Világ, 1925. augusztus (16. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
SzomlSat VILÁG 1925 augusztus 6. ) Cookék Londonból naponta indítanak társas utazó csoportokat Középeurópa és Budapest megtekintésére . (A Világ londoni tudósításától.) Az idei gyáron Angliát elárasztották az amerikaiak. Csapatostól tódultak át Európába a dollár páhokjai. A legsűrűbb rajok Londont és az angol tengerpart fürdőit lepték el. London belső városrészeiben csak úgy tolonganak az amerikaiak. Könnyű megismerni őket. Neon járnak olyan ruganyosan mint az angolok. Testesebbek. Arcélük határozatlanabb. Tekintetük lágyabb. Asszonyaik szebbek, mint az angol nők.* Európaiabbak. Frissebbek a mozdulataik. Erősen festik az arcukat, szájukat és akad köztük olyan Szép, amilyenhez hasonlót csak angol levelezőlapokon látni. Fényképezőgépek csüngenek vállukon, van olyan, aki kis mozifelvevő gépet hord a zsebében, mindnek a kezében pirosfedelű Guide. Úgy tudnak nézni, mindent megfigyelni, mint a gyermekek. A férfiak ruhája bővebb mint az angoloké, a hölgyek párizsiasabban öltözködnek, mint a londoni dámák. Az amerikai mosolyogva fize: ’ Az amerikaiaknak semmi sem drága Angliában. A newyorki élet sokkal költségesebb, mint a londoni. Az amerikai nem lepődik meg a méregdrága londoni árakon. Mosolyogva fizetnek két fontot a szállodai szobáért, személyenként egy fontot a lencsért, nem lepi meg őket a londoni autótaxi magas tarifája. A revü- és operettszínházak négy-öt fontos páholyjegyeit, egy fontos zenekari üléseit szó nélkül vásárolják meg. Déltájban, a Világ legelőkelőbb és legdrágább üzleti utcájában, a Bond Streeten is ők tolonganak és vásárolják halomra a világ legdrágább divatcikkeit. A Piccadilly is amerikai beszédtől hangos. Rögtön észrevenni, hogy amerikai az illető, egészen máskép hangsúlyoznak, mint az angolok és bizony a szigetország fiai is csak nehezenérják meg a jenkiket. Az Americain Express Companie irodái előtt hosszú sorban álldogálnak és váltanak be sokezer dollárt. A finom rizspapírra nyomtatott százfontosokat csak úgy begyűrik a zsebükbe, nem tisztelik a világ legelőkelőbb Pénznemét. Nem teszik be a tárcájukba, mert úgyis rögtön kiadják. Rengeteget költenek. Mindent meg akarnak nézni, automobilokon robognak, a közel nyolcmillió lakosságú „Londonország“ utcáin keresztül, nehogy Valamit is elmulasszanak. Napközben múzeumokat, képtárakat és a történelmi épületeket, templomokat látogatják sorba. Este a színházak következnek. Pezsgő, jazz-band és tánc. A British Museumban a múmiákat bámulják meg, a National Galleryben, a világ egyik leghíresebb képtárában, Michel 'Angelo, Botticelli, Ghirlandaio, Rafael, Ti- Gian, Murillo, Valesquez és az újabb kor mestereinek remekeiben gyönyörködnek. A Whitehall előtt órákig elálldogálnak, — főleg a hölgyek — és legeltetik szépséges szemeiket a fekete lakkcsizmába, hófehér nadrágba öltözött, ezüstvértű, pirosblúzos, sisakos testőrkatonákban, akik úgy ülnek lovukon kivont karddal, mintha szobrok volnának. A Themse hídjáról megnézik a parlament palotáját, a Westminster Abbeyben nem mulasztják el meglátogatni Anglia elhunyt királyait, a Szent Pál katedrális előtt galambokat etetnek, mintha csak Velencében lennének. Megállanak a Buckingham Palace aranyozott rácsa előtt. Be szeretnének látni a királyi palota lefüggönyözött ablakain. Délután keresztülhajtanak London három legszebb parkján : a Hyde, St. James és a Regent Parkon, esetleg még Wembleybe is kilátogatnak. Esténként pedig a revü- és operett-színházakat lepik el, a prózaiakat ritkábban látogatják. Jobban érdekli őket a divatos No No Nanette, vagy Rose Marye, mint Glasworthy mély gondolatoktól terhes drámája, a The Show. Megnézik a Punch Bowlt, London legnagyobb revű-sikerét, két év óta egyfolytában adják. Az elmúlt héten volt az