Világ, 1921. december (12. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-01 / 270. szám

,­­ 1921. december 1. ♦ VILÁG Mi mindig ugyanazt hirdettük, amit ők most kezdenek hirdetni és bennünket ezekért az esz­mékért állandóan destruktívaknak és hazaáratók­­nak neveztek. Ők azonban csak kényszerűségből hirdetik, mert s tudják, hogy a tömegek felvilágo­sodása meg fogja valósítani ezt a programmot. Ami három hét előtt még destruktív volt, az ma kormámyprogramos, csak azért, hogy gróf Bethlen István lehessen az egyedül posszibilis miniszter­­t­nór­. Emlékezzünk vissza a pécsi beszédre. Pé­csett Bethlen még azt jelentette ki, hogy aki detro­­m­sálni akar,az forradalmár. Mit szóljunk azon­ban most, amikor a miniszterelnök többet detro­­nizált, mint amennyit kívántak tőle ? Ha a legi­timizmus erős pillére kidől, valamit tenni kell a helyébe és ez a valami nem más, csak a nép uralma, nem pedig az, amivel most szeretnék helyettesíteni. Detronizáltunk, de ezt olyanok végezték el, akik ment tudják a bizalmat se kint, se bent megsze­rezni. A kereszténypártban is elárulni készülnek a demokráciát. Ők is a hatalom árnyékába akar­­nak húzódni. Ha ez nem így lett volna, akkor el kellett volna Bethlent sodorni már akkor, amikor először hivatkozott a Wekerle-féle választói jogra, mert mi ez a választói jog ? Ez a Választói jog elejti a falusi kerületekben a titkos­ságot és községenkint való szavazást. Ezzel minden erőnkkel szembe kell he­lyezkedni. Csak a Friedrich-féle választói rendelet szerint lehet választani. Eé­­­íze hozhatnak, akármilyen választójogot, akármilyen korrupciót, a mi győzelmünket nem lehet megingatni. Vala­melyik újság azon az alapon támadott meg, hogy én a legitimistákkal szövetkezem. Ezeknek azt fe­lelem, hogy támadtak azért is, mert az októbris­tákkal szövetkeztem. Azt hiszem, ez­ a kettő ki­egyenlíti egymást. Ami pedig a szövetkezést illeti, az azt mutatja, hogy valami hajtja a lelkünket, ■hogy a szabadság országa legyünk és hogy a pár vármegye, ami Magyarországból megmaradt, nyújtsa a konszolidált állam képét. Amíg konszo­lidáció nincs az országban, addig másodrendű Cé­lok nem állhatnak előttünk és nem lehet ..a jobb­oldali forradalmárokat"­ kijátszani a „baloldaliak” elen. / ' Far­kas Isidin beszéde ! Farkas István, a szociáldemokrata párt veze­tőség tagja, beszélt ezután. Ha öt fforradalmár jel­zővel illetik, ő ezt sem tartja szégyennek, mert ebben az országban nem­ volt forradalom, amit pedig mégis annak neveztek, az­ a régi kormányzás bűne volt. Aki higgadtan mérlegeti az eseménye­ket, az nagyon jól tudja, hogy az október nem volt más, mint a mon­archia visszeomlása. Az össze­kovácsolt nemzetek tudták, hogy­ ez a monarchia, ha kívülről nem támogatják, elemeire omlik. Összeomlás volt tehát és ennek kell a kiindulási pontnak leírni, aki pedig mást mond, az téves uton indul. Az októberi forradalom után jött események csak következmények voltak. Szeptember végén, amikor a szociáldemokrata párt azon törte a fejét, hogy bemenjen-e egy esetleges Károlyi-kormányba, azt mondottuk, hogy nem tehet, mert nincs kellő parlamenti gyakorlatunk. Ne felejtsük el azonban, hogy minden újabb gép forradalom, mert átala­kítja a termelést. Amely állam nem érti meg a fokozatos fejlődést, az erupcióknak van kitéve. Beszél a nyugati, sőt a balkáni demokráciáról és összehasonlítja ezt azzal a haladással, amelyet Ma­­gyarorszá­g tett meg húsz év alatt a demokrácia irányában. 