Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)

1919-10-09 / 103. szám

2 1919. október 27. VILÁG hogy ha harcot indít, erre harc lesz a válasz. A jelenlegi politikai helyzetből való kibon­takozást mindenesetre sürgőssé teszi a román hadsereg esetleges kivonulása Budapestről. Ez­ a meggondolás arra késztette a liberális párto­kat, hogy a harc felvétele előtt még egyszer meg­próbálják Friedrichet jobb belátásra bírni. Ezt az újabb tapogatódzást nagyon fontosnak tart­ják még azért is, mert a liberálisok ezáltal be­bizonyíthatják, hogy határozott harckészségük ellenére is mindent megkíséreltek a békés meg­egyezés­­érdekében.­­ Friedrichék ellenkező beállításával szem­ben meg vannak győződve arról, hogy ma a kormányban való részvétel nem dicsőséget, ha­nem a legsúlyosabb felelősséget jelenti. A koa­líciós kabinet megalakítása azonban az entente kívánsága. Ennek a kívánságnak az ország ér­dekében eleget kell tenni. A békeszerződésért az ország minden rétegének vállalni kell a felelős­séget. Tudtára akarják adni Friedrichnek, hogy ők hajlandók erre. H ha azután újból ne­hézségek gördülnek a kibontakozás elé, akkor jön majd a­ belpolitikai harc az ország érdeké­ben, az entente kívánságainak a teljesítéséért. Értesüléseink szerint ezekkel a tervekkel függ össze az a tanácskozás, amelyen Friedrich, J­ázsonyi és Várj­assy Lajos vettek részt szer­dán este. E tárgyalás folyamán V­ázsonyi a fennti szempontok figyelembevételével megvilá­gította a helyzetet Friedrich előtt. Itt azután ki­fejtette azt is, hogy a mai helyzetben a koalí­ciós kabinet megalakítása túlnő a külpolitikai szükségesség keretein. A politikai élettől füg­getlen tényezők is parancsolóan követelik a megegyezést. Kérte Friedrichet,­­Hogy nyújtson garanciákat egy pártatlan nemzeti hadsereg felállítására, amely nékül a rend és a béke helyreállítása lehetetlen. _ , ■ '•■■H^ A liberális pártoknak, elsősorban a nem­zeti demokrata pártnak az a terve, hogyha Friedrich újból­ elutasító magtartást tanúsítana, akkor a békeszerződésért minden felelősséget a kormányt támogató pártokra hárítana. A­ libe­rális pártok ez esetben a választásokon se ven­nének részt, ha egyáltalán módjában volna Friedrichnek a választásokat elrendelni. Ettől függetlenül, amint már,ma­ is említettü­k, de­monstrációs gyűléseken hangot adnának az­ or­szág valódi akaratának.­­" A Lovászy-párt és a Magyar polgári párt között a fúziós tárgyalások a mai nap folya­mán odáig fejlődtek, hogy sikerült minden­­lég fennforgó nehézséget eliminálni. A két párt egyesülése valószínűleg még ezen a héten megtörténik. A közös programra, amely a tár­gyalások során kialakult, kapcsolatban van­­az államtanács felállításának tervével. * -Szakadás a berlini füg­getlen, szocialis­ták és kommunisták között- Berlinből jelentik. A nagyberlini munkástanács tegnapi ülésén a füg­getlen szociáldemokraták­ és a kommunisták között komály konfliktus keletkezett abban a kérdésben, várjon a szakszervezetteket a kommunizmus értel­mében vett forradalmi■ harci szervezetekké alakít­­sák-e át, vag­y hogy azok a jövő gazdasági alakulás szervei gyanánt maradjanak-e meg.­­A függetlenek indítványának elfogadása után, amely a kommunis­ták kívánságainak nem felelt meg, ezek kivonultak a teremből ellentmondások közepette, miután kép­viselőjük ki­jelentette, hogy a függetlenek és kommu­nisták között feltétlenül szakításnak kell bekövetkez­­nibie, ha ezt a határozatot nem hatálytalanítják. Bérlőiből jelentik: A független szocialisták és a kommunisták között szakadásra került a dolog. A végső okot a szakszervezetekről való vita szolgál­tatta, amely tegnap folyt le a vörös munkástanács egyik gyűlésén. A kommuni­sták a szakszervezetek felrobbantását követelték, míg a függetlenek pedig ragaszkodtak a szakszervezetekhez és azokat csak befolyásuk alá akarták juttatni. A kommunisták erre kijelentették, hogy további együttműködés nem lehetséges és eltávoztak a teremből.. Lamel valóra vált a szakadás, amelyet a függetlenek többsége már fész óhajtott, mert a pártot a kommunistákkal való együttműködés a radikális munkásság körében is kompromittálta. Feltűnő jelenség, h­ogy a történelem során azok az államférfiak tűntek ki a legjobban, akiknek lelke a legjobban egybehangzott koruk lelkével. Domonin, Szónokok könyve­ ,m­elő’felől erős hullaszag árad.