Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-20 / 84. szám

— ■ 122 1921. április VILÁG keres kifelé. Már­pedig az időbeni legnépszerűbb külügyminiszter és az időbeni legnépszerűbb kül­politika sem ér föl az olyan külpolitikával, amely csak valamelyest szélesíti Magyarország életlehe­tőségeit és csak valamennyire megjavítja a magyar jövőnek esélyeit. A Bethlen-kormány bemutatkozása Gróf Bethlen István kormányáért­ mutatkozott be a nemzetgyűlésen­!Erre a j ort­alomra a képvise­lők meglehetős számbüsvössze, de a folyosó hangulata rendkívül hideg és tartózkodó volt. Az­­ uj kormányt Lukovich Aladár háznagy vezeti­ be.­­ Az összes miniszterek jelen voltak, csak gróf Bánffy Miklós külügyminiszter érkezett megkésve.­­ A bevonuláskor egy-két éljen hangzott, csak nagy­atádi Szabót éljenezték meg a kisgazdák erősebben. A miniszterelnök bemutatkozó beszédét eleinte ked­vetlenül fogadták, az Andrássy-párt végig megtar­totta rezérváltságát és néma tüntetését, a kisgazdák imitt-amort helyeseltek és tapsoltak, annál sűrűb­ben nyilvánította azonban tetszését a néhány disszi­­dens. Bethlen új politikát hirdet A kormányzó kéziratainak fölolvasása után gróf Bethlen István miniszterelnök emelkedett szólásra. Előbb az előző kormány érdemeit méltatta, majd így folytatta : — Az új kormánynak az a feladata, hogy szilárd alapot adjon a nemzetgyűlés munkájának, megtisztítsa a politikai életet az itt-ott hozzátapadó falaktól. Nem elég azt mondani, hogy nemzeti, keresztény, agrárpolitikát akarunk folytatni, meg kell mondani azt is, hogy melyek ennek a politikának a pozitív céljai. Melyek az utak, amelyeken oda el akarunk jutni. A nemzet ösztön­szerűen megtalálta a helyes po­litikai irányt, de a további utakat megjelölni a nem­zetgyűlés­ét­ a kormány föladata, i­j politikát kell kez­deni (Fölkiáltások: Már megint­), mert ott, ahol gróf Tisza István abbahagyta, nem lehet folytatni. Az uj politikát azonban össze kell kapcsolni a múlttal, azok­kal a nagy tradíciókkal, amelyeken felépült az ország és amelyek nélkül a nemzet rombadől. A magyar nem­zet életének vagyunk az őrei, nem pedig felekezetek­­nek, pártoknak, osztályoknak. (Taps. Sándor Pál.: Meg is kell ezt tartani !) Sutba kell dobni sok elvi caf­­rangot. Ez a nemzet és a nemzetgyűlés is úgy érzi, hogy morfinista, aki tud­ja, hogy a méreg árt, de nem tud róla leszokni. Meg kell semmisíteni a mérget, amely az országot romlásba vinné. Ez az ország elérte leghőbb vágyát, a függetlenséget, ehhez minden körül­mények között ragaszkodni kell, (Taps és helyeslés a kisgazdáknál.) de a függetlenséghez olyan úton jutot­tunk el, amely szerencsétlenséget hozott ránk, a bajba azonban önhibánkon kívül jutottunk. A romlás okai — Ha nézem a múltat, Magyarország szomorú romlását, három faktorra vezethetem vissza. Az egyik a történelmi helyzet, amelyben négyszáz éven keresz­tül éllünk, (Taps a kisgazdáknál. Felkiáltások : Csak­hogy egyszer vége van már!) a másik a faji hibák, amelyek test­ünkben, lelkünkben mindig jelentkeztek, a harmadik az ötven éves idő, amelyet átéltünk és amelyben, sajnos, az Intelligencia nagyobb része gaz­daságilag leromlott. (Breki Károly : Szabadelvű poli­tika !) A nemzet négyszáz éven keresztül defenzív po­litikát folytatott. Külpolitikai lát­ókörét elveszítette, nem látta a