Világ, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-01 / 182. szám

Vasárnap franciákkal folynak a gazdasági tárgyalások. Természe­tes, hogy nem lehet a nagyközönség elé kilépni­­ a tárgyalásokkal, hiszen a magánéletben, az üzlet köré­ben is így van. Azt azonban kijelenthetem, hogy a magyar kormány nem fog soha olyasmibe belemenni, ami az ország érdekeit sérti. Semmiféle definitum­ nem hotatik anélkül, hogy a nemzetgyűlés a kellő időben arról tudomást ne szerezzen. Számtalan lépés történt már Pécs és Baranya kiürítése tekintetében. Kaptunk is ígéretet és azt hiszem, hogy némi remény lehet arra nézve, hogy nincs távol az­ az idő, amikor a nagyhatalmaknak sikerülni fog e tekintetben akaratu­,­kat érvényesíteni. A magyar nemzetgyűlés csak öröm­mel fogadhatja azokat a kijelentéseket, amelyek egyes nemzetiségek részéről itt történtek. A nemzetiségekkel való egyenetlenség tüskéjét más helyen szórták el. (Úgy van, úgy van!)­ Kijelentem, hogy meg fogjuk találni a módját annak, hogy Magyarország házát többé ez­zel az üszőkkel felgyújtani ne lehessen. Most áttérek belső ügyeinkre. A legerélyesebb rend­szabályokkal biztosítja a kormány a­ jogrendet és min­de­ olyan cselekedetet,­­amely a jogrend ellen irányul, a legerélyesebben­ fog megbüntetni.­ Itt kijelenthetem itt­­, hogy a minapi eseménynyel kapcsolatban a rendőr­ség további nyomon van és a­ nyomozás eredménye az, hogy máris több bűnösnek nyomdokába jutot. . Két kérdésre akarok még­ kitérni, amelyekkel Ugrott és Andrássy képviselőtársaim foglalkoztak. Az­­egyik az a különleges szerv, a másik pedig a megbízha­tatlanok sorozása. A különleges szervet mi nem úgy értjük, hogy­ az a közigazgatást megbolygató új szerv volna. Az új szervből eddig annyi állíttatott fel, hogy három belügyi, három hadügyi és egy igazságügyi tisztviselőből összeállítottunk egy bizottságot, amely a minisztériumok között a harmóniát biztosítja. Ehhez hasonló bizottságokat fogunk, ha szükséges, a megyék, vagy pedig a kerületi parancsnokságok székhelyén fel­állítani, aszerint, hogy az élet megmutatja, hogy milyen nagy területeken van ilyen bizottságra szükség. Ami a megbízhatatlanok sorozását illeti, a sajtóban is megle­­­­hetős szélesen tárgyalták ezt a kérdést és úgy lett be­állítva, mintha én a megbízhatatlan szó alatt a zsidó­kat érteném. (Somogyi István: Nem­ baj, ha azt értette volna is.) Ha én azt akartam volna mondani, hogy zsidók, ezt a szót is használtam volna, de én nem azt akartam mondani, hanem azt, hogy megbízhatatlan. Már­pedig, hogy kik a megbízhatatlanok, azt, azt hiszem, mindenki tudja, aki tudja, hogy Magyarországon kom­munizmus volt. Megbízhatatlanok, akiknek a kommuniz­musban akár asszív, vagy pedig bizonyos mértékben passzív szerepük volt. Azt azonban határozottan kije­­le­ntem, hogy senkiről sem mondjuk eleve, hogy megbíz­hatatlan, senkit sem fogunk vallása, faja vagy nemze­tisége szerint megbízhatatlannak kijelenteni. (Helyes­lés.) A megbízhatatlanok fegyver nélkül való szolgálata nem­, diffamáló. A megbízhatóságot községekben a bíró és a jegyző és két képviselőtestületi tag, városokban a polgármester, a katonai