Világ, 1922. június (13. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-23 / 140. szám
2 1922 június 23. VILÁG vánhatna treuga dei-t az ellenzéki pártoktól a gazdasági kérdésekre nézve, mint gróf Bethlen Istvánt de a német kormány mégsem egyszerűsítette le ennyire a gazdasági problémák politikamentesítését. . A birodalmi gyűlés mellett második éve ül együtt a gazdasági parlament, a Reichswirtschaftsrat, a gazdasági érdekképviseletek és a gazdasági szövetségek által igen arányos megosztási kulcs szerint kiküldött gazdasági szakemberek gyülekezete, ez tárgyalja le előbb a kormány fontosabb gazdasági javaslatait és ha a kormány az ilyen javaslatainál hivatkozhatik a consensus jurisprudentum-ra, az összes gazdasági rétegek szakembereinek jóváhagyására, akkor kétségkívül van morális joga azt kívánni, hogy az ellenzéki pártok politikai okokból ne gördítsenek nehézségeket a javaslatok törvénnyé emelkedése elé. A gazdasági parlament fölállítását a birodalmi gyűlés mellé a gazdasági kérdések politikamentesítésének érdekében Németország is szükségesnek találta. Németország, ahol törvény alapján, teljes szabadsággal, általános, titkos, lajstromos és arányos szavazással választották meg a birodalmi gyűlést. Ha Magyarországon az ilyen választások után kér treuga dei-t az ellenzéktől a kormány, akkor szándékainak komolysága mellett igazán az volna a legcsekélyebb biztosíték, ha fölállítaná a magyar Reichswirtschaftsrat-ot, a gazdasági hozzáértésnek és a politikai függetlenségnek legalább olyan garanciáival, mint Németország, és alávetné javaslatait az így összeállított gazdasági parlament állásfoglalásának. Ez kiépítené az utat a gazdasági kérdések és a politika elválasztása felé, de úgy leegyszerűsíteni mégsem lehet a dolgot, hogy gazdasági kérdésekben korlátlan bizalmat követel az ellenzéktől egy olyan kormány, amely minden irányban megszolgálta az ellenzéki pártok korlátlan bizalmatlanságát... Treuga dei az ország érdekében a gazdasági kérdések területén: ez szép szó, de az ellenzék részéről súlyos lelkiismeretlenség volna az ajánlat elfogadása akkor, amikor éppen tegnap a minisztertanács újabb példát adott arra, hogy az ország gazdasági életkérdéseiben sem tud elég ellenállást kifejteni a pártpolitikai mérlegelésekkel szemben. A tegnapi minisztertanács nyilván jobb meggyőződése ellenére elfogadta Térfy közélelmezési miniszter nyilván jobb meggyőződése ellenére előterjesztett javaslatát, amely a métermázsánként 15 kilogramm őrlési vámot leszállítja métermázsánként 10 kilogrammra. Ez az egyszerű minisztertanácsi határozat vagy másfél milliárd fedezetlen teherrel gazdagítja a magyar gazdasági élet amúgy is elég gazdag problémáit, és azonfelül megnyitja a gabona újabb rangy áremelkedésének perspektíváját. A 15 százalékos őrlési vámmal tudvalevőleg az ellátatlanok lisztszükségletének egy részét biztosította a kormány, és mivel az őrlési vám ellenőrzésére nem volt meg a szükséges szervezete, kontingentálta egyezség útján a vámgabona mennyiségét. A 15 százalékos kulcs mellett a múlt gazdasági évben 1.500.000 méter mázsa gabonát szállítottak le a malmok métermázsánként 600 korona megtérítéssel. A tavalyi számok alapulvételével a vámgabona mennyisége 500.000 métermázsával csökkenne és az 500.000 métermázsát 600 korona helyett átlag 4000 koronájával vásárolhatja meg legkedvezőbb esetben a kormány, tehát a differencia — 1709 millió korona, akkor, ha a kormány fokozott gabonavásárlása nem hajtja fel a búza árát 5000 koronára és 5000 korona fölé. Egy szerény minisztertanácsi rendelet 1700 millió nemzeti ajándékot ad a földbirtoknak, amely legfőbb haszonlevezője a gazdasági konjunktúrák eltolódásának és legkevésbbé szenvedte meg a gazdasági összeomlást. A gabonaárak maximálásának, és a gabona rekvirálásának rendszere megbukott, mert a gabonatermelés erős visszaesésére, a gabonakészletek elrejtőzésére és föltakarmányozására