Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)
1921-05-21 / 109. szám
, 1921. május 21. Kéthetes előfizetést is elfogad minden olvasójától a Világ kiadóhivatala telefonon: 81—90, 68—00, 88—58 meg a Jókai keze gipszből. Aztán levél, sok-sok szomorú, meg mosolygós levél az anyjához: „Kedves anyám, bocsáss meg . . kezdődik a legtöbb. Aztán akad szomorú, fekete írás is a sok között. „Ezt az aranytáblájú albumot kérem megbecsülteim és a becsárhoz mért zálogkölcsönt adatni rá. Dr. Jókai Mór. 11 Budapest, 1899 aug. 28." Egy cifra, faragott sétabot 1865-ből. A börtönben faragta Jókai . . . Följegyzések bevételről, kiadásról, szép sorrendben elkönyvelve minden tétel. A falon egy szakadt, ócska szinlap. Uj eredeti népszínmű! Nemzeti Színház. Pest, szombaton, április 16-án. 1816. „Két gyám" Eredeti népszínmű, népdalokkal, 5 felvonásban. Irta: Jókai Mór, zenéjét szerkesztette: Szénfy Gusztáv. Kiadta: Szigligeti titoknok. Aztán itt fekszik Jókai Halotti bizonyítványa is** az egyik üveg alatt. ,Jr. Jókai Mór, 79 éves, ev. ref., budapesti lakos, 7 napig gyógykezeltetett tüdő és mellhártyagyulladással és V. 5-én meghalt 1904-ben.“ Mikor kimegyek a kapun, megint jól bezárják lakattal az ajtót ... Ki tudja, mikor nyílik az ki megint?... Gál Imre. ! Mit mondanak a mozisok? (A Világ tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülésén a belügyminiszter leleplezte a vesztegető mozisokat és a mozisok egyesületét, amely — úgy látja — a rendelkezésére álló óriási pénzeket iparkodik a maga céljai érdekében elhelyezni. A tagadhatatlanul érdekes bejelentésről lapunk parlamenti tudósítása számol be. Az érdekes leleplezéssel kapcsolatban Lenkey Zsigmond, a Magyar Mozgóképszínháztulajdonosok Országos Szövetségének főtitkára, a szövetség nevében kijelentette munkatársunknak, hogy egyáltalán semmi tudomása nem volt a szövetségnek arról, hogy a belügyminiszter beszédében fölemlített három úr a mozitulajdonosok érdekében eljárt. A szövetség az akcióval semmiféle közösséget nem vállal és semmiféle anyagi eszközök nem állnak rendelkezésére. Dr. Gelléri Miklós, a „küldöttség** egyik tagja, így nyilatkozott: — Nekem, kérem, az ügyben csak annyi szerepem volt, hogy elmentem a belügyminiszterhez. Madélelőtt 9 órakor ugyanis Pollák értesített, hogy szedjem össze a moziügyre vonatkozó iratokat és adatokat és kisérjem el őt a belügyminiszterhez, akinél kieszközölte a kihallgatást. Én, anélkül, hogy bármiféle előzményről tudomásom lett volna, fölkerestem Polsákot és vele, meg Décsivel fölmentem a belügyminiszter úrhoz, aki minket pár percnyi kihallgatáson fogadott. Ebben az ügyben semmi más szerepem nemvolt, sem a százezer koronáról, sem pedig a négyszázezer koronáról nem volt tudomásom és csak a ma esti lapokban olvastam róla. Az egész teljesen úl előttem. A „Szózat44 kiadóhivatali igazgatója : * Dr. Pollák Gyula, a küldöttség másik tagja így adja elő atörténteket: — Tegnap este Keleti Lajos közölte velem, hogy egy régi ismerőse, a Szózat kiadóhivatali igazgatója, Molnár Imre, aki már a múlt év őszén is elhelyezett a mozirendelet sérelmét tárgyaló cikkeket, ezúttal is azt hiszi, hogy segítségünkre lehet abban a tekintetben, hogy a belügyminiszter meghallgassa panaszainkat. Molnár Imre Pauler utcai lakásán bemutatott Molnárnak, aki közölte velünk, hogy hajlandó holnap délre kihallgatást kieszközölni számunkra a belügyminiszter úrnál és támogatni tudja azt a kérelmünket, hogy a belügyminiszter a rendelet 12. §-ában foglalt ama jogával éljen, hogy a mozgóképszínházak üzembentar Kiss Gyula és Festetich Sándor (A Világ tudásitól drtt el.) A tárgyalást féltíz órakor nyilja meg az elnök. Elnök: Mielőtt a tanúkihallgatásokat folytatnám, egy kijelentett vagyok kénytelen tenni. