Világ, 1925. augusztus (16. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

SzomlSat VILÁG 1925 augusztus 6. ) Cookék Londonból naponta indítanak társas utazó csoportokat Középeurópa és Budapest megtekintésére . (A Világ londoni tudósításától.) Az idei gyáron Angliát elárasztották az amerikaiak. Csapatostól tódultak át Európába a dollár páhokjai. A legsűrűbb rajok Londont és az angol tengerpart fürdőit lepték el. London belső városrészeiben csak úgy tolonganak az amerikaiak. Könnyű megismerni őket. Neon járnak olyan ruganyosan mint az an­golok. Testesebbek. Arcélük határozatla­nabb. Tekintetük lágyabb. Asszonyaik szeb­bek, mint az angol nők.* Európaiabbak. Frissebbek a mozdulataik. Erősen festik az arcukat, szájukat és akad köztük olyan Szép, amilyenhez hasonlót csak angol leve­lező­lapokon látni. Fényképező­gépek csün­­genek vállukon, van olyan, aki kis mozi­felvevő gépet hord a zsebében, mindnek a kezében pirosfedelű Guide. Úgy tudnak nézni, mindent megfigyelni, mint a gyer­mekek. A férfiak ruhája bővebb mint az angoloké, a hölgyek párizsiasabban öltöz­ködnek, mint a londoni dámák.­ ­ Az amerikai mosolyogva fize: ’ Az amerikaiaknak semmi sem drága Angliában. A newyorki élet sokkal költsé­gesebb, mint a londoni. Az amerikai nem lepődik meg a méregdrága londoni árakon. Mosolyogva fizetnek két fontot a szállodai szobáért, személyenként egy fontot a lencsért, nem lepi meg őket a londoni autó­taxi magas tarifája. A revü- és operettszín­házak négy-öt fontos páholyjegyeit, egy fontos zenekari üléseit szó nélkül vásárol­ják meg. Déltájban, a Világ legelőkelőbb és leg­drágább üzleti utcájában, a Bond Streeten is ők tolonganak és vásárolják halomra a világ legdrágább divatcikkeit. A Piccadilly is amerikai beszédtől hangos. Rögtön észre­venni, hogy amerikai az illető,­­ egészen máskép hangsúlyoznak, mint az angolok és bizony a szigetország fiai is csak nehezen­­érják meg a jenkiket. Az Americain Ex­press Companie irodái előtt hosszú sorban álldogálnak és váltanak be sokezer dollárt. A finom rizspapírra nyomtatott százfonto­sokat csak úgy begyűrik a zsebükbe, nem tisztelik a világ legelőkelőbb Pénznemét. Nem teszik be a tárcájukba, mert úgyis rögtön kiadják. Rengeteget költenek. Min­dent meg akarnak nézni, automobilokon robognak, a közel nyolcmillió lakosságú „Londonország“ utcáin keresztül, nehogy Valamit is elmulasszanak. Napközben mú­zeumokat, képtárakat és a történelmi épü­leteket, templomokat látogatják sorba. Este a színházak következnek. Pezsgő, jazz-band és tánc. A British Museumban a múmiákat bámulják meg, a National Galleryben, a világ egyik leghíresebb képtárában, Michel 'Angelo, Botticelli, Ghirlandaio, Rafael, Ti- Gian, Murillo, Valesquez és az újabb kor mestereinek remekeiben gyönyörködnek. A Whitehall előtt órákig elálldogálnak, — fő­leg a hölgyek — és legeltetik szépséges sze­meiket a fekete lakkcsizmába, hófehér nad­rágba öltözött, ezüstvértű, pirosblúzos, si­sakos testőrkatonákban, akik úgy ülnek lo­vukon kivont karddal, mintha­ szobrok vol­nának. A Themse hídjáról megnézik a par­lament palotáját, a Westminster Abbeyben nem mulasztják el meglátogatni Anglia el­hunyt királyait, a Szent Pál katedrális előtt