­Elhantolatlan tetemek világtalan szemekkel merednek az égnek. Május ki­lencedikén pajkosan táncol a Tisza, éjszakára ő is a házak aljába húzódott. .Vörös patrullok kemény ökle veri a kapukat. — Ásóra, kapára — ordítozzak rekedten­. Csapzott hajú, hálóinges férfiak rohannak a híd felé. Vörös katonák követik őket. A halvány éjsza­kában az állomás mögött fölállított ágyuk villanása megszínesíti a horizontot. Az erekben őrültül lohol a vér, az arcokon újra ott láncol a félelem. Ügyvédek, bírák, orvosok, iparosok gátat emelnek a tajtékozó rém elé. Bozóky, volt függetlenségi képviselő hosszú szakadat megsimítja a hullámok játéka. Hajnalra megrogynak az inak, a tenyereken nagy vízhólyagok támadnak. Nincs pihenő, a fegyveres őrök­, akik a munkát vezetik, durván rászólnak­ az ellankadókra. Bent a városban gyűröttarcú asszonyokra, síró gye­rekekre talál a reggel, akik átreszkették az éjszakát. Az egyik dolgozó csoportban valaki félhangosan súgja a társának: — Ezt a vörösöknek köszönhetjük. Csapnál el­szakították a védőgátat. Amerre a szem ellát, mindenütt haragoskékké változott a lágy zöld szín, víz, víz mindenfelé. Délre új csoport jön. Ennek sikerül megállítani a városba­n betolakodni akaró árt. Május tíz, tizenegy, tizenkettő nagyon izgalmas napok. Tizenötre lassan visszább­­táncol a Tisza.­­ Ezután az örök remegések ideje következik. A direktórium, magasabb szempontokra hivatkozva, s nem­ ad utazási igazolványt. A lakosság kilencven százaléka pincékbe hurcolkodik­. Minden nap újabb hullák éktelenkednek az utcákon. . Júniusban nagyon fogytán van a kenyér. A tulsó­­partról nem hozhatnak át semmit sem. Innen a­ Tiszán, a pestiek batyuznak minden élelmiszert össze. Egypár csöndes, nap.. Azután újra­ tombol a pánik­, csöndesen suttogják. — A­ vörösök nagy támadásra készülnek. A házak mögé, a terekre nehéz ágyukat huzaf­­oltak. A nagy templom, meg a­­vártemplom tornyába tüzérségi megfigyelők kapaszkodnak föl. A város kellős közepén két harminc és feles rejtőzik rosszul. Francia repülők keringnek toronymagasságban. A nagy­ csata készül a térképen«.« Augusztus harmadikén újra csönd. A h­ázak te­tejéről lehulló cserépdarabokat takarítják össze. A hullákat már régen beföldelték. Este sötét van, a villanytelep nem működik, most javítják. A várme­gyeházára újra felszállott a páva. A cigány városban, meg a­­munkástelepen sem reszketnek. A román ka­tonai parancsnokság szigora megakadályoz minden egyéni akciót. A piactéren sároskerekű­ parasztszekerek állnak. A város élelmezésére búzát hoztak. A Szapáry-úton ünneplő ruhás emberek sétálnak, az asszonyok régi, divatját múlta ruhákban díszelegnek. A zsinagógá­ból fájdalmas imádságok verődnek. A papot nem engedik prédikálni, mert a komm­ün alatt nem tet­sző beszédet tartott. A művésztelep nagyon szomorú, a Vidovszky műtermében két rossz papírdarab van a földön, a tetején egy lyuk nyílik. Zomborynál semmit sem lá­tok, csak kitörött ablakokat, K­léh Jánosnak a neve ott tetszeleg az ajtó fölött. A vári templom csonkán mered az égnek, a bejárata előtt egy széjjelvert­ pénzszekrény pusztul tovább. — Most menjünk a temetőbe — mondja a ve­zetőm. — A kivégzetteket már exhumálták. Mindem, kit felismerjek. Nem akarok odamenni, nem szeretek­ temetőbe járni, öt óra, harminc perc múlva indul a kolozs­vári, még elérem. A Sefcsik-ház előtt megyünk és úgy ha­jlik, mintha bent egy mélyen fekvő szobában zongoráz­nának. Az Üstreieher-ház előjét mélyen a földre szeg­­zem­ tekintetem. A vértócsát keresem. Már nincs semmi nyoma. — Még sok­ idő van a vonatindulásig — mondja a vezetőm. i - ■ -- . , Bemegyek a Batth­yány­ utcába búcsuzki­lni. Egy sápadt, finomarcú lány egy szűk­, kis szalonba vezet. Diskurálunk. Nemsokára két sűrűn lefátyo­lozott nő jön, gyászruha van mind a kettőn. Nem