Világ, 1922. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-27 / 219. szám

SzerkesztSség érl UadóHiatal: Andr&esy* ■ot «. Telefon 68—00, 81—90. Elfifk­etért ink MagyarorszáfSMUt: Havi 200, V* M 680 K. Kt­lföldön postóval együtt havi 200, V*évi 1120 K. A .VILÁG* megjárna: tét» kivételnTel mindennap. Egye» szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudva­rokon hétkömnap 10 korona, vasár- ég ünnepnapon 15 korona. Ausztriában 600 korona. Jugoszláviában köznap 2 dinár, vasár- és ünnepnap Sy» dinár. XIII. évfolyam £&yes szám ára 10 korona ^ÉpEL Mr Iff fef! MM Mf Pl ~ M Jl& feft ^WSi ^pmm H m j$ M%m^,m%w§k m& imk iftiilih-IHrdetések felveiemer Ounapest a V­ILÁK­ kiadóhivatalában, Blockner Blau J.f Bokor, Benkó és Társa, Gyón és Nagy, Hansenntein és Vogler BT., Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwan József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, : M. Dukes* Nachfolger, Rudolf Mosse.; Berlinben :Ala* Krau*enatrassa 8V—B9A­­ Budapest, SZERDA 1922 szeptember 219-ik szám Vi-ei'i­­ •• A gulyás 0, volt egyszer ...­ ................... Volt egyszer egy bíbortenger, bíbor hullámokkal és vörös sziklák voltak benne és sárga szigetek és gőzölgő párák szállottak fel a tengerből, illatos párák, mámorító fűszerekkel, amelyek betöltötték a leve­gőt, és olyan volt, ha összevegyültek a lehelettel, mintha Meseország tündérei főzték volna aranylom­bikban és gyémántkanállal. Volt egyszer egy bíbor­­tenger, nem is egy bíbortenger, hanem sok-sok, min­den embernek volt egy ilyen tengere, ha egy kicsit dolgozott érette. Egy kis verejték is kellett ennek a tengernek a vizéhez, nem is sós verejték, nem is könyv­csepp, csak a munkának édes verejtéke és odaülhe­tett minden ember a bibortengere mellé és az illatos párák neki gőzölögtek .,, Volt egyszer, volt, aztán jött az­­égszakadás, a földindulás — a fejünkön egy koppanás —, jött a nagy özönvíz, új sötét részes hullámok jöttenek és tornyosuljanak minden tengerek fölé, és ez a rette­netes áradás elvitte a bíbortengert, elvitte a sok kis bíbortengert, elvitte mindazt, amiből a tengerek lesz­nek. Először is elvitte a tengerből a kis vörös sziklá­kat, amelyek benne voltanak, aztán elvitte a kis sárga szigeteket, aztán elvitte a bíborszint és végtére is nenn maradt meg belőle más, csak a szürke közönsé­ges víz, sós tengervíz, könnyek özönvize. A kis bíbor­­tengereket úgy hívták, hogy gulyás és ebben voltak a Ioa vörös hússziklák és a kis sárga burgonyaszigetek, öt bíborpaprika fűszeresítette vizét és ízes gyümölcs, a hagyma, illatozta meg az egészet. De jött a mészá­ros és mondotta volt! elég volt a húsból, nagyon drága már az élőállat és drága a takar­mány és a gazdák inkább külföldre adják a marhát és minden lépésnél fizetni kell for­galmi adót, és jött a mészáros és eltűnt a húsa a gulyásnak, elöntötte a rettenetes hullám, a drágaság, kis a messze Nyírség drága tájain, ahol a sárga pity­pang, a százszorszép és a piros pipacs virágainak minden pompájánál színesebben virít a burgonya, megszólalt a dús és gazdag föld és mondotta volt, hogy nem adhatja többé olcsón a burgonyát, neki is többe van és drága a fuvar, és sokért szállít a vasút és nagy a költség és sok a forgalmi adó és a krumpliból, szerény gyümölcsből, jámbor tótok elede­léből, amelyet azért hozott Drake Ferenc Európába, hogy a szegényeknek adja, a dúsak gyömölcse lett És ott, a Maros és Tisza szögében, ahol a folyó iszapja olyan fogékonnyá tette a földet, mint Egyiptom földje, ha lemegy róla a Nílus vize, ott, ahol tulnan