Világ, 1924. december (15. évfolyam, 257-279. szám)
1924-12-02 / 257. szám
KVIM, a polgári jogok harcosa. Tiszteli a fadoalány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérséklést a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. ÁRA 3000 KOROM XV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, KEDD 1924 DECEMBER 2 ♦ 3 5 g ■ I K SZÁM ^J^rftóf^Magyarorszg megújhodását a demo* ' Gráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés:megtörte tik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat reformtörekvés?!;?* szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak: kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. — —csai S * A M A jogrend helyreállít Nem mi mondjuk, a miniszterelnök állítja, hogy a jogrend helyreállott. Az ellenzék, véleménye szerint, azért vonult ki a parlamentből, mert kicsúszott alóla a talaj: utolsó fegyvereit most csavarja ki kezéből a panamisták és gyilkosok fölött ítélkező bíróság. A jogrend tehát helyreállott és most már semmi célja a további ellenzékieskedésnek. Aki a Márffy-per és Esküdt-per után még mindig ellenzéki marad és nem siet a jogrendet és a közélet tisztaságát biztosító kormány karjaiba, az megérdemli, hogy oktalan renitenciájáért kidobják a nemzetgyűlésből. A miniszterelnök szerint a jogrend helyreállott, az ellenzék viszont nem várja meg, amíg újból kidobják, hanem a parlamenti küzdelem legvégső fegyveréhez, a passzivitáshoz folyamodik, hogy a jogrenten és az alkotmányosságon elkövetett sérelmek ellen demonstráljon. A passzivitás legélesebb eszköze a parlamenti harcnak: a nagy csönd, amely az ellenzéki padokból árad, viharosabb lárma a legdühösebb technikai obstrukciónál. Az ellenzék úgy érzi, hogy a jogrend és az alkotmány szentségének tartozik a fojtó, nehéz csönddel, amelyben a legércesebb hangon elmondott vádoló orációnál tisztábban és öblösebben hangzik — az el nem mondott beszéd. Kinek higgyen az ország: Bethlennek-e, akinek véleménye szerint a jogrend tökéletesen helyreállott, vagy az ellenzéknek, amely ezt az állítást szenvedélyesen tagadja és az ellenbizonyítékok tömegét veti szembe vele? Az alternatíva elé állított közvélemény könnyen dönthet. A miniszterelnök a jogrend teljességét két bűnpörrel bizonyítja, amelyek a gyilkosságokat és panamákat megtorolják. Az ellenzék ezzel szemben a jogrend ijesztő hiányosságait olyan bűnpörök seregével dokumentálja, amelyek nem kerültek magyar bíróság elé, amelyeket nem tárgyaltak le. Kálmán király törvényt hozott a boszorkányokról, akik nincsenek és eltiltotta a boszorkánypöröket. Magyarul szágon az elmúlt években elmaradt egy sereg gyilkossági bűnpör, de azért vakmerőség volna azt állítani, hogy gyilkosságok nem történtek és gyilkosok nem voltak. Egy-két lefolytatott bűnpör nem elég erős ahhoz, hogy a jogrend teljességét bizonyítsa, az elmaradt bűnpörök pedig némaságukkal époly harsányan hirdetik az ellenérveket, mint az üresen maradt ellenzéki padok a parlamentben ... Márffy és Esküdt a bíróság előtt állanak, devárjon a lavina, amelyet a miniszterelnök elindított, magával sodorja-e a mélybe azokat is, akik évek óta barlangokban, szakadékokban lappangnak és véres, vagy szennyes a kezük ? Ezzel a két pörrel vájjon ki lehet-e engesztelni az igazságszolgáltatást, amely szenvedélyesen arra törekszik, hogy minden bűn elnyerje a büntetését? A Márffy-pör felgöngyölíti-e vájjon az ellenforradalom egész földalatti frontját ? Orgovány pribékjei, Siófok inkvizitorai, Somogyi és Bacsó gyáva elhurcolói, a csongrádi bál orgyilkosai, a dunai hullák