Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-12 / 77. szám
2 1921. április 12. VILÁG kat az árakat, amelyeket idáig Csehországtól kapott és így a cseh gazdasági körökre nézve igen kellemetlen az a kilátás, hogy Németország most talán ugyanolyan elbánásban fogja részesíteni a cseh exportot, mint amilyen elbánást kénytelen alkalmazni a cseh kormány a német import tekintetében. A harmadik súlyos aggodalom a közlekedési kérdés. Az Elbán át szállította Csehország az importált gabonát és lisztet, és az Elbán át exportálta tömegkivitelének nagy részét, például a fát és a cukrot. Az egész cseh gazdasági életet megrendítené tehát, ha a német kormány a közlekedés területén alkalmazna ellenrendszabályokat. Végül számbajön még az a szempont, hogy az elmúlt két év tapasztalatai szerint a cseh korona árfolyama mindig valamivel alacsonyabb, mint a márkáé és így a márka minden esésével párhuzamosan hanyattlott a cseh korona. Egyelőre a német kormánynak bizonyára nagy áldozatok árán sikerült a márka súlyosabb értékcsökkenését megakadályozni a semleges pénzpiacokon, azonban igen bizonytalan, hogy meddig fog még sikerrel járni a német devizapolitika, és Csehországnak igazán nem érdeke, hogy gazdasági politikájával aláássa a márka árfolyamát, ami egyben a cseh korona értékének sülyedését jelentené. A gazdasági aggodalmakon kívül vannak politikai aggodalmak is. A cseh kormány és a cseh politikai pártok nagy része hónapok óta őszintén fáradozik azon, hogy közeledést hozzon létre a csehek és a németek között. Bizonyos jelek már arra vallottak, hogy ez a közeledés valóban létrejön, vagy legalább enyhülni fog a feszültség a csehek és a németek között. Most azonban a Németországgal szemben életbe léptetett rendszabályok természetesen felborították ezt a politikát. Hiszen a csehnémetek talán még nagyobb izgalmal és nagyobb elkeseredéssel nézik a legfelsőbb tanács német politikájának fordulatait, mint a birodalmi németek és így a retorziós rendszabályok életbeléptetése Németországgal szemben a cseh-német viszony újabb súlyos kiéleződését hozta meg, pedig ezt nem tartják kívánatosnak még a cseh nacionalisták sem. A tői kérdés cseh világításban Most került ki sajtó alól a cseh külföldi propagandának egy új terméke a tót kérdésről: Le probléma de V Autonomie de la Slovaquie. Prague: Service d‘information thecoslovaque 1921. A pittsburgi egyezmény A röpirat azzal kezdi, hogy a Szlovenszkó politikai értelemben véve, gyorsan regenerálódik. Siet pótolni azt, amit a magyar kormány elmulasztott (?), amelynek egyetlen célja az volt, hogy a Kárpátok és Duna közti területet elmagyarosítsa. 1921 januárban Hodzsa Milán a Venkov-cim kijelentette: „A tót autonomista mozgalom azért terjed annyira, meert egy év előtt a közigazgatást nem szervezték az önkormányzat elvei alapján, ami a Szlovenszkó igényeinek teljesen megfelelt volna." Masaryk elnök pedig a tót képviselők előtt kijelentette, hogy: „hibák történtek". A röpirat sietve teszi hozzá, hogy tényleg történtek hibák, mégpedig az állami- cseh köztársasági pártok részéről, ami azonban érthető, hisz mindent újból kellett teremteni. Továbbá a közigazgatás, az igazságügy, a közélelmezés szervezete egészen más volt, mint a cseh tartományokban. Tótok hiányában cseheket kellett küldeni, akik, ha még oly kitűnőek is voltak Csehországban, teljesen tájékozatlanok voltak egy rájuk nézve teljesen idegen közigazgatás közepette. A nemzeti érzelmű tótok tiltakoztak az elkövetett hibák ellen és azt követelték, hogy a közhivatalokat tótokra bízzák és hogy az ország tót jellege szigorúan respektált üssék. A „magyarónok", akik a köztársaságnak ellenségei, természetesen új okot találtak arra, hogy azokat, akiket minden bajért okoltak, tudnillik a cseheket, még jobban gyűlöljék. Így keletkezett az autonómia kérdése. Érdekes az, hogy e kérdés eredete nem a tót nemzeti pártra vezethető vissza, hanem a néppártra, amelynek vezetői közt sok „magyaron" katolikus