Világ, 1925. május (16. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-10 / 105. szám

­Vasárnap ’k. Gömöry Vilma és Kelemen Mária telje­sítik kötelességüket a bemutatott dráma és az együttes szép vállalkozása iránt. Az előadást Berzeviczy Albert vezette be, s aki ismertette a dráma keletkezését, helyét a királydrámák között és azokat a törté­nelmi eseményeket, melyektől a költő a Holinshed krónikáját követve, csak kevéssé tért el. Az érdekes és értékes fejtegetést a Nemzeti Színház közönsége sokáig tartó, lelkes tapssal honorálta. Relle Pál: (*) A denevér az Operában. A denevér szombati előadásán már elmaradt a „jóté­­kony“ divatrevü, de ehelyett Orlovszky her­ceg szalonjának érdekes vendége volt. Már­­kus-Szoyer Ilike, a kilencéves koloratúr­­énekesnő, ki múlt hónapban Berlinben is sikerrel szerepelt, énekelt néhány betétet és aratott általános nagy tetszést. A kis cso­­dagyermeknek, kinek hazai fellépéseiről már az ősszel őszinte dicsérettel megemlé­keztünk, orgánuma még erősödött, mióta utoljára hallottuk és kitűnően megtöltötte az Operaház nézőterét. A többiek a múlt heti repríz szereplői voltak: Alpár Gitta, Relle Gabi, Dömötör Ilona, Gábor József, Ocskay Kornél, Dalnoky, csupán Palotai/ 'Árpád volt új, ki jól illeszkedett az együt­tesbe. Az előadást élénken, lendületesen Pető Imre vezette. (*) A Blaha Lujza-Színház francia operettje. Aferini vendégjátéka után új francia operettet mutat be a Blaha Lujza-Színház. A darab eredeti címe Troublez moi, szerzői Yves Mirande és Raoul Moretti, főszerepeit Harmat Hilda, Nádor Jenő, Boross Géza, Radó Teri és Rozs­nyói Ilona játsszák. (*) Az Unió-színházat ítélettel kötelezték egy darab előadására. Szokatlan per indult meg a budapesti törvényszéken Födy Károly dr. ta­nácselnöknél. A polgári perben Verő György a felperes, aki Palágyi Róbert dr. ügyvédje út­ján megperelte az Unió-színházak részvénytár­saság alperest és arra kérte a bíróságot, hogy ítélettel kötelezze az Uniót arra, hogy a Pesti nóta című darabját még ez évben adják elő, és ha e kötelezettségének a színház eleget nem tenne, akkor százmillió kártérítés megfizetésére marasztalja a törvényszék a színházat. Verő György a keresetlevelében előadta, hogy az Unió-színházak igazgatósága megrendelte nála ezt a Pesti nóta című színdarabot. E megren­delés folytán ő elkészítette a művet, benyújtotta a színházhoz, ott el is fogadták, azonban a Színház vezetőség hosszabb idő óta nem akarja előadni a Pesti nóta című operettet. A törvény­szék a mai napra tűzte ki ennek az ügynek a tárgyalását Az alperes színház képviseletében Szalay Emil dr. jelent meg, aki azzal védekke­­zett, hogy a színháznak nem kötelessége a darab előadása, nem is lehet egy színházat sem kötelezni arra, hogy valamely színdarabot elő­adjon, még akkor sem, ha azt elfogadta. Leg­feljebb kártérítésben marasztalhatja el a bíró­ság a színházat, de semmiképpen sem kötelez­heti ítélettel az operett előadására. A törvény­szék­ elrendelte a tárgyaláson jelen volt Beöthy László kihallgatását is, aki az Unió-színházak rt. elnöke. Beöthy László kihallgatása során beismerte, hogy az Unió megrendelésére írta Verő György a szóbanforgó darabot, azt is el­ismerte, hogy a Pesti nóta operettet el is fogad­ták, de az előadás kérdése nem tartozik az