előadó és két képviselőtestületi tag, a fővárosban a rendőrség, azokra nézve pedig, akik már bevonultak, maga a hadsereg állapítja meg. A szociáldemokratákkal szemben semmiféle rend­kívüli intézkedésre nincs szükség, csak ha az ezirányú mozgalom a kommunizmusba való átmenettel fenyeget, ha kívülről erre izgatnak. Ez esetben ugyanis rendkívüli­­intézkedéseket kell­ tenni. Feltétlenül tiszteletben fogja tartani a gyülekezési és egyesülési jogot, de csak az esetben és addig, amíg azoknak éle az állam ellen nem irányul. De az államhatalom nem tűrheti, ha az inten­ciók az állam ellen irányulnak. Nem tűri azt sem, hogy bizonyos szervezetek vagy egyesületek a terror eszközei­vel gyűjtsék tagjaikat. És itt nemcsak a­ szociáldemokra­tákra gondol, hanem vonatkozik ez a kijelentése -min­den más irányú egyesülésre is. A kommunizmus vádjával illetett egyénekkel szemben nem áll meg félintézkedések­nél. Szigorúan megtorolja a bűnösök bűnét,, ellenben teljes igazságot és elégtételt akar szolgáltatni az ártat­lanoknak. Az internacionalistáknak meg kell érteni, hogy internacionalizmusnak ma nincs helye. (Budavári László: Mi van­­a demokratákkal? Bródy Ernő­: A de­mokraták mindig jó hazafiak voltak. Avarffy Elek: Menjen a ghettóba! Nagy zaj.) A köztisztviselők érde­kében mindent meg fog tenni. Hogy a vagyonlakók lakáshoz jussanak, részben építkezni fognak,­ részben a barakkokat alakítják át lakások céljaira, részben pedig a hivatalokat telepítik ki magánlakásokból. A föld­reformot rövidesen a Ház elé terjesztik. A kérdést be­látható időre meg fogják oldani, még­pedig olyanformán, hogy a közérdek szempontját tekintik elsősorban. A ga­bonaárak megállapításainál, azt hiszem, az állam érdekei mellett, a lehetőség szerint, jobbra és balra is kielégí­tettük az egyéni érdekeket is. A valutaromlás megszün­tetésére törekszünk, de ez a kérdés összefügg azzal a nagy küzdelemmel, amelyet most folytatunk. Ha sikerül a bojkottot megszüntetni, úgy ebben a tekintetben is javulni fog a helyzet. Az interpellációk kerültek ezután sorra. Meskó Zoltán miután a miniszterelnöktől megnyugtató infor­mációkat kapott, nem terjeszti elő interpellációját, de kéri képviselőtársait, hogy ne vállalják árdrágítók vé­delmét, mert azok nem a kiváló jogászokat, hanem a befolyásos politikusokat, a miniszterek rokonait keresik bennük. Vasadi Balogh György a falu ellátatlanjai ügyében interpellált, mire nagyatádi Szabó miniszter kijelentette, hogy mikor átvette a közélelmezési hivatal vezetését, Budapest élelmezésére mindössze kéthapi lisztmennyiséget talált. A legerősebb kézzel kellett mun­kához látni, különben felborult volna minden. A közsé­geknek azt a kérelmét, hogy liszt helyett gabonát kap­janak, nem teljesítheti. A fejkvótát előreláthatólag fel tudja emelni, de az életfentartáshoz szükséges teljes lisztelláté­st most sem lehet biztosítani. Gabonát csak a központi kormányzás adhat ki úgy egyeseknek, , mint községeknek, mert a cséplé­sítél kiderült, hogy a gabona rosszul fizet és nem kapjuk meg azt a mennyiséget, amellyel számoltunk. Azzal igyekszik­ segíteni, hogy a fennmaradó kevés mennyiséget szabadforgalom