galambokat etetnek, mintha csak Velencé­ben lennének. Megállanak a Buckingham Palace aranyozott rácsa előtt. Be szeretné­nek látni a királyi palota lefüggönyözött ablakain. Délután keresztülhajtanak Lon­don három legszebb parkján : a Hyde, St. James és a Regent Parkon, esetleg még Wembleybe is kilátogatnak. Esténként pe­dig a revü- és operett-színházakat lepik el, a prózaiakat ritkábban látogatják. Jobban érdekli őket a divatos No No Nanette, vagy Rose Marye, mint Glasworthy mély gondo­latoktól terhes drámája, a The Show. Meg­nézik a Punch Bowlt, London legnagyobb revű-sikerét,­­ két év óta egyfolytában ad­ják. Az elmúlt héten volt az ötszázadik ju­biláns előadása. A Colisseumban, a Diaghi­­leff Balett táncát élvezik, majd a finom londoni szállodák éttermében soupeznak, hallgatják a világ legjobb jazz-bandjeit, Vincent Lopez, Jack Hylton bandáját és a Savoy Orpheansot. Az angol férfiak frakkba öltözködnek esténkint, az ameri­kaiak megelégednek a smokinggal is. Soupe után Night Clubokba sietnek, Londonban nincsenek mulatók. Az úgynevezett éj­szakai klubokban mulatnak, pezsgőznek, táncolnak. A legpazarabb Night Club a Haymarketi Kitt-Katt Club. A műsor fő­­attrakciója két magyar táncosnő, a Dolly Sistersek. Közép-Európa harminc millióért Ha aztán Londonból elég volt már a jó amerikaiaknak, bemennek Thomas Cook tizenkilenc londoni utazási irodája közül az­­egyikbe, és a vaskos katalógusokból kikere­sik, hogy a kontinens melyik részébe utaz­zanak. A legtöbben Svájcba látogatnak, de igen sokan utaznak Olasz- és Francia­­országba is, kiélvezni a líra- és frankesés következtében beállott olcsóságot. Hetven guineáért,­­ huszonöt millió koronáért, tizenöt napon keresztül utazhat egész Sváj­­­­con keresztül. Ebben az árban a szálloda és teljes ellátás is benfoglaltatik. Kéthetes út az olasz tavakhoz harmincöt guinea, automobillal a Dolomitokon keresztül hu­szonnyolc font. Természetesen Hollandiába, Egyiptomba, a Szentföldre és a világ min­den sarkába elszállítják Cookék az utazni vágyókat,­­ még Magyarországba is. Nyolc­vanöt guineáért, körülbelül harmincmillió koronáért megmutatják Közép-Európát. Berlin, Drezda, Párizs, Bécs, Budapest, Salzburg, Innsbruck a fontosabb állomások. A húsznapos utazásból az első hatot Német­országban töltik, kettőt Prágában, kettőt Bécsben, kettő és felet pedig Pesten, négyet Tirolban, majd Baselen és Boulogne-on ke­resztül Londonba utaznak vissza. Évenként ötször indít ilyen csoportot a Cook-iroda, június, július, szeptemberben egyet, augusz­tusban pedig kettőt. Tizenötnapos dunai— rajnai utazáson is részt vehetnek a Közép- Európa iránt érdeklődők, — ez csak ötvenöt fontba kerül. Kölnben, Nürnbergben, Bécs­ben, Budapesten, Münchenben, Wiesbaden­­ben állnak meg az utazók egy-egy napig, majd a Rajnán keresztül expresszhajóval ismét Kölnbe érkeznek és Folkstonon ke­resztül Londonba utaznak. Budapest Cookék szemüvegén keresztül Ezen a két túlságosan drága, f­elsőosz­tályú vonatra számított utazáson kívül hu­szonhat fontért egy másik tizenhat napos túrát is hirdetnek Cookék. Innsbruck, Linz, Bécs, Budapest, Zürich, Párizson keresz­tül. Bécstől Budapestig hajón teszik meg az utat. Érdekes, és a magyar idegenfor­galmi propaganda szempontjából felbecsül­hetetlen, hogy Cookék Magyarországot is felvették végre a társas „Summer Holiday**, nyári pihenő utazásukba és katalógusukban részletesen ismertetik Budapestet. A ma­gyar fővárosról sokkal hosszasabban ír­nak, mint Bécsről. Szó szerint a követke­zőkben mutatják be Budapestet az egész világ utazóinak .