Világ, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)
1918-09-01 / 204. szám
Vasárnap VILÁG 1918 szeptember 1- 3 pipa láíip! s MRéfíI, ómig s mipMé mim md Lord Cecil nyilatkozata — Hertling válaszol Cecilnek — Romain Rolland nem híve többé a megegyezéses békének ! Két svéd faj fölhivására lord Cecil angol külügyminiszterhelyettes meguitott ,i ni in a pi nyilatkozatát Anglia álláspontjáról Solf német gyarmatügyi államtitkár beszédével szemben. Amit e nyilatkozatában lord Cecil mond, abban új momentumokat nem találunk. Mégis érdekes, történelmi dokumentumszámba megy ez a beszéd, mert az eddiginél pregnánsabban, indokoltabban fejti ki Angolország háborús hangulatának okait. Lord Cecil megállapítja, hogy Németország, ma még nem egys^g^^a népüket kielégítő béke kérdésében. Amit a német nép jóhiszeműen akar, azt egyes hatni- más tényezők takaróul használják fel új há borús terveik leplezésére. Legalább Cecil lord így látja a német helyzetet. (Itt a cenzúra 6 sok törölt) Hertling német birodalmi kancellárnak még ma alkalma volt rá, hogy feleljen Cecil lordnak. Beszéde elején rámutat azokra az áldozatokra, melyeket a népnek viselnie kellett a háborúban, melyekből azonban e nép óriási áldozatkészsége tűnik ki. Szavai derűsen hatnak ott, ahol a háborús pszichózisról beszél, mely az ellenséges külföldön Németország gyűlölködő elrágalmazásában, Németország földjén pedig a német birodalmi kormányzat éles birálgatásában mutatkozik meg .. . Lord Cecilnek csak az amerikai segítségre vonatkozóan és az alldeutschok elleni, kirohanására válaszol. Ez utóbbira azt feleli, hogyNémetországban nem az alldeutsch-párt kormányoz, hanem maga a császár és a birodalmi kancellár. hord. Cecil beszéde Stockholmból jelentik. Az Allehanda és az Aftonbladed hasábjain megjelent békecikkek alkalmából a Stockholms Tidnirtgen tudósítja Lord Róbert Cecilt, aki ez idő szerint a külügyminisztert helyettesíti, nyilatkozatra kérte fel a skandináv közönség részére. E felzólításra válaszolva Lord Robert Cecil a következőket jelentette ki: Anglia nem áll vészni a német népen . Teljesen valótlan, hogy az entente vezető állam férfiai, mint az Allehanda és az Aftonbladed állítják, nem hisznek a német vereség lehetőségében. A németet gyakran hangoztatják azt a meggyőződésüket, hogy egyik fél sem érheti el a katonai döntést. Ez kétségkívül áll Németországra, de nem az ententera.loch fényes eredményei és a kimeríthetetlen amerikai erősítések állandó özönlése az entente-kormzsingoknak és katonai tanácsadóiknak minden okot megadnak a bizalomra. Az entente nem szándékozik magát a német népen, mint agyénen, megboszulni vagy Németország jövendő létét és nemzeti virágzását fenyegetni. De el van határozva atnak kikényszerítésére, hogy Németország teljes elégtételt adjon a bűnökért, amelyeket elkövetett, elsősorban Belgiummal szemben. Egyébként az entente addig, amíg a német nép világosan nem mutatja, hogy elveti azt a fegyverkezést és világhatalmi politikát, amely a többi között a halkttkm katonai gépezet megteremtésében, iletve ennek nyugodt tűrésében állott s amely Európa terrorizálását célozta amíg a német nép tehát nem mutatja, hogy elítéli ezt a politikát, az entente nem fogja idejét vitatkozásokkal tölteni, melyek hiábavalóak volnának, mert csakis azon az alopon épülhetnének fel, hogy az ellentétek forrása a maga egészében megmaradna. BárAnglia lakossága nem szenvedi azokat a nélkülözéseket, amelyeket a háború sajnálatos módon Skandinávia lakosságára hárított, más tekintetben viszont rendkívül sok és nagy személyes és anyagi áldozatot kell lehoznia. Anglia szándékosan nem hosszabbítja meg a háborút Anglia egyáltandóan nem akarja a háborút fölösleges módon meghosszabbítani, de bármibe kerül is, bőven kitart elvei mellett, amíg ezek teljesen nem érvényesülnek. Bár Németországban vannak elemek, amevek tárgyalásokat kívánnak, de ezek az idő szerint mégis szérumei láthatóan azoknak az erőteljesebben fellépő elemeknek a hatása alatt állanak, akik Freylug-Loringhofen tábornokkal együtt azon a nézeten vannak., ahogy a történelem tanítása szerintem Európában, sem a világ más részében az a politika, amely nem hatalmon épült, állandó sikereket nem arathatott A tisztán