tárgyává teszi. Az ellátatlanok a vásárlást megbízott útján is el­végezhetik. A pénzügyminiszter nincs abban a helyzet- 1 VILÁG 1920. augusztus 1. *- ben, hogy a gabonaösszegyűjttéssel járó összegeket elő­legezhesse. . A. rendelet ■ módosítása elől, amennyiben an­nak szükségessége felmerül, nem zárkózik el. Budavárry László interpellációja után az ülés vé­get ért. Kétszázhúszm­illió helyett ütvén lesz Budapest háztartásának deficitje a költségvetési előirányzat szerint. Hetek óta folytak a városházán a tanácskozások Déri Ferenc alpolgármester vezetésével és ezeknek­ során sikerült kilencvenmillióval leszorítani a­ kiadási tételeket, nyolcvanmillióval megnövelni a be­vételek előirányzatát és így sorvadt le ötvenmillióra a néhány hét előtt bejelentett kétszázmilliós deficit. Kí­váncsiak vagyunk arra, hogy a főváros új közgyűlésén hányan és kik fogják magukévá tenni azt az álláspontot, hogy ötvenmillió helyett­­inkább legyen kétszázhúsz­­millió a deficxtudod­ véri Ferenc ne legyen tovább is al­polgármestere­ Budapestnek. Szép álláspont ez, kivált szép álláspont egyik-másik hangos torokkal és csodála­tos alkalmazkodási képességgel megáldott fővárosi ta­­nácsjegyző számára, azonban osszuk el a százhetven­milliót a főváros kenyérkeresőinek számával és akkor kiderül az, hogy­­ minden egyes budapesti kenyérkere­sőnek átlag négyszáz koronájába kerülne egy évben a tanácsjegyzői ambíciók kielégítése. Legalább négyszáz koronába... De ezt a kis fényűzést­ igazán megenged­hetjük magunknak, hiszen annyi a pénzünk, hogy nem tudjuk, hová tegyük akkor, ha a községi adókat nem emelik fel háztartásonként négyszáz koronával. A múlt esztendő Ma jelent meg a főváros statisztikai havi füzetei­nek legfrissebb száma. Néhány turékes számot talá­lunk benne, amelyek jellemzőize világítják meg, hogy mint élt Budapest a fonatialom és kommunizmus esz­­tend­ejében. Nagyon ■éjirfekes természetesen a népmoz­galmiak statisztikái^^1 háborús okok — mint ismere­tes — a szülések számát hihetetlen módon lecsök­kentették lettel szemben a halálozások száma megle­pően­­emelkedett, úgy, hogy a háború alatt állandóan több ember halt meg Budapesten, mint ahány született. A születési arány ugyan állandóan javul, de a­ szüle­tési statisztika még hosszú ideig meg fogja sínyleni a háborút. 1918-ban 14.768-an születtek és 29.924-en hal­tak meg a fővárosban, míg a múlt évben a születések száma 19.442 volt, a­­halálozásoké pedig 20.908. Meg­lepően, sőt abnormisan emelkedett tavaly az esketések száma. 22.942 esketésről számol be a statisztika, míg 1918-ban 9041 volt a törvényes házasságok száma. Na­gyon érdekes az áruforgalmi statisztika. Érkezett. Ez csak néhány kiragadott számadat, de nagyon jellemző. Képzeljük el, hogy ez a milliós lakosságú vá­ros tavaly 25.000 vagyon búzával, 2000 vagyon rozs­­zsal és 6,4 ezer vagyon kukoricával kapott keveseb­bet, mint 1918-ban. Zsir, csak tizenharmadrész annyi érkezett Budapestre, mint 1918-ban. Éhezett, a, múlt esztendőben Budapest népe és ezek a számadatok ’ meg­mondják, hogy miért éhezett. ’ A proletárdiktatúra be­tegen szü­letett, tehát el kellett pusztulnia. Azonban