pap van. Egyetlen érvük marad az autonómistáknak az 1918 május 30-án Pittsburgban, Amerikában kötött cseh-tót egyezmény. E szerződés, melyet az akkori nemzeti tanács elnöke Massaryk és a főbb amerikai tót egyesületek vezetői kötöttek, kimondja, hogy: „A Szlovenszkónak külön közigazgatása, törvényhozása és igazságszolgáltatása lesz." Azonban, mondja a Röpirat, ugyanazok az amerikai tót vezetők, akik e szerződést megkötötték, jelentették az entente-nak, hogy a cseh-szlovák köztársaság megalapítása túlontúl megvalósította a szerződés célját és hogy ennélfogva az egész pittsburgi egyezmény fölöslegessé vált. Sőt maga a néppárt amerikai kiküldöttje, Rudniansky atya is belátta az ily irányú agitáció céltalanságát és 1920 decemberben a Slovák bán kijelentette, hogy ami a köztársaságnak árt, az nem használhat a tót nemzetnek. A tót légiók Ez a nyilatkozat jellemzi a néppárt magatartását. A néppárt ragaszkodik a köztársasághoz, de viszont politikai okokból, hogy kellően ellensúlyozza a magyar keresztényszocialis pártot, kénytelen sok „magyarón" katolikus papot megtűrni tagjai közt A néppárt „magyarón" frakciójának élén Fischer-Goldbrn (így!) kassai érsek áll, aki azt hirdeti, hogy a tótok külön nemzet és hogy ennélfogva kétségtelen joguk van a teljes függetlenséghez. Az összes illetékes tót tényezők azonban a cseh-tót egységet hirdetik A cseh pfilitikusok i1 kérdésben teljes semlegességet tanúsítanak, mert tudják, hogy a teljes béke csak idő dolga. Idegen intervencióra senki sem gondol. Jedlicska ugyan, mint ismeretes, Lengyelországban Siéjjas és Prónay elbocsájtott tisztjei segítségével tót légiókat szervezett és azután Amerikába ment, hogy ott is híveket gyűjtsön a köztársaság ellen, azonban a tót néppártnak ehhez semmi köze. Látnivaló tehát, mondja a röpirat, az egész autonomista törekvés nem más, mint egyszerű közigazgatási kérdés, a decentralizáció harca a centralizáció ellen. A néppárt mozgolódásának semmiféle létalapja sincs. Az egész mozgalomnak visszhangja egyébként sem volt, mert éleslátó politikusok belátták, hogy ez csak a magyaroknak használhat Ennélfogva a kommunisták kivételével az összes tót pártok e kérdésben a néppárt ellen vannak. Hogy a szlovénszá-m magyar és német pártok az autonómia mellett vannak, az természetes. Az autonómia jövője Világos, mondja befejezésül a röpirat, hogy az autonómia kérdése nem fog egyszerre eltűnni a tót pártok vitáiból és programmjaiból. Sőt feltehető, hogy a néppárt, amely a tót nép konzervatív kulturális és vallási hajlandóságaira támaszkodik, már bizalmatlanságból is, a jövőben még inkább igyekszik a kérdést előtérbe helyezni. E röpirathoz kevés hozzátenni valónk van. Természetesen azt kell feltételeznünk, hogy a tényleges helyzet legalább is oly súlyos, mint amennyit belőle a cseh kormány jónak lát a külfölddel megismertetni. Ezek alapján pedig nem mondhatunk mást, mint hogy a tót kérdés igen sok bajt jelent ma és talán még inkább a jövőben a csehekre nézve. Olyan bajok ezek, amelyeket a legkitűnőbb közigazgatás sem oldhat meg. Hogy a tótok ok nélkül panaszkodnak a közélelmezés, a cseh hivatalnokok stb. stb. miatt, ez, ha igaz is, mitesst változtat azon a tényen, hogy tényleg elégületlenek. Ezt a tényt a röpirat sem tagadja. Természetes, hogy ez az elégületlenség sokkal mélyebbre törnő tényeken alapul, mint a pitsburgi szerződés megtartása, vagy megszegése és nagy naivság volna azt képzelni, hogy ez az elégületre még lesze telhető a vármegyei autonómia megadása által. Lehet-e hibásabbb politika, mint azt mondani egy népnek, hogy képtelen magát kormányozni és hogy máshonnan kell számára vezetőket beszerezni ? Ez a politika még teljesen egy nép kebelén belül is évtizedek alatt sem szűnő ellentéteket kelt. Antikorpl Amerikában a polgárháború után megkezdődött az északiak beüzönlése a volt rabszolgaállamokba, a déliek gyűlölete a carpet bagger-ek (kézitáskások) ellen, nem ismert határt és máig sem szűnt meg. Még idáig