Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-19 / 186. szám

t Vasanna. koz forgalomba és tizenegyezer munkást és tisztviselőt foglalkoztat. Star Kereskedelmi Részvénytársaság (Kál­­m­án utca 15.) a precíz teljesítményeiről híres Sós és Kert gépgyárban készült golyós-csap­­ágyas gépeit, fűrészeket, gyalukat, maró-, egy­szerű és összetett gépeket állít ki, melyek fé­nyesen dokumentálják azt a jelentős térhódí­tást, amellyel a magyar vállalkozások prak­tikus és megbízható gyártmányaikkal nemcsak a belföldi, de a külföldi piacokon is elértek. A vállalat pavilionja előtt őszinte elismeréssel tartott pihenőt a kiállítás előkelő közönsége. Süllős és Kiss mechanikai műsszerüzem, Ne­falejts ucca 17., új rendszerű vetítőgépét mu­tatja be, amely egyszerűsége révén bárki által szakismeret nélkül is könnyen kezelhető. Igen érdekes a vetítőgépeknél annyira fontos Máltai kereszt- és képállító szerkezet tökéletesen funkcionáló új rendszerű megoldása. Stisdhler Mihály Sodronyszt­vet-, Fonat- és Vasárugyár Részvénytársaság pavillonja, ame­lyet a kiállítási csarnok kellős közepén állí­tottak fel, általános feltűnést keltett. A csopor­­tozat architektonikus elrendezés keretében, festményekkel illusztrálva vonultatja fel a több m­­i­félszázados vállalat gyártmányait, a gyár ü..l­étén húzott különböző kivitelű és rendeltetésű drótokat, mindenfajta sodrony­­fonatokat és szöveteket, diszkerítéseket és egyéb drótárukat. A régi, előkelő cég méltóan reprezentálja a kiállításon a speciális vasipar hazai fejlődését Titánia Fém- és Trér ár­ügy­ár Részvénytárla­itól. Művészi csínnal fölépített pavillonja a kiál­lítás­­ egyik legszebb látványossága. Különösen hatásos a kések és zsebkések ornamentális el­helyezése, ami a kiállítás látogatóit percekre megállítja a csoportozat előtt. A konyha- és zsebkésekből összeállított magyar címer, vala­mint a gyár iparművészet érdekességű véd­jegyei nagyban fokozzák az expozíció hatását. A gyár a Magyar—Német Bank Részvénytársa­ság érdekkörébe tartozik és a Soroksári út 21. szám alatti telkén most­ szerelik fel a legm­oder­­nebb követelményeknek megfelelően. Gyártmá­nyai nemcsak egyenrangúak a hasonló külföldi produktumokkal, de felül is múlják azokat, ami a vállalat számára messzemenő export­­lehetőségek­et biztosít. A gyár a világ minden részéből máris annyi megrendeléssel van el­látva, hogy már most háromszáz munkást fog­lalkoztat. A fiatal cég rohamos fejlődésének fő­­tényezője Löwe Dezső vezérigazgató, akinek szakavatott irányítása mellett szerez dicsőséget és hírnevet a magyar iparnak. József főherceg megszólítással tüntette ki Löwe vezérigazgatót és figyelemmel hallgatta szakszerű magyará­zatait. Takács Oszkár Vasáru Részvénytársaság, VI.,­ Horn Ede ucca 10. sz., egyike a legismer­tebb vállalatoknak, mely huszonhárom év munkás emlééíijéről számol be a kiállításon. A cég honosította meg hazánkban a háztartási és apró vasáru gyártását, ami e téren lassan­­kint teljesen kiszorította az importot. József főherceg a cég ügyvezető-igazgatójának, Ta­kács Oszkárnak teljes megelégedését fejezte ki. Unitas Automobil Ipar Részvénytársaság (V., Zápolya utca 13. szám), amelyet két év előtt a vasipari kiállításon aranyéremmel tüntettek ki, a ma megnyílt kiállításon szintén a legma­gasabb igényeket kielégítő csoportozattal sze­repel, amit valószínűleg ezúttal is méltányolni fognak. Nem tudjuk, várjon a gyönyörű szép, saját gyártmányú automobilt, a kiállított ka­rosszériákat, vagy a motorok sokféleségét cso­dáljuk-e meg. Valamennyi gépet a vállalat sa­ját telepein