Világ, 1925. április (16. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-28 / 95. szám
Kedd VILÁG 11925 április 28. 7 Az Amundsen-expedíció pilótái a Spitzbergákon már megkezdik a próbarepüléseket Tromső, április 24. A Kingsbay-ból, a Spitzbergákról a következő rádióhír érkezett az Amundsenexpedícióról: A repülőgépek partraszállítása a hajóról és a gépek felszerelése kielégítően halad. Riiser Karsen hadnagy-pilóta aeroplánja már a parton van, a montőrök most végzik rajta ez utolsó munkálatokat; a gépre már a motort is fölszerelték. Dietrichson, a másik hadnagy-pilóta gépe még kint vesztegel a jégen , az ő motorját még nem csomagolták ki. Néhány napon belül ezt a gépet is fölszerelik és akkor ez is partraszállítható lesz, hogy ott a részletmunkát is befejezzék rajta. Ha minden jól halad, akkor valószínű, hogy szombaton már mindkét repülőgéppel elindulhatnak a pilóták rövid próbarepülésre. Első ízben csak ötperces repülést terveznek, hogy a pilóták a motorok teljesítőképességéről meggyőződjenek. Azután következnek majd a másféle kipróbálások, amik a poláris repüléshez elengedhetetlenek. Mindenekelőtt kipróbálják a repülőgépek teljes megterhelésének lehetőségét, a szükséges élelmiszer- és egyéb készleteken kívül a tudományos kísérleti eszközöket illetően is. Majd külön próbákat fognak tartani abból, hogy miképpen tud fölemelkedni és leszállni a két gép nagy szállítmányával, úgy a havon, mint a jégen s végül a tengeren. Az expedíció azt hiszi, hogy a teljes megterhelés mellett a repülőgépnek legkevesebb ezer méternyi sík és szabad területre van szüksége a fölemelkedéshez. Kevesebb megterhelésnél háromszáz méternyi terület is elégséges. Ha a mostani szép idő megmarad, akkor valamennyi próbarepüléssel mintegy három hét alatt elkészülhetnek. A meteorológusok kijelentették, hogy a jelenlegi légköri viszonyok a 24 órás napfénnyel és az eléggé könnyed széljáratokkal valósággal ideálisak Amundsen vállalkozásához. A felszállás előtt természetesen szüksége lesz az expedíciónak arra, hogy a meteorológusok több napra biztosítsák a változatlan jó időt. A Fram és Hobby hajók az induláskor északi irányba fognak hajózni s a legmesszebb határig fognak igyekezni eljutni, hogy egészen a leküzdhetetlen jégtorlaszokig szállítsák a repülőgépek benzíntartalékát. Ha a körülmények kedvezőek, úgy az expedíciónak nem kell megállania a Dán-szigeteken, sem a Wellman-, sem a Robbe-öbölnél. Az expedíciónak ma még nincs tudomása arról, hogy északon hol kezdődik el a jéghatár, sem arról, hogy várjon a Wellmanöböl most szabad-e, vagy eltorlaszolták-e a jégtáblák , ugyanis ezideig még nem tudtak érintkezést találni észak felől délnek tartó bálnavadász-hajókkal, hogy felvilágosítást kérjenek. Amennyiben a Dán-szigeteket kell az expedíció bázisául választani, ez esetben ajánlatosabbnak tartják a Wellman-öbölt, mivel ez fekvésénél fogva védett hely, míg a Kobbe-öböl ki van téve a széláramlatok változásainak. Az expedíció valamennyi tagja a legjobb egészségnek örvend. Ellsworth összes szabad óráiban ski-tréninget folytat. Egyébként pedig Amundsennel együtt pontos tanulmányozás alá vették azokat a csillagászati készülékeket, amelyeknek fontos szerepük lesz sarki repülésük alatt. A meteorológusok kivételével az expedíció valamennyi tagja a jégen ütött sátrakban lakik. A meteorológusok és a rádió-telegrafisták a Fram-on maradtak, hogy műszereiknél ott a szolgálatot fentartsák. Bőséges tudósításokat kapnak naponként Kanada északi zónájából és Alaskából. Más jelentések viszont Norvégián keresztül jutnak el hozzájuk. Sajnos, az expedíciónak be kellett látnia, hogy ha kénytelen lesz a Fram-ot hátrahagyni, nem fog tudni közvetlen jelentéseket kapni a Behring-tengerben fekvő Szent