értem a nevüket. Az idősebb folyton síróhangon be­szél. Nem kérdezem tőle, milyen csapás érte. Mikor elmennek, a sápadt lány lassan, fájdalmas hangon mondja: — Ez Cunsíné, ennek is kivégezték az urát. Arról az utcán volt vörös katonák jönnek ve­lem szembe. Borotválatlanok, erős fedezet kíséri őket. Csúnya, szomorú város Szolnok, mintha a ha­lottak visszajáró árnya ülne a mellén, szaggatóban, fáradtan lélegzik. Öreg este lesz, mire elindul a vo­nat. Tíz óra felé az esti Pest fényes szemei tarkítják a sötétség ruháját. A régi képviselőház összehívásának a terve még mindig kísért bizonyos politikai körökben. A képviselőház felébresztése mel­lett és ellen különböző érveket vonultatnak­­fel. Ebbe a vitába ma beleszólt gróf Andrássy Gyula is, aki az „Új Nemzedékiben kijelen­tette, hogy egyáltalán nem helyesli ezt a tervet. * . . . A helyzet teljes képéhez hozzátartozik még a Havas-ügynökségnek az a távirati je­lentése, amely, szerint az entente nem tár­gyal a Friedrich-kormánynyal. Lapzárta előtt arról értesülünk, hogy az esti órákban polgári politikusok felkeres­ték József főherceget és arra kérték, hogy a gyors kibontakozás érdekében érvényesítse be­folyását Friedrichnél és hasson oda, hogy a koalíciós kabinet minél előbb megalakuljon. Csütörtök A kurlandi affér A legfőbb tanács nem tartja elegendőnek a németek ígéreteit — Foch tábornagy megbízatása . A német csapatok megkezdték a kivonulást Berni távirati jelentés szerint a legfelsőbb tan­­nács kedden reggel ülést tartott és tudomásul vette a német kormány válasz­át az ententenak a balti tarto­mányok kiürítéséről szóló jegyzékre. A tanács nem tartja elegendőnek a németek ígéreteit, mert ellentétben vannak az ententehoz érkezett jelenté-­­sekkel. Foch tábornagy, aki jelen volt az ülésen, megbízást kapott, hogy szerdára dolgozza ki a né­meteknek küldendő választ. Már a meghat­almazá­, sokijt is kiállították arra az esetre, ha Németország ■nem teljesítené az entente követelését. A kilátásba helyezett intézkedéseket azonnal végrehajttatja az entente, elsősorban, pedig megszünteti Németor­szágnak élelmiszerrel való, ellátását. Hazatérnek a német csapatok Berlin, október 7. A kormánynak a balti tar­tományokban levő német csapatokhoz intézett fel­hívása nem maradt eredménytelen. A csapatszállít­­mányok állandóan özönlenek vissza Németországba. Még vannak ingadozó csapatok is, remélhető azon­ban, hogy a vezéreknek sikerülni fog ezeket is meg­győzni hazatérésük szükségességéről és arról, hogy amúgy is lehetetlen lenne a balti tartományokban maradniuk. Sebastopol, október 7. Oskovból elmenekült emberek közlése szerint a németek már megkezd­ték a város kiürítését. Voronezsból jelentik, hogy a városért folytatott harcokban a szovjet hadsereg­­nek 13.000 embere került fogságba. " Akik nem hagyják el a frontot ! Mittau, október 6. A Kurlandban levő német csapatok tegnap kiáltványt bocsátottak ki­, amely, szerint lelkiismeretük parancsára a kormány ren­deletével szemben is továbbra is kitartanak a bol­sevista fronton, hogy a haza határait megvédjék at­tól a kimondhatatlan nyomorúságtól, amit a bolse­vista hordáknak betörése jelentene a német népre. (Ehhez a SWolff-ügynökség a következő megjegyzést fűzi: A balti szabad,­csapatnak ezt a kiáltványát még a­ kormánynak nyilatkozata és a birodalmi hadügyminiszter­nek is balti tartományok kiürítésére vonatkozó utolsó döntő parancsa előtt bocsátották ki. Meg kell még várni, várjon a lőszerszállításnak, élelmezésnek és zsoldfizetés­­nek teljes megszüntetése nem fogja-e megváltoztatni a német csapatok felfogását. Ha még északkeletről kato­nailag­­ jelentkező bolsevista veszedelem fenyegeti Né­metországot, akkor a birodalom határain kell kivédeni is nem idegen földön, ahol a ném­et, szabad csapatokat ellenségnek tekintik. De még a bolsevista csapatok fel­tartóztatásánál is nagyobb kötelesség a blokád újbóli elrendelésének megakadályozása és ez a blokád halálos biztonsággal bekövetkezik, ha­ a német szabadcsapatok a német kormány parancsának nem engedelmeskednek.) 3?

Next