el­nöki ügykörbe, az a vezérigazgató dolga. Fődy Károly dr. tanácselnök a kihallgatás és a peres felek jogi képviselőinek előterjesztése után be­rekesztette a tárgyalást és kihirdette a követ­kező ítéletet. A királyi törvényszék arra köte­lezi az alperesként szereplő Unió-színházak részvénytársaságot, hogy Verő György Pesti háza című operettjét még 1925. év folyamán adassa elő. Az ítélet megokolása szerint két­­­ségtelen, hogy a színház megrendelte és elő­adásra elfogadta a darabot és ebben a tényében kétségtelenül benne van az a kötelezettség is, hogy a darabot tényleg elő is adja. A száz­millió koronás kártérítési kötelezettséget a tör­vényszék­ nem állapította meg, a kereset e ré­szét elutasította, mert kétféle marasztalás ugyanazon ügyben nem foghat helyt. (*) A Waterlooi csata Berlinben. A Világ bécsi tudósítója jelenti : A Deutsches Volks­­theaterben ma adták elő először Lengyel Menyhértnek a Waterlooi csata című darab­ját, Hans Liebstöckl fordításában. A darab rendzését maga a színház igazgatója, Beer Rudolf dr. vette a kezébe. A főszerepet Max Pallenberg játszotta, kitűnő alakítás­ban, ami igen nagy mértékben hozzájárult a darab sikeréhez. A közönség a második felvonás végén Lengyelt Pallenberggel együtt többször hívta a függöny elé. A dara­bot igen jól fogadták. (*) Egy kabaré mérlege. A Terézkörúti Szín­pad Részvénytársaság, mely május 18-án tartja évi közgyűlését, most teszi közzé mérlegét. Ez a mérleg azt mutatja, hogy Salamon Béla és Nagy Endre kitűnő kabaréja egész szép forgal­mat csinált a múlt esztendőben és nem dolgo­zott deficittel. A színház jegy- és egyéb bevéte­lei 3085 millió koronára rúgtak; személyzeti fizetésekre 1660 milliót költött a színház; az üzemi kiadások 117 milliót tettek ki, a nye­reség pedig 71132.196 korona volt, ami a Százmilliós alaptőkének 7,83 százaléka. Ha a 5.085.465.396 koronányi jegybevételt elosztjuk A játéknapok számával, kiderül, hogy tavaly átlagosan 10.281.851 korona volt a kabaré napi bevétele. A Testőr Londonban VILÁG ma május 10. 19 A londoni lapok jelentése szerint az an­gol főváros egyik legelőkelőbb drámai szín­háza, a Saint James Theatre játékrendjére tűzte Molnár Ferenc Testőr­ét, és megkezdi a próbákat Molnár Ferenc vígjátékából, hiszen az egyébként is hosszú londoni sze­­zon idén az újabb wembleyi kiállítás folytán a nyár derekáig fog tartani. A Testőr londoni premierjére alighanem a newyorki repríz kivételes sikere adott okot. A Testőr néhány esztendős pihenés után most az ősszel került színre újból New Yorkban, és azóta még hétről hétre nyolcszor játsszák, mint a szezon egyik legnagyobb sikerét. Molnár Ferenc tehát valószínűleg látni fogja a Testőr londoni előadását, ha július hetedikén eleget tesz a Penn Club meghívásának, és megtartja fel­olvasását a magyar irodalomról az angol írók legelőkelőbb társaskörében. A londoni előadás számára, mint az angol lapok jelentik, Seymour Hicks új fordítást készített, és így nem az amerikai fordítás kerül színre a Saint James Theatre-ben. A színésznő szerepét Miss Madge Titheredge vállalta el, London egyik leghíresebb prima­donnája. Mint érdekes új jelenségről, számot kell adnunk arról, hogy ezúttal a Magyar Távirati Iroda sem tartotta fölöslegesnek a Saint James Theatre premierjének bejelentését, mivel