Világ, 1922. június (13. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

2 1922 június 23. VILÁG vánhatna treuga dei-t az ellenzéki pártoktól a gaz­dasági kérdésekre nézve, mint gróf Bethlen Istvánt de a német kormány mégsem egyszerűsítette le ennyire a gazdasági problémák politikamentesíté­­sét. . A birodalmi gyűlés mellett második­ éve ül együtt a gazdasági parlament, a Reichswirt­schaftsrat, a gazdasági érdekképviseletek és a gaz­dasági szövetségek által igen arányos megosztási kulcs szerint kiküldött gazdasági szakemberek gyü­lekezete, ez tárgyalja le előbb a kormány fonto­sabb gazdasági javaslatait és ha a kormány az ilyen javaslatainál hivatkozhatik a consensus juris­prudent­­um-ra, az összes gazdasági rétegek szak­embereinek jóváhagyására, akkor kétségkívül van morális joga azt kívánni, hogy az ellenzéki pártok­ politikai okokból ne gördítsenek nehézségeket a javaslatok törvénnyé emelkedése elé. A gazdasági parlament fölállítását a birodalmi gyűlés mellé a gazdasági kérdések politikamentesítésének érdeké­ben Németország is szükségesnek találta. Német­ország, ahol törvény alapján, teljes szabadsággal, általános, titkos, lajstromos és arányos szavazás­sal választották meg a birodalmi gyűlést. Ha Ma­gyarországon az ilyen választások után kér treuga dei-t az ellenzéktől a kormány, akkor szándékai­nak komolysága mellett igazán az volna a legcse­kélyebb biztosíték, ha fölállítaná a magyar Reichs­­wirtschaftsrat-ot, a gazdasági hozzáértésnek és a politikai függetlenségnek legalább olyan ga­ranciáival, mint Németország, és alá­vetné javaslatait az így összeállított gazdasági par­lament állásfoglalásának. Ez kiépítené az utat a gazdasági kérdések és a politika elválasztása felé, de úgy leegyszerűsíteni mégsem lehet a dolgot, hogy gazdasági kérdésekben korlátlan bizalmat követel az ellenzéktől egy olyan kormány, amely minden irányban megszolgálta az ellenzéki pártok korlátlan bizalmatlanságát... Treuga dei az ország érdekében a gazdasági kérdések területén: ez szép szó, de az ellenzék ré­széről súlyos lelkiismeretlenség volna az ajánlat elfogadása akkor, amikor éppen tegnap a minisz­tertanács újabb példát adott arra, hogy az ország gazdasági életkérdéseiben sem tud elég ellenállást kifejteni a pártpolitikai mérlegelésekkel szemben. A tegnapi minisztertanács nyilván jobb meggyőző­dése ellenére elfogadta Térfy közélelmezési mi­niszter nyilván jobb meggyőződése ellenére elő­terjesztett javaslatát, amely a métermázsánként 15 kilogramm őrlési vámot­­ leszállítja métermázsán­ként 10 kilogrammra. Ez az egyszerű miniszterta­nácsi határozat vagy más­fél milliárd fedezetlen te­herrel­­ gazdagítja a magyar gazdasági élet amúgy is elég gazdag problémáit, és azonfelül megnyitja a gabona újabb rangy áremelkedésének perspektí­váját. A 15 százalékos őrlési vámmal tudvalevőleg az ellátatlanok lisztszükségletének egy részét biz­tosította a kormány, és mivel az őrlési vám ellen­őrzésére nem volt meg a szükséges szervezete, kon­tingentálta egyezség útján a vámgabona mennyi­ségét. A 15 százalékos kulcs mellett a múlt gazda­sági évben 1.500.000 méter mázsa gabonát szállí­tottak le a malmok métermázsánként 600 korona megtérítéssel. A tavalyi számok alapulvételével a vámgabona mennyisége 500.000 métermázsával csökkenne és az 500.000 métermázsát 600 korona helyett átlag 4000 koronájával vásárolhatja meg legkedvezőbb esetben a kormány, tehát a differen­cia — 1709 millió korona, akkor, ha a kormány fokozott gabonavásárlása nem hajtja fel a búza árát 5000 koronára és 5000 korona fölé. Egy sze­rény minisztertanácsi rendelet 1700 millió nemzeti ajándékot ad a földbirtoknak, amely legfőbb ha­­szonlevezője a gazdasági konjunktúrák eltolódásá­nak és legkevésbbé szenvedte meg a gazdasági összeomlást. A gabonaárak maximálásának, és a gabona rekvirálásának rendszere megbukott, mert a ga­bonatermelés erős visszaesésére, a gabonakészletek elrejtőzésére és föltakarmány­ozására