Világ, 1946. november (430-454. szám)
1946-11-22 / 447. szám
Rádiómelléklet teljes heti műsorral. Mo to&anítíitájite6öt.TMM HiftSRrf VILÁG 1946 NOVEMBER 22 . PÉNTEK 447. SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR Főszerkesztő SUPK* GÉZA DR Deportálták a magyarokat Délszlovákiából Egy választási győzelem margójára írta Déri Imre A 'sgeand old party„ földomlás- szerű , győzelmes amerikai választásokon temészetszerűen hatalmas visszhangot vert az európai kontinensen, még nálunk is, akiket pedig nemcsak egy óceán választ el az Újvilágtól, hanem az amerikai politika útvesztőiben való tökéletes járatlanság is. Két világháború és egy gazdasági összeomlás komor tapasztalatai megtanították a legrövidlátóbb európait is arra- hogy figyelnie kell az amerikai politikai és gazdasági életnek, számára gyakran érthetetlen, áramlásait; és a kommenárok bősége, amellyel a választási eredményt kísérték, kétségkívül örvendetes jele a politikai látóhatár tágulásának. Fájdalom, ez az érdeklődés újkereteű és igen ritkán támaszkodik ténybeli ismeretek biztos alapjára; azok, akik személyes tapasztalatból nem ismerik az amerikai életet és — ami az európai ember számára még idegenebb — az amerikai politikát, természetszerűen nem tudnak megszabadulni attól, hogy az európai pártélet, pártpolitika, politikai elméletek és politikai gyakorlat szemüvegén keresztül nézzék azt, ami egy merőben más adottságokon épült világban tör.tőlült. A kég, amit így kapunk, perez® ferde és retouche-ra szorul. E sorok írója több mint egy évtizedes amerikai tartózkodása alatt neon egy válaszási harcban vett részt: talán nem egészen érdektelen, ha néhány adalékkal hozzájárulaz alapfogalmaik tisztázásához. Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy az amerikai pártokat nem lehet európai szemüvegen keresztül nézni. a Köztársa- sági« éssdemokraták: két cimke, amelyek mögött nincs sem egységesen kialakult világnézet, sem határozott pártállásfoglalás. Minden köztársasági, demokrata és minden demokrata köztársasága A két nagy párt kialakulásában történelmi és helyi okok játszottak közre, amelyeknek jelentősége az idők folyamán jórészt elmosódott; ma már alig van súlya annak, hogy a demokrata párt jobban kihangsúlyozza az Unió 48 államának szuverenitását, mint a republikánusok. Gyakorlati szempontból azonban igen nagy jelentősége van a déli államok feltétlen ragaszkodásának a demokrata párthoz. A polgárháború óta a Dél 17 állama közül 12 feltétlenül a demokratapárttal szavaz; a peremállamok: Delaware, West Virginia, Kentucky, Maryland és Missouri szavazata gyakran dönti el egy választás sorsát. Már ez az adottsága mutatja, hogy a válsztási harc ugyanazon a párton belül sem folyik egy határozott és világos politikai gondolatért. Az Unió: egy roppant kontinens, amely két óceán között terül el a hűvös kanadai mezőktől a szubtrópikus mexikói öbölig; természetes, hogy a louisianai gyapottermelőt más problémák izgatják, mint a michigani autószerelőt. Ez az eredete az amerikai, politika számunkra érthetetlen ellentéteinek, például annak, hogy abaloldali« Roosevel demokratapártja a déli államokban akarva, nem akarva ókonzervatív politikát folytatott; ellenben a s nagytőkéss Hoover, aki egyébként egy ágrólszakadt iowai kovács árvájaként nőtt fel, ugyanezekben a déli államokban a radikális-szarciális haladás evangéliumát hirdette. A választási harcokat tehát igen gyakran befolyásolják — néha döntően — helyi harcok. Akárhányszor megesik, hogy a newyorki polgár az állami választáson demokratúra, az országos választáson köztársasági jelöltre