Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

I 1922 Július 1. VILÁG Bethlen és Révay expozéja A nemzetgyűlés mai ülésén az elnök jelentette, hogy Pakott József, Nagy Ernő, Rakovszky István, Halter István (ceglédi), Bériy Gyula, gróf Apponyi Albert, Lukács György, Peidl Gyula (szegedi), Szeder Ferenc (hódmezővásárhelyi) és báró Urbán Péter mandátuma ellen petíciót adtak be. Bemutatta ezután Homonnay Tivadar budapesti mandátumát. Konsta­tálta végül az elnök, hogy Peidl Gyulának a szociálde­mokrata párt deklarációja fölolvasásánál joga volt ol­­­vasni, mert ez régi jogszokás a Házban. Ezután áttért a Ház az indemnitási törvényjavas­lat tárgyalására. A javaslatot Ivády Béla előadó ismer­tette. Hangsúlyozta, hogy a javaslat több olyan ren­delkezést tartalmaz, amelyek pénzügyi, jogbiztonsági és egyéb fontos kérdéseket oldanak meg. Kiemelte a for­galmi adó leszállítását és a kislakások építésére ki­bocsátandó jelzálogkölcsön kérdését. Ismertette végül azokat a korrekciókat, amelyeket a pénzügyi bizott­ság az eredeti javaslaton végzett. A javaslatot elfoga­dásra ajánlja. A miniszterelnök programam­adása Gróf Bethlen István miniszterelnök szólalt föl ez­után és hangsúlyozta, hogy bár programmot adni nem akar, egyes kijelentéseket azonban tartozik tenni. Ennek az országnak mindenekelőtt belső békére van szüksége. Minden társadalmi osztálynak egyformán arra kell törekednie, hogy egyedül az ország érdeké­ben dolgozzék. (Horváth Zoltán: Mert ölték meg a vá­lasztásokon a polgári ellenzéket.) Minden társadalmi osztálynak le kell mondania az osztályuralom gondo­latáról és ehhez önmérsékletet és önm­egtagadást kell mutatni. (Sándor Pál: Emiatt voltunk két évig de­­struktívok.) Egyik osztálynak sem szabad a terheket a másikra áthárítani. A kormány minden osztályt har­­monikus együttműködésre hív föl és ha ellentétek vannak, a kormány szívesen fölajánlja a közvetítést. Felekezeti békére is szükség van és a kormány e te­kintetben is erős kézzel kívánja fenntartani a törvé­nyek uralmát. A kormány kéri a Ház minden tagját, hogy nyújtsanak segítséget a pártok között való béke megoldásához. Az ellenzéket megilleti a kritika joga, a a kormányé ezzel szemben a nemzetgyűlés vezetésé­nek joga. A parlament munkaképességétől függ nem­zetünk jövője és a békebeli állapotokra való visszaté­rés. Fölsorolta azután a miniszterelnök azokat az in­tézkedéseket, amelyeket a kormány a kivételes hata­lom megszüntetésére vonatkozólag eddig tett. Amikor az internálásokról szólt, Peidl beszédére felelve, kije­lentette a miniszterelnök, hogy nem kapható arra, hogy a börtönök kapuit megnyissa. (Rupert Rezső: Gyilkosokat szabadon bocsátottak!) A börtönökben bí­­róilag elítélt emberek ülnek, különben is már kétszer adtak amnesztiát. (Fölkiáltások a szocialisták oldalán: Most Kállay Tibor pénzügyminiszter szólalt fel. Magyarországon m­a már — mondotta — senki sera vágyik már szenzációkra. Torkig vagyunk azzal, hogy történelmi időket élünk. (Felkiáltások : Kenyér kell!) Egyforma­ hétköznapoknak kell jönni. Gazdasági pro­gramozunk első pontja a kötött gazdálkodás fokoza­tos leépítése, ezért átvizsgáltuk újra az ellátatlanok kategóriáját és megszorítjuk azokra, akikről az állam­nak feltétl­enü­l gondoskodnia kell. A lakásrendelet is tovább megy a múlt év mérvénél. A teljes felszabadí­tást egyelőre nem eszközölhetjük. Természetes, hogy ezek a felszabadítások bizonyos