megcsonkítói felett ítélkeznek-e a Márffypörben ? És várjon ítélkeznek-e azok felett is, akik ma midig ismeretlen helyeiken ásatták meg ártatlan, vagy félrevezetett emberek mártírsírjait a temető árkában ? Kik ezek a gyilkosok, hol vannak, melyik börtönben, melyik kazamatában bűnhődnek ? Ki tette ártalmatlanná őket, ki ítélkezett felettük, ki biztosítja a magyar népet, hogy ma vagy holnap nem folytatják ott, ahol abbahagyták? Nem, a miniszterelnök téved, a Márffypör nem szivacs, amellyel le lehet törölni a nagy vérfoltot Magyarország térképéről. A jogrendet nem lehet túszokkal leszerelni. Ha az ősi Krétában rengett a föld, feláldoztak egy emberéletet a dühös bika istennek, aki haragjában megrázta a bűnös szigetet. De a jogrendet nem lehet szimbólikus áldozattal kiengesztelni. A jogrendnek nem kell a bosszú és a vér : a jogrend éppen a bosszúállás és a vérontás ünnepélyes és törvényes negációja. A jogrend nem büntetést jelent, hanem a bűn kultuszának kiküszöbölését, a bűn rendszerének a törvény rendszerével való felváltását. Amikor tehát bizonyítani akartuk, hogy a jogrend kérdésében alighanem az ellenzéknek van igaza, nem hóhér után kiáltoztunk. De a magyar népnek végre is halaszthatatlan szüksége van biztonságérzetre sorsának hősies viseléséhez, munkájához, és éjszakai álmához. A magyar népet nem nyugtathatja meg Márffyék pere, ha ugyanakkor az ellenforradalom egyik közismerten gyilkossággal vádolt martalóca nyilvánosan inzultált egy nemzetgyűlési képviselőt. A magyar nép nem nyugodhatik meg addig, amíg azoknak, akiknek kezéhez vér tapad, nem korlátozzák legalább olyan mértékben mozgási és akciószabadságát, mint néhány ellenzéki politikusét és újságíróét, akik a jogrendért harcoltak, amikor rámutattak a jogrend sebeire és börtönbe kerültek. Márffy és társai nem engesztelhetik ki a megbántott jogrendet: ők csupán egyszerű közemberei a jogrend ellen viselt hadjáratnak és úgy látszik, ebben a hadjáratban is a közemberek véreznek el, mialatt a vezérkar biztos helyen lappang. A miniszterelnök téved : Márffyék elítélése után senki sem fogja azt hinni, hogy Magyarországon nincsenek többé szabadlábon gyilkosok és Esküdt elítéltetése senkiben sem fogja azt a hitet kelteni, hogy minden panamát megtoroltak. A tetszetős szépségtapasz az arcon neon gyógyítja meg a betegséget, amelynek igazi, undok sebeit továbbra is titokzatos redőjű leplek takarják. Ne féltse a miniszterelnök az ellenzéket, hogy zavarba jön, ha ellenzékisége számára okokat keres : egy-két emberöltőre elegendő ok áll rendelkezésére annak, aki ellenzékiségét a mai kormányzattal szemben motiválni akarja. Nem mondjuk és nem állítottuk soha, hogy a kormánynak közvetlen köze van a jogrenden esett durva, felelőtlen merényletekhez, de Bethlen István gróf nem volt elég óvatos, amikor az akaratának végrehajtásához szükséges eszközökkel operált. A politikai operációk époly veszedelmesek, mint az orvosiak. A legkisebb karcolás és a fertőzés megtörténhetik.Bethlen István gróf a választások alkalmával és egyéb számára nehéz szituációkban igénybevette azokat a szervezeteket, amelyek a jogrend ellen harcoltak és a jogrend merénylőit kitermelték soraikból — és ez a vigyázatlan operáció az egész mai rendszeren ejtett karcolást. A beteg test ideig-óráig talán megkönnyebbül, ha Márffyércat leamputálják róla, de az alattomos injekciónak ezzel nem vetnek gyökeresen véget. És nem is lehet máról holnapra meggyógyítani olyan szervezetet, amely annyira megszokta a betegséget, hogy az egészség talán megölné ... Hogy ezek után kinek van mégis