Pálszigetéről, mint ahogy azt tervezték. A szélsebességmérő készülékekkel naponta végzik a megfigyeléseket a mostani szép időben is. Ami a hőmérsékletet illeti, legutóbb napokon keresztül rendkívül hideg volt, a hőmérséklet most azonban enyhébb lett, viszont az eget némi felhőzet és ködök takarják. A font emelkedése foglalkoztatja a Nemzeti Bankot A szombati newyorki tőzsdén a font 481 -elel zárult. Ezzel az utolsó tízévi árfolyamok legmagasabbikára emelkedett. A felfelé irányuló mozgalom ezzel nem jutott nyugvópontra. A mai zürichi devizajegyzések zárlata a dollárnál 516-ot, a fontnál 24,90-et mutat, ami egy 482 és V4-es fontsterling newyorki jegyzésnek felel meg. Ezzel a mai újabb előretöréssel a dollár és a font közötti diszparitás 60 százalékra csökkent. Az angol és az amerikai jegybank között kötött megállapodásból arra lehetne következtetni, hogy a teljes paritás elérése már csak rövid idő kérdése, azonban sok szól amellett is, hogy az angol bank a fontsterling további emelkedésében, amint azt eddig ismételten megtette, stabilizációs szünetet tart. A dollár és a font közötti kiegyenlítődési folyamat legközvetlenebbül érinti a magyar koronának az osztrák koronához való viszonyát is. A font mai emelkedése abban is kifejezésre jut, hogy a Magyar Nemzeti Bank Bécset 10.080—10.140-ről 10.045—10.105-re csökkentette. A magyar 10.000 koronás és az osztrák schilling között már csak halvány árnyalati különbség van. A londoni pénzügyi események élénken foglalkoztatják a Magyar Nemzeti Bank vezetőségét, mely Popovics Sándor dr. elnöklésével ma este több órán át tanácskozott és megvitatta a font várható és már bekövetkezett emelkedésének következményeit. Az ülésen Schóber Béla dr. vezérigazgatón kívül résztvett Siepmann népszövetségi tanácsadó is. Az ügyvédek szanálását is követeli a budapesti ügyvédi kamara (A Világ tudósítójától.) A budapesti ügyvédi kamara választmánya most hozta nyilvánosságra az igazságügyminiszterhez intézendő szokásos évi jelentését, amelyet a május harmadikára egybehívott közgyűlés tárgyal. A jelentés hivatkozik arra, hogy a magyar társadalom a jelenleg folyó pénzügyi szanálás mellett egy általános, úgy lelki, mint gazdasági szanálásra vár, majd így folytatja: " Ebben a nagy, ebben az igazi szanálási munkában a magyar ügyvédség két minőségben is van érdekelve: mint hivatás és mint kenyérkereső foglalkozás. Mint hivatás, magunk is a szanálok közt akarunk lenni, mint kenyérkereső foglalkozás pedig magunk is szanálásra szorulunk. Mint hivatás, hagyományos készséggel bocsátjuk a reformmunka rendelkezésére nemzethűségünket, tudásunkat, tapasztalatainkat, szociális érzésünket, bíráló és teremtő képességeinket, aminthogy a régi készséggel és bátorsággal fogjuk továbbra is szolgálni a rendnek és szabadságnak összhangját. Mint kenyérkereső foglalkozás pedig a magunk részére is kívánjuk a szanálást, tehát a törvények szerint az ügyvédség részére biztosított munkaalkalmak eddigi csorbításainak megszüntetését, új munkaalkalmaknak nyitását, az ügyvédi munkaeredményeknek lehető kímélését és lelki munkakészségüknek emelését a jogvédői szólásszabadságnak és immunitásnak fokozott biztosításával. Rátér ezután a kamara jelentése a képviselő- és törvényhatósági bizottsági tag ügyvédeknek és a nyugdíjas bírákból lett ügyvédek működésének és ezzel kapcsolatban a közönség körében elterjedt ama tévhit ismertetésére, hogy az ilyen összeköttetésekkel bíró ügyvédek a bíróságoknál és más hatóságoknál nagyobb eredményt tudnak elérni, mint többi kartársaik. — Kétségtelen, — mondja továbbá a jelentés, — hogy annak a káros köztudatnak fölkeltése, hogy az ügyek eldöntése inkább a befolyáshoz, mint az anyagi igazsághoz igazodik, csak azáltal vált lehetővé, hogy a