ötszázadik jubiláns előadása. A Colisseumban, a Diaghileff Balett táncát élvezik, majd a finom londoni szállodák éttermében soupeznak, hallgatják a világ legjobb jazz-bandjeit, Vincent Lopez, Jack Hylton bandáját és a Savoy Orpheansot. Az angol férfiak frakkba öltözködnek esténkint, az amerikaiak megelégednek a smokinggal is. Soupe után Night Clubokba sietnek, Londonban nincsenek mulatók. Az úgynevezett éjszakai klubokban mulatnak, pezsgőznek, táncolnak. A legpazarabb Night Club a Haymarketi Kitt-Katt Club. A műsor főattrakciója két magyar táncosnő, a Dolly Sistersek. Közép-Európa harminc millióért Ha aztán Londonból elég volt már a jó amerikaiaknak, bemennek Thomas Cook tizenkilenc londoni utazási irodája közül azegyikbe, és a vaskos katalógusokból kikeresik, hogy a kontinens melyik részébe utazzanak. A legtöbben Svájcba látogatnak, de igen sokan utaznak Olasz- és Franciaországba is, kiélvezni a líra- és frankesés következtében beállott olcsóságot. Hetven guineáért, huszonöt millió koronáért, tizenöt napon keresztül utazhat egész Svájcon keresztül. Ebben az árban a szálloda és teljes ellátás is benfoglaltatik. Kéthetes út az olasz tavakhoz harmincöt guinea, automobillal a Dolomitokon keresztül huszonnyolc font. Természetesen Hollandiába, Egyiptomba, a Szentföldre és a világ minden sarkába elszállítják Cookék az utazni vágyókat, még Magyarországba is. Nyolcvanöt guineáért, körülbelül harmincmillió koronáért megmutatják Közép-Európát. Berlin, Drezda, Párizs, Bécs, Budapest, Salzburg, Innsbruck a fontosabb állomások. A húsznapos utazásból az első hatot Németországban töltik, kettőt Prágában, kettőt Bécsben, kettő és felet pedig Pesten, négyet Tirolban, majd Baselen és Boulogne-on keresztül Londonba utaznak vissza. Évenként ötször indít ilyen csoportot a Cook-iroda, június, július, szeptemberben egyet, augusztusban pedig kettőt. Tizenötnapos dunai— rajnai utazáson is részt vehetnek a Közép- Európa iránt érdeklődők, — ez csak ötvenöt fontba kerül. Kölnben, Nürnbergben, Bécsben, Budapesten, Münchenben, Wiesbadenben állnak meg az utazók egy-egy napig, majd a Rajnán keresztül expresszhajóval ismét Kölnbe érkeznek és Folkstonon keresztül Londonba utaznak. Budapest Cookék szemüvegén keresztül Ezen a két túlságosan drága, felsőosztályú vonatra számított utazáson kívül huszonhat fontért egy másik tizenhat napos túrát is hirdetnek Cookék. Innsbruck, Linz, Bécs, Budapest, Zürich, Párizson keresztül. Bécstől Budapestig hajón teszik meg az utat. Érdekes, és a magyar idegenforgalmi propaganda szempontjából felbecsülhetetlen, hogy Cookék Magyarországot is felvették végre a társas „Summer Holiday**, nyári pihenő utazásukba és katalógusukban részletesen ismertetik Budapestet. A magyar fővárosról sokkal hosszasabban írnak, mint Bécsről. Szó szerint a következőkben mutatják be Budapestet az egész világ utazóinak . Budapest fekvése elbűvölő. A Duna jobb- és balpartján terül el a nagyszerű város. Fényes üzletek, pompás középületek, múzeumok és színházak, szép utcák, elragadó parkok, nyári kirándulóhelyek fogadják az idegent. A királyi várpalota nagyszerű épülete hegytetőn épült és uralkodik az egész város fölött. A Mátyás-templom, amely oly régi, hogy a törökök, mikor Budát megszállva tartották, mecsetnek használták, pompás épület Érdemes megnézni a dunai partokat, a MFTR nagy dokkjait és kirándulni a régi római városba, Aquincumba. A Duna baloldala — Pest, a kereskedelmi, ipari része a városnak és itt van a kultúrintézmények javarésze is. A parlament, a világ egyik legszebb épülete, a királyi kúria, a Tudományos Akadémia és az Operaház is megérdemli a csodálatot Budapest ismertetésén kívül még a világhírű szállodák között is felemlíti a Cook-katalógus a pesti Gellért-szállodát. Egészben a legmeglepőbb, hogy Pest ismer Az égbolt