igaza ? Bethlen István gróf azt mondja, hogy az erősebbnek ... Zavarok a fajvédő táborban (A Világ tudósítójától.) Amíg a demokratikus ellenzék, békeajánlatának merev visszautasítása és a helyzetnek a többség által történt kiélesítése után a további küzdelemre szervezkedik, az egységes pártban teljes a csönd. Élénk mozgolódás észlelhető azonban a fajvédő táborban, amelyet Friedrich pénteki fellépése alaposan megzavart, az események ellentétes áramlatokat indítottak meg. Friedrichnek és Ulainnak éles elszólásai, Gömbös békehangjai és mindezek tetejében az a veszély, amely Zsirkay mandátumát fenyegeti, teljessé teszik a zavart. A fajvédők „egysége" Gömbös Gyula ma éjszaka egy kőnyomatos útján nyilatkozik a fajvédők állásfoglalásáról és megállapítja, hogy „az egész ügy a Priedirich István általszavatolt átirat allapján került sző*nyegre“, mijd így folytatja: — A zárt uaeoen meggyőződtem arról, hogy az átirat hiteles szövege elitél a Ház folyosóján felolvasottól és hogy tartalma összefügg az autónk fával és mézzel az ország érdekeinek. Tehát az alap hamis lévén, a támadás nem vezethetett célhoz, ötletszerűen soha nem cselekedtem és nem fogok cselekedni. Miután Friedrichet így megleckéztette, és a fajvédő csoporthoz tartozó Friedrichcel szemben elégtételt adott Bethlen miniszterelnöknek, merész fordulattal így folytatja nyilatkozatát: — Pártunk elítéli a halogatást, a palástolást, a büntetőjogunkból való politikai fegyverkovácsolást, de a mulasztás a kormányt terheli és a kormány felelős az Esküdt-ügyben tapasztalt huzavonáért, épúgy, mint Zákány Gyula kiszökéséért is. Pártunk mindezek alapján nem vesz részt a kormány és a baloldal közötti parlamenti harcokban. Leszögeszi újra a kormány előrelátás nélkül vezetett politikájának teljes kudarcát és a kormányra hárítja a különféle visszaélésekkel szemben tanúsított erélytelen eljárásának káros, az ország érdekeit és a nemzetgyűlés tekintélyeit csorbító következményeit. Mi sem természetesebb, hogy Friedrich megrovása, Ulam pénteki kirohanása és a fajvédő csoport egy részének a mai kivonulásiban való részvétele után Gömbös nyilatkozata végén megállapítja, hogy: „A párt ebben a felfogásában és állásfoglalásában egységes." Zsirkay mandátuma A M. T. I. jelenti. A nemzetgyűlés III. bírálói bizottsága december 2-án délelőtt 10 órára és december 4-én délelőtt 10 órára hirdetett ülése a bizottság elnökének betegsége folytán elmarad. Ellenzéki körökben megállapították, hogy a bizottsági ülés elhalasztásáról kiadott hivatalos közlemény — a szokástól eltérve — az elhalasztás okát is megjelöli. Ebből azt következtetik, hogy a hivatalos közleményben megjelölt ok, a tényleges ok leplezésére szolgál. A III. bíráló bizottságnak az elhalasztott ülésen kellett volna döntenie Zsirkay János fajvédő-képviselő mandátumának sorsáról. Ellenzéki körökben Gömbös Gyula pénteki óvatos magatartása és a bizottsági ülés elhalasztása között öszszefüggést látnak. Hogy ez a feltevés alapos-e, azt a fajvédők további magatartása és Zsirkay mandátuma ügyében hozandó bizottsági ítélet fogja eldönteni. Meg kell azonban állapítanunk, hogy voltak olyan hangok is, amelyek szerint Gömbös Gyula arra az esetre, ha Zsirkay mandátumát a bizottság megsemmisítené, nyilvánosságra hozna olyan adatokat, amelyek egységes párti képviselők megválasztásának körülményeire vonatkoznak. Az Országos Demokratikus Szövetség határozatai Az Országos Demokratikus Szövetség ma délután foglalkozott a miniszterelnök válaszával, amelyet az ellenzék deklarációjára adott. Ezekre a kijelentésekre