­­ Budapest fekvése elbűvölő. A Duna jobb- és balpartján terül el a nagyszerű vá­ros. Fényes üzletek, pompás középületek, múzeumok és színházak, szép utcák, elra­gadó parkok, nyári kirándulóhelyek fogad­ják az idegent. A királyi várpalota nagy­szerű épülete hegytetőn épült és uralkodik az egész város fölött. A Mátyás-templom, amely oly régi, hogy a törökök, mikor Bu­dát megszállva tartották, mecsetnek hasz­nálták­­, pompás épület Érdemes meg­nézni a dunai partokat, a MFTR nagy dokkjait és kirándulni a régi római vá­rosba, Aquincumba. A Duna baloldala — Pest, a kereskedelmi, ipari része a város­nak és itt van a kultúrintézmények java­része is. A parlament, a világ egyik leg­szebb épülete, a királyi kúria, a Tu­­dományos Akadémia és az Operaház is meg­érdemli a csodálatot Budapest ismertetésén kívül még a vi­lághírű szállodák között is felemlíti a Cook-katalógus a pesti Gellért-szállodát. Egészben a legmeglepőbb, hogy Pest ismer­ Az égbolt és az időjárás Az összes problémákból, amelyeket föl­állíthat maga elé a tudomány, nincsen ne­hezebb, mint az időjárás előrelátása, írta Mascart. Ebben a mondatban alighanem van túlzás, de van igazság is, vagy legalább idáig sorjában megdőltek azok az elméletek, amelyek az időjárást próbálták megjósolni, akár a napfoltokban keresve az időjárás in­gadozásának magyarázatát, akár az égbolt más jelenségeiben. Most azután a párizsi tudományos aka­démiában Bigourdan, a híres asztronómus fölolvasta Gábriel abbénak, egy caeni mate­matika-tanárnak az értekezését, amely egész új alapokra fekteti az időjárás jóslását, és bizonyítékot ajánlott föl elméletére, ameny­­nyiben bejelenti azt, hogy az 1925. év szo­katlanul meleg nyarára szokatlanul hideg tél fog következni. Gábriel abbé szerint az időjárás ingado­zása nagy ciklusokban játszódik le, és min­den száznyolcvanhat évben szabályszerűen visszatérnek ugyanazok az időjárási periódu­sok. 1926-ban tehát olyan lesz a tél, amilyen volt 1740-ben, vagy 1753-ban. Ugyanis a ciklusok nem egészen pontosan tesznek száznyolcvanhat évet, hanem valamivel többet. Gábriel abbé hivatkozik arra, milyen ke­gyetlenül hideg volt a tél 1917-ben, és a frontokról soha nem érkezett annyi panasz, mint ezen a kemény télen. Már most Gáb­riel abbé visszalapoz a történelemben száz­nyolcvanhat, azután háromszázhetvenkét évvel, és csakugyan megtalálja a szokatlanul hideg teleket a történeti följegyzésekben. 