monarchián kívül történő eseményeket. Súlyos, nehéz következményei lettek ennek. A magyar nemzet önámítással állatta magát saját ereje és hiva­tása felül. Kifejlődött bennünk egy egyoldalú jogászi észjárás. Tisztán jogászi észjárással, jelszavas politi­kával nem voltunk képesek nemzetünk érdekeit meg­védeni. — A nemzeti hiúság, könnyelműség, a jelszavak szeretete, az önfegyelem hiánya olyan hibák, amelyek a történelmi momentumokban mindig előtérbe lépnek. A Bach-kornak, amely ellenségesen feküdt rá az or­szágra, volt az az idő, amikor megkezdődött a közép­osztály bukása. A középbirtokos osztály hivatalokban keresett elhelyezkedést, ezért a kereskedelem és ipar olyan kezekbe került, amelyeknek tulajdonosai nem éreztek együtt a nemzettel és részben nem éreznek együtt még ma sem. Az utóbbi időben nagy közjogi küzdelmet folytatott a nemzet A koalíció idején de­rült ki, hogy nem elég a jog, hanem a jog mögött erőnek is kell lenni. Nagy kiábrándulás érte a nem­zetet és ennek a kiábrándulásnak katasztrofális ha­tásai voltak. Desperációk vették kezükbe az irányí­tást, akik­ kezet fogtak a nemzetközi irányzatokkal, sőr ellenségeinkkel is, hogy­ saját maguknak szerezzék meg a hataimat.­­ Katasztrófánk okozói saját magunk voltunk, a külső körülmények csak hozzá­járultak a katasztrófához. Közszabads­ágok — fenntartással —- Meg kell fékezni a destrukció minden nemét. . (Egy hang: A jobboldali destrukciót is.) A destrukció­nak minden formáját" A világ ma destruktív eszm­e­­áramlatok behatása alatt áll. Oroszországban ma is bolsevizm­us van. S r­e állassuk magunkat, ezek az erők itt is megvannak, ez a feszültség nálunk is meg­van és ha nem küzdünk ellene teljes erővel, meg fogja akadályozni a konszolidációt. A második fel­adat az, hogy kezünkbe vegyük a társadalom gazda­sági gyógyítását. Hordképes középosztályt kell te­remtenünk és meg kell erősítenünk a kisgazdatársa­dalmat, mert ez az ország gerince. Egységes kultúr­politikával növelnünk kell az ellenálló erőt a de­­magóg jelszavakkal szemben. — Tisztelt Nemzetgyűlés! ,A forradalomnak vége, legyen vége a forradalmi szellemne­k is! És amikor kereszténységet h­irdetü­nk, nem a szabadság ellen, nem a demokrácia ellen küzdünk. De egy nemzet javainak nemcsak a szabadság a forrása. Igazi for­rást azok a trüfég erkölcsi javak. * rajjá.*, beteljetek princípiumai elöl kitérni nem lehet egy nemzetnek, amely élni és haladni akar. A szabadság nem cél, csak eszköz. — A demokrácia nem jelentheti a nyers tömegek uralmát, sem a kisebbségek kiváltságait. A demokrá­ciának biztosítania kell az intelligencia vezetését és az állami életbe be kell vonni a széles néprétegeket. Az a demokrácia, amely nem ezt vallja, demagógia, amely ellen minden erővel küzdenü­nk kell. A mos­tani kormányra ezekből az elvekből az folyik, hogy lehetőleg helyreállítsa a szabadságjogokat, de oly­képpen, hogy a destruktív elemek ne jussanak túl­súlyba. Az első kérdés a cenzúra kérdése. A kor­mány el van határozva, hogy a sajtószabadságot helyreállítja, mihelyt eljön az ideje. (Drózdy Győző: Már régen itt az ideje/ Nagy zaj.) A cenzúra eltörlé­sének és a sajtószabadság helyreállításának csak akkor jön el az ideje, ha­­a sajtótörvény biztosítja, hogy destruktív elemek nem érvényesülhetnek a saj­tóban. A kormány helyre akarja állítani a gyüleke­zési szabadságot is.