1867-től 1914-ig —s­ mondja — eljutot­tunk a választójogban a harmincéves korhatárig. Ez az a régi politika, amely az összeomlást hozta. Szól azután a mai állapotokról. A munkásság legértelmesebb, legosztálytuda­­tosabb része nem forradalmár, de arra kényszerí­tik a zaklatások tömegével, az internálásokkal, fel­jelentésekkel és letartóztatásokkal. Azokat, akiket ma feljelentenek, nem fogják le, nem internálják, hanem hetenként kétszer jelentkezniük kell. Ma tízezrével vannak az ilyenek. Azt halljuk, hogy gróf Bethlen István ki fog békálni velünk, és minden párt a velünk való békét hirdeti. Mi kö­szönjük a kibékülésnek ezt a módját. Nekünk különben sincs szükségünk kibékülésre. El­­ nem ismerhetjük, hogy az egyesülési jog, a sajtósza­badság, az internálások megszüntetése könyör­ad­omásul. Vagy mióta lettek könyöradonságú a közszabadságok ? A közszabaságok nem egy­ kor­mány, hanem az ország, a nemzet kincse. Amely kormány ezt nem így értelmezi, az nem maradhat a helyén. Ez a mi kis társaságunk m­a az ország lelkiismerete és lelke. Egyesültünk a közszabad­ságok védelmére és arra, hogy demokráciát te­remtsünk. Hogy Csonka-Magyarországból életké­pes állam legyen, arra csak egyetlen m­ód van, a demokrácia­ intézményes megvalósítása, de úgy, hogy ez ne függjön kormánytól. Ha ez meglesz, akkor Csonka- Magyarország újból felemelkedhetik. A leszakított (A Világ tudósítójáról.) A királyi Kúria I. számú bü­ntetőtanácsinál délelőtt 10 órakor még egyzm­ásik ügyben tárgyalnak, amelyen új felek nem­ jelentek meg és a bírák most tanácskoznak. Ken­kes Mihály, az ónodi kerület nemzetgyűlési képviselője, védője, Vázsonyi Vilmos, társaságában iátézi. A barnatibé- f risís szolgák tisztelettel nyitják ki előttük az ajtókat és a tárgyalóterem előszobájában földig hajolnak. — Már szólították kegyelmes úrikat, de nem mél­iztattak itt tenni... — mondja az egyik szolga — azért vették elő ezt a másik ügyet, de hamarosan vége tesz. Aztán elrohan és egy nagy bőr­ karosszéket hoz Vázsonyinak és odaállítja neki a fűtőtest mailé. Egy-két újságírón kívül senki sincs jelen, a kö­zönség, amely ennek a tárgyalásnak az első kitűzésé­nél valósággal megrohanta a Kúriát, most nem érte­sült a tárgyalásról. Később egy csoportban négy fiatal ügyvéd érkezik, akik hódolattal tisztelegnek Vázsonyi előtt, őket nomm a per érdekli, hanem az, hogy Vá­zsonyi Vilmos védőbeszé­ést mond ... Mikor bevonulnak a terembe, mindjárt az első pillanatban nagy a meglepetés­ .­ Urnára elnöke tu­lej­­d­onképpen K­áté Zsigmondi, « Kúria másodelnöke, de úgy látszik, az utolsó pillanatban onnanzi közbejöhe­tett, mert helyette Weiss Károly elnököl. Mellette Kulin Sándor, Czizi­tszky Ágost, Tőréiy Géza és Szím­nek Ferenc kúriai bírák a tanács tagjai, akik közül az utolsó az előadó. A vádat Ligetkut­ry Iván királyi koronaügy­észhelyettes képviseli. Beszéd, petrrty, feljelentés — Tárgyalni fogjuk izgatás bűntettével vádolt Kereket, Mihály nemzetgyűlési képviselő ügyét — hangolt el az elnöki bevezetés, melyedén az előadó folytatja: — Kerekes negyvenm­éterzendős, négy gyer­mek atyja, nyugalmazol! MtvV főirataéz, vagyona ke­vés­ van. A kommün alatt lej­rott tartóztatva, a romá­nok is letartóztatták, majd éjdüno­ noi, kivonulása után a nemzetvédelmi tiszt is letartóztatta, de csakhamar elengedte és átadták a polgári hatóságnak. —­. Az izgatás 1920. évi február hetedikén a Sajó­­váron elmondott program­m­beszéd keretében történt, amelyben négy pontot tett vád tárgyává az ügyészség. Ezek: 1. Méltóságos urat ne válasszanak meg képvi­selőnek. 2. A háborút az urak és a mágnások csih­ál­ Cák, akik a front mögött kártyáztak és pezsgőztek. 3. Bíróságaink részrehajlók, megbízhatatlanok, min­dig m­­ár nyeri meg a pert, a szegény embert rend­­szerint elítélik. Ha a szegény ember nyalat lő a gaz­dag ember földjén, akkor elítélik, m­íg ha a gazdag ember milliókot sikkaszt, akkor megvizsgálják az or­vosok és szanatóriumba küldik. 