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy tudomásomra jutott, hogy az egyik tárgyalási napról a tárgyalói anyagának egy része tévesen került a nyilvánosság elé, amidőn gróf Batthyány Tivadar kihallgatása alkalmával történt egyik kérdésem a következő deformált alakban került napvilágra: „Nyilt titok, hogy amikor az orosz hengert nem tudtuk feltartóztatni, gróf Tisza oly tervvel szemben volt, amely nemcsak a magyar falvakat, hanem a hozzánk hűtlen ruténeket, tótokat és románokat nem engedte kifosztani.** Kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy az én kérdésem ezzel szemben a következőképpen hangzott: „Nyilt titok ma már, hogy amikor az orosz hengert nem tudtuk feltartóztatni, Tisza oly tervvel szemben volt, mely Magyarország határait megnyitotta az ellenség előtt, ő volt az, aki nemcsak a magyar falvakat, a magyarok életét és vagyonát és mindenféle értékét mentette meg, hanem a rutén, tót és román községeket és ezek vagyonát is, tehát azokét is, akiknek egy része hozzánk hálátlannak bizonyult.** Az elnök nyilatkozata után a védők intéznek kérdéseket Kiss Gyulához. Gál: Ön pontosan elmondta a Kéri és Hatvany között lefolyt párbeszédet. Hát azt nem mondta Hatvany, hogy: „Pali, ezt elhamarkodtatok, ebből baj lesz?** És Kéri nem válaszolta rá azt, hogy: „Örülj, hogy túlestünk rajta?*1 ** Nem. Dgöri a rendőrségi vallomátusát, érre meghosszabbítsa. Ezért fáradsága fejében 500.000 koronát kért tőlem, amit én sokaltam és 100.000 koronát ígértem előre, a többit ha eljárásunk sikerre vezet. Ő gondolkodási időt kért ma Jennel kilec óráig, amikor is a Royal-szállóban újból találkoztam vele és kijelentette, hogy minden rendben van. Erre én Keleti Lajos jelenlétében átadtam 100.000 koronát és egy utalványt, mire ők távoztak. Tizenegy óra tájban Keleti Lajos közölte, hogy közben Molnártól azt az értesítést nyerte, hogy a belügyminiszter úr 12 órakor fogad bennünket. Erre én magamhoz kértem Décsi Gyulát. .. OSzgókép-Otthon tulajdonosát és dr. Gelléri Miklóst, a Projektograph r.-t. megbízottját, akikkel 12 órakor a Gresham-kávéházba mentem, ahol Molnár egy előttünk ismeretlen úrral jelent meg, aki előttem érthetetlen néven mutatkozott be. Ezzel az úrral együtt fölmentünk a belügyminisztériumba és ott névjegyét beküldte a belügyminiszter úrhoz, majd tőle kijövet i közölte velünk, hogy a miniszter hajlandó bennünket fogadni. Erre az ismeretlen úr eltávozott, mi pedig bementünk a belügyminiszter úrhoz. Ott előadtuk panaszainkat és a belügyminiszter úr meggyőződött a helyszínen neki átadott rendelet 12. §-ának átolvasása után, hogy törvényes jogával él, ha kérelmünket teljesíti és azzal bocsátott el bennünket, hogy fontolóra veszi előadott panaszainkat. Ennyi történt és nem több. Sem Gömbös, sem egyáltalában senki más képviselő nevét az üggyel kapcsolatban sohasem hallottam említeni és én sem neki, sem más képviselőnek soha semmit sem ígértem. Décsi Gyula is kijelentette, hogy az előzményekről tudomása nem volt. Ki szabta meg a feltételeket? Keleti Lajos az ügyre vonatkozólag a következőket mondotta: — Egyedül én voltam jelen, amikor dr. Pollák Gyula Molnár Imrének a szóban forgó nyilatkozatot kiállította és az összeget átadta. Kijelentem, hogy ez az összeg nem vesztegetői célokra adatott, mert ott sem nemzetgyűlési képviselőről, sem pedig semmiféle közhivatalnoknak az ügy részére való megnyeréséről nem volt szó. Mi vele tisztán mint a „Szózat“ kiadóhivatali igazgatójával tárgyaltunk s ő szabta meg a feltételeket. Meg vagyok győződve róla, hogy Molnár Imre az én állításaimat szó szerint meg fogja erősíteni. Mában azt mondta, hogy még néhány szót váltottak. Kiss: Nagyon sajnálom, de ki kell jelentenem, hogy ezt én nem mondtam, ezért nem felelek. Gál: Kérem, mi készteti önt arra, hogy ebben a kifejezésben: „Ezt mi elintéztük!