és az időjárás Az összes problémákból, amelyeket fölállíthat maga elé a tudomány, nincsen nehezebb, mint az időjárás előrelátása, írta Mascart. Ebben a mondatban alighanem van túlzás, de van igazság is, vagy legalább idáig sorjában megdőltek azok az elméletek, amelyek az időjárást próbálták megjósolni, akár a napfoltokban keresve az időjárás ingadozásának magyarázatát, akár az égbolt más jelenségeiben. Most azután a párizsi tudományos akadémiában Bigourdan, a híres asztronómus fölolvasta Gábriel abbénak, egy caeni matematika-tanárnak az értekezését, amely egész új alapokra fekteti az időjárás jóslását, és bizonyítékot ajánlott föl elméletére, amenynyiben bejelenti azt, hogy az 1925. év szokatlanul meleg nyarára szokatlanul hideg tél fog következni. Gábriel abbé szerint az időjárás ingadozása nagy ciklusokban játszódik le, és minden száznyolcvanhat évben szabályszerűen visszatérnek ugyanazok az időjárási periódusok. 1926-ban tehát olyan lesz a tél, amilyen volt 1740-ben, vagy 1753-ban. Ugyanis a ciklusok nem egészen pontosan tesznek száznyolcvanhat évet, hanem valamivel többet. Gábriel abbé hivatkozik arra, milyen kegyetlenül hideg volt a tél 1917-ben, és a frontokról soha nem érkezett annyi panasz, mint ezen a kemény télen. Már most Gábriel abbé visszalapoz a történelemben száznyolcvanhat, azután háromszázhetvenkét évvel, és csakugyan megtalálja a szokatlanul hideg teleket a történeti följegyzésekben. 1917 előtt 1895 februárja volt szokatlanul hideg a meteorológiai följegyzések szerint, és Gábriel abbó a történelemből újból igazolni tudja, hogy ez csak a 186, illetőleg a 372 esztendős időjárás visszatérése volt. Már most Gábriel abbé hivatkozik arra, hogy 1553-ban V. Károly hadseregét, amely Metz várát ostromolta, csaknem teljesen tönkretette a zord téli idő. S 186—187 évvel tovább lapozva, megtaláljuk azt a híres „nagy** telet, amely befagyasztotta a Szajnát és a Themsét, majd pedig a jég olvadásakor elsodorta a Szajna hídjait. Ez a két tél valóban legendás emlékezetű, de Gábriel abbé visszafelé lapozza a történetet 186 évenként, egészen az Úr 995. esztendejéig, és mindig újból talál bizonyítékokat arra, milyen kivételes volt a hideg. Most tehát az 1926. év telének kell igazolnia Gábriel abbé tételét, amely érdekes azért, mert Gábriel elméleti úton jutott el addig az eredményig, hogy az időjárás 186 és 372 éves ciklusokban tér vissza, a történeti példákat pedig csak utólag kereste és találta meg az elméleti számítások alapján feltételezett időjárási ciklusok igazolására. Most ünnepelte meg fennállásának kétszázötvenedik évfordulóját a greenwichi csillagvizsgáló intézet, amelynek nevét mindenki ismeri, hiszen azon a ponton, ahol a greenwichi obszervatórium egyik messzelátója van elhelyezve, halad át a 0-val jelzett hosszúsági fok és így Greenwich az egyik sarkpontja a földgömb geográfiai beosztásának. Egészen önkényes volt ugyan éppen Greenwich obszervatóriumát kijelölni, mint a földrajzi hosszúság 0 fokát, de a tudománynak ez az önkényes elhatározása világszerte a legismertebb városnevek egyikévé tette Greenwich-et. A greenwichi obszervatórium fölállítására egy francia tudós adta meg a lökést, Le Sieur de Saint Pierre, akik 1674-ben Londonba érkezett, és az angol tudósokat kezdte meggyőzni a földrajzi hosszúság pontos meghatározásának nagy jelentőségéről. II. Károly király érdeklődését fölkeltette Le Sieur de Saint Pierre terve, és így kinevezett egy bizottságot, amely Flamsteed-nek, a zseniális fiatal angol matematikusnak vezetése alatt fölülvizsgálta a francia vendég terveit, azzal az eredménnyel, hogy az asztronómiai megfigyelések kezdetlegessége miatt a tervet egyelőre nem lehet megvalósítani, noha elméleti nehézségei egyáltalában nincsenek. II. Károlynál alighanem Flamsteed jelentése adta meg a lökést