és ferdítésekre az Országos Demokratikus Szövetség a nyilvánosság előtt tartandó gyűléseken és összejöveteleken fogja a választ megadni, mert a parlamenti passzivitás folytán aktívabban fog ezentúl a nagy nyilvánossággal érintkezni. Az Országos Demokratikus Szövetség kimondotta határozatilag, hogy a házszabályrevíziós javaslat részleteivel, alkotmányellenes és jogfosztó intézkedéseivel folytatólagos értekezleteken fog érdemben foglalkozni, amelyeken a demokratikus ellenzék tagjai tárgyi alapon fogják szembeállítani a Bethlen-kormány javaslatát az eddig érvényben volt házszabályokkal. Foglalkozotta Demokratikus Szövetség a nagyatádi választással és megbízta Rákóczi Ferenc nemzetgyűlési képviselőt, hogy a törvényes eljárás megindítására az előkészítő lépéseket megtegye. Rupert Rezső megtámadtatása fölött a demokratikus ellenzék felháborodásának adott kifejezést. Egyrészt, mert a demokratikus eszme és jogrend harcosai még ma is fizikai eszközökkel ütköznek össze, mindenféle konszolidáció dicsőségére, másrészt azért, mert látják, hogy csakis az amnesztia útján szalvált bűnösök élvezik még ma is a különleges elbírálás jogát. Átadták a nagyatádi mmdátumot Bárány Sándornak A választási elnök tegnap délelőtt átadta a nagyatádi kerület képviselő-mandátumát Bárány Sándorsak, aki tudvalévően egyetlen jelöltje volt a kerületnek, miután a kisgazda- és a munkáspárti jelöltnek a törvényes huszonnégy óra helyett tizenkét óra időt adott a választássa biztos a hiányzó ajánlások pótlására. Herriot és Chamberlain találkozása Párizsból jelentik . A Temps mai vezércikkében tájékozást ad Herriot és Chamberlain péntekre kitűzött találkozásáról. A találkozás programjára tűzött kérdések közül a legfontosabb a biztonság problémája, ahogy azt a genfi jegyzőkönyv megállapította: Anglia nem volt hajlandó az angol flottát nemzetközi tekintély rendelkezésére bocsátani és olyan akcióban résztvenni, amelyben angol érdek érintve nincs. Teljesen, bizonyos az is, hogy a londoni kormány a genfi jegyzőkönyvet mai szövegezésében nem hajlandó aláírni. Miután azonban Anglia részvétele nélkül az európai béke számára szervezet nem képzelhető el, magától értetődik, hogy előzékenyek lesznek az angolok iránt a lehetőség keretei közt. Ha azok a módosítások, amelyeket Anglia elengedhetetlennek tart, a genfi jegyzőkönyvet a maga érvényében illuzóriussá tennék, akkor a biztonsági probléma gyakorlati megoldásának szükségessége ennekellenére Nagybritanniát épúgy is érdekelné, mint Franciaországot. Már egy kjdő óta észrevehető, hogy az angol sajtó az angol—francia-belga szövetség gondolatát újból élénken tárgyalja. . . „ Monte Aventino A mentelmi bizottság ma ítélt, és két képviselőt huszonöt-huszonöt ülésről, két képviselőt huszonkét-huszonkét ülésről.., kilenc képviselőt húsz-húsz ülésről tiltott ki, végül ennek a szép határozatnak megkoronázása gyanánt tíz ülésről kitiltotta a magyar parlament leghiggadtabb, legfegyelmezettebb politikusát, Peidl Gyulát. Ezek után a demokratikus ellenzéki szövetségnek nem kellett kimondania a passzivitást a huszonöt napra. Ezt a passzivitást kimondotta a mentelmi bizottság és ráerőszakolta a baloldali ellenzékre, teljes tudatossággal, világos tervszerűséggel, mert van egy nemzetközi parlamentáris gyakorlat, amely, szerint a kitiltás alkalmazására — akárcsak egy ülés tartamára— csak akkor kerülhet sor, ha ugyanaz a képviselő ugyanabban az ülésszakban másodszor kerül a mentelmi bizottság elé. A mentelmi bizottságnak kötelessége lett volna elsimítani ez ellentéteket, és ehelyett a