Világ, 1921. november (12. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-26 / 266. szám
fc^ew»*fs«stf*a.5hiT»f«i n. András*ynt 47. az. Előfizetési érák Magyarországban: Egész évre 660 kor, félévre 840 kor, negyed* évre 170 kor, egy hóra 60 kor, ' A .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám Ars Budapesten,vidéken és pályaudvarokon 3 K, Ausztriában 3 magyar S. (^ tm Mov.-r,r' VILÁG Bhéesések felvétetett!* Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Blatt J., Bokor, Benkő és Társa, tirök és Kan, Janlua és Társa, Tenczer Gyula, He^T* Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyüki, Leopold Cornél, Schwars József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Ecketein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vollerp M. Dukes Nachroller, Studolf Mosse. XII. évfolyam Budapest, SZOMBAT 1921 november 26. 266-ik szám erült vonat: Rupert Rexső Európa központi pályaudvara volt még nemrég, melynek a félsinemi epér év óta mindennap indult, robogott és épezett. Hatalmas, szép, hosszú kocsisor, tágas fülkékkel, melyekbe mindenki befért volfa, ha jegyet kap. Elől óriás vastitán, mely ezer évig bírta a szédületes iramot. Ezerszer siklott ki, tört össze itt-ott és megint —a kis igazítás után, kis idő után — tovább száguldott szabályos pályáján. Oly erős volt, hogy megrongálódni súlyosan sohasem tudott. Sinei is, melyeken ezer évig száguldott, bírták vastalpainak legőrültebb vágtatását is. Pedig majd mindig rossz, tudatlan, vaksi masiniszták vezették. Mindennek nekivezették. Most is így történt. Nagy kisiklás után a magyar nép izmos válla visszaemelte sineire újból a szép vonatot. Sok szép kocsija egészen összetört ugyan, ott maradt összezúzva a pályatest mellett, hogy széthordják a katasztrófáknak iyenkor mindig felbukkanó martalócai. De azért a kis vonat is vonat maradt és ott állt előtte a régi mozdony, a magyarság össze nem törhető örök ereje. Csakhogy megint az történt, mint már annyiszor, hogy mielőtt a szurtos markú, hozzáértő, izmos karú masiniszták felszálltak volna rá, hogy rendeltetése utján biztos fogásokkal vezessék, néhány műkedvelő, fehérkertyüs luxusutazó ugrott fel a fűtött Leviathanra. Finom ujjacskáikkal kíváncsian babrálni kezdték a fogantyúkat s egyszerre — elgondolni is szörnyűség — a vonat, melyen pedig egy egész nemzetnek tűzvészből kimentett minden kis holmija, egész jövendője rajta van, hirtelen elindult —, mind őrültebben vágtatni kezdett s vágtat még ma is mind őrültebben és őrültebben tovább. A sok most is lemaradt utas és lemaradt masiniszták pedig, kétségbeesetten tördelve kezeiket, nézhetnek tehetetlenül az eszeveszetten rohanó vonat után. Vajh mi lesz vele? Az a néhány utas, mely még idejében felszállhatott rá és a műkedvelő masiniszták még mindig nem vették észre, hogy mi történik. A dilettáns masinisztáknak még tetszik a játék. Gyermekesen ujjongnak, hogyan liheg, dohog, zakatol, dübörög, veszetten rohan és szikrázik a Goliáth. Büszkék rá, hogy finom kis ujjacskáikkal ilyen hatalmas erőt, ilyen lendülő mozgást tudtak felszítani. Az utasok is örvendeznek még, hogy ők felszállhattak. Emberek, tehát kárörömmel nézik, hogy a többiek pedig — rengeteg sokan — lemaradtak; csak holmijuk — igaz, hogy egy szál ruhán kívül mind, de mind — van rajta a vonaton. A vonat vágtat; száguld; ki tudja, merre, meddig, hová. Egy-egy váltón