Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-14 / 109. szám
Ilvasárnasi szám ára 16 korona. Berkentő«ég és kiadóhivatal, VI. ker., Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 1200 korona, félévre 600 korona, negyedévre 300 kor., egy hóra 100 korona. AVILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 5 korona. Ausztriában 60 korona. SHS államban 1 dinár 50 para. Vasárnap 2 dinár. XIII. évfolyam Budapest, VASARNAP 1922 május 14.( Hirdetések felvételnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri én Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Sikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes’ Nachfolger, Rudolf Mosse. 109-ik szám A jövő héten véget ér a genovai konferencia Genovából jelentik . A konferencia befejezését jövő hét elejére várják. Azt hiszik, hogy az oroszoknak adott válasszal alapjában véve a konferencia befejeződik. A formális részt a jövő hétre egybehívott teljes ülésen fogják elintézni. A teljes ülést a gazdasági bizottság utolsó jelentésének megtárgyalására hívják egybe és itt Barthou javasolná, hogy a konferenciát befejezettnek nyilvvánítsák. Mindamellett azt hiszik, hogy a konferenciából egész sor állandó bizottság fog keletkezni, melyek a Genovában megkezdett tanácskozásokat folytatják. Minden órában élesebb instrukciók Genovából jelentik. Hir szerint az oroszok emlékiratára két különböző jegyzékben fognak válaszolni. Az orosz jegyzék tisztán polemikus részére, amely alapvető követelményeket tárgyal, valószínűleg már ma válaszolnak. Lloyd George, Barthou és Schanzer az elutasító választ tegnap főbb vonásaiban már megbeszélték, sokkal nehezebb azonban a tárgyi részre adandó válasz. Úgy hírlik, hogy a kiküldendő orosz szakértői bizottság kérdésében Anglia és Franciaország között nagy felfogásbeli különbségek vannak. A franciák úgyszólván minden órában élesebb instrukciókat kapnak. A legújabb utasítás úgy szólt, hogy az oroszok által javasolt szakértői bizottságban sem semlegesek, sem oroszok nem vehetnek részt. A franciák még azzal a formulával is előállottak, hogy a szakértő bizottsághoz utalandó problémák körét lehető szűkre szorítsák. Ellentétek vannak abban a kérdésben is, vájjon az orosz kérdés végleges szabályozásáig köthetők-e megállapodások, vagy sem. Franciaország a szigorú tilalom mellett van, míg Lloyd George e kérdésben nem akarja megkötni magát. Akadémiai Vasárnap tartja nagygyűlését a Magyar Tudományos Akadémia, azt a nagygyűlést, amely visszatekint egy év kulturális munkájára, megrajzolja egy másik esztendőnek kulturális programmát, és a Magyar Tudományos Akadémia hagyományaihoz képest nyilván majd szélesebb távlatokból is körülnéz a magyar kultúra birodalmán. Az Akadémia nagygyűlései nem egyszer voltak fontos események, az Akadémia elnöki székéből tartott beszédek nem egyszer fordultak a magyar közvélemény lelkiismeretéhez. Elhangzottak már nem is egyszer népszerűtlen beszédek az elnöki székből, és talán ezek a népszerűtlen beszédek voltak a leghasznosabbak. Ilyen népszerűtlen beszéd volt az, amelyikben éppen most nyolcvan esztendeje gróf Széchenyi István tette szóvá az akadémiai nagygyűlésen a magyar nemzetiségi politika türelmetlenségét. A Pesti Hírlap 1842 december elsejei száma kezdte meg a támadások sorát az akadémiai beszéd ellen, és a támadások köre egyre inkább kiszélesedett. Pedig Széchenyi ezt az akadémiai beszédet azzal a kéréssel fejezte be, hogy az akadémikusok találjanak egy jó magyar szót a Klugheit fogalmának kifejezésére, és akkor talán sikerül majd megbarátkoztatni a magyar közvéleményt a Klugheit követelményeivel a nemzetiségi kérdésben. Sok minden másként fordul 1848-ban, sok minden másként fordul 1848 után, sok minden másként fordul 1918-ban, ha akkor foganatja van Széchenyi intelmeinek. De Kossuth Lajos Széchenyi ellen fordult, Wesselényi Miklós Graefenbergből Széchenyi ellen emelt szót, és Deák Ferenc hallgatott, pedig tőle várt leginkább támogatást Széchenyi István. Később, későn elismerte Széchenyi igazát Wesselényi, később, későn, már az emigrációban Kossuth Lajos sokkal tovább ment el, mint az akadémiai beszéd , és tovább ment el egy negyed évszázaddal utóbb Deák Ferenc is, amikor felvétette a Corpus Juris-ba a nemzetiségi törvényt. De a sors úgy akarta, hogy