4. Az urak azt akar­ják, hogy visszatérjen a 40 előtti állapot és a szegény ember dézsmát fizessen.­­ A beszédet 1920 február hetedikéig tartotta Ke­rekes, február végén peticióval támadták meg man­dátumát és március tizenhatodikán maga a vádlott küldött egy nyilatkozatot a kerületbe, hogy ezt íras­sák alá a progrezumbeszéden jefervoltakkal, amely nyilatkozatban az áll, hogy ő az Inkriminált kifeje­zéseket nem mondta, hanem azt mondta, amit ebben a nyilatkozatban leírt. Kerekes az egész per folya­mán azzal védekezett, hogy ő nem is mondott mást, csak ami a nyilatkozatban van. Kétszázhuszor,egyen írták alá a sajóváriak közül a nyilatkozatot, utólag azonban többen kijelentették, hogy nem tudták mit írnak alá, egyikőjük meg ilyesfélét mondott: „A fe­leségem butaságból írta oda a nevét." Az előadó nagyon tárgyilagosan és objektíven tárja fel a helyzetet, így folytatja: " A vádlott kezdettől fogva hangsúlyozza, hogy egy szót sem mondott azokból, amikkel vádolják, el­lenben igenis azt mondta, ami a nyilatkozatban van. A vádló királyi ügyész csak kiszakított részeket a be­szédből, amellyel nem akart izgatni, csak kritikát mondott. Kehi az­ volt egyedüli célja, hogy megvá­lasszák képviselőnek, másra ítészt is gondolt. A feljelentő feljegyzései A terhelő tanúk közül a ii legsúlyosabb Török Kál­mán vámosi körjegyző vallomása, aki tulajdonképpen a feljelentést tette, miért m­ira jelentkezett a csendőr.­­ Török ugyanis közigazgatási kiküldött volt a beszéd alatt és a vádlott mellett is. Feljegyzéseket is csinált, mindent tell­t­, amit Kerekes mondott, de feljelentési­nél azt mondotta, hogy feljegyzései otthon vannak. Különben is ezek a feljegyzések az egész per folya­mán nem is jutottak el a bíróságig. Ezzel a vallomás­sal a többi négy terhelő tanú vallomása megegyezik mind a négy pontra nézve. Az öt terhelő tanú mellett vannak a védelmet támogató tanúk is, akik a vádlott hetven prograu­mbeszéde közül három-négyet is­­ meghallgattak. Az első védelmi tanú Zsirolik Lajos 18 éves földműves, aki vitte a jelöltet a kocsiján. Az oho bíróságra az ő vallomása a betanultság hatását tette. A második védőtanútól a bíróság a szót is megvonta a tárgyalás alatt, mert annyira recitálta ez említett nyilatkozatban foglaltakat, hogy nagyon feltűnt Mindezek után a miskolci királyi törvényszék a szabadlábon levő Kerekes Mihályt, az ónodi kerület nemzetgyűlési képviselőjét, izgatás bűntettében bűnös­nek mondotta és ezért 10 hónapi börtönre ítélte, az ügyész pedig súlyosbításért fellebbezett. Kerekes vé­dője pedig bejelentette, hogy Török Kálmán azért tette meg a feljelentést, mert a katonai nyomozó erre kény­­szerítette. Kérte ennek a bizonyítási elrendelését. A másodbírósági ítélet háromhónapi fogházban szabta meg az ítéletet, melyet vétségnek k­ib­esítelt. Ellenben nem engedte meg a védelem kérését a bizonyítási el­járás kiegészítésére vonatkozólag. Vázsonyi védőbeszédet mond Az előadó" befejezte a tettyállás ismertetését és öt percre­ felfüggesztették a tárgyalást. Mikor újból megnyitották, Vázsonyi Vilmos védőnek két előter­­jes­ztése van. Az egyik­ annak a megállapítása, hogy a feljelentő Török Szálmán tett-e hivatalosan is fel­jelentést, mint hansági kiküldött, illetékes felsőbb fó­rumánál, a fővoigabitánál? A másik, hogy valóban m­egtörtént azaz, miszerint illetéktelen beavatkozás­sal sürgették a Kúriánál az egész ügy felár­gyalását. Szlávik Károly előadó azt válaszolja, hogy Tö­rös­ Kálmán hivatali főnökénél nem tett feljelentést. Kerekes programmbeszéde ellen és azt is kijelenti, hogy Hazar Gusztáv­­nevű községi jegyző lobbizhat küldött néhány aláírással ellátott kérvényt a Kúriá­hoz, melyben sürgetést kér. Azután Vázsonyi Vilmos mondta el védőbeszédét, öt esztendő óta újból az elsőt. Mikor