Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)
1945-08-09 / 72. szám
2 1945 augusztus 9 Franciaországban nagyon szeretik a magyarokat mondja a hazatért Az elmúlt napokban érkezett ♦issza mintegy hathónapi internálásból Dálos Miklós Lajos főhadnagy, miniszterelnökünk fia. A németek Dachauban internálták, onnan az amerikaiak segítségével Pákison keresztül érkezett haza Budapestre. Párisi tapasztalatairól a következőket mondotta el: — A Franciaországban élő magyarok vezére Bölönyi György. Bölönyi minden lehetőt megtesz, hogy Magyarországra a külföld figyelmét felhívja és segítséget szerezzen az ország részére. A Franciaországban élő magyarok Murányi-Kovács főtitkár vezetésével tevékenyen részt vettek az ellenállási mozgalomban. Az első világháború után Franciaországban nem nagyon szerették a magyarokat, most ép ellenkező a helyzet- A franciák előzékenyek és barátnak tekintenek bennünket. Ennek az oka, hogy a Balaton mellett hosszú hónapokon keresztül közel 800 francia hadifogoly volt internálva és ezekkel a magyarok nagyon jól bántak. A hadifoglyok hazatérésük után ezt otthon elmesélték és ennek, valamint Bölönyi közbenjárásának az lett az eredménye, hogy a német koncentrációs táborokban kint élő magyarok közül azokat, akik 1939 előtt Franciaországban éltek, úgy kezelik, mint a francia állampolgárokat. Vagyis a franciák gondoskodnak elszállításukról, ahogy francia területre érnek, 500 frank gyorssegélyt kapnak és a rászorulókat ruhával látják el . A továbbiak során elmondotta Miklós főhadnagy, hogy többször járt Bölönyi György lakásán és ott jóbarátságba került Anatole Francé egykori titkárnőjével, ak ma Bölönyinek a hitvestársa. — Bölönyi nagyon vágyik haza Magyarországra. De nemcsak ő, hanem Károlyi Mihály is haza akar jönni. Bölönyit régi barátság fűzi Károlyihoz s most is állandóan leveleznek egymással. Károlyi, aki jelenleg Londonban él, minden levelében ezt írja: Dálnoki Miklós Lajos -Magyarországért dolgozom, s ahogy munkám befejeztem, hazatérek hazámba!* Bölönyi úgy tervezi, — mondotta Miklós Lajos — hogy Károlyi Mihállyal, Ignotus Pállal és a többi külföldön élő magyar vezetővel egyszerre térnek majd haza. Minden körülmények között még ebben az évben haza akarnak jönni. Búcsúzóul elmondotta még Miklós főhadnagy, hogy Franciaországban Magyar Szemle címen lap s jelenik meg és ennek Földes Péter a szerkesztője. — örülök, — fejezte be szavait Miklós főhadnagy — hogy itthon vagyok és most szeretnék minél hamarabb beállani az újjáépítésért dolgozók soraiba.. Látogatás egy elefántcsonttoronyban Írta Urai Dezső Felkerestem elefántcsonttornyában az Írót, hogy számonkérjem tőle a Művet, amelyet hasztalan sürget, hasztalan vár tőle a hivatalos apparátus, a sajtó és a nagyközönség. A meghajszolt emberiség sokat megbocsát, de ez a konok hallgatás már az idegeinkre megy, ennek a Kiváltságos Lénynek most már a szemébe kell néznünk végre. Tömör elefántcsontból faragott konyhában találtam, természetesen tunyán pepecselt, hozzá nem méltó dolgokkal. Szégyenlem jelenteni: elefántcsontzsámolyon ült és csorba elefántcsontkéssel elefántcsontkrumplit hámozott. A félhomályos konyhában hosszú elefántcsontrudakon fehérnemű ezáradt, felesége a tűzhellyel bíbelődött, vékony elefántcsontocskákat próbált Lángra lobbantani, nyilván, hogy főzzön valamit. — Csodálkozom, Mester, — kezdtem rosszalóan — hogy ön ilyen prózai foglalkozással herdálja el drága idejét, noha tudnia kell, hogy a közönség lázasan követeli a Művet. A sajtó csaknem naponkint vezércikkekben mossa az ön fejét és megvádolja, hogy nem vesz részt a demokratikus Magyarország felépítésében, nem ás le a lelkek mélyéig, nem szűri le a múlt tanulságait, nem jelöli meg az utat, amelyen a jövőben haladun ■Jeli. A közvélemény — ezt nem hallgathatom el — már egyenesen rossznéven veszi öntől hogy Sémán ül elefántcsonttornyá- Van... Rám nézett kifejezéstelen, elefántcsontsárga szemével: — Igen, kérem, hallottam