kétségtelen, hogy életét jelentékenyen megrövidítette, pusztulását siettette, hogy nem volt mit ennünk. Éhez­tünk. Nem volt hús és neip volt kenyér. Tökkáposztán és savanyú káposztán élt Budapest, és az üres gyomrot nem lehet jelszavakkal, ígéretekkel, argumentumokkal és plakátokkal elhallgatatni. Az üres gyomor még a kommunizmusnál erősebb alapokon nyugvó szervezetet is meg tud bontani. De a proletárdiktatúrának meg kellett buknia már csak azért is, mert megbuktatta a kommunista termelési rend. A kommunista rendszer első hatása az volt, hogy a fogyasztás jelentékenyen megnőtt, ellenben a produkció a minimumra csökkent. Az emberek, akik nem dolgoztak és nem produkáltak, hanem politizáltak, egyszerre soha nem álmodott igé­nyekkel léptek föl, úgy, hogy csődbe kellett jutnia a kommunista termelési rendszernek. De nem volt nyers­anyag sem, amit feldolgozhattak volna. Ásvány és fém­áru tavaly 26,6 ezer vagyonnal, szén 74.000 vagyonnal és petróleum 7731 vagyonnal érkezett tavaly kevesebb Bu­dapestre, mint 1918-ban. A közúti forgalom is megcsap­pant. A Közúti és a Városi Villamos 1919-ben 258 mil­lió utast szállított, míg 1918-ban 330 millió utast. A nagy vasutak és hajók 1919-ben 31.6 millió utast, 1918-ban 41.9 millió utast hoztak a fővárosba. A sta­tisztikai hivatal nem fűz kommentárt a számokhoz, de a számok beszélnek magukért és nagyon szomorú az, amit beszélnek. 1919-ben 1918-ban Búza 4.263 vaggon 29.427vaggon Rozs 2.753 5.672 Tengeri 4.656 „ 11.072 i» Bőráruk 247 1.954j» Jokor 982 2.612„ Káva 64 „ 173 • j» Liszt és egyéb őrnem. 3.845 2.694 f. . Petróleum 3.960 „ 11.691 . Kőszén 105.752 179.253 Ásványok és fémek 8.791 „ 35.382 — Amerika a magyar gyermekbiróságért A fiatalkorúak bíróságának gyermekjóléti szövetsége annak idején Bandholtz tábornoknak memorandumot nyújtott át, amelyben az amerikai kultúrintézmények valamelyi­két felkérte, hogy a fiatalkorúak "bíróságát szükséges lélektani műszerekkel és irodalmi eszközökkel lássa el. A Rockefeller-alapítvány Budapesten időző titkára, Ro­­gers Embree felkereste az egyesület elnökét, Vámbéri/ Rusztem professzort és megígérte, hogy az alapítvány mindent el fog követni, hogy a Magyarországon meg­valósult amerikai gondolat anyagi eszközök hiányában el­ke'senyvedjen. . / Hazajötte!?!­ ­ Királyhida. Július. * (A­ Világ kiküldött tudós Hóját­ól.) A határsorompónál egy­kedvűen álutíttak vagy ültek az őrök. Se innen, se onnan lélek nem mutatkozott, nem volt kit feltartóztatni vagy útba­igazítani. Egy szakaszvezető, akinek mellén vagy nyolc da­rab kitüntetés sorakozott, ráhajolt a sorompóra s a forró na­pon izzadta, lihegve, a Mariska nevet faragta be a puha fába. Még­ nem volt kész a munkájával, adyikor a szuronyos őr megérintette a vállát és az osztrák Bruck felé mutatott. A kit­t országot összekötő hidiiv. ££& “úgy nevezett stráfsze­­kér fordult be. A ~\ trill, t nill f”* 1 * *"n iit" volt rakva ládákkal, kofferekkel.Majdnem mind sárga volt. Az osztrák pénzügyőr biccentett a fejével, mire a szekér átrobo­gott a hídon. Magyar földön megállott. Majdnem ugyanakkor vagy harmincöt-negyven ember — idősebb, fiatalabb férfi, asszony és gyermek — termett körülötte. — Amerikai magyarok! —­ járt szájról-szájra a magya­rázat.