forradalmi idők örökségeképpen a közigazgatási egyoldalúságok hihetetlenül elszaporodtak, hogy a gazdasági és pénzügyi válság nyomán a bíráskodás lassanként az esetjogászatnak jellegét kezdte magára ölteni és hogy egyes új törvényeink, mint például a földbirtokreform, alkalmat adnak arra, hogy vagyonokat vegyenek el és vagyonokat adjanak, ugyan tág törvényes szabályok szerint, de mégis egy igen szabadjára engedett bírói belátás alapján. Hivatkozik a jelentés további részében arra, hogy a kamara annak idején figyelmébe ajánlotta a törvényhozásnak, hogy ugyanakkor, amikor az ügyvédi kamarák kapuit a nyugdíjazott bírák és ügyészek előtt megnyitotta, ezeket a volt tisztviselőket el kellett volna tiltani attól, hogy záros határidőig annál a bíróságnál vagy más hatóságnál, amelynek tagjai voltak, mint ügyvédek szerepeljenek. Mert igaz ugyan, hogy a korábbi kollégiális viszonynak tényleges befolyása az ügyek bírói elintézésére nem volt, de a nagyközönség mindig hajlamos a ferde látszat elhivésére, ami elégséges volt arra, hogy egyrészről a bírói pártatlanság presztízsét lerontsa, másrészt pedig az ügyvédi keresmény megoszlásának jogtalan eltolódását eredményezze. Ennek a tévhitnek hatását a bűnügyi védelemre nézve a következőkben jellemzi a jelentés: — Csak a közönségnek e balhitére és természetes törekvésére, hogy a belső hivatali összeköttetésekkel, tehát kijáró képességgel rendelkező ügyvédeknél keres oltalmat, ha bajba jutott, vezethető vissza az a megdöbbentő jelenség is, hogy a bűnügyi képviselet a rendőrségnek intellektuális bűnügyekben nyomozó osztályánál kevés egynéhány ügyvédnek kezében összpontosul. A jelentés ezután az ügyvédség általános helyzetével foglalkozik. Az elmúlt évben Budapesten 2991 ügyvéd működött, míg a A 4 Megalakult Japánban is a Labour Party (A Világ londoni tudósítójától.) Japánban a hirtelen ipari fejlődés egyik következményeképpen már évek előtt mutatkoztak a szociális nyugtalanság tünetei és különböző alakulatok próbálták magukba tömöríteni a helyzetükkel elégedetlen munkásokat. Természetesen a többé-kevésbé hasonló célokért küzdő számtalan apró csoport nem fejthetett ki olyan eredményes tevékenységet, mint hogyha csak egyetlen párt vette volna föl a küzdelmet a munkásság helyzetének javításáért. Éppen ezért a munkásság vezetői már régóta foglalkoznak azzal a tervvel, hogy a japán munkásokat angol minta szerint egyetlen pártba, a japán Labour Party-ba tömörítsék. Ennek a pártnak természetesen magába kell tömörítenie a japán munkásszövetséget, a szocialista szervezeteket, a japán Fábián Societit, amely főleg egyetemi tanárokból és labeinerekből áll, továbbá a parasztszövetséget és a liberális képviselők egy részét is, akik jelenleg a kormánypárt és az ellenzék padsoraiban foglalnak helyet. A japán Labour Party-t az angol munkáspárt mintájára fogják megszervezni, azonban működésében sok hasonlóságot fog mutatni az új párt a német szociáldemokratákkal. Egyelőre nem sok kilátás van arra, hogy az új párt többségbe kerüljön a japán parlamentben, mert a választói jog rendkívül megnehezíti a munkásságnak győzelmét, amennyiben előfeltétele a választójognak az, hogy aki egyébként megfelel a követelményeknek, legalább évi három yen közvetlen egyenes állami adót fizessen, ami a japán munkabéreket és kereseti lehetőségeket figyelembe véve, igen magas vagyoni cenzus. Mindazonáltal annak ellenére, hogy a szocialisták és a munkások csak igen kis része felel meg ennek a követelménynek, azt remélik Japánban, hogy a pártok egyesülése folytán az eddiginél jóval nagyobb számban lesz a munkásság képviselve a parlamenben, úgyhogy végre a törvényhozás házában is szóvá tehetik a japán munkásság követeléseit, míg eddig semmi más fegyver nem volt a