Világ, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
Vasárnap Kié a többség? Ellentétes véleményeit a választás eredményéről — A Kisgazdapárt egyedül akar Kormányt alakítani A Huszár-kabinet helyén a S marad’i.A'Vmg tudósítójától) A keresztény párt egyrészéből kiindult az a mozgalom, amely Huszár Károly félreállításával ismét Friedrich kezébe akarta letenni a hatalmat, mint már megírtuk, nagyjában elsimult. A nagy izgalomnak, amelyet ez a mozgalom kiváltott, még hallatszanak ugyan utóhangjai, ezek azonban nem változtatnakazon a tényen, hogy Huszár Károly miniszterelnök ragaszkodik elhatározásához és a kormány a nemzetgyűlés összeéléséig helyén marad. Sokkal érdekesebb azonban az, hogy a választások eredményéről még mindig egymásnak ellentétes jelentéseket ad ki a kisgazdapárt és a keresztény párt. Beniczky Ödön belügyminiszter a hozzá hivatalosan beérkezett jelentések elánján azt állítja, hogy a keresztény nemzeti egyesülés pártjának mandátumával szemben a kisgazdapárt csak 49 mandátumot kapott. Viszont a kisgazdapárt vezetői újból megerősítették azt az információnkat, hogy a kisgazdapárt 56 mandátumot kapott. A kisgazdapárt részéről azt mondják, hogy az ellentétes jelentéseknek az az oka, hogy a vidéken néhány jelölt keresztény kisgazda-programmal lépett fel és hogy ezzel a programmal megválasztott képviselőket a keresztény párt a maga listájához számítja, pedig ezek a kisgazdapárthoz tartoznak. A kisgazdapárt vezetői kijelentették munkatársunk előtt, hogy a kisgazdapárt ezek szerint abszolút többséggel fog bejutni a nemzetgyűlésbe. Ha a már megszerzett 58 mandátumhoz hozzászámítjuk azt a 12 kerületet, amelyben a pótválasztáson csak kisgazdapárti jelöltek állanak egymással szemben, akkor a kisgazdapártnak már eddig is 70 mandátuma van. A még eldöntetlen 19 kerületből pedig szintén 10—12 kerületre számítanak. Ettől függetlenül azt mondják, hogy a Tiszántúl felszabaduló kerületek 90 százalékban kisgazdapárti képviselőt fognak a parlamentbe küldeni. Ezek szerint a kisgazdapárt a parlamentben olyan túlnyomó többséghez fog jutni, hogy kötelessége lesz a kormányzást egyedül vállalni, amire különben is a párt köreiben nagy a hajlandóság. Hogy adta át Friedrich a hatalmat? A koncentráció megalakulására és a kormány vállalására votatkozó különböző híresztelésekkel szemben is Magyar Távirati Irodát fölkérték annak megállapítására, hogy az 1919 november hó 25-én tartott minisztertanácsban Huszár Károly miniszterelnök teljes terjedelmében fölolvasta Sir George Gterknek hozzája intézett levelét, amely többek között ezeket mondja: „Van szerencsém közölni Excellenciáddal, hogy a legfelsőbb tanács kormányát mint provizórikus de facto kormányt elismerte, amelykel kész tárgyalni addig is, amíg a választások és az ezekből létrejövő kcinetnyülés egy olyan kormány alakításához vezetnek, amely az egész magyar nép törvényes akaratának kifejezője lesz.“ A levél fölolvasása nyomán többek között fölszólalt Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter és beszédében kijelentette, hogy a minisztertanács ezen tény felett örömét, másrészt pedig készségért fejezi ki aziránt, hogy az újonnan megalakult koncentrációs kormány vállalkozását, mely Magyarország egész jövőjét kell, hogy ezen nehéztékben szolgálja, a leglelkesebben és a legodaadóbban kész támogatni és hogy a most megalakult minisztérium el nem hagyja a helyét, hanem a hatalmat az új nemzetgyűlés kezébe fogia letenni A jegyzőkönyvet az összes miniszterek és természetesen Friedrich Ispán hadügyminiszter is aláírta. „Nincs messze a kijózanodás" LojjáSzg a választások eredményéről. Az országos függetlenségi és 48-as párt választmánya ma este Lovásza Márton elnöklése mellett ülést tartott, amelyen dr. Farkasházy Zsigmond méltatta gróf Batthyány Tivadar kiváló érdemeit és indítványozta, hogy úgy a múltban kifejtett tevékenységéért, mint a közelmúltban a szekszárdi választókerület polgárságához intézett nyílt levelében foglaltakért, a párt köszönetét és elismerését fejezte ki. Ez indítványt Lovászy Márton a legmelegebben