1917 előtt 1895 februárja volt szokatlanul hideg a meteorológiai följegyzések szerint, és Gábriel abbó a történelemből újból iga­­­zolni tudja, hogy ez csak a 186, illetőleg a 372 esztendős időjárás visszatérése volt. Már most Gábriel abbé hivatkozik arra, hogy 1553-ban V. Károly hadseregét, amely Metz várát ostromolta, csaknem teljesen tönkretette a zord téli idő. S 186—187 évvel tovább lapozva, megtaláljuk azt a híres „nagy** telet, amely befagyasztotta a Szajnát és a Themsét, majd pedig a jég olvadásakor elsodorta a Szajna hídjait. Ez a két tél valóban legendás emlékezetű, de Gábriel abbé visszafelé lapozza a történetet 186 évenként, egészen az Úr 995. esztendejéig, és mindig újból talál bizonyítékokat arra, milyen kivételes volt a hideg. Most tehát az 1926. év telének kell igazolnia Gábriel abbé tételét, amely érdekes azért, mert Gábriel elméleti úton jutott el addig az eredményig, hogy az időjárás 186 és 372 éves ciklusok­ban tér vissza, a történeti példákat pedig csak utólag kereste és találta meg az elméleti számítások alapján feltételezett időjárási ciklusok igazolására.­ Most ünnepelte meg fennállásának két­százötvenedik évfordulóját a greenwichi csillagvizsgáló intézet, amelynek nevét min­denki ismeri, hiszen azon a ponton, ahol a greenwichi obszervatórium egyik messze­­látója van elhelyezve, halad át a 0-val jel­zett hosszúsági fok és így Greenwich az egyik sarkpontja a földgömb geográfiai be­osztásának. Egészen önkényes volt ugyan éppen Greenwich obszervatóriumát kijelölni, mint a földrajzi hosszúság 0 fokát, de a tudo­mánynak ez az önkényes elhatározása világ­szerte a legismertebb városnevek egyikévé tette Greenwich-et. A greenwichi obszervatórium fölállítására egy francia tudós adta meg a lökést, Le Sieur de Saint Pierre, akik 1674-ben Lon­donba érkezett, és az angol tudósokat kezdte meggyőzni a földrajzi hosszúság pontos meghatározásának nagy jelentőségéről. II. Károly király érdeklődését fölkeltette Le Sieur de Saint Pierre terve, és így kinevezett egy bizottságot, amely Flamsteed-nek, a zseniális fiatal angol matematikusnak veze­tése alatt fölülvizsgálta a francia vendég terveit, azzal az eredménnyel, hogy az asztronómiai megfigyelések kezdetlegessége miatt a tervet egyelőre nem lehet megvaló­sítani, noha elméleti nehézségei egyáltalában nincsenek. II. Károlynál alighanem Flamsteed jelen­tése adta meg a lökést a greenwichi csillag*­vizsgáló fölállítására, noha a jelentés egyik­másik „forradalmi*" tétele megbotránkoz­tatta a királyt. Eleinte a Hyde­ Park-ban akart fölállítani obszervatóriumot I. Károly, de azután a szakemberek tanácsára Green­­wichet választotta, és az obszervatórium föl­állításának céljaira egyrészt 500 fontot ado­mányozott, másrészt pedig átengedte a Tower egyik lerombolt bástyájának tégláit, és más építési alkatrészeit. Így azután 1675 augusztus tizedikén sor került a greenwichi obszervatórium alapkövének letételére és a csillagvizsgáló intézet élére Flamsteed került. Élére került: ez a szó némi túlzás, mert Flamsteed ugyan a XVII. század viszonyai­hoz képest elég nagy fizetést kapott, sőt 100 fontot, viszont teljesen magára hagyták, minden munkát neki kellett végeznie, és nem volt egyetlen asszisztense sem, noha a szük­séges megfigyelések egy része olyan sablonos volt, hogy azt akárki elvégezhette volna. Flamsteed betegeskedett is, de azért szívó­san kitartott őrhelyén negyven éven át, és szinte minden segítség nélkül fölállította az északi égbolt csillagainak új katalógusát, amelyben az állócsillagok helyzete sokkal pontosabban volt meghatározva, mint az odáig készült katalógusokban, és nagyon felszaporodott a katalogizált csillagok száma is. Flamsteed katalógusa fontos lépés volt a csillagászat fejlődésének történetében, de­ azért neve sokkal kevésbé ismert, mint utódáé, Edmund Stalley-é, akinek senki nem akart hinni, amikor megjósolta a róla elne­vezett üstökös visszatérését, és az üstökös mégis visszatért. 