­­ Ezt olyképpen szándékoznék megtenni, hogy a mai joghelyzetet fenntartva, engedélyeket fogunk adni gyűlések megtartását is egyesületek működé­sére, de mindezt csől addig, amíg ezekkel az en­gedélyeiket nem élnek vissza. — A munkáskérdésben a teljes megértést ke­ressük! Minden tekintetben enyhíteni fog a kormány a munkásosztáll­yal szemben ma még valóban fenn­­álló méltánytalanságokon. A kormány felveszi az érintkezést a munkássággal és igyekezni fog, hogy a munkásságot bevonja az állami élet irányításában őt megillető helyre. Alkotmányreeform, jogrend, zsidókérdés — Ezzel a kérdéssel összefügg az a három tör­vényjavaslat, amelyet a kormány a nemzetgyűlés elé fog terjeszteni. Ezek: a választójogi törvény, a köz­­igazgatási reform és a főrendiház reformja. A fő­rendiház reformjára szükség van, mert hiszen a mai nemzetgyűlés demokratikus szervezetével nem illik össze a főrendiház régi formája. A közigazgatási re­formot sürgetik legfőképpen, a földbirtokreform­ végrehajtásával kapcsolatban. Szükségesnek tartjuk, hogy a megyei közigazgatásban és a törvényhatósá­gok bizottságaiban a szélesebb rétegek is helyet kapjanak. De óva innek mindenkit a túlzásoktól! A ráegyegyülésre semmiesetre sem fogjuk beengedni a demagógiát. — Rátérek ezek után a társadalom bajai gyógyí­tásának kérdésére. Eltette vagyok minden lármás an­tiszemitizmusnak. A jogrendet mindenképpen és min­denki ellen megvédem. Ha volna hatóság, amely ezt a szándékomat veszélyeztetné, az ellen is minden erővel meg fogom védeni a jogrendet. Elismerem, hogy van zsidókérdés. A középosztály gazdasági és kulturális megerősítésével azt kell elérnünk, hogy a zsidók nél­kül is azok lehessünk, amik velük vagyunk. Ez az útja annak, hogy a ma még fennálló ellentéteket meg­szün­tessük és ez bizonyára érdeke, a zsidóságnak is. Jol­­yonmilárdságra, önállóságra és a gazdasági élethez való kedvre kell nevelnünk az ifjúságot. (Helyeslés.) — A földbirtokreformot mi teljes erővel végre­hajtjuk, a fölmerült nehézségeket el fogjuk hárítani. A tulajdonjoghoz hozzányúlni csak egy esetben­­sza­bad, még­pedig úgy, hogy ahhoz másodszor vagy har­madszor ne legyen szabad hozzányúlni. Úgy akarjuk tehát megoldai­­ a földbirt­okreformot, hogy ez az egész agrártársadalmi, kielégítse a megoldás végle­ges legyen, nehogy újabb és újabb reformok váljanak szükséges­é. A földreformot a vagyonváltsággal­­kap­csolatban fogjuk megoldani. A szabadforgalom kér­désében a kormány el van határozva, hogy ezt még az,idén megteremti, de úgy, hogy a városi ellenállanok a szükséges mértékben, ha nem is annyira, mint eddig voltak, de biztosítva legyenek. (Drozdy : Jaj, de szabad lesz az a forgalom ") ..Külpolitikánk iránya változatlan* Fontos feladatunk a nemzet külpolitikai horizont­jának emelése, a külpolitikai kérdésekkel való foglal­kozás népszerűsítése. Magyarországnak bele kell il­leszkednie abba a helyzetbe, amely a reánk kénysze­­rített trianoni békeszerződés folytán előállott. A béke, mely a győzőknek abszolút győzelmükkel nemcsak kö­telességeket ad, számunkra pedig jogokat, is tartalmaz, reméljük, hogy jogaink érvényesítésénél ugyanazt a lelkiiszoeretes-séget szerzi meg, mint amilyen lelkiisme­retességet­­élünk megkíván. Abban a föltevésben va­gyok, hogy szomszédaink