vezetett, nem is szólva arról, hogy a maximális ár mellett a normális piaci ár nyíltságával bontakozott ki a gabona lánckereskedelmi kurzusa. Nincs senki, aki a visszatérést merné ajánlani a maximálás és a rekvirálás rendszeréhez, noha a búza a békeár mintegy kétszázszorosával könnyen fölemelkedett az aranyparitásig és az aranyparitás fölé, akkor, amikor igen nehéz testi munkateljesítmények megállottak az aranyparitás harmadrészénél, és igen értékes szellemi munkateljesítmények az aranyparitás tizedrésze alatt. Hetvenhét aláírás gyűlt össze állítólag a tizenötszázalékos vámgabona ellen az új törvényhozók sorában, Csontos Imre irén, de akármennyire becsüljük is Karcag Lloyd George-nak politikai tevékenységét, másfél-kétmilliárd tehertöbblet és a búza árának 5000 koronáig vagy 5000 korona fölé emelkedése mégis túlfizeti ezt a tevékenységet. Nem akarjuk azt állítani, hogy gróf Bethlen István minden ellenállás nélkül tudta volna elfogadtatni pártjával a 15 százalékos vámgabona fenntartását, vagy fölemelését — húsz százalékra, az ország érdekében, de gróf Bethlen István annyiszor demonstrálta erélyét, hogy ebben tócsonya iathagetüg is volna ezt a energiát. Nem is szólva arról, hogy politikai akadályokról gróf Bethlen Istvánnak van legkevesebb joga panaszkodni, mert könnyű volna visszavágni azzal, hogy ha már igy választtatott, miért nem választtatott meg olyan egységespárti képviselőket, akik szabbal is támogatják a kormányt, nem csupán életükkel és vérükkel. A gazdasági miniszter bizonyos körülmények között kívánhatták az ellenzéktől azt, hogy akadályok fölállítása nélkül engedje törvénnyé emelkedni az olyan javaslatokat, amelyeknek hasznosságát, szükségességét megállapította a gazdasági szakemberek parlamentje. De azt kívánni az ellenzéki pártoktól, hogy az ország érdeketében egyik napról a másikra emeljenek törvényerőre egy olyan indemnitási javaslatot, amelynek néhány szerény sora, a kormány jobb meggyőződése ellenére hozott minisztertanácsi határozat értelmében, a legszerényebb számítással 1300 millió terhet hárít át a gazdaságilag legerősebb és az adópolitikailag leginkább kimért termelési ágról, a gazdaságilag leggyengébb és az adópolitikailag leginkább megterhelt társadalmi rétegekre: ez olyan újabb váratlan fordulata a magyar politikának, amelyet nem lehet minden meglepődés nélkül tudomásul venni a meglepetések hosszú sora után sem. Gaal Gaszton elnöki bemutatkozója fogja alkalmazni. Amennyiben a parlamenti pártot az elnök közreműködését a pártok közti barátságos érintkezés és megértés terén igénybe óhajtanák venni, mindenkor készséggel áll rendelkezésre. Az ország sivár helyzetéről szólt ezután, amelyből folyó elégedetlenség, bizonytalanság és elkeseredés „fogékonnyá tette a nemzet bizonyos rétegeinek lelkét az Istent és nemzetet tagadó destrukció felelőtlen izgatásainak befogadására“ Ezzel szemben a polgári erényekben kimagasló, a szenvedőkkel együttérző, erős szociális érzéstől áthatott, minden osztály- és pártönzéstől mentes konstruktív erők együttműködésére van szükség. Reméli, hogy a nemzet választottjai társadalmi, felekezeti és pártkülönbség nélkül testvéri szeretettel tudnak egybeforrni működésük gyakorlásában. Ezutánaz új elnök rendkívül meleg szavakkal emlékezett meg gróf Apponyi Albertről, akinek korelnöksége külön nagy eseménye volt a nemzetgyűlés megnyitásának. Az egész Ház hosszan ünnepelt® ezután gróf Apponyi Albertet, aki meghatott főhajtással köszönte meg az ovációt. Miután még felsorolta az elnök azoknak a képviselőknek a neveit, akiknek több mandátumuk van, a nemzetgyűlést megalakultak jelentette ki. Most újból feláll az elnök, akinek szavait az egész nemzetgyűlés állva hallgatta meg- Az elnök ugyanis rövid beszédben IV. Károly királyt parentálta el. A váratlan elmúlás — mondotta — az őszinte megilletődésnek és a mélységes gyásznak igazi érzését váltotta ki mindnyájunk szívéből. A kormány annak