hatalomra építő politika azonban tárgyalásokkal összeegyeztethetlen, még ha azok, akik az ilyen politikát támogatják, a legutóbbi események hatása alatt ,arra a meggyőződésre jutottak is, hogy helyes dolog lessé félre húzódni és a tárgyalásokra hajló elemeknek a színpadon hetijet adni, a magasabb német körök fölirtatnák a jövendő háborúról való elmélkedéseiket és a hatalmi politika hívei csak egy pillamésra állnának félre, de egész energiája ifjabb eredményes háború előkészítésére irányalnia. A németek — miként Margonthon soit amerikai követ mondotta látják, hogy Németország hibát követelt el, amikor nem készült hosszú háborúra, de ezt ahibát nem fogják ismét elkövetni, hanem legközelebb elegendő ■ mennyiségű gyapotot és rezet fognak összegyűjteni, ugy hogy legalább is öt esztendős háborút viselhessenek, még ha tárgyalásokkal békét teremtthetnének is. Ez a hatalom és a jog között tsaló végleges harcot csak elhalasztaná. .Nem volna egyéb ideiglenes fegyverszünetnél azok között, akik azon a nézeten iinnak, hogy a világuralom bármely hatalomé lehet, amely akaratát vénel és nassal keresztülerőszakolja és azok között, akikazt hiszik, hogy a nemzetek békés és barátságos kötelékben élhetnek, hogy nemzetközileg érvényes törvények szabályozhatják a nemzetek olyatn békés viszonyát, amilyen minden civilizált országban az egyes egyének között fennáll. E szembenálló álláspontok képviselői között megegyezés nem jöhet létre. A béke a nagynémeteken múlik Ezt látjuk Németországban is, ahol mély ellentét van a nagynémetek és a nép belátása része között, amely megértette az idők szavát és visszautasította a középkori elveket így Delbrieck a Preussische Jahrbücher augusztusi számában ezeket írja: „Helytelen úton haladó hazafiság mindig a legveszedelmesebb ellensége volt a helyes nemzeti politikának, így tehát, senki sem hozhatja meg a békét, aki nem üzen előbb a nagynémeteknek hadat. Nem lehet az angoloktól kívánni, hogy békeakaratunk őszinteségében bízzanak, ha egyidejűleg fentartjuk a nagynémetekben a reményt, hogy azoknak titkos barátai és bizalmasai vagyunk" . A Münchenéi Xeuesté Sachriechten is a háborúra való visszapillantásában elvakultaknak és bolondoknak mondja a nagynémeteket, akik eszköz és cél tekintetében minden mértéken túlmenő propagandát üzek, számlásaikat arra az alamaian reményre építették, hogy Angliát a búvárhajók legyűrik és hódítási politikát követnek, amely egyáltalában nem felel meg a német nép érzéseinek és óhajainak. Oly módon világos, hogy Németországban két elem áll egymással szemben. Ezek közül az egyik osztozik az ententenak az aljdeutschokról vallott nézetében, tehát be kell látnia, hogy a szövetségesek nem köthetnek fegyverszünetet olyan emberekkel, akik ki vannak határozva becsvágyó céljaikat megvalósítani, tekintet nélkül arra, hogy ez a német néptől és az egész világtól milyen áldozatokat követel. A tények meggyőzőbbek a szavaknál, márpedig a Németországban észlelhető tények arra mutatnak, hogy ahol tehetett, a nagynémetek elvei valósultak meg. A német kormány a keleti tartományok felett való uralmat Oroszország megfenyegetésével vívta ki és ezzel az alldeutschok egy évtizedes bevallott célját valósította meg. Modernül gondolkozó emberek Németországban ellenezték ezt, de a középkoriasan gondolkodók felülkerekedtek. Solf kijelentette, hogy Németország ellenségei nem akarnak tárgyalásos békét. Hozzá kellett volna tennie, hogy addig nem akarják ezt, amíg a német politikát középkori szellemben vezetik. Ezzel a hozzátétellel Soltnak teljesen igaza tett volna. Ha Solt ezt hozzáfűzte volna, akkor ítélete találó lenne. Középkori emberekkel való tárgyalások épp oly hatálytalanok, mint aminek a Napóleonnal folytatott tárgyalások voltak. Azzal a német nemzettel, amely megtisztul ez nagynémetektől és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel, bizonyítja, hogy bánja a múltban, elkövetett bűneit és hajlandó egészséges, békés élet élni a nemzetek szövetségiben, a szövetségesek becsületes békét köthetnének, de azokhoz, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a nemzeti politikának a hatalmon kell aapulnia és akik tagadják, hogy a jog lehessen a világrend utalja, tárgyalásokat folytatni