Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-20 / 84. szám
— ■ 122 1921. április VILÁG keres kifelé. Márpedig az időbeni legnépszerűbb külügyminiszter és az időbeni legnépszerűbb külpolitika sem ér föl az olyan külpolitikával, amely csak valamelyest szélesíti Magyarország életlehetőségeit és csak valamennyire megjavítja a magyar jövőnek esélyeit. A Bethlen-kormány bemutatkozása Gróf Bethlen István kormányáért mutatkozott be a nemzetgyűlésen!Erre a j ortalomra a képviselők meglehetős számbüsvössze, de a folyosó hangulata rendkívül hideg és tartózkodó volt. Az uj kormányt Lukovich Aladár háznagy vezeti be. Az összes miniszterek jelen voltak, csak gróf Bánffy Miklós külügyminiszter érkezett megkésve. A bevonuláskor egy-két éljen hangzott, csak nagyatádi Szabót éljenezték meg a kisgazdák erősebben. A miniszterelnök bemutatkozó beszédét eleinte kedvetlenül fogadták, az Andrássy-párt végig megtartotta rezérváltságát és néma tüntetését, a kisgazdák imitt-amort helyeseltek és tapsoltak, annál sűrűbben nyilvánította azonban tetszését a néhány disszidens. Bethlen új politikát hirdet A kormányzó kéziratainak fölolvasása után gróf Bethlen István miniszterelnök emelkedett szólásra. Előbb az előző kormány érdemeit méltatta, majd így folytatta : — Az új kormánynak az a feladata, hogy szilárd alapot adjon a nemzetgyűlés munkájának, megtisztítsa a politikai életet az itt-ott hozzátapadó falaktól. Nem elég azt mondani, hogy nemzeti, keresztény, agrárpolitikát akarunk folytatni, meg kell mondani azt is, hogy melyek ennek a politikának a pozitív céljai. Melyek az utak, amelyeken oda el akarunk jutni. A nemzet ösztönszerűen megtalálta a helyes politikai irányt, de a további utakat megjelölni a nemzetgyűlését a kormány föladata, ij politikát kell kezdeni (Fölkiáltások: Már megint), mert ott, ahol gróf Tisza István abbahagyta, nem lehet folytatni. Az uj politikát azonban össze kell kapcsolni a múlttal, azokkal a nagy tradíciókkal, amelyeken felépült az ország és amelyek nélkül a nemzet rombadől. A magyar nemzet életének vagyunk az őrei, nem pedig felekezeteknek, pártoknak, osztályoknak. (Taps. Sándor Pál.: Meg is kell ezt tartani !) Sutba kell dobni sok elvi cafrangot. Ez a nemzet és a nemzetgyűlés is úgy érzi, hogy morfinista, aki tudja, hogy a méreg árt, de nem tud róla leszokni. Meg kell semmisíteni a mérget, amely az országot romlásba vinné. Ez az ország elérte leghőbb vágyát, a függetlenséget, ehhez minden körülmények között ragaszkodni kell, (Taps és helyeslés a kisgazdáknál.) de a függetlenséghez olyan úton jutottunk el, amely szerencsétlenséget hozott ránk, a bajba azonban önhibánkon kívül jutottunk. A romlás okai — Ha nézem a múltat, Magyarország szomorú romlását, három faktorra vezethetem vissza. Az egyik a történelmi helyzet, amelyben négyszáz éven keresztül éllünk, (Taps a kisgazdáknál. Felkiáltások : Csakhogy egyszer vége van már!) a másik a faji hibák, amelyek testünkben, lelkünkben mindig jelentkeztek, a harmadik az ötven éves idő, amelyet átéltünk és amelyben, sajnos, az Intelligencia nagyobb része gazdaságilag leromlott. (Breki Károly : Szabadelvű politika !) A nemzet négyszáz éven keresztül defenzív politikát folytatott. Külpolitikai látókörét elveszítette, nem látta a monarchián kívül történő eseményeket. Súlyos, nehéz következményei lettek ennek. A magyar nemzet önámítással állatta magát saját ereje és hivatása felül. Kifejlődött bennünk egy egyoldalú jogászi észjárás. Tisztán jogászi észjárással, jelszavas politikával nem voltunk képesek nemzetünk érdekeit megvédeni. — A nemzeti hiúság, könnyelműség, a jelszavak szeretete, az önfegyelem hiánya olyan hibák, amelyek a történelmi momentumokban mindig előtérbe lépnek. A Bach-kornak, amely ellenségesen feküdt rá az országra, volt az az idő, amikor megkezdődött a középosztály bukása. A középbirtokos osztály hivatalokban keresett elhelyezkedést, ezért a kereskedelem és ipar olyan kezekbe került, amelyeknek tulajdonosai nem éreztek együtt a nemzettel és részben nem éreznek együtt még ma sem. Az utóbbi időben nagy közjogi