szavaz. Ilyen körülmények között rendkívül gondolt analízisre van szükség, hogy egy választási harc után a politikai meteorológusok eldöntsék, honnan ered az a szókokain, amely a szavazatok millióit erő vagy arra az oldalra hajtotta? A mostani választási harc után is tíznapi alapos tanulmányra volt szükség, hogy a szakemberek kiértékeljék a republikánus győzelem jelentőségét. Az kétségtelen, hogy a külpolitikai állásfoglalás nem befolyásolhatta a szavazókat, hiszen a Truman—Byrnes- féle külpolitikai irányt minden párt támogatja és ezért a vonalvezetősért Vandenberg szenátor személyében a köztársasági párt is felelősséget vállalt. Ami a munkásság helyzetét, politikai befolyását illeti, az analízis érdekes leleteket mutat. Politikai vezérférfiak, akik teljes erővel támogatták a Comgress of Industrial Organisation nevű erősen baloldali munkásszervezetei, például Guffey, Tunnell és Murdock szenátorok, megbuktak; a szenátusba összesen hat olyan jelölt került be, akiket a C. I. O. támogatott. A radikálisPolitical Actum Co-imnittees vezére maga jelentette ki a választás után, hogy a politikai síkon mozgó munkásmozgalom átmeneti vereséget szenvedett. Ugyanekkor, a leadott szavazatok azt mutatják, hogy a kommunisták Newyorkban 86.000 szavazatukkal megkétszerezték a most választáson elért eredményt és lényegesen, megnövelte szavazatainak számát az American Labour Party is, amelynek tagjai egynegyedrészben kommunisták. ■ Mi okozta hát a demokrata vereséget? Legelsősorban az amerikai választóknak az a meggyőződése, hogy a demokraták túl sokéig voltak uralmon, szükség van egy kis politikai vérfrissítésre, új, el nem használt férfiakra, akiknek a múltját nem terhelik politikai hibák. Az első világháború után a wilsoni külpolitika buktatta i meg a demokratákat, a másoddk után a belpolitikai Az amerikai polgár nyilvánvalóan elégedetlen (Folytatás a 2. oldalon) Rádiójelentés valóságos háború lombol már Észak-Görögországban Miközben New Yorkban a külügyminiszterek tanácsa tegnap esti ülésértnémiképpen előre jutott az általános megegyezés felel, megállapodásra jutván a trieszti alkotmány néhány kisebb pontjában és miközben ugyanott barátságos légkörben megtartották az olasz-jugoszláv közvetlen tárgyalásokat elő-, készítő első megbeszélést, a Balkán déli részéről továbbra is riasztó hírek érkeznek. A görög polgárháború csatatéren zajló eseményeiről nincsenek részletes értesüléseink, de a helyzetet eléggé jellemzi a párisi rádió tegnap esti közlése, amely szerintGörögországnak Albáániával, Jugoszláviával és Bulgáriával határos területein valóságos háború tombol már. Annál több szó esik a polgárháború nemzetközi vonatkozásairól. A görög kormánynak az angolszász hatalmakhoz intézett és Londonban máris behatóan tanulmányozott jegyzéke, amely a görög felkelők fegyveres támogatásával vádolja Albániát, Bulgáriát és Jugoszláviát, nagy vihart vert fel. Albánia és Bulgária állásfoglalását még nem is smérjük, de annál élesebb hangúak a belgrádi megnyilatkozások. A jugoszláv hírszolgálat tegnap este hivatalosan is megcáfolta és shatng, kihívó célzatú koholmányoknak minősítette a görög vádakat. Moszkva is állást foglalt már az ügyben. A TASS Athénból keltezett jelentésében megállapítja, hogy a görög kormány ezzel az akciójával is a brit fegyveres beavatkozást készíti elő, minthogy a görög hadsereg tehetetlennek bizonyult az ellenállás elnyomására. Végezetül említést érdemel az a rádiójelentés, amely szerint a felkelők az általuk ellenőrzött területeken új közigazgatást honosítottak meg, megkezdték a törvénykezést a monarchisták fölött, új