idáig a hivatalos magyar diplomácia, és a fél­ivatalos magyar orgánumok köte­lességüknek tartották, hogy ne vegyenek tudomást az olyan irodalmi és művészeti sikerekről, amelyek Magyarország felé fordí­tották London és New York figyelmét. London felé utazva Molnár kénytelen lesz megállani Párizsban, mert a francia írók egy diner keretében szeretnének megismer­kedni híres magyar kollégájukkal. Tavaly, mikor Molnár néhány hetet töltött Párizs­ban, Robert de Flers már szerette volna fel­használni az alkalmat arra, hogy felújítsa a kapcsokat Molnár Ferenc és a francia irodalmi körök között, de Molnár kitért minden nyilvános szereplés elől, és így Flers terve nem valósulhatott meg. (*) Polgári bíróság d­önti el, hogy Orska Mária a Renaissance-ban lép-e föl, vagy a Fővárosi Operettszínházban. Május 15-én kell megkezdenie Geyer Sigfried bécsi tár­sulatának vendégjátékait Budapesten, ter­mészetesen a társulat élén Orska Máriával, akinek fellépései adják meg az egész ven­dégjáték értékét és érdekességét. Közöltük már, hogy a vendégjátékok miatt pöröskö­­dés indult meg a Fővárosi Operettszínház és a Renaissance-Színház között, mert a Renaissance-Színháznak elsőbbségi joga van Orska Mária fellépéseire. Ettől a pertól azonban függetlenül, a Renaissance­ Színház külön pert indított Orska Mária ellen és tekintettel az ügy sürgősségére, a polgári bíróság még május 15-ike, előtt le fogja tár­gyalni a pert. Orska Mária legkésőbb május 14-én érkezik Budapestre, hogy jelen lehes­sen a tárgyaláson, és amennyiben a polgári bíróság úgy ítél, hogy Orska köteles respek­tálni a Renaissance-Színházzal kötött meg­állapodását, akkor a vendégjátékok nem a Fővárosi Operettszínházban, hanem a Re­­naissance-Színházban lesznek. (*) A Nemzeti Színház e heti előadásai. Shakespeare: II. Richárd király című tragédiája a szombati bemutató után ezen a héten szer­dán és vasárnap este szerepel a műsoron. Csü­törtökön Ibsen, Solness építőmester­e a sze­­zonban először megy a Nemzeti Színházban. A női főszerepben Tőkés Anna lép fel mint ven­dég. Pénteken az Egy magyar nábob, szomba­ton A vén gazember, jövő kedden Constantin abbé teszi változatossá a műsort. Az ember tragédiája jövő hétfői előadásán Bakó, Hettyey és Nagy Adorján játsszák a főszerepeket. Va­sárnap délután mérsékelt helyárakkal Herczeg Ferenc nagysikerű vígjátéka, a Gyurkovics lányok kerül színre, mely hosszabb idő óta nem szerepelt műsoron. (*) Gy. Márkus Lili második olasz turnéja. Ebben az esztendőben másodszor járta végig Gy. Márkus Lili, a kitűnő magyar zongoramű­vésznő Olaszország városait, amelyek közül különösen Rómában, Milanóban, Nápolyban, Firenzében, Bolognában és Velencében értékelte a közönség kiválóan kultúrált és bravúros len­dületű zongorajátékát. (*) Nyomdaipari kiállítás. A Könyvnyomdá­szok és Betűöntők Egyesülete kebelében létesí­tett és a Főnökegyesület által támogatott nyomdaipari továbbképző szaktanfolyamok könyvművészeti és tipográfiai vázlatkészítő osztályai évzáró kiállítást rendeznek május 10-én délelőtti 9 órától déli 2-ig a Gutenberg- Otthon Kölcseyuccai, Sándortéri és bérkocsis­­uccai helyiségeiben. (*) A Tavaszi Tárlat A Műcsarnok’ tavaszi kiállítását szombaton déli 12 órakor Horthy Miklós kormányzó nyitja meg. A kiállítás rend­kívüli