentésről szónokolt és — beüljük — sokszor izgató érdekességet, szárnyaló vakmerőséggel igyekezett modern tartalmat tölteni ősi, patinás edényekbe. Prohászkát a választójog emelte a püspöki székbe - - kinevezését a darabont kormány kultuszminisztere, Lukács György, eszközölte ki és Székesfehérvár püspöke ma annak a rossz ügynek szolgálatába állította a maga ragyogó dialektikáját, hogy elmagyarázza, miért szavaz meg olyan jogkiterjesztést, amelyet kevésnek, gyatrának tart és nem öszszeegyeztethetőnek azzal a rajongó népszeretettel, amely becsületes tartalma a krisztusi hitnek. És mert rossz ügy szolgálatában állott, csődöt mondott az ékesszóló püspök ragyogó dialektikája és a magas klérus retora, szónoki primadonnája szárnyaszegetten zuhant le az eszmei magasságokból — a boroshordóra. Idegenkedve és rossz érzéssel látjuk, hogy Prohászka, aki nemrég még el tudott, akart, mert szárnyalni az indexig is, az utóbbi időben igen jól érzi magát a néppárti kortesek boroshordóján és ma körülbeül azon a nívón maradt, amit a magyar politikai életnek ez az érdemes, régi regnisumna — a boroshordó — képvisel. Prohászka ma a klerikális boroshordó hangján, érveivel csatázott és csak szánni lehet, hogy eljutott a vidéki hecckáplánok gyászos gyatraságaihoz. Aki a magyar szociáldemokráciából azt látja meg, hogy ellensége a vallásnak, aki azt meri róla mondani, hogy a keresztény papot elmarja a haldokló ágya mellől, de tűri a zsidó rabbit, az a nívótlanság bélyegét süti önmagára. Ez hecckáplán szájába való beszéd és szégyen, hogy Prohászka lesülyedt idáig. A szocsjáb demokráciának és— tegyük hozzá— a 'radikalizmusnak is a vallás magánügy és a rabbi éppen olyan közel vagy telvol áll hozzá, mint a püspök. Ezt illenék tudni, Prohászka tudja is, de Székesfehérvár püspöke az utóbbi időben a harcos antiszemitizmus élén lovagol és az aggresszív kletikálizmus szolgálatában kapott sebet és pecsétet püspöki tárlárja. Ottokár püspök, amikor megkapta ősi egyházmegyéje pász.sorbolját, haragvó indulattal irt cikkeket az egyházfőkről, akik nagyobb, dúsabb jövedelmű beneficiimért, egyházmegyét cserélnek. Ki nem cserélt egyházmegyét, megmaradt Fehérvár püspökének, de tűrte, segítette, talán kérte is, hogy Hornig halála után csatolják az ő javadalmazásához a veszprémi püspökség birtokából a televényföldü ősi pusztát. Ősi tanok modernizálása, index, hercegprímás rosszulások után az ősi puszta lett Ottokár püspök jutalma és az agresszív klerikalizmus meg lehet elégedve az eredménynyel. Prohászka azóta tajtékzóan demagóg cikkeket ír, izgat felekezetek ellen és ügybuzgalmában odáig ragadtatta magát, hogy eddig két ténybeli állítására lehetett rásütni az a bélyegzőt, hogy nem igaz. A püspökről kiírták, hogy nem irt igazat és a püspök e súlyos vád után hallgatott. Ma aztán újra megszólalt, hogy megtámadja a magyar szociáldemokráciát azért, mert terrorizál és — jaj! — szabad választást kért a szocialista terror ellen. A birtokpolitikáról nem beszélt, nem sürgetett othont, földet, jogot a katonáknak és úgy látszik Csernoch arról is meggyőzte hű fiát, hogy a holtközi birtok nem való kisparaszti örökbérletnek. Nem beszélt arról sem, hogy nyílt választás és fuvardíj méltatlan, szennyes és korrupt, ellenben attól fél, hogy a csendőr helyett a gyár bizalmi férfin terrorizál. Hogy titkos szavazás mellett miként lehet ezt megcselekedni, arra nem tanították rá még Zselénszky, Polónyi és a hecckáplánok, akiktől ezt a szánalmas, lelki szegénységre valló érvet tanulta. De a fővád nem ez volt, hanem az, hogy a magyar szociáldemokrácia, a magyar szakszervezetek vezetői és — ahogy ő mondotta! — a „Jásziak és Purjeszek“ nem megbízhatóak a magyar nemzeti