vezetett, nem is szólva arról, hogy a maximális ár mellett a nor­mális piaci ár nyíltságával bontakozott ki a ga­bona lánckereskedelmi kurzusa. Nincs senki, aki a visszatérést merné ajánlani a maximálás és a rekvirálás rendszeréhez, noha a búza a békeár mintegy kétszázszorosával könnyen fölemelkedett az aranyparitásig és az aranyparitás fölé, akkor, amikor igen nehéz testi munkateljesítmények meg­állottak az aranyparitás harmadrészénél, és igen értékes szellemi munkateljesítmények az aranypa­ritás tizedrésze alatt. Hetvenhét aláírás gyűlt össze állítólag a tizenötszázalékos vámgabona ellen az új törvényhozók sorában, Csontos Imre irén, de akármennyire becsüljük is Karcag Lloyd George­­-nak politikai tevékenységét, másfél-kétmilliárd tehertöbblet és a búza árának 5000 koronáig vagy 5000 korona fölé emelkedése mégis túlfizeti ezt a tevékenységet. Nem akarjuk azt állítani, hogy gróf Bethlen István minden ellenállás nélkül tudta volna elfogadtatni pártjával a 15 százalékos vám­gabona fenntartását, vagy fölemelését — húsz százalékra, az ország érdekében, de gróf Bethlen István annyiszor demonstrálta erélyét, hogy ebben­­ tócsonya iathagetüg is volna ezt a energiát. Nem is szólva arról, hogy politikai akadályokról gróf Bethlen Istvánnak van legkevesebb joga pa­naszkodni, mert könnyű volna visszavágni azzal, hogy ha már igy választtatott, miért nem választta­­tott meg olyan egységespárti képviselőket, akik s­­zabbal is támogatják a kormányt, nem csupán éle­tükkel és vérükkel. A gazdasági miniszter bizonyos körülmények között kívánhatták az ellenzéktől azt, hogy akadályok fölállítása nélkül engedje tör­vénnyé emelkedni az olyan javaslatokat, amelyek­nek hasznosságát, szükségességét megállapította a gazdasági szakemberek parlamentje. De azt kí­vánni az ellenzéki pártoktól, hogy az ország érdek­etében egyik napról a másikra emeljenek­ törvény­erőre egy olyan indemnitási javaslatot, amelynek néhány szerény sora, a kormány jobb meggyőző­dése ellenére hozott minisztertanácsi határozat ér­telmében, a legszerényebb számítással 1300 mil­lió terhet hárít át a gazdaságilag legerősebb­ és az adópolitikailag leginkább kimért termelési ágról, a gazdaságilag leggyengébb és az adópolitikailag leg­inkább megterhelt társadalmi rétegekre: ez olyan újabb váratlan fordulata a magyar politikának, amelyet nem lehet minden meglepődés nélkül tu­­domásul venni a meglepetések hosszú sora után sem. Gaal Gaszton elnöki bemutatkozója fogja alkalmazni. Amennyiben a parlamenti pártot­ az elnök közreműködését a pártok közti barátságos érintkezés és megértés terén igénybe óhajtanák venni, mindenkor készséggel áll rendelkezésre. Az ország sivár helyzetéről szólt ezután, amelyből folyó elége­detlenség, bizonytalanság és elkeseredés „fogékonnyá tette a nemzet bizonyos rétegeinek lelkét az Istent és nemzetet tagadó destrukció felelőtlen izgatásainak be­fogadására“­ Ezzel szemben a polgári erényekben ki­magasló, a szenvedőkkel együttérző, erős szociális ér­zéstől áthatott, minden osztály- és pártönzéstől mentes konstruktív erők együttműködésére van szükség. Re­méli, hogy a nemzet választottjai társadalmi, felekezeti és pártkülönbség nélkül testvéri szeretettel tudnak­ egybeforrni működésük gyakorlásában. Ezután­­az új elnök rendkívül meleg szavakkal emlékezett meg gróf Apponyi Albertről, akinek kor­elnöksége külön nagy eseménye volt a nemzetgyűlés megnyitásának. Az egész Ház hosszan ünnepelt® ezután gróf Apponyi Albertet, aki meghatott főhaj­tással köszönte meg az ovációt. Miután még felsorolta az elnök azoknak a képviselőknek a neveit, akiknek több mandátumuk van, a nemzetgyűlést megalakult­ak jelentette ki. Most újból feláll az elnök, akinek szavait az egész nemzetgyűlés állva hallgatta meg- Az elnök ugyanis rövid beszédben IV. Károly királyt parentálta el. A váratlan elmúlás — mondotta —­ az őszinte megilletődésnek és a mélységes gyásznak­ igazi érzését váltotta ki mindnyájunk szívéből. A kor­mány