küzdelmet folytatott a nemzet A koalíció idején derült ki, hogy nem elég a jog, hanem a jog mögött erőnek is kell lenni. Nagy kiábrándulás érte a nemzetet és ennek a kiábrándulásnak katasztrofális hatásai voltak. Desperációk vették kezükbe az irányítást, akik kezet fogtak a nemzetközi irányzatokkal, sőr ellenségeinkkel is, hogy saját maguknak szerezzék meg a hataimat. Katasztrófánk okozói saját magunk voltunk, a külső körülmények csak hozzájárultak a katasztrófához. Közszabadságok — fenntartással —- Meg kell fékezni a destrukció minden nemét. . (Egy hang: A jobboldali destrukciót is.) A destrukciónak minden formáját" A világ ma destruktív eszmeáramlatok behatása alatt áll. Oroszországban ma is bolsevizmus van. S re állassuk magunkat, ezek az erők itt is megvannak, ez a feszültség nálunk is megvan és ha nem küzdünk ellene teljes erővel, meg fogja akadályozni a konszolidációt. A második feladat az, hogy kezünkbe vegyük a társadalom gazdasági gyógyítását. Hordképes középosztályt kell teremtenünk és meg kell erősítenünk a kisgazdatársadalmat, mert ez az ország gerince. Egységes kultúrpolitikával növelnünk kell az ellenálló erőt a demagóg jelszavakkal szemben. — Tisztelt Nemzetgyűlés! ,A forradalomnak vége, legyen vége a forradalmi szellemnek is! És amikor kereszténységet hirdetünk, nem a szabadság ellen, nem a demokrácia ellen küzdünk. De egy nemzet javainak nemcsak a szabadság a forrása. Igazi forrást azok a trüfég erkölcsi javak. * rajjá.*, beteljetek princípiumai elöl kitérni nem lehet egy nemzetnek, amely élni és haladni akar. A szabadság nem cél, csak eszköz. — A demokrácia nem jelentheti a nyers tömegek uralmát, sem a kisebbségek kiváltságait. A demokráciának biztosítania kell az intelligencia vezetését és az állami életbe be kell vonni a széles néprétegeket. Az a demokrácia, amely nem ezt vallja, demagógia, amely ellen minden erővel küzdenünk kell. A mostani kormányra ezekből az elvekből az folyik, hogy lehetőleg helyreállítsa a szabadságjogokat, de olyképpen, hogy a destruktív elemek ne jussanak túlsúlyba. Az első kérdés a cenzúra kérdése. A kormány el van határozva, hogy a sajtószabadságot helyreállítja, mihelyt eljön az ideje. (Drózdy Győző: Már régen itt az ideje/ Nagy zaj.) A cenzúra eltörlésének és a sajtószabadság helyreállításának csak akkor jön el az ideje, haa sajtótörvény biztosítja, hogy destruktív elemek nem érvényesülhetnek a sajtóban. A kormány helyre akarja állítani a gyülekezési szabadságot is. Ezt olyképpen szándékoznék megtenni, hogy a mai joghelyzetet fenntartva, engedélyeket fogunk adni gyűlések megtartását is egyesületek működésére, de mindezt csől addig, amíg ezekkel az engedélyeiket nem élnek vissza. — A munkáskérdésben a teljes megértést keressük! Minden tekintetben enyhíteni fog a kormány a munkásosztállyal szemben ma még valóban fennálló méltánytalanságokon. A kormány felveszi az érintkezést a munkássággal és igyekezni fog, hogy a munkásságot bevonja az állami élet irányításában őt megillető helyre. Alkotmányreeform, jogrend, zsidókérdés — Ezzel a kérdéssel összefügg az a három törvényjavaslat, amelyet a kormány a nemzetgyűlés elé fog terjeszteni. Ezek: a választójogi törvény, a közigazgatási reform és a főrendiház reformja. A főrendiház reformjára szükség van, mert hiszen a mai nemzetgyűlés demokratikus szervezetével nem illik össze a főrendiház régi formája. A közigazgatási reformot sürgetik legfőképpen, a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban. Szükségesnek tartjuk, hogy a megyei közigazgatásban és a törvényhatóságok bizottságaiban a szélesebb rétegek is helyet kapjanak. De óva innek mindenkit a túlzásoktól! A ráegyegyülésre semmiesetre sem fogjuk beengedni a demagógiát. — Rátérek ezek után a társadalom bajai gyógyításának kérdésére. Eltette vagyok minden lármás antiszemitizmusnak. A jogrendet mindenképpen és mindenki ellen megvédem. Ha volna hatóság, amely ezt a szándékomat veszélyeztetné, az ellen is minden erővel meg fogom védeni a jogrendet. Elismerem, hogy van zsidókérdés. A középosztály gazdasági és kulturális