állította elő, Welsh M. Adolf és Fia fehérjömöntőde f.a fémkereskedés (Csengery ucca 65.) speciális készítményeivel, csapágyfémeivel, mindennemű ötvözeteivel, finomított ólomtömbökkel és ru­dakkal vesz részt a kiállításon. A céget 1860- ban alapították és ma Magyarország egyik legrégibb öntödéje. Szakkörökben általánosan és előnyösen ismert gyártmánya nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacokon is a legkere­settebb cikkek közé tartoznak. A kiállítás meg­nyitásakor az idegenből ideözönlött vásárlók is számos megrendeléssel honorálták a cég készítményeinek jóhírét. A szabadalmazott Zephir légfűtése­ folyton­­égő, fatüzelésű kályhákkal ismét találkozunk a kiállításon. Úgyszólván fogalommá váltak a Zephir-kályhák rendkívül előnyös szerkezetük­nél fogva. A tél beálltával súlyos problémát lesz hivatva megoldani, mert pár darab fával egész lakosztályokat füt át. A fenti kályha Héber Sándor kályhagyáros (VI., Vilmos csá­szár út 39.) találmánya, mely cég rövid három év leforgása alatt már a tízezredik kályhát hozza rövidesen forgalomba. Ziska József utóda Mérleggyár, Eötvös utca 19. Gabonaminőségű fajsúly mérlege­ivel, kézi, hajó- és lilás­ raktárak részére készült gabona­­mintahúzókkal, továbbá hengermalnyi rend­szerű tizedes mérlegeivel kelti fel a szakkörök érdeklődését. A vállalat 1872 óta játszik tekin­télyes szerepet hazai vasiparunkban. Kadosa Dezső rajtasztalos (Tömő ucca 8.), kiállít görög császárkori ebédlőt diófából, gaz­dag barakásokkal, a görög mitológia tárgy­köréből. A céggel már többször találkoztunk kiállításokon és ezúttal is azt bizonyítja, hogy külföldi tanulmányútjain szerzett tapasztalat­ból elsőrangú műbútorokat állít elő saját gyá­rában. Keleti szőnyegszövő részvénytársaság (Ba­ross ucca 103.) lovag Hinsenfeld Olló igazgató rendezésében mutatja be a XIV. század stílu­sában készült imaszőnyegeit, amelyek a leg­finomabb angol anyagokból készültek. József főherceg elismerését fejezte ki a cég értékes működése fölött. • Mérő és Gal­bics, VIII., Kisfaludy ucca 3.­­ kiállításon egyetlen reprezentatív konyha­­berendezés van ,kiállítva újszerű összeállítással, masszív minőségű, művészies bútor. József fő­herceg Mérő társtulajdonost megszólításáva­ tüntette ki. VILÁG SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET A színháza­* vasárnapi műsora: FŐVÁROSI OPERETT: A karom grácia (8). KIRÁLY: A sárga kabát (V18). BUDAI SZÍNKÖR: Délután: Pecz Gyer (3), este: Tangókirálynő (Ve8). MAGYAR: Kov­ácsné (­8). VíG: Zsivány (8). BELVÁROSI: Sári bíró (Vt8). ANDRÁSSY ÚTI: Cirkusz, Pajkos grízestek stb. (V19). RENAISSANCE: Végállomás (8). BUDAPESTI: Mindenki kész! (d. u. V-1, este 8). SZIGET-SZÍNPAD: Fáraó metresszé, A nevelő úr, Főnyeremény (9). A vörös malom ez a címe Molnár Ferenc új színjátékának, amely a Magyar Színház első bemutatója lesz az idén, és a színház már keedden meg­kezdi a próbákat. Molnár Ferenc színmű­veinek bemutatóját idestova húsz év óta a főszezonre tartogatják a színházak, nem csupán Budapesten, és így elég váratlanul érkezik az a hír, hogy ezúttal az új Molnár lesz a Magyar Színház első premierje. A vörös malom megírását alig két hét előtt fejezte be­ Molnár Ferenc Tahiban, és kedden már próbálják a friss kéziratot... A vörös malomban ugyanis lassanként do­mináns jelentőségűvé növekedett a női ve­­zetőszerep, és így ezt a szerepet Darvas Lili fogja eljátszani, akinek hajója november harmadikán indul New­ York felé. Hiszen más megoldásról nem lehetett szó, mint arról,, hogy az Égi és földi szerelem honfi­jával kerüljön színre, ebben