Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-01 / 171. szám
4 1923 augusztUS 1. Nagy Emil büntetőnevela-jfivasztáról Vámbérti Rusztemnek, a Világ vasárnapi számában e tárgyról megjelent érdekes megjegyzései után, ezén rapszódikus, mert egységes gondolat híjján való elmeművel én iscsak rapszódikusan óhajtok foglalkozni. Előrebocsájtva, hogy a mű alkotójának nemes intencióit kétségbevonni legkevésbé sincsen szándékunkban, valamint, hogy az eljárási jognak egyszerűsítését, az egyesbírói hatáskör kiterjesztését, a perorvoslati eljárásnak a formaságoktól való fölszabadítását elvben mink is csak helyeselhetjük, de azt a módot, milyen a javaslat eszméit megvalósítani igyekszik,magunkévá mégsem tehetjük. Mielőtt azonban e jobbára perrend körébe tartozó kérdések megvitatásába bocsátkoznánk, legyen szabad bevezetésileg a javaslatnak merőben büntető, szóval anyagi jogi rendelkezéseivel szemben egyik-másik megjegyzésünket elmondani. Mint méltán legnagyobb horderejűt kell hogy kiemeljük azokat az intézkedéseket, melyek az eddigi internálás helyébe lépő a rendőri felügyelet alá helyezés (63. és következő paragrafusok) elrendelését a rendőrhatóságtól, végső fokon hát a belügyminisztertől a független kit. bíróságokra van hivatva átruházni; bárha a javaslat expressis verbis nem mondta ki, hogy ezen eddig méltán sok jogosult panaszra okot szolgáltatott közigazgatási preventív intézkedés joga a törvény életbeléptével belügyminiszter és rendőrség útján nem lesz többé gyakorolható. ■' 'Büntetőjogunk mai állása szerint az ilyen többé-kevésbé minden törvényes kautéla mellett is csak gyanúokok alapján gyakorolható intézkedés ellenkezik az anyagi igazság jól fölfogott érdekével, minthogy a rendőri felügyelet alá helyezés és csak névleg nem büntetés, igazságos jogszolgáltatás megett pedig ez elkövetett rosszért csak a büntetőtörvénykönyvben előírt rossz (szóval büntetés) járhat. Mégis, mint haladást, mert sok igazságtalanság megszüntetésére alkalmas reformot üdvözöljük a javaslat ebbeli rendelkezését, mivelhogy az e téren eddig tapasztaltak jogérzeteinkkel éppenséggel nem voltak összeegyeztethetők. Bármily üdvösnek tartjuk is azonban a közvetlenség elveinek szem előtt tartása nélkül, inkvizitóriusan ezzel is eljárt közigazgatási hatóság hatáskörének végre-valahára való megszüntetését, éppenséggel nem aggodalom nélkül vehetjük tudomásul az intencióit és hatását nézve politikai melléktekintetektől neta ment jognak bíróságainkra való ruházatát, minthogy a politika nem alkalmas a bírói nívónak akár befelé, akár pedig kifelé való növelésére — erre nem egy példát hozhatnánk —, és kétséges, vájjon a represszió elveihez szokott bíróság a felügyelet alá helyezésnek alapul szolgáló prevenció elveit helyesen tudja-e alkalmazni. Egyébként a javaslat, érthetetlen okokból, itt a tárgyalás nyilvános megtartását még a fél kérelmére sem tarthatja megengedhetőnek, a fél meghallgatását pedig határozatlan tartamú, tehát előreláthatóan igen hosszú időre terjedő felügyelet alá helyezés esetén sem mondja kötelezőnek, ami,véleményünk szerint, kegyetlen és az igazságos ítélet biztosítására éppenséggel nem alkalmas intézkedés. A becsület védelméről szóló intézkedések intencióinak helyessége előtt kell kalapot emelnünk. Mi sem kívánatosabb, mint a napjainkban szemlátomást elharapódzó piszkolódásoknak a mihamarabb való megszüntetése. Az is tény, hogy a társadalom becsületérzése mellett a kirótt büntetés mérvét kell e cél szolgálatára alkalmas eszközül elfogadnunk. De csak a büntetési