« Tiz- vagy tizenötesztendei távollét után végre ismét házas földet taposnak- Figyelemmel nézem őket. Legelsősor­ban a kezük tűnik fel.. Hatalmas, kidolgozott, bütykös, hólyagos ke­zek, látszik, hogy ritkán pihentek, a szerszámot keményen markolták meg. Az asszonyok és leányok keze is ilyen, ná­luk még feltűnőbb, mint a férfiaknál, mert a­ tollas kalaptól és az úri ruhától erősebben elüt a lelógó nagy barna ksz. Még az anyja, ölében ülő gyermek keze is feltűnően nagy. — Tud-e a baba, magyarul? — kérdeztem az asszonytól. Kissé szégyenlősen mondta: Bizony nem! Két és féléves, s mióta csak megszületett, mindig angol szó járt­ körülötte . .­­ De amint tetszik hallani (ezt már büszkén mondotta) én még jól beszélek magyarul! Nem felejtettem el . . . — Hány esztendeig voltak kint? Hírre a férj felelt: — Tizenegy évig és négy hónapig! Alacsony,, köpcös ember, készen vett kék sacco-ruhában (a többin is mind ilyen van), az arca, szeme, narándás hóna­­loka tömérdek munkáról beszél — Hát az igaz — válaszolja kérdésemre — a dollárt ne­ ns adják ott ingyen -,­ mélyen kell érte lehajolni . . . Akiket itt lát, mind dolgoztunk! Még a leányok is! . . • Hát­­itthon mi­lyen világ van? Pár szóval elmeséltem neki szegény Magyarország sorság mire­l igen határozottan ezt mondta: — No, majd meglátjuk! Tudakozódtam, mi a tervük, mi a szándékuk. Erre igen szűkszavú lett­, de azért annyit megvallott: — Földet veszü­nk, ha lehet! — De most már bizonyos, hogy itthon maradnak? — Itthon maradunk, ha lehet! Köszönés nélkül visszasietett a többiekhez, a kofferek mellé. Látszott, valamennyien igen aggódtak, hogy a bőrön­dökből valahogy el ne vesszen egy. * Az amerikaiak számára nem volt vámvizsgálat, áteresz­tették­­őket, mire elvonultak a vasúti állomás elé, ahol csak­hamar köréjük sereglettek a kiváncsiak. Persze, üzérek is akad­tak, akik olcsón szerettek volna dollárt vásárolni. Eszembe jutott, hogy egy előkelő budapesti úriasszony, aki Jelűnek Mártonnal volt összeköttetésben, azt vallotta a rend­őrségen, hogy nem tűnt fel neki a kapott milliós nyereség, mert tudta, hogy Jelűnek, ügynökei útján, a hazavándorolt magyaroktól igen olcsón összevásároltatja a dollárokat . . . Így jutott tehát összeköttetésbe a pesti dáma toilette-je, autója, estélye, fürdője ezekkel az emberekkel itt, akiknek bőrét, csontját az amerikai szénbányák és gyárak kifacsar­ták, kiszárították. Talán most is lebzsel körülöttük egy ügy­nök, aki valamelyik felűnek számára dolgozik, hogy azután egy úriasszony nagyszerű valutanyereségeket szorongathasson puha kacsái között . . . Szerencsére az ..amerikaiak i­ mind igen gyanakvók s ezen­felül most már jól vannak a zürichi kurzusokról értesülve. * Néhány perc múlva a háttérbe szorultak a visszaván­­dorlók. Egy nyitott gummikerekű kocsi állott meg a határ­­hídon. Az ülésen két oroszos ruhába öltözött férfi ült. Az osztrák csendőrök roppant feszesen tisztelegtek nekik. Mire átértek hozzánk, már tudta mindenki a nagy újságot: — Hadifoglyok! . . . Két ezredes, akinek a