“ Kéri a gyilkosságban való részességére következtessen, holott logikus, hogy ez a matrózra vonatkozott. Gál: Láttta-e ön Vi5 és ViC között Kérit és Fényest az Astoriában? Kiss: Nem. Gál: Látott-e ott valakit civilből katonaruhába öltözködni? — Nem. — Há my szobát látott ön? — Nyitva volt az ajtó, háromba láttam be. — Lent a kapu előtt nem látott két autón nyolc felfegyverkezett embert indulni. — Nem. — Látta ön október 31-én délután Pogány!? — Igen. Négy óra után a Nemzeti Tanács helyiségében. — Kérit látta ön katonaköpenyben? — Nem. Elnök: ön és Kéri között volt, vagy van-e ellenséges viszony? Kiss: Ha csak az ő részéről nem . . . Kéri: Nincs, nincs ... Lévai dr. kérdései után Kéri tesz észrevételt. Hogyan folyt le a Kér!—Halvány párbeszéd Kéri: Rá kell mutatnom, hogy ez is egyike azon vallomásoknak, mikor valaki félfüllel hall egy beszélgetést. Ez a beszélgetés tényleg megtörtént és amit a tanú úr elmond, az töredéke annak, amit mondtunk. Hatvany többször kérdezte, hogy nem az a matróz volt a gyilkos? Én azt mondtam neki ennél a beszélgetésnél, hogy „egyébként ez a dolog el van intézve, éppen ma identkezetl egy őrmester Magyar Lajosnál azzal, hogy ő ölte meg Tiszát.“ A Nemzeti Tanácsban az volt a nézet, hogy Tisza gróf meggyilkoló TM minkei, és s°k$L SÚ2U a forradalomnak. A táp# úr, aki el volt keseredve az események miatt, félfüllel hallott egy beszélgetést és azt, egész jóhiszeműen, félremagyarázta. Ez a beszélgetés a következőképpen folyt le: — Te, mégis, nem az a matróz volt? Én azt feleltem: — Nem ez volt. És különben is az egész kérdés el van intézve, mert most jelentkezett egy őrmester, aki bevallotta, hogy ő a gyilkos. Tanút szembesítik Kérivel. Kéri koncedálja, hogy, a beszélgetés egészen addig, hogy: „ezt mi elintéztük körülbelül úgy, ahogy ezt a tanú előadja, megtörténhetett, a többi azonban valótlan. Fényes jelenti be ezután, hogy Hatvany báró közjegyzőileg hitelesített nyilatkozatot küldött, amelyet most a bíróság rendelkezésére bocsát. Szilassy ügyész kéri a tanú megesketését. Gál: Kérem a meghiteltetés elhalasztását. A védelem el akarja érni, hogy báró Hatvany a bíróság elé állíttassák és szembesittessék a tanúval. Ha báró Hat-vany nem jönne ide, akkor is van rá mód, hogy őt Bécsben kihallgassák. Szavahihető tanok Szilassy: Ellenzem az eskü elhalasztását, már csak azért is, mert olyan tanuk kihallgatása, akik a forradalom előidézésében részt vettek, akiket lelkiismeretük üldözött ki az országból, ilyen jóhiszemű tanúvallomásokkal szemben nagy jelentőséggel nem bír. Fényes: Tiltakoznom kell az ügyész úr indokai ellen. A vádhatóság is dolgozik olyan tanukkal, akik forradalmat csináltak, még pedig a Rákóczi-úton szökött katonákkal, mint például Hüttner Sándor. Ami a kint lévő tanuk szavahihetőségét illeti, Lovászy és Garami vannak olyan szavahihetők, mint a vádhatóság tanúi, Hüttner, Naphegyi és a többiek. A bíróság elrendeli Kiss Gyula megesketését, egyben elhatározza, hogy Hatvany Lajos kihallgatása céljából megkeresi a bécsi hatóságokat. A tanút megesketik. Soós Zoltán elmondja, hogy ismeri azt az őrmestert, aki Hüttnert a bíró elé szokta vezetni. Annak beszélt Hüttner Friedrich bűnösségéről. Schubert Ágostontól azt hallotta tanú, hogy Fényes le akarta beszélni a gyilkosságra hajlandó katonákat, mire Kéri odaugrott és azt mondta: — Mit, ezt a hülyét