rendszer összhangjának a megzavarása nélkül. Ezt az összhangot pedig a javaslat — amint ezt Vámbéry dr. cikkében kimutatta— alaposan megzavarta a kiróni szándékolt fegyházbüntetési tételnek más bűncselekményre törvényileg kirótt tételhez való aránytalanságával. Ami bennünket illet, nem a jelenleg érvényben lévő becsületvédelmi törvényben előírt büntetések enyhe voltában, hanem a helytelen, mert túl enyhe bírói gyakorlatban látjuk a bajok okát. Minthogy pedig a bíróságokat utasítással ellátni ítélkezés dolgában alkotmányilag biztosított bírói függetlenség elveinek a sérelme nélkül nem lehet, de nem is szabad: a törvényes minimumnak — szóval az egyes esetekben kiróható legkisebb büntetés mérvének a törvényhozási fölemelésével vélném a kívánt célt— szolgálhatni. Ez pedig a büntetési tételek maximumának a fölemelését — helyes bírói gyakorlat mellett — nélkülözhetővé tenné. Itt legyen szabad a javaslatnak a becsület védelmével kapcsolatban életbe léptetni szándékolt két másik intézkedésével is foglalkoznunk. Alkotmányjogilag fölötte Veszedelmesnek tartjuk a javaslat azon intézkedését, mely a törvényhozó testület vagy ennek bizottságának a tanácskozásai alkalmával használt kitételek büntetlenségét megszüntetvén, rést ütne az e testület által tanácskozásainak a szabadsága érdekében nem nélkülözhető immunitás jogán. És bármily szégyenletes is a hang, mely egyes túlzó egyének visszaélései folytán esetenként lesülyesztette törvényhozó testületeinknek a színvonalát: a magánszemély sérelmére elkövetett, vagy a képviselőt vagy köztisztviselőt magánéletében támadó kifejezéseknek hivatalból való üldözését nem helyeselhetjük; éspedig nemcsak azért, mert ez jogrendszerünk szellemébe ütközik, hanem azért is, mert mint esetenkint a sértett akarata ellenére való „jó", visszafelé sülhet: a sértett magánéletét nem kívánatos közprédának dobhatja oda; nem is szólva azokról az esetekről, melyekben a sértett, törvénybiztosította vallomás megtagadási jogával élve, az eljárás sikertelenségét szuverén akarattal fogja biztosíthatni. Az itt életbeléptetni szándékolt úgynevezett „reformok" at azért sem helyeselhetjük, mert bárki megsértése többségi határozattal lévén kivonható a mentelmi jog köréből, a kormány ellen intézhető jogos támadásokat is lehetetlenné teszi. A bizonyos esetekre életbeléptévi szándékolt külön becsületbíróság, a párbajmánia meggátlására legkevésbé sem alkalmas, mert az ügynek az ú. n. lovagias eljárás szerint való,becsületbíróság", illetve katonai becsületbíróságtól való elvétele a szó sajátlagos értelmében vett lovagink elégtétel megtagadásával fog minden valószínűség szerint azonosíttatni. Mint szükségtelent tartjuk törlendőnek a javaslatból azon külön intézkedést is, mely (61. g.) párviadal esetén, ha a kötekedő, a másik fél szándékos tönkretételére irányuló magatartást tanúsított, e magánindítvány hiányában is büntetendőnek mondja ki, minthogy az ily magatartás büntető gyakorlatunk szerint még a javaslat által ehhez expressis verbis megkívánt közvádlói indítvány nélkül is, mint a párviadal vétsége miatt kiszabandó büntetés mérvét súlyosító körülmény vétetik figyelembe. A külön becsületvédő bíróság létesítését azért sem helyeselhetjük, mivelhogy ez hatáskörének a megállapítása céljából a „társadalmi tönkretételére irányuló szándékot, illetve a kifejezéseknek a konkrét esetben való alkalmasságát lévén köteles vizsgálgatni, a törvény előtti egyenlőségbe vetett hit megingatására volna alkalmas. A javaslatnak eljárási intézkedései sok tekintetben