idején már kifejezésre juttatta a nemzet részvétét, az elnök azonban kéri, hogy a nemzetgyűlés hatalmazza fel őt arra, hogy a gyászba borult család előtt a nemzetgyűlés őszinte, mély részvétének adjon kifejezést. Javasolta végül, hogy a nemzetgyűlés „Szent István koronájának egykori viselője, IV. Károly király őfelsége, elhunyta fölött érzett mély gyászának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést“. Megemlékezett azután az elnök Bernáth Béla volt képviselőnek, az első nemzetgyűlés volt korelnökének haláláról, majd bemutatták a miniszterelnök átiratát az új kormány kinevezéséről és felolvasták a görög nemzetgyűlés táviratát, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy Kemal pasa csapatai Kis-Ázsia keresztény lakosságával szemben kegyetlenkedéseket követnek el. Ezután egyhangúlag elfogadták a miniszterelnöknek azt az indítványát, hogy a jövő ülésen még két jegyzőt válasszanak. A nemzetgyűlés holnapi napirendjének megállapítása után az ülés véget értA nemzetgyűlés mai ülésén megválasztotta elnökségét és tisztikarát. Gróf Apponyi Albert korelnök megnyitó szavai után Nagy Ernő megkövette a Házat a múltkori ülésen tett inparlamentáris kifejezéséért Érthető Volt azonban — mondotta —a felindulásom, mert olyan vádat emeltek ellenem, amely, ha igaz volna, nem érdemelném meg, hogy a magyar levegőt szívjam. Megígérte egyébként, hogy legközelebb elmondandó interpellációjában részletesen ismerteti a hajszát, amelyet Gulácsy Lajos beregmegyei alispán indított ellene. Az osztályoknak a mandátumok megvizsgálásáról szóló előterjesztésének meghallgatása után a választásokat ejtették meg. Úgy a polgári, mint a szociáldemokrata ellenzék üres lappal szavazott és igy a kormánypárti szavazatokkal választották meg Gaal Gasztont elnökké, Scitovszky Bélát és Huszár Károlyt alelnökökké, Bartos Jánost, Bodó Jánost, Forgács Miklóst, Héjj Imrét, Perlaky Györgyöt és Petrovics Györgyöt jegyzőkké, Karafiáth Jenőt pedig háznaggyá. Amikor az utolsó választási eredményt is kihirdette gróf Apponyi Albert, felállott az elnöki székben és köszönetet mondott a nemzetgyűlés összes tagjainak, amiért munkájában támogatták. Szünet után már Gaál Gaszton jelent meg az elnöki emelvényen. A kormánypárt állva éljenezte az újonnan megválasztott elnököt, míg az ellenzék ülve maradt, a szociáldemokraták pedig be sem jöttek a terembe. Gaal Gaszton papírlapról olvasta fel megnyitóbeszédét, amelyben elsősorban köszönetet mondott a maga és tiszttársai megválasztásáért. Ezután néhány kijelentést tett, így azt, hogy a tanácskozást a múlt nemzetgyűlésen módosított 1908. évi házszabályok szerint fogja vezetni, mindaddig, amíg a nemzetgyűlés másként nem intézkedik. A házszabályok értelmezésében legliberálisabban kíván eljárni. A vélemények lehető legszabadabb megnyilvánulását ameddig az a házszabályok rendelkezésein belül marad, nemcsak korlátozni nem kívánja, de el van tökélve, hogy bármilyen irányból történjék azzal szemben kísérlet, annak szabadságát pro és contra a legmesszebbmenőleg megvédelmezi. Ezáltal gondolja legjobban biztosítani a nemzetgyűlés törvényhozói működését, amelynek zavartalansága a nemzet legvitálisabb egyetemes érdeke és amelyet sem egyesek, sem frakciók, vagy pártok játéklabdájává válni nem engedhet. A házszabályok 258. szakasza tekintetében Návay Lajos volt elnök értelmezését osztja és azt •••»»«••••»«•••••••CoeoeseoeeoceeeeeeeeetMeeseeeeeeeeeeeeeeeoMeeMee Bethlen látogatása Wolffféknál Gróf Bethlen István miniszterelnök vezetésével a kormány tagjai ma este látogatást tettek a keresztény egység pártjának helyiségeiben. A kormány tagjait Hegyeshalmy Lajos pártelnök és Fehérváry Ödön háznagy fogadták s jelen volt a párt majdnem valamennyi képviselő tagja, köztük Wolff Károly, Csillerg András, Ernszt Sándor és a többiek. Hegyeshalmy Lajos üdvözlőbeszédében biztosította a miniszterelnököt, hogy ezentúl számíthat a párt