áremelkedéssel jár­nak. A szegényebb embereket fel kell vérteznünk a gazdasági küzdelemre olyképpen, hogy mindenki a maga szellemi és testi munkája után­­megkapja azt, ami őt joggal megilleti. Itt is csak fokozatos teh­ét a haladás. A kormánynak tehát törekednie kell ama harmadik programmpont megvalósítására is, hogy minél több önálló független exisztenciát teremtsen és a meglévő exisztenciák megerősödéséről és vagyono­­sodásáról gondoskodjék. Az annyiszor hangoztatott többtermelést biztosí­tani kell. Fel kell venni a tárgyalásokat a bennünket környező államokkal, amire mi mindig hajlandóságot mutattunk és amire a genovai és egyéb tárgyalások után Irapot már több remény van. De kötelessége a kormánynak a termelés szolgálatába állítani egész adminisztrációját. A tisztviselő ne tekintse magát a termelés fölötti hatalom birtokosának, hanem iparkod­jék azokat a kérdéseket, amelyeket a termelők hozzá­juk juttatnak, megoldani. (úgy van, úgy van!) Az államháztartás egyensúlya és a külföldi kölcsön A magam részéről programmom gerincét az ál­lamháztartás egyensúlyának helyreállításában látom. Ez biztosítja egyedül, hogy valutánk további esése megszűnjék. Csak így kerülhetünk el újabb vagyon­­eltolódásokat, hasonlókat azokhoz, amelyek a háború alatt és után oly sok bajt okoztak az országban. Ez az első feltétele annak is, amit a miniszterelnök úr, mint a végleges szanálás lehetőségét hangoztatott, tudniillik a külföldi kölcsönnek. Mert világos, hogy olyan államnak, amely nem is igyekszik önmaga ál­lamháztartását rendbehozni és ezzel a külföldi kötele­zettségek rendezésére a szükséges eszközöket önmaga megszerezni, annak senki sem fog hitelezni és kölcsönt nyújtani. (Rupert Rezső : És amely állam üldözi az exisztenciákat.) Az 1921—22. évi mérleg 12—13 mil­liárd deficittel zárult. A jelen költségvetési év első felé­ben január 1-ig 6—7 milliárd deficit mutatkozott. Az év második felében ennél nagyobb összeggel fog emel­kedni a deficit, végeredményben azonban nem fog felülemelkedni azon az összegen, amit én még decem­berben 16 milliárdban jelöltem meg. Az első és fő feladat az állami bevételek fokozása. Ezzel tovább várni semmiképpen sem lehet. Minden­kinek be kell látnia, hogy vagy előre kell mennünk,­­ feltétlenül visszacsúszunk. Erre természetesen Mi isáA «.«ysEVBM «Man De nem hajtották végre! Drozdy Győző: Hiszen még az akasztott embereket is szabadon engedték!­ Arra sem hajlandó, hogy az emigránsoknak egyformán amnesztiát adjon. (Propper Sándor: Hol a kiengeszte­­lődést) Mindenki haza jöhet, amennyiben büntetendő cselekményt nem követett el. De nem lehet enyhébben megítélni azoknak a bűneit, akik elmenekültek, mint azokét, akik itthon maradtak. Az emigránsok bűneiket azzal tetézték, hogy külföldön rontották az ország hírnevét. (Farkas István : Csak a kurzusét !) A rends­kívüli hatalom leépítése terén tovább kell menni és a kormány e tekintetben csak négy hónapra kér fel­hatalmazást, amely idő alatt a törvényjavaslatok egész sorozatát terjeszti elő. Meg­van a garancia, hogy a kivételes hatalom hat hónapon belül teljesen megszű­nik. Egyébként, ha a mai ellenzék venné is át a kor­mányzást, már másnap kénytelen lenne a kivételes hatalom eszközeihez folyamodni, mert ma sok tekin­­tetben nehezebbek a viszonyok, mint a háború alatt voltak. A gazdasági kérdésekben a nemzetgyűlésnek az áldozatkészség legmesszebb határáig kell elmennie, a kormánynak