esnek súlyos kifogás alá. Bármennyire elismerjük is, az ország pénzügyi viszonyainak siralmas voltára tekintettel, a költségmegtakarítás szükségét, e cél szolgálatában, a javaslat által életkíplelni szándékolt ú. n. reformok közül csak az egyes bírói hatáskör tetemes kitágítását tartják megengedhetőnek, nevezetesen, minthogy az egyes bíróság, köztapasztalás szerint, gyorsabban is ítélkezik. A javaslat többi intézkedéseit szerencsétleneknek és a perrendi tapasztalatokkal összhangba nem hozhatóknak tartjuk. Arra csak úgy mellékesen utalunk, mivelhogy a javaslat, mint látszik, mellékesnek tartja — hogy a szándékolt intézkedésekkel az egyéni szabadság, az ártatlanoknak eddig törvény által biztosított védelme, enyhén szólva is minimumra fog redukálódni. A javaslat 70. §-ára utalunk itt, mely mint csak kivételekkel megtört szabályt mondja ki, hogy „vizsgálatnak rendszerint nincsen helye". És a 77. fira, mely a főtárgyalást megelőző kifogások beadását és a vádtanácsi tárgyalást szűntette meg. Igaz ugyan, hogy ezek helyébe megadja a jogot az figyelésebírájának arra nézve, hogy a vádlott részéről beadható „észrevételek" folytán, vagy akár hivatalból is, a főtárgyalás kitűzésének, illetve megtartásának a mellőzésével megszűntesse az eljárást, ámde nyilvánvaló, hogy az ügynek főtárgyaláson kívül való megszűntetése csak ritkán és akkor is csak akkor fog kimondatni, ha ez a még bejelentett újabb bizonyítékoknak a fölvétele nélkül lesz foganatosítható. A mondottakkal ellenkező gyakorlat kifejlődését csak a bíróságoknak a kontempláltnál is jóval nagyobb mérvű tehermentesítése tenné lehetővé. A vizsgálóbírói hatáskörnek általában való megszüntetését, a vizsgálatnak csak kivételes esetekre való szorítását, mint helytelent és közszabadságjogokba ütközőt, helytelenítjük, mivelhogy a fegyelmileg a belügyminiszternek alárendelt rendőrség által foganatosított nyomozat köetapasztalás szerint a jövőben sem lesz egyenértékű a vizsgálóbírónak eddig állalában bevált és szakavatott munkájával, pártatlanság, de hitel, azaz megbízhatóság dolgában sem. A rendőrség detektív útján való kinyomoztatás nélkül ritkán foganatosítván a kíhalgatást , jóval inkább vélném az itt tervbe vett egyszerűsítési célt szolgálhatni, ha a detektív-jelentés föltétele után egyenesen a vizsgálóbírónak adnák át az ügyet, mely esetben is, a forma szerinti nyomozás, illetve a feleknek rendőrkapitány útján való kihallgatása volna mellőzhető. Nevezetesen, ha a vádtanácsi eljárásnak — amint ezt a javaslat kontemplálja — az elmaradása folytán, mi sem fogja útját állhatni annak, hogy ártatlan emberek milliói, igaztalan vádakkal terhelten nyilvánosság előtt legyenek kénytelenek a maguk igazát bizonyítgatni. Persze, a vádtanács megszüntetését sem helyeselhetjük, jóllehet ez az intézmény sehol sem felelt meg a hozzája fűzött várakozásoknak, amennyiben a vizsgálat indítványozott kiegészítését elrendelte ugyan, de az ügynek törvény előírta megbüntetését — elévülés esetét kivéve — a föltételek kétségen felüli fenforgása esetén sem igen volt hajlandó kimondani. A vádtanácsoknak ezen általában tapasztalt húzódozása az ügy sorsát végleg eldöntő határozatoknak a meghozataról volt — mint halljuk — annak egyik oka, hogy ezt a jogintézményt töröljék az igazságtlan meghurcolásoktól védő intézményeinknek a sorából. A javaslat egyébként fittyet hány a bűnperrendi tudomány azon cirpelvének, melyet a 96-iki bűnvádi perrendtartás bratillan nevű megalkotói is magukévá tettek, és nem veszi figyelembe, hogy az, akit — mint különösen újabban látjuk, — esetleg vagyoni követelés gyorsabb behajtása és a polgári peres eljárás nagyobb költségeinek a megkímélése céljából — bűnvádi úton vonnak felelősségre — "szóval: az, akit valamely sértett, vagy mondva csinált sértett följelentett, az még nem kell, hogy bűnös legyen és épp ezért tőle bizonyos jogokat csak a bűnvádi eljárás érdekei által megkívánt mérvben szabad megvonnunk. Innét, hogy a javaslat sokszor gázol le olyan jogokat, melyeket a bűnvádi perrendtartások megsérthetőknek nem tartanak, mihez képest a javaslat 74. §-ában lefektetett „jogelvinek megfelelően, a vagyoni bűncselekmény (helyesebben : „a vagyoni haszon szerzését célzó bűncselekmény") miatt feljelentett egyénnek a szabadsághoz való joga, illetve az a joga, hogy letartóztatása miatt előterjesztett panasza mihamarabb az illetékes hatósághoz kerüljön, tetemesen meg van szorítva, mintha bizony valamely tényállásnak a sértett által való előadása csak némi garanciát is nyújthatna a bepanaszolt tényállás való volta mellett; nevezetesen, mikor a rendezettebb közállapotok mellett létesült bűnvádi perrendtartás miniszteri indokai (7. g.) is szükségesnek tartották annak kiemelését hogy a sértettek egy része zsarolásszerűen adja be ártatlan gyanúsítottak ellen a feljelentést . A javaslatnak eljárási reformja közt egy sincs, mely a jog helyes kiszolgáltatását az eddiginél csak szemernyivel is nagyobb mérvben biztosítaná; a mondott céllal ellenkező intézkedéseinek száma ezzel szemben nagy. Ezek közt első helyet foglalnak el A perorvoslati eljárást „reformáló" intézkedései. Kúriánk, mely pár évvel ezelőtt még hetes tanácsban ítélt, eszerint mint egyszerű hármasbíróság fogja a jogot egységesíteni és hivatott hatáskörét gyakorolni. A kisebb garanciák mellett létesült — mert nem tanácskozás eredményekép keletkezett — egyes törvényszéki bírói ítélet csak kivételesen kerülhet a legfőbb bíróság ítélőszéke felé. Veszedelmes intézkedés ha figyelembe vesszük, hogy ez ép az egyes bírói hatáskörnek forradalmi, helyesebben: ellenforradalmi időkhöz illő mérvű kitágításával egyidőben lép életbe. A kir. törvényszék hármas tanácsa által hozott ítéleteknek kúriai fölülvizsgálata az eddigi törvénnyel ellentétben ,,föllebbezés" folytán, nem pedig semmiségi panasz folytán fog eszközöltetni. Látszólag üdvös és célirányos intézkedés, mely fölmenti a gyakorlatot a jogi formalizmus és a fölülvizsgáló bíróságot a paragrafusok Prokrustes-ágyának megkötöttsége alól, de kétélű és ép azért veszedelmes fegyver, ha figyelembe vesszük, hogy az a sok semmiségi ok, mely az eddig érvényes bűnvádi perrendtartás 384. (ás 385. ágaiban, egyébként pedig a törvény igen sok rejtett zugaim vád és védelemjogkörét egyaránt biztosította, egyben a joggyakorlat irányának az egységét ércfalként állotta körül. Most mindezek helyébe a régmúlt idők „bírói bölcs belátása" léphet. Palládium, ám a bíró a közvetlenség alapján hozza meg ítéletét, mert a jogi imponderabiliáku ik, sz „emberileg forrtosa‘nak, humánus és a méltányosságnak is megfelelő figyelembevételét teszi lehetővé; de jogbizonytalanság emeltyűje, ha a felsőfokú ítélkezés — amint ezt a javaslat komtemplálja — a legtöbb esetben az akták holt betűje alapján, szóval a felek és tanuk arcának látása nélkül létesül. Jogbizonytalanság emeltyűje. Az Anyagi Igazságnak pedig lélekharang. zVe-.hováry Géza dr. _______VILÁG Benes a kis-entente kiválásáról Sirinlyi távirat szerint Bents dr. cseh külügyminiszter hírlapírók előtt a következőket mondotta: " A