Wesselényi megtérésének, Kossuth emigrációból küldött tanításainak, Deák 1848-ból leszűrt elveinek ne legyen foganatjuk : a hármas megerősítés után sem fogadták meg Széchenyi tanításait hazánk fő kevesei, amint az akadémiai beszéd nevezte őket. Széchenyi, mint az Akadémia alelnöke, tartotta ezt a beszédét, és vasárnap, nyolcvan év múltán, újból az Akadémiának egy alelnöke fog ünnepi beszédet tartani, Herczeg Ferenc, aki egyben átadja az alelnöki tisztet utódjának. Tegnap volt a Gyurkovics-lányok második reprize, és a Magyar Színház huszonötesztendős nagy sikere a Vígszínház után most átköltözött a Nemzeti Színházba. Tegnap volt a Gyurkovics-lányok második reprize a negyedszázados évfordulón és vasárnap tart ünnepi beszédet a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székéből Herczeg Ferenc. Ha Herceg Ferenc arról akarna beszélni, hogy miért lett a Széchenyi István által álmodott Magyarországból ez a Magyarország, akkor beszédében idézhetné a Gyurkovics-lányokat, a Gyurkovics-fiukat, Horkay Ferit, társaikra és mondhatná a ma szokásos egyoldalúsággal . Ezért . . . Herczeg Fej£nc regényeiben képviselőkké, főispánokká lettek a Gyurkovics-fiuk és barátaik, ezek a kedves, léha fiuk, akik szerettek és tudtak táncolni, szerettek és tudtak női fejeket elforgatni, szerettek és nem mindig tudtak kártyázni. Képviselőkké, főispánokká lettek és mint képviselők és főispánt , táncoltak tovább . . . Voltak ilyen képviselők, voltak ilyen főispánok, és voltak olyan regények, voltak olyan drámák, amelyek glorifikálták a kedves, táncos, kártyás főispánokat és képviselőket. Ha Herczeg Ferenc vasárnap arról akarna beszélni, hogy miért lett a Széchenyi által megálmodott Magyarországból ez a Magyarország, akkor a ma szokásos egyoldalúsággal mondhatná azt is: Ezért . . . Azért, mert voltak ilyen főispánok, voltak ilyen képviselők, és voltak írók, akik glorifikálták a határvonal elmosását a magyar politika porondra, és a táncterem, a kártyaszoba között. De hiba volna, ha Herczeg Ferenc ilyen egyoldalúságba esne, erre az egyre vezetné viszsza Széchenyi álmainak szétfoslását és az elérkezését annak, ami lidércnyomásos, nehéz álom gyanánt nehezedik a mellekre, noha már negyedik éve valóság. Az akadémiai beszéd pedig ne legyen egyoldalú, az akadémiai beszéd ne a múltakon töprengjen, hanem rajzolja meg a jövő útját úgy, amint az kirajzolódik az Akadémia elnöki székéből. Herczeg Ferenc nem csupán a Gyurkovicslányok, a Gyurkovics-fiúk alakjaival gazdagította a magyar irodalmat, és hűvös, fegyelmezett írásművészete sok mély barázdát is szántott a magyar irodalom termőföldjén. Tehetségével talán nem mindig egészen jól sáfárkodott Herczeg, de ez a tehetség a kiváltságosak közé tartozik, és nem egyszer kibontakoztatta minden értékét. A nagy szerencsétlenségben Herczeg Ferenc egyike azoknak a szerencséseknek, akiknek van széles közönségük túl a határon is , és Herczeg Ferenc minden sikere Magyarországnak is sikere, mert Herczeg Ferenc művei nobilis írói kultúrából sorjáznak ki, és nobilis írói kultúrát képviselnek kifelé. A külföldi sikerek értékesítése, és kiszélesítése nem foglalta le Herczeg Ferenc érdeklődését, és Herczeg az elmúlt években magyar gyökerű, magyar levegőjű, magyar jelentésű drámákat írt, Magyarországnak, nem a külföldnek. Ezt ne felejtsék el azok, akik a Gyurkovics-fiúkat, a Gyurkovics-lányokat szokták szemére vetni Herczeg Ferencnek. A nehéz és a legnehezebb napokban volt leginkább magyar író, a megmaradt magyarok írója Herczeg Ferenc, és nem törődött azzal a külföldi piaccal, amelynek kapuja szélesre nyílott előtte. A Kék róka Skandináviától Olaszországig járta a jóvalutájú országok színpadait, mikor Herczeg Ferenc megírta a Fekete lovast . . . Az írók és az emberek pedig ne hibáik szerint mérlegeltessenek, és ne a hibák rovassanak fel akkor, ha vannak érdemeik. Mert milyen kevesen akadnak olyanok, akik Herczeg Ferenc példája szerint cselekedtek és a Fekete lovas szimbólumot építették fel a megmaradt magyaroknak, mikor írhattak volna drámákat, a jóvalutájú országok sok színpada számára. Herczeg Ferencnek kiváltságos tehetsége van, és gyakran használta fel ezt a tehetséget szépen, jól. Erről essék szó tehát, és ne a hibákról, amelyek mindig bőven találtatnak a gyarló