támogatására, különösen a konszolidáció helyreállítása és a gazdasági megerősödés kérdésében. Amíg a kormány kitart a keresztény és nemzeti irány mellett, a keresztény egység pártját mindig maga mellett fogja találni. Bethlen István gróf miniszterelnök erre az üdvözlésre a következő beszéddel válaszolt: — Tisztelt barátaim! Engedjétek meg, hogy egészen röviden válaszoljak ezekre a kedves szavakra. Két év óta küzdünk együtt és ez a közös küzdelem megpecsételte a mi barátságunkat. Én az vagyok mi is, aki két évvel ezelőtt volam, én az elveimet nem szoktam úgy váltogatni, mint ahogy az ember az ingét váltogatja. Én ugyanazokat az elveket hirdetem ma is, mint amelyeket két év előtt, sőt még régebben, 1918-ban és még 1918 előtt is hirdettem. Éppen ezért megbízhattak abban, hogy az a kormány, amelynek élén állok, ezentúl is azt az irányt fogja követni, mint amit eddig követett, ugyanaz lesz az iránya, mint eddig volt, keresztény és nemzeti irány. A keresztény egység pártjának jelenlevő tagjai a miniszterelnök ezen szavainál lelkes ünneplésben törtek ki. Csak pillanatok múlva tudta folytatni Bethlen a beszédét. Tisztelt barátaim ! ■— mondotta amikor én keresztény irányt mondok, remélem, tudjátok, hogy én a keresztény irányzat megvalósítása alatt cselekedeteket értek. A keresztény irányt az én véleményem szerint cselekedetekkel kell fejleszteni és nem szóval, lármával, nem hangos jelszavakkal, nem fenyegetésekkel, nem a jogrend felforgatásával, hanem becsületes és tisztességes munkával. A miniszterelnök itt rövid szünetet tartott, mire a jelenlevők ismét éljenezni kezdtek. Az éljenzés gasz&aa jm k&K ftteaa ísams ál féleg ám volt olyan egyhangú, mint néhány pillanattal előbbi Bethlen erre röviden befejezte beszédét. — Arra kérlek titeket, ne engedjétek magatokat bármiféle frakciók vagy innen kilépettek által más Irányba terelni, mert meg vagyok győződve, hogy ha továbbra is kitartunk, ha külön utakon járunk is, el jön az idő, amikor mindnyájan egy táborban leszünk. A miniszterelnök és a kormány tagjai ezután hoszszasan és barátságosan elbeszélgettek Wölfl Károllyal, Csilléry Andrással és a keresztény egység pártjának többi jelenlevő tagjaival. ‘ Búcsú és beköszöntő A főispán kar ma délben búcsúzott a volt belügyminisztertől és üdvözölte az új belügyminisztert. Gróf Klebelsberg Kunó, volt belügyminiszter, az üdvözlésre többek között a következőket mondotta — Azt hiszem, hogy a megtett útra bizonyos büszkeséggel nézhetünk vissza. Elsősorban azért, mert ha az első nemzetgyűlés színvonalát összehasonlítjuk a mai nemzetgyűlés színvonalával, megállapítjuk, hogy most sokkal többen jöttek be a szakértő emberek. A ti rendkívül értékes közreműködéstek mellett igazolását látom azoknak a választójogi rendeleteknek is, amelyeket a kormány kibocsátott, mert a Friedrich-féle szükségrendelet alapján ez az eredmény nem lett volna elérhető. A főispánok a volt belügyminisztert megéljenezték, majd Rakovszky Iván új belügyminisztert keresték fel, aki Preszly Elemér üdvözlésére így válaszolt : — Nézetem szerint mi, az ősi vármegyének és az ebben lefektetett hazafias erőknek akkor teszünk szolgálatot, ha a mai közigazgatást a kor szellemének megfelelően reformáljuk. Akkor, tehát mikor én azon gondolkozom, hogy miképpen kell megoldani ezeket a reformokat, nem a régi vármegyei autonómiát akarom eltávolítani, sem azokat az egyéneket, akik abba teljesen beleélték magukat, hanem inkább azt akarom, hogy ezek is beleilleszkedjenek a mai közéletbe. — A régi vármegyét az alkotmány bástyájának szokták nevezni és ez tényleg megvédi az országot a külállamok törekvéseivel szemben. Hazánk szoros közjogi alapon állott olyan nemzettel összekapcsolva, amelynek érdekei nem fedték a mi érdekeinket. Mi szűk határok között ugyan, de független országunk van. Ezt az országot nem a szövetséges államok, hanem az ország lakosságának bizonyos, rétege, ellep m mmásig . Pénteki