megerősítésével azt kell elérnünk, hogy a zsidók nélkül is azok lehessünk, amik velük vagyunk. Ez az útja annak, hogy a ma még fennálló ellentéteket megszüntessük és ez bizonyára érdeke, a zsidóságnak is. Jolyonmilárdságra, önállóságra és a gazdasági élethez való kedvre kell nevelnünk az ifjúságot. (Helyeslés.) — A földbirtokreformot mi teljes erővel végrehajtjuk, a fölmerült nehézségeket el fogjuk hárítani. A tulajdonjoghoz hozzányúlni csak egy esetbenszabad, mégpedig úgy, hogy ahhoz másodszor vagy harmadszor ne legyen szabad hozzányúlni. Úgy akarjuk tehát megoldai a földbirtokreformot, hogy ez az egész agrártársadalmi, kielégítse a megoldás végleges legyen, nehogy újabb és újabb reformok váljanak szükségesé. A földreformot a vagyonváltsággalkapcsolatban fogjuk megoldani. A szabadforgalom kérdésében a kormány el van határozva, hogy ezt még az,idén megteremti, de úgy, hogy a városi ellenállanok a szükséges mértékben, ha nem is annyira, mint eddig voltak, de biztosítva legyenek. (Drozdy : Jaj, de szabad lesz az a forgalom ") ..Külpolitikánk iránya változatlan* Fontos feladatunk a nemzet külpolitikai horizontjának emelése, a külpolitikai kérdésekkel való foglalkozás népszerűsítése. Magyarországnak bele kell illeszkednie abba a helyzetbe, amely a reánk kényszerített trianoni békeszerződés folytán előállott. A béke, mely a győzőknek abszolút győzelmükkel nemcsak kötelességeket ad, számunkra pedig jogokat, is tartalmaz, reméljük, hogy jogaink érvényesítésénél ugyanazt a lelkiiszoeretes-séget szerzi meg, mint amilyen lelkiismeretességetélünk megkíván. Abban a föltevésben vagyok, hogy szomszédaink a rendkívüli előnyök dacára, amelyeket a békeszerződés biztosít számukra, nem feledkeznek meg azokról a kötelezettségekről sem, melyeket velünk szemben a szerződéssel vállaltak. Egy pillanatra sem feledhetjük el azt a belső kapcsolatot, amely minket a mások uralma alá került véreinkkel összeköt. (Nagy tapsi) Külpolitikánk iránya változatlan. Csak egy orientáció lehet, amelyet rendületlenül követünk és ez egyedül magyar lehet. (Szilágyi Lajos: Jó belügyi politika, az a legjobb külpolitika.) A kormány feladatául tűzte ki a tekintély elvénekhelyreállítását, mert ettől függ a kormányzat nyugodt szilárdsága. Ebben a tekintetben az 1920. évi első törvénycikk alapján rendületlenül fog állani a kormány. (Drozdy: Ennek tapsolnak? Hisz ez természetes !) A királykérdés kikapcsolása — Ez a törvény — folytatta a miniszter — kimondja, hogy megszűnt a királyi hatalom gyakorlása. Megszűnt Magyarországnak az osztrák tartományokkal való együttes birtoklása. Megállapítja, hogy a 67. 52. törvény megszűnt (Hála Isteniek — kiáltják a kisgazdák.) És megállapítja azt is, hogy ennek következményeit a békeszerződés után fogjuk levonni. A békeszerződés még nem lépett életbe. Azalatt az idő alatt, amíg ez meg nem történik, nem válik lehetővé a kormánynak ezzel a kérdéssel foglalkozni és nem is foglalkozik vele, amíg el nem jő a megfelelő idő. Csak akkor történik ez meg, amikor az országban a konszolidáció teljesen helyreállott és olyan külpolitikai szituációk állanak be, amelyek lehetővé teszik, hogy minden külső befolyástól mentesen foglalkozzék a kérdéssel. (Taps a kereszténypárton.) A kormánynak az az álláspontja, hogy ellene fog szegülni minden olyan kísérletnek, bárhonnan jöjjön is és bármi módon történik is, amely a nemzetgyűlésnek ezen állásfoglalása ellen prejudikálna, ellene fog szegülni minden olyan egyoldalú megállapodásnak, amely alkotmányunk elvével ellentétben áll. A kormány el van szánva mindenféle propagandát, bármilyen irányul, nemcsak, hogy nem támogatni, de a rendelkezésére álló összes eszközökkel lehetetlenné tenni. A nemzet legnagyobb érdeke, hogy ebben a kérdésben megőrizze az összhangot. A részletes programon Ezután a közgazdasági és pénzügyi programairól szólott a miniszterelnök. A pénzügyminiszter a mai napon fogja benyújtani az új valutajavaslatot, amely végleg elszakítja a magyar valutát az osztráktól. Az igazságügy minisztériumban teljesen készen van a sajtóreform, amelyre a pénzügyi