terem a hagyma és innét a paprika, ott is fellázadt a föld és mondotta volt: elég nekem a gulyás uralmából, nem adom többé illataimat arra, hogy bíbortenger fes­téke és párájának ízesítője legyen. És a hagyma, amely egykoron Meseországban még csak úgy hevert a piacokon a kofák sátrának sarkában és a paprika, fűszeres festéke olcsó eledeleknek, Lucullusok lako­máinak ízesítője jön. És jött a zsír, jött, körülnézett, látott és győzött, látta a többi árakat és győzedelmes­­kedve, mindnek fölébe került — és a gulyásból nem maradt más, csak a víz, könnyek sós vize, amelynek eltűnt a forrósága is, mert ezerszáz korona a tűzifa és ki tudja már forralni a vizet, amely amúgy is el­illan, mert lyukas ma már minden fazék és ki tud venni fazekat ? Szerény és csöndes étel volt a gulyás, kispolgár az ételek gazdag sorában, de bőséges és tápláló­s déltájt, ha vágytál reá, habzó sörrel és ke­nyérrel, husz krajcárt kért érte a főpincér, megkö­szönvén borravalóját is, amely két súlyos bronzdarab­ként csengett. Ma száz forint a gulyás a vendéglőben, s szinte annyi otthon, száz forint, de megáll-e a szám, ha nekilendül, hogy gyorsabban kússzon a magasságokba, mint báró Münchhausen csodababja, amely pedig egészen a holdig fölért.. Egyszer volt egy Meseország, tejben-mézben fürdő Kánaán, kimeríthetetlen és örök termékenységű sík­ság, ahol ég és föld összeszövetkeztek, hogy dús le­gyen a termés, izmos a fű­ és bőségben növekvő a marha. Gazdasági tudósok szigorú számadatokkal szeretik igazolni, hogy ez a föld így meg úgy nem alkalmas a tőbbtermelésre, zordon számadatokkal igyekeznek e gyönyörű föld bő szépségeit elhomályo­sítani, de ez a föld mégis terem, a Dunántúl acélos búzát ad, nagy síkokon legelésznek a marhák, a Nyír szürke talajában szaporán ül a burgonya, Makót körülkoszorúzza a hagyma, Szeged malmai őrlik a rózsapaprikát, a­miért mégis, hogy a Mese­országban legenda lett a hús, álom lett a liszt és sze­gény em­berek úgy gondolnak a hagyma illatára, mintha az ámbra szaga volna, amelyet messze Arábia tereiről hoznának ide teveháton. Igaz, vannak gazda­sági törvényszerűségek, igaz, vannak szavak, amelye­ket meg kellett tanulnunk régi és megszokott igék helyetti világpa­ritás, árfolyam, kiviteli illeték, kül­kereskedelmi mérleg, inflációs veszedelem — mondjuk ekkor, amikor régen ezt mondottuk: pörköltcsirke, paprikáshal, túróspalacsinta, — igaz, vannak, nagy hullámverései a nagy világszomoruságnak, igaz, Ausztria válsággal, küzd, Németország pénze is rom­lik, de Ausztria síkján nem terem meg fa búza és a német mezőgazdaság nem tudja táplálni az országot. A tatárjárás után egy esztendőre, amikor tűzzel-vas­­sal égették föl az országot, amikor Dzsingisz kán ha­dai lobogós kopjak alatt legázolták a vetéseket és földúlták a városokat, egy esztendőre a pusztulás után újra zöldelt a búza a Tisza mentén és magasba szökkent a zab a mohi síkon. Mohács után, amikor török pusztította és rabolta az országot, la Hortobágy délibábja marhák bő dandárjára ragyogott és a sze­gedi halászok ladikjai bőven megtellettek a Tisza e®«e*eo»ce.oe®eeoceii«»«o*eoo®seo. határai. Horto­mgyi sikján mi* is legelészik a gulya, a Duna és Tisza bőséges vidékeket öntöznek és a Balaton vizének királynője ma is a fogas. A nap ma is virágoztatja a Nyírben a krumplit és a hagyma nem vándorolt ki Makó homokjából. Ha van ország a világon, ahol nem szabadna éheznie senkinek, ahol a kenyér nem lehet gond, csak a munka gyü­mölcse: ez az ország az. A kis bíbortengereknek ma is hullámozniok kellene és ízes