annak idején már kifejezésre juttatta a nemzet részvétét, az elnök azonban kéri, hogy a nemzetgyűlés hatalmazza fel őt arra, hogy a gyászba borult család előtt a nemzetgyűlés őszinte, mély részvétének adjon kifejezést. Javasolta végül, hogy a nemzetgyűlés „Szent István koronájának egykori viselője, IV. Ká­roly király őfelsége, elhunyta fölött érzett mély gyá­szának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést“. Megemlé­kezett azután az elnök Bernáth Béla volt képviselő­nek, az első nemzetgyűlés volt korelnökének halálá­ról, majd bemutatták a miniszterelnök átiratát az új kormány kinevezéséről és felolvasták a görög nemzet­gyűlés táviratát, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy Kemal pasa csapatai Kis-Ázsia keresztény lakosságá­val szemben kegyetlenkedéseket követnek el. Ezután­ egyhangúlag elfogadták a miniszterelnöknek azt az indítványát, hogy a jövő ülésen még két jegyzőt vá­lasszanak. A nemzetgyűlés holnapi napirendjének­ megállapítása után az ülés véget ért­A nemzetgyűlés mai ülésén megválasztotta elnök­­ségét és tisztikarát. Gróf Apponyi Albert korelnök megnyitó szavai után Nagy Ernő megkövette a Házat a múltkori ülésen tett inparlamentáris kifejezéséért Érthető Volt azonban — mondotta —a felindulásom, mert olyan vádat emeltek ellenem, amely, ha igaz volna, nem érdemelném meg, hogy a magyar levegőt szívj­am. Megígérte egyébként, hogy legközelebb el­mondandó interpellációjában részletesen ismerteti a hajszát, amelyet Gulácsy Lajos beregmegyei alispán indított ellene. Az osztályoknak a mandátumok megvizsgálásáról szóló előterjesztésének meghallgatása után a válasz­tásokat ejtették meg. Úgy a polgári, mint a szociál­demokrata ellenzék üres lappal szavazott és igy a kormánypárti szavazatokkal választották meg Gaal Gasztont elnökké, Scitovszky Bélát és Huszár Károlyt alelnökökké, Bartos Jánost, Bodó Jánost, Forgács Miklóst, Héjj Imrét, Perlaky Györgyöt és Petrovics Györgyöt jegyzőkké, Karafiáth Jenőt pedig ház­naggyá. Amikor az utolsó választási eredményt is ki­hirdette gróf Apponyi Albert, felállott az elnöki szék­ben és köszönetet mondott a nemzetgyűlés összes tag­jainak, amiért munkájában támogatták. Szünet után már Gaál Gaszton jelent meg az el­nöki emelvényen. A kormánypárt állva éljenezte az újonnan megválasztott elnököt, míg az ellenzék ülve maradt, a szociáldemokraták pedig be sem jöttek a terembe. Gaal Gaszton papírlapról olvasta fel meg­nyitóbeszédét, amelyben elsősorban köszönetet mon­dott a maga és tiszttársai megválasztásáért. Ezután néhány kijelentést tett, így azt, hogy a tanácskozást a múlt nemzetgyűlésen módosított 1908. évi házszabá­lyok szerint fogja vezetni, mindaddig, amíg a nem­zetgyűlés másként nem intézkedik. A házszabályok értelmezésében legliberálisabban kíván eljárni. A vé­lemények lehető legszabadabb megnyilvánulását ameddig az a házszabályok rendelkezésein belül ma­rad, nemcsak korlátozni nem kívánja, de el van tö­kélve, hogy bármilyen irányból történjék azzal szem­ben kísérlet, annak szabadságát pro és contra a leg­­messzebbmenőleg megvédelmezi. Ezáltal gondolja leg­jobban biztosítani a nemzetgyűlés törvényhozói műkö­dését, amelynek zavartalansága a nemzet legvitálisabb egyetemes érdeke és amelyet sem egyesek, sem frakciók, vagy pártok j­átéklabdájává válni nem en­gedhet. A házszabályok 258. szakasza tekintetében Návay Lajos volt elnök értelmezését osztja és azt •••»»«••••»«•••••••CoeoeseoeeoceeeeeeeeetMeeseeeeeeeeeeeeeeeoMeeMee Bethlen látogatása Wolffféknál Gróf Bethlen István miniszterelnök vezetésével a kormány tagjai ma este látogatást tettek a ke­resztény egység pártjának helyiségeiben. A kormány tagjait Hegyeshalmy Lajos pártelnök és Fehérváry Ödön háznagy fogadták s jelen volt a párt majdnem valamennyi képviselő tagja, köztük Wolff Károly, Csillerg András, Ernszt Sándor és a többiek. He­gyeshalmy Lajos üdvözlőbeszédében biztosította a miniszterelnököt, hogy ezentúl számíthat a párt