igazságügym­i­­niszter lett, megszűnt ügyvéd lenni, nem folytatott gyakorlatot, a későbbi években nem is tartózkodott­­­­ttd­apesen. Mostanáig az egész tárgyalás alatt éberen figyelt minden szóra, néha-néha lehajolt a papiroshoz és jegyzeteket csinált. Írét könyv van előtte, ez az egész, meg agy is fehér papiros. Mikor szólásra emel­kedik, az ejtész teremt,és minden tekintet feléje for­dul. A hallgatóság padsorában a négy fiatal ügyvéd szájlátva lesi minden szavát és a szemük kimered a bámulattól és a gyönyörűségtől, szinte elnyelik a sza­vait, úgy élveznek. Kerekes Mihály is ott ül a hall­gatóság között, mint ötödik hallgató, azaz tulajdon­képpen vádlott, aki fölött most döntenek. A bíróság háta mögött fehérlő két nagy ablakon keresztül a parlament épületét nézegeti, melynek siihiuettje kö­dösen sötétlik a november végi szürkületben. — A királyi Ítélőtábla — mondotta Vázsonyi — a bizonyítási eljárást azért mellőzte, mert az ügy további földerítését fölöslegesnek tartotta. A tábla ebben tévedett, mert az iratokból kiderül, hogy az ítéletnek alapja tulajdonképpen nem egyéb, mint Török Kálmán kiküldött jegyző vallomása. Ez a vallomás pedig ingadozó, más vallomás egyáltalában nincsen arról, hogy Kerekes Mihály az ügyészség ál­tal inkriminált kifejezéseket mondotta volna. A tá­rai pártállásuk szerint vallanak. " Nem­ lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy ez az egész ügy egy választási mozgalomnak kiszakított részlete. Politikai pörben a tanúk pro és contra meg­bízhatatlanok, kétszeresen áll ez egy választási pör­ben, ahol hozzá még petíció is van. Ha tehát a vé­delem bizonyítani tudja, hogy a vádló vallomása presszió alapján történt — hiszen hivatalos minő­ségben Török nem tett följelentést — és az ingadozó tanúvallomások mellé képesek vagyunk ujabb meg­bízható tanúvallomásokat csatolni, amelyek a vádlott igaza mellett szólanak, akkor ez nem lehet lista-tö­­­bös dolog. Hatvankilencszer emelt kalapot... — Egy programmbeszéd kiszakított részletére ítéletet alapítani nem lehet, sőt nem is képezheti vid tárgy­át. Kerekes Mihály hetven helyen tartott programmiessédét és az összes vallomások szerint hatvankileticesisetben kalapot emelt a magyar bíró­ság európai színvonala és pártatlansága előtt. Csak éppen hetvenedszer, ebben az egis esetben nem emelt kalapot és ebben az agy esetben történt a följelentés. ■— Kerekes Mihály ellen az ottani jegyző részéről és a közigazgatási szervek részéről szervezett had­­jiárat indult. Az illetéktelen sürgető beadványok rend­kívüli fontosságúak és azt mutatják, hogy milyen mérgezett légkörből származnak a támadások. Maga az a körülmény, hogy ez a teljesen ártatlan pro­grammbeszéd vád tárgyát képezi, rögtön eltörpül. Amit most mondtam, az lehet politika is. Kerekes inkriminált kifejezései egyébként minden kortesbeszédben megvannak. — Am­i a bíróságot illeti, a magyar bíróság nem osztály, hanem alkotmányunk egyik intézménye. A bíróságot nem szabad osztálynak tekinteni, mert a magyar bírói kar a magyar alkotmány egyik intéz­ ..Ha a szegény ember nyulat jö . . részekben is ott vannak a híveink s ezek ma is hűek hozzánk. Ha institúciókban nyilvánul meg a de­mokrácia, akkor mi, szociáldemokraták, meg tud­juk mozdítani nemzetközi szervezeteinket. Meg­győződése, ha a magyar munkásságnak a háború előtt olyan szerepe lett volna a politikában, mint a német munkásságnak, akkor Magyarország ma egész lenne. Ezt koncepciózus politikusoknak be kellene látni. Mi, akik itt együtt vagyunk, vala­mennyien megegyezünk abban, hogy előbb jöjjön a demokrácia és csak aztán kerülhet sor az elvi kérdésekre. Beszélt még Giesswein Sándor és Orozdy­ Győző is, aki Kerekes Mihályt köszöntötte fel. Csütörtök

Next