Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)

1921-05-21 / 109. szám

, 1921. május 21. Kéthetes előfizetést is elfogad minden olvasójától a Világ kiadóhivatala telefonon: 81—90, 68—00, 88—58 meg a Jókai keze gipszből. Aztán levél, sok-sok szomorú, meg mosolygós levél az anyjához: „Ked­ves anyám, bocsáss meg . . kezdődik a legtöbb. Aztán akad szomorú, fekete írás is a sok között. „Ezt az aranytáblájú albumot kérem meg­becsülteim és a becsárhoz mért zálogkölcsönt adatni rá. Dr. Jókai Mór. 11­ Budapest, 1899 aug. 28." Egy cifra, faragott sétabot 1865-ből. A börtön­ben faragta Jókai . . . Följegyzések bevételről, ki­adásról, szép sorrendben elkönyvelve minden tétel. A falon egy szakadt, ócska szinlap. Uj eredeti nép­színmű! Nemzeti Színház. Pest, szombaton, április 16-án. 1816. „Két gyám" Eredeti népszínmű, nép­dalokkal, 5 felvonásban. Irta: Jókai Mór, zenéjét szerkesztette: Szénfy Gusztáv. Kiadta: Szigligeti titoknok. Aztán itt fekszik Jókai Halotti bizonyítványa is** az egyik üveg alatt. ,J­r. Jókai Mór, 79 éves, ev. ref., budapesti lakos, 7 napig gyógykezeltetett tüdő és mellhártyagyulladással és V. 5-én meghalt 1904-ben.“­­ Mikor kimegyek a kapun, megint jól bezárják lakattal az ajtót ... Ki tudja, mikor nyílik az ki megint?... Gál Imre. ! Mit mondanak a mozisok? (A Világ tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülé­sén a belügyminiszter leleplezte a vesztegető moziso­kat és a mozisok egyesületét, amely — úgy látja — a rendelkezésére álló óriási pénzeket iparkodik a maga céljai érdekében elhelyezni. A tagadhatatlanul érdekes bejelentésről lapunk parlamenti tudósítása számol be. Az érdekes leleplezéssel kapcsolatban Lenkey Zsigmond, a Magyar Mozgóképszínháztulajdonosok Országos Szövetségének főtitkára, a szövetség nevében kijelentette munkatársunknak, hogy egyáltalán semmi tudomása nem volt a szövetségnek arról, hogy a bel­ügyminiszter beszédében fölemlített három úr a mozi­tulajdonosok érdekében eljárt. A szövetség az akció­val semmiféle közösséget nem vállal és semmiféle anyagi eszközök nem állnak rendelkezésére. Dr. Gelléri Miklós, a „küldöttség** egyik tagja, így nyilatkozott: — Nekem, kérem­, az ügyben csak annyi szere­pem volt, hogy elmentem a belügyminiszterhez. Ma­­délelőtt 9 órakor ugyanis Pollák értesített, hogy szed­jem össze a moziügyre vonatkozó iratokat és adatokat és kisérjem el őt a belügyminiszterhez, akinél kiesz­közölte a kihallgatást. Én, anélkül, hogy bármiféle­­ előzményről tudomásom lett volna, fölkerestem Pol­­­­sákot és vele, meg Décsivel fölmentem a belügymi­­­niszter úrhoz, aki minket pár percnyi kihallgatáson­­ fogadott. Ebben az ügyben semmi más szerepem nem­­volt, sem a százezer koronáról, sem pedig a négyszáz­­ezer koronáról nem volt tudomásom és csak a ma esti lapokban olvastam róla. Az egész teljesen úl előttem. A „Szózat44 kiadóhivatali igazgatója : * Dr. Pollák Gyula, a küldöttség másik tagja így adja elő a­­történteket: — Tegnap este Keleti Lajos közölte velem, hogy egy régi ismerőse, a Szózat kiadóhivatali igazgatója, Molnár Imre, aki már a múlt év őszén is elhelyezett a mozirendelet sérelmét tárgyaló cikkeket, ezúttal is azt hiszi, hogy segítségünkre lehet abban a tekintetben, hogy a belügyminiszter meghallgassa panaszainkat. Molnár Imre Pauler­ utcai lakásán bemutatott Molnár­nak, aki közölte­ velünk, hogy hajlandó holnap délre kihallgatást kieszközölni számunkra a belügyminisz­ter úrnál és támogatni tudja azt a kérelmünket, hogy a belügyminiszter a rendelet 12. §-ában foglalt ama jogával éljen, hogy a mozgóképszínházak üzembentar­ Kiss Gyula és Festetich Sándor (A Világ tudásitól drtt el.) A tárgyalást féltíz órakor nyilja meg az elnök. Elnök: Mielőtt a tanúkihallgatásokat folytatnám, egy kijelentett vagyok kénytelen tenni. