Világ, 1921. szeptember (12. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-15 / 204. szám

Romáé omnia venalia . . . Nagyatádi ifik­ei követelik a vizsgálat erélyes lefolytatását a víeiviteli ügyekben,"de egyben köve­telik azt, hogy ugyanezt a s­zigorú vizsgálatot ter­jesszék ki az összes gazdasági minisztériumokra ,és ezeknek a gazdasági minisztériumoknak egész f­étesztendős­ tevéke­­ységére. L­egfőbb ideje van annak, hogy ez je­ követelés felmerült és legfőbb ideje van annn­ak, hogy a magyar nemzetgyűlés többségi párt­ja állította­­fel ez­t a követelést. Nem azért örülünk ennek, mert abban hiszünk, hogy ez két esztendő minden gazdasági aktájának szi­gorú felülvizsgálata sokat fog kideríteni, hanem azért, mriert, hisszük és bízunk abban, hogy ez a nagy és általános felülvizsgálat sokat fog megcá­folni, sok hamis vádnak fogja erejét venni, sok mende-mundát fog valódi értékére redukálni. A nagy kivizsgálásnak most már egy órát sem sza­bad késnie, mert nem lehet az, és nem maradhat úgy, hogy ahol és amerre a magyar közéletnek egy szereplője jár, ott összedugják fejüket az em­berek és suttogjanak. A tisztelet atmoszférája évette körül még nemrég a magyar közélet fér­fiad és ezt most felváltotta, a suttogásoknak, a go­nosz, titokzatos suttogásoknak atmoszférája. Hiába vagyunk mi holdtávolban azoktól, akiknek minden megjelenését és minden lépését a sutto­gásoknak ez az üstökös­ uszálya követi, nincsen kétségünk arról, hogy a szájról-szájra adott gya­núsításoknak ez a sáskajellege nagyobb részében kitalálás, túlzás, ferdítés és a következményi je­lensége annak, hogy a sajtó nyilvános fóruma nem foglalkozhatott és nem foglalkozott ezekkel a suttogásokkal, ezekkel a gyanúsításokkal, ezek­kel a vádakkal. Ami volt, az volt, azon változtatni m­es­t már bajos és így ezt az elmaradt nyilvános­­kritikát, ezt az elmaradt nyilvános megvitatást kell most pótolnia a kisgazdák által követelt nagy kivizsgálásnak. Bűnhődjenek azok, akik bűnt kö­vettek el, ha pedig ártatlanoknak bizonyulnak, mint ahogy igen sokan fognak ártatlanoknak bi­zonyulni a meggyanúsítottak közül, akkor bűn­hődjenek és pedig példásan azok, akiknek kény­­nyelmű pletykálkodása, lelkiismeretlen vádja­ ho­vatovább belevitte a köztudatba Sallustius­nak Mithridates szájába adott , kegyetlen mondását: Romae omnia venalia ... Itt az idő,­hogy meginduljon a keresztes had­járat a gyanúsítások, a suttogások ellen, itt az idő, hogy hangosan szólalhasson, meg, vagy hallgasson el egészen a gyanúsítás. A nagy kivizsgálás indul­jon útjára, haladék nélkül, kímélet nélkül és akármi lesz is az eredmény, mindenesetre nagy javulást fog jelenteni a mai helyzethez képest, mert szétrebbenti a Suttogások atmoszféráját és megtisztítja majd a gyanúsításoktól a közéleti em­berek jó részét. Ezt őszintén hisszük, ebben őszin­tén bízunk. Csak a vizsgálatnak olyan kíméletlen­nek kell lennie, olyan nyilvánosnak, mindenkire kiterjeszkedőnek és mindenki által követhetőnek, hogy az eredményekben ne lehessen kételkedni és az eredmények véglegesek legyenek. Történeti sorrendben a bécsi milliók ügye volna az első. Az összeg nagysága és a meggyanú­sított politikusok száma egyaránt azt követeli," hogy ez az idáig legdiszkrétebb bizalmassággal ke­zelt elszámolás a legszélesebb nyilvánosság elé ke­rüljön. Két esztendeje kísértenek a bécsi milliók a sajtóban, a nemzetgyűlésen, eltűnik, majd újból feltűnik ez a vád és árnyékot vet olyan embe­rekre, akik legalább szubjektív érzésünk szerint egészen tiszták. A bécsi milliók ügye volna az első komplexum, a nagy kivizsgálások során. Azután