a rendkívüli előnyök da­cára, am­elyeket a békeszerződés biztosít számukra, nem feledkeznek meg azokról a kötele­zettségekről sem, melyeket velünk szemben a szerződéssel vállal­tak. E­gy pillanatra sem feledhetjük el azt a belső kapcsolatot, amely minket a mások uralma alá került véreinkkel összeköt. (Nagy tapsi) Külpolitikánk iránya változatlan. Csak egy orientáció lehet, amelyet ren­dületlenül követünk és ez egyedül magyar lehet. (Szi­lágyi Lajos: Jó belügyi politika, az a legjobb külpo­litika.) A kormány feladatául tűzte ki a tekintély el­vének­­helyreállítását, mert ettől függ a kormányzat nyugodt szilárdsága. Ebben a tekintetben az 1920. évi első törvénycikk alapján rendületlenül fog állani a kormány. (Drozdy: Ennek tapsolnak? Hisz ez termé­szetes !) A királykérdés kikapcsolása — Ez a törvény — folytatta a miniszter — ki­mondja, hogy megszűnt a királyi hatalom gyakorlása. Megszűnt Magyarországnak az osztrák tartományok­kal való együttes birtoklása. Megállapítja, hogy a 67. 52. törvény megszűnt­ (Hála Isteni­ek­­ — kiáltják a kisgazdák.) És megállapítja azt is, hogy ennek követ­kezményeit a békeszerződés után fogjuk levonni. A békeszerződés még nem lépett életbe. Azalatt az idő alatt, amíg ez meg nem történik, nem válik lehetővé a kormánynak ezzel a kérdéssel foglalkozni és nem is foglalkozik vele, amíg el nem jő a megfelelő idő. Csak akkor történik ez meg, amikor az országban a konszolidáció teljesen helyreállott és olyan külpoli­tikai szituációk állanak be, amelyek lehetővé teszik, hogy minden külső befolyástól mentesen foglalkozzék a kérdéssel. (Taps a kereszténypárton.) A kormány­nak az az álláspontja, hogy ellene fog szegülni min­den olyan kísérletnek, bárhonnan jöjjön is és bármi módon történik is, amely a nemzetgyűlésnek ezen ál­lásfoglalása ellen prejudikálna, ellene fog szegülni minden olyan egyoldalú megállapodásnak, amely al­kotmányunk elvével ellentétben áll. A kormány el van szánva mindenféle propagandát, bármilyen irányul, nemcsak, hogy nem támogatni, de a rendelkezésére álló összes eszközökkel lehetetlenné tenni. A nemzet legnagyobb érdeke, hogy ebben a kérdésben meg­őrizze az összhangot. A részletes programon Ezután a közgazdasági és pénzügyi programairól szólott a miniszterelnök. A pénzügyminiszter a mai napon fogja benyújtani az új valutajavaslatot, amely végleg elszakítja a magyar valutát az osztráktól.­­ Az igazságügy minisztériumban teljesen készen van a sajtóreform, amelyre a pénzügyi javaslatok után kerül a sor, továbbá a szerzői jog és a keres­kedelmi törvény reformja. A földmivelésü­gyi tárca keretében a földbirtok rendezésére alakult bizottság már ki van nevezve. A közoktatás terén az elemi oktatásban a háborús bajoknak megszüntetése, a köznevelési törvény megteremtése vár megoldásra. A szakoktatás, a művészi oktatás megreformálása, továbbá az egységes testnevelésről szóló törvényjavas­lat kerül még a nemzetgyűlés elé. (Beniczky: Mi tét: a katolikus autonómiával?) A honvédelmi tárca terén a békekötés folytán a miniszter kénytelen annak konzekvenciáit törvényjavaslat keretében levonni és átszervezni a nemzeti hadsereget, természetesen anélkül, hogy a nemzet biztonsága veszélyeztetve lenne. Végül bejelentette, hogy Bernolák miniszter visz­­szavonja a Benárd-féle munkásbiztosítási