meg-megugrik, minden pillanatban leléphet a sínekről, pedig sok helyi szakadék fölött, meredek szélén futnak ezek a sínek. A v&T&zsiris-masiniszták azonban még nem is gondolnak arra, hogy megállítsák a vonatot. Azt sem tudják, hol lesz és mi lesz a legközelebbi állomás. Nincs cél előttük. Azt hiszik még, hogy amint megindítani tudták a vasszörnyeteget , azt szépen vezetik a sínek, majd kellő időben és kellő helyen épp úgy tudják szabályozni Is sebességét és ahol akarják, ott meg is állítják. Pedig nem ismerik a gépet. Nem markolják biztosan a fogantyúkat. Szemükbe fú a vihar is. Káprázat zavarja össze szemük előtt a sokféle szerkezetet. Jöhet minden pillanatban ellenvonat is. Nem tudni, hogy véletlenül eltalálják-e majd most is, amikor kell, a helyes fogást, mint eltalálták akkor, mikor az erőt, a szellemeket felidézték. Nemi Nem ismerik a varázsigét, a varázstitkot, mellyel őket — a szellemeket — visszaparancsolni lehet... És — ez a legnagyobb baj — a gondtalan utasok közt sincs senki, aki érti a mozdony minden titkát, hogy az utolsó pillanatban még átugorhasson a gépre és az utolsó pillanatban még megmarkolja a menekülés fogantyúját. Vészfék nélkül is van már a vonat. Nem ért senki sem a légsürítés és vacuum szabályozásához. Nem is törődnek vele. Fődolog, hogy szalad a vonat s rajta ülnek azok, akik örülnek, hogy a többiek pedig lemaradtak róla. Míg rohan a vonat és tágulnak, vonaglanak alatta a sinek, sorban passzióznak a dilettánsmasiniszták a rohanó gép játékszereivel. Most éppen gróf Bethlen István finom ujjai babrálhatnak furcsa és sokféle szerkezeten. A hozzánemértés vakmerőségével gondolkozik el közben az előkelő masiniszta azon, hogy ne tudnák minden csinját-binját a gépnek, mikor mindehhez még egyszerű kormos kezek is értenek. Lám —ballba csak* h^lga «r» SíiMí?JL*JtóCsikiaGil milyen vidám heje-hujja járja ! Mulat, kurjongat jókedvűen, gondtalanul az utasnép is. Az arisztokrata I., a lateiner II. s a kisgazda III. osztály — különösen ez a III. 1 — majd az ablakokon ugrik ki jókedvében, gly JAL .oly^esebesen hajtja a gróf-masiniszta*a vdUtttcM.s .'fy&'Cjipi húzzák nekik Ftér és Rubinék is a kurjantós nótákat. Mit bánnakiffiralK^bfUdog utasok, hogy az I. osztályról is' ^wjMW*whány fanyar nagyur, a II.-ról is néhány zsénibes alak, a III.-ról pedig azon a néhán v népyenérengy^kivül — talán az egész magyaronjp ezeknek csak utipodgyüjtsfiSm utazik. Úgy látszik, hogy csak ezért nevg^M •4^ ejabb néven Nemzeti Egységnek a /yftaatgA Má^Tyjogcim nincs. Milyen isteni kéj boldog, könnyelmű utasoknak,**9 többiek, a lemaradtak, most''^dfj^t'f.^kttbjfgbe lehetnek esve megszökött /y A finom-keztyik masnusz^t bátorítja ez a jókedv, biztatja a na§^ mStflím. Újból és újból ránt egyet a fogantyúkon, hogy — hajrá! — szaladjon még veszettebbül a vonat. Pedig de jó lett volna erősebb izmokra, biztosabb ujjakra bízni azt a gépet, ha kissé szurtosak is, ha kissé kérgesebbek is azok a markok, mint a gróf úré. A füstös, olajos zubbonyó, egyszerű masiniszták mégis csak meg A politikai krízis a mai nappal elérte astfle- pontját. A kormányt támogató pártok halnap este értekezletet tartanak, amelyenmenüj Tenik gróf Bethlen István dezignált miniszterelnök is és meg is ismerteti programmját. A pártfró magatartása tekintetében a helyzet még egyáltalán nem tisztázódott, sőt a bizonytalanság ma még sokkal nagyobb, mint