párálatoknak most is föl kellene szállaniok a jó emberek leheletéhez. Ma is, mint egyszer, amikor még az ország életének hullámos óceánján volt egy-két hajó, amelyik tudta, hogy hová megy s amikor még a hajót bátor evező­sök vitték előre, Tantalusok lettek ez ország lakói, fölöttük a bőség szaruja, roskadozó, terített asztal és mi Lázárok vagyunk a dúsok lakomáján. (bj.) ♦ao.ha Október lisziaSzilikia üll össze a török­ UtikHimen­­ ­Londonból jelentik. A­ Törökországgal való békefeltételek megállapítására valószínűleg októ­ber huszonötödikén már összeül a konferencia. Angol mértékadó körök jelentik, hogy bármely város alkalmas a konferencia megtartására, még Kis-Ázsia valamelyik városa, esetleg Konstantiná­poly is. Lloyd George nem vesz részt a konferen­cián. Konstantinápolyi jelentés szerint Kemal pasa hajlandó megjelenni a konferencián a kö­­vetkező három feltétel mellett: 1. Az angol csapa­tok elszállítása. 2. A kemalista csapatok rögtöni bevonulása Tráciába. 3. Oroszország bevonása a konferenciába. Venizelosz vezetésével védeni akarja Tráciát Görögország A londoni lapok tudósítóinak jelentése sze­rint a görög közvélemény egyhangúlag azon az elhatározáson van, hogy a hatalmak döntésére való tekintet nélkül küzdeni fog Tráciáért. Azt állítják, hogy 250.000 főnyi hadsereget tudnak Tráciába küldeni. Az 1923. évi korosztályhoz tar­tozó 50.000 embert október 24-ére behívják. Katonai körökben kijelentik, hogy ha csak a szövetségesek be nem avatkoznak, a görög hajó­raj megakadályozhatja Kemal átkelését. Általá­ban azt hiszik, hogy Venizelosz az egyetlen em­­­ber, aki a mostani kétségbeesett helyzetet meg­mentheti. A minisztertanács állítólag ma azt a tervet is megvitatja, hogy Venizeloszt küldjék Görögország képviselőjeként az értekezletre. A Newyork Herald konstantinápolyi jelen­tése szerint tegnap délután megnyitották a szö­vetséges főmegbízottak konferenciáját, amelyet a török—görög fegyverszünet ügyében hívtak össze. A konferencián Bristol amerikai ellentengernagy mint szemlélő volt jelen. A konferencia, amely az ellenségeskedés azonnali megszüntetését fogja kö­vetelni, még többször összeül és a törökök és a görögök képviselőit is meg fogja hallgatni. A prágai Narodny Listy értesülése szerint a belgrádi lapok éles kampányt kezdtek a francia politika ellen, amely Tráciát a Maricáig Török­országnak akarja juttatni. Politikai körökben úgy hírlik, hogy 30.000 főnyi jugoszláv katonaságot máris Macedóniába szállítottak. Sándor király éjjel Belgrádba érkezett. A jugoszláv fővárosban tartózkodik a görög közlekedésügyi miniszter is, állítólag azzal a megbízással, hogy Jugoszláviá­nak a katonai támogatás céljaira felajánlja az északi görög vasutakat. Az Havas­ ügynökség athéni jelentése szerint a minisztertanács legutóbbi ülései meglehetősen iz­galmas lefolyásúak voltak. A miniszterek végül megegyeztek abban, hogy Venizeloszhoz család­jának egyik tagja útján azt a kérdést intézik, vájjon a közeli Kelet kérdéseire vonatkozó diplomá­ciai tárgyalásoknál elvállalja-e Görögország képvi­seletét. Nem tartják valószínűnek, hogy, Venizelosz ezt a megbízást elfogadja. A Chicago Tribune athéni jelentése szerint a görög kormány a Franciaországban tartózkodó Venizeloszt felszólította, hogy hazafiságból álljon rendelkezésére a hazának, amely most veszélyben forog. Azok a miniszterek, akik eddig a volt mi­niszterelnök ellenségeihez tartoztak, kijelentették, hogy a régi viszálykodást elfelejtik és arra kérik Venizeloszt, hogy állítsa helyre a szent egységet. Athéni