pedig kötelessége mindent megtenni, hogy az ország részére külföldi kölcsönt biztosítson. Ez a nemzet reparációkat nem tud fizetni, mert azo­kat már a békekötéskor megfizette. Mégis a legvég­sőkig kell fokoznunk a nemzet áldozatkészségét, hogy elkerülhessük a legvégső pénzügyi összeomlást. Ezután áttért a miniszterelnök az alkotmányjogi kérdésekre és kijelentette, hogy vissza kell térni a kétkamarás rendszerre. Nem osztja azt a nézetet, hogy a főrendi­ház reformját nem lehet megoldani addig, amíg a választójog kérdése nincsen elintézve. (Drozdy Győző: Kenyér kell és nem főrendiház.) A nemzetgyűlés önzet­lenségének adná tanujdét, ha megosztaná hatalmát a főrendiházzal, amely ezer éven át bevált. (Gúnyos de­rültség az ellenzéken. Vázsonyi Vilmos: Árpád nem főrendekkel lovagolt be a vértekei szoroson. Rassay, Károly : Nem főrendiház, hanem kenyér kell a nép­nek. Rupert Rezső : Olvassa el a miniszterelnök urt báró Eötvös József könyveit.) Ezután a miniszterel­nök felolvasta a készenlévő és előkészület alatt álló törvényjavaslatok sorozatát. (Amikor a miniszterelnök befejezi felolvasását, Rakovszky István feléje kiált­ .A kiviteli engedélyek beszüntetéséről nem lesz törvény­javaslat ?) Majd ha a képviselő úr lesz a miniszterel­nök, akkor megszabhatja, hogy mely törvényjavasla­tokat akarja tárgyaltatni. (Rakovszky István : Az én fiam biztosan nem fog kiviteli engedélyt kapni!) Amikor a miniszterelnök a kultuszminisztérium­ban készülő javaslatokat olvassa, Fábián Béla közbe­kiált :­­• Mi lesz a numerus clausus-szal ? Erre a kérdésre nem kapott feleletet, amely nem odavaló, a másik mód a bevételek foko­zása. (Propper Sándor: Például a cigarettapapírral.) Azzal is. A kiadások csökkentésénél az első teendő volt a tisztviselők létszámának apasztása. A másik részben ennek a a kérdésnek az ellátás leépítése, a harmadik pedig minde­n, a háború alatti átvállalt illetmény átutalása a községekhez. Egész adórendszerünket át kell alakítani A bevételek fokozásánál elsősorban természetesen az egyenes adókra kell gondolnunk. A fogyasztási adókra nézve megjegyzem, hogy ezek az árakhoz vi­szonyúva ma nem súlyosabbak, mint a béke idején voltak, viszon­t kétségtelen, hogy ezek ma az állam­­háztartás főpillérei és ezen változtatni kell. Az egyel­­nes adókat fokozatosan és erőteljesen ki kell építeni. Egész adórendszerünket át kell alakítani, hogy egy­szerűbbé, könnyebbé és áttekinthetővé váljék. Bizto­sítani kell az egyforma megadóztatást. Fel kell emelni a hozadéki adókat minden vonatkozásban. Itt elsősorban a földbirtokadóra gondolok. Ez az utóbbi húsz év folyamán olyan alacsonyan állapíttatott meg, hogy ezt a megállapítást az idő már régen felül­múlta, különösen felülmúlta a koronának elértéktele­nedése folytán úgy, hogy ez a régi viszonyoknak és a régi megterhelésnek nem felel meg. Más alapra kell helyezkednünk és ez csak a búzaalap leh­et, amely biz­tosítja az adónak a piaci viszonyokhoz való igazodá­sát. Meg kell reformálni a többi hozadéki adókat is, noha ezek százalékosan vannak megállapítva és így követik a keresetek növekedését. Meg kell reformálni a társulati adókat is, amelyek ugyan szintén százalé­kosan és magasan vannak megállapítva, de az adó­alapok nincsenek kidolgozva, úgy hogy a magas adó­kulccsal tulajdonképpen semmit sem lehetett meg­fogni­ Három év alatt rendbe kell hoznunk államháztartásunkat Három-öt év alatt helyre kell