nem lehet. Hertling Németország súlyos áldozatairól Berlinbőljelentik: Graf Hertling birodalmi kancellár ma fogaltta a német birodalmi katolfana diákegyesületek szövetségének képviselőit, akik üdvözlő feliratot adtak át neki 75. snubéesnajjra, alkalmából. A kancellár megköszönte az üdvzövést, néhány szóval megemlékezett a katolikus diák- egyesületekről, amelyeknek ő is tagja volt, azótt is igy folytatta: — Hogy milyen követelésekkel lépett fel a borzalmas világháború a szövetséggél szembem az elmúlt négy év. föl várnán, hogy hány fatyia és volt, tagjai közül hány öreg úr halt hősi halak. aaá, mind tudom. .. háború terhe nyomasztom! Nehezedik népünkre. Ezt nem akarom szavakkal kisebbíteni. Az élet- és véráldozatokhoz, amelyekrigr aligha marad megkímélve egyetlen család is, az élelmezés és a ruházkodás nehézségei is hozzájárulnak, azonkívül sok másféle nélkülözés is és mindezeken túl a jövőbe vetett aggódó pilantás. A bábom megacélozza a nép erejét és képessé, teszi eddig ismeretlen teljesítményekre, az borzasztó sokat követel az idegek erejétől. A hábom pszichózis ... — Nem hiába beszélnek háborús pszichózisről. A háborús pszichózis a háborúban résztvettek, valamennyiénél mutatkozik. Azonban az egyes néepek sajátsága ■weriut különböző alakot ott. Elleneségeinknél a központi hatalmak s elsősorban Ké,metország elleni, az őrülettel határos gyűlölet alakjában jelentkezett, oly gyűlöletében, melyet a legborzasztóbb rágalmak szakartatan sorával tápláltnak. Nálunk ezzel szemben a háborús pszichózis hatása elsősorban a bírálási hajlam erősbödésében jelentkezik s a bírárlat előszeretettel fordul a kormány és intézkedései ellen. A háborús pszichózis második tünete nálunk a pártellentétek k£9iérződése, s ez kétségtelenül veszélyt jelent. Itt tehát különösen szükséges a segítség. Szükségünk vasi császárnak és birodalomnak, kormánynak és népnek egysége-. szITSrd kapcsolatára és pedig oly módon, hogy kifelé tisztán kifejezésrejusson, nemhogy a véleményeltérések köde ezt az egységes kapcsolatot eltakarja. Fogjanak tehát önök is hozzá, úgy, ahogy tudnák úgy ily egyetértő hangulat megteremtéséhez s a hazai front egységének erősöléséhez. Ekkei!rönnie a megértés pandának !■ Most végül még hadd emlékezzem mest röviden a katonai helyzetről. Mindenekelőtt ideg fejezzem ki a hadseregnek a múlt hetekben valt csaknem hihetetlen teljesítményei feletti osztatlan csalásunkat. Legfelsőbb hadvezetőségünk a helyzetet teljes bizalommal és nyugalommal szemléli, még ha stratégiai okokból indíttatva érezte is magát arra, hogy vonalainkat több helyen visszavonja. Pompás csapataink folytatni fogják az ellenséges tömegek hatalmas rohamainak visszaverését, amíg az ellenség belátja, hogy nem eermsíthet meg bennünket s ennélfogva a maga részéről megértésre kész. E nap el fog jönni, mert el kell jönnie, ha Európa nem akar elvérezni s az európai kultúra nyomorba és barbárságba sülyedni. Könyörgönk a mindenhatóhoz, aki eleddig oly láthatóan mellettünk átlőtt, hogy a nap ne várasson már tussokrá magára. ( Válasz lord Cecilnek : Uraim, épp most kerül aszemem elé az az intervju, amelyet lord Cecil, a Stockholms Tábtíngmn egyik munkatársával folytatott. Nem bocsátkozhatom ma beszéde részleteinek megvitatásába s szándékosan siklom el minden más ferde ítélete és téves nézete felett. Csak két pontot ragadok rá beszédéből: Lord Cecil a katonai végső győzlemben való bizodalmát az amerikai csapatok állandó odaözönlésére építi. A militarizmus e nyílt hitvallásától eltekintve, melyet pedig az entente a há- i boru kezdete óta nekünk vet szemünkre, emlékez-' fel engem e reménykedés a háború mailt éveire, s melyekben előbb a hűtlen Olaszországnak, később Romániának kellett volna a végső győzelmet meghoznia. A másik pont Cecil azon átfítása, hogy az entente nem köthet addig békét, míg Németországban az alldeutschok kormányoznak. Uraim, Németországban tudvalévően őfelsége a német császár kormányoz a szövetségtanácscsal és, birodalmi gyűléssel való alkotmányszerű együttműködésben. A birodalmi gyűlés határozataira még sohase volt egyetlen párt, akár az Andeochok akár egy másik párt, mértékadó. Mint a német birodalom kancellárja, különben is csaló némát, gplitikát .*