az igen gazdag, rendkívül súlyos fiatal nő-szerepben A vörös malom. Molnár Ferenc új színművét tehát a premier napjától fogva játszani fogják minden este, minden vasárnap délután, sőt valószínűleg hetenként egyszer egy hétköz­nap délután is, és így eljuthat .A vörös malom a negyvenedik, vagy az ötvenedik előadáshoz, aszerint, amint előbb vagy ké­sőbb érnek meg a próbák odáig, hogy a Magyar Színház kitűzheti a premiert. De Molnár Ferenc budapesti publikumának így is csak kisebbik fele nézheti meg A vö­rös malom előadásait, és egyelőre az a terv, hogy az előadásokat a jövő év tavaszának vége felé fogják folytatni, ha addig Darvas Lili viszaérkeznék New-Yorkból. Molnár Ferenc, új színművében méltóan fog elbúcsúzni Budapesttől Darvas Lili, és Molnár Ferenc sokszínű nőalakja minden színének felcsillanásával fog a közönség elé lépni. .. Ez­ a reprezentatív színrehozatal Molnár Ferenccel szemben kötelesség azért is, mert a Molnár-premierek már az évek sora óta nemzetközi színházi események, amelyekre az egész európai és amerikai színházi világ elküldi képviselőit, tehát a külföld elsősorban a Molnár-premierekből kap képet a magyar színházi kultúráról. Darvas Lili partnere A vörös malom­ban Somlay Artúr lesz, azonkívül igen súlyos és jelentős férfiszerep fog még jutni Geller­ Lajosnak, aki felfedezi a vörös malmot , és vezeti a kísérleteket találmányának al­kalmazásánál. Rajtuk kívül nagyobb sze­repe lesz Péchey Blankának és Tarrtay Er­nőnek. A színházzal, a művészekkel és a közön­séggel szemben egészen kivételes követelmé­nyeket állít fel .4 vörös malom. Újszerű Molnár Ferenc színművének felépítése is, hiszen mindössze egy előjátékra és azután egyetlen hosszú felvonásra tagozódik a hu­szonkilenc kép. A képek gyors váltakozása új feladatok elé állítja a színpadi technikát, de ezeket a feladatokat már megoldotta­­ Molnár Ferenc, aki tudvalevőleg a kicsi­nyekben is nagy, és van olyan mester­embere­ a színpadnak, amilyen művésze a drámaírásnak. .4 sok újszerűség A vörös malom külsőségeiben nem az effektusok fo­kozásának célját szolgálja, hanem a költői probléma és a költői formaadás újszerűsé­gének következménye. Magyarországon rit­kán történik meg, hogy egy írói tehetség sikeresen tudja leküzdeni a hanyatlás ve­szélyét , és minél csillogóbbak a magyar írói tehetségek, annál rövidebb ideig szo­kott tartani a csillogás. Molnár Ferenc a nagy kivétel a szabály alól, hiszen olyan gazdag igézete csak kevés volt a magyar irodalomnak, mint a fiatal Molnár Ferenc, és Molnár tehetsége soha nem állott meg, soha nem stagnált, soha nem vívta a nehéz harcot a lejtőre­ jutással, hanem egyenletes lépésekkel ment felfelé a fejlődés meredek és tiszta útján. Párizs legirodalmibb és leg­modernebb színházigazgatója, Ibsen­ Mae­­terlinck és Shaw francia apostola, Antoine az Aumanité-ban írt tárcát a Liliom pre­mierje után, a modern dráma történetének forradalmi jelentőségű eseményévé rang­­sorozta ezt a külvárosi legendát, és arra hizlalta az „elserkélyesedett“ francia dráma­írást, hogy merítsen felfrissülést, új impul­zusokat, művészi lendületet Molnár Ferenc színművéből!... A Liliom színházi forrada­lom gyanánt hatott Párizsban, másfél év­tizeddel budapesti bemutatója után, és Mol­nár Ferenc­­­ forradalmár maradt azóta is. Mert az irodalomban és a művészet­ben forradalmárok azok, akik nem érik be saját szavaik ismétlésével akkor sem, ha ezek a szavak újak és merészek voltak kimondásuk idején. Az irodalomban és a művészetben forradalmárok azok, akik nem érik be saját szavaik ismétlésével akkor