állítanunk államház­tartásunkat, különben lehetetlen helyzetbe kerülünk. Két irányzat van, akik bizonyos fokig e reformok megvalósítása ellen foglalnak állást. Egyik azoknak a csoportja, akik jól érzik magukat a romló, leeső valuta mellett, akik azt hiszik, hogy megtarthatják a maguk nagyobb jövedelmét a jövőben is munka nél­kül. Ez a sikerek és hasonló exisztenciák nagyobb cso­portja. Van azonban egy másik csoport is, amely cso­dálatosképpen éppen a kapitalizmus képviselőinek a csoportja, akik azt hiszik, ha nem is mutatnak áldo­zatkészséget, megőrizhetik pozíciójukat és nem fenye­geti őket a változás veszedelme. Ezt láttuk a földbir­tokreform végrehajtásánál is. Ez az intenció másutt is megnyilvánul, de figyelmeztetnem kell mindenkit, hogy megfelelő áldozatkészség és az eszközök rendelkezésre bocsájtása nélkül feltétlenül visszafelé megyünk, mert, ha államháztartásunkat három esztendő alatt rendbe nem hozzuk, elérjük vagy a bolsevizmust vagy leg­alább­is az államcsődöt. (Zajos helyeslés minden ol­­dali volt A reparációk kérdésében adott álláspontom, hogy, a magyar nemzet reparációt nem tud fizetni. Enné­­ fogva nem is lehet reparációt tőlünk követelni. Amit belső rendezés szempontjából teszünk, az nem jelenti a nemzeti vagyon kisebbítését, de amit reparációként veszünk el a nemzeti vagyonból, egészen más jelentő­séggel bír. Teljesen lehetetlen, hogy az állam a háború előtti államadósságok terhét és a háború alatt felsza­porodott hátralékokat is megfizesse. Különben is a reparáció kérdése teljesen háborús mentalitásból ke­letkezett. Végül abban az esetben is, ha ez a belátás nem következne be, amire számítunk, még mindig kedvezőbb helyzetben vagyunk, ha belső rendet t­­­remtünk. Remélem, hogy ez a belátás úrrá lesz Ma­gyarországon is a lelkeken. Remélem azt is, hogy egyet­értünk e cél elérésében és az idevezető utak külön­bözősége nem választ el bennünket Megerősít engen, ebben a hitben a szociáldemokratáknak a nemzetgyű­lésen felolvasott deklarációja. Azt kívánom leszögezni, hogy a szociáldemokraták is megtalálták Magyaror­szágon ezeréves őseiket. A jövőre nézve nagy hivatása lesz annak, hogy szükségét érzik a szocialisták is, hogy­ kapcsolatot keressenek az ezeréves Magyarországgá. A magyar eszme diadalát látom ebben, Friedrich nem politizál­­. A vita első szónoka a miniszterek­ után Friedrich­ István volt. Amíg a gazdasági kérdések meg nincse­­nek oldva, addig egyéb kérdések megoldásáról szól sem lehet. Gazdasági harcban fogjuk elérni integritá­sunkat, a konszolidációt és a békét Ha konszolidációt akarunk, akkor ebben a ragyogó palotában először, ha kenyérkérdéssel kell foglalkoznunk. A kormány ad­­jon mindenkinek munkaalkalmat. Nem a budapesti palotákban fog eldőlni a nemzet jövője, hanem a kő falusi házakban, a budapesti bérházakban és a a fő­város perifériáinak nyomortanyáin. Azt az elhatározá­sát, hogy a jövőben gazdasági kérdésekkel akar fog­­lalkozni, a sajtó egy része úgy állította be, hogy ő a kormánnyal akar békülni. Öt választót, mint ellenzéki képviselőt küldték ide, de nem azért, hogy mindent ellenezzen, hanem csak azt, amit nem tart nemzetei érdekében levőnek. Gazdasági téren fel akarja ölelni az onnan lemaradt szegény társadalmat. (Kitajka Lajos: Szóval felekezeti alapon. Esztergályos János­­ Zalaegerszeg fenntartását kívánja.) A gazdasági élet protekciót nem bir el. A könnyebb fajsúlyú ember­ a gazdasági élet mint