akár a válság első órájában volt. Ennnek a bizonytalanságnak a legfőbb oka az, hogy a pártok még most sem ismerik a miniszterelnök jó terveit. Az egymást kergető hírek nyomán a pártok és frakciók hangulata kaleidoszkópszerűen változik. Beavatott politikusok tegnap még azt állítot tták, hogy Bethlen az egységes pártot a kisgazda-párt keretén belül akarja kiépíteni, ugyanezek a politikusok viszont ma arról tudnak, hogy Bethlen fel akarja oszlatni a kisgazdapártot, úgy a központi pártot, mint a vidéki szervezeteket. Ez a hír volt az oka annak, hogy ma már a kisgazdapártban is pesszimisztikusan ítélik meg Bethlen válllalkozásának sikerét. Annyi bizonyos, hogy a pártkörökben ma este a legkomolyabb formában foglalkoztak azzal a lehetőséggel, hogy Bethlen eset- '•lég kénytelen lesz a dezignálást visszaadni. Hogy : ezután mi jön, azt ma még senki sem tudja, de • ' nem tartják lehetetlennek, hogy Bethlen valóban feloszlatja a nemzetgyűlést és kiíratja a választásokat. Úgy látszik különben, Bethlen maga is számol azzal, hogy a pártokban holnap este kudarc fogja érni, erre engednek legalább következtetni azok a miniszterelnök környezetéből származó hírek, amelyek arról is tudnak, hogy Bethlen, ha az egységes párt megalakítása nem sikerül, hivatalnokminisztériumot difit össze. Egymásik hír szerint Bethlen el van szánva arrais, hogy a nemzetgisülést hosszabb időre elnapoltatja és parlament nélkül viszi tovább az ügyeket Habozik a kereszténypárt Tekintettel a miniszterelnökSzignálására és a most már gyors tempóban vágható kibontakozásra, a kereszténypárt néhány tagja ma délelőtt a párt helyiségében rögtönzött értekezletre gyűlt , össze, hogy állásfoglalásuknak a miniszterelnök koncepciójával szembat kifejezést adjanak. Gróf Bethlen Zsaáának az a terve, hogy az egységes pártot a Kisgazdapártból kiindulva alakítsa meg, már.kezdettől fogva nem találkozott rokonszenvvel a kereszténypártban és ez az álláspont a délelőtti megbeszélésen határozott ellenzésben jutott kifejezésre. A kereszténypártnak túlnyomó többsége nem hajlandó belépni a kisgazdapártba és nem hajlandó beleegyezni abba sem, hogy az új alakulás végleges plattformja necsak az1920. évi I. t.-c., hanem az 1921. évi 47. t.-c. legyen. Véleményük szerint a szükséges , kényszerítő körülmények következtében megszavazták ugyan a trónfosztó törvényt, de azt végleges közjogi alapnak nem fogadhatják el. A megbeszélés után Haller István, Bernolák Nándor és Túri Béla felkeresték a miniszterelnööket, hogy őt a párt hangulata felől tájékoztassák. Véglegesen csak a holnap délután öt órakor megtartandó értekezletén fog a párt állást foglalni, de az már mai is megállapítható, hogy a pártnak tekintélyes részét teszik azok, akik semmiképpen ígyt hallanók olyan kormányt támogatni, amelytudták volna állítani itt-ott közben is a vonatot, hogy ha már az indulásnál lemaradtak is sokan, közben itt is, ott is — kis városok, kis falvak állomásain — mindtöbben felszállhassanak újabb utasok. Icy mégis csak többen értek úája van, a magyar Sséepföldjére, így, ha sok lenne az utas, véletlen kisiklás esetén is mégis csak jobb várjbt jáhetgü volrtre,érteheteie összevetni : &ineve újból és újból a vor# krwp-kr szokott; Mermi Merke *e ^zaladt iadtta hite taljfe. ininlfeftl [ujjjj^tban szembej.nyT: mái v.irvMqJh., sb.gpl m*n *WftlIina/ dlt birnpn alá; nem jÁ-hínnajugy, hoÉ*Afltía|weiund, ami