sem, ha ezek a szavak merész és új hang­zásijuk maradnak még tíz, és húsz évvel kimondásuk után is, hanem haladnak to­vább új szavak, új célok, új problémák felé. Az Égi és földi szerelem a könnyű és biztos siker ösvényének szuverén elhagyásával formált meg egy olyan költői víziót, amilyen­nel csak a fiatalok szokták erejüket össze­mérni, — de Goethe szép, okos szava sze­rint az igazi tehetség a fiatalság, és az iga­zán tehetséges írók azok, akik fogékony­ságban és bátorságban fiatalok maradnak mindvégig. Merészen új A vörös malom költői ötlete is, és kétarcú költői ötlet, mely­nek Janus-feje kacagva és kacagtatva fordul egyik arcával a közönség felé, míg a másik arc tragikus mélységekbe néz le. Egyetlen felvonás, a szokásos három vagy öt helyett már kockázatos újításnak látszik, és kocká­zatos újításnak tűnik fel A vörös malom színpadi történetének szétbontása huszon­kilenc­ képre, de nem ezek az újítások adják meg a fiatalság izzását A vörös malomnak: a fiatalság izzását, amely nem zavarja meg a nagy költői lehiggadás tisztaságát. Kedden délelőtt indul meg a munka a Magyar Színházban, felépíteni és kicsiszolni azt az előadást, amely megilleti Molnár Ferenc új színművét, és megilleti Darvas Lili búcsúját a magyar színpadtól. Negyven vagy ötven előadása lesz csak most A vörös malom­nak Budapesten, de Molnár Ferenc talán jól tette, amikor augusztusban kezdi A vörös malom próbáit, és beéri a negyven vagy ötven előadással, ha így megkaphatja új színművének előadásaiban is azokat a halk szavakat, és azokat a nagy felszárnya­lásokat, amelyek által feledhetetlen élménnyé lett tavaly az Égi és földi szerelem elő­adása. Krecsányi Először A hamolni patkány fogó­l láttam nála, gyerek voltam még és a Budai­­Színkörbe vittek el először színházat nézni. Rengeteg nagy hegy volt a színpadon, fekete barlangszáj sö­­tétlett ki belőle, amelyen sok-sok kis gyerek tűnt el, menvén egy furulyaszó után, amelyet, ha jól emlékszem, Jeskó Ariadne fujdogált. Soha életemben olyan szép nőt nem láttam, mint a Jeskó Ariadne volt, borzasztóan tet­szett nekem és legközelebb ismét megnéztem a f­aiv­upipör­é­ben. Ekkor lettem színházi habttté és ezen az előadáson már én is kiabál­tam a többiekkel, hogy: Krecsányi ! A nyári délután színházi félhomályában, megvilágítva néhány lámpástól, szürke ferencjózsefben, kissé őszültem megjelent egy vékony úr, vagy ezer gyerek retteneteseket ordított, vala­mennyien nagyokat tapsoltak, a dadák és a nevelőnők, a mamák és a nagynénik szintén velünk tapsoltak és ekkor láttam életemben először eleven színházigazgatót. Krecsányi volt az első igazi színházigazgató, akit láttam és bevallom, az utolsó is. Krecsányi még nem volt se üzletember, se vállalkozó, neki még nem voltak se rendezői ambíciói, se irodalmi vágyai, még nem akart jobb színész lenni a színészeinél, még nem akart jobban énekelni a primadonnájánál, még nem akart több reklámot a Vértes-féle sósborszesznél, amelyet abban az időben úgy reklámoztak, mint most a színigazgatókat. Krecsányi csak azt akarta, hogy vasárnap délutánonként­ tes­sék az előadás a gyerekeknek, esténként pedig a közönségnek. Krecsányi valahogy primitív volt a színház elképzelésében és kigondolásá­ban, tehát ösztönszerűen művész, a Színház természetes hatóeszközeivel, jó színdarabokkal és jó előadásokkal akart sikert elérni, tudott is sikereket elérni, színházat csinált minden nagy képesség, de minden üzletszerűség, min­den túltengő vágy, de egyúttal minden meg­alkuvás nélkül. A színházzal sokat szeretnek kísérletezni; van, aki szeretné föltalálni