nagyhatalmak egyre jobban megértik a kis-entente szerepét és természetes, hogy iránta való jóindulatuk egyre fokozódik. A nyugat megérti, hogy a kis-entente a rend eleme és a mindenáron való béke garanciája. Valamennyi nehézség közepette, amely most Európát fölkavarja, csupán a kis-entente mutatkozik a konszolidáció tényezőjének. Az ellenséges propaganda úgy tünteti fel a kis-entente-ot, mint Magyarország ellenségei, azonban senki sem tudja konkrét bizonyítékát adni ennek az állításnak, amely ilyenformán tendenciózusnak bizonyul. A mi szövetségünk hatásköre világos megállapodásban van lefektetve és korlátozva. Semmiféle viszálykodás nem támadhat azok között, akiknek ez a szövetsége már háromévi működésre hivatkozhatik. Ez a szövetség a politikaegyik legbiztosabb gépezetének mutatkozott. A sinaiai értekezlet a gyakorlatban még inkább megerősítette a kis-entente szolidaritását és ezzel Középeurópa békéjét. (MTI.) A francia, belga és olasz válasz t párizsi lapok jelentik Londonból. A francia jegyzék szerint Franciaország újjáépítése céljára az A. és B. bonok ötvenmilliárd aranymárkájának ötvenkét százalékára, vagyis huszonhat milliárdra tart igényt, hajlandó azonban a C. bonok nyolcvankét milliárdjából őt megillető részről a szövetségesekkel szemben fennálló adósságok törlesztése céljából lemondani. A francia kormány fölveti azt a kérdést, hogy Anglia mennyiben állapítja meg a kamatját annak a tartozásnak, amelyet a szövetségesektől követelendő visszatérítésből szándékozik törleszteni, ha megelégszik azzal az összeggel, amellyel kifizetheti Amerikával szemben fennálló tartozását. A belga válasz, épúgy mint a francia, felsorolja a passzív ellenállásra és a Ruhr-megszállásra vonatkozó alapelveket és bizonyos javaslatokat tesz a jóvátételi kérdés esetleges rendezésére, amelynek a márka stabilizálásával és a német pénzügyi gazdálkodás helyreállításával kellene megkezdődnie. Olaszország, amelynek álláspontját della Torretta nagykövet élőszóval közölte, ragaszkodik a szövetségközi adósságok kérdésének bekapcsolásához és Németországgal szemben alkalmazandó szankciókhoz, ha a jóvátétel kérdésének általános rendezésekor makacskodnék. Szerda Nincs megegyezés a földreformnovella ügyében A földreform-novella ügyében a miniszterelnöknél folytatott megbeszélésekkel kapcsolatban az a hír terjedt el, hogy a megbeszélések, melyeken Hadik János gróf is résztvett, kompromisszumra vezettek. Ezzel szemben Hadik János gróf részéről felkérettünk annak megállapítására, hogy ezek a megbeszélések nem vezettek megegyezésre, több elvi jelentőségű kérdésben fennállanak az ellentétek. Mindezekkel azonban csak a javaslat hiteles szövegének megjelenése után lehet a nyilvánosság előtt foglalkozni. A Szakszervezeti Tanács a index-törvényért A Szakszervezeti Tanácsnak a szakmák vezető titkáraiból alakult kilenctagú küldöttsége kereste fel ma délelőtt a parlamentben Peyer Károly vezetésével Bethlen István gróf miniszterelnököt. Peyer Károly rövid beszédben rámutatott arra a súlyos helyzetre, amelyben ma a munkásság van és átnyújtotta a miniszterelnöknek azt a memorandumot, amelyet mai számunkban ismertettünk. Bethlen István gróf miniszterelnök válaszátan kijelentette, hogy a kormány a maga részéről mindig figyelemmel kísérte a munkások érdekeit és távol áll tőle, mintha nem volna megértéssel a munkások érdekei iránt. Az indexrendszer bevezetése ellen azonban mélyre-, ható aggályai vannak, amennyiben a külföldi példák is azt mutatták, hogy ez a gazdasági életet alapjában rendíti