1719-ben halt meg Flam­steed, és amikor Halley átvette a greenwichi obszervatórium vezetését, megdöbbenésére csaknem üresen találta az obszervatóriumot ahonnan éppen a legfontosabb műszerek hiányoztak. Tudományos nézeteltérések kö­vetkeztében Flamsteed éles ellentétbe került Newton-nal, míg Halley barátja volt New. tetésében nincs egyetlen hibás adat sem, ami itt Angliában nagy dolog, mert gyak­ran hallani, hogy Budapest Ausztriához tartozik és nem egyszer kérdik, még igazán intelligens emberek is, hogy német-e a ma­gyarok anyanyelve. Az utóbb említett nép­szerű Cook-utazás azért is igen fontos, mert ilyen csoportokat naponta indítanak Lon­donból és így megvan a remény, hogy végre Magyarország is belekapcsolódik az európai idegenforgalomba. K. T. ! Miskolc hat-nyolc hétig nem juthat tiszta vízhez (A Világ miskolci tudósítójától.) A több hét óta tartó esőzés Miskolc városára igen súlyos csapást jelentett, mert a tapolcai vízmű a nagy esőzések óta teljesen zavaros, iszapos és élvezhetetlen vizet szolgáltat. Mis­kolcot ez a súlyos vízimizéria nemcsak az idén látogatja meg, évek óta minden tavaszi hóolvadás és őszi esőzés után megzavarodik a vízvezeték vize, amit a vízművek hivatalos nyelvén opalizálódásnak neveznek. Első íz­ben 1913-ban jutott­­Miskolc ilyen opalizált vízhez és azóta minden esztendőben van hozzá szerencséje. A szennyes és nem egy­szer fertőzött víz már tífuszjárványt is oko­zott Miskolcon 1922-ben. Miskolc vízmizériája minden esztendőben kínosan foglalkoztatja a város lakosságát és az illetékes hatóságok gyakran fantasztikus ötletekkel próbálkoznak meg annak érdeké­ben, hogy segítsenek ezeken a súlyos víz­­mizériákon. Közben azonban a víz vala­mennyire megtisztul, az iszap lerakódik és a méltatlankodástól zavaros kedélyek is le­pihennek. A sok ötletből, amellyel Miskolc vízproblémáját meg akarják oldani, minden esztendőben csak az a megállapítás marad meg, hogy olyan nagy városnak, mint Mis­kolc, elsőrendű közegészségügyi szükséglete a víz. Ezentúl azonban nem történik semmi. A múlt esztendőben azonban mégis szilár­dabb formát kezdett ölteni egy terv, amely szerint a hármas számú tapolcai forrás vizét, amely az opalizálódó vízvezetéki víz idején is mindannyiszor tiszta maradt, bekapcsol­ják a főnyomócsőbe. Néhány héttel ezelőtt Miskolc építészeti szakbizottsága is foglalko­zott ezzel a problémával és szintén állást foglalt amellett, hogy a hármas számú for­rást be kell kapcsolni a miskolci vívezeték főnyomócsövébe. Szerdán délelőtt a város tanácsa is meg­vitatta a vízvezetéki mizériák ügyét és a pol­gármester ezúttal a leghatározottabban kije­lentette, hogy más megoldás nincs arra, hogy Miskolc hetvenezer lakosának egész­ségét ne fenyegesse­ a minden évben opali­­záló víz, minthogy a tapolcai hármas forrást bekapcsolják a vízvezetékbe. Szerda óta Miskolc lakossága újraéledt bi­zakodással várja, hogy végre valahára meg­szabadítsák