a szín­házat szó nélkül, van, aki szeretné megcsinálni a színházat színészek nélkül és van, aki sze­reti a színházat közönség nélkül. Krecsányi még össze tudta egyeztetni az irodalmat, a színészt és a közönséget, mert nála a színház kultusza végtelen odaadásba, teljes és tökéle­tes rajongásba és szeretetbe olvadt bele, amelyért föláldoztt egy életet, föláldozott talán sok vagyont, talán sok pénzt is. Ma délelőtt, éppen a Krecsányi-jubileum­ nap­ján, találkoztam az utcán Fényért Mórral. Ta­lán már nem is ismert meg. Két tragédiájával nyert Teleky-díjat, száz aranyat, komoly, rendes, körmödi aranyakat, olyanokért, amik­ért most hatvannyolcezer koronát fizetnek da­­rabonként, a legjobb és legnépszerűbb színé­szek egyike volt, és még nagy sikereket ért el a Magyar Színházban is, amikor az első ízben volt drámai színház. Ma egy kis gyárban hi­vatalnok , szegény, küzködő ember, akinek csak emlékei vannak a régi sikerekből és a régi dicsőségből, de semmi öröme, semmi­ szépsége. Nagyon jól emlékezem, egyszer éppen Kenyéri Mórtól láttam a Fremont és Risler-ben is tönkrement Fremont-t; ma éppen olyan volt az uccán, mint Daudet szegény örege, akivel mostohán bánt a sors és akin bosszút állott másokért. Krecsányi, aki meg­csinálta a magyar színházi kultúrának jóré­szét és akinek mindahhoz, ami ma Magyaror­szágon színpadi művészet és színházi érték van, legtöbb a köze, szegény hivatalnok a Ha­­diterménynél, aki öregségére így lett bajtársa régi tagjának, Kenyéri Móricnak. Az egyik aranyakat nyert tragédiákkal, a másik félszá­zadon át csinálta a legkü­lönb magyar színház­­ak egyikét , és mind a ketten a tragédiák el­aggott hősei, elűzött Lear királyai a magyar színpadnak, ahol a Gonerilek és a Reganok aligha gondolnak a száműzött aggastyánra. Hogy szeretnek dobálózni a színház világá­ban a nagy szavakkal, hogy szeretik a­z embe­rek kitárni kezeiket és szavakkal magukhoz ölelni az egész világot... Ha a színház világa nem volna festett világ, Krecsányi Ignácnak iposcenium-páholyban kellene ülni öregen és elaggottan, nagyszerű múltja és mindaz után, amit a színházért, színészetért és művészetért tett, minden bemutatóelőadáson, és őt kö­szöntve kellene meghajolniuk mindenkor leg­először a színészeknek. Ha a színház világa nem volna festett világ , Krecsányiné Kiss Ve­­ronnak, akihez Prielle Kornélia alakításai mel­lett a francia dráma és a Csiky-korszak leg­nagyobb színpadi emlékei fűződnek, nem le­hetne elhagyottan és betegen vergődnie egy magános budai ház néma csöndjében és talán türelmes és megadó szegénységében : mosoly­nak, szeretetnek, odaadásnak és ragaszkodás­nak kellene körülövezni őt, akinek szeretete és jósága, hite és bizalma, tanítása és tudása támogatta az utolsó évtizedek minden kezdő­­jét minden ifjút és lányát, aki a színpadra ment. Buda, Szeged, Temesvár­t ezek voltak Kre­csányi Ignác pályájának legkiemelkedőbb állo­másai és az ő nagyszerű szervező ereje, fárad­hatatlan buzgalma, mérhetelen odaadása terem­tette meg először az igazi magyar vidéki szí­nészetet. Volt egy idő, amelynek lgkülönb si­kerei Krecsányi Ignác és Makó Lajos nevéhez fűződnek, amikor a vidéki magyar színészet hatalmasat és nagyot lendült, tehetségeket ter­melt és igazi műélvezetet adott a közönség­nek. A múltkor megnéztem egy előadást az egyik vidéki színházban, ahol egykoron Kre­csányi Ignác szelleme volt az úr : fájdalmasa­n gondoltam vissza az üreg­igazgatóra, akinek csendes és nemes munkája szinte cill­int és el­veszett, megsemmisült és elpusztult, mint ahogy elpusztult annyi sok más igazi és