a greenwichi csillag*vizsgáló fölállítására, noha a jelentés egyikmásik „forradalmi*" tétele megbotránkoztatta a királyt. Eleinte a Hyde Park-ban akart fölállítani obszervatóriumot I. Károly, de azután a szakemberek tanácsára Greenwichet választotta, és az obszervatórium fölállításának céljaira egyrészt 500 fontot adományozott, másrészt pedig átengedte a Tower egyik lerombolt bástyájának tégláit, és más építési alkatrészeit. Így azután 1675 augusztus tizedikén sor került a greenwichi obszervatórium alapkövének letételére és a csillagvizsgáló intézet élére Flamsteed került. Élére került: ez a szó némi túlzás, mert Flamsteed ugyan a XVII. század viszonyaihoz képest elég nagy fizetést kapott, sőt 100 fontot, viszont teljesen magára hagyták, minden munkát neki kellett végeznie, és nem volt egyetlen asszisztense sem, noha a szükséges megfigyelések egy része olyan sablonos volt, hogy azt akárki elvégezhette volna. Flamsteed betegeskedett is, de azért szívósan kitartott őrhelyén negyven éven át, és szinte minden segítség nélkül fölállította az északi égbolt csillagainak új katalógusát, amelyben az állócsillagok helyzete sokkal pontosabban volt meghatározva, mint az odáig készült katalógusokban, és nagyon felszaporodott a katalogizált csillagok száma is. Flamsteed katalógusa fontos lépés volt a csillagászat fejlődésének történetében, de azért neve sokkal kevésbé ismert, mint utódáé, Edmund Stalley-é, akinek senki nem akart hinni, amikor megjósolta a róla elnevezett üstökös visszatérését, és az üstökös mégis visszatért. 1719-ben halt meg Flamsteed, és amikor Halley átvette a greenwichi obszervatórium vezetését, megdöbbenésére csaknem üresen találta az obszervatóriumot ahonnan éppen a legfontosabb műszerek hiányoztak. Tudományos nézeteltérések következtében Flamsteed éles ellentétbe került Newton-nal, míg Halley barátja volt New. tetésében nincs egyetlen hibás adat sem, ami itt Angliában nagy dolog, mert gyakran hallani, hogy Budapest Ausztriához tartozik és nem egyszer kérdik, még igazán intelligens emberek is, hogy német-e a magyarok anyanyelve. Az utóbb említett népszerű Cook-utazás azért is igen fontos, mert ilyen csoportokat naponta indítanak Londonból és így megvan a remény, hogy végre Magyarország is belekapcsolódik az európai idegenforgalomba. K. T. ! Miskolc hat-nyolc hétig nem juthat tiszta vízhez (A Világ miskolci tudósítójától.) A több hét óta tartó esőzés Miskolc városára igen súlyos csapást jelentett, mert a tapolcai vízmű a nagy esőzések óta teljesen zavaros, iszapos és élvezhetetlen vizet szolgáltat. Miskolcot ez a súlyos vízimizéria nemcsak az idén látogatja meg, évek óta minden tavaszi hóolvadás és őszi esőzés után megzavarodik a vízvezeték vize, amit a vízművek hivatalos nyelvén opalizálódásnak neveznek. Első ízben 1913-ban jutottMiskolc ilyen opalizált vízhez és azóta minden esztendőben van hozzá szerencséje. A szennyes és nem egyszer fertőzött víz már tífuszjárványt is okozott Miskolcon 1922-ben. Miskolc vízmizériája minden esztendőben kínosan foglalkoztatja a város lakosságát és az illetékes hatóságok gyakran fantasztikus ötletekkel próbálkoznak meg annak érdekében, hogy segítsenek ezeken a súlyos vízmizériákon. Közben azonban a víz valamennyire megtisztul, az iszap lerakódik és a méltatlankodástól zavaros kedélyek is lepihennek. A sok ötletből, amellyel Miskolc vízproblémáját meg akarják oldani, minden esztendőben csak az a megállapítás marad meg, hogy olyan nagy városnak, mint Miskolc, elsőrendű közegészségügyi szükséglete a víz. Ezentúl azonban nem történik semmi. A múlt esztendőben azonban mégis szilárdabb formát kezdett ölteni egy terv, amely szerint a hármas számú tapolcai forrás vizét, amely az opalizálódó vízvezetéki víz idején is mindannyiszor tiszta maradt, bekapcsolják a