pártolta, a választmány pedig egyhangúlag elfogadta. Ezután Lovászy Márton rámutatott annak szükségességére, hogy a párt a választások folytán keletkezett helyzettel foglalkozzon. Nem csügged a választásoknak a pártra nézve szomorú eredménye után sem, mert a függetlenségi párt évtizedek óta a legküzdelmesebb szerepet játszotta a magyar politikai életben, több katasztrofális csapást szenvedett már, de az események most is teljes mértékben igazolják a függetlenségi párt politikáját és ha a nemzet kigyógyul azokból a szélsőséges áramlatokból, amelyek nem a nemzet üdvét, hanem pártérdekeket, egyéni érdekeket szolgálnak, akkor a függetlenségi politika feltétlen ismét előtérbe lép és döntő szerepre lesz hivatva az ország sorsának intézéseiben. Mély fájdalommal állapítja meg, hogy ez fórumon máris személyi tülekedések, türelmetlen érvényesülési törekvések folynak. Meg van arról győződve, hogy nincsen messze a kijózanodás és az ország közvéleménye rövidesen felismeri azt a tényt, hogy a nemzet csak úgy állhat meg, ha a világot mozgató eszmékhez viszszük, és a politikában is az emberi szolidaritás, a jogegyenlőség és demokrácia alapjára helyezkedik. Rámutatott azután Lovászy arra, hogy a koncentráció létrehozását és fenntartása érdekében a függetlenségi párt milyen nagy áldozatokat hozott és hogy habár most a választások után szabad kezét visszanyerte, nem akar bonyodalmakat előidézni. Nem tart igényt továbbra a kormányban képviseletére és éPP ezért helyesli, hogy Ábrahám Dezső belügyi államtitkár állását a kormánynak rendelkezésére bocsájtotta. A választmány egyhangúlag elfogadta a következő határozati javaslatot: A függetlenségi és 48-as párt, habár ezidőszerint parlamenti képviselettel nem bír, nem színük meg letéteményese és harcosa lenni azoknak az eszméknek, amelyektől a nemzet jobb jövendőjének biztosítását várja. Erősen meg van győződve a párt arról, hogy el fog jönni az az idő, amelyben a közvélemény visszatér amagyar nemzet ama régi és nemes hagyományaihoz, melyek a nemzet és emberi szolidaritás útján rombadőlt hazánknak helyreállítására és boldogulására vezetnek. A párt a Sir George Clerk által kezdeményezett koncentráció létrejöttekor vállalt kötelezettségét híven betartotta. x x x x x x x x x x x x x x x x x x x Most pedig helyeslőleg veszi tudomásul, hogy a kormányzatban helyt foglaló képviselője, Ábrahám Dezső belügyi államtitkár állását a kormány rendelkezésére bocsájtotta. A lipótvárosi választás A VII. válltsrstói kerületben már megindult a küzdelem a pamasztásra került jelöltek, báró Szterényi József és Szemere György között. Megkérdeztük dr. Fenyő Miksát, aki az általános választásnál kisebbségben maradt, a választási küzdelem kilátásairól és arról, hogy az ő pártja hová fog csatlakozni? Fenyő Miksa a következő felvilágosítást adta: — Nekem a szó politikai értelmében vett pártom a kerületben nincs. Amennyire azonban azoknak a polgároknak politikai nézeteit és gondolkozását ismerem, kik szívesek voltak engem támogatni ezekről feltehető — és én ezt csak helyeselhetem - hogy Szterényi József politikai törekvéseinek, de különösen közgazdasági tudásának méltánylásában melléje fognak sorakozni és ügyét győzelemre viszik. VILÁG 1920. február 1. – Konstantinápoly és a pániiláni mozgalom Törökország fölosztása és a mohamedán törekvések — Ellentétek az angol fölfogásban . A szövetségesek érdekösszeütközése a ww-v ére szok kérdés: ez az a probléma, amely a magyar béke és az orosz veszedelem mellett az öntenie kormányait leginkább foglalkoztatja s amely mind a szövetségesek, mind pedig az egyes hatalmak külső politikájának vezetői között a legnagyobb ellentéteket váltja ki. Török kérdés ma valójában becsvágya szolgálatába is állott 31.,antgol hatalmi tó- Törökország sorsát sohasem lehet elválasztani a mohamedánság ügyétől s a vallási egységnek olyan erős szálai kapcsolódnak itt össze a politikai érdekekkel, hogy azokat különválasztani semmiféle diplomáciai mesterkedéssel sem lehet. Amikor a világháború során Törökország nyíltan Németország és a központi hatalmak