sohasem volt példa arra a történelemben, hogy egy nép belátta volna, hogy helyes az, ha et egy másik, még oly rokon nép is kormányozza. Mert a népeknek elsősorban nem jó kormányzat kell, hanem önkormányzat. Hogy egy nép még nem érett az önkormányzatra és hogy majd ha érett lesz, fogjuk ezt megadni neki, oly elv, amellyel minden nemzetiségi elnyomást igazolni lehet. Egy demokratikus elveket hangoztató államra nézve lehetetlenség súlyos következmények nélkül ily politikát követni. Minél inkább közeledik az az idő, amikor lehetetlenség lesz, rendes, munkaképes parlamenti többségre támaszkodó kormány nélkül kormányozni, annál inkább fog kitűnni az, hogy mily súlyos hibát követtek el a csehek akkor, amikor azt hitték, hogy minél nagyobb területre és minél nagyobb számú népességre terjed ki birodalmuk, annál hatalmasabb lesz a császári korona várományosa. Harmincegy évet töltött a trónon a császárné és 29 hónapot a számkivetésben. Már nagybeteg volt és ezért nem tudatták vele, mikor hat fia közül az, aki talán legközelebb állott hozzá, Joachim herceg, öngyilkosságot követett el. .4 német baloldali lapok magát a hírt közlik csak minden kommentár nélkül. A német nemzeti sajtó hírül adja, hogy a politikai egyesületek szombaton a Zöldparktól az antik templomig terjedő útvonalon sorfalat fognak átlőni. A koporsó elföldelése után az egyesületek elvonulnak a sír előtt és koszorúkat helyeznek el rajta. A német tisztek szövetsége felszólítja tagjait, hogy négy héten keresztül gyászszalagot viseljenek. A német nemzeti néppárt elhatározta, hogy a temetés napján lehetőleg az egész országban gyászünnepségeket rendez. A temetés napjáig a párt keretén belül rendezett minden társas összejövetelt megtiltanak. i O Zdji SZlilt, a vörös hadsereg északi csoportjának parancsnokát, mint Kronstadtból jelentik, Kronstadt védelmezése körül szerzett érdemei elismeréséül arany karddal tüntették ki. Kazanszki, aki 1917 óta kommunista és már kétszer tüntették ki a Vörös Zászló rendjelével, Őrei kormányzóságból származott paraszt. Auguszta Viktória császárné, II. Vilmos neje, többhónapos hosszú haláltusa után búcsút mondott az életnek a doorni kastélyban. A császárnét már vagy egynegyed esztendeje feladták az orvosok és óráról-órára várták, , hogy mikor mondja fel a szolgálatot a beteg szíve. Ezért már akkor megindultak a tárgyalások a császárné temetésére nézve a német kormánnyal és végül megállapodás történt arra nézve, hogy a potsdami családi sírboltban fogják eltemetni Auguszta Viktóriát, csak azt kötötte ki a kormány, hogy a vasúti állomásról éjszaka idején szállítsák a koporsót a templomba és kora reggel történjék meg a temetés, napfelkelte körül. A nagynémet párt köreiben, de azon túl is már akkor nagy felháborodást keltett az a hit, hogy csak sötétben, lopva fogják eltemetni a császárnét, aki ellen senkinek nem volt kifogása, sőt egyszerűségét, néha szinte kopott öltözködését, családanyai kötelességének betöltését és tartózkodását minden politikai intrikától a Hohenzollern-ház ellenségei sem vonhatták kétségbe. Valószínű, hogy II. Vilmos sem kap engedélyt a német kormánytól a részvételre a temetésen ,ellenben a németalföldi kormány valószínűleg egyik tagjával képviselteti magát. Az bizonyos, hogy a császárné temetésének lef utójátéka a német birodalmi gyűlésen és a poroszországi gyűlésen. A császárné 64 évet ért meg, tehát egy évvel volt idősebb férjénél. Apja elvesztette trónját azáltal, hogy Németország annektálta Schleswig-Holsteint, azonban fenntartotta igényeit és azokról csak akkor vagdpji táikot. Lmyát g&jí ájg g£zejic g njgyj Hoffmann Györgyöt egyévi börtönre ítélték A Zendüléssel vádolt Hoffmann György hadnagy bünperében a tanúvallomások során ma Éder Rudolf nyugalmazott huszárezredes volt az első tanú. A vádlottat kifogástalan, hazafias katonának mondja. A következő tanú P. Ábrahám Dezső volt államtitkár, szintén hazafias katonának tartja, aki a nemzeti hadsereg önállósításáért