Havas-j­elentés szerint a legutóbbi mi­nisztertanácsi ülések meglehetősen mozgalmas le­folyásúak voltak. Végül abban állapodtak meg a miniszterek, hogy Venizelosztól rokona, Chari­­ladasz, utján megtudakolják, hajlandó-e hazáját a közel- Keletről folytatandó diplomáciai tárgya­lásokon képviselni. Egyáltalában nem valószínű, hogy a volt miniszterelnök erre hajlandó lesz. A Temps athéni jelentése szerint Chariladész a mi­nisztertanács indítványát elutasította. Ilyen körül­mények között felvetődik a király lemondásának kérdése. A Reuter-iroda jelentése szerint viszont el­határozták, hogy Venizelosznak semmiféle hivata­los megbízást nem adnak. A miniszterelnök tár­gyalt a királlyal a helyzetről és azután megláto­gatta az angol követet. A békekonferencia görög delegációjának vezetője valószínűleg a miniszter­elnök lesz. A Temps a görögországi helyzetről ezt írja: A görög nép valóban kétségbeeshetik Konstantin személyi politikájának eredményei és a zseniális Venizelosz teremtette Nagy-Görögország összeom­lása miatt. A minisztertanács permanenciában van, de nem képes magát arra elszánni, hogy a hely­zettel nyíltan szembe nézzen. Gunarisz és Sztratosz még megkísérlik, hogy a kabinetet követeléseik el­fogadására rábírják, a közvélemény azonban Konstantin király lemondását és azt követeli, hogy Venizelosz legyen Görögország képviselője a békekonferencián. Bármily valószínűtlenül hang­zik is, Konstantin király környezete még nem mondott le a reményről, hogy a helyzetet ismét javakra fordítják és bizonyos befolyásos elemek­nek azt az eszmét tulajdonítják, hogy Görögor­szág, ha lehet, fegyveres kézzel védelmezze meg kelet-tráciai helyzetét.­­ Athénból jelentik: "A kormány ma Illést tar­tott. Minthogy eddig csupán formai bejelentést kapott azokról a feltételekről, melyeket Kemal pasának küldtek, ennélfogva nem fog addig vá­laszolni és állást foglalni a kormány, míg Reryi válasza nem válik ismertté, ül. , , ' f ! Kemal folytatja előnyomulását Londonból jelentik. A Simirnában lévő an­gol admirális utasítást kapott arra, hogy közvet­len érintkezésbe lépjen Musztafa Kemal pasával és hívja fel figyelmét arra, hogy Csónaknál török lovasság megsértette a semleges zónát. Az általá­nos vélemény az, hogy a török lovasság csupán oly módon vonult fel a semleges területre, hogy nagy távolságban tartózkodott a török főhadi­szállástól. Az incidensnek nem tulajdonítnak túlságos jelentőséget, mivel nyilvánvalónak vélik, hogy ez az akció a török főhadiszállás intenciói­nak ellenére történt. Konstantinápolyi angol jelentések szerint ke­­malista körökben kijelentik, hogy a szövetsége­sek jegyzékében foglalt javaslatok nem kielégí­­tőek. Entepte-körü­kben ezért Kemal előny­omulá­­sával számolnak, ns/ _ Kemal pasa hír szerint ragaszkodik ahhoz, hogy csapatait átküldi a Márvány-tengeren és megszállja velük Tráciát. Álláspontja az, hogy Tráciát a békekonferencia megkezdése előtt kell Törökországnak átadni. Követeli továbbá, hogy az angolok még a konferencia megkezdése előtt szüntessék be további erősítések küldését. Szint­úgy követelik, hogy Szovjet-Oroszország is részt­­vehessen a békekonferencián. Ezt a követelést Moszkva felől is nyomatékosan hangsúlyozzák, Franciaország azonban szembeszáll vele, mert Oroszország részvételének megengedésében a szovjet kormány hivatalos elismerését látják. A Matin jelenti Londonból, hogy a szövetség­­esek között Párisban létrejött megállapodás elle­nére a helyzetet komolynak tartják, ami abból is kitűnik, hogy az angol koriifáfty­a keletre „sáli

Next