emberekben, és a náluk nem kevésbbé gyarló írókban. Herczeg Ferenc nagy magyar közönsége előtt nagy súlya van Herczeg Ferenc minden szavának. Herczeg Ferenc tud ünnepi beszédet mondani és például Jókai-beszédéből még mindig emlékezünk arra a szép mondatra, amely szerint Jókai illatosan, bőven, könnyen termette regényeit, amint az Alföld akácai bőven és könnyen termik fehér virágerdejüket június elején, augusztus végén. Herczeg Ferenc tud ünnepi beszédet tartani és szavát meghallgatnák azok, akiknek türelmetlen ellensége lett az elmúlt két-három évben Herczeg Ferenc, és megértenék szavát a másik oldalon is azok, akiket olyan jól megértett Herczeg Ferenc az elmúlt két-három évben, sok régi barátjának nagy csodálkozására. Kár volna, nagy kár, ha csak néhány régi sablont frissítene fel Herczeg Ferenc vasárnap, színes szóképekkel, nemes metszésű hasonlatokkal. Jó volna, nagyon jó, ha Herczeg Ferencnek eszébe jutna az a másik, ma már nyolcvanesztendős akadémiai beszéd, és követné a példáját annak, aki a legnagyobb magyar néven él ma is közöttünk két emberöltővel a húsvéthétfői pisztolylövés után. Herczeg Ferenc megírta a Fekete lovast, mikor a Kék róka nyomán küldhetett volna a nemzetközi piacra egy másik nemzetközi vígjátékot. . Ha ezt megtette Herczeg Ferenc, akkor mondhatna vasárnap egy olyan beszédet, amilyen illik a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székéhez, és ahhoz a Herczeg Ferenchez, aki gyakran jól használta fel kiváltságos tehetségét. Mondhatna egy olyan beszédet, amelyet talán nem nagyon tapsolna meg az Akadémia vasárnapi közgyűlésére összegyűlt közönség, de elgondolkozna fölötte, hazamenet . . . Mondhatna egy olyan beszédet, amelyet egyikmásik lap talán csak kivonatosan közölne hétfőn és kedden, de ehelyett teljesen és egészében olvasnák ezt a beszédet akkor, amikor nem fogják többé olvasni a Gyurkovics-lányokat és a Gyurkovics-fiúkat. Herczeg Ferenc tudna ilyen beszédet mondani és ha Herczeg Ferenc mondaná ezt a beszédet, akkor más súlya volna a szavaknak és más súlya volna a mondatoknak, mintha olyan ember beszélne, aki idegenül nézte az elmúlt kéthárom év káoszát, és nem értette meg a magyar földön gyökértelen új jelszavakat.. Tíz hét múlva lesz harmadik évfordulója egy nagy politikai fordulatnak, de az Akadémia elnöki székéből nem illenék politikáról beszélni. Az Akadémia elnöki székéből legfeljebb azt szabad hangsúlyozni, ami ma igaz a nemzetgyűlés üléstermében is, és nem csupán az Akadémia palotájában. Szabad és kell hangsúlyozni azt, hogy ma Magyarországon politikává lett a kultúra, amely nem fényűzés többé és nem dekoratívhomlokzata egy másként is monumentális épületnek, hanem a legerősebb támasz a reánkszakadt nehéz napokban és a legerősebb alapja annak a jobb jövőnek, amelyről lemondani nem lehet. A magyar, kultúra politikai életkérdéssé lett, és ezt Herczeg Ferenc mindenkinek szemléltetővé tehetné, mert Herczeg tud plasztikus hasonlatokat faragni, és, ha jól emlékszünk, mint az újságíróegyesület elnöke, beszélt egyszer azokról a politikai szöcskékről, akiket sárkányokká nagyít a napilapok üveglencséje, és akik most sárkányok gyanánt akarják eltiporni a sajtó szabadságát . . . Herczeg Ferenc tud plasztikus hasonlatokat faragni, és néhány ilyen mondat szemléltetővé tenné a félrevezetettek számára is azt, hogy a magyar kultúra fenmaradása ma a magyarság nagy politikai életkérdése. És Herczeg Ferenc ugyan megértett olyan új jelszavakat, amelyeket nem értettek meg sokan régi barátai közül, de Herczeg mindig hűvös, józan ember volt, tehát látnia kell, és nyilván látja is azokat a bűnöket, amelyeket elkövettek 1919 augusztusa óta a magyar kultúra ellen, Herczeg Ferenc szemszögéből nézve nyilván teljes jószándékkal, de Herczeg Ferenc éles szeme előtt kétségkívül világosan kitárult súlyos következményekkel. Lehetne egy-egy mondattal, de csak egy-egy rövid mondattal érinteni a magyar kultúrpolitika eseményeit és eredményeit. Hiszen csak ezen a héten is volt jó egynéhány ilyen esemény és eredmény. Megnyílt a Műcsarnok jubiláris tárlata, a kompakt többség teljes győzelmével, a tehetségek teljes kiszorításával. Megnyílt a jubiláris tárlat, ahonnan sikerült távoltartani a tehetségeket szinte mind egy szálig, a magyar alföldi táj három nagy