nemes érték. A hamelni patkányfogó-hím furulyaszó­­val csalogatják a gyerekeket az ígéret földje felé, így ment behunyt szemekkel, ösztönsze­­rűen, odaadással és tele­bittel egy hosszú éle­­ten át Krecsányi Ignác ideálok és szépségek után, hogy végre egy sötét, komor és kietlen barlangban találja magát, fájdalmas öregség­ben, szépségek nélkül, igazi és méltó elismerés nélkül. Ma, ahogy Krecsányi Ignácot ünnepelték azon a színpadon, amelyet ő tett naggyá, ün­nepeltek a,.színház világában, amely neki kö­szönhet ebben az országban legtöbbet: ma az ünnepségnek e vakító lázában gondoltak-e arra, hogy kárpótolni kellene legalább a jö­vendőben mindazért Krecsányi Ignácot, amit ezek a szomorú esztendők elvettek és elragad­tak tőle­­ Balassa József. * Megható ünnepély keretében zajlott le ma este 11 órakor a Budai Színkörben Krecsányi Ignác negyven éves színigazgatói jubileuma. A nézőtér zsúfolásig megtelt hallgatósággal és 11 óra után, amikor a függöny felgördült, a­­színpadon felsorakozott ünneplők között meg­jelent az ősz Krecsányi Ignác a színház két fiatal művésznőjével karján. Elsőnek Sallay György színészeti főfelügyelő köszöntötte a kultuszminiszter nevében és átadta neki gróf Klebehberg Kunó üdvözlő levelét, amelyben a miniszter köszönetet mond Krecsányinak negyven éves munkájáért, amit a magyar kultúra és a színészet fejlesztése terén végzett. Utána Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igaz­gatója, az állami színházak nevében üdvözölte a jubiláló színigazgatót. — Több, mint negyven évet töltött a­ színpad szolgálatában Krecsányi Ignác és munkájának tulajdonképpeni értéke az, hogy Pozsonyban,­ Temesváron és Budán, tehát idegen nyelvű vá­rosokban terjesztette a magyar kultúrát és idegen közönséget nyert meg a magyar színé­szet számára. Krecsányi megmutatta, hogy a vidéki színházak éppen olyan nívós kúrtá­rmun­ket fejthetnek ki, mint bármelyik fővárosi­ színház. Ezután Beöthy László, az Unió-színházak vezérigazgatója lépett elő és a Színigazgatók, Egyesülete nevében üdvözölte a jubilánst. — Mi, akik a magyar színészetet minél gon­dosabban igyekszünk ápolni, Krecsányitól vet­tünk példát, amint a gyermekek apjuktól ta­nulnak. Mi valamennyien úgy szeretjük és tiszteljük Krecsányit, mintha apánk volna. Ezután Folkush­ály Lajos helyettes polgár­, mester üdvözölte Krecsányit a főváros tanácsa nevében, majd Szávaty Gyula, a Petőfi Társa­ság főtitkára mondta el üdvözlő beszédét. Ez­után egymásután léptek elő Géczey István, aki a Színészegyesület nevében mondott beszédet, Gábor dr., a Zenészszövetség képviselője, majd a Hollós Mátyás Társaság, a Budai Iparos Kör és a Rákosi-iskola megbízottai. Ezután Pártos Gyula és Serényi Sarolta a régi színházi kollé­gák nevében üdvözölték Krecsányit, majd Sebestyén Géza, a Budai Színkör igazgatója mondott rövid beszédet. A beszédeket a közön­ség zajos tapsa szakította félbe, majd Kre­csányi Ignác rövid beszédben köszönte meg az ünnepléseket. Hangsúlyozta, hogy most ennek az ünnepélynek a keretében búcsúzni jött a közönségtől, a sajtótól és pályatársaitól, akiket szeretett és akiket mindig nagyrabecsü­lt A színháztól búcsúzik, amely temploma, és a színpadtól, amely oltára volt A közönség za­jos tapsviharába veszett az ősz színigazgató utolsó mondata, majd virágokkal dobálták meg Krecsányit és a közönség az egész szünet alatt tíz percen át lelkesen tapsolt. Ezután a Bánk bán negyedik felvonását Jászai Marival és Bakó Lászlóval a főszerepben és a Fajazzákat játszotta el a Budai Színkör kitűnő együttese. #123 augusztus elfie 11

Next