állam szempontjából, nemzetköziek, szövetkeznének a nemzetiségiekkel, hogy az ezeréves, egységes Magyarországot nemzetiségi konföderációba dugaszszák át A klerikális vérgátl után, amellyel megbukott, most a nemzeti vérvádat dörögte fel és a felekezeti uszítás után, amelyet mi annál inkább ítélhetünk el, bélyegezhetünk meg, mert bennünket nemcsak Prohászka prédikált ki, hanem zsidó rabbik is, nos, a felekezeti uszítás után a soviniszta uszítás következett. A püspök csak arról feledkezett meg, hogy a nemzeti vérvád nem igaz. A szocialisták helyett nem beszélünk, ezt elvégzik majd ők maguk, de a magunk nevében elmondjuk, hogy dajkamese az, hogy mi ellenségei vagyunk a nemzeti eszmének, hígvelejű, álmos főrendek hiszik csak el, hogy nemzetiségi konföderációt akartunk vagy akarnánk. Sőt megnyugtathatjuk arról is Ottokár püspököt, hogy a nemzetköziségünk sem olyan értelmű, amilyennek ő mondja. Ha úgy tetszik Székesfehérvár püspökének, mi ama Názáretitől tanultunk nemzetköziséget, aki a halászok, szegények, Magdolnák, rabszolgák Messiása volt és arról prédikált, ha nem is olyan raffinált művészettel, mint Prohászka,hogy legyen egy nyáj és egy akol. E primitív biblikus mondás a mi programmunkban úgy szerepel, hogy akarjuk a népek szövetségét és mert Krisztus mondta, hogy kard által vész el, aki karddal vetkezett, akarjuk a leszerelést, döntőbíróságot és mert krisztusi tan, akarjuk, hogy a népek, államok vitáit ne erőszak, kard, vérontás, fegyver döntse el, hanem igazság, emberség, megértés.' ' És mert isteni parancs — ugye Ottokár püspök? — hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat, mi szeretjük minden vérző, szenvedő, gyötrődő felebarátunkat és úgy véljük, nem vétünk a krisztusi morál ellen, ha minden felebarátunk számára állítjuk, óhajtjuk, kívánjuk, hogy múljék el már tőle a keserű pohár. És isteni parancs lévén, nem kívánjuk felebarátunk ökrét, lovát, szamarát, földjét,, hadikárpótlását, gyarmatát, tartományát, nem, kívánjuk nyelvét, kultúráját, jogát elvenni És mert könnyebben jut át a teve a tű fokán, mint a gazdag mennyek országába, akarjuk mi, hogy egyenletesebb legyen a birtok megosztása és aggódván a latifundiumos holtközi tízezer holdak birtoklóinak mennyei üdvössége miatt, kívánunk szociálpolitikát, igazságos adózást, földreformot, szekularizációt. Nem magunknak, vagy egy szülőosztálynak, hanem az ország népeinek akarjuk ezt. És mert Krisztus sem tett különbséget görög, zsidó, római, föníciai között, hanem hirdette mindegyik számára a szeretetet, mi is hirdetjük, hogy magyar, tót, román, szerb, horvát, rutén éljenek békében ebben az országban, cseréljék ki javaikat, segítsék egymást jóléthez, kultúrához, ne gyűlölködjenek, ne uszítsanak egymás ellen, nem kívánják egymás javát, jogát, hanem mint egyenlő jogú polgárai egy virágzó hazának, dolgozzanak azon, hogy ez a haza méltó helyet foglaljon el a népek testvéri, békés szövetségében. A mi programmunk benn ér künn, benkröl-betnre azonos a názáreti programmjával, amely egy nyájat és egy akid akart és pontos követése az isteni parancsnak, amely azt követeli, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Miért hirdetjük a belpolitikában az osztályellentétek elismilávi-, és ezért követelünk agrárreformot, általános, egyenlő választójogot. Mi ezt hirdetjük a nemzetiségi kérdésben és ezért követeljük Eötvös-Deák bölcs és igazán magyar politikájának érvényesítését. Mi ezt hirdetjük a nemzetközi politikában és ezért hirdetünk megegyezéses békét, leszerelést, döntő!)íróságot. Most a maga nyelvén magyaráztuk el Prohászka püspöknek, hogy mit akarunk. Ha így sem tetszik neki a mi programmunk, akkoráéi? .vfilgjek hangoztál heoc-