kezükben a japán dolgozó osztályoknak, mint a sztrájk, amely jogukkal elég gyakran éltek is. A japán Labour Party, ellentétben az Európában általános szokásokkal, magában fogja foglalni, mint a párt balszárnyát, a japán kommunistákat és szindikalistákat is. Bár ma még természetesen hozzávetőleg sem lehet tudni a számarányokat, hír szerint a kommunisták és a szindikalisták igen erős csoportot fognak képezni az új pártban. Mindazonáltal valószínű, hogy a mérsékelt szocialisták és a japán Fabianusok, aki a szocializmust Sidney Webtt és Bernard Shaw elvei alapján vallják, a párt jobbszárnyán elhelyezkedve, mérséklőleg fognak hatni a túlzó elemekre. A jobbszárny a japán munkásmozgalmak két régi vezérének, Suzuki Bunji-nak, a japán munkásszövetség elnökének és Kagawa Tojohikónak, a kóbéi ipari kerület szocialista megszervezőjének vezetésével veszi föl a küzdelmet a balszárny ellen, amelyet Yamakawa, a japán kommunisták vezetője és Sakai, a marxismus legszélsőbb kiterjesztője irányítanak. " közel háromszor akkora Bécsben az ügyvédek száma csak 1900. A háborút követő időkben az ügyvédek egy része útlevél- és lakásügyekkel foglalkozott, ezeknek jelentősége azonban csökkenőben, sőt megszűnőben van. Felpanaszolja a jelentés, hogy a budapesti kamarát, amely pedig az ország vezérkamarája, a felsőház alakításáról szóló törvényjavaslatban súlyos sérelem érte. A kamarák egyeteme ugyanis képviselők (elektorok) útján eszközli a választást; a budapesti kamara tíz elektort, a vidékiek összesen harmincöt elektort küldenek a választógyűlésre s így megtörténhetik, hogy a megválasztottak között budapesti ügyvéd nem is lesz, jóllehet a budapesti kamara az ország ügyvédségének mintegy ötvenöt százalékát teszi. A kamara a törvényjavaslatnak olyan irányú megváltoztatását kéri a kormánytól, hogy a budapesti kamara, úgy mint a vidékiek, minden száz tag után egy-egy elektort válasszon és az egyik felsőházi tag okvetlenül a budapesti kamara tagjai közül választassék. Elkészült a vádirat a szófiai bombavetők ellen Szófiából jelenti a Világ tudósítója. A Boris király elleni merénylet ügyében az ügyészség elkészítette a vádiratot. Az elítélteknek huszonnégy órán belül módjukban lesz a semmítőszékhez folyamodniuk és ez a testület újabb huszonnégy órán belül dönt az elítéltek ügyében. A semmítőszék döntése után az ítéletet nyomban végrehajtják. Sven Hedin egy új háború veszedelméről Trondhjem, április. (A Világ tudósítójától.) Ebben a kis norvég városban, mely Skócia legészakibb pontjánál jóval északabbra fekszik s csak a Golfáramnak köszönheti lakhatóságát, az egész Skandináviát jellemző társadalmi kultúrfejlettségén kívül a tudományos és művészi életnek is vannak ünnepnapjai. Csak példakép említem, hogy tegnapelőtt mutatták be a színházban, amely Európa legészakibb kőszínháza, a Romain Rolland Canton-ját, amely, ha jól tudom, még magyar színpadon nem volt látható. A szabadkőműves-palota díszterme hetenkint nyílik meg egy-egy világhírű művész hangversenye számára. Múlt héten Geyer Stefi járt itt. Nem csodálható, hogy a város outsider fekvésénél fogva ép a földkutatók, északsarki és egyéb fölfedezők gyakrabban fordulnak meg benne, mint valamely középeurópai kultúrvárosban. Az öreg Nansen Frithjof állandóan itt él. Múltkoriban Amundsen, aki hónapok, jobban mondva évek óta nagy dobbal hirdetett útjára csakugyan elindult, hajókázott itt át. Ma már a Spitzbergákról értesíti szeretett közönségét, hogy kitűnő hangulatban van. Tegnapelőtt pedig Sven Hedin járt itt, ezúttal nem fölfedezőként, hanem politikai előadóként lépve a nyilvánosság elé. A műegyetemi diákkörben beszélt. A diákkör hivatalos helyisége egy moziban van. A diákok, norvég nyugalommal, a rajongott angoloktól eltanult