tá­mogatására, különösen a konszolidáció helyreállítása és a gazdasági megerősödés kérdésében. Amíg a kor­mány kitart a keresztény és nemzeti irány mellett, a keresztény egység pártját mindig maga mellett fogja találni. Bethlen István gróf miniszterelnök erre az üd­vözlésre a következő beszéddel válaszolt: — Tisztelt barátaim! Engedjétek meg, hogy egé­szen röviden válaszoljak ezekre a kedves szavakra. Két év óta küzdünk együtt és ez a közös küzdelem megpecsételte a mi barátságunkat. Én az vagyok mi is, aki két évvel ezelőtt volam, én az elveimet nem szoktam úgy váltogatni, mint ahogy az ember az ingét váltogatja. Én ugyanazokat az elveket hirdetem ma is, mint amelyeket két év előtt, sőt még régebben, 1918-ban és még 1918 előtt is hirdettem. Éppen ezért megbízhattak abban, hogy az a kormány, amelynek élén állok, ezentúl is azt az irányt fogja követni, mint amit eddig követett, ugyanaz lesz az iránya, mint eddig volt, keresztény és nemzeti irány. A keresztény egység pártjának jelenlevő tagjai a miniszterelnök ezen szavainál lelkes ünneplésben törtek ki. Csak pillanatok múlva tudta folytatni Bethlen a beszédét. Tisztelt barátaim ! ■— mondotta amikor én keresztény irányt mondok, remélem, tudjátok, hogy én a keresztény irányzat megvalósítása alatt cselekede­teket értek. A keresztény irányt az én véleményem sze­rint cselekedetekkel kell fejleszteni és nem szóval, lár­mával, nem hangos jelszavakkal, nem fenyegetésekkel, nem a jogrend felforgatásával, hanem becsületes és tisz­tességes munkával. A miniszterelnök itt rövid szünetet tartott, mire a jelenlevők ismét éljenezni kezdtek. Az éljenzés gasz&aa jm k&K ftteaa ísams ál féleg ám volt olyan egyhangú, mint néhány pillanattal előbbi Bethlen erre röviden befejezte beszédét. —­ Arra kérlek titeket, ne engedjétek magatokat bármiféle frakciók vagy innen kilépettek által más­ Irányba terelni, mert meg vagyok győződve, hogy ha továbbra is kitartunk, ha külön utakon járunk is, el jön az idő, amikor mindnyájan egy táborban leszünk. A miniszterelnök és a kormány tagjai ezután hosz­­szasan és barátságosan elbeszélgettek Wölfl Károllyal, Csilléry Andrással és a keresztény egység pártjának többi jelenlevő tagjaival. ‘ Búcsú és beköszöntő A főispán­ kar ma délben búcsúzott a volt bel­ügyminisztertől és üdvözölte az új belügyminisztert. Gróf Klebelsberg Kunó, volt belügyminiszter, az üdvözlésre többek között a következőket mondotta­­ — Azt hiszem, hogy a megtett útra bizonyos büszkeséggel nézhetünk vissza. Elsősorban azért, mert ha az első nemzetgyűlés színvonalát összehasonlítjuk a mai nemzetgyűlés színvonalával, megállapítjuk, hogy most sokkal többen jöttek be a szakértő embe­rek. A ti rendkívül értékes közreműködéstek mellett igazolását látom azoknak a választójogi rendeletek­nek is, amelyeket a kormány kibocsátott, mert a Friedrich-féle szükségrendelet alapján ez az eredmény nem lett volna elérhető. A főispánok a volt belügyminisztert megéljenez­ték, majd Rakovszky Iván új belügyminisztert keres­ték fel, aki Preszly Elemér üdvözlésére így válaszolt : — Nézetem szerint mi, az ősi vármegyének és az ebben lefektetett hazafias erőknek akkor teszünk szolgálatot, ha a mai közigazgatást a kor szellemének megfelelően reformáljuk. Akkor, tehát mikor én azon gondolkozom, hogy miképpen kell megoldani ezeket a reformokat, nem a régi vármegyei autonómiát aka­rom eltávolítani, sem azokat az egyéneket, akik abba­ teljesen beleélték magukat, hanem inkább azt akarom, hogy ezek is beleilleszkedjenek a mai közéletbe. — A régi vármegyét az alkotmány bástyájának szokták nevezni és ez tényleg megvédi az országot a külállamok törekvéseivel szemben. Hazánk szoros közjogi alapon állott olyan nemzettel összekapcsolva, amelynek érdekei nem fedték a mi érdekeinket. Mi szűk határok között ugyan, de független országunk­ van. Ezt az országot nem a szövetséges államok, ha­nem az ország lakosságának bizonyos, rétege, ellep m mmásig . Pénteki

Next