következnek a kiviteli engedélyek, természetesen az első Friedrich-kormánytól fogva egészen máig, a szalámikiviteltől a szénakivitelig, a magánosok­nak adott kiviteli engedélyektől a nagy vállala­toknak adott kiviteli engedélyekig. Idekapcsolód-­ nék a Futura és az újonnan keletkezett rokonvál­lalatok egész üzletvitelének felülvizsgálása. Mi hisszük azt, egészen odáig, amíg az ellen­kezője bizonyítva nincs, hogy a Futura ideálisan tiszta módon és minden politikai összeköttetéstől mentesen bonyolította le szerény alaptőkéjével azt az üzleti forgalmat, amelynek tételei elérik a ma­gyar költségvetését, és ugyanazt hisszük a Futura köré csoportosult egyéb vállalatokról. Azonban a suttogások atmoszférája erős morajlássá sűrűsö­dik, amint a Futuráról esik szó és így azt hisszük, hogy a Futurának is nagy érdeke az ilyen­ gyanú­sítások nyilvános kivizsgálása. Sőt hisszük azt, hogy a Futura fog legjobban örülni annak, ha fel­ütheti a nyilvánosság előtt minden üzleti könyvét, ha betekintést engedhet a nyilvánosságnak min­den általa lebonyolított üzletbe és így széles e vi­lág előtt bebizonyíthatja, hogy­ csakugyan a maku­látlanul tiszta keresztény erkölcsöt vitte diadalra a bűnös magyar gazdasági életben. Szép nap lesz a Futura számára az, amikor kiderül, hogy igaz­gatói milyen önzetlenül fáradoztak, mennyire egynek érezték magukat a tragikus sorsra jutott magyar középosztállyal és mennyire osztoztak annak sorsában. A Futura és a rokonvállalatok ügyvitelének kivizsgálása, nyilvánosságra hozatala­­ bizonyára keserű napot hoz majd a rágalmazók­nak és nagyszerű elégtételt a Futurának. Voltaképpen nem nagy ügy, csak egy baga­­telli a mozikérdés. Hiszen az állam mindössze ötvenmillió koronát áldoz azért, hogy a Wolff Ká­roly szellemi vezetése alá­ került mozi ne adja elő a magyar nemzeti propagandafilmeket, ne mu­tassa be a nemzeti hadsereg bevonulását Bara­nyába, amit a mozi régi tulajdonosa, kétségkívül, örömmel megtett volna. Az államnak egyelőre mindössze ötvenmillió koronájába kerül az, hogy a budapesti filmszínházak végre illeszkedjenek bele a keresztény és­ nemzeti erkölcs kereteibe és így például a Wolff Károly szellemi vezetése alá került mozi adja elő Henry Bernstein egy drámá­ját, azét a Henry Bernsteinét, aki zsidó, azét a Henry Bernsteinét, akinek bem­utatója a párisi Comédie Francaise-b­en botrányba fulladt, mert Wolff Károly úr párisi elvtársai úgy találták, hogy Henry Bernstein gyalázza a keresztény és nemzeti szellemet, a magyar államnak csekély ötvenmillió koronájába került idáig az, hogy ünnepélyesen bevonuljon a budapesti filmszínházak műsorába az a Henry Bernstein, akit a zsidó fertő költőjének, a szíriai frivolitás terjesztőjének, a zsidó gondol­kodás legkarakterisztikusabb képviselőjének, trá­gárnak, bujának, erkölcstelennek és ki tudja mi minden másnak hirdettek Wolff Károly lapjai egé­szen odáig, amíg Wolff Károly", aki nem csupán lapvezér, hanem­­1r­ozivezér is, pártfogásába fo­gadta ezt a Henry Bernsteint. Ismételjük, ez az egész tréfa csak ötvenmillió koronájába kerül egyelőre a magyar államnak, azután némi presz­tízs­sérelembe a külföldön, azután egy-két kelle­metlen véletlenbe, mint amilyen az volt, hogy Stead ezredes, ez az igazi keresztény, magyar ér­zésű férfi, aki vállalkozott a magyar mozi-dsungel megtisztítására, néhoy fedezetlen csekk hátra­hagyásával távozott szép városunkból, ahol pedig a magánjog idáig érvényes szabályait nyájas elő­zékenységgel revideálták kedvéért. Ismételjük, ez az egész csak egy kis bagatelle, de olyan sokat beszélnek róla, olyan régen beszélnek róla, any­­nyit