őket a szennyes víztől. A nagy­­nehezen megérlelődött terv óta Miskolcot újból szomorú meglepetésként érte, hogy a vízvezetéki csapokon most már nem is opa­lizált, hanem teljesen zavaros és piszkos víz folyik. A vízvezetéki víz most már annyira elszennyesedett, hogy nemcsak ivásra, de mosdásra sem alkalmas. Miskolc elkesere­dett lakói úgy próbálnak magukon segíteni, hogy a szennyes vizet felforralják, azután lehűtik és amikor az iszap már leülepedett a vízben, óvatosan leöntik a megtisztult vi­zet. Amióta Miskolc teljesen ihatatlan vizet kap, a miskolci fűszerüzletekben erősen fel­lendült a forgalom, mert a jobbmódú kö­­zönség ásványvízzel él. A kevésbé tehetős pedig szódavízzel próbálja pótolni a hír­hedté vált opalizált miskolci vízvezetéki vizet. Jellemző a város elkeseredett szomjús­ságára, hogy az egyik miskolci szikvízgyáros olyan lázas buzgalommal gyártja a szóda­vizet, hogy a kútjából már kiapadt a víz. A város legszegényebb népe végső vízinségé­ben úgy próbál segíteni magán, hogy ved­­rekkel vándorol a rég elfeledett kutakhoz és onnan hordják haza a nem éppen higénikus vizet. Miskolc polgármestere, Hodobay Sándor dr. tegnap a vízvezetéki kút szemléjére in­­dult és megállapította, hogy úgy a kút, mint a meleg­ források teljesen telve vannak iszappal. Azt is megállapították hivatalosan, hogy nem a vízvezeték műszaki hibája zú­dította Miskolcra a katasztrófálisnak mond­ható vízállapotokat, hanem a nano esőzé­sek. A tapolcai források vízgyűjtő tületén ugyanis nagyon kevés a mészréteg és a víz­gyűjtő területről rengeteg agyag és homok sodródik a vízvezetéki források felé, ahol azután nincs ami megszűrje. Szabó Ármin dr. főorvos javaslatára a polgármester ma elrendelte, hogy újból klórozzák a vízveze­téki vizet. A miskolci vízmű igazgatója, Kazár István fölöslegesnek mondotta ezt az intézkedést, amit azonban mégis végrehaj­tottak, mert a tiszti főorvos egészségügyi okokra hivatkozva ragaszkodott hozzá. Miskolc városa — amint azt Kazár István vízműigazgató jelenti — hat-nyolc héten belül nem jut tiszta vízhez, mert legalább ennyi idő kell ahhoz, míg a miskolci víz­vezeték vize megtisztul. A veszedelmes méretű ivóvízhiányra való tekintettel a polgármester utasította a köz­­rendészeti hatóságot, hogy kutassa föl a város területén levő valamennyi kutat. Ma délutánig sikerült is mintegy körülbelül 18 kutat feltalálni. Ezeknek a kutaknak a vizét vegyvizsgálat alá veszik és a bakteriológiai vizsgálat eredménye alapján jelölik majd meg azokat a kutakat, ahonnan Miskolc lakói vizet hordhatnak. A vízvezetékek szennyes vizét is megvizs­gálta a vegyvizsgáló állomás és kísérleteket végeztek abban az irányban, hogy mennyi­ben válik ihatóvá az opalizált víz, ha timsót tesznek bele. A kísérletek kedvező eredmény­nyel jártak, mert a timsós vízben az iszap teljesen leüllepedett, az iszapréteg fölötti víz ihatóvá vált. A miskolci kutak vizét is meg­vizsgálták már, de közülük csak öt kútnak a vizét találták baktériummentesnek. A szerdai tanácsülésen Hodobay Sándor polgármester egyébként fölvetette azt az­­ ideót, hogy immár elodázhatatlan annak szükségessége, hogy a város új vízvezetéket építsen. Miskolc vízhiányát konjunktúrának hasz.

Next