lett a katonatanács tagja. „Teljes meggyőződéssel állítom most is, — jelentette le Ábrahám, — hogy a Nemzeti Tanács és a Károlyi-párt működése hazafias mozgalom volt. Sajnos, az események túlnőttek az emberek fején, és más következett be, mint ami az általános óhaj volt." Elmondotta azután, hogy hivatalos összekötő nem volt a katonatanács és a Nemzeti Tanács között Tárgyalásokat Friedrich István folytatott és kívüle Csernyák játszott nagy szerepet Katona Ferenc államvasúti felügyelő vallja, hogy Hoffmann hadnagynak nem lehetett semmi köze a király vonatának kisiklatása tervéhez, mert hiszen a király vonata annak idején nem is Kőbányán, hanem a rákospalotai körvasúton haladt át Bajor József állomásfőnök-helyettes ugyanilyen értelemben tesz tanúvallomást Ezzel befejeződtek a tanúkihallgatások és Sztupka őrnagy elmondotta vádbeszédét „Mi a bűnöket — mondotta többek között, — meg akarjuk torolni, részben már meg is toroltuk, de csak emberek vagyunk és nem rajtunk áll, hogy meddig haladhatunk a megtorlás útján. Politikai színezetű machinációk folynak be ugyanis a büntetőjogi felelősségrevonás fáradságos munkájába." Fájlalja, hogy nem vagyunk még a konszolidáció azon fokán, ahol a színtiszta igazság diadalmaskodhatik. Rátért ezután a forradalom előkészítésének és a forradalom után következő idők több ismeretlen részletének ismertetésére. Megállapítja, hogy IV. Károly vonatát nem akarták kisiklatni, csak arra akarták őt kényszeríteni, hogy a döntő népgyűlés ideje alatt a városban tartózkodjék. Ezért a lázadó huszárok felszedték a síneket. Kéri, hogy a törvényszék zendülésben mondja ki bűnösnek a vádlottat A vádbeszéd elhangzása után dr. Ambrus védő mondotta el védőbeszédét. Bizonyítja, hogy a hadseregünk 1918-ban már nem volt a régi. Felolvassa Windischgraetz naplóját, amely szintén ezt bizonyítja. Felemlíti, hogy akkoriban — amint azt Sándor László volt főkapitány is mondotta tanúvallomásában, —■ az egész ország lelkesedett a forradalomért és a Nemzeti Tanácsot azok a lapok is támogatták, amelyek destruktívnak egyáltalán nem nevezhetők. Felolvassa a Nemzeti Tanács proklamációját és hozzáteszi, hogy az egyik legnagyobb mostani partnak ugyanez, a programmja, azzal a kivétellel, hogy nem a király jogara alatt akarja megvalósítani.Akik jóhiszeműen csatlakoztak e programmhoz, bűnt nem követtek el. Ily körülmények miatt nem büntethető az, aki a katonatanács tagja volt, ha emellett más bűncselekményt nem követett el. A bíróság ezután határozathozatalra vonult vissza, majd rövid tanácskozás után kihirdette az ítéletet. A vádlottat zendülésben bűnösnek mondotta ki a törvényszék és emiatt egy évi súlyosbított börtönbüntetésre ítélte, úgyszintén rangjának és kitüntetéseinek elvesztésére. A büntetést azonban a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek jelentették ki. Az ítéletben a vádlott és az ügyész megnyugodtak, a bíróság pedig elrendelte a vádlott azonnali szabadlábra helyezését. Kedd • Wekerle vállalta a pénzügyi tanács elnökségét Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter vasárnap reggel Dánosra utazott, hogy fölkérje Wekerle Sándort a pénzügyi tanács elnökségének vállalására. Wekerle készséggel eleget tett a kérésnek, bár az elnöki tisztség azzal a kötelezettséggel jár, hogy hetenként kétszer, sőt háromszor Budapestre kell jönnie, hogy az üléseken elnököljön. A tanács tagjait a válság elsimultával a nemzetgyűlés választja meg. — A dunáninneni református egyház új püspöke. Bécsi munkatársunk jelenti: Németh István református püspök nem volt hajlandó letenni a hűségesküt a cseh-szlovák köztársaságra és püspöki székhelyét a Magyarországhoz tartozó íjigénybe tette át A református egyházkerületnek Szlovenszkóhoz tartozó része a püspök távozása után önállóan szervezkedett és megalakította a dunáninneni református egyházkerületet. Az illetékes egyházi szervek a kerület püspökévé most Balogh Elemér pozsonyi református lelkészt válasszanájk meg.