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy tudomásomra jutott, hogy az egyik tárgyalási napról a tárgyalói anyagának egy része tévesen került a nyilvánosság elé, amidőn gróf Batthyány Tivadar kihallgatása alkalmával történt egyik kérdésem a következő deformált alakban került napvilágra: „Nyilt titok, hogy amikor az orosz hengert nem tudtuk feltartóztatni, gróf Tisza oly tervvel szemben volt, amely nemcsak a magyar falvakat, hanem a hozzánk hűtlen ruténeket, tótokat és románokat nem engedte kifosztani.** Kötelességemnek­ tartom megjegyezni, hogy az én kérdésem ezzel szemben a következőképpen hangzott: „Nyilt titok ma már, hogy amikor az orosz hen­gert nem tudtuk feltartóztatni, Tisza oly tervvel szem­ben volt, mely Magyarország határait megnyitotta az ellenség előtt, ő volt az, aki nemcsak a magyar falva­kat, a magyarok életét és vagyonát és mindenféle ér­tékét mentette meg, hanem a rutén, tót és román köz­ségeket és ezek vagyonát is, tehát azokét is, akiknek egy része hozzánk hálátlannak bizonyult.** Az elnök nyilatkozata után a védők intéznek kér­déseket Kiss Gyulához. Gál: Ön pontosan elmondta a Kéri és Hatvany kö­zött lefolyt párbeszédet. Hát azt nem mondta Hatvany, hogy: „Pali, ezt elhamarkodtatok, ebből baj lesz?** És Kéri nem válaszolta rá azt, hogy: „Örülj, hogy túl­estünk rajta?*1 ** Nem. Dg­öri a rendőrségi vallomá­tusát, érre meghosszabbítsa. Ezért fáradsága fejé­ben 500.000 koronát kért tőlem, amit én sokaltam és 100.000 koronát ígértem előre, a többit ha eljárásunk sikerre vezet. Ő gondolkodási időt kért ma Jennel ki­­lec óráig, amikor is a Royal-szállóban újból találkoz­tam vele és kijelentette, hogy minden rendben van. Erre én Keleti Lajos jelenlétében átadtam 100.000 ko­ronát és egy utalványt, mire ők távoztak. Tizenegy óra tájban Keleti Lajos közölte, hogy közben Molnár­tól azt az értesítést nyerte, hogy a belügyminiszter úr 12 órakor fogad bennünket. Erre én magamhoz kér­tem Décsi Gyulát. .. OSzgókép-Otthon tulajdonosát és dr. Gelléri Miklóst, a Projektograph r.-t. megbízottját, akikkel 12 órakor a Gresham-kávéházba mentem, ahol Molnár egy előttünk ismeretlen úrral jelent meg, aki előttem érthetetlen néven mutatkozott be. Ezzel az úrral együtt fölmentünk a belügyminisztériumba és ott névjegyét beküldte a belügyminiszter úrhoz, majd tőle kijövet i közölte velünk, hogy a miniszter hajlandó bennünket fogadni. Erre az ismeretlen úr eltávozott, mi pedig bementünk a belügyminiszter úrhoz. Ott elő­adtuk panaszainkat és a belügyminiszter úr meggyő­ződött a helyszínen neki átadott rendelet 12. §-ának átolvasása után, hogy törvényes jogával él, ha kérel­münket teljesíti és azzal bocsátott el bennünket, hogy fontolóra veszi előadott panaszainkat. Ennyi történt és nem több. Sem Gömbös, sem egyáltalában senki más képviselő nevét az üggyel kapcsolatban sohasem hallottam említeni és én sem neki, sem más képvise­lőnek soha semmit sem ígértem. Décsi Gyula is kijelentette, hogy az előzmények­ről tudomása nem volt. Ki szabta meg a feltételeket? Keleti Lajos az ügyre vonatkozólag a következő­ket mondotta: — Egyedül én voltam jelen, amikor dr. Pollák Gyula Molnár Imrének a szóban forgó nyilatkozatot kiállította és az összeget átadta. Kijelentem, hogy ez az összeg nem vesztegetői célokra adatott, mert ott sem nemzetgyűlési képviselőről, sem pedig semmiféle közhivatalnoknak az ügy részére való megnyeréséről nem volt szó. Mi vele tisztán mint a „Szózat“ kiadó­­hivatali igazgatójával tárgyaltunk s ő szabta meg a feltételeket. Meg vagyok győződve róla, hogy Molnár Imre az én állításaimat szó szerint meg fogja erő­síteni. Mában azt mondta, hogy még néhány szót váltottak. Kiss: Nagyon sajnálom, de ki kell jelentenem, hogy ezt én nem mondtam, ezért nem felelek. Gál: Kérem, mi készteti önt arra, hogy ebben a kifejezésben: „Ezt mi elintéztük!