javaslatok után kerül a sor, továbbá a szerzői jog és a kereskedelmi törvény reformja. A földmivelésügyi tárca keretében a földbirtok rendezésére alakult bizottság már ki van nevezve. A közoktatás terén az elemi oktatásban a háborús bajoknak megszüntetése, a köznevelési törvény megteremtése vár megoldásra. A szakoktatás, a művészi oktatás megreformálása, továbbá az egységes testnevelésről szóló törvényjavaslat kerül még a nemzetgyűlés elé. (Beniczky: Mi tét: a katolikus autonómiával?) A honvédelmi tárca terén a békekötés folytán a miniszter kénytelen annak konzekvenciáit törvényjavaslat keretében levonni és átszervezni a nemzeti hadsereget, természetesen anélkül, hogy a nemzet biztonsága veszélyeztetve lenne. Végül bejelentette, hogy Bernolák miniszter viszszavonja a Benárd-féle munkásbiztosítási törvényjavaslatot. Aztán befejezte beszédét: — Hordképes alapot csak a nemzetgyűlés adhat, hogy sikeresen és gyorsan munkálkodhassanak. A kormány koalíciós pártegyesüléssel áll szemben . .. (Szilágyi Lajos: Koalíciós alapon, diktatórikus utóst.) Együtt fog a két irányzat megbukni ha kitűzött feladataikat nem tudják teljesíteni. A társadalom egy másik része, amely eddig félreállott, szintén nem áll még mellettünk. Voltak pártok, amelyek történeti hivatásra rendeltettek. Voltak azonban olyanok, amelyek nem tudtak irányt választani. Ezek még mindig nem kapcsolódtak bele a közös munkába, ezek még mindig külön maradnak és várakoznak. Oszoljanak fel ezek a pártok, itt az ideje, hogy az egész magyar nemzet egységesen álljon sorompóba. kezdődött a programmvita Ezután Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter benyújtotta a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Majd rövid szünet után megkezdődött a profgrammvita. A kisgazdapárt nevében Hemann Miksa szólott. Bejelentette a kisgazdapárt támogatását. A kormány programos részleteire vonatkozó bírálatot a kisgazdapárt a konkrét javaslatokra tartja fenn magának, de azt már most kijelentheti, hogy amily megnyugvással fogadták a kományelnöknek az 1929-ik évi I. törvénycikkre vonatkozó értelmezését, épp oly határozottan kijelentik azt is, hogy csak abban az esetben támogatják a jövőben, ha továbbra is ragaszkodik ehhez az értelmezéshez és feltétlen biztosítékokat nyújt, hogy olyan vállalkozások, mint amilyen például Károly király Magyarországra érkezése, a jövőben nem kockáztatják azokat az áldozatokat, amelyeket a nemzet hozott. Fái Gyula üdvözli a kormányt és annak programmját. Bizalommal viseltetik a kormány iránt. Lovász János kijelenti, hogy a gazdatársadalom a legnagyobb áldozatokra hajlandó az ország érdekében. A pénzügyminiszter legmesszebbmenő jóindulata szükséges ahhoz, hogy az ország teherviselő képességét és ezzel együtt a közgazdasági érdekeket megóvjuk, nehogy megtörténjék az, hogy a vitigallomtulajdoniosokból ínségesek, a csizmásokból pedig csizmátlanok váljanak. Meg van győződve arról, hogy nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszterben meg van a kellő jóakarat a földreform végrehajtására. Ezt addig kell megcsinálni, amíg a népnek meg van hozzánk a bizalma. Ha ezt megcsináljuk, akkor nagyatádi Szabó István nevét beírja a történelembe, de ha nem csinálja meg, akkor egész népszerűségét kockára teszi. Kerekes Mihály beszéde Ezután Kerekes Mihály szólalt fel. Nincs abban a helyzetben, hogy a kormányt támogassa. Fél, hogy a szabadforgalmat épp úgy állítja vissza, mint egy évvel ezelőtt tették A kormány összetétele kaszinójelegy. A miniszterelnök elismeri, hogy a múlt politikájának sok hibája volt. Ezért a múlt politikusai felelősséggel tartoznak. Nem csupán a forradalmak okozták a bukást, hanem az, hogy gyermekeiket csak szolgabíráknak nevelték, kereskedőknek, iparosoknak egyáltalában nem. A nemzet romlása a háborúval kezdődött. Munkaalkalmat kell teremteni, mert az nem megoldás, hogy egyik rész dolgozzon, a másik rész Zalaegerszegen legyen. A szociális kérdéseknél szeretném a miniszterelnök úrtól hallani, hogy úgy érti-e azokat, mint Benárd boldogult mwázívu invánia. hossn & ttociátde- Szerda