sajtót teremtettek, szedik az adót és elrendelték a sorozást is. . „A békekötés halogatása világtragédiát hozna maga után" Az elmúlt 24 óra legnagyobb eseménye feltétlenül Molotovnak az UNO politikai bizottságban elhangzott felszólalása volt. Magyar szempontból a szövetséges országokban állomásozó angolszász erőket, valamint az angolszász támaszpont-politikát, élesen, támadó, de azért kompromisszumra való hajlandóságot eláruló beszédből az a passzus érdemel elsősorban említést, ahol Molotov leszögezte, hogya volt ellenséges területek megszállása is csupán a békeszerződések létrejöttéig indokolta. . Ezen az időponton túl a szovjet kormány véleménye szerint csupán csekély , létszámú biztosító köteléket kell a legyőzött államok területén tartani a közlekedési vonalak biztosítása céljából, hangoztatta Molotov, majd pedig beleszőve az eredeti szovjet indítványba a volt ellenséges államokban állomásozó szövetséges erők bejelentésérevonatkozó amerikai elgondolást is, azt javasolta, hogy az UNO tagjai egy hónapon belül szogáltassanak adatokat arról, hogy mind a szövetséges, mind a legyőzött országokban hol és milyen létszámú haderejük tartózkodik. Világszerte igen jó benyomást keltett a szovjet külügyminiszternek az a bejelentése, hogy “ a Szovjetunió hajlandó minden adatot közölni. „Az USA tiltakozik minden kényszer ellen”4 Az USA részéről Connally Szenátor, brit részről pedig Cadogan válaszol Molotov felszólalására és mindketten haladékot kértek a kérdés áttanulmányozására. Ezenfelül Connady energikus hangon jelentette ki: Az IJSA elutasít minden olyan állítást, amely szerint a külföldön állomásozó amerikai csapatok veszélyt jelentenének a világ béke vagy világbiztonság számára- vagy pedig a világ népei nyugtalanok az USA-csapatok jelenléte miatt. Az Egyesült Államok azért küldték csapataikat külföldre, hogy az ellenség ellenállását letörjék, nem p pedig azért, hogy nyugtalanságot keltsenek. Connally a továbbiakban tiltakozott az ellen is, mintha az USA-erők beavatkoznának egyes országok belügyeibe és leszögezte: Az USA tiltakozik minden kényszer ellen, akár politikai, akár gazdasági vagy katonai kényszerről van szó. Ide kapcsolhatjuk a moszkvai rádió egyik hírmagyarázatát, amely »ínség-stratégiával« és »dollár-diplomáciával« vádolta az USA-kormányt és idézte Thomas szenátort, aki nyíltan kijelentette, hogy »a dollár az amerikai külpolitika legfőbb eszköze«. Említést érdemel még, hogy Bevin előreláthatólag ma válaszol Molotov javaslatára. Ami Washington álláspontját illeti: az éjszaka folyamán érkezett jelentésekből megállapíthatóan az USA hajlandó a határain kívül álló haderők létszámát nyilvánosságra hozni, ez a hajlandóság azonban a légi és a tengeri támaszpontok ismertetésére nem vonatkozik. Újabb amerikai felhívás Ausztria kiürítésére Connally szenátor előbb idézett beszédében azt is kijelentette, hogy az USA baráti államnak tekinti Ausztriát és ezért szükségesnek tartja, hogy sürgősen szüntessék meg Ausztria megszállását. Németországgal és Ausztriával -hangoztatta a szenátor —"-békét kell kötni, mert ’ minden haladék to^áfi^iinehézségeket, végül pedg világtragédiát von maga után.^ _ iff •_ Azonban igen kevés remény van az ausztriai" m megszállás közeli megszüntetésére, mert a Szovjetunió Véleménye szerint • .• , Ausztria még igen meszsze van ademokráciától. Éppen tegnap, este vádolta a szovjetrádió Ausztriát a náciknak való falazással és egyéb reakciós cselekedetekkel, leszögezve, "hogy Ausztria nem vonhatja ki" magát a hitleri Néperszág oldalán végigharcoltA háború felelőssége a, ló te. U. gy.