mindezekről, s tudom, hogy a látszat ellenem szól. De a látszat ezúttal is csal: a Mű készen áll bennem, dehát vannak bizonyos akadályok, amelyek megszületését hátráltatják. Mert a Mű valahogy még csak létrejön az emberben egy, hogy is mondjam, ihletett pillanatban. A Művet azonban le kell rögzíteni, hogy más is tudomást szerezhessen róla. Ez a rögzítés — ne tessék haragudni, hogy ilyen mesterségbeli dolgokkal untatom — papiroson történik, manapság írógép segítségével. Régebben rabszolgák karcolták viasztáblákra, vagy klastrombeli barátok másolták lúdtollal finom pergamentre. Ma, mondom, papiros és írógép a divat, a barátok legfeljebb kritikát írnak a Műről. Na mármost! A Műről előbb impurum, piszkozat készül. A piszkozat kétszáz ív konceptpapirost igényel, ez kereskedelmi átszámításban — egy pengő hatvan fillérjével véve az ívet — háromszázhúsz pengőt jelent. A tisztázat már négyszáz ív, mert a Művet két példányban kell elkészíteni. Az ikerkézirat azért szükséges, mert a kiadónál számos veszély fenyegeti a Művet. Ezért ajánlatos az ikerpéldány. Csakhogy ezt jobb papiroson kell előállítani, mert a kiadó szívesebben veszi kezébe az ilyet, a jobb papiros íve pedig kettő pengő, összesen tehát nyolcszáz pengő. Írógépem, sajnos, nincs, mert elfogyasztottam még a télen. Bérlete — baráti áron — havi négyszáz, tíz hónapra átszámítva négyezer. Három írógépszalag kilencszáz. A teljes Mű előállítása tehát hatezerhúsz pengő. — Na és! — kérdeztem fenyegető éllel. — Elismerem, könyörgöm, nem pénz egyeseknek, de én nem tudom, honnan szedjem elő a hatezerhúszat, azonkívül azt a csekélységet, ami a mű elkészülte alatt úgynevezett életre kell. Mertnekem ugyan elég egy korty rózsavíz, de a feleségem és két gyermekem egyszerű halandó és enni akar. Talán nem egészen jogos követelés, de, édesistenem, gyarló emberek. Jövedelmem pedig nulla, miből legyen! A detektívregény ma már kizárólag Londonból jön, a reklámverseket ifjú propagandafőnökök írják, különben, hagyjuk a részleteket. De valami kápé — hogy a költővel szóljak — nekem is kell, ezért tehát kénytelen vagyok az ihlet nagyon tekintélyes részét prózai módon tőkésíteni. Igaz, erre elmegy jó adag ihlet, de odase neki, megvan a szerény napi. — Nos, nos! — emeltem fel a hangomat. — Pardon, pardon, nem panaszkodom, szívesen áldozok az ihletből. Persze, egy kevés ebből az illő matériából még másra is elmegy. Én járok ki a Leheltérre, én lopom a fát a szomszédos romhalmazból, én vágom apróra, én megyek le plakátokat olvasni az ígéretfalhoz, én járok ki a Teleki-piacra, a ruha- és fehérneműelhelyezőkbe. Nem mondom, késő este volna egy-egy órácskám a »rögzítésre«, de ilyenkor sokak által ócsárolt elefántcsonttornyom — közönséges menedékhely. Szobámat megosztom bombakárosult sógorommal, egy aranytetővel, aki természetesen korán kel, éppen ezért korán fekszik. Velem lakik az anyósom is... — Nem tartozik az olvasóra — vágtam el ridegen. — Mi lesz a Művel? — Kis türelem, könyörgöm. A Mű kész és megjelenik idején. A Mű nem sikkadt el, a Mű megvan, utat jelöl, felemel, a jövőbe lát, őrtűz, tábori máglyarakás, égig nyúló fárosz. A Mű izzik, parázslik, világít, csak előbb — ezzel a krumplihámozással kell elkészülnöm. Megérkezett Budapestre a Vöröskereszt autókaravánja Mint a búcsújáróhelyre, úgy özönlöttek ma délelőtt az emberek a József térre. Tizennégy hófehér hatalmas teherautó sorakozik a Hitelbank épülete előtt, ponyváikon hatalmas Vöröskerest jelvénnyel. Carlo Imfeld, a gerafi Egyesült Segélybizottságok igazgatójának vezetésével érkezett az éjszaka folyamán Budapestre ez az autókaraván, amely Svájcból gyógyszereket és gyermektápszereket hozott. A svájciakon kívül olasz és osztrák delegátusok is kísérték a szállítmányt. A teherautók rakományai közül hat autórakomány marad Budapesten a magyar kórházak és a magyar gyermekek ellátására, a többi autó továbbviszi rakományát a Balkánra. Ma délben fél egy órakor