“ Kéri a gyilkosság­ban való részességére következtessen, holott logikus, hogy ez a matrózra vonatkozott. Gál: Láttta-e ön Vi5 és ViC között Kérit és Fényest az Astoriában? Kiss: Nem. Gál: Látott-e ott valakit civilből katonaruhába öltözködni? — Nem. — Há my szobát látott ön? — Nyitva volt az ajtó, háromba lát­tam be. — Lent a kapu előtt nem látott két autón nyolc felfegyverkezett embert indulni. — Nem. — Látta ön október 31-én délután Pogány!? — Igen. Négy óra után a Nemzeti­ Tanács helyiségében. — Kérit látta ön katonaköpenyben? — Nem. Elnök: ön és Kéri között volt, vagy van-e ellen­séges viszony? Kiss: Ha csak az ő részéről nem . . . Kéri: Nincs, nincs ... Lévai dr. kérdései után Kéri tesz észrevételt. Hogyan folyt le a Kér!—Halvány párbeszéd Kéri: Rá kell mutatnom, hogy ez is egyike azon vallomásoknak, mikor valaki félfüllel hall egy beszél­getést. Ez a beszélgetés tényleg megtörtént és amit a tanú úr elmond, az töredéke annak, amit mondtunk. Hatvany többször kérdezte, hogy nem az a matróz volt a gyilkos? Én azt mondtam neki ennél a beszélgetésnél, hogy „egyébként ez a dolog el van in­tézve, éppen ma identkeze­tl egy őrmester Magyar Lajosnál azzal, hogy ő ölte meg Tiszát.“ A Nemzeti Tanácsban az volt a nézet, hogy Tisza gróf meggyilko­ló TM min­kei, és s°k$L SÚ2U a forradalomnak. A táp# úr, aki el volt keseredve az események miatt, félfüllel hallott egy beszélgetést és azt, egész jóhiszeműen, félremagyarázta. Ez a beszélgetés a következőképpen folyt le: — Te, mégis, nem az a matróz volt? Én azt feleltem: — Nem ez volt. És különben is az egész kérdés el van intézve, mert most jelentkezett egy őrmester, aki bevallotta, hogy ő a gyilkos. Tanút szembesítik Kérivel. Kéri koncedálja, hogy, a beszélgetés egészen addig, hogy: „ezt mi elintéztük körülbelül úgy, ahogy ezt a tanú előadja, megtörtén­hetett, a többi azonban valótlan. Fényes jelenti be ezután, hogy Hatvany báró köz­jegyzőileg hitelesített nyilatkozatot küldött, amelyet most a bíróság rendelkezésére bocsát. Szilassy ügyész kéri a tanú megesketését. Gál: Kérem a meghiteltetés elhalasztását. A véde­lem el akarja érni, hogy báró Hatvany a bíróság elé állíttassák és szembesittessék a tanúval. Ha báró Hat-­­vany nem jönne ide, akkor is van rá mód, hogy őt Bécsben kihallgassák.­­ Szavahihető tanok Szilassy: Ellenzem az eskü elhalasztását, már csak azért is, mert olyan tanuk kihallgatása, akik a forradalom előidézésében részt vettek, akiket lelki­ismeretük üldözött ki az országból, ilyen jóhiszemű tanúvallomásokkal szemben nagy jelentőséggel nem bír. Fényes: Tiltakoznom kell az ügyész úr indokai ellen. A vádhatóság is dolgozik olyan tanukkal, akik forradalmat csináltak, még pedig a Rákóczi-úton szö­kött katonákkal, mint például Hüttner Sándor. Ami a kint lévő tanuk szavahihetőségét illeti, Lovászy és Garami vannak olyan szavahihetők, mint a vádhatóság tanúi, Hüttner, Naphegyi és a többiek. A bíróság elrendeli Kiss Gyula megesketését, egy­ben elhatározza, hogy Hatvany Lajos kihallgatása­­ céljából megkeresi a bécsi hatóságokat. A tanút meg­esketik. Soós Zoltán elmondja, hogy ismeri azt az őrmes­tert, aki Hüttnert a bíró elé szokta vezetni. Annak beszélt Hüttner Friedrich bűnösségéről. Schubert Ágostontól azt hallotta tanú, hogy Fényes le akarta beszélni a gyilkosságra hajlandó katonákat, mire Kéri odaugrott és azt mondta: — Mit, ezt a hülyét hallgatjátok? Majd