meg. Ugyanez a meggondolás vezette a kormányt akkor is, amikor a közalkalmazottak fizetésrendezésében az indexrendszert nem alkalmazta. A kormány ma még nem bír azzal a törvényes alappal, amellyel a már benyújtott s béregyeztető hivatalok felállítására vonatkozó törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén bírna s így még nem áll módjában a gazdasági élet e megnyilvánulásába beleavatkozni. Azonban mindig kész a nehézségek eliminálásában teljes pártatlansággal közreműködni, felhívja a küldöttség figyelmét arra, hassanak oda, hogy egyesek a jelenleg fennálló obsektív nehézségek folytonos hangoztatásával a gazdasági élet bajait ne fokozzák. Peyer Károly hangoztatta, hogy a szakszervezetek vezetői teljesen átérzik a nehéz gazdasági helyzetet és csak az ő működésüknek köszönhető, hogy az iparban még mindig nincs anarchia. Ha szakszervezetek nem volnának, akkor a gyárak átalakulnának hadiszintérré, az ipari termelés megszűnne, helyette mindenütt küzdelem és harc dúlna. Ha összehasonlítjuk a mai helyzetet a békebeli állapottal, kiderül, hogy aoapkásság és félszínvonala milyen mélyre sülyedt és hogy milyen nagy a nyomor. _ Ezután Bethlen István gróf miniszterelnök adatokat kért a munkásság helyzetére vonatkozóan és kijelentette, hogy a munkásság ügyeit ezentúl is jóakarattal fogja kezelni. Abból az alkalomból egyébként, hogy a szakszervezeti tanács átadta Bethlen István gróf miniszterelnöknek a munkásság memorandumát, ma délben féltizenkét órakor Budapest valamennyi ipari üzemében és gyárában öt percre megállt a munka. * A Szakszervezeti Tanács ma délután foglalkozott a miniszterelnöknél megjelent küldöttség jelentésével és ebből azt látta, hogy a kormányelnök kijelentései nem voltak őszinték, őszinte csak az volt, hogy az index-törvényt nem fogják megvalósítani. A Szakszervezeti Tanács már intézkedett, hogy ez ügyben minden szervezet megkapja a megfelelő intézkedést a bizottsági tárgyalásokra, amelyek egész héten folytatódnak. A további intézkedésekről a szakszervezetek útján értesíteni fogják a munkásságot. Az ülés megállapítja, hogy a létminimumért, az állandó értékű bérekért, a béregyeztető bizottságokért és az index-törvény megvalósításáért továbbra is küzdeni fog, mert csak ebben látja a kivezető utat abból a helyzetből, amelybe a munkásság a munkaadók hajthatatlansága és a kormány indolenciája révén jutott. Hogy milyen lesz a további küzdelem, azt majd a szevezetek képviselői fogják megállapítani és már most fölhívják a munkásságot, hogy türelemmel várják be az intézkedéseket és tárgyalásokat.* A munkásság követelésének jogos voltát senki sem vonja kétségbe. A miniszterelnök is érezte ezt és éreztette azt a válaszában, hogy a munkabérek így nem maradhatnak. A mai napig még lehetett vitázni, hogy alkalmazható-e az indexrendszer, vagy sem, mától kezdve a kormánynak megvan az elvi döntése. A közalkalmazottakkal szemben a 98 százalékos drágulási index mellett száz százalékkal emelte a jövedelmeket. Ugyanakkor kimondta azt is, hogy minden hó utolsó minisztertanácsán megvizsgálja a drágulás mérvét és ahhoz képest módosítja a tisztviselői javadalmakat. Ez pedig semmi más, mint az indexrendszer megalkotása a tisztviselői javadalmaknál. Ha a tisztviselőknél ez helyes volt, mint ahogy az, éppen úgy nem jár ez semmi veszéllyel a munkásokkal szemben sem. Több intézet már alkalmazta a búza-, vagy aranyvalutát a fizetéseknél. Ausztria koronája stabil az indexrendszernek ellenére és ez még nem koronarontó, ha a munkások javára is alkalmazzák.