háborúban el­lőtték a lábát . . . Valóban mind a kettőnek hiányzott a lába, csakhogy nem ezredesek, hanem egyszerű közkatonák voltak. Most értek haza egy fogolyszálltmánynyal. Közvetlenül a hintó mögött jöttek a többiek. Vagy harmadfélszázan lehettek. Minő az orosz uni­formisra emlékeztető földszínt köpönyegben vagy ingben. A derékon szíj, a fejen tányérsapka. Lassa­n, igen lassan lépkedtek négyes sorokban. Mintha­­apránként akarták volna azt a mérhetetlen gyönyörűséget fel­­szürcsölni, amely a hazai földön való járásból fakad. Mikor az első sor a hidra kitűzött nemzeti zászlóhoz ért, önkéntelen megállóit. Ránéztek s az egyik halkan, csendesen tagolva ezt mondotta: — Piros . . . fehér . . . zöld . . . Aztán tovább mentek. Kerestem a­ szemüket, hogy mi­ van beléjük írva, de azok a szemek fölnéztek a kék égboltozatra, a zöld fákra, a házakra, a madarakra ? úgy látszott, min­­dent-m­indent egyszerre magukhoz akarnak ölelni. • Máskor odaértek, ahol az ,,amerikaiak" csoportja álldogált* a­z egyik hadifogoly hangosan így szólt: Pista bátyám! Az emberek egymásra néztek, nem tudták, kinek szól a hívás. — Hát, Pista bátyám, nem ismersz meg? Én vagyok Jani ... Erre az ,,amerikaiak" közül kivált egy férfi, magas, szé­­lesvállú volt,­ de már görnyedt — s odalépett a hadifogolyhoz: — Hát te vagy? . . . Egymás nyakába borultak és elkezdtek sírni. Volt valami hátborzongató abban a­ zokogásban és csuklásban, ami ennek a,két erős embernek a torkából feltört. Valami nem mindennapi, nem közönséges, mintha rég besüppedt föld hirtelen szétsza­kadt volna és hangokat adott volna. Két testvér, az egyik elment Amerikába, a másik háborúba, azóta nem látták egy­mást. Hírt nem hallottak egymásról. A háború és Amerika­ — a kapitalizmusnak ez a két karja széthányta a magyar test­véreket, úgy hogy nem tudtak egymásra találni. — Mi van édes anyánkkal? — kérdezte hirtelen Pista az ölelésből kibontakozva. Jani rámeresztette szemét és megdöbbenve, vállvonogatva dadogta: * — Nem . . . nem tudom . . . Két év­ óta nem kaptam itt­honról levelet . . . Nem tudom . . . — Vájjon el-e? Bátortalanul és reménykedve szállott el ez a kérdés, a tiszta nyári levegőben tova röppent s talán eljutott abba a kis bihari faluba, ahol egy igen-igen öreg nénike várja-várja haza az ő két szép fiát Szibériából meg Amerikából. De hol várja? A ház előtt, a padkán? Vagy a temetőben? ■ bőrtisztviselők. Az 1920 s­zakasza felhatalmazza a mi­­­ szolgálat kötelékéből ellp- Virág Nándor, dr. Zellei Géza rendőrkapitányo­kat , Pettersen János, Garai Károly, rendőr fő­­felügyelőket, Koósa Tibor rendőrfelügyelőt, Ferenczi Zoltán védőr alezredest, Gyuris­y László védőrőrnagyot é­ s tisztviselőket és egyéb al­att. október 31-től jelen­t,el­­ődő időben hazafiatlan, tár­szerkölcsbe ütköző magatar­­pesti főkapitány előterjeszté­sére a budapesti magyar királyi államrendőrség köte­lékéből a mai nappal elbocsátották többek között a következőket: Kovák Nándor, Kaszás Ernő, dr. Kiste­­leky Imre­­rendőrtanácsosokat; dr. Hantz Ernő, dr. Smoling Béla, Butschberger István, dr. Környey Zoltán, dr. Wagaszt József, dr. Krompaszky László, dr.

Next