a magyar kormány nevében Hagy Ferenc miniszter ünnepélyesen fogadta a delegátusokat és az autókaraván vezetőit és köszönetet mondott a nagylelkű adományért. VILÁGÖBtfiÖrfi® "1 Rákosi Mátyás a külpolitika időszerű kérdéseiről Kedden este avatták fel a Kommunista Párt V. kerületi szervezetének váci úti székházát. Az avatóünnepségen Rákosi Mátyás beszélt. Az angol választásokról szólva megállapította, hogy bár a választás eredménye beláthatatlan következményekkel jár majd, mégis a választástól külpolitikailag nem lehet csodákat várni. Ami az angol választások eredményének magyarországi hatását illeti, annak a magyar Kommunista Párt szívből örül, azonban mégsem fűz hozzá túlzott reményeket, mert emlékezik MacDonald, munkáspárti kormányának működésére. A potsdami értekezlettel foglalkozva megállapította, hogy az értekezlet első eredménye a magyarországi svábság kitelepítése, továbbá a szövetséges nagyhatalmak megértő magatartása abban a tekintetben, hogy Magyarországot is felveszik a népel szövetségébe. Ankétet tartottak a népruházati akció ügyében Az érdekeltek bevonásával nagyszabású tanácskozás volt az iparügyi minisztériumban a kormány népruházati akciójának tárgyában. Nemcsak a szakminisztériumok képviselői és az érdekképviseleti megbízottak vettek részt ezen a tanácskozáson. Az iparügyi minisztérium megbízottja beszámolt a textil nyersanyagkészletek kötelező bejelentésének eredményeiről és megállapította, hogy ezek a készletek megfelelőknek látszanak a kormány által megállapított textiláruk legyártására. Természetesen hangzottak el ellenvélemények is, amelyek a nyersanyagkészleteket lényegesen kevesebbre becsülték, mint a miniszteriális kiküldött, sőt olyan megállapítások is hangzottak el, hogy amennyiben a rendelkezésre álló készleteket a gyárak fokozott munkamenetben dolgozzák fel, úgy számíthatunk azzal, hogy a nagyüzemek, sőt a középipar is nyersanyaghiány miatt teljes üzemszünetre kényszerülnek. Az „angliai" export és a márkaelőlegek a pénzintézeti igazolóbizottságok előtt Az 1943. év késő őszi hónapjaiban a suttogó propagandánaksikerült becsempésznie a köztudatba azt az állítást, hogy bizonyos úton-módon a németek megtévesztésével lehetővé vált, sőt már meg is indult Anglia felé, Portugálián át, a magyar export. Először a karácsonyi piacra mint puskaszállítmányokról volt szó, ezeket azonban csakhamar követni fogják más magyar exportcikkek is, amelyek ellenértékét a háború után angol fontban fogják kiegyenlíteni. Mondanunk sem kell, hogy ezt az éppen olyan naiv, mint amilyen gonoszul céltudatos mesét a Gestapo ügynökei eszelték ki, ők is terjesztették és mi sem jellemzőbb az akkori magyar közvélemény tájékozottságára, minthogy az erről szóló összes verziók még az üzleti világban is nyomban hitelre találtak. Ilyen módon sikerült a márkakövetelésektől bedugult magyar élelmiszerforrásokat fokozottabb exporttevékenységre serkenteni, amelynek gyümölcseire a német hatóságok tették rá a kezüket, amint aportugáliai áruszdotományok” áthaladtak a magyar, határállomásokon. Ezzel kapcsolatban csupán szorul még kivizsgálásra, hogy egyes bankok áruosztályának akkori vezetői mennyiben vettek részt ezekben a manőverekben. Ez történik most a pénzintézeti igazolóbizottságai előtt, amelyek több konkrét esetből kifolyóan foglalkoznak a Németországba irányított addicionális export egyéb serkentő eszközeivel, így a márkaelőlegek folyósításának körülményeivel is. A Magyar Nemzeti Bank csupán a német-magyar klíringkontón már jóváírt követeléseket fizette ki, úgyhogy a magyar exportőrök sok esetben négy-öt hónapig is vártat a pénzükre. A szóban levő bankok ezt a várakozási időt küszöbölték fel márkaelőlegek folyósításával, amelyek összege egyik-másik intézetnél elérte a 20—30 milliót is. A demokratikus magyar közvélemény jogos kíváncsisággal várja az igazolóbizottsági vizsgálatok eredményét. Mi a „csoda”* a Csodabárban? A »Timosa«, a »Dr. Szabó Juci* és »A hattyú* fejlett korérzékre valló feltámasztása után immár nem nagy csoda a tizenöt év előtti kificamodott ízlést szolgáló iCsodaharc című élvezett felújítása sem. Lassanként meg kell szoknunk, hogy többek közt a színházi világ némely tájékán sem akarják vagy egyszerűen nem tudják ésszel felérni, micsoda változást jelent a demokrácia — ízlésben is — a kimúlt rendszerrel szemben. E világnézeti analfabétizmus és művészi invenciótlanság legújabb állomása mellett azonban érdemes egy percre azért is megállni, mert a Csodabáz a már sztereotippé vált obszkuritáson túlmenően egyebekben is megérdemli ezt, nevezetesen a szerzője, Herczeg Géza miatt. Az érdekeltek rövid emlékezőtehetségére vall, hogy ennek az úrnak a »remekműve” egyáltalán színre kerülhetett napjainkban, ugyanakkor, amikor ő maga, ha történetesen itt lenne pillanatnyilag, nyilvánvalóan a Népbíróság színe elé kerülne. Ez a Herczeg Géza ugyanis azonos azzal a Herczeg Gézával, aki 1919-ben bécsi emigrációjában, majd Mussolini Olaszországában sorra denunciálta az októberi forradalom és a magyar proletárdiktatúra emigránsait. Ennek a Herczeg Gézának a följelentésére hurcolták vasraverve Károlyi Mihályt és feleségét a feketeinges fasiszták az osztrák határig, ahol a szó szoros értelmében kilökték őket néhány száz magyar kommunista emigránssal egyetemben Olaszországból. E .ténykedéséről, annak idején a Kommunisták Magyarországi Pártjának Bécsben megjelenő »Proletárt című hivatalos lapjai megfelelő kommentár kíséretében be is számolt Ugyanez a Herczeg Géza 1928 nyarán, amikor Kun Bélát Ausztriában elfogták, könyvet irtsz Bela Kun, eine historische Gromasses címen, amelyben közönséges rablógyilkosnak nevezte Kun Bélát. E könyvet Magyarországon is kiadták s jelen pillanatban, az elkobzandó fasiszta sajtótermékek listáján szerepel. Mindezen t érdemeik alapján Herczeg Géza akkoriban teljes bűnbocsánatot és feloldást nyert sajátforradalmári múltjáért, tudniillik azért, hogy a KárolyiKöztársaság idején egyik minisztériumunkban sajtóreferensként működött. E bűnbocsánat megfogható és megfejhető formája volt a Csodabár című színpadi ponyvamű 15 év előtti budapesti előadása. De hogy 1945-ben pont ennek a Herczeg Gézának a ponyvaművét találják előadásra időszerűnek, és hát ez az igazi csoda a Csodabárban. Hollós Korvin Lajos i WEISS MANN acél-és fémmilin it, budapesti bel. cég, valamint a® érdekkörébe tartozó vállalatok: a Weiss Manfréd repülőgép- és motorgyár rt., a Weiss Manfréd aluminiumművek rt., az Agrárglobus mezőgazdasági gépkereskedelmi rt., a Ferroglobus vasárukereskedelmi rt., a Metalloglobus fórakereskedelmi rt., a Termoglobus egészségügyi cikkek és csökereskedelmi rt. felhívja az igazodásra még nem jelentkezett összes tisztviselőit, hogy igazoló nyilatkozatuk megtétele céljából — amennyiben ez még nem történt volna meg — a szükséges kérdőívet legkésőbb jelen hirdetmény közzétételétől számított 16 napon belül a vállalat központi Irodájában, Budapest, V., Mária Valéria u. 10. Iz. 12. átvenni és a nyilatkozatot benyújtani szíveskedjenek, mert amennyiben valamely alkalmazott igazoló nyilatkozatát fenti határidőn belül nem teszi meg, a vállalat állásáról, illetve felmondási idejére járó esetlege® illetményeiről lemondottnak tekinti. Az amerikai művészek kép-, szobor- és fényképkiállítást rendeztek, amelynek célja a Szovjetunióval való művészi kapcsolatok kiépítése. A kiállítás anyagát a Szovjetuniónak adományozták. Kiinda László textilnagykereseedő új címe: Bp., V., Bajcsy-Zsilinszky Endre-út 50 Az euróattlé? a legnagyobb kincs! Védelmezi „CONIBOL“.ropo. Gyógyszertárban, szaküzletben ezt kérj fel Forgalomba hozza: Hedvig Kornél egészségügyi guminagy-kereskedés, Budapest, VI., Király utca 106. (965) Jelentkezz az új demokratikus RENDŐRSÉGRE! Felveszünk egészséges férfiakat 18—35 évig. Jelentkezés kedden és pénteken délelőtt 8-tól 12-ig, VIII. ker., Mosonyi-utca 5 szám alatt * 1 ——————————— » '