beszélnek róla, hogy talán itt is szükséges­­volna a legkisebb részletekre kiterjeszkedő és a legteljesebb nyilvánosság mellett lefolytatott ki­vizsgálás. • Azután itt van a MÁV ismeretes szerződésű ügye, amelynek teljes földerítése annál is üdvö­­sebbnek ígérkezik, mert a szerződésért felelős­ volt kereskedelmi miniszter ma a magyar közélet kíméletlen purifikációjának leglelkesebb harcosa, tehát nyilvánvalóan módjában lesz megcáfolni minden gyanút és megcáfolni minden suttogást. Itt volna azután . .. Azonban kár folytatni a fel­sorolást és maradjunk amellett, amit a nemzet­gyűlés többségi pártja mond: végezni kell a sutto­gások egész sáskarajával és ezért elő szelt venni az elmúlt két év minden gazdasági aktáját, kezdve a szabolcsi burgonyán, nem haladva el például a Pénzintézeti Központnak néhány hét előtt szellőz­tetett, még a mai viszonyok mellett is rendkívül nagyarányú bécsi malheur-je mellett. Mert erre nézve csak a lapok hallgattak el, az emberek pe­dig suttognak, suttognak, suttognak. Végezetül pedig itt volna még az a bizonyos burgonyadara­­s, amelynél súlyos milliókról van szó, olyan koronák millióiról, amelyek még het­ven és nem 1,2 centimeot értek. Ha ezt számba-­ vesszük, ha svájci frankokban fejezzük ki a bur­­gonyadara-ügyet, akkor ez szám­szerűleg az egyik legnagyobb ügy a felsoroltak között. Szegény her­ceg Windischgraetz Lajos már két esztendeje sür­geti a burgonyadara ügyének nyilvános kivizsgá­lását, két esztendeje koptatja térdig a lábát azért, hogy kinyomozzák a burgonyadara ügyének min­den részletét és nyilvánosságra hozzák a bur­gonyadara minden aktáját. Hiába, elmúltak a régi szép idők. Ma már herceg Windischgraetz Lajosnak sincsen több befolyása, mint egy egyszerű polgár­embernek, és a sok sürgetés ellenére szegény Windischgraetznek még mindig nem­ volt módjá­ban bebizonyítani azt, hogy becsülete olyan ma­kulátlanul tiszta, amilyen makulátlanul tiszta igaz­mondása, az az igazmondás, amely előtt Clemen­­ceautól fogva a francia szocialistákig és Otto Bauerig, tisztelettel hajlik meg mindenki, az a mo­numentális igazmondás, amely ma már a magyar politika nemzetközi értékei közé emelkedett. Nem csupán Budapesten említik ma már Windischgraetz herceget, ha példát akarnak felhozni arra, hogy milyen gyémántkemény és kristálytiszta tud lenni az igazmondás. Mégsem járja, hogy az igazmon­dásnak ez a h­ófehérpalástt bajnoka ne kapja meg a svájci paritásban többszázmilliós burgonya­­dara-ü­gyben azt a teljes elégtételt, amelyet csak az adhat meg neki, ha ez az ügy minden legkisebb részletével a legteljesebb nyilvánosságra kerül. Sértetéset felvétetne! Budapesten a WL­G kiadóhivatalában, Blockner J, Blau J, Bokor, Bénié és Társa, Győr­ és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klau­s Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Gémer, Schwars József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernét hirdetési iro­­dákban és Bécsben: Hausenstein és Vogler, H. Duhes Nachfolger, Rudolf Mossa. Szerkessztiség és kiadóhivatal VI. A­ndráasv­ut 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor, félévre 240 kor, negyed­évre 120 kor, egy hóra 40 kor. A „VILÁG“ megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudva­rokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K. XII. évfolyam Budapest, CSÜTÖRTÖK 1921 szeptember 15. 