mellett foglalt állást, Anglia ott igyekezett megbontani a konstantinápolyi kormány kisázsiai hatalmát, ahol ez legközvetlenebb kapcsolódásban volt a tömegek lelkével: új kalifátust akart teremteni a szultán konstantinápolyi kalifátusa ellenében. Lawrence, egy keleti nyelvészettel és az izlám kérdéseivel foglalkozó fiatal angol tudós vállalta magára megvalósítását ennek az angol törekvésnek s a hedzsászi serif becsvágya szolgálatába is asott az angol hataim törekvésnek. Arábiában így született meg a hedzsászi királyság, egy izlám állam angol érdekszolgálatban. Egyiptom és India között Hedzsásznak és Perzsiának kell az angol terv szerint szolgáltatnia az összeköttetést, az angol délázsiai és keletafrikai uralom kapcsolatát. Az angol politika győzedelmeskedett is — a békekonferenciáig. Parisban azonban hamarosan gáncsot vetettek az angol terv megvalósulásának, ami Kisázsia déli részét és Arábiát teljesen angol uralom alá hajtotta volna. Anglia Konstantinápoly nemzetközivé tételét is javasolta; a szultánnak Sztambulból Brassába, vagy Rómába kell költöznie s ugyanekkor került nyilvánosságra az angol-perzsa egyezmény, amely Teheránban is az angolokat tette úrrá. Franciaország, amely évszázadok óta a keleti katolicizmus patrónusának tekinti magát, Szíriában igyekezett ellensúlyozni az angol politika érvényesülését. Különösen Denys Cochin, aki a francia politikusok közül legközelebb áll a Vatikánhoz, volt az, aki római útja után a kisázsiai angol befolyással szemben a szíriai, Palesztinai és libanoni francia érdekek védelmét követelte. Ugyanekkor már Olaszország is fölismerte, hogy az angol és francia vetélkedésben az olasz kereskedelmi érdekek fölötte kedvezőtlen ielyzetbe kerülnek, Olaszország különösen Örményországban és Georgiában igyekszik befolyását növelni. Örményország érdekében Luzzatti egy ligát is alakított s egy expedíció, amelyet a Bonca Italiana Discundo szervezett. ,ry olasz királyi herceg vezetésével ment Georgiába. Az a terv, hogy Konstantinápoly az Egyesült Államok felügyelete alatt legyen nemzetközi város, az amerikai republikánusok szélső ellenzése folytán megbukott. Wilson álma, hogy ezt megcsinálja, sohasem fog megvalósulni. Konstantinápoly mihelyt amerikai ellenőrzés nélkül lenne nemzetközi város, olyan angol befolyás alá kerülne, amely kellemetlen volna Franciaországnak, Olaszországnak, de kiváltképpen Görögországnak. Venizelosz politikájának végső célja még mindig Bizánc: Szmirna csak egy állomás akar lenni ezen az úton. Venizelosznak pedig be kellett látnia, hogy Törökország mostani kiszorítása Európából olyan utat ültetne be Konstantinápolyba, akit nem lehetne onnét egykönnyen s egyhamar kiszorítani. Így jutottak el a szövetségesek ahhoz a ponthoz, hogy a nemzetközi Konstantinápolyt tulajdonképpen ma már egyikük sem akarja. De nem akarják ma már Angliában sem azok, akik a mohamedán kérdést tartják ma a brit világuralom legfontosabb ügyének.fontagu, az indiai államtitkár képviseli azt az álláspontot, hogy Angliának nem szabad tovább folytatni a szultán ellen megkezdett politikát, mert az indiai, egyiptomi íí keletafrikai mohamedánok állandó zavargásánál, oka az a gyűlölet, amelyet Anglia, a konstantinápolyi kalifátus ellensége iránt éreznek. Ezzel szemben Curzon lord külügyminiszter, a volt indiai ab király ma is a török kérdés radikális megoldását sürgeti, mert szerinte éppen a Konstantinápolyban székelő török szultánság volna az, amely a pánizlám egység gondolatának állandó fészke és istápolója volna. A pánizlám eszme az utolsó esztendőben éppenséggel nem csökkent, sőt erősödött. Kemal pasa nacionalista serege ma a legerősebb katonai hatalom Kisázsiában. Ő a régi Törökország egységét akarja visszaállítani s Konstantinápolyt a szultánnak megmenteni. Ugyanekkor az orosz, szovjet igen ügyes mohamedánbarát politikával India és a Kaukázus mohamedánjait igyekszik fellázítani s egyes angol lapok ugy hiszik, hogy ebben a törekvésben éppen Enver pasa volna az eszközük. Enver pasa Kemal pasával szemben valóban, sohasem a Nagy-Törökország, hanem az egy-