hallgatjátok? Majd én vezetlek benneteket. A meg nem jelent Kenesei ,Géza jegyzőkönyvi vallomását olvassák föl ezután. Azt hallotta, hogy Pogány is a gyilkosok között volt. Mezei Sándor jegyzőkönyvi vallomása szerint egy Szendrei nevű ismerőse mondta, hogy Pogány is részes a gyilkosságban, ő (Szendrei) tanúja volt annak, mikor Almássy Denise fölismerte az Astoriában. Kállay Tamás elmondta, hogy a gyilkosságot követő hajnalon Kérivel találkozott a Bristol-szálloda lépcsőjén. Megkérdezte Kérit, hogy miért kellett ennek (t. i. Tisza halálának) megtörténnie. Mire Kéri azt felelte: — Bizony nem tudom. Egész férfi volt, úgy is halt meg. Kéri: Emlékszik tanti úr arra, hogy nagyon be voltam rekedve? Kárlay: Igen, emlékszem. Nagyon össze is volt törve. Festetich és Zilahy Gróf Festetich Sándor kihallgatása következik. Előadja, hogy annak idején minden erejével a rend helyreállításán fáradozott. Szóvá tette a minisztertanácson a gyilkosok üldözését, amit az egész kormány szükségesnek tartott, csak az időpontot nem vélték alkalmasnak, egyrészt, mert a nyugtalanság meglehetősen nagy volt, másrészt nem akarták kitenni magukat annak, hogy az esküdtszék a gyilkosokat esetleg fölmentse. Zilahy Lajos hírlapíró a következőket vallja: — A forradalom délutánján Kiss Gyula közölte velem, hogy Tiszát meggyilkolták. Fölmentem a Nemzeti Tanácshoz és ott találtam Gábor Andort és Magyar Lajost. Kocsit kértem, Pogányhoz utasítottak. Nagyon előzékeny volt, de mikor megmondtam, hogy a Roheim-villába mennék, lecsapta a ceruzát és azt mondta: — Nincs kocsi! Elnök: A Nemzeti Tanács tagjai közül látok-e ott valakit? Zilahy: Nem tudom. Átmentem a városparancsnoksághoz, ott se kaptam kopit, végre késő este szereztem egy magánfogatot, azon kimenten a villába. A kertész fia nyitott ajtót, elmondta, hogy mi történt. — Az akkori hangulatra vonatkozóan meg kell jegyeznem, hogy mikor én erről cikket írtam, a „gyilkosok“ kifejezést használtam, ezt meg kellett változtatnom és „Ítéletvégrehajtó",-t írnom, mert attól féltünk, hogy lerombolják a szerkesztőséget. Kéri: Lehet-e az, hogy Pogány azért tagadta meg a kocsit, mert megtudta, hogy önnek az nem rendcsinálás céljából, hanem riportra kell. Zilahy: Lehetséges, de az én impresszióm az, hogy azért utasított el, mert a Roheim-villába akartam menni. Fényes: Pogány civilben, vagy katonaruhában volt? Zilahy: Civilben. Fényes: Ez nagyon érdekes. Mi volt az impressziója, hogy Pogány akkor jött, vagy pedig már régebben ott ült? Zilahy: Már régebben ülhetett ott. Várkonyi: Jó viszonyban volt ön akkor Kiss Gyulával? Zilahy: Igen. Várkonyi: Említett ő önnek egy párbeszédet, amely Kéri és Hatvany között folyt le? Zilahy: Nem említett. A tanú menetkelése után elnök a tárgyalhat, réjszakája. - VILÁG A lengyel felkelők folytatják Kattowitz ostromát Kattowitzban madélelőtt még mindig nem muktba kerítik. A lengyelek a breskii szakaszon 30 voltak benne a lengyelek, noha az ostromló gyűrű halottra, a powolini szakaszon pedig 48 halottra óráról-órára, mindsorosabb lesz. A lengyelek re bepssilik a maguk veszteségét. Az utóbbi saakamélik, hogy szigoru elzárás után Kartowitzot 1,'4ton a lengyelek adatai szerint a németek 39 kabardcsapás és vérontás nélkül 24 órán belül hátából lottat és 92 sebesültet vesztettek. Kiürítik a Rajna jobbpartját ! A Times szerint az angol kormánny egyhangúlag úgy határozott, hogy mindazolért a katonai rendszabályokat, amelyek a Rajna jobbparti területére vonatkoznak, felfüggeszti. Tegnap a szövetséges csapatok kétezer embere elhagyta Duisburgot Ruhrortból is háromezerötszáz belga és francia a Rajnán keresztül visszavonult.. . Szombat