törvényja­­v­aslatot. Aztán befejezte beszédét: — Hordképes alapot csak a nemzetgyűlés adhat, hogy sikeresen és gyorsan munkálkodhassanak. A kormány koalíciós pártegyesüléssel áll szemben . .. (Szilágyi Lajos: Koalíciós alapon, diktatórikus utóst.) Együtt fog a két irányzat megbukni ha kitűzött fel­­adataikat nem tudják teljesíteni. A társadalom egy másik része, amely eddig félreállott, szintén nem áll még mellettünk. Voltak pártok, amelyek történeti hi­vatásra rendeltettek. Voltak azonban olyanok, ame­lyek nem tudtak irányt választani. Ezek még mindig nem kapcsolódtak bele­ a közös munkába, ezek még mindig külön maradnak és várakoznak. Oszoljanak fel ezek a pártok, itt az ideje, hogy az egész magyar nemzet egységesen álljon sorompóba. kezdődött a programmvita Ezután Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter be­nyújtotta a pénzforgalom ideiglenes szabályozásá­ról szóló törvényjavaslatot. Majd rövid szünet után­ megkezdődött a profgram­mvita. A kisgazdapárt nevében Hem­ann Miksa szólott. Bejelentette a kis­gazdapárt támogatását. A kormány programos rész­leteire vonatkozó bírálatot a kisgazdapárt a konkrét javaslatokra tartja fenn magának, de azt már most kijelentheti, hogy amily megnyugvással fogadták a kom­ányelnöknek az 1929-ik évi I. tör­vénycikkre vonatkozó értelmezését, épp oly hatá­rozottan kijelentik azt is, hogy csak abban az eset­ben támogatják a jövőben, ha továbbra is ragasz­kodik ehhez az értelmezéshez és feltétlen biztosíté­kokat nyújt, hogy olyan vállalkozások, mint ami­lyen például Károly király Magyarországra érke­zése, a jövőben nem kockáztatják azokat az áldoza­tokat, amelyeket a nemzet hozott. Fái­ Gyula üd­vözli a kormányt és annak programmját. Bizalom­mal viseltetik a kormány iránt. Lovász János kijelenti, hogy a gazdatársada­­lom a legnagyobb áldozatokra hajlandó az ország érdekében. A pénzügyminiszter legmesszebbmenő jóindulata szükséges ahhoz, hogy az ország teher­viselő képességét és ezzel együtt a közgazdasági érdekeket megóvjuk, nehogy megtörténjék az, hogy a v­itigallom­tulajdoniosokból ínségesek, a csizmások­ból pedig csizmátlanok váljanak. Meg van győződve arról, hogy nagyatádi Szabó István földmivelésü­gyi miniszterben meg van a kellő jóakarat a földreform végrehajtására. Ezt addig kell megcsinálni, amíg a népnek meg van hozzánk a bizalma. Ha ezt meg­csináljuk, akkor nagyatádi Szabó István nevét be­ír­ja a történelembe, de ha nem csinálja meg, akkor egész népszerűségét kockára teszi. Kerekes Mihály beszéde Ezután Kerekes Mihály szólalt fel. Nincs abban­ a helyzetben, hogy a kormányt támogassa. Fél, hogy a szabadforgalmat épp úgy állítja vissza, mint egy évvel ezelőtt tették A kormány összetétele kaszinójelegy. A miniszterelnök elismeri, hogy a múlt politikájának sok hibája volt. Ezért a múlt politikusai felelősséggel tartoznak. Nem csupán a forradalmak okozták­ a bukást, hanem az, hogy gyermekeiket csak szolgabíráknak nevelték, keres­kedőknek, iparosoknak egyáltalában nem. A nem­zet romlása a háborúval kezdődött. Munkaalkalmat kell teremteni, mert az nem megoldás, hogy egyik rész dolgozzon, a másik rész Zalaegerszegen legyen. A szociális kérdéseknél szeretném a­ miniszterelnök úrtól hallani, hogy úgy érti-e azokat, mint Benárd boldogult mwázívu invánia. hossn & ttociátde- Szerda

Next