204-ik szám Bizalom Nagyatádinak, ultimátum a kormánynak A kiviteli en­­edélyek körül előfordult vissza­élések és kijárások ügye ma este a kisgazdapárt értekezlete elé került. .Tjijzmip még úgy látszott, hogy ez az illés vihaaíz lesz és nagyatádi Szabó István személy® elleni is burkolt­­támadások fognak elhangzani. A ""támadások helyett azonban a mai értekezlet tüntető lelkesedéssel ünnepelte a föld­­mivelésügyi minisztert, aki hosszú beszédben vilá­gította meg a kiviteli engedélyek dolgát, megvédte a támadásokkal szemben pártját és a párt úgy ta­lálta, hogy nagyatádi Szabó István személye telje­sen tisztán került ki az ügyből. Délután öt órakor intéző-bizottsági ülés volt, amely előtt már nyil­vánvalónak látszott, hogy a Rubinek-csoport, amely tegnap nagyon hangos volt, takar­odót fújt. Az intéző­bizottság ülésén határozati javaslatot dolgoztak ki, amelyből azonban hiányzott annak határozott kimondása, hogy a párt bizalommal vi­seltetik vezérének személye iránt. A pártértekezlet, amely késő éjjelig tartott, ezt a határozati javasla­tot elvetette, telkiesen tüntetett Nagyatádi mellett és Hencz­ Károly határozati javaslatát fogadta el némely módosításokkal és enyhítésekkel. Ez a Hencz-féle határozati javaslat nemcsak a párt határozott bizalmáról biztosítja nagyatádi Szabó Istvánt, hanem egyszersmind ultimátum a kormánnyal szemben, amelyet a kisgazdapárt csak meghatározott feltételek mellett kíván a jövőben támogatni. A határozati javaslaton hosszú tanács­kozások után némi enyhítések történtek, így is benne van azonban, hogy a párt a jövőben csak olyan parlamentáris kormányt kíván támogatni, amely a párt elveit képviseli. Elfogadták azonkívül Meskó Zoltán határozati javaslatát is, amelynek értelmében felkérik a földművelésügyi minisztert, hogy a minisztertanács felhatalmazásával terjessze a párt elé a kiviteli engedélyekről szóló összes ak­tákat. Általában a párt hangulata a mai kormány­zati rendszerrel szemben nagyon elégedetlennek mutatkozott és voltak olyanok, akik Nagyatádi mai beszédét és a párt mai határozatát egyenesen ellenzékinek minősítették. Nem lehetetlen az sem, hogy az intéző­bizottság határozati javaslata elve­tésének is következményei lesznek, mert hír sze­rint a bizottság levonja a konzekvenciákat és visz­­szaadja mandátumát. Rubinek ünnepli Nagyatádit A képviselők kora délután gyülekeztek az Eszterházy­ utcai pártkörben és élénken tárgyalták az eseményeit­. K­ülemért a magasrangú ki­járók­ról beszéltek­ sokatosflkik: miután a kis bűnösöket lecsukták, a vuszt­er kellemes homályába vonulnak. Beszéltek azután arról a tegnap esti értekezletről, amelyen tizenkét képviselő vett részt nagyatádi Szabó István Dohány­ utca 68. számi alatt, lévő la­kásán. Megindító jelenetek játszódtak le Nagyatádi szegényesen berendezett szobájában, ahol szalma­zsákos és katonatakarós ágyak állanak állandóan rendelkezésére a vidéki kisgazdaképviselőknek. Nagyatádi legbensőbb hívei előtt feltárta az ese­mények legtitkosabb rugóit is és elkeseredett han­gon jelentette ki, hogy ha minisztertársai őszinte bizalma nem nyilatkozik meg mellette, le fog mon­dani tárcájáról. Kijelentette, hogy a bizalmat meg­inogva látja és megy egyedül a maga útján, nem kívánja, hogy bárki is kövesse. Hívei azonban már ezen a tegnap esti értekezleten is oly­an oda­adással nyilatkoztak mellette, hogy a miniszter hangulata lényegesen megváltozott. Erőteljes kitörések hangzottak el m­a délután a pártkörben Nagyatádi hívei részéről, akik szem­­mel láthatóan nagy többségben jelentek meg Rubi­nek Gyulával szemben, akinek tegnapi nyilatkoza­tai nagy recenzust keltettek. — Ő volt az, aki Friedrichnek is elsőként ajánlotta, hogy mondjon le és most ugyanezt a munkát akarja végezni Nagyatádi Szabóval szem­ben is. Egy másik képviselő ezeket mondta: — Rubinek súlyosan csalódni ,fog, ha azt

Next