gazdagságban foglalja magába Munkácsy Mihálynak több nagyszabású művét, László Fülöpnek 50 kiváló alkotását és Pentelei Mol­nár Jánosnak majdnem 100 jeles alkotását. Ezenkívül a múlt évben elhunyt kiváló építő­művésznek, Petz Samunak egész építész-művé­szeti munkásságát. Azonkívül Hűvös Lászlónak 24 szoborművét. A tárlat hivatalos megnyitása után másnap, vasárnap délelőtt 10 órakor nyílik meg a tárlat a nagyközönség számára. A ki­állító művészek számára szerdán, május 13-án van a filniszező nap. A sajtó bemutató napja csütörtökön, május 14-én és pénteken, május 11-én van. A színház mai formájában nem versenyezhet a mozival — mondja Róbert Jenő (A Világ tudósítójától.) Tegnap Buda­pestre érkezett Róbert Jenő, az ismert ma­gyar származású berlini színházigazgató, akinek színházait sem kímélte meg az a gazdasági krízis, amely ma Berlinben, Bécs­ben és Budapesten csaknem egyformán pusztít. Ezekről a színházgazdasági aktuális kérdésekről és még sok egyébről mondott Róbert Jenő érdekes adatokat a Világ mun­katársának. Le kell szállítani a helyárakat — A színházi válság — kezdte — első­sorban annak a kornak a következménye, amelyben vagyunk, tehát nem egyedülálló egy országban sem és nem is lokalizálható. Hiszen tulajdonképpen Amerikából indult ki, még­pedig azon a héten, amelyen máról­­holnapra harminchárom százalékkal esett le a színházak bevétele. Amerikában ugyanis minden héten összkimutatást csinálnak a színházak kasszájáról, ez a kimutatás pedig napról napra szomorúbb képet tár fel. Pedig Amerikának egy okkal kevesebbje van a válságra, ez az ok pedig az, ami a kon­tinensen talán igen lényeges megindítója volt a katasztrófának: a gazdasági helyzet. Amerika erre nem hivatkozhatik, a szín­házak mégis rosszul mennek ott is — vagy legalább is érezhetően rosszabbul, mint a krízis előtt. Mi okozta tehát mégis a bajt? Megmondom. A mozi.­­— Kérem, én színházigazgató vagyok, de le nem tagadhatom : a színház mai formá­jában nem versenyezhet a mozival. Miért ? Egyszerűen azért, mert a mozi olcsóbb, illetve olcsóbb tud lenni. Tegyük még hozzá: a közönség kevesebb pénzért többet lát. Egy előadás keretében kiszolgálhatják minden szórakozási igényüket. Kapnak szép tájakat, bohózatot, drámát, izgalmat, balettet, ar­tistaprodukciókat, zenét, mindent. Hová fog ez vezetni? Nem tudom, de meggyőző­déssel állítom, hogy a mai érelemben vett színház megszűnt és egy új színháznak kell a helyébe lépnie. Ilyesféle kísérlet a revü is, amely nem az egyetlen lehetőség, de mégis, Berlin négy revüje még tud közönséget hozni. — Hogyan lehet tehát orvosolni a bajt ? — Csak egy módon. Gazdasági úton. Ért­hetőbben : fokozni kell a bevételeket és csökkenteni a kiadásokat. Az érdekes pedig az, hogy a bevételek fokozását csak egyféle­képpen érhetjük el : le kell szállítani a hely­árakat. Olyan helyárakat kell kérni, amiket a közönség meg is tud fizetni. Nálunk egy jó hely ma is belekerül öt dollár értékbe, ezt a közönség, hiába, nem bírja el. Igaz, lej­jebb már mi sem mehetünk, főleg az adók miatt. I­ser, akit, mint tudjuk, már nem is szokás­­ expresszionistának nevzni, benyújtott ne­kem egy darabot. Elolvastam, nagyon tet­szett, elfogadtam. Később Kaiser elkérte a darabot átdolgozásra, meg is csinálta és kihozott belőle valami kaotikus