én ve­zetlek benneteket. A meg nem jelent Kenesei ,­Géza jegyzőkönyvi vallomását olvassák föl ezután. Azt hallotta, hogy Pogány is a gyilkosok között volt. Mezei Sándor jegyzőkönyvi vallomása szerint egy Szendrei nevű is­merőse mondta, hogy Pogány is részes a gyilkosság­ban, ő (Szendrei) tanúja volt annak, mikor Almássy Denise fölismerte az Astoriában. Kállay Tamás elmondta, hogy a gyilkosságot kö­vető hajnalon Kérivel találkozott a Bristol-szálloda lépcsőjén. Megkérdezte Kérit, hogy miért kellett en­nek (t. i. Tisza halálának) megtörténnie. Mire Kéri azt felelte: — Bizony nem tudom. Egész férfi volt, úgy is halt meg­. Kéri: Emlékszik tanti úr arra, hogy nagyon be voltam rekedve? Kárlay: Igen, emlékszem. Nagyon össze is volt törve. Festetich és Zilahy­­ Gróf Festetich Sándor kihallgatása következik. Előadja, hogy annak idején minden erejével a rend helyreállításán fáradozott. Szóvá tette a miniszter­tanácson a gyilkosok üldözését, amit az egész kor­mány szükségesnek tartott, csak az időpontot nem vélték alkalmasnak, egyrészt, mert a nyugtalanság meglehetősen nagy volt, másrészt nem akarták ki­tenni magukat annak, hogy az esküdtszék a gyilkoso­kat esetleg fölmentse. Zilahy Lajos hírlapíró a következőket vallja: — A forradalom délutánján Kiss Gyula közölte velem, hogy Tiszát meggyilkolták. Fölmentem a Nem­zeti Tanácshoz és ott találtam Gábor Andort és Ma­gyar Lajost. Kocsit kértem, Pogányhoz utasítottak. Nagyon előzékeny volt, de mikor megmondtam, hogy a Roheim-villába mennék, lecsapta a ceruzát és azt mondta: — Nincs kocsi! Elnök: A Nemzeti Tanács tagjai közül látok­-e ott valakit? Zilahy: Nem tudom. Átmentem a városparancs­noksághoz, ott se kaptam kopit, végre késő este sze­reztem egy magánfogatot, azon kimenten a villába. A kertész fia nyitott ajtót, elmondta, hogy mi történt. — Az akkori hangulatra vonatkozóan meg kell jegyeznem, hogy mikor én erről cikket írtam, a „gyilkosok“ kifejezést használtam, ezt meg kellett változtatnom és „Ítéletvégrehajtó",-t írnom, mert attól féltünk, hogy lerombolják a szerkesztőséget. Kéri: Lehet-e az, hogy Pogány azért tagadta meg a kocsit, mert megtudta, hogy önnek az nem rend­csinálás céljából, hanem riportra kell. Zilahy: Lehetséges, de az én impresszióm az, hogy azért utasított el, mert a Roheim-villába akartam menni. Fényes: Pogány civilben, vagy katonaruhában volt? Zilahy: Civilben. Fényes: Ez nagyon érdekes. Mi volt az impres­­­sziója, hogy Pogány akkor jött, vagy pedig már ré­gebben ott ült? Zilahy: Már régebben ülhetett ott. Várkonyi: Jó viszonyban volt ön akkor Kiss Gyulával? Zilahy: Igen. Várkonyi: Említett ő önnek egy párbeszédet, amely Kéri és Hatvany között folyt le? Zilahy: Nem említett. A tanú menetkelése után elnök­ a tárgyalhat, ré­jszakája. - VILÁG ­ A lengyel felkelők folytatják Kattowitz ostromát Kattowitzban ma­­délelőtt még mindig nem muktba kerítik. A lengyelek a breskii szakaszon 30 voltak benne a lengyelek, noha az ostromló gyűrű halottra, a powolini szakaszon pedig 48 halottra óráról-órára, mind­­sorosabb lesz. A lengyelek re­ bepssilik a maguk veszteségét. Az utóbbi saaka­­mélik, hogy szigoru elzárás után Kartowitzot 1,'4ton a lengyelek adatai szerint a németek 39 ka­­bardcsapás és vérontás nélkül 24 órán belül hátából lottat és 92 sebesültet vesztettek. Kiürítik a Rajna jobbpartját ! A Times szerint az angol kormánny egyhan­gúlag úgy határozott, hogy mindazolért a katonai rendszabályokat, amelyek a Rajna jobbparti terü­letére vonatkoznak, felfüggeszti. Tegnap a szövetséges csapatok kétezer embere elhagyta Duisburgot Ruhrortból is háromezer­ötszáz belga és francia a Rajnán keresztül vissza­vonult.­­. . Szombat

Next