főnyomócsőbe. Néhány héttel ezelőtt Miskolc építészeti szakbizottsága is foglalkozott ezzel a problémával és szintén állást foglalt amellett, hogy a hármas számú forrást be kell kapcsolni a miskolci vívezeték főnyomócsövébe. Szerdán délelőtt a város tanácsa is megvitatta a vízvezetéki mizériák ügyét és a polgármester ezúttal a leghatározottabban kijelentette, hogy más megoldás nincs arra, hogy Miskolc hetvenezer lakosának egészségét ne fenyegesse a minden évben opalizáló víz, minthogy a tapolcai hármas forrást bekapcsolják a vízvezetékbe. Szerda óta Miskolc lakossága újraéledt bizakodással várja, hogy végre valahára megszabadítsák őket a szennyes víztől. A nagynehezen megérlelődött terv óta Miskolcot újból szomorú meglepetésként érte, hogy a vízvezetéki csapokon most már nem is opalizált, hanem teljesen zavaros és piszkos víz folyik. A vízvezetéki víz most már annyira elszennyesedett, hogy nemcsak ivásra, de mosdásra sem alkalmas. Miskolc elkeseredett lakói úgy próbálnak magukon segíteni, hogy a szennyes vizet felforralják, azután lehűtik és amikor az iszap már leülepedett a vízben, óvatosan leöntik a megtisztult vizet. Amióta Miskolc teljesen ihatatlan vizet kap, a miskolci fűszerüzletekben erősen fellendült a forgalom, mert a jobbmódú közönség ásványvízzel él. A kevésbé tehetős pedig szódavízzel próbálja pótolni a hírhedté vált opalizált miskolci vízvezetéki vizet. Jellemző a város elkeseredett szomjússágára, hogy az egyik miskolci szikvízgyáros olyan lázas buzgalommal gyártja a szódavizet, hogy a kútjából már kiapadt a víz. A város legszegényebb népe végső vízinségében úgy próbál segíteni magán, hogy vedrekkel vándorol a rég elfeledett kutakhoz és onnan hordják haza a nem éppen higénikus vizet. Miskolc polgármestere, Hodobay Sándor dr. tegnap a vízvezetéki kút szemléjére indult és megállapította, hogy úgy a kút, mint a meleg források teljesen telve vannak iszappal. Azt is megállapították hivatalosan, hogy nem a vízvezeték műszaki hibája zúdította Miskolcra a katasztrófálisnak mondható vízállapotokat, hanem a nano esőzések. A tapolcai források vízgyűjtő tületén ugyanis nagyon kevés a mészréteg és a vízgyűjtő területről rengeteg agyag és homok sodródik a vízvezetéki források felé, ahol azután nincs ami megszűrje. Szabó Ármin dr. főorvos javaslatára a polgármester ma elrendelte, hogy újból klórozzák a vízvezetéki vizet. A miskolci vízmű igazgatója, Kazár István fölöslegesnek mondotta ezt az intézkedést, amit azonban mégis végrehajtottak, mert a tiszti főorvos egészségügyi okokra hivatkozva ragaszkodott hozzá. Miskolc városa — amint azt Kazár István vízműigazgató jelenti — hat-nyolc héten belül nem jut tiszta vízhez, mert legalább ennyi idő kell ahhoz, míg a miskolci vízvezeték vize megtisztul. A veszedelmes méretű ivóvízhiányra való tekintettel a polgármester utasította a közrendészeti hatóságot, hogy kutassa föl a város területén levő valamennyi kutat. Ma délutánig sikerült is mintegy körülbelül 18 kutat feltalálni. Ezeknek a kutaknak a vizét vegyvizsgálat alá veszik és a bakteriológiai vizsgálat eredménye alapján jelölik majd meg azokat a kutakat, ahonnan Miskolc lakói vizet hordhatnak. A vízvezetékek szennyes vizét is megvizsgálta a vegyvizsgáló állomás és kísérleteket végeztek abban az irányban, hogy mennyiben válik ihatóvá az opalizált víz, ha timsót tesznek bele. A kísérletek kedvező eredménynyel jártak, mert a timsós vízben az iszap teljesen leüllepedett, az iszapréteg fölötti víz ihatóvá vált. A miskolci kutak vizét is megvizsgálták már, de közülük csak öt kútnak a vizét találták baktériummentesnek. A szerdai tanácsülésen Hodobay Sándor polgármester egyébként fölvetette azt az ideót, hogy immár elodázhatatlan annak szükségessége, hogy a város új vízvezetéket építsen. Miskolc vízhiányát konjunktúrának hasz.