mentelmi bizottság nagy energiával ment előre az ellentétek legvégsőbb kiélezéséig, meghozva azt a statáriális ítéletet, amely erkölcsileg lehetetlenné teszi a baloldali ellenzék számára a részvételt a tanácskozásokon, azokra az ülésekre, amelyeken letárgyalják majd a házszabályok revízióját, és a határozathozatal sima lehetőségeinek kihasználásával talán befejezett tényeket teremtenek sok más fontos kérdésben is ... Nem mondjuk, hogy a parlamentarizmus történetében nem akadnak precedensek az ilyen eljárásra. Igenis, vannak precedensek, mert például a francia forradalom legkiélezettebb korszakában precedenst teremtett a most követett eljárásra a Montagne, a hegypárt Maximilien Grobespierre vezetésével , sőt akkor egyben letartóztatták az így kizárt képviselők egy részét. A forradalmak extrém korszakai ismételten biztosították ilyen módon a parlament sima tárgyalásait, és a példát néha követték az ellenforradalom extrém korszakai. De talán illenék számontartani azt, hogy Magyarország ma már az ellenforradalom hatodik esztendejét tapossa, és ilyenkor nem szabad többé extrémitásokhoz tévedni, nem szabad többé huszonöt napos passzivitásra ítélni az ellenzéket. A minisztertanács választójogi rendelet: mindössze ötven kerületben hagyta meg a választás titkosságát, és az ötven került közül az egységes párt hivatalos jelöltje csak nyolc kerületben tudott boldogulni. Nyolc mandátum abban az ötven kerületben, ahol biztosítva volt a szavazás szabadsága, ha hiányoztak is a választási szabadság némely más biztosítékai: ez talán mégsem olyan eredmény, amely megingathatatlan erkölcsi alapot építene az egységes párt által gyakorolt többségi jogok alá. Budapest huszonöt titkos kerületében nem állított jelöltet az egységes párt, Debrecen három titkos kerülete az ellenzéké lett, és minek folytatni a felsorolást... Akiknek jobb emlékezőtehetségük van az átlagosnál, azok talán nem felejtették el, hogy az ellenzéki pártok nyomban a nemzetgyűlés összeillésénél levontak bizonyos konzekvenciákat a nemzetgyűlés keletkezési körülményeiből, és a konzekvenciák levonása elől nem tért ki például Apponyi Albert gróf sem. Az ellenzéki pártok amúgyis csonkán ülnek a nemzetgyűlés padjain, és még tovább csonkítani legalább is fölösleges volt az 1922 lovászának végén már eléggé megcsonkított ellenzéket. A mentelmi bizottság ma nem csupán az eléje utasított képviselők fölött hozott ítéletet, de egyben határozatilag a Monte Avenlino-ba küldte a baloldali ellenzéket, oda, ahol Mussolini ellenzéke ül. Két kitiltás huszonöt ülésre, két kitiltás huszonkét ülésre, kilenc kitiltás húsz ülésre, amikor a mentelmi bizottság meghozta ezt a sok váratlan előzmény után is egész váratlan ítéletet, a mentelmi bizottság minden egyes tagja teljesen tisztában volt arra nézve, hogy ez legalább a baloldali ellenzék összes képviselőinek kitiltását jelenti huszonöt ülésről. Megtörtént tehát a konzekvenciák teljes levonása, és a konzekvenciák leghibásabb levonása az angol választások eredményéből. Amíg függőben voltak az angol választások, függőben volt a hivatalos magyar kormányzati rendszer iránya is és amint eldőltek az angol választások: ez az irány sebesen kezdett mozogni jobbfelé. Egy-két órával az angol választási eredmény nyers tisztázódása után a miniszterelnök már tisztában volt azzal, hogy nem fogja visszaállítani a választási rendszernek minisztertanácsi rendelet által megszüntetett titkosságát. A hivatalos kormányzati rendszer eldobta a gyeplőket, éles sarkantyúval ösztökéli lovát és vágtat jobbfelé. Pedig akkor, ha el