luftballont veti ki magából (őr­­gróf Pallavicini György: Csak nem Brekire gondol­­, Lingauer Albin : Luftballon magyarul hólyagot jelent.) Foglalkozik a szocialisták deklarációjával. A szoci­alisták nem képviselik az összmunkásságot, hanem­ csak a szociáldemokrata munkásságot. Örömmel vettem a szocialistáknak a békeszerződésre vonatkozó kijelen­téseit, azt a részt azonban, amelyben azt mondják, hogy kerülni akarnak az ország érdekében minden­ céltalan és kalandos vállalkozást, homályosnak tartja- Ha van Európában állam és nép, amelynek jogában­ áll még egyszer lesújtani öklével, az a magyar, nép. A hullarablók, az orgazdák ma is közöttünk járnak és bárgyún kutatnak a kapanyél után, mert azt hal­lották, hogy Magyarországon néha a kapanyél is el szokott sülni. Zalaegerszegről kijelenti, hogy jogállam­­ban ilyen intézmény fenntartása lehetetlen és az irt-s témáitok legnagyobb része ártatlanul szenved. (Rupert Rezső! A siketnémákat becsukták izgatásért.) Rassay, a minap azt mondta, hogy itt reakciós tendenciák ke­rülnek felszínre és ő reakciós vizekre evezett. Neki nincsenek reakciós szándékai, mert tudja, hogy a reakció segíti elő legjobban a destrukciót és a tömet­tek­nek a szélső bal felé tódulását. Ő nem ment a reakciós vizekre, de Rassay ment messzebbre a kelle­ténél. Amiért ő ellenzéki hangját mérsékelte, még némi reakciós. Azután gazdasági kérdésekről beszélt. Van egy határ, amelyen túl már nem is érdemes a bankó­prést igénybe venni és úgy látja, hogy ehhez a ha­tárhoz rohamosan közeledünk. A gazdasági munka megindítását sürgeti és ha már milliárdszámra kerül forgalomba a bitangbankó, akkor abból pár milliárdot produktív munkára kell felhasználni. Nemcsak pénz­ügyi, hanem gazdasági programmra is szükség van é­s azt hiszi, jó lenne a három gazdasági minisztert egy szobába összeültetni, mint a pápaválasztásnál szokás, és addig ki nem engedni, amíg nem hoznak új és jót gazdasági programmot. A földadó emelése még a főt rendiház reformjánál is sürgősebb. A pénzügyminisz­ter elmondta, hogy 10—15.000 tisztviselőt bocsát el az állam. (Szilágyi Lajos: Azokat, akik az ellenzékre szavaztak.) Erre szükség van, de nehéz lesz keresztül­vinni, mert nincs általános gazdasági program, és így nem tudják elhelyezkedésüket biztosítani. A lak­bérek és a boltbérek felemelése újabb drágh­angot fog hozni. Itt is az a hiba, hogy nem apránként csinálták, hanem most egyszerre jönnek vele, mikor körmünkre égett a dolog. Hosszan beszél azután a tisztviselők természetben való ellátása ellen, majd azt fejtegeti, hogy minél későbbre tolják ki a gazdasági kérdések megoldását, annál rosszabb helyzetet teremtenek. A­ javaslatot politikai részei miatt nem fogadja el. Az ülés utolsó szónoka Temesváry Imre volt, aki az útépítésekkel és a gazdasági cselédek helyzetével foglalkozott. Azt kívánja, hogy a fölösleges lisztet min­denki szabadon, engedély nélkül szállíthassa ki Kéri a pénzügyminisztert, hogy a cukor, árát mérsékelj«, új javaslatot elfogadja. A holnapi ülés napirendjének megállapítása utált az ülés véget ért. ———««««—«♦*«•— »««««MiMati A pénzügyminiszter a gazdasági újjáépítésről A szász rendőrminiszter rendeletet bocsátott ki, amely az automobilok forgalmát szabályozza. Eszerint vasárnap dél­utánokon a sétáló és kiránduló közönség testti épségére való tekintettel a rendőrség az automo­­bilforgalmat szigorú korlátozásoknak vetette alá. Szombat

Next