expresszió-, iista darabot. Ez a Frauenopfer története, amit magyarul Asszonyáldozat címen ját­szott a Renaissance Színház. — És a mai fiatalok? Németek, franciák, amerikaiak, — magyarok? — Magyarokon kezdem, — sajnos, há-­ már végzek is velük. Ezalatt pedig azt ér­tem­, hogy nem ismerem a legfiatalabba­­kat. Hol vannak? Az új drámaírók? A magyar ügynökségek állandóan küldenek nekem magyar darabokat, amiket csak Németországban lehet előadni. Nos? Eze­ket nem lehet ott se. De ugyanezt mond­hatom a német drámára is. Kimerült, ki­fogyott az igazi német dráma. Aztán nagy ugrásokkal szalad végig még mindenen. — A legjobb a színház Oroszországban* — mondja. —­ Aztán Németország jön, utána a franciák. — A legérdekesebb író ma az amerikai O’Neil. ■— A Szőrös majom óriási siker volt. — Lenormand drámája, amely magyarul Névtelenek címen került színre — nem volt siker. — Érdekes, a berlini kritika azt írta, hogy a francia név egy magyar író álneve. — Sutton Vane darabja, az Outward Bound, amely hallom, a jövő héten jön a Nemzetiben, a szezon legnagyobb sikere. Szünet. És megint O‘Neil. ■— O‘Neil olyan, mint a húsz év előtti Hauptmann. És még mindig beszél írókról, s­.'részek­­ről, darabokról, fáradhatatlanul, ugyan csak egy igazi, vérbeli művészember be­szélhet a színházról — amely üzlet is. (*) Magyar Művészet. A magyar művészeti kultúra terén jelentős eredmény a Szinyei Merse Pál-társaság megbízásából az Athenaeum kiadásában megjelent nagy illusztrált művé­szeti folyóirat, a Magyar Művészet első száma, mely hatvan oldalon, 41 festménynek és szo­bornak bemutatásával hivatva van a legnagyobb feltűnést kelteni. A folyóirat ez első számában Petrovics Elek Mányoky Rákóczi-képéről ír, az eredeti festményről készült reprodukcióval. Lyka Károly a Kisfaludy Társaságban tartott székfoglaló előadását közli. Elek Artúr a Szép­­művészeti Múzeum újabb szerzeményeit ismer­teti. Ybl Ervin pedig Stróbl Alajos képmás szobrait jellemzi ugyancsak illusztrációk kísé­retében. A művészeti hírek rovatában Molnár Gézának a Szinyei-lakomán tartott serleg­beszéde és Vaszary Jánosnak a KUT-társaság­­ban tartott előadását találjuk. A közlemények­ sorát gazdag irodalmi rovat zárja be. A füzet illusztrációs anyaga felöleli az idei művészeti évad legsikerültebb kiállításainak képben való bemutatását. A legközelebbi szám Munkácsy Mihály emlékének lesz szentelve, közölve, mint értesülünk, Munkácsynak néhány mindeddig ismeretlen nagyérdekű festményét. (*) A Kamaraszínház heti műsora, Charles Vildrac nagysikerű vígjátéka, a Kitartás, mely­ben a főszerepeket Kiss, Uray, Rózsahegyi, Kiss Irén és Radó Mária játsszák, ezen a héten szer­dán és vasárnap este kerül színre. Schöpflin Aladár Vége a szép nyárnak című színműve kedden, csütörtökön és vasárnap délután sze­repel a műsoron. Szombaton Váradi Arankával és Ódry Árpáddal a főszerepekben Az árnyék, jövő kedden Az első látogatás és Boubouroche teszik változatossá a heti műsort. (*) Magyar parasztmenyegző Londonban* Londonban a London Pavillon nagy tánc­­revüt mutatott be Táncra fel! címmel. A­ revü utolsóelőtti jelenete egy magyar pa­rasztmenyegzőt ábrázolt. A rendkívül szín­gazdag jelenet általános tetszést aratott. A­ jelmezeket és a díszleteket Faragó Géza, magyar festőművész tervezte. (*) Ma, vasárnap