kis megmarad? rootyója*TfflHj^hmTagyarságnak rajta « mind porrá zúzódjék. Bizony, félek, hogy a finom, finnyás ujjak nyomása alatt, melyeket csak bravúrok sportszenvedélye mozgat idegesen ide-oda s nem az a gond, hogy III. osztályú utasokat is és egy örök életre hivatott szerencsétlen nemzet egész podgyászát is szállítja, kitör, feldül s összezúzza magát megint majd a vonat. Ne adja Isten, hogy most aztán végül is egészen összetörjön majd a „vonat" - nek gróf Bethlen István áll az élén. Erre mutat az is, hogy mikor a délutáni megbeszélésen — amelyen tizenheten vettek részt — felvetették azt a kérdést, hogy ki hajlandó belépni az egységes pártba, mindössze Huszár Károly, Ernszt Sándor és — hosszabb habozás után — Legeza Pál jelentkeztek. Ez a próbaszavazás tehát nem igen biztat arra, hogy a miniszterelnök pártalakítási akciójában nagy reményekkel tekinthetne a kereszténypárt felé és valószínűleg ennek tulajdonítható az is, hogy gróf Bethlen István most már leplezetlenül a kisgazdapárt felé orientálódik. Mint már tegnap említettük, az egységes párt szempontjából a kereszténypárt három részre tagozódik. Az egyik rész minden fenntartás nélkül támogatja a miniszterelnököt, míg a második ma már nyíltan hirdeti, hogy a kormány működése fölött a nemzetgyűlés legközelebbi együttülése alkalmával már az ellenzéki oldalról fog kritikát gyakorolni. A két csoport között áll a harmadik, amely ugyan szívesen venne részt a kormányzásban, de a kisgazdapártba való belépés helyett más módot keres, mert a párt szervezetét és mai egységét nem akarja feladni. A kereszténypártnak ez a középen álló frakciója ma szemmel láthatóan közeledett felfogásában Lingauerékhez és azt hangoztatta, hogy ilyen körülmények között az ő részükről a miniszterelnök legfeljebb külső támogatottra számíthat. Akik kimennek és akik bennmaradnak Optimisták számítása szerint a kereszténypárt hatvanegy tagja."E közül negyvenen fogják követni Bethlen Isteán grófot és huszonegy lesz azoknak a képviselőknek a száma, akik az egységes párttal nemben ellenzéki álláspontot fognak elfoglalni. Ez a huszonegy képviselői hír szerint — megmarad továbbra is keresztény nemzeti egyesülés pártjának, nem adja fel a párt kereteit, szervezeteit és továbbra is keresztény politikát akar csinálni, természetesen — mint azt egyikük megjegyezte — az ő szájuk íze szerint való keresztény politikát. Nyíltan hirdetik, hogy mesterséges egységgel és Bethlen akarata előtt való feltétlen meghajlással — jogrend és szabadságjogok nélkül — nem lehet többé politikát csinálni. Arra számítanak, hogy csak nagyon rövid ideig lesznek huszonegyen, mert a keresztény pártnak most kiváló tagjai nem soká fogják bírni az együttműködést a kisgazdákkal. Már csak azért is fenn kell tartanunk a pártot — mondotta informátorunk —, hogy ha azok, akik most csatlakoznak az egységes párthoz, kilépnek onnan, mint ahogy kiléptek a múltkori egységes alakulásból, ide visszajöhessenek. A megmaradó kereszténypártiak, értesülésünk szerint, Apponyi Albert gróf felé fognak orientálódni. " Döntés előtt Bethlen és Nagyatádi Még a párt mérsékelt és Bethlen István felé hajló ereivel is kifejezetten hangoztatják, hogy a kisgazdákkal való egybeolvadás nem jelenti a kérdés őszinte megoldását. Az ilyen párt — mondják — csak nevében egységes, de lényegében nem, mert különböző felfogásokat össeegyeztetni van.