kurtapipával a szájukban, a német diákokat is megszégyenítő barnasörös fiaskók mellett csendes tisztelettel hallgatták végig Sven Hédin előadását. Sven Hédin egy új világháború veszedelméről beszélt és a Skandináv államok katonai kérdéséről. — Egy új világháború valószínűsége ma legalább akkora — mondta —, mint volt 1914-ben, mert a mai Európa a versaillesi béke erőszakára van építve. És ez égbekiáltó, de a természeten nem lehet büntetlenül erőszakot tenni. Sven Hedin erős honvédség fölállítását tartja Skandináviában szükségesnek. Szándékosan használom a honvédség kifejezést, mint amely legjobban megközelíti azt a fogalmat, amelyről Sven Hedin, mint a katonaság ideális formájáról beszélt, kitérvén közben a svéd és norvég testvérnépek közös politikai és katonai érdekeire. Azt úgy látszik ő is jól megérti, hogy a népek testvériségénél a közös érdek többet számít mindenféle fajtabéli, meg kultúrabeli rokonságnál, mert a svéd és norvég testvériség egyik fő okául azt emlegette, hogy Svédország gazdaságilag keletre néz, Norvégia nyugat felé van érdekelve. A nyugati érdeklődés pedig nem más, mint Grönland, amely miatt a szintén testvér dánokkal néznek a norvégek afféle szelídebb farkasszemet. Az a tárgyilagosság, amellyel a hallgatóság, amelynek kétharmada a huszadik év körül mozgott, az előadást követő vitában a militarista, a pacifista, a polgári, meg a kommunista felszólalásokat hallgatta, bármennyire szokatlan egy délibb ember szemében, nemcsak az északiak nyugodt jellemét dicséri, hanem valahogy azt is mutatja, hogy itt ezek a kérdések csakugyan közel járnak az akadémikussághoz. Rögtön a Sven Hedin beszéde után Buen bankigazgató tisztelettel kijelentette, hogy őt az illusztris vendég nem győzte meg a katonai készülődés szükségéről, pláne előnyéről. — Csak gondoljuk meg — mondta —, milyen előny volt nekünk a világháborúban teljes katonai jelentéktelenségünk, amiért nem kellettünk egyik félnek sem. Kellene azonban a világbékéért felkészülnünk, magam mennék legelői. De eddig azt láttuk, mennél többen készülnek föl katonailag, annál nagyobb a veszedelem. Ez a politika vezetett a világháborúhoz. Vegyük még hozzá Norvégia financiális helyzetét, melyben még, ha a mai katonai büdsét meghúszszoroznák, sem sokra mennénk. De én a militarizmust, mint a függetlenség akadályát ítélem meg s ha majd a népek és országok ugyanezt fogják benne látni, boldogabb lesz a világ. Buen felszólalására Lykke képviselőházi elnök, mérsékelten militarista beszédet mondott, amelynek veleje az volt, hogy amíg mindenütt a hatalom úr a jog fölött, addig katonaság kell. Ravatsmark generális is megvédte a militáris eszmét, ámbár mérsékelt beszéde nálunk talán baloldalinak hangzott volna. — Hála Istennek — mondotta —, mi meg voltunk kímélve a háborúban való részvételtől. Különben is a háborút gazdasági érdekösszeütközések okozzák, nem egyéb. A többi felszólaló között Sjelderup egyestemi docens annak a véleményének adott kifejezést, hogy ez a kérdés csakugyan a mai európai kultúra középpontjába helyezendő. Csakhogy a védelmet semmi másra, mint a kultúra megvédésére, nem szabad használni. A vitát különben Sven Hedin újabb felszólalása zárta be. Ebben fölemlegette, hogy ha Skandináviának nem lett volna meg a védereje, Anglia és a cári Oroszország fölvonulási tereppé változtatták volna ezt a két békés államot. Majd rátért arra, hogy az európaiak a világháborúban egymást gyengítették, közben a színeseket megtanították gyilkolni modern fegyverekkel, végül csináltak egy népszövetséget, amelyből Európa két legnépesebb országa, Németország és Oroszország kimaradt és Észak-Amerika sincs benne. De Ázsiában a sárgák, Európa keletén a félázsiai vörösek fegyverkeznek. Ez ma a világ képe. ——^---- K. L !