este a szenzációs sikerű Dolly kerül színre a Városi Színházban. (*) A Vígszínház jövő hetének eseménye Szenes Béla új bohózatának, a Csirkefogónak szombati bemutatója. A legnagyobb érdeklődés előzi meg a kiváló szerző legújabb alkotását, amelyben a Vígszínház legkitűnőbb erői ját­szanak. A premierig minden este a színház legutóbbi nagy sikere, a Fanny és a cselédkér­­dés kerül színre. Vasárnap délután az Ezüst­­lakodalmat adják mérsékelt helyárakkal. (*) Kérdeze meg ismerősét, szomszédját, ba­rátját, rokonát, hogy tetszett neki a Dolly a Városi Színházban. A star-rendszerről — Természetesen a helyárakat csak úgy lehet leszállítani, ha a kiadásokat is leszál­lítjuk. Nálunk az első lépés az volt, hogy megszüntették a horribilis star-gázsikat. A star-rendszer a háború alatt kezdődött. Az­előtt csak a darabokat hirdették a színhá­zak, azután az egyiknek eszébe jutott, hogy a darab címe alá odaírta, hogy: In der Hauptrolle Moissi, vagy Bassermann. Ké­sőbb már előbb jött a színész, azután a da­rab, így nemsokára a színész, a szar került előtérbe — amit versengve kellett meg­fizetni. De ugyanez fokozta a reklámozás költségeit is. — Pallenberg hatalmas művészete nem szorul értékelésre. Amíg a színház ment és a billiós-trilliós számú pénzek megmérésé­ben szinte megzavarodott az ember agya, akkor még lehetett Pallenberg egy felléptét négyszáz dollárral honorálni. Ennyit ka­pott Pallenberg nálam, de be kell látnia mindenkinek, hogy ennek a kultusza ma jogtalan és igazságtalan. Ezért vágtunk bele, bárhogy is sajgóst eleinte, az érzékeny húsba:­­ leépítettük a star-rendszert. Persze nagy duzzogások, sztrájkkal való fe­nyegetések voltak, végül mégis belátták, hogy másként mindannyian felfordulunk. — Berlinben ma egy bizottság állapítja meg annak a szárnak a fizetését, aki napi ötven márkánál többet akar. Kimondottuk egyben, hogy egy fellépésért háromszáz márkánál többet senki sem kaphat. Ennek a bizottságnak három tagja van, elnöke én vagyok, tagjai: Arthur Wolff és Martin Zieckl­er. A bizottság a legtöbb esetben megtalálja a békés kompromisszumot. Bas­sermann egy kicsit még ma is haragszik, vi­déken vendégszerepel, de majd csak vissza­jön Berlinbe, hozzám, mert tőlem ment el. Egyszóval elsősorban az egészségtelen szar­­rendszert kell megszüntetni. Irányok, írók, darabok Aztán a színpadi irodalomról esik szó. — Expresszionizmus — mondja — nincs. Nem is volt. Ami volt, most már világosan látható — tehetségtelen divat. Sőt. Nem is volt divat. Ma már ott is meghalt, ahol még legtovább tartotta magát, a festészet­ben. Hiszen voltak tehetséges művelői is, ezek azok ma is, de ezek úgy sose voltak expresszionistának nevezni, benyújtott ne­­többiek. Én mondom ezt, aki sokszor ad­tam színházaimban teret nekik. Mint ér­dekességet mesélhetem el, hogy­ Georg Kai­ Könnyen szabadul e bajoktól, ha az idegrendszert erősítő, a szervezetet üdítő és a munkaképességet fokozó Ovomat­­tinet rendszeresen használja. Egy csésze tejben 3 kávéskanál Ovomat­­tine táplálja az idegszöveteket, felfrissíti a szellemi és testi energiákat, mentesít az izgalmaktól. Ára